![]() |
|
Zoleyar - Az Ötödik Faj - Nyomtatható verzió +- Abydos Gate Fórum (https://forum.csillagkapu.hu) +-- Fórum: Abydos Gate - Csillagkapu.hu (https://forum.csillagkapu.hu/forum-4.html) +--- Fórum: Magyar Csillagkapu Klub (https://forum.csillagkapu.hu/forum-45.html) +---- Fórum: Rajongói történetek (https://forum.csillagkapu.hu/forum-18.html) +---- Téma: Zoleyar - Az Ötödik Faj (/thread-163.html) |
Zoleyar - Az Ötödik Faj - zoleyar - 2010-08-17 Epilógus: Két kisgyermek egy picit lemaradva követte az iskolai csoportjukat. Az idősebbik gyermek olyan 10 éves lány lehetett, ő a kezénél fogva vigyázott a kisöccsére. A tanárjuk lehetett egyben az idegenvezetőjük is, szemmel láthatóan egy múzeumban voltak. - Jobbra pedig egy kép látható az egykori SGC eligazítójáról… - Nekem ez a kép ismerős! – súgta a fiú a lánynak. - Persze te butus! Már sokszor meséltek róla nekünk otthon. - … ebben a helységben hozták meg a legtöbb parancsot. A komplexum vezetése egybeforr George Hammond és Jack O’Neill nevével. A kisfiú és nővére szeme felcsillogott. - Most menjünk tovább gyerekek! A csoport megindult egy másik terem felé. Beértük után látták meg a csoport tagjai, hogy itt a képek mellett már más tárgyak is vannak. - Ez a teremcsoport a különböző fajoknak lett szentelve. Van itt minden: képek, emléktárgyak, fegyver makettek és holovideók is róluk… - Tanárnő! Mikor megyünk az „űrhajó” szobába? - Nyugalom. Nemsokára, de előtte elmegyünk a „Termin”-be. Ez a kijelentése kisebb fajta üdvrivalgásba tört, hiszen a gyerekeknek az űrhajókon kívül a történelem tetszett a legjobban. A férfi komótosan sétált az utcán, vissza-visszaköszönve az embereknek és más faj tagjainak, akik felismerték, ami elég sűrűn előfordult. Megtehette volna, hogy egy Asgard lézerrel egyből a múzeumba teleportál, de ő a sétát választotta. Szerette ezt a mozgásformát, szeretett közben gondolkozni… Épp ma 13 éve történt… Belegondolt az akkori életébe és a mostaniba is. Akkor szinte nem is volt családja, most pedig a gyerekeiért megy… A múzeumba érve elmosolyodott annak a nevén… beérve az épület MI-je automatikusan köszöntötte. Kis idő múlva meg is találta a gyerekeket, nem ment oda hozzájuk inkább a terem végéből figyelte őket és az előadást. - A csillagkaput Gíza mellett találták még a 20. század elején, majd Daniel Jackson révén sikerült üzembe helyezni a század végén… A gyerekek szó nélkül figyelték tanárukat. - … a felfedezések során nem csak barátokat, hanem ellenségeket is találtunk odakint, akik mind potenciális ellenfelet láttak bennünk, ezért háborúban álltunk ellenük… ~ Hát igen. Igaz én már csak a háború végstádiumában születtem meg, de a harc akkor volt talán legvéresebb – gondolkodik egy oszlopnak támaszkodva. - Milyen hatalmasak a galaxisok, milyen csodálatos minden! – súgja a kisfiú a nővérének - És ez egyszer a „tied“ lesz – a bűvös szót kissé furán ejtette ki, mert már ilyen fiatalon is tudja, hogy ez nem így fog történni, hiszen az öt galaxis nem lehet senkié sem - A „mienk”! – javította ki félve - … a harcok során sok hősünk és vezetőnk esett el egy szebb jövő lehetőségéért, amely… A férfi most indult a teremben állók felé. - … mint például Arthur is. - Elnézést tanárnő! Arthur nem halt meg, nem halhatott meg! – szólalt meg a kis fiú, de a tanárnő csak a hangot hallotta, az arcát nem látta a tömegben - Óh kicsim. Biztosan tévedsz. - Nem! Nekem apukám és anyukám nem ezt mondta. - Ez csak egy legenda, amelyet a szülők mesélnek a gyerekeknek elalvás előtt, hogy a történet jó véget érjen. - De hát így is lett! - És kik lennének a szüleid? Ekkor ért oda a tömeghez a férfi. Mindenki felé fordult, volt aki köszönt és volt aki meghajolt a kísérők közt, a gyerekek pedig mind felé szaladtak. Legelőször természetesen a gyermekei érték el, akiket felkapott karjaiba. - Óh Johnathan – üdvözli a tanárnő – Önnek mi a véleménye? - Jó napot! Sziasztok gyerkőcök! Amit a tanárnőtök mond az sajnos igaz, ez tényleg csak legenda…– látja az arcokon a megdöbbenést, a csalódottságot, a fia kicsit morcos képet vág, de apja megsimogatja a feje búbját akárcsak a lányét – Ám ne csüggedjetek, mert a történet jó véget ért! Csak nézzetek szét a világban! Vagy csak nézzetek egymás arcára és láthatjátok egymáson az örömöt. – a gyerkőcök mintha parancsot követnének, egymás felé fordulnak, majd mosolyognak is egyet. - Szabadságon van? – töri meg a kacajt - Hát valami olyasmi félén. Most is csak értük ugrottam be – néz rá a gyerekeire, majd kézen fogja is őket -. Már indulnánk is. Sziasztok és aztán este nehogy korán feküdjetek le, mert holnap iskola lesz. A gyerekek nevetve emelték tekintetüket a tanárnő felé, aki erre nem tudott mit tenni. Kifelé menet John megvárja, hogy eltávolodjanak a tömegtől, majd a fia felé fordul. - John! Nincs semmi gond sem, de legközelebb inkább ne akard kijavítani a felnőtteket, főleg ilyen témában. Néha jobb csendben maradni… - De apuuu!!!! - Nincs semmi vita! Inkább siessünk, mert Arthur bácsikátok már vár minket!!! Zoleyar - Az Ötödik Faj - zoleyar - 2010-08-23 A történet így kezdődött: … - Bejövő üzenet. Az őrmester hangját lehetett hallani az eligazítóban, miközben a SG-1 és Hammond tábornok elemezték jelenlevő helyzetet. Mindannyian lesiettek a vezérlőbe. - Közvetlen üzenet érkezik a Tollan nagy hatótávolságú adójáról. - ...sikerült néhány embert eljuttatni. A Csillagkaput elpusztították… - …a védelmünk csődöt mondott… - …menekülni próbáló hajóinkat megsemmisítik… …Azt akarom, hogy tudják... – ekkor szakadt meg a vonal, ezek voltak Narim utolsó szavai, egy olyan faj utolsó szavai, mely többre volt hivatott. A háttérben az SG-1 és Hammond tábornok állt, mindegyikük arca komor volt, Sam szemeiben talán még pár könnycsepp is megjelent. Több kérdés is megfogalmazódott bennük hirtelen azokban a pillanatokban. - Ki lehet az, aki legyőzte a Tollant? Ki lehet olyan erős? Lehet, hogy a Föld következik? Ezen kérdésekre az idő múltával néhányra kiderült a válasz is… … Pár héttel később történt meg ez az eset, Martin sorozatának a Wormhole Extrem forgatásának színhelyén. Ekkor ereszkedett a földre Tanner hajója. - Ezredes, kérem. Ugyanolyan jól tudja mint én, hogy sosem fognak békén hagyni minket. Itt semmi sincs számunkra. Most már ideje hazatérnünk. Jack láthatóan gondolkodóba esett. Tannerék nem tettek semmi rosszat, talán az az egyetlen bűnük, hogy el akarnak menni a Földről. Ezt meg is értette, mert sejtette, hogy milyen sors várna rájuk, ha elkapják őket. - … hivatalosan tartozik nekem eggyel – ezzel elengedte őket. Szíve mélyén tudta, hogy jót cselekedett, de egy dolog aggasztotta igazán: hogy fogja ezt a jelentésben leírni. - Köszönöm, ezredes. Nem felejtem el. Tanner és társai itt hagyták a Földet hála Jacknek, de Martin nem utazott el velük, ő önszántából itt maradt… …O’Neill agyába letöltődött újra az Ősök tudása, és most próbálják megfejteni hol is lehet az elveszett város. Jelenleg már alig érti meg az embereket, bár írással még tudnak kommunikálni. Jack épp a számítógéppel babrál, a többiek figyelik. A tollenek utolsó adását nézi, visszajátsza, nézi. Valamit észrevehetett, mert mikor a többiek otthagyták a szobában levő kamerákat kikapcsolta, majd újból a lejátszás gombra tette ujját miután állított valamit még a gépen, ezután a már megszokott Narim hangja elhalkult és ős beszéd volt halható, de Narim hangján. (a rádió üzenet mellett a Tollan küldött egy másik üzenetet is). - Ha hallja ezt valaki, akkor elvesztünk! Remélhetőleg a megfelelő tudással rendelkező emberek… az Ötödik Faj hallja. Az Ötödik Faj… pedig minden jel arra utalt, hogy a Tollan lesz az ötödik. De nem… mert elvesztünk! Önös érdekek miatt először ki akartuk játszani a szövetségeseinket, majd mikor rájöttünk hibánkra már késő volt. Nem voltunk, nem vagyunk, és már nem is lehetünk méltóak az Ötödik Faj címre! Szeretném, ha tudnák: a Tollan bocsánatot kér, amiatt, hogy elárulta önöket! Ennek jeleként, szabályainkat felrúgva segítünk, hogy ne jussanak hasonló sorsra, mint mi!... Jack csak bámult maga elé és hirtelen megijedt, mert rájött: valami nagydolog van készülőben, ha a „fejletlenebb fajnak nem segítünk” elvet eltörlik. Bár ez lehetséges, hogy csak a fajuk kipusztulása végett tették, de nem tudható, mint ahogy az sem, hogy Narim utalása miben fog kiteljesülni. - …Keressék meg a Noxot! És mondják el mi történt velünk! Remélem jól használják majd fel a megkapott tudást. Nem! Tudom, hogy jól fogják, hiszen már több ízben tett erről tanúbizonyságot a CSKP és katonái. Legyenek mindenre felkészülve! – Narim hangja eltűnt és már soha sem hallhatták meg többé. Ezután történ kis idő elteltével, hogy elindultak a ZPM-ért, mellyel beüzemeltették az ős technológiát az Antarktiszon és legyőzték Anubiszt és annak a támadó flottáját… …Jack utolsó emléke szerint sztázis mezőbe került. Utolsó csepp energiájával is arra koncentrált, hogy megőrizze a Tollantól kapott információkat. Majd a következő mire feleszmélt, hogy Thor hajójának memóriájában van és kapcsolgatja a világítást. Máshol részletesebben leírásra került hogyan tisztították meg replikátoroktól az asgard bolygót hála a fejében levő ős tudásnak és visszatérésük a Földre, ahol ki akarták nevezni O’Neillt tábornokká, Wier és Hammond javaslata alapján. Ő időt kért, hogy átgondolja az egészet. Magában tudta már a választ, de a hivatalos bejelentés előtt még válaszokat akart kapni, olyan kérdésekre, melyeket más még csak nem is sejthet. Elment az egyik szövetséges bolygóra, majd miután lekapcsolt a csillagkapu, egyből tárcsázta a Noxot. Nem lepte meg őt, hogy sikerült létrehozni a féregjáratot, hiszen tudta, nem, inkább érezte, hogy a Nox számít a megjelenésére. Kilépve a kapuból, a megszokott világ fogadta: erdő, fű, sehol senki. Kis idő múlva már a lebegő városban találta magát, mert elteleportálták. Lya mosolygott rá. - Nem vártunk senkit sem, de téged és csapatod tagjait mindig szívesen fogadjuk. - Köszönöm a szívélyes fogadtatást. Anteaus merre található? - Nem sokára itt lesz. Gyere! Sétáljunk! - mondja mosollyal az arcán -. És közben elmondhatod, hogy miért is jöttél! - és már indultak is. A lebegő város leginkább egy sima, de fejlett városra hasonlított, ha nem tudta volna, hogy lebeg akkor Jack minden bizonnyal azt hihette volna, hogy a talajon vannak. Hol kisebb, hol nagyobb tornyok szelték a levegőt. Elvétve, a város szélén dokkok is voltak. - Azt tudom, hogy elég elzárkózottak vagyok, de tudjátok, hogy mi történik a galaxisban? - Többnyire igen. - A Tollan bukásáról hallottatok? - Sajnálatosan igen. Ez szörnyű dolog. Már meg is gyászoltuk őket… Tehát ezért jöttél? - Igen. Küldtek egy üzenetet, mely kódolva volt és csak az Ősök tudásával jöttem rá az üzenet létére. Azt mondta Narim, hogy jöjjek el hozzátok és mondjam el, hogy mi történt velük. - Akkor mondd el! - erőlködik Lya - De hát hallottatok a kipusztulásukról. Mit mondjak? - Mindent, amit csak tudsz, minden fontos lehet - mondja Anteaus, aki most lép be abba a helyiségbe ahol Jack és Lya voltak épp. - Üdvözöllek. - Én is téged. Jack elismételte szóról szóra az üzenetet, és az egész történetet. A két nox figyelmesen hallgatta végig, majd kis hallgatás után Anteaus szólalt meg. - El kell mondanom, hogy Narimék a Nox felé igyekeztek mikor lecsapott rájuk Anubisz. Vannak más titkok is, melyeket még nem tudtok. - És pedig? - érdeklődik. Lya Anteaus felé fordul, aki bólint - A Tollan bolygó nem pusztult el, de még csak a csillagkapu sem. - Tessék? Hogyan lehet? Narim azt mondta…. – Jack hangján érződött a meglepetés és talán a düh keveréke - A mi tanácsunkra cselekedett így. Úgy gondoltuk, hogy az a legjobb, ha mindenki úgy véli, hogy a bolygó elpusztult. - Akkor miért nem tudtuk tárcsázni? - Minket sem tudtok mindig. Igaz? - Igaz. - Bár a bolygó nem pusztult el, de a város java része igen: rengeteg a rom, de még van ott érintetlen épület is. - kis szünet - Figyelj O'Neill! A galaxis határán, egy másik galaxisban ébredezik a gonosz. Egy másik galaxisban pedig egy ősi ellenség épp az erejét növeszti. Mikor rájöttünk, akkor kezdtünk el egyeztetni a Tollannel, de sajnos Anubisz közbe lépett. - És az Asgard? - Szólni akartunk nekik, csak Anubisz! Meg a replikátorok. Szerinted, ha tudják, amit mi akkor mi lenne velük? - Kettővel több ellenség a replikátorokon kívül. Kevesebb katonai erő a replikátorok ellen. Veszélyes helyzet, amely a civilizációjuk vége is lehet, de tudniuk kell róla. - Mi is erre gondolunk és fel is fogjuk venni a kapcsolatot velük. Szóval volt egy tervünk - mély levegő vétel: - Az Ötödik Fajt technológiailag egy magasabb szintre emeljük, hogy legyen esélyük az új ellenségekkel szemben. Elkezdtük megvalósítani, de először az első bolygó geológiai adottságai lelassították, majd Anubisz. És az Ötödik Faj kipusztult. - Nem így van. - értetlenkedik - Az Ötödik Faj él! Én is közéjük tartozom. - Eredetileg a Tollan lett volna… - akarja kijavítani Anteaus - Ki szerint? Szerintetek? Nekem Thor mondta, hogy ők mindig bennünk bíztak. - Tudok róla. Ám egészen idáig az Asgard és a Nox más állásponton volt az Ötödik Faj kilétét illetően… most már mi is bennetek hiszünk, de a Földön vannak gondok, amelyek nem ezt a célt szolgálják: nem tudja az emberiség, hogy van csillagkapu és hogy nem vagytok egyedül! - Sajnos ez így van. - Folytatva az előbbi eszmefuttatást: minden faj mikor elér egy fejlettségi szintet, akkor történik vele valami: Asgardnak ott van a szaporodás és a replikátorok, Ősöknek meg ott volt a fajukat pusztító vírus, nekünk meg itt van a vég. - ? – lepődik meg Jack az előbb elhangzottakon - A fajunk nagyon idős, és már alig vagyunk pár ezren. Felemelkedni még nem tudunk, de meghalni sem akarunk úgy, hogy a fiatalabb fajokra sötét jövő néz. Mi vagyunk a legidősebbek ebben a galaxisban, és belefáradtunk az életbe. De még valami nagyot alkotunk, hogy az idők végezetéig ne feledjék a Nox nevet! A lényeg: bizonyos fokban segítünk, hogy ti legyetek az Ötödik Faj. Első lépésként a Tollan bolygó remek terület egy kolónia felépítésére, minden van, ami szükséges: