![]() |
|
Luke, A Lüke Lidérc Kalandjai - Nyomtatható verzió +- Abydos Gate Fórum (https://forum.csillagkapu.hu) +-- Fórum: Abydos Gate - Csillagkapu.hu (https://forum.csillagkapu.hu/forum-4.html) +--- Fórum: Magyar Csillagkapu Klub (https://forum.csillagkapu.hu/forum-45.html) +---- Fórum: Rajongói történetek (https://forum.csillagkapu.hu/forum-18.html) +---- Téma: Luke, A Lüke Lidérc Kalandjai (/thread-162.html) |
Luke, A Lüke Lidérc Kalandjai - Tony Skitz - 2010-08-25 Hát, kitaláltam egy történetet, nem valami nagy dolog, de remélem, tetszik, ha meg nem, akkor nem kell elolvasni Az értékeléseket is írhatjátok ide. Luke, a Lüke Lidérc kalandjai avagy A Darázsló kergetése Luke, a lüke lidérc rászolgált a nevére, kivéve a Luke-ot, ugye. Lidércnek azért nevezték, mert hát mi tagadás, az volt, lükének pedig azért, mert olyan idióta volt, hogy még a Lüke Luke név sem zavarta. Voltak, akik azt feltételezték, nem is tudja, mit jelent, pedig tudta jól, valahol mélyen, nagyon mélyen. Luke, A Lüke Lidérc Kalandjai - Tony Skitz - 2010-08-25 1. rész: Amelyben Lüke Luke nagy bajba kerül Luke egy kicsi és büdös bolygón lakott. Nem nagyon érdekelte semmi, csak az, hogy soha még véletlenül se érdekelje semmi. Éppen kedvenc időtöltését művelte, azaz nem csinált semmit, mikor kopogtak az ajtón. Kelletlenül felállt és kinyitotta. Amint meglátta, hogy ki érkezett, nagyon megörült, mivel a postás volt az. Luke nagyon szerette a postásokat. Megenni. Miután végzett az ebédjével, visszafeküdt a padlóra, és bámulta a plafont. Ekkor megint kopogtak. Semmi kedve nem volt megint felállni, így hát nem is tette. Újra kopogtak, és ez kezdte nagyon idegesíteni. -Nem hagynád má' abba? - kiabált a kopogtatónak. -Nem. - válaszolta az, és újra kopogott. Luke rájött, hogy nincs más választása, ajtót kell nyitnia. A küszöbön régi barátja, Augustin állt. Luke nem örült, hogy látja, mert már egyáltalán nem voltak barátok, mióta mindketten majdnem meghaltak, ugyanis Augustinnak az az őrült ötlete támadt, hogy ki kéne takarítani Luke házát, tízezer éve mos először. A porszívó meg, mint tudjuk, nagyon veszélyes tud lenni, főleg tengerimalacokkal, döglött aranyhalakkal, és Luke egyéb állataival kombinálva. -Mi a fenét akarsz itt? - kérdezte már-nem-barátjától a lidérc. Augustin is lidérc volt, és hasonlóan hülye, ha nem még hülyébb, ami azért már nagy teljesítmény. -Találtam egy nagyon király helyet! Gyere már, Luke, nézzük meg! -Menjé' a fenébe, Augustin. Semmi kedvem hozzá. -Jaaaaj Luke, gyere mááááár! - nyafogott az, különösen lányos hangon. Luke szerint félig az is volt. -Ha megyek, akkor csendbe' maradsz? -Aha, csak gyere mááááár! -Na jó' van. Luke és Augustin kiértek a csillagkapuhoz. -Tárcsázzá'. - jelentette ki Luke, és leült a földre, felkészülve rá, hogy nem-barátjának akár már egy óra alatt is sikerülhet tárcsáznia. Kiseperte a szeméből rövid haját, és megint Augustinra nézett. Az csak állt bambán a kapu előtt, és a tárcsázóra meredt. -Hé Luke! Gyere mááááár segíts! Mit kell ezzel csinálni? Luke felállt és odasétált. Augustin hirtelen rámeredt, mintha még sosem látta volna. -Levágtad a hajadat? - kérdezte csodálkozva. Luke nem bírta felfogni, hogy lehet valaki ennyire hülye, persze ő sok mindent nem bírt felfogni. -Ja, úgy kb ötszáz éve. -Miért? Olyan jól néztél ki hosszú hajjal! - kezdett megint nyafogni Augustin. -Nem érdekel, mindig odacsuktam az ajtóval. Különbe' se érdekelsz. - jelentette ki, majd a tárcsázó felé fordult. -Bocs, de elfelejtettem a címet. - vinnyogta Augustin. -Nem gáz, majd én csinálom! - szólt magabiztosan Luke, közben azt is elfelejtette, hogy ő sem tudja a címet. Össze-vissza nyomkodta a tárcsázó gombjait, mint aki tudja, mit csinál, majd a végén véletlenül pont eltalálta a