nyersanyag, épület stb. Nem sok időnk van, maximum két év mire az ellenség észreveszi ezt a galaxist. Tudok a kinevezésedről, tanácsolom, hogy fogad el, hiszen onnan sokkal könnyebb szervezni az építkezést. Vigyázz, hogy csak olyanok tudjanak a tervről kikben megbízol: minél kevesebben, annál jobb. - Úgy beszélsz, mintha előre meg lenne írva a sorsom. - Ha tudnád, amit én, akkor te is hasonlóan beszélnél. A kapcsolatot tarjuk egymással, ha bármi van, akkor értesíts, lehetőleg titokban. - Értem. - Amiben tudunk, abban segítünk majd. Tollan kipusztulása után, egy külön tervbe kezdtünk, de még nem végeztünk vele, ha igen, akkor nagy segítségre lesz nektek. - Értem. Anteaus meglendítette kezét és a csillagkapunál teremtek, amely már aktiválódott is. - Majd még beszélünk! - Jack - Így legyen, Tábornok… … O'Neill elfogadta a kinevezést, majd útjára indította az első csoportot Tollan felé, ők a Noxxal tartották a kapcsolatot, akik Jacknek elmondtak mindent. A munkálatok jól haladtak, már több csoport is átment, és senki sem gyanakodott. Az atlantiszi csoport is útjára indult már. Az irodában ülő Jack épp a jövőn gondolkodott. Tudta, hogy hiába a csillagkapu a Tollanon, kellene egy hajó is. De honnan? A légierő most épít két hajót, pontosabban másfelet: Deadalust és a félkész Goauld hajót, melyet Carterék fedeztek fel a bolygón egy kis városban. Esetleg Thortól kellen kérni? Nem, nekik szükségük van a replikátorok ellen minden hajóra. Nox? Nekik nincs, csak a lebegő város. Lopni a Goauldtól? Veszélyes. Csak a földi hajók közül lehet választani. De hogyan? A „felismerés villáma” csapott belé! Meg van! A fejlettebb, de még nem kész Goauld hajó lesz az. Még évekig tartana, amíg befejezik, de egy ügyes csellel, az asgard elviszi, hogy megcsinálja, hálaként a CSKP-nek. Ők meg elkészítik, de nem tudatják az emberekkel, csak Jackkel. Így mindenki jól jár: a Föld: kb négy év helyett két év múlva lesz kész a hajó, Jack: lesz két évig egy hajó, mellyel sok minden könnyebbé válik. Az asgardok meg raknak rá pár pajzsot, meg hajtóművet. Szólt is Thornak, aki beleegyezett egyből, hiszen már az Asgard is tudott a tervről. Egy hét múlva már el is vontatták a hajót, mely egy hónappal később már Tollannál parkolt… … A replikátor fenyegetés örökre lezárult, hála az ős technológiának. Anubisz is elpusztult. Az örömbe üröm is vegyült, mert ekkor kapott a CSKP üzenetet Atlantiszról, mely szerint a lidérc támadni készül. Thor, Anteaus és Jack video beszélgetést folytatott: - Thor pajtás! Most már nincs replikátor és ígéretetek szerint segítetek a Goauld ellen! Ja! Már nincs Goauld fenyegetés sem! - De van egy új ellenség: lidérc. - Igen. Segíteni kellene Atlantiszon! – váltott át Jack a viccelődőről a komolyabb hangnemére - Így van. A Deadalus úton van már? - Anteaus - Még nem, de pár nap múlva már elindul. Ezenkívül földi egységeket is küldök a segítségre. - Ez így lesz a helyes. A mostani információnk alapján a Deadalussal és ZPM-mel vissza lehet verni a támadást, küldök egy asgardot a fedéletre is. Ám O’Neill van egy jó hírem is még: tudósaink eltávolították a ZPM-ről Camulus csapdáját, így lesz nektek egy külön ZPM is. – kapcsolódott bele érdemlegesen Thor a tanácskozásba - Köszönjük. Az sokat segít a Tollan renoválásánál… Az előbb meg csak vicceltem, remélem tudod! – próbál „mentegetőzni” Jack - Persze, hogy tudom… … Daniel és Vala utazása egy másik galaxisban rávilágított, hogy a másik ellenség is a kapuknál van. Jack magasabb beosztást eszközölt ki, így még nagyobb befolyása lett a katonaságnál. Az új elnökkel (a régi, aki legjobban támogatta a CSKP-t, váratlanul meghalt) egyre romlott a kapcsolat a parancsnokságnak. Tollanon nagyon jól haladt az építkezés, már csak egy év és át lehet települni. Jack legnagyobb feladata közé tartozott, hogy összeállítsa a névsort, akik átmennek majd. Több ezer embert írt már fel: katonák, tudósok 51 és 52 es körzetből, hozzátartozók, egyszerű emberek, művészek, tanárok stb. Hála az égnek, hogy max létszám nem volt meghatározva… … A szuper kapu kinyílt és átjött rajta az Ori első hulláma: sajnálatos módon nem tudták megállítani az összegyűlt sereg hajói. Ez a vereség felgyorsította a terv első lépésének befejezését, a Pegazus project utáni hetekre időzítették az indulást, ennek több oka is volt: Egy: a rendbe hozatal már majdnem teljesen sikerült Kettő: politikai helyzet: az elnök a veszélyre hivatkozva, felelőtlenül nyilvánosságra hozta a csillagkapu létezését, és az egész világon polgárháborúk robbannak ki. Három: a névsor teljes lett. Több mint 15 ezer ember, de belőlük csak pár százalék tudta eddig, hogy mi is az utazás igazi mi voltja, de a többiek is remélhetőleg menni fognak, hiszen a józan ész ezt diktálná. Már nem volt titok a SG megléte és ez új távlatokat nyitott mindazon emberek számára, aki a listán voltak… És így folytatódik: … A CSKP folyosói teli volt emberekkel, minden helyiség, minden szoba, minden folyosó teli volt: a névsor majdnem 100%-a jött el. A kapun folyamatosan áramlott át a tömeg. A Nox által épített kapu a túloldalon tovább fent bírta tartani a féregjáratot 38 percnél, igaz többlet energiával. Erre a kapura pajzsot szereltek fel írisz helyett. Már csak pár csoport volt hátra, mikor riadót jelzett a az egyik katona: behatolók a parancsnokságon: az elnök elrendelte, hogy állítsák meg az evakuációt, bármi áron, az SG csapatok tagjait, és O'Neillt ártalmatlanítsák, ha kell öljék meg. Még ebben az időben is volt megbízható ember a Fehér Házban, aki szimpatizált a CSKP-vel, így Jack fel tudott készülni erre a támadásra. A riadó ellenére az emberek folyamatosan haladtak át a kapun. Túloldalt egyenlőre Daniel és Sam fogadta őket. Az indító teremben voltak Jackék mikor oda is betörtek a kommandósok, patt helyzet alakult ki: mindenki fegyvert rántott, de senki sem mert tüzelni. Jack törte meg a csendet. - Uraim, tegyék le a fegyvert! - szólt a kommandósoknak - Nem tehetem! Parancsot kaptunk az ellenkezőjére! - mondja a vezetőjük Jacknek - És a kivégzésemre, amelyet nem hajtott végre azonnal, bár ennek örülök, de felvet egy kérdést: miért? Lehet azért, mert a parancs egy ori által vezetett embertől származik?! - … Tegyék le a fegyvert! - Érdekes én is ezt akartam mondani! - Nem tehetjük, parancsot kaptunk. - A felettese vagyok önnek hadnagy! - Már nem, uram! - Dehogynem, látja a csillagokat a vállamon? Kicsit megzavarodott a hadnagy, hiszen őt mindig úgy nevelték, hogy tisztelje a felettesét, a parancsokat teljesítse, de most vacillált, mert ő is jól tudta: vannak olyan parancsok, amelyet nem lehet elvégezni - Uram, igen, uram! - Parancsot adok, hogy tegyék le a fegyvert. - Nem tehetjük. - Miért? - Ha megtesszük, akkor minket fognak megölni az elnök újabb csapatai. - Nem, ha velünk jönnek. - ??? - Engedjék le a fegyvert! - mondja a saját embereinek Jack, akik szó nélkül teljesítik a parancsot A kommandós is kiadta a parancsot sajátjainak. Mindenki átment a kapun, az utolsó Jack volt. Nem nézett hátra mikor átment a kapun, bár emlékek törtek rá. A másik oldalon kisebb fajta üdvrivalgás történt mikor kiért a kapuból, mindenki tudta, hogy ennek mekkora jelentősége volt… a vezető is megérkezett. A vezető, bár ezt senki sem hangoztatta, senki sem mondta ki, mégis mindenki tudta, hogy ki a „főnök”: A Tollanon volt Thor és Anteaus is már, bár ők egy távolabbi pontról figyelték a kaput. - Az első lépés sikerült… Zoleyar - Az Ötödik Faj - zoleyar - 2010-08-31 Az új otthon: Két hét telt el azóta, hogy a kolónia tagjai elhagyták a Földet. Ez idő alatt megérkezett az Odüsszey is, amely szintén elhagyta a légierő kötelékét. A fedélzeten hoztak még embereket, felszereléseket, és egyéb más dolgokat is. A Deadalus Atlantiszra ment és ott is maradt, hiszen ezt a hajót a másik elszakadt kolónia kapta meg… Az új elnök Atlantiszon levő személyzetet le akarta cserélni egy lojálisabb csoportra, de mikor ezt Weirek megtudták egyhangúlag az elszakadás mellett döntöttek. A félelmük viszont nőt, mert az ő családjukat, barátaikat nem sikerült még kimenekíteni a Földről. O’Neill ezért jónak látta, ha az Odüsszeynek a legsürgősebb feladatai közé ezt iktatja be. Szerencsére a kapcsolatot fel tudták venni a Földön maradt emberekkel, így a menekítés sikeres lett. A Tollanon levő tudósoknak és főleg Carternek hála, képesek lettek beüzemelni egy eddig még helyre nem állított geotermikus áramfejlesztőt a város szélén, mellyel megoldódott a város energia ellátása. A város renoválása alatt térképeket is készítettek, hogy jobban megismerjék majd azt. Most is a térképek alapján kutatták át a város azon részeit melyeket még ember hiányában nem állt módjukban. Az élelem ellátás miatt sem kell aggódniuk, mert van mesterséges élelemforrás és a Noxtól illetve az Asgardtól kaptak „vetőmagot”, illetve más élelem alapanyagot. Mindent összevetve: ez a bolygó minden szempont alapján egy otthon helye lehet, a város pedig egy reményteljes jövő, egy reményteljes civilizáció fővárosa. A Föld kormányaival megszakították a kapcsolatot, minden téren. Politikailag más változások is történtek. A tok'rák és jaffák is elismerték Atlantiszt és az Ötödik Fajt (ezt a nevet adta Jack a kolónián élő népcsoportnak), sőt már csak velük tartják ők is a kapcsolatot, mint ahogy a Tejútrendszer fontosabb civilizációi is. Ők már elértek egy olyan fejlettségi szintet, hogy beláthassák: az Ori hatalma oly nagy, hogy megfertőzte már a Földet is. Megbízni pedig csak azokban lehet, akikben eddig is: a SGC embereiben (azon belül is Jack O’Neillben), akik számos esetben tettek már tanúbizonyságot arról, hogy érdemesek a bizalomra. Az egyik reggel, az eligazítóban volt egy kisebb fajta megbeszélés. A kapu a föld alatt volt elhelyezve, ezzel is az űrbéli elpusztítást megakadályozva. A tollanok értették a dolgukat, mert az alagút rendszer rendkívül jól kialakított volt: egyik teremből a másikba való átjutás ideje alacsony volt, a hálózat jól kigondolt, illetve kellően védhető egy földi támadás esetén, plussz volt egy pajzs is a bunker és város közt a földben. A város alatt volt a kaput tartalmazó bázis. Itt történt meg az első tanácskozás is mikor átjöttek a kapun. A mai értekezleten jelen volt mindenki, aki csak fontos: Jack, Sam, Daniel, Vala, Teal'c, Mitchel, Bratac, Thor, Anteaus és egy tok'ra követ is, Atlantisz pedig videó beszélgetés formájában. - Mint a jelentésekből megtudató, a kémeink jelentették, hogy a Földön egyre nagyobb a valószínűsége, hogy az USA tervezi a kontinensen levő államok teljes bekebelezését. Ez akár egy világháború kirobbanását is okozhatja, mely a gyors győzelmükkel is véget érhet, vagy egy teljes mértékű világégéssel. – A megbeszélést természetes Jack kezdi - Ez szörnyű! – Daniel a már-már szokásosnak mondható, aggódó hangnemében reagál - Már ennyire kiterjesztette az Ori az akaratát a Földön is? - Minden jel erre utal. – Jack - Valamit tennünk kell az Ori ellen! - szólal meg újból Daniel - Ezt mindannyian tudjuk, de még nem jött el az időnk. - Thor - És az mikor fog? - Mitchel - Mikor megtaláljuk a Szent Grált! – kérdésre a választ Jack adja meg - Daniel, Vala! Titeket elküldlek Camelotba, további kutatások elvégzésére. - Rendben. - Majd küldök pár tudóst is. – ajánlja fel a segítséget Thor - Megköszönnénk. - A beköltözés teljes mértékben sikerült, a további menekítések is jól haladnak, tehát mára van már egy hírünk is. – majd Jack a monitor felé fordul - Pegazus galaxisban minden rendben? - Sajnálom, de nem: Michael és a többi emberé alakult lidérc eltűnt a karanténból illetve elpusztult a lidérc hajónk is. - Elizabeth - Elárulhatják Atlantisz létezését? - Carter - Nem valószínű, de lehetséges. - Ha észlelnek közeledő hajókat, akkor azonnal értesítsenek! - Jack - Értem. A megbeszélésen még több mindenről szó esett, majd a végeztével újból csak Thor, Anteaus és Jack maradt. - A terv második szakaszába kell lépnünk! - Anteaus - Éspedig? - Szövetségesek keresése, legyenek akár aktív, akár passzív szövetséges is. Lényeg, hogy tudjuk, ki kinek az oldalán áll. - Csapatokat küldök ki Tagreára, Serakinra, Kelownára és a többi ismert bolygóra! - Akkor megbeszéltük ezt is. Most már mennem kell. - Thor - Mint ahogy nekem is. – Anteaus - Elindultak a kapu felé. Thor Anteaus felé fordul. - Észrevetted, hogy O’Neill nem viccelődik annyira? - Észre, de mit ne mondjak én nem nagyon értettem a poénjait. - Biztos azért, mert túl öreg vagy hozzá… - Van egy földi közmondás erre, valahogy így szól: „bagoly mondja verébnek: nagy a feje” - vágott vissza Anteaus Thornak A második szakasz: - Elnök Úr! Ő itt Cameron Mitchel alezredes a Földről. - így léptek be az elnöki irodába. Ott volt még a katonai tanácsadó valamint a külügyminiszter. - Üdvözlöm Önt. Valami italt esetleg? - Köszönöm nem, szolgálatban nem ihatok. De a jövetelem mivolta sürgős. - Hallottunk már pletykákról. Kérem, kezdjen bele. - Gondolom akkor hallott már róla, hogy elszakadtunk a Földtől. - Ezen információ is fülünkbe jutott már. - Most járjuk a galaxist és együttműködő fajokat, bolygókat keresünk. - Akkor már talált is egyet. - Ennek nagyon örülünk, de a Földdel tartják még kapcsolatot? - Amióta hallottunk az esetükről nem. Velünk először az SG-1 találkozott, mikor a Prométheusz hajójuk megsérült. Nekünk a parancsnokságuk jelentette mindig is a Földet. Akkor is és most is. Sötét felhők gyülekeznek a galaxis eme szegletében, és úgy gondoltuk, hogy egymás segítségére lehetünk. Örömmel vennénk, ha eddigi jó viszonyunk megmaradna ezekután is. - Mi is ezt szeretnénk, ezért is jöttem el Önökhöz. - Tényleg, ki a vezetőjük? - Jack O'Neill, tábornok. - Remek választás. - Gondolom Önöknél is járt az ori. - Még nem, de bármikor eljöhet. Már sok mindent hallottunk róluk. Már nem vagyunk oly süketek, mint a Csillagkapu felfedezése előtti időkben. - Arra kérném Önt és nemzetét, hogy tartsák titokban a helyzetünket. - Megtesszük. - Nemsokára diplomatákat küldünk át a kapun. Örülök, hogy találkoztunk, elnök úr! - Én is örülök. Mitchel átment a kapun, hogy a következő bolygóra menjen. Bratac a jaffa gyűlés után, Tollanra ment, hogy elmondja O'Neillnak miként döntött a Tanács. Egyhangú szavazás alapján a szövetségeseik lesznek. Ha nyílt háború tör ki, akkor csapatokat is rendelkezésre bocsátanak mind hajók, mind földi egységek terén. Lucian szövetségnél Teal'c járt, inkább kevesebb sikerrel, mint többel: hallani sem akartak egy jövendőbeli szövetségről a mostani ellenségükkel, de azt elismerték, hogy nagy veszélyt jelenthet az Ori. Kelowna... Ide Carter jött el. A kapunál Jonas fogadta. Rádió üzenetet váltottak, így nem volt meglepő a látogatás. Jonas Carter megérkezéséhez igazította a három nemzet küldöttjeinek gyűlését is, így Carter is tanúja és részese lehet a tanácskozásnak. - Jó újra látni téged Jonas! – kézfogás helyett inkább két gyors puszival üdvözölték egymás. - Én is örülök, hogy újra találkozunk! Sajnálattal hallottam a híreket, de már most leszögezem: Kelownára bármikor számíthattok! - Köszönjük. És a másik két országgal mi a helyzet? - Most döntenek majd róla, a gyűlésre igyekszünk. Fel is szólalhatsz, ha szeretnél. - Majd meglátjuk. Bár ez nem valószínű. A legutolsó látogatásunk óta változott valamit a nemzetek közti viszony? - Hála nektek, igen sokat! Anubisz támadása, és a naquadria keletkezése a föld kérgében összekovácsolt minket. Nálunk van a csillagkapu, de minden másban közösen döntünk. A technológiát is megosztottuk, az elmúlt három év alatt rengeteget fejlődött az egész bolygó. Infrastruktúránk javult, már épül a második generációs hajóink és tervezzük a harmadik generációsat. Új gyógyszereket fedeztünk fel, a naquadria terén is előre lépésekről lehet beszélni. De elég ennyi, már itt is vagyunk. - mutat egy ajtó felé. Bent már vártak rájuk. A tanácskozás nem tartott sokáig, vagyis Carter számára, hiszen nem felejtette el a másik két nemzet sem, hogy mennyit köszönhet CSKP-nek illetve SG-1-nek, talán ezekért is volt olyan egyhangú a kedvező döntés. A kapuhoz visszafelé is Jonas kísérte Cartert. - Ha ráérsz majd ellátogathatsz a Tollanra. - Nem is tudom a címeteket. - Most már tudod - nyújt át egy papírost - De vigyázz rá! - Persze, vigyázok. - Nem szoktál sóvárogni a régi idők miatt? - Nincs rá időm… - A miniszterség sok időt elvon tőled. - Igen, de nem felejtettem el azokat az időket! - Majd még találkozunk. - mondja Carter az eseményhorizont előtt. - Többre vagy hívatott, mint Kelowna minisztereként elérendő dolgok… „Más” is így gondolja. - Akkor add át az üdvözletemet a „Más”nak! Serakinról embereket küldtek szét a galaxisban, mikor meghallották, hogy az SGC elszakadt a Földtől. Szerették volna felvenni a kapcsolatot velük, így jutottak el Kelownára. Ott Jonas segítségével találkoztak Carterrel (egy héttel az előző látogatása után). A bolygójuk elég közel van az Ori galaxis felé vezető „úthoz”, ezért is akarnak segítséget nyújtani és kapni. Újabb szövetségesre akadtak Jackék. Aschenekkel nem tudtak beszélni, valószínűleg a feketelyuk magába szippantotta a pár bolygójukat. A bázison nem tervezett tárcsázás történt és egyből szóltak Jacknek is, aki odasietett a vezérlőterembe. - Uram! Videó jeleket fogunk! - Tegye ki képernyőre Walter! Az egyik monitoron megjelent a kép. Háttérben goa’uld anyahajók voltak. Az arc egy ismerősé volt. - Hát nem ölte meg Baal, Camulus? - Mint mindig egyből a tárgyra tér! Ne higgyen el minden pletykát! Kérdésére válaszolva egy hadvezért nem könnyű megölni! - ? Hadvezér? Várjon egy pillanatot, állítunk a rádión. Rossz lehet az adás, nem istent akart mondani? - Nem… már nem. - Maga mindig szolgál meglepetésekkel. - Mikor átküldött a kapun Baalhoz, kis idő múlva el tudtam szökni, vissza a birodalmamból megmaradt pár bolygó közül az egyikre. A fogságom rövid ideje alatt volt elég időm gondolkozni a történteken. Rájöttem, hogy a goa’uldok ideje lejárt! - Nem mondja komolyan? - És ezért új tervekre van szükség, hogy hatalmon maradjak. Elbocsátottam a jaffáimat és helyettük hű embereket fogadtam a szolgálatomba, de nem, mint isten. Nem akarom, hogy újból megismétlődjék a dakarai eset. - Ne várja hogy meghatódjunk! Honnan tudta meg a címünket? - Kicsi a Tejút, és vannak híveim. Egyre több. - Miért keresett meg? - Miért ne? Egy erős új nemzet, faj vagy nem tudom mi jött létre a bolygójukon. Az ellenség átjött ebbe a galaxisba, külön-külön nem vehetjük fel a versenyt velük. Együtt kell harcolnunk ellenük! - Na ne vicceljen! Miért lenne jó egy ilyen fajta együttműködés egy goa’ulddal? - Mert már kilencre növekedett a bolygók száma akik hadvezérükként tisztelnek, az elmúlt három hónapban két bolygót szabadítottunk fel a seregemmel, ja és mert elpusztítottam két ori hajót. Döbbent arcok a teremben, Jack töri meg a csendet. - Még gondolkozunk az ajánlatán. - Csak ne olyan sokáig. Eligazítóban: - Igazat mondhat? - tette fel a kérdést Jack - Egy goa’uldban nem lehet megbízni. - Teal'c - Tok'ra jelentések szerint a galaxisból eltűnt két ori hajó! - Lehet, hogy visszaugrottak a saját galaxisukba. - Vala - Lehet, de a bolygók koordinátái mit megadott, valóban ori befolyás alatt áll. Voltak ott már felderítőink is, amely alapján Camulus igazat mond: nem istenként tekintenek rá, hanem mint felszabadítóra. - Carter - Az ajánlata elég vonzónak tűnik, de csapda is lehet! - Mitchel - Lehet, hogy az, lehet, hogy nem az. Ezért leszünk vele nagyon óvatosak. Csapatokat küldünk hozzá, hogy a részletekről tárgyalhassunk. Értesítem Thorékat is! A gyűlés abbamaradt… … Kis idő múlva már beszélt is velük: - Megfigyelés alatt kell tartani, valamint kémeket kell bejuttatni hozzá. - Thor - A tok'rákra vár majd a feladat, kémkedésben mindig is jók voltak. – Jack mondandóját Thor és Anteaus is egy bólintással „intézte el” - Viszont a többi szövetségest is értesíteni kell ezekről a hírekről. - Anteaus - Ezt is megtesszük, de szerintem ők is egyet értenek majd velünk. - Jack Az értekezlés után Thor és Anteaus beszélgetett még, mert Jack kilépett már a vonalból. Először Anteaus szólalt meg, majd Thor. - Jó tudni, hogy nincs egyedül az Ötödik faj. - Én is örülök neki, de kérdéses, hogy ez mire lesz elég. - Majd kiderül! De nemsokára tovább kell lépnünk, hiszen most volt a jel! Egy jel, amit az elmúlt évezredek alatt nem is reméltek. Nem volt olyan hatalmas a jel ahhoz képest, hogy ez mekkora döntéseket fog generálni… egy jel… egy goa’uld és talán egy jobb jövő, ha nem hibázik senki sem. - Igaz. Jacknek nem kell tudnia. – folytatta Thor - Nem, mert különben máshogy alakulna a történelem. - Holnap Tollanra megyünk és lehet, hogy megváltoztatjuk a múltat… Kicsit gondolkodóba esett Thor. Sok évet élt már, nagyon sokat és ez végett sokat is látott: civilizációkat feltűnni, majd elveszni… bolygókat megsemmisülni… diktátorokat felemelkedni… olyan döntéseket, amelyeket egy személy hozott meg, de kihatott mindenre… Talán ezért is fél egy kicsit. Az idő nem játék, a múltat megváltoztatni veszélyes dolog. Lehet minden rosszabb lesz, mint ami most van, de lehet, hogy jobbá változnak a dolgok. A kockázat elég nagy, de a várható „nyeremény” is… Thor és Anteaus is tisztában van vele, hogy ekkora horderejű döntést nem hozhatnának meg ilyen kevesen… de ez egy olyan korszak a galaxisok életében, amikor változnia kell a dolgoknak és ezáltal a fiatalabb fajok ideje jön el. Zoleyar - Az Ötödik Faj - zoleyar - 2010-09-06 A múlt Másnap már a Tollanon voltak, majd egy rövid rádióbeszélgetés útján Jacknek mondták, hogy jöjjön fel Thor hajójára. A tollanok által hátra hagyott sugárzási technológiával ez sikerült is. Még jó, hogy gondoltak a kompatibilitásra is. A hajón csak hárman voltak, megint egy titkos megbeszélés készülődött, mint az elmúlt hónapokban többször is. A hídon találkoztak ők hárman. - Beszéltél a tok'rákkal? - érdeklődik Anteaus - Igen, és már ki is küldtek pár hírszerzőt is. - Rendben. – kezd bele Thor - Most más miatt kellett találkoznunk. - Miért? Talán horgászni jöttetek? - Nem, fontosabb dolgok is vannak attól. – mint mindig, most is Anteaus folytatta a komolyabb dolgokkal - Ti sosem értek rá egy kis kikapcsolódásra, de mi is lenne az? - Nem mondhatjuk el… - Akkor miért jöttetek? - … , de bíznod kell bennünk. Nem adhatunk több információt csak annyit, amennyi szükséges. Azt kérném, hogy - hídon látható egyik monitoron megjelent egy ugró - szállj be ebbe a hajóba. Nem kell tenned semmit, mert be van programozva minden, ami szükséges. Csak a visszafelé vezető úton kell vezetned, de az már gyerekjáték… emberi nyelven. - És még valami O’Neill! – szól Thor Jack után – Bízz magadban! - Ez meglesz Thor pajti! - mondja O'Neill, aki megy az ugró felé. Belép és érdeklődve figyeli, hogy nagyon ismerős. Szinte pillanatok alatt beugrik, hogy honnan ismerős: ez az az ugró melyet Meybourne bolygóján találtak. De akkor ezek szerint, időt fog utazni. De ez veszélyes - gondolja magában - Megváltoztatni a múltat? Vagy a jövőbe kell mennie? Tényleg fontos lehet, ha a Nox és Asgard kérésére utazik majd. Ahogy a gondolataiba merült nem is vette észre, hogy már az űrben van. Pár pillanat múlva Thor és hajója eltűnt mellőle és már csak az űrt látta maga körül. - Ezek szerint, a beszélgetés közben hiperugrást hajtott végre Thor. - gondolja végig a történteket. Pillanatokkal később egy bolygó kör vonalai rajzolódtak ki alatta, az ugró egyenesen feléje haladt. Leszállás közben alaposan végig nézte a bolygón elterülő hatalmas várost: modern épületek, magas tornyok, űrhajók és repülők az égbolton. A felszínen hatalmas nyüzsgés. A város körül zöldben világított a természet. Az egyik dokk felé vette irányát az ugró. Leszállás után kikecmergett belőle, majd utána még gondolkozni sem volt ideje, hiszen már vártak rá! Egy Nox, egy Asgard, és két másik ember. Jack úgy gondolta, hogy az egyik ős lehet, de a negyedikben nem volt biztos? Talán egy Furling… - A prófécia igazat mondott. - mondja az Alteran - Elnézést kérek, hogy a barátunk nem üdvözölte, de nagyon lelkes! Üdvözöllek Jack O'Neill a Tollanról, az Ötödik Faj képviseletéből…… - Honnan tudjátok, hogy ki vagyok és honnan jöttem? - csodálkozik Jack az újabb meglepetésen - Először is én Odale vagyok, a Nox képviseletében. Ő itt Isabela az Alteran képviseletében - meg is hajol a nő -. Ő itt Thor, az Asgard képviseletében… - Na ne! Ez vicc lenne? – még egy mosolyt is megenged magának - Már találkoztunk volna? – teszi fel a jogos kérdést Thor - Nem, még nem. Ha jól gondolom akkor most a múltban vagyok… - A múlt relatív - mondja Isabela - de a prófécia szerint, nekünk te jövőbeli vagy. - Ő pedig itt - mutat az utolsóra - Morale, a Furling képviseletében. - Igazam volt - gondolja Jack. - Örülök nektek, és örülök, hogy láthatok egy Furlinget is, de miért úgy mutattál be mindenkit, hogy a "képviseletében"? - teszi fel a kérdést – Talán valami készülődik? - Azért, mert gyűlés van a négy faj között a holnapi napon, és mi vagyunk a fajunk küldöttei közül a Felszólalók, amolyan teljes körű döntéssel felhatalmazott küldöttek. - Morale - Értem. Kétszer is említettétek a „próféciát”, ám én semmit sem tudok erről… miről is lenne szó? - Hát többek közt: "… a Nagy háborút követően az Eldanon rendezett Tanácson megjelenik egy ember, ki dönt a galaxis sorsáról…" - Valami tévedés lehet a dologban… - Nem valószínű. A Tanács ezen a bolygón most ülésezik először, a prófécia megadta a neved és a megérkezésednek helyét, bár idejét csak sejtettük. - Nevemet? - Igen. Jóslatban az O'Neill név szerepel. Jack arcán az idegesség jelei láthatóak. - Ne aggódj! - nyugtatja meg Odale - a holnapi tanácskozás lezárásaként te fogsz felszólalni és mondod el a döntésedet, melyet minden faj elfogad majd. - Most gyere utánunk! Megmutatjuk a szállásodat, ahol táplálkozhatsz és pihenhetsz is! - Thor A döntés Egy diplomáciai szálláshelyre vezette Jacket. Gyorsan küldetett neki ételt, valamint elmondta a legfontosabb dolgokat és azt is, hogyan működik a szobában levő számítógép. - Itt van ez a gép. Tudtuk, hogy jössz, ezért kikészítettünk minden olyan információt, amely segítségedre lehet a döntésben. - Mikor lesz holnap a Tanács kezdete? - Kora délelőtt, de majd érted jövök. Viszlát, Jack O'Neill. - Viszlát. Miután kiment Thor, egy szendvics féleséggel a kezében a számítógép elé ült. Megnyomott egy gombot és táblázat szerint jöttek ki az adatok. Hamar rájött, hogyan indítsa el a teljes körű lejátszást. Ezt meg is tette. A szobában sötétség lett, és a gépből holografikus elemek jöttek elő, olyan volt mintha Jack egy TV-ben lenne. Egy bolygót lehetett látni, kívülálló szemével akár a Föld is lehetne, de a kontinensek állása alapján biztos nem róla van szó, vagy csak egy nagyon távoli múltban. Hang szólalt meg a lejátszóból, Isabela hangja. - Ezen a bolygón fejlődött ki a fajunk. Magunkat Alterannak neveztük el. Nagyon hosszú evolúciós, majd technológiai fejlődésen ment át a fajunk, mire sikerült csillagok közti utazásra alkalmas hajókat építeni. Kirajzott a népünk az anyabolygóról, kolonizálva más planétákat. - képen a galaxist lehetett látni, majd piros pöttyökkel jelölték az új bolygóikat -. Olyan szintre ugrottunk technológia és más tudományok terén, hogy azt gondoltuk: innen nincs tovább. Ezért hosszú elmélkedés után egy új evolúciós ugrás, a felemelkedés felé vettük a fejlődésünk irányát. Rengeteg időbe tellett, mire sikerült közülünk az elsőnek ezt elérnie. Ezt követően már egyre többen éltek ezzel a lehetőséggel, de ha felemelkedett valaki, akkor eldobta kötelékét a földi élet és a felemelkedett élet közt. Egy idő után népünk két részre szakadt. Mi voltunk az egyik, a békésebbek. A másik az Ori volt. Ők be akartak avatkozni, és istent szerettek volna játszani a felemelkedésük után. Először még kevesen voltak, de egyre többen lettek az idő múlásával. Polgárháború tört ki, és mi a döntő háború helyett a menekülést választottuk: több ezer hajó, több száz csillagkapu vett célba egy ifjú galaxist, a Tejútat. Az Ori nem tudta menekülésünk célját, lehet, hogy nem is érdekelte őket. Majd megérkezésünk után, négy részre oszlott a menekült csapat: a tudós asgardok, a vallásos furlingek, a harcos Nox - itt meghökkent Jack, döbbenet ült ki arcára: a harcos Nox? - és a köztes alteranok. Békében éltünk nagyon sokáig, de utolért a végzetünk: újból háború fenyegetett, melyet a Nox robbantott ki. - már alig akar hinni a fülének Jack. A békés Nox háborút robbant ki? - Ekkor indultak el az Ida galaxisba az asgardok, a pegazusba pedig az alteranok, akiket még egy vírus is pusztított a galaxisban. A végső összecsapás előtt szövetséget kötött a másik három faj, és felvették a harcot a Nox ellen. A döntő pillanatban, a döntő csata előtt mikor a seregek egymással farkas szemet néztek, akkor a Nox serege valamiért megállt, hajtóműveit kikapcsolták, pajzsaikat leengedték. A Nox békét ajánlott. A háború után újra rendeződött az egyensúly, de az asgardok és alteranok nem tértek vissza a Tejútba véglegesen, mint ahogy a Furling sem. Csak a Nox választotta lakhelyéül. A háborút lezáró békeszerződés 100. évfordulóján megalapításra került a Szövetség! Több millió évig éltünk békében egymás mellett, fejlődtünk olyan szintre, melyre nem is gondoltunk: felemelkedés nélkül is sokkal többet élhettünk, mint régebben, új technikai vívmányokat hoztunk létre. Ebben az időben tért el az Asgard evolúciója a többi fajtól. de úgy tűnik, hogy a végzetünket nem tudtuk lerázni. Bár az Asgard lett a harcos, a Nox a vallásos, a Furling a tudós faj, de olyan ellentétek lettek köztünk, melyek újból háborúhoz vezethetnek… …Ezért is vártunk rád ennyire, hogy dönts helyettünk! Az előadásnak csak pár óra múlva lett vége, hiszen még rengeteg információ rejlett a felvételekben, de mikor vége lett, a szobában újból a fény lett az úr. Jack aludni indult. Elalvás közben az előbb hallott információn törte az agyát, hiszen tudta: másnap komoly döntést kell hoznia. Másnap kora reggel Thor ment, érte. Már fent volt Jack és épp a reggelijével végzett. Gyorsan el is indultak, hiszen a tanács nemsokára kezdetét veszi. - Tetszett a film? – érdeklődik Thor - Meglepő volt, az biztos. Minden igaz belőle? - Szóról szóra. Én állítottam össze Isabela segítségével. - Akkor elhiszem. Ám, hogy a Nox háborút kezdeményezett! Ez elég furának tűnik. - Annak tűnhet, de az már régen történt. Azóta átvettük mi a "harcos faj" címét. - Miért? - Úgy gondoltuk, hogy mi kordában tudjuk tartani a harci tudásunkat, és nem csak hódításra fordítjuk. Az idő minket igazolt. - A Furling melyik galaxisba ment? - Ez olyan információ, melyet még én sem tudok. A jövőben nem tudjátok? - Nem, még csak nem is láttunk egyet sem a Furling fajból, mint ahogy nem hallottunk erről a galaxisról sem. - Elég meglepő, de biztos okuk volt rá. - Biztosan. Klónozzátok már magatokat? - bökte ki végül Jack a kérdést - Tessék? - lepődik meg Thor - Már több ezer éve, de honnan tudod? Csak az asgardok tudják. - Te mondtad, a jövőben és azt is, hogy… - Állj! Ne mondj többet! A jövő kétséges dolog, és ha valamit megtudunk belőle, akkor lehet, hogy megváltoztatjuk azt. - Értem, és ígérem, hogy nem árulok el semmi olyan információt, mely veszélybe sodorná a jövőt… - pár lépés múlva teszi fel az újabb kérdést - Miért hisztek annyira próféciában? - Mert nincs más lehetőségünk, majd te is látni fogod. Ekkor értek be egy hatalmas kupolával borított épületbe. Pár perc múlva a Tanács terembe is megérkeztek: benne lépcsőzetesen voltak a sorok a képviselőknek. A terem négy részre volt osztva, a négy fajnak. Mindegyik rész előtt, lent volt a képviselőjüknek a pódiuma. Középen volt egy trón szék, melyre leültették Jacket. A szék mindig arra fordult, amerre Jack gondolt. A terem már zugig volt. Aki nem fért be, az szerte a galaxisban (és másik galaxisban) kivetítőn nézhette a tanácskozást. Csönd támadt, mert egy harang hangját lehetett hallani, mely betöltötte a terem egészét, majd Isabela kezdett bele. - Szeretném üdvözölni a megjelenteket, ezen a sorsdöntő tanácson. Még a beszédem előtt szeretném biztosítani Jack O'Neill tábornokot a Földről, hogy az Alteran nemzet követni fogja a döntését, legyen az bármi is - meghajol feléje -. Pár ezer évvel ezelőtt egy új faj jelent meg a Pegazus galaxisban. Nem tűnt veszélyesnek, ezért nem szántuk rá kellő figyelmet. Kár volt… Mára már hiperugrásra képes cirkálóik vannak. Kezdenek visszaszorítani Atlantisz felé. Nem sokára fel kell vennünk a harcot ellenük, és erre a problémára kell összpontosítanunk erőinket. Ezt nem tudjuk összeegyeztetni a Szövetség teendőivel, így egy időre, vagy hosszabb időre, de ki akarunk lépni belőle. - nem lepődött meg senki Jacken kívül, mert már mindenki tudta ezt -. Egyelőre végeztem…. …Odale állt fel és kezdet beszélni. - A Nox is hasonlóról biztosít téged - mutat Jack felé -. Megpróbálok röviden és tömören fogalmazni… Új dolog van készülőben. Az ősi négy fajnak ideje lejárt! Bármilyen nehéz is ezt beismernünk. Túl öregek vagyunk már és túl sokat harcoltunk. Mostanra csak a felemelkedés jutott nekünk, és azt próbáljuk elérni. A Nox már több tucat bolygót hátrahagyott a fiatalabb fajoknak. Most már csak 4 bolygónk van. Nem is kell több, mert már nem gondolkozunk hosszú távra. Felemelkedni akarunk, de ehhez hátra kell hagynunk terheinket… be kell ismernünk, hogy a Szövetség mára csak egy a sok teher közül… Köszönöm a szót. - ül le… …Morale következik. - A Furling reméli, hogy a prófécia igazat mond, amely alapján ez a tanácskozás sorsdöntő lesz és reményekkel teli jövőt hoz el a galaxisok számára! - mondja a már szinte formális köszöntést Morale. - A Nox és az Alteran itt akarja hagyni a Szövetséget. Ez megérthető, hiszen komoly érveket lehetett hallani. Igaz, hogy nagy mind a morális és mind a társadalmi válság, mint ahogy a kulturális különbségek is. De már hányszor volt az? Rengetegszer. Mindig megoldottuk! Most is ezt kell tennünk! Polgárháború fenyeget! Igaz! De ezt is meg lehet oldani. Csak össze kell fognunk! - ezekkel a szavakkal zárta mondanivalóját… …Thor szólalt fel: - Új ellenség van a láthatáron. Már a galaxisban is megjelent a Goa’uld. Ha nem teszünk ellene semmit, akkor az itt élő népek elpusztulnak. Felelőséggel tartozunk értük! Ha felbomlik a Szövetség, akkor nem tudunk segíteni az alteranoknak - néz Isabela felé -. Ha felbomlik a Szövetség akkor a galaxisra homály fog vetülni. A Szövetség hozta el a békét és ha felbomlik, akkor az is viszi el azt. Nem hagyhatjuk, hogy ez történjen… …Thor is befejezte, ám a tanácskozás még sokáig eltartott mivel rengeteg dologról esett még szó és persze Jacknek is sok kérdése volt. Ám ahogy a napnyugta első fényei beszivárogtak a terembe, úgy mindenki tudta, hogy most jön a végső felszólalás… mindenki Jackra nézett. Most rajta a sor. Felállt, torkát megköszörülte, majd bele kezdett… - Köszönöm a bizalmat, amelyet felém tanúsítotok. Először is megkérdezném, hogy valamelyik képviselő közületek - mutat négyükre - szeretne-e valamit még mondani? - mindenki nemmel válaszolt - Én viszont most még kérdeznék. Legelőször is: miért nem segítetek már most az altaranoknak a Pegazusban? - Katonai döntést csak a Tanács hozhat, amely megvárja a mai határozatot. - Morale - Másik kérdés: az Ori hajókat képesek lennének legyőzni a régi hajóitok, melyeket egymás ellen használtatok? - Minden bizonnyal. – felel Thor - Akkor a mostaniak miért nem? - A háború után békét kötöttünk. Ekkor nem voltak szükségesek a támadó hajók fejlesztése, és ennek következtében és az eltelt hosszú idő végett jelentős visszaesés történt a hajók technológiája terén. – újból Thor adta meg a választ Jacknek - Vannak még azokból a hajókból? - Elrejtve igen. A Nox a sajátjait elrejtette. De ne kérdezd, hova, mert már feledésbe merült. - Odale válaszolt - Kis időt kérnék, gondolkoznom kell. …Azon törte a fejét, hogy ezekben a pillanatokban akár a galaxisok sorsát is megváltoztathatja, de nem tudta eldönteni, hogy van-e hozzá joga… … talán egy negyed óra telt el, mire újból felszólalt… - Döntöttem! … A Szövetséget fel kell bontani! - nagy zaj lett úrrá a teremben - Fel kell bontani, mert: Egy újabb polgárháború csak még több áldozatot követelne. Minden fajnak vannak és lesznek gondjai - Thor felé néz -, de sikerülhet megoldaniuk egymás segítsége nélkül is. - nehéz volt kimondania, hiszen tudta az ellenkezőjét. A hosszú idő alatt elkényelmesedett a négy faj, fel kell rázni őket. Új ellenségek jönnek, melyekkel fel kell venni a harcot! Azt mondtátok, hogy követitek a döntéseimet. Akkor tegyetek esküt rá, hogy a hívó szavamra felveszitek a harcot az ellenség ellen. Tegyetek esküt, hogy engedelmeskedtek a parancsaimnak, ha már harcolunk az ellenséggel, engedelmeskedtek, ha arra lesz szükség! Tegyetek esküt, hogy elfogadjátok tanácsaimat, ha arra van szükség! Odale, Morale, Isabela és Thor Jack köré lépett. Kezüket egymásra tették, majd egyszerre mondták Jack után: - Én, fajom neve törvényes képviseletében, esküt fogadok Jack O'Neill-nak, a Tollanról, hogy ha úgy hozza a sors, akkor az egész fajom a jövőben parancsainak eleget tesz, és elfogadja azokat! A kezeket elengedték. Majd meghajoltak előtte. A teremben hangzavar tört ki újból. A formalitások végeztével négyen kisérték vissza az ugrójához. - Thor. Nem sokára magasabb beosztást fogsz kapni, elintéztem. - Biztos, hogy helyesen cselekedtél? - Biztos, ezt hidd el, mert a jövőben…. - Ne folytasd, kérlek. - Rendben. Morale. Neked és népednek annyit, hogy ne tűnjetek el annyira. - Megpróbáljuk. - Noxnak pedig üzenem: próbáljátok megtalálni a régi hajókat. - Azon leszünk, de nem ígérek semmit sem. - Odale Jack beszállt az ugróba, majd a saját idejére gondolt. Következő pillanatban már látta Thor hajóját, újból. Odanavigált mellé, majd be lett transzformálva. - Sikerült? - kérdik egyszerre tőle olyan vehemenciával, mint két kisgyermek, akik egész Szentestén nem aludtak. - Hogy biztosat mondjak, ahhoz sok mindent ellenőriznem kell, de mivel, hogy itt vártatok rám, szerintem a válasz igen. Thor és Anteaus arcát a nyugalom töltötte el. Legbelül ők is azt szerették volna elérni, hogy a jelen ne változzon, akármilyen rosszul is áll a szénájuk. - Ám akkor régen valamit mondtam a Nox küldöttnek… - Sajnos nem találtuk még a hajókat, de rajta vagyunk. Jack Thor felé fordul: - Te mindig is tudtad, hogy mi már réges-régen egy messzi-messzi galaxisban találkoztunk már? - Hát, ha úgy vesszük, akkor nincs is olyan messze a „galaxis”… de igen: tudtam. - Biztos jó okod volt rá, hogy nem mondtad el… És mi a helyzet az esküvel? - Ohhh, hát volt egy kis kapu, de a mostani helyzetben az Asgard Nagytanács átgondolja újból. - Mint ahogy a Nox is. - Akkor minden rendben. Irány Tollan! Zoleyar - Az Ötödik Faj - zoleyar - 2010-09-09 Ember Goa’uld szövetsége A visszatérése után mindent elmondott a többieknek. Elég furcsának találták az egész történetet, de biztosak voltak annak igazság tartalmában. - Mikorra is fog ideérni Camulus? – kérdi Jack, miután a „múltat” már kitárgyalták - Ha minden igaz, akkor holnap reggelre. - válaszol Sam - Biztonsági intézkedések megtörténtek? - Minden rendben, uram. - Mitchel - Enterprise fogja idevezetni őket. A pajzsok átmentek a próbán, és a ZPM-nek köszönhetően rendkívül erős is. - Értem. Akkor holnap Camulus érkezésekor találkozunk. A megbeszélés véget ért, mindenki ment a saját útján tovább. Már este volt. Jack épp egy Tollan számítógépen nézelődött, hátha talál valamilyen utalást a régi hajókra és/vagy a Furling galaxisára. Sem Thor, sem Anteaus nem tudott semmit ezekről. Ezen el is gondolkodott Jack: hogyan lehetséges, hogy egy faj teljesen eltűnjön? Valamint megfogalmazódott még egy kérdés benne: mikor az Eldanon járt, látta a fejlettséget és megtudta azt is, hogy több száz bolygón figyelik egyszerre a Tanácskozást… egy ilyen civilizáció hogyan tűnhet le a korok múltával? Hogyan nem találtak eddig különböző leleteket ezekről a bolygókról? Hova tűntek el az épületek? Hogyan nem maradt bizonyíték erre? Érthető, hogy Asgard és Alteran nép elment egy másik galaxisba, mint ahogy Furling is… a nép ment el, de egy egész várost nem vihettek magukkal, hacsak nem Atlantisz típusú volt. Végül is nem egy kérdésen és válaszán gondolkodott Jack, de a központja ezeknek ugyan az volt… Valaki kopogott az ajtaján. - Szabad! Az ajtóban Daniel és Vala jelent meg. - Ááá! Gyertek beljebb! Mi a helyzet Camelotban? - Nem jutottunk előre. Bár csak nem rég jött meg Kvasir, remélhetőleg tud segíteni majd. - Remélhetőleg... Lenne egy másik feladat is a számodra. Fel kellene kutatni egy régi hajó flottát. A részleteket majd Anteaus mondja el. - Oké, de van valami, amit megkérdeznénk. - És pedig? - Helyesen döntöttél mikor a Szövetség felbomlott? – böki ki Daniel - Sokat gondoltam rá, de arra jutottam, hogy igen. Már semmi nem tartotta össze őket. Bár nekik nem a várt eredmény származott a felbomlással, de a galaxis népeinek ezzel jót cselekedtünk, mert utat adtunk nekik a fejlődésre. - Értem. Ennyi lett volna… akkor tényleg helyesen cselekedtél. Jack az óráját birizgálja. - Na mi megyünk. - mondja Vala - Gyere Dany! - Majd holnap találkozunk! - Jack Kint, az ajtó túloldalán. - Miért volt a nagy sietség? – kérdi meg Daniel - Valakit várt! - teleport hangját lehet hallani bentről – Hihi, igazam volt, de most már tényleg menjünk! Reggel Jack volt az első, aki az eligazítóban volt. Még mindig a laptopot bámulta. Nem sokára jöttek a többiek is. Általános témájú beszélgetés volt, nem akartak nagyobb horderejű döntéseket hozni, hiszen bármikor megérkezhet már Camulus. Pár perc múlva a rádión ezt jelezték is: Camulus megérkezett és várja az engedélyt a leteleportálásra. Jack megadta, a következő pillanatban pedig már ott is volt előttük két társával egyetemben. Jack üdvözölte, majd hellyel kínálta. A tanácskozás kezdetét vette: - Először nem gondoltam volna, hogy itt leszek Önökkel! - kezdi Camulus - Én sem gondoltam volna, hogy egy Goa’ulddal fogok szövetkezni! - Jack - Nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő… - Camulus - … és a múlt – vág vissza Jack - A lényegre térve, gondolom érdekli önöket a taktikám. - Így igaz. - Először szeretném aláírni az egyezményt. - Gondoltunk erre is. - nyújt át egy díszes papír. A részleteket már megbeszélték, megtárgyalták, a mostani tanácskozás véglegesíti az egészet. - Á! Goa’uld nyelven is meg van fogalmazva. - átadja kísérőinek - Tényleg mindenre gondolnak, de ne feledjék! Nem isten vagyok, már nem törvényszerű a Goa’uld nyelv! - Higgye el! Ezt észben fogom tartani. Camulus melletti két segéd gyorsan áttanulmányozta, majd aláírásra visszaadta Camulusnak a szerződést, aki ezt meg is tette. - A taktikám: gondolom tudják, hogy az Ori pajzsok a szokásossal ellentétben sűrűbben vibrálnak. - Igen. Ezt a szuperkapu kinyitásakor keletkező harcban tudtuk meg. Hosszabb időre csak a főlézerük tüzelésekor lesz rés a pajzson, pontosabban vékonyodik el és vibrálni kezd. – adja meg a tudományos választ Sam - Így van. De… de önök az Asgard sugárral próbálkoztak átküldeni nagy erejű bombát, ugyanakkor kiderült Jackson esetében, hogy a gyűrűk sikeresebbek. - Mi köze van a pajzs vibrálása és a gyűrűk közt? - Jack - Semmi. – a többség arcán megdöbbenés volt látható, egyedül Jack száján jelent meg egy halvány mosoly - A pajzs vibrálásakor nagyobb esély van a pajzs összeomlasztására, ha elég nagy tűzerővel támadjuk az adott hajót. - És Önnek mennyi hajója van? - 12 hatak és 10 alkesh valamint számtalan sikló. És Önöknek? Ha már „személyeskedünk”. - Egy és fél, nem kettő, de ha úgy vesszük, akkor 3 Deadalus osztályú csatahajó és egy hibrid. Odüsszey, Deadalus, Appolló, mely éppen a Pegazus galaxisban van, és az Enterprise. A bolygókat hogyan foglalta el? - A hírnököket megjelöltük, majd az űrből kaptak pár lövést. Az Ori harcosait, pedig a kull harcosok győzték le. - Vannak még kull harcosok? - Mitchel - Vannak, sőt gyarapodnak. Megtaláltam Anubisz ezen gépét. Akkor beszéljünk a további tervekről! - Serakin, Kelowna, Tagrea a harcunk mellé állt. A jaffák pedig akár azonnal is küldenének csapatokat, bár ezek nem az ön zászlaja alatt harcolnának. Lucian szövetség inkább semleges marad. Nox és Asgard segítséget is kapunk. - Örömmel hallom ezeket a híreket. Ha jók az infornációim, akkor most a Tollanon vagyunk. Igaz? - Teljes mértékben. A taktikánk pedig ez lenne…. - nem tudta befejezni, mert a rádió szólalt meg. - O'Neill tábornok! Ha hallja, akkor vegye fel a legközelebbi telefont! Jack a falhoz sietett, felvette, majd kihangosította a telefont, hogy hallja mindenki. - Mondja őrmester! - Két őrt meggyilkoltak az energiatermelő berendezésnél! - Szabotázs? Camuluson összpontosulnak a tekintetek, de rajta is a meglepődés látszik. - Valószínű. Lehetséges, hogy robbantást akar végre hajtani. A geotermikus hálózat felrobbanása hatalmas méretekre nőhet. - Küldjön ki csapatokat! - Értem. - O'Neill vége. - többiekre néz - Uraim! Vadászatra indulunk! - Akkor induljunk! - válaszol Camulus. Mivel az eligazítótól nem messze volt teleport, amely elvitte őket a megtámadott területre, hamar odaértek. Vala, Daniel, Carter, Mitchel az egyik csapatban, a másikban Jack, Teal'c, Camulus. (két kisérőjét visszaküldte a hajóra). Két irányba indultak el. - Remélem nem azért hivatott engem is erre a vadászatra, hogy az alagsorban öljenek meg! – fejti ki aggodalmait Camulus mosollyal a száján - Nem, arra már fent is sor kerülhetett volna. – Jack - Valóban. – Teal’c Útközben több testet is találtak, főleg sérültek voltak: energia alapú fegyver általi és verekedésből adódó sérülések. Egy sikolyt lehetett hallani az egyik folyosóról, ezért arra vették irányukat Jackék. Beérve egy helyiségbe egy tinédzser korú ember teste mellett egy ember épp babrálta a naquada generátort. Valamit épp rászerelni készült. Miután meglátta Jackéket, ennyit mondott: - Az elnök üdvözli magát! Teal'c zettel eltalálja, a kapcsolót elejti, de a másik kezével előránt egy zetet, amivel eltalája Teal'cet, az elájul. Jack és Camulus fedezékből lövi, de nem érnek el semmit, mert pajzs védi. A 9mm-es kiürült, mint ahogy a P-90-es is. - Ezzel nem érünk el semmit sem! - Camulus aki a földre dobja bot fegyverét. A lövések abba maradtak, és verekednek. Pillanatok múlva az ellenséget nem látni sehol sem. Egyszerre csak jól fejbe vágják Camulust, Jacket pedig elhajítsák. Ekkor látszik újból a támadó. - Valószínűleg leválhatott az álcázója. De akkor a pajzsa is! - gondolja Camulus - A botfegyver felé néz, de messzi van. A támadó közelít feléje. Camulus feláll, majd megküzd vele. Közel állt a legyőzéséhez, de „benézett” egy trükköt, így az abból eredő támadástól, majdnem elájult. Jack és Teal'c felé veszi irányát az ellenség, mikor hallja, hogy a háta mögött valaki botfegyvert élesített, épp megfordulna, de ekkor Jack két zet lövéssel elintézi. - Ez ki volt? - Camulus - Valószínűleg egy kém, a Földről. Teal'c jól vagy? - böki oldalba - Igen, jól. - Remélem ez nem fogja a kapcsolatunkat megrontani. - Jack - Én is remélem. - és kezet nyújt feléje, hogy felálljon a másik Jack ekkor látja meg a tinédzser arcát: a fiatal Jack volt az. Hatalmas üvöltésbe kezd, ekkor érkezik meg a másik csapat is. - Ki lenne a halott? - Camulus - O'Neill tábornok klónja, akit egy különc Asgard készített. – Daniel Az ifjú „O’Neill” szép temetést kapott másnap, a tetemét a csillagkapu kijövő „buborékjai” semmisítette meg. A belső „szabotázs” megerősített Jack aggodalmait, ezért felgyorsította a már korábban kiadott parancs végrehajtását: egy esetleges Tollan ostroma miatti előérzete végett Jack már az ideköltözéskor kiadta a parancsot a Tollan féle ionágyúk gyártására, majd a bolygón való felszerelésére. Szerte a bolygó felszínén pajzsokat építettek, melyeket különböző áramforrások látták el: naquada és atom reaktorok, alternatív energia (víz, nap, geo). A bolygó felkészült egy esetleges ostromra. A másik oldal Celementen található Tűzvárosában volt épp, Verral az oriok legfőbb vezetője. Ebben a galaxisban élnek a felemelkdettek eme csoportja és hívőik. Régebben többen voltak, de mára a felemelkedettek közül csak 13an voltak már, és még Verral. Többieket már elpusztította a 14ek, és rajtuk kívül nem is volt másik felemelkedett. Hiszen féltek, hogy fellázadnak ellenünk, és akkor szertefoszlik a hatalmuk. A tűz adta nekik az energiát, mellyel élni tudtak. A tűz pedig a hívőkből merítette az energiát. Vajon mit tenne a több milliárd hívő, ha tudnák: ők, 14en hamis ígéretekkel, hazugságokkal nyerik el tőlük az energiájukat, mellyel hatalomra tesznek szert? Minden olyan szépen alakult: senki sem vette kétségbe hatalmukat, senki sem gondolt a lázadásra. De jött két személy a Tejút galaxisából. Egy jel volt ez, annak a jele, hogy nem ülhetnek a babérokon már. És új hívőket is szerezhetnek maguknak. Ezért adta ki a parancsot Verral a flotta építésére és a hadsereg felállítására. Elkészültük után útra indította őket, sikerült egy szuperkaput is felállítani, hogy a nagy csatahajóiknak ne kelljen a hipertéren keresztül utazniuk, de… De elkövettek egy hibát! Lebecsülték az embereket. Valahogyan blokkolták a kapujukat, így nem tudnak átmenni a hajóikkal, csak a hipertéren keresztül. Most Verral az egyik hírnökkel beszélt, pontosabban adta ki neki a további parancsokat. - A flotta készen áll? - Igen uram! - hajol meg előtte. - Hála az új hírnököknek, minden hajót üzembe tudtunk helyezni. - És a most épülő hajók? - Azok pedig határidőn belül elkészülnek. - Örülök, hogy jól halad a terv. Azt akarom, hogy minél hamarabb induljon útnak a sereg. - Értettem. A Tejút felé másnap elindult az Ori flotta legnagyobb része: 24 csatahajó, és 6 szállítóhajó. Elindultak, hogy minél hamarabb véget vessenek annak a galaxisnak, mely legjobban ellen áll az Orinak. Elindultak, hogy példát mutassanak az esetleges későbbi lázadóknak. Tejút! Reszkess! A másik oldal II. A wraith társadalom alapján, (melyet minden kívül álló ismer) királynőknek kellene kormányozniuk a wraithokat. Igen, de a kívülállók nem tudhatták, hogy a királynők is elszámolással szükségeltetik egy magasabb vezető felé. Ennek ellenére a kaptárak közti csaták „megengedettek”, hiszen ez a társadalmuk alapja: az erősebb marad fent. Ám néha össze is fognak, lásd az Alteran elleni háború. Ő magához ragadta a hatalmat régen, majd a kaptárhajókra kinevezte a királynőket. Ő rendelte el, hogy a wraithok "aludjanak", hogy az élelem forrás hiánya végett ne legyen polgárháború. Ő adta ki a parancsot Atlantisz második ostromára. Bár meglepte őt, hogy ellentámadnak, de gyorsan kiküszöbölték ezt a hibát. Ő adta ki a parancsot, hogy Michael és az egyik királynő szövetséget színlelve jusson be a városba. A terveket jól kidolgozta, de valami mindig közbe jött. Legtöbbször az emberek taktikája. Ilyen szintű hadviseléssel még az Alteran sem rendelkezett. Mostanra ezek semmisé válnak, hiszen Abohawyr Atlantisz felé irányította a flottáját, hogy eltörölje mindenkorra azt. Most a wraith társadalom fővárosában, pontosabban főbolygóján a palotájában várakozik. Sokat késik a flotta bejelentkezése - ezért ideges is -. Valami baj történhetett. De mi? Az emberek nem tudhatták, hogy ellenük készülünk. Ekkora haderővel órák alatt össze lehet omlasztani a pajzsukat. Nem rendelkeznek nagy légierővel, nem állíthatták meg a flottát. De akkor miért nem jelentkeznek be? Ekkor látja, hogy a háta mögötti kivetítőn egy másik wraith arca jelenik meg. - Mondjad. - néz rá mérgesen - Uram… a flotta - küszködik a másik a szavakkal - Mi van vele! - Elpusztult! - Lehetetlen! Hogyan? - A flotta egyik megállása során egy hipertér ablak nyílt mellettük. Átjött rajta valamilyen fegyver, utólagosan kielemezve a képeket egy csillagkapu volt az. Aktiválódott és lézer nyaláb jött át rajta. - Miért nem pusztították el? - Megpróbálták, de nem sikerült. Egy nagyon fejlett pajzs védte. - Veszteségek? - Súlyosak. 9 kaptárhajó, 14 cirkáló, számtalan vadász. A többi hajó súlyos sérüléseket szenvedtek, most is visszafele tartanak javítások végett. - Értem. Szóljon ha visszaértek. Ki is lépett a vizuális kapcsolatból. Már tudta, hogy ki áll a támadás háta mögött, de nem akarta elhinni. Egy olyan faj, amelyet az ellenségeik találtak fel. Olyan veszélyesek voltak, hogy az alkotóik inkább az elpusztításuk mellett döntöttek, de nem tudták mindegyiket megölni. Most fedték fel magukat a lidércek előtt. - Nagy baj lesz, ha nem találok ki valamit! Zoleyar - Az Ötödik Faj - zoleyar - 2010-09-13 Arthur Merlin könyvtárában van Daniel, Kvasir és még sokan mások. Kvasir kipótolta a szétlőtt kristályokat és a szerkezetet is működésbe tudta hozni. Most azt tanulmányozta Daniellel. Vala a szokásos feladatát látta el, vagyis a faluban kérdezősködött. - Látod ezt a sort, Daniel Jackson? – Kvasir - Igen. Azt jelenti, hogy „az inga hatalmas erő birtokába juttatja gazdáját, ha megfelelően használja”. Nincs sok értelme egy kívülállónak, de mi tudjuk, hogy igaz. A szövegben van valami technikai leírás a medálról? - Ilyet nem találtam, de még nem végeztem a szöveg teljes terjedelmével. - Gondolkozzunk! Meurik mondta, hogy Arhtur és lovagjai elindultak megkeresni a Szent Grált. Ha megtalálták volna, akkor én a helyükben visszahoztam volna ide. - De itt nincs… és Arthur sem tért vissza. - Tehát nem találta meg az említett három bolygón. Morgen le Fayt is akkor állították le, amikor el akarta mondani a medál helyét. A legenda szerint Arthur Merlinnek köszönhette hatalmát. Akkor Merlin miért rejtette el a fegyvert? - A választ nem tudom. - De én igen!!! Ezek a könyvek értették meg velem. Arthur szembefordult Merlinnel, amikor az elrejtette a fegyvert. Talán tudomást szerzett az Ori fenyegetésről, talán az avaloni kommunikációs eszközzel. Arthur, a legendákban harcos természetű volt. Ő fel akarta használni már akkor. Merlin pedig le Fayyel elrejtette azt. Van valamilyen titok, amit nem tudunk, az, hogy Merlin miért nem engedte használni a fegyvert. - Jó lenne tudni, mert az idő sürget. Ekkor hangokat lehetett hallani. Vala kiabált a bejáratnál. - Gyertek gyorsan! Ezt látnotok kell! Daniel és Kvasir kiment a térre. Üdvrivalgás minden felöl. Pár személyt állt körül a tömeg. - A legenda igaz, Arthur visszatért! – mutat Vala a tömeg közepén álló személyekre Odaléptek az idegenekhez. - Te vagy az, aki legyőzte a fekete lovagot? – kérdezte Arthur - Részben. A másik fenséges lovag jelenleg nincs itt. - Nem kell így beszélned Daniel Jackson. Tudom, hogy ki vagy… sőt már találkoztunk is, bár erre szerintem te nem emlékszel. - Akkor a felvetésem igaz? Miszerint, te is egy felemelkedett ős vagy, mint Merlin és le Fay. - Csak részben van így. Én földi vagyok, nem pedig alterani. A győzelmetek híre eljutott hozzám és lovagjaimhoz, ezért visszatértünk, az ígéretemhez hívem. - Kérdezhetek? - Igen. - Már régóta kutatunk veled és a fegyverrel kapcsolatban. Az, hogy itt vagy nem a törvény megszegése? - De igen. – ismeri be Arthur - És nem félsz, hogy ellened fordulnak a többiek? - Már nem. Már sokan az oldalamon állnak. - Melyik oldalon? - A beavatkozás oldalán. Segítenünk kell az Ori ellen. - Ezt akarta le Fay is tenni, de… - Nyugodj meg. Nincs semmi baja. - Üdvözöllek Daniel – szólalt meg egy hang Arthur mögött. Le Fay volt az. - Én is örülök. Ki állított meg? - Én voltam az. – mutat magára Arthur. Ezen kicsit meglepődött Daniel, de tovább kérdezett. - De miért? - Ha elmondta volna a fegyver helyét, akkor a galaxis béli népek nem fognak össze. - Most az ősök nem tesznek semmit? – Vala - Még nem. Várják a megfelelő pillanatot. - Másik fő kérdésem: hol van Merlin ingája. – folytatja az „információ gyűjtést” Daniel - Nem létezik. - Micsoda? – a „tudós katona”, vagy inkább a modern kor Indiana Jones-ja rendkívül módon meglepődött, a szélütés kerülgette… szólni nem bírt, ezért a felemelkedett lény folytatta - A fegyver nem létezik és nem is létezett. Én is azt hittem, hogy létezik, ezért is kerestem, de amikor meg tudtam az igazat, akkor inkább visszatértem az ősökhöz és vártam a megfelelő időpontot. - De a feljegyzések. Ez lehetetlen!!! - Nem az. Gondolj bele, hogy Merlinnek milyen képességei voltak! - Azon kívül, hogy felemelkedett Ős volt. Képes volt telepátiára, kinézisre és jövendölésre... - Igen. Látta, hogy jönni fog az Ori. Tudta, hogy csak egységesen lehet esélye a galaxisnak. - Elhitette velünk a fegyver létezését. Most is