kiindulópontot, és létrejött a féregjárat. -Gyere, Luke! - kiáltotta Augustin, és egyenesen belerohant a kapuba. Az eseményhorizontot pont nem sikerült eltalálnia, de végül is csak egy pár centin múlott. Nagyot koppant, és elterült a földön. -Na, még a kapuba se találsz bele? - gúnyolódott Luke, és ő is nekirohant, csak ő a másik oldalon. Gyorsan felállt, és másodjára sikerült eltalálnia a járatot. Mielőtt átlépett, még hallott egy koppanást, ami arra utalt, hogy Augustin nem volt ilyen szerencsés. A másik oldalon nem volt semmi, csak egy sűrű erdő. Néhány perccel később Luke megunta a várakozást Augustinra, inkább elment körülnézni egy kicsit. Nem volt sehol semmi, csak egy régi templom, az meg nem érdekelte. Eltelt egy kis idő, és mivel Augustin nem érkezett meg, bement a templomba körülnézni, hátha talál valahol egy postást, amire persze itt nem sok esély volt, de hát Luke már csak Luke. Nem volt bent semmi értékes, csak rengeteg festmény, meg szobor, meg arany, meg gyémánt, de Luke-ot mindez nem érdekelte. Középen egy hatalmas fehér kő hevert egy emelvényen. Alatta gyönyörű, arany-ezüst felirat: Ez itt egy buta faj szent köve, ezen templom védelmezője. Aki hozzányúl a kőhöz, elveszi, összefirkálja, rátüsszent vagy kiröhögi Arra rettenetes átok száll. Ha három hónapon belül nem szünteti meg az átkot Akkor attól a naptól fogva átkozott Vagyis sosem lesz ülőhelye a metrón és messziről fogják kerülni a postások. Az egyetlen ember, aki megszüntetheti az átkot az a Darázsló! Luke persze nem tudott olvasni, csak annyit fogott fel az egészből, hogy ott egy kő, valami meg van firkálva alá. Roppant viccesnek találta az egészet, így hát a követ rögtön képen röhögte. Aztán rátüsszentett egy nagyot, majd előkapta a zsebéből a filctollát, és szemeket meg szájat rajzolt neki. Ekkor már fetrengett a röhögéstől, ám hirtelen kinyílt egy ajtó a templom másik végében, előlépett egy eszméletlenül ronda nő, és megátkozta Luke-ot. A lidérc ezért jól lábonrúgta, de ez már nem segített, meg volt átkozva. Luke, A Lüke Lidérc Kalandjai - egy elveszett varoslako - 2010-08-26 Jót röhögtem rajta. Kifejezetten tetszik. Simán beillik egy SGA paródiának! Gratulálok hozzá! Luke, A Lüke Lidérc Kalandjai - Wraith Food - 2010-09-10 Naon jó!!
Luke, A Lüke Lidérc Kalandjai - Tony Skitz - 2011-04-03 Nos, utólag is kösz mindenkinek. Nem akartam a történetemet ilyen sokáig folytatás nélkül hagyni, de az elmúlt hónapokban minden összeesküdött ellenem, a számítógépem, ami elromlott (vagyis előröl kellett kezdenem az egészet), és amikor végre lett új gépem, a net mondott csődöt... Na de végre-valahára eljött ez a nap is: folytatom a rég elkezdett sztorimat (az most nyilván hihetetlen, hogy mit dolgoztam ennyit egy ilyen rövid szövegen XD) 2.rész: Amelyben Lüke Luke találkozik Herrivel, a hőssel - Amiért hozzá merészeltél nyúlni a szent kőhöz, szálljon rád a buta faj rettenetes átka! - visította a csúf nő, és eltűnt, bár az egyik lába majdnem ott maradt. Luke ennek persze egyáltalán nem örült, és bár arról, hogy mit is jelent ez az átok pontosan, nem tudott, de arra rájött, hogy valami nagyon rossz dolog. Már nem is találta viccesnek a dolgot. - Francba ezt a hülye követ! - mondta, és kihajította a legközelebbi ablakon. Ebben a pillanatba kitárult a templom ajtaja, és egy magas, daliás, szőke hajú férfi lépett be rajta. - Mit keresel e szent helyen, lidérc? - szólította meg Luke-ot. - He? Mi van? - Azt kérdeztem, mit keresel itt. - ismételte meg a kérdést a fickó fennkölt hangon. - Hát... nem t'om. - vonta meg a vállát Luke. - Találkoztam valami hülye átkos banyával. A fickó odalépett az emelvényhez, amin korábban a kő volt, és elolvasta a feliratot. - Hmmm... E szerint itt egy szentséges kőnek kellene lennie. De akkor