harcolunk az Ori ellen. A fegyverre alapoztunk. Így elveszünk. - Nem fogtok. - Hogyan? - Bár fegyveretek nincs az Ori ellen, de a ha sikerül a tervem akkor a felemelkedettek már harcolni fognak az Ori ellen. Most jött el az idő a közbe avatkozásra. Sajnos Oma Desalat és Orlint nem tudtuk megmenteni, de értük is bosszút állunk. De most mennünk kell! - Még ne! Várj! Találkozunk még? - Egészen biztosan, hiszen a reményeim szerint a felemelkedettek is háborúra fognak menni. Az energia forrás Camelotban a Grál kutatása befejeződött. Daniel és Vala visszatértük után beszámoltak a történtekről. A Tollanon mindenkit lesújtott a hír, mi szerint a Grál nem létezik, de ezen a morál csökkenésen kicsit javított az a tudat, hogy Daniel szerint a felemelkedettek is képesek elpusztítani az Orit. És a hadba lépésükre komoly esély van, hiszen Arthur meg akarja szerezni a vezető szerepét. A megszerzett információkat természetesen közölték a többi szövetségessel is. Jacket pedig újból a Nox hívatta, mert beszélni szerettek volna vele. Amint tudott egyből át is ment hozzájuk, a túloldalon Anteaus és Lya várta. - Ti tudtátok, hogy a Grál nem létezik? – szegezi oda a kérdést a Nox férfihoz - Sok mindent tudunk, mint ahogy sok mindent nem tudunk. - Szóval igen. - Csak sejtettük… de nem a Grál miatt hívattunk ide. - Akkor miért is? - Valamit mutatni szeretnénk. - megint teleportáltak és a lebegő városban voltak újra - Valami fontosat találtunk, nagyon fontosat. - Csak nem az elveszett flottátokat? - Azt is. - Éljen, hát meg vannak - örül a jó hírnek Jack - Hány darab? - Három… - Három? Hát kicsivel többre számítottam… - Három közül az egyik a Zászlós hajó, az Akhilleusz. A másik kettő pedig a "testőrei" Akhilleusz haragja, és Akhilleusz bosszúja. Ezek a hajók több legendában is szerepelnek. A felderítések szerint az állapotuk kitűnő. - Mi lett a többivel? - Fogalmam sincs. Talán csak ennyit rejtettek el régen, talán a többi már elpusztult. Ezek kitűnő állapotban vannak, mert egy időtorzító mező veszi körbe őket, olyan, mint amit asgardok használtak a replikátorok ellen. Csak itt lassabban telik az idő. - Hogyan tudjuk elhozni őket? - Megvannak a deaktiváló kódok, mint ahogy a koordináták is. Mikor indultok érte? - Amint lehet! - Akkor gratulálni szeretnék neked, hogy a flottádnak van három újabb hajója. - Köszönöm. Hát valami jó hír már ránk fért… Pillanatokkal később már a kapu előtt voltak. Az eseményhorizont előtt Jack után szólt Anteaus. - O’Neill! – megvárta, hogy a másik megforduljon – Öröm volt számomra, hogy megismerhettelek, megtiszteltetés, hogy egy oldalon harcolhattam veled! … Te minden tekintetben megfelelő vezére vagy egy fajnak, amelyben sok lehetőség rejlik! Ám a jövőd ködös… lesz egy pont mikor döntened kell, de én nem féltelek, mert tudom, hogy akkor is a helyes megoldást fogod választani! – közelebb lép hozzá, majd kezét nyújtja neki, amit Jack el is fogad – A Nox szelleme kísérjen utadon… barátom! Rossz előérzett fogta el Jacket, de mikor átért a kapun egy mosoly jelent meg arcán, hiszen már jól tudta: a másik tényleg egy barát. Az Enterpriseval indultak a hajókhoz. A fedélzeten volt több tudós is, mint ahogy katonák is szép számmal. A tervek szerint Jack fogja az Akhilleuszt visszavezetni, a másik két hajót pedig Mitchel és Teal'c. A Tollanon addig Carter volt a főnök. Az út egy hétig tartott, még úgy is, hogy az Enterprise volt a leggyorsabb hajó eddig a flottában. Megérkezésük után csodás kép fogadta őket: az űr ezen szegletében több napot is lehetett látni, és egy hatalmas csillagköd is található volt itt. A három hajó látványa pedig fantasztikus volt: csillogtak a napfényben. A műszerek nem működtek, valószínűleg a sugárzási anomáliák véget. Ezért vizuális megközelítés hajtottak végre. A dokkolás simán ment, miután a kódokat beütötték. A három hajó fedélzete pedig tökéletes állapotban volt, olyan mintha teljesen új lennének. Az irányításuk pedig egyszerű, mint egy ugróé. Csak gondolni kellett az irányításra és már is cselekedett a hajó. Hatalmas méretük ellenére nagyon jó navigációs képességekkel rendelkeztek. A visszafelé vezető út ezeknek a hajóknak is egy hétig tartott, mert bevárták az Enterpriset, pedig sokkal gyorsabbak mint az a hajó. A város mellett parkoltak le velük. A bázisra beérve, másik meglepetés is fogadta őket: A Nox ZPM-eket készített és küldte át nekik, több tucatot!!! Jack alig bírt hálálkodni értük, pontosabban nem is bírt, hiszen soha többé nem hallottak a Noxról. A Nox elmegy Anteaus és Lya a lebegő város tanácstermében volt a többi nagyhatalmú Noxxal. A fajuk utolsó, kevés idejéről szólt a megbeszélés. Jól tudták, hogy mindent titokban kell tartaniuk, hiszen, ha kitudódik a tervük, akkor nagy bajban lehetne az Ötödik Faj. Remélték, hogy ők majd megértik tetteiket, de csak remélni tudták, mint ahogy azt is, hogy megbocsátanak nekik, hogy a háborúban egyedül hagyják őket. Ezekben a pillanatokban a megtalált hajókkal érkezhetnek meg a Tollanhoz Jackék. Most kell cselekedni, most „tiszta az út”. Az összes Nox, kántálás közepette egy hatalmas épületbe ment be, ahol hosszas vallási rituálé után mindegyik eltűnt. Az előttük álló ZPM burkok pedig mind elkezdett vibrálni, miszerint teli vannak. Az automatavezérlés megnyitotta a kaput a Tollanra és átküldte az „ajándékot”. A lebegő város hatalmas robbanással csapódott a bolygójuk felszínére. Az Ori tervei Varrel a tűzben állt. A jövőn gondolkozott. Bármit megadott volna érte, hogyha képes lenne a jövőbe látásra, de mivel nem volt képes, ezért a rendkívüli stratégiai képességeit alkalmazta. A magokat elvetette, már csak ki kell várnia, hogy "aratni" kezdjen, de addig is meg kell oldania az Arthur kérdést. Már ő is hallotta, hogy egy felemelkedett a szabályok ellen szól. Réges-régen is így kezdődött minden. Csak most épp ellenük, az Ori ellen akarnak tenni valamit. A megoldás már meg van... Adria. Ráállítja majd Arthurra, hogy intézze el, persze kap majd „plusz erőt” is az Oritól. Ha sikerrel jár, akkor méltó helyet foglal majd el az oldalán. Ha nem, akkor sem kár érte… Pegazusban a helyzet változik Abohawyr egyeztetett a királynőkkel így - bár ha szívében ellen érvek bujkáltak, de esze ezt sugalta - tárcsázta Atlantiszt. Nem volt más lehetősége neki, mint a Wraith vezetőjeként gondoskodni kell a fajának fennmaradásáról. Soha sem gondolt volna rá, régebben bárkit kivégeztetett volna, ha csak megemlíti ennek a lehetőségét, de mára a helyzet megváltozott, az assuranok egy nap alatt megtámadták őket és Atlantiszt is. Wraithok ellen győzelmet arattak, de Atlantisz ellen sem sokan múlott győzelem. Nekik sikerült elmenekülniük a várossal, de az energiájuk kifogyott. Bárcsak ne kaptak volna segítséget a Tollanról! - gondolta magában. Sikerült elfogni pár rádió jelet, és innen tudták meg a dolgok alakulását -. A tárcsázás sikeres volt, már küldte is a video jeleket a kapun át. Kis idő után jött a válasz: Wier arcát lehetett látni. - Itt dr Wier! Azonosítsa magát! - Itt pedig Abohawyr, a wraithok képviseletében. A Wraith faj ura. - Honnan tudta a címünket, illetve… - Vannak forrásaim, amelyet ne kelljen elárulnom Önnek. Gratulálok az ötletükhöz, hogy az eredeti bolygóra tértek vissza a várossal. Ott nem fogják megtalálni önöket egyhamar. - Mit akar? - Tudom, hogy Atlantiszt megtámadta az Assuran csillagkapu. Önök nem tudhatják a támadás előtt, mi is megindultunk maguk ellen, de flottánk nem érte el a célt. Wier rezzenéstelen arccal hallgatja tovább. - Minket is megtámadtak, súlyos, nagyon súlyos vereséget szenvedtünk. - Örömmel hallom. - Gondolkodjon! Ha a Wraith nem lesz, akkor maguk következnek! De ha magukat támadják meg majd először és nem minket, akkor kis idő után, a maguk veresége után mi következünk. - Mit akar ezzel mondani? - Szövetséget nem akarok kötni, hiszen nem bízunk magukban annyira, hogy ez sikeres legyen. Gondolom hasonló képen éreznek irántunk. - Jól gondolja. - Olyan tűzszünetet ajánlok önöknek, miszerint a Wraith abba hagyja Atlantisz elleni hadjáratát, ezért cserébe maguk sem fognak nyíltan megtámadni minket. - Ez teljesen reális illetve teljesíthető feltétel. - De ha az assuranok elleni katonai lépésre kerül sor, akkor azt egyeztetjük és talán együtt is cselekszünk. - Ezt nem ígérhetem meg elsőre, de a tűzszünetet elfogadjuk. Emlékeztetem magát, hogy ha maguk megsértik, vagy katonai agresszivitást érzékelünk az irányukból akkor a megállapodás érvényét veszti, és két ellenségük lesz ebben a galaxisban. - Mint ahogy önöknek is. Ezen a címen elérhetnek, ha akarnak. - átküldött egy bolygó címét - - Remélem nem egy feketelyukat kapunk. - Nem, biztosíthatom. Próbálják meg akkor egy másik kapuval tárcsázni, ha nem bíznak meg bennünk. - Ne vegye sértésnek, de ezt fogjuk tenni. A wraith rádiójel megszűnt, a kapcsolat megszakadt. - Wraith tűzszünetet ajánlott. Valamit terveznek. - Wier gondolatai. - Meg kell keresnem Jackéket is. Valami elkezdődik Pár perccel ezelőtt jelentkezett be Atlantisz és elmesélte a történteket: a wraithok tudják az új helyzetüket, és tűzszünetet ajánlottak nekik. Jack egyetértet, miszerint el kell fogadni azt. A három új hajó tesztelése teljesen beváltotta a kívánt reményeket. Az Akhilleusz központi számítógép átvizsgálásakor sokszor volt szó egy szimbólumról. Daniel felismerte, hiszen mikor Tanner fogságában volt akkor látta ezt: karjára volt tetoválva. Jack, a Wierrel történő megbeszélése után, elment a szobájába és megkereste azt a tárgyat, amit még anno Tannertől kapott mikor elengedte őket. Azt mondta neki, hogy ezzel bármikor eltudja érni, ha szükséges. Aktiválta a berendezést és várta, hogy jelentkezzen Tanner. Két nap is eltelt, de választ még nem kapott. A Nox elvesztése mély fájdalmat hozott neki, és egész Tollanon levő közösségnek. Az asgardok is megsiratták őket, hiszen a Négy Faj egyike örökre eltávozott. Eközben a városban folytak az egyeztetések a szövetségesekkel egy katonai akció terveit illetően. Arthurról nem lehetett hallani semmit sem. Mckay és Kvasir a ZPM-ekkel dolgoztak, mert pontosabbá akarták tenni a tudásukat ezekről az energiaforrásokról: hátha tudnak majd ők is gyártani ZPM-eket. Sokat segített volna, ha a Nox itt hagyja a készítésük módját. Carter elment az Asgardhoz, Orillálra, onnan segített a tudósoknak. A tervek szerint fél év múlva jön vissza. Egyszer csak, egy váratlan pillanatban Jack hallja, Tanner hangját, az általa kapott berendezésből. Egyből az irodájába ment, mert nem akarta, hogy más is hallja a beszélgetésüket. A kis tárgyat letette az asztalra, majd megjelent Tanner holografikus képe. - Jó újra látni téged! - Mint ahogy téged is. Még egyszer köszönetet szeretnék mondani. - Nem szükséges. Mi van veled és társaiddal? - Elmentünk az anyabolygónkra, melyet elpusztított a Goa’uld, hátha találunk túlélőket vagy valami mást, de nem találtunk semmit sem. Így járjuk a galaxist. És távolról figyeljük az eseményeket. - Nem gondoltál a letelepedésre? - Egyre többet. De még nem tehetjük. - Miért nem? Itt a Tollanon mindig lesz hely. - Tudom, és egyszer a szavadon is foglak majd… Miért kerestél meg öt év után? - Lenne egy történetem. Meghallgatod? - Persze. - Hat évvel ezelőtt tudomást szereztünk, hogy egy polgár tud a CSKP-ról. Az ügyet kiderítettük, de a felelősök közül többen is elmenekültek. Fél év után visszatértek, mert nyugalmat szerettek volna kapni, ezért ott akarták hagyni a Földet. Elengedtem őket, de akkor nem tudtam miért. Szóval a lényeg: Martin és ti becsaptatok minket! - Nem tudom, miről beszéltek! Martinnal mi van? - Egy balesetben életét vesztette, de ne tereld el a szót! Egy kamu világot mutattatok nekünk meg, nem a bolygótokat. Minden egy nagyobb terv része volt, igaz? - Még mindig nem tudom… - Tudod te azt! Egy furling vagy! Kicsit tétovázik Tanner, de megszólal. - Honnan jöttél rá? - Jártam a múltban… - Komolyan, honnan jöttél rá? - A tetoválásodról - Tanner felhúzza az ingét, újból megmutatja -. A Nox ősi hajóján voltak fent a szimbólum, mint a furlingek azonosítója. - Minden furlingen van. És igazad volt! Minden egy nagyobb terv része volt! Eljöttünk ebbe a galaxisba, hogy felmérjük: vajon méltó-e vagy még az esküre? A szíved tiszta, és helyesen cselekszel. A népedet szolgálod, másokat is magad eléhelyezel. Miután felszálltunk a hajóra hazaindultunk, ahol beszámoltunk a dolgokról. És most az üzenetét küldöm a Nagy Tanácsnak. A Furling faj újból esküt tesz, hogy követ téged háborúba, békébe, halálba vagy egy új életbe. - meghajol előtte. - Örülök, hogy nem felejtettétek el, az esküt örömmel elfogadom! Az Ori már a Tejútba is eljutott, invázióra készül. Jelenlegi esélyünk a győzelemre szinte nulla, a túlélésre is hasonló. A Nox elment, az Alteran kihalt. Asgard segít nekünk. Furling? - Teljes mértékben veletek van. A tanácsodat is megfogadtuk. Készen vagyunk rá, hogy előjöjjünk. Az elmúlt 10000 évet békében és fejlődésben éltük át. Sokan felemelkedtek, de ők is a be nem avatkozás politikáját követik sajnos. A tudásunk hatalmas lett, melyet nem háborúra használtunk, hanem békés együtt élésre, de tudtuk, hogy eljön majd a mai nap is egyszer, ezért katonai téren is aktiváltuk magunkat: hatalmas hajóhadat építettünk az elmúlt időszakban. - Ha az Ori megindul, akkor szükségünk lesz rájuk is. - Értem. Hadba kívánod hívni őket? - Nem kívánom, de muszáj. - Értem. Pár hét múlva megérkezik a teljes flotta, de pár nap múlva itt lesz egy kisebb csoportja is, mert azokat már a Tejútba küldte a Tanács. - Milyen szerepet töltesz be a társadalmatokban? - A Nagy Tanács tagja vagyok, egy az öt közül. Én vagyok felelős a külkapcsolatokért. Ezen kívül a tagok külön-külön irányítják az alábbi tevékenységeket, de egymással elszámolással tartoznak: belügy, gazdaság, technológiai fejlődés, és hadügy. Ezt Martin vezette, de a híreket hallván valaki más fogja betölteni a szerepét. - Választás útján kerültök be a Tanácsba? - Természetesen. - Jó hallani, hogy minden rendben veletek. Te mikorra érsz ide? - A flotta első csoportjával. A fajom szeretné újból felvenni a kapcsolatot az Asgarddal és veletek is, mint ahogy a galaxis többi népével is. - Értem. Akkor egy hét múlva találkozunk, majd szólók Thoréknak is. - Akkor egy hét múlva. Az egész városban, és a szövetségeseknél is nagyon megörültek, hogy a Furlingek meg fognak jelenni a galaxisban. Legfőbbként Daniel örült, hiszen egy új faj, amelyről szinte semmit sem tudnak, és amelyről rengeteget lehet tanulni. Thor és O'Neill beszélgetett. - Örömteli hír, hogy újból megjelennek! - Így van. Milyen régóta várunk erre! - De sajnos a Nox nincs többé. Idáig hárman beszéltük meg a dolgokat, de Ofer helyére kell valaki a Furlingtól is. - Majd beszélünk velük is, de most örüljünk nekik. Jack úgy döntött, hogy rátér a lényegre: - A Furling újból esküt tett, elfogadott vezérüknek… mi a helyzet az Asgarddal? - A Nagy Tanács már azóta vitatja eme kérdést, hogy először átjöttél a csillagkapun. - Mit kell ezen vitatkozni? - A tanácsunk talált egy „kiskaput”: nem rád, hanem a nevedre esküdtem fel oly régen! A beszélgetést az asztalon levő telefon csörgése miatt hagyják abba, Jack felveszi. Lerakás után, komor arccal mondja: - A Tok'ra szerint az Ori meg akarja támadni Serakint. - Akkor itt az idő, hogy megnézzük hogyan működik együtt Camulus. Zoleyar - Az Ötödik Faj - zoleyar - 2010-09-20 A kisebb háború A megbeszéltek alapján eljött Camulus flottája, hogy a Tollannál egyesüljön (még csak egy időre) a szövetséges flottával. Ezek után pedig megindulnak az utolsó Ori hajó ellen, hiszen Jackék. még nem tudnak a közelítő veszélyről. Carter most nem lehetett az Akhilleuszon, hiszen még az Orilállon volt A flotta egy nap múlva érkezett meg az ellenséges hajóhoz, amely a megszállás alatt levő bolygó felett cirkázott. Ez a bolygó pedig a Serakin volt. Az a bolygó, mely legközelebb volt az Ori galaxisához a szövetségesek közül. Az Ori hajó szembe állt a többi hajóval, lézerét Akhilleusz ellen fordította, de mit ér az ori lézer a valaha épített legerősebb hajó ellen? Semmit. Válaszként az egész flotta tüzelt, nem várták meg hogy nagyon közel kerüljön. A hajó felrobbant. A felszínen a serakiniak által megjelölt célpontokat bombázták az űrből, majd leküldték a kull harcosokat, amelyek megtisztították a területet. - Így kell harcolni O'Neill! – örvendezik Camulus a holokivetítőn - Kis győzelmet arattunk, de győzelmet! – válaszol Jack Assuran kérdés Atlantisz eligazítójában voltak Johnék, hiszen a napi rendszerűségű megbeszélést tartották. Fő téma a Wraith és az Assuran kérdés volt. - Abohawyr által megadott címet sikerült tárcsáznunk egy lakatlan bolygóról. Nem volt csapda. – jelenti ki John - Végül tényleg szövetségesek leszünk! Nem gondoltam volna ezt évekkel ezelőtt. - Mckay - A szövetségnek még a gondolata is távoli, de jó úton haladunk, így legalább rájuk nem kell figyelni, elég lesz az Assuran problémát megoldani. – dr Wier Rodney felé fordul - Dr Mckay? - Igen, hm. A BMANF (bolygó mérető anti replikátor fegyver) elkészülését felgyorsította a Tollan technológia. Még nem tudjuk pontosan az elkészülésük időpontját, de már látótávolságon belül van. - Wraithokat értesítjük? - Teyla - Még nem. Várunk egy keveset. Nem muszáj mindent megtudniuk az első pillanatban. Igazam van Asszonyom? - John - Teljes mértékben. - válaszol Elizabeth - A hajóik egy része biztosan szervetlen anyagból van nem pedig nanocellákból, de lehet, hogy a támadásunk óta ez megváltozott. - Mckay - Majd kiderül. - John - Már rég hallottunk felőlük. Biztosan készülnek valamire. A félelem Carter újból visszatért az Orilállról. Mindenki úgy tudta, hogy diplomáciai tevékenységet, illetve tudományos kísérleteket folytat, de az igazságot csak páran tudták: Jack, Carter, Jonas és az asgardok. A valódi okok miatt már Jack is egyre többször látogat el oda. Egyszer Jonas is velük ment. Ez az utazás után Jack, a Tollan egy kisebb földrészére hívta és telepítette le a kelownai társadalmat hiszen az Ori flotta (amit Varrel indított útjára), a hírszerzések alapján ellenük indult, de sikerült az egész népet kimenteni. Ez szükséges is volt, hiszen egy ekkora méretű támadás esetében az egész bolygó lakosságát is kiírhatták volna. Ez történik a Serakinnal is. Az ő kimenekítésük most is folyik, szerencsére az ütemtervtől gyorsabban. Úgy tűnik, hogy az Ori egyenként akar leszámolni az ellenségeivel. Mind Kelowna, mind Serakin képviselteti magát a Nagy Tanácsban, mely így bővült két újabb néppel. Jack a szokásos körútját tette a bázison. Találkozott többek között Daniellel, és Jonassal, vele külön is elbeszélgetett, kicsivel később. Jonas belép Jack irodájába. Jack a laptopon irt valamit, talán egy levelet. Mikor meglátja Jonast abba hagyja az írást és feléje fordul. - Hogyan halad a beilleszkedésetek? - Köszönöm a kérdést, mint ahogy a meghívásodat is. Hála az embereidnek nagyon simán mennek a dolgok. - Akkor jó. Beszélni szeretnék veled más dolgokról is. - Tudom, ezért jöttem el hozzád. Feláll az asztaltól és kinéz az ablakon. Szép kilátás, melynek közepén az Akhilleusz és Enterprise áll. - Van egy rossz előérzetem… - kezd bele Jack - ? - Nem tudom pontosan, de engem és a „családomat” érinti. - Akkor ezért akartál beszélni velem… - Igen. Néha álmomban tüzet látok, talán robbanást. Olyan az egész, mintha az lenne az utolsó pillanat az életemben. - A víziók miatt nem hoztad el őket a Tollanra? - Részben. De úgy gondolom, hogy ez nem itt fog történni. Van más gondom is. - Mégpedig? - Ha igaz, amit érzek, akkor az Ötödik Faj vezető nélkül marad. Igaz, sosem volt kinevezés, vagy választás… nem akartam vezető lenni, de a sorsom így alakult. Nem bántam meg semmit sem amit cselekedtem, de nem vagyok biztos benne, hogy jó vezető voltam. - Az itt élő emberek, és a galaxisban szétszórt híveid a halálba is követnének téged. - Tudom, de nem erre gondoltam. Háborúból háborúba vezettem őket. - Mással is így alakult volna. - Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem, de ha meghalok, akkor egy új vezetőnek kell lépnie a helyembe. Nekem kell választanom, mert csak így biztosíthatom a furlingek szövetségét. - Nem fogsz meghalni olyhamar! - Sosem tudni… - Tanácsot szeretnél kérni, hogy kit javaslok? – kérdi Jonas - Részben. Kis gondolkozás után Jonas kiböki végül. - Daniel. - Miért rá gondoltál elsőként? – lepődik meg egy kicsit Jack - Főleg a diplomáciai érzéke miatt. Őt ismeri az Asgard is, az emberek pedig tisztelik. - Nem lenne helyes megoldás. Háborúban állunk, ha úgy alakul, akkor katonai lépéseket is el kell rendelni. - Akkor legyen egy segítője… – gondolkozóba esik Jonas, hogy kit ajánljon, de Jack közbeszólt - És esetleges vitába keveredjenek? - Értem, hogy mire gondolsz… Akkor nem tudom. Pár pillanat eltelik, a csendet újfent Jack töri meg. - Magadat nem ajánlod? - Miért tenném? - lepődik meg - Mert diplomatikus vagy, de ugyanakkor képes vagy katonaként gondolkozni. Ugyanakkor otthonosan mozogsz a tudományok terén is. És van vezetési tapasztalatod is. - Jó vicc lenne. – még egy mosolyt is elenged Jonas - Tehát nemet mondanál a felkérésre? - Nem ezt mondtam. Azt mondom, hogy végszükség esetén elvállalnám, de csak vég esetén. Ha lehet, akkor keress mást is rajtam kívül. - Megpróbálom. Újból csend ülepszik az irodára. - Végrendeletet írtál már? - próbál viccelődni Jonas - Most fejeztem be, amikor beléptél. - Te tényleg komolyan gondolod az egészet. - Tényleg. Ha történik velem valami, akkor a jelszó: pecázás. Riasztók szólalnak meg. Jack felveszi a telefont. Az ügyeletes szólal bele a másik oldalon. - Walter! Mi történik! - Azonosítatlan hajók léptek ki a hipertérből! - Hogyan? Miért nem láttuk közeledni őket? - Nem tudom uram! A Tollan radar elvileg képes rá… - Elvileg. Értesítse a flottát, hogy felszállunk! - Igen is! - Na Jonas! Gyere velem! - Furlingek azok? - Nem hiszem. Nem mára várjuk őket. Mind a ketten az Akhilleuszon voltak azután, hogy Jack kiadta a parancsot a sugárzásra. Öt perc múlva már el is indult a flotta (Akhilleusz, Harag, Bosszú, Odüsszey, Enterprise). Élesített fegyverekkel indultak a megadott koordináták felé, mert féltek, hogy az Ori az. Odaérve látják, hogy hatalmas flotta van előttük. A radar szerint 100 hajóból áll a megjelent flotta. Farkasszemet néz a két flotta, de ekkor rádió megszólal az Akhilleuszon. - Üdv Jack O'Neill - egy ismerős hang - Remélem nem gond, hogy hamarabb jöttünk! - Már a frászt hoztad ránk Tanner! - Nem akartuk. - Nem gond. A lényeg, hogy megjöttetek. A nagyobb háború Mikor Tanner jelentkezett be a rádón, akkor Jack megkönnyebült. Örült, hogy nem ellenség jött, mert nem tudta volna megjósolni egy csata kimenetelét, hiszen a szövetséges flottából csak az Ötödik Faj hajói voltak jelen. A többi hajó a galaxis egy rejtett szegmensében volt, ahol nem tűnik fel senkinek sem. A Tanner által vezetett flotta az űrben "parkolt". Először csak ő, majd később többen is legyűrűzték magukat a felszínre, hogy felvegyék a kapcsolatot. Jack fogadta őt személyesen, és invitálta egy ebédre is. Az étkezésnél, mely remek hangulatban folyt jelent voltak még mások is. - Lehetne egy olyan kérdésem feléd, hogy miért nem láttuk a hajókat közeledni? Miért csak akkor láttuk meg őket, mikor kiléptetek a hipertérből? - kérdi Michel - Egyszerű a válasz. Vannak olyan fajok, akik tudják álcázni a hajóikat a normál térben. Mi a hipertérre koncentráltuk e fajta technikai tudásunkat. - És merre voltatok ilyen sokáig? – teszi fel Daniel az egyik legfontosabb kérdést Tanner Jack felé néz, aki jól látható módon bólint. - Az Androméda galaxisában, de egyszerűen nem akarom elhinni, hogy semmit sem hallottatok rólunk. Igaz, hogy nem voltunk "hangosak", de mikor már Martinnal is idejöttünk, már akkor hittük, hogy tudtok rólunk. Nem állt szándékunkban teljesen eltűnni, de így hozta a sors. Szerettük volna újra találkozni a Nagy Szövetség többi tagjával, de szomorúan hallom, hogy a Nox elment. - Sajnos így van. - válaszol Daniel. Jack ekkor ment ki a helységből, mert valami fontos történhetett, hiszen szinte majd kirohant. A beszélgetés tovább folyt, egészen amíg Jack vissza nem rohant pár perc múlva. - Sajnálom, hogy rossz hírrel kell megszakítanom a társalgást, de egy műszaki gond miatt csak most értesültünk a dolgokról: a Kelownánál feltartoztatott 30 hajóból álló ori flotta itt lesz egy óra múlva… Szerte a városban és a bolygón riasztók szólaltak meg, hogy tudassák a híreket. A pajzsokat bekapcsolták, az ionágyúkat működésbe hozták, a flotta hajóira felkerültek a személyzetek. Majdnem egy óra múlva a bolygó azon oldalán voltak a hajók (Akhilleusz, Harag, Bosszú és Enterprise, Odüsszey), ahová várták az ellenséget. Kis idő múlva több hipertér ablak is megjelent, amelyből özönlöttek elő a hajók. Pár darabot sikerült egyből leszedni, mert a hipertérből kijövet még nem volt fent a pajzsuk. A 30 hajóból már "csak" 26 darab volt. Az ellenség nem is próbálta meg a bolygót bombázni, mert a hat darab szállítóhajóra bízták a földi támadásokat. Ezek egyből a felszín felé vették az irányt. Szerencsére ezeken nem voltak olyan erősek a pajzsok és az ionágyúk letudták szedni őket, egy kivételével, melyet az Akhilleusz lőtt le. A flotta egy harmada elpusztul. Ekkor a maradék flotta felsorakozott és felvett egy új alakzatot. Láthatóan megzavarta őket az a tény, hogy öt hajó és pár felszíni ágyú elpusztította 10 hajójukat. Az Ori flotta újból megindult. Újból hipetér ablakok sokasága nyílt ki, de most a Furling flotta érkezett meg, ami hátba kapta az ellenséget. Az Ori hajókon ezen pillanatok alatt az elülső pajzsaikat helyezték előtérbe, mert nem számítottak más irányú támadásra. Ezen okból kifolyólag a hátsó pajzsok nem voltak megerősítve és feltöltve 100%-osan. Tannerék szétoszlottak és minden egyes hajóra öt darab Furling hajó jutott. Bár ezek nem olyan nagyok és erősek mint az ellenség hajói, hiszen a furlingek mindig is az egységben bíztak (többségben az erő), nagyon hatásosnak bizonyultak. A csata végeztével a mérleg: Szövetségesek - Ori 2-30. Ori dühe Varrel mint mindig, most is a tűznél állt. Érezte, ahogy a követők energiája átáramlik belé. Kellett ez a feltöltődés, hiszen nem rég kapta meg a híreket, miszerint a sebezhetetlennek hitt flotta megsemmisült, semmi sem maradt belőle. Tudta, hogy erre nem képesek a Tejútban, segítség nélkül. Biztos volt benne, hogy az Asgard segített nekik. Nem tudhatta, hogy színre lépett a Furling is. Nem tudhatta, mert a flottából még egy hírvivő sem maradt életben. A hírnököknek kiadta a parancsot: az új flottának el kell készülnie a határidő előtt. Nem hagyhatják ezt a vereséget megtorlás nélkül. Ezekben a pillanatokban érkezett meg Adria. - Hivattál? - kérdi Varreltől - Igen. Fontos feladatom van a számodra. - Mit kell tennem az Oriért? - Meg kell ölnöd egy felemelkedettet! - És pedig ki lenne az? - Arthur a neve. - Nem fognak ellenünk fordulni az ősök? - Nem a Tejútban kell cselekedned, hanem ebben a galaxisban. Arthur vakmerő, és egyszer ide fog jönni, hogy kémkedjen. Mi meg fogjuk érezni, ha itt lesz. - Értem. - már menne kifele - Nem érted. Arthurt nem tudod legyőzni egyedül, ezért segítek neked. Add a kezed! Adria felé nyújtja. Varrel egyik keze a tűzben a másik Adria kezén van. Most már az energia Adriába is átjár. Pár pillanat múlva elengedi Adriát, aki erőtől duzzad. - Most már mehetsz. Majd szólunk, ha itt lesz az idő. Zoleyar - Az Ötödik Faj - zoleyar - 2010-10-12 Egy régi bolygó új keresése Az egész Tollanon jót tett a morálnak, hogy legyőzték az Ori flottát. A Tok'ra kémek az elkövetkező napokban fognak visszatérni és jelentést tenni az Ori helyzetéről, terveiről. Mindannyian sokat várnak ezektől a jelentésektől. Jack, Thor, Tanner és még mások is jelen voltak az éppen esedékes megbeszélésen, de Cameron és Karoline nem, mert ők épp a nászútjukat töltötték az Orillálon. Titokban esküdtek meg, a katonai szabályok végett. Daniel és Vala volt a két tanú, Jack pedig összeadta őket. Alig voltak rajtuk kívül más is a ceremónián. Jonas épp a tanácskozásra ért vissza az Orillálról. - Az Asgard Nagy Tanács örömét fejezi ki a sikeres csata végett. - Thor adja át az üzenetet - Valamint, hogy az egész