hol van? - szólalt meg. - Kidobtam az ablakon. - felelte Luke. - Micsoda?! Hozzá merészeltél érni eme szent tárgyhoz? - Aha. - Ó, jaj! Ezek szerint reád szállt e rettenetes átok! - Biztos. De mé', mi annyira szörnyű abban a hülye átokban? A férfi felolvasta a feliratot, és erre Luke, sok száz éve most először halálra rémült. - Ez nem lehet igaz! Neeeee... Elkerülnek a postások.... Jaaaaaaj a fene vigye el azt a rohadt követ. - siránkozott. - De ki a franc az a Darázsló? Ehető? - Nem! A Darázsló egy rejtélyes ősi valaki, és... - Akkor ehető! - örvendezett Luke. - A Darázsló nem ennivaló! Nagyon nagy hatalma van, és csak ő képes megszüntetni bármiféle átkot. Az én küldetésem éppen az, hogy megtaláljam! - jelentette ki a fickó büszkén. Luke gondolkodott egy ideig, majd előállt a tervével: - Megyek veled! - mondta. - Mi? Neeeem... - Hé, nekem meg kell találnom azt a lódarazsat, te meg éppen keresed, úgyhogy mindkettőnknek jó, ha együtt megyünk - magyarázta el Luke. - Tudod, ezt hívják munkamegosztásnak. Te keresed, én meg megtalálom. - jelentette ki, annak biztos tudatában, hogy most valami nagyon okosat mondott. - És ebben mi a jó nekem? - kérdezte a fickó. - Ööö... hááát... Semmi! - vágta rá végül Luke. - Csak hogy én ismerek valakit, aki már látta ezt a lódarazsat! - Tényleg? Ismersz olyan embert, aki találkozott már a fenséges... - Igen, igen, de ne mondd végig, mer' nagyon hosszú. - Ez esetben - mondta a fickó lassan - mégis hasznos lehet számomra, ha együttműködünk. - Jó! Akkó' hol az a lódarázs? - Még nem tudom pontosan, de ha beszélünk azzal az emberrel, aki már látta, talán többet megtudhatunk. - Felőlem - vont vállat Luke, és elindult - Gyere má'! - kiáltott vissza az ajtóból. A fickó utána indult. - Ó, még be sem mutatkoztam! - kiáltott fel hirtelen - A nevem, Herri, a vitéz hős. - "Vitéz hős"? Pfuj! Őszinte részvétem, hogy ilyen neved van. - válaszolta Luke nevetve. - És mily néven szólíthatlak téged? - kérdezte Herri, egy kicsit sértődötten. - Lüke Luke. - És még te sajnálsz engem a nevem miatt?! - nevetett fel a férfi. - Aha. Egy ideig csak mentek előre, de hirtelen valami zaj törte meg a csendet. Herri előhúzta rövid és életlen karját. - Vedd elő a fegyvered! Lehet, hogy valami ellenséges lény jön! - szólt oda Luke-nak - Jaj, dehogy, nincs nekem fegyverem! - legyintett Luke. - És miért nincs? - kérdezett vissza Herri. - Pontosan! - vágta rá azonnal a lidérc. A bokrok közül ekkor előbukkant lény, halvány, füstszerű teste éppen hogy megrezgette a leveleket. - Én az ősök egyik távoli leszármazottjának az ükapjának a testvére legjobb barátjának a kutyájának egy közeli ismerőse vagyok - szólalt meg. - Azért jöttem ide, hogy figyelmeztesselek titeket, hogy... - nem tudta befejezni, mert Luke letüsszentette, és füstlény szertefoszlott. - Mit csinálsz?! - csattant fel Herri. - Valami fontost akart mondani ez a szellemlény! - Mér' nem mondta gyorsabban? Nem szeretem az ilyen füstös-poros izéket. Allergiás vagyok rájuk. - vágta rá Luke - Amúgy meg ha olyan fontosat akart mondani, maj' visszajön, aszt elmondja máskor. Visszaértek a csillagkapuhoz. - Nos, akkor tárcsázz! - mondta Herri. Luke odalépett a tárcsázó elé. Egyetlen egy címet tudott fejből, így hát azt tárcsázta, hiszen úgyis oda akarnak menni. Megnyílt a féregjárat, és Herri átlépett rajta, Luke pedig követte. A másik oldalon mindketten kiléptek a kapuból, és Herri körülnézett. - Láttad ezt? - szólalt meg Luke - Na, ki a legjobb? Na ki? Láttad, hogy eltaláltam má' elsőre a járatot? Herri felsóhajtott, és mélyet szippantott a levegőből, bár utólag azt kívánta, bár ne tette volna. - Fúj, hogy itt milyen szörnyen büdös van! - kiáltott fel. - Na jó, akkor most megkeressük azt, aki látta a lódarazsat! Vagyis Augustint. |