Asgard nép megtette a szükséges lépéseket, és így felkészült a harcra. - Valószínű, hogy szükség is lesz rá! - Jack - Tudunk valamit Arthurékról? - A cameloti találkozás óta semmit sem hallottunk róla és társairól. – válaszol Daniel - Kár, mert jó lenne tudni, hogy mi folyik náluk. - Így igaz, hiszen hiába verjük meg a seregeiket, ha a felemelkedett lényeket nem tudjuk legyőzni – osztja meg félelmeit Jonas - Legyőzni nem tudjuk, de meggyöngíteni igen. És időt nyerhetünk magunknak, ha legyőzzük a seregeiket. - Bratac - Ezzel azért várjunk a kémek jelentéséig. - Jack - Nem addig kell várni, hanem addig, amíg nem tudunk meg valamit az ősökről. – folytatja aggodalmait Jonas - Mondom, várunk! – Jack – a jelentésekig. - Akkor addig várunk… - lehet látni Jonason, hogy nem ért egyet Jackkel - Thor cimbora! Az hogyan lehet, hogy nem tudod Eldánnak a helyzetét megmondani, pedig mikor ott voltunk, akkor tudnod kellett volna! - Nem én irányítottam a hajót, hanem Anteaus volt az. Majd törölte a memóriáját a hajónak. - De vajon miért akarta ezt? És az hogyan lehetséges, hogy senki sem tudja az Asgard faj tagjai közül? – erősködik tovább Jack, de láthatóan Thor sem tud mindent - Látod! Ez még nekem is rejtély… olyan, mintha valami felsőbb hatalom direkt ezt akarta volna elérni… - Talán azért, mert a mai időben már nincs semmi jelentősége annak a bolygónak. - Vala - Ha ez igaz lenne, akkor nem tüntette volna el a jeleket. Érzem, hogy az a bolygó még fontos lesz az elkövetkező időkben, ezért is szeretném, ha Daniel, Vala, Jonas, és Kvasir a bolygó keresését tűzné ki feladatául. – adja ki a „parancsot” Jack - Rendben. – Daniel és a többiek is bólintanak - Akkor a mai ülést berekesztem. - egy mosoly az arcán. - Holnap találkozunk. A társaság szétszóródik, csak Jonas marad ülve, mint ahogy Jack is. - Ez meg mi volt? - kérdi ingerülten Jonastól - Mi mi lett volna? - A háborúellenes beszéd! - Nem háborúellenes volt, csak megfontolt. - Tudom, hogy mire gondolsz... de most győztük le az Ori fő flottáját! Az emberekben végre van hit, hogy győzhetünk. Meg kell lovagolni a helyzetet. - Ha vadlovon lovagolsz, akkor könnyen leeshetsz! - Igaz, de akkor sem szabad azt látniuk a többieknek, hogy akár csak egy pillanatig nem értünk egyet. - ? Ezt hogy érted? Jack mély levegőt vesz, kis hatásszünet után végül is kiböki: - Te leszel az utódom! Értsd már meg! Ha látják, hogy csak egy kicsi ellentét is van köztünk, akkor megbomlik ez a csapat, ez a szövetség! - Tehát már eldöntötted… de nem bízol meg a többiekben? - Nem mindenkiben… sajnos, nem mindenkiben. - Nem fogadtam el a kinevezést, mint ahogy még mindig életben vagy te és a többi… - Tudom, de érzem, hogy nem sokára itt a vég. Álmaimban látom, hogy tűz vesz körül… Jonas egy kicsit meglepődik, látszik rajta, hogy aggódik - Csak nem az Ori? - Nem tudom. Lehetséges. - Akkor nagyobb a gond, mint gondoltam. - Valóban. Kérlek, ne szólj a többieknek, még neki sem… Megpróbálja Jonas másfelé terelni a szót: - Ígérem. A keresztgyermekeim hatalmasat nőttek az utóbbi időben. - Tudom, és nagyon is hiányoznak. Csak egyszerűen nincs időm… - De azért látogasd meg őket néha. - Hidd el Jonas, hogy azon vagyok. Az ellentámadás A Tok'ra kémek csak pár nap múlva érkeztek meg, mert veszélyesnek találták, ha egyből a Tollan felé indulnak, és ezért inkább kerülő úton jöttek. Megérkezésük után Jack összehívta a szövetséges fajok képviselőit egy újabb megbeszélésre. Már mindenki jelen volt a teremben és az ügynök beszámolt a jelentéséről. - Mint mindenki tudja, az Ori egyik bolygóján voltam azzal a feladattal, hogy minél többet megtudjak az ellenségről. Sok idő után átkerültem Celementre. Ezt azért is hangsúlyozom, akárcsak a jelentésemben, mert eddigi tudomásunk szerint itt készülnek a hajók. - És a mostani tudásunk alapján? - Jack - Bizonyossá vált, hogy helyesek az elképzeléseink. Új flottát építenek. Csönd lett úrrá a teremben, amelyet Teal'c tört meg. - Mekkora lenne a flotta? - Biztos számot nem tudok, rendkívül szigorúak voltak ott a biztonsági intézkedések. Amit sikerült megtudnom, hogy minimum 6 tucat hajót építenek. Új fejlesztéseket tettek fel rájuk, teljesen újak a hajók. De még nem készültek el. - Mennyi időnk van az elkészülésükig? - Jack - Kb 3, de inkább 4 hét. - Ha elkészülnek, akkor nagy fenyegetést fognak jelenteni, mindenkire nézve. - Még annál is nagyobb fenyegetést. – Jack Újabb csend „jelentkezett”, de ezután már a tárgyalás új irányba vette kezdetét. - De ha nincsenek készen, akkor nekünk kell kezünkbe venni a kezdeményezést! – ezt most Camulus mondta, mellyel láthatóan /igaz meglepő módon/, de Teal’c is egyet értett: - Most van esélyünk a győzelemre, hála a Furling flottának! - Győzelemre? Milyen győzelemre? - kérdi Jonas. - Nem győzhetjük le az orit, csak a követőit. Ha még sikerülne is, akkor is ott maradnak ők! Egy legyintéssel képesek lennének megölni minket a saját galaxisukban! - Jonas! - Jack - Ne Jonasozz! Tudod, hogy mire gondolok! Arthurék nélkül csak veszíthetünk! - Jonas! Kövess! Jack és Jonas kiment a teremből, Jack irodájába. A kettő helyiséget egy hangszigetelt üveglap választotta el. - Jonas, szerintem ezt már megbeszéltük! - Nem beszéltük meg, mert Te csak egy utat látsz! - Nem érted? Ekkora lehetőségünk nem lesz mégegyszer! A katonai fenyegetést végre kiiktathatnánk. És utána időt kapnánk, mert nem mernének átjönni a mi galaxisunkba! - Vajon mennyi időt? TE nem tudhatod, miként azt sem, hogy mi lesz a csata sorsa! - Ezt, hogy érted? Kintről csak annyit lehet látni, hogy bent indulatokkal fűszerezve vitatkoznak. - Mikor elmentem Orillállra, akkor nem csak látogatóba mentem. - ? - Kiújult az agytumorom. És azt operálták meg Kvasirék. - De azt már kioperálták 6 évvel ezelőtt is, nem? - Igen, de valamiért kiújult. Újból vannak vízióim. - És pedig? - Nagy csata közepén hatalmas robbanás, amely szinte mindent elpusztít. Téged a tűz vesz körül, mint ahogy te is mesélted. Utána már nem látlak több látomásban. - Tehát meghalok… - Ha elmész, akkor igen. - … Arthurék jelen voltak? - Nem tudom. Őket még egyszer sem 1áttam. Szerintem nem, ezért is szeretném, ha megvárnánk őket. - Nincs annyi időnk. Nekünk kell támadni. - Nem! Csatát láttam. És ha elkészül a flottájuk, akkor nincs semmi esélyünk ellenük, csak ha egyesülünk a Furling flottával. - Nincs időnk rá. - De ha elkészül a flotta, akkor végünk. - Nem biztos. Atlantiszt hazahozva, a teljes Furling flottával, Akhilleuszékkal, és a Tollan ionágyúkkal meg tudjuk védeni magunkat. - Magunkat igen, de mi lesz akkor a galaxis többi népével? - … - Na látod, ezért kell támadnunk. - megy ki a teremből - Ha elmész, akkor meghalsz. – veti oda utoljára Jonas - Az utolsó látomásod szerint már halottnak kellene lennem. - viccelődik Kimentek a terembe. Majd szavaztak, hogy mit tegyenek. Mindenki a támadás mellett döntött, egyedül Jonas szavazott nemmel, és Tanner fejezte ki ellenvetéseit. A felemelkedettek síkján A Tejút felemelkedettjei összegyűltek a létsíkjukon. Arthur hívószavára jöttek elő. - Milyen sokan jöttek! - örvendezik Morgen - És még mennyien fognak jönni. - Arthur Egy óra múlva kezdet bele Arthur, ekkor már szinte az összes felemelkedett jelen volt, aki csak számított is valamit. - Az Ori támadni készül! - kezd a sűrűjébe - Merlinnek igaza volt! Nem hallgattatok rá, pedig kellett volna, hiszen mindvégig igaza volt! Azt hittük, hogy itt biztonságban vagyunk, és ez lehet a későbbi vesztünk! - Mit mondasz! Mit kellene tennünk? - egy hang a tömegből - Ellen kell állnunk, és … … és be kell avatkoznunk! - A legősibb szabálynak mondjunk ellent? – szól egy másik - Igen! - Miért tennénk? Ha az Ori támad, akkor nem győzhet ellenünk, hiszen kevesen vannak és gyengék hozzánk képest! - Már nem gyengék! Rengeteg hívőt szereztek ebben a galaxisban is, mert nem avatkoztunk be. Már hatalmas erőt képviselnek, és ha nem teszünk semmit, akkor elpusztítanak minket. A beszédem előtt kémkedést hajtottam végre egy Ori bolygón. Nem csak hívőket akarnak szerezni, hanem minden mást kiirtani. És utána mi következünk, higgyétek el! - Fiatal vagy Arthur! Nagyon fiatal, de bátor és vakmerő is. - Most ezekre a tulajdonságokra van szükségünk! Központosítanunk kell az erőnket! Arra kérlek benneteket, hogy adjatok az energiátokból! - Ha megtesszük, akkor te lennél a felemelkedettek vezetője! – szól újból az, aki legelőször is tette - Igen, de egy vezetőre szükség van! Csak így lehet jövőnk. - Ez idáig csak egy vezetőnk volt, és most pedig te lennél a második! - egy újabb hang - Jól szóltál Arthur, és én hiszek benned! Öreg vagyok, nagyon öreg. Én ott voltam már akkor is, mikor menekültünk az Ori elől, és tudom mire képesek. Örülnék, ha megoszthatnám az energiámat veled! - mondja egy másik - Én pedig megtiszteltetésnek venném ezt. Ezek után a jelen levők többsége elfogadta Arthurt és átadták energiájuk egy részét neki. Mikor Arthur megkapta azokat, akkor egy energia kitörést hozott létre, mely elérte a Tűzet is a másik galaxisban... Varrel megremegett… 12 órával ezelőtt: Arthur vakmerően egy Ori bolygóra sietett, hátha valamilyen információt tud szerezni. Egy hegyoldalt áll és onnan figyelte az alatta elterülő síkságon levő ellenséges sereget. Egyszer csak egy édes női hangot hallott a háta mögül, nem fordult meg, de válaszolt. - Kié lenne e gyönyörű hang? - Nem a név számít, hanem a tett. - Míly igaz! - Tudod, hogy miért vagyok itt? - Tudom, - megfordul - örömmel halok meg, ha te ölnél meg! Az első pillantás sokat elárul, mint ahogy most is. Adria nem tudod mit tenni, mert megbabonázta őt Arthur külleme, és fordítva is. Órákig álltak egymás előtt, de nem tudtak szólni. Majd Adria szólalt meg. - Most menned kell, ha nem akarsz meghalni! - Mondtam, már, hogy örömmel… - Nem én tenném, hanem Varrel… - ? - Az oriok vezetője, de most menj! - Megyek, de remélem, találkozunk még. – reménykedik Arthur, de mikor befejezte a mondatát, már el is tűnt. - Én nem remélem… én tudom! – és ezzel Adria is elteleportált. Zoleyar - Az Ötödik Faj - zoleyar - 2010-11-06 Ori - Assuran Varrel tudta, hogy megindultak ellenük. Többet is tudott a támadásról, mint azt bárki is hitte volna. Már rég volt annak, hogy bárki is a támadáson gondolkodott volna ellenük, talán ezért volt benne egy fura érzés: halandók akarnak harcolni velük? Az ellenség is tudhat valamit, hiszen, ok és cél nélkül nem mennének a biztos halálba. Valamire készülnek, ez biztos. Viszont ez nem gond, hiszen Varrel is készült egy meglepetéssel a számukra: egy nappal korábban látogatott el Orobethhez. Szívélyesen fogadták őt. Nem is tehettek volna mást, hiszen tartoznak az Orinak. Annak idején mikor az alteranok ki akarták irtani őket, akkor az ő keze volt a dologban, hogy ne sikerüljön. Most kell viszonozni a 10000 éves segítséget. És a jutalomtól még nagyobb harci kedvvel mennek a csatába: Varrel ígérete alapján megkapják az Ida galaxist, ha győznek a hitetlenek felett! Ám Varrel mást is tudott, olyan dolgokat, amelyekre nem gondolt senki sem. Nagy titok "szárad" a lelkén. Oly hatalmas, amelyet csak ő tud. Pontosabban tudja más is, csak még nem ismerték fel ezt. Varrel ismerte a jóslatot! A jóslatot mely megváltoztatja a világot, a galaxis történetét. Ő is jelen volt mikor kimondták: "A Nagy háborút követően az Eldanon rendezett Tanácson megjelenik egy ember, ki dönt a galaxis sorsáról. Neve O'Neill lesz, az Ötödik faj vezetője" Honnan tudta? Talán azért, mert akkor még képes volt felvenni más alakot is, akár a jó alakjában is látható volt. Így könnyen eljuthatott olyan helyekre is, ahova egyébként nem, de az az idő nagyon rég volt... nagyon-nagyon rég… Eltelt azóta több ezer, tízezer év és ő lett az Ori legfőbbike. A leghatalmasabb lény több galaxisban, de fél... fél a jövendölésétől. Fél attól, hogy O'Neill képes lesz legyőzni az Orit, bár nem tudta, hogy hogyan. Ezért cselekszik most ily módon: minden áron meg akarja ölni azt az embert, akiről hallott. Bár nem tudta pontosan, hogy O'Neill mikor fog eljutni az Eldánra, és hogyan változtatja meg a galaxis sorsát, de ezért megpróbálta elérni, hogy soha többé ne ártson neki és követőinek. Remek alkalom lesz erre a végső csatájuk. Minden hajójának elsődleges célpontja az Akhilleusz lesz, hiszen azon lesz Jack O'Neill. Jack O'Neill, ez az a név melytől "kirázza a hideg". Mikor megtudta, hogy O'Neill az Ötödik faj vezetője, azóta próbálja megölni őt. Varrel komolyan gondolja, hogy ha meghal, akkor nem lesz semmiféle ellenfele az Ori hadseregének, hiszen ki vezetné az Ötödik fajt? És ha halott lesz, akkor hogyan tud eljutni az Eldánra? Az Eldánra, amelyről régóta ő sem hallott semmit sem. Nem ismerte helyzetét, csak hallott róla. Terve több mint megfelelő, ha sikerrel jár, akkor minden aszerint alakul, ahogy ő eltervezte. Csak porszem csúszott a gépezetbe, amelyet ő nem tud még, hiszen azt sem tudta, hogy Jack már járt az Eldánon… Mert bár az "ember" nevét sikerrel jósolták meg, mint ahogy az időben való utazásának helyét is, de valamit nem sikerült pontosan megjósolniuk régen: a mikort. (És Varrel sem tudta az időpontot, csak azt, hogy: "A Nagy háborút követően az Eldanon rendezett Tanácson". Mivel nem tudja a bolygó helyzetét, ezért még a kémei sem tudnak/tudtak beszámolni a Tanácsról, melyen megjelent Jack. Ezért üldözi annyira őt, mert nem tud róla semmit, csak, hogy nagy tettekre hivatott, olyan tettekre melyek az ő rovására mennének) Mert nem csak tízezer éve rendeztek tanácsot az Eldánon. Igaz, ami igaz, hogy akkor és ott megjelent Jack O'Neill, de a jóslat nem arra az utazásra szólt. És nem a Négy faj közti csata volt a Nagy háború… A Nagy háború csak most kezdődött el… Odavezető út Már három hete, hogy elindult a Szövetség hajóhada. Hatalmas flotta volt ez. Benne volt a Tejút és Ida galaxisának serege, valamint a Furling flotta fele is, melyek álcázóinak segítségével rejtve utaznak Celement felé. Ha minden a tervek alapján alakul, akkor győzelemmel zárul a csata, de ha elkészült már az Ori hajóinak serege, akkor vereség lesz, biztosan. Hiába vannak itt az asgardok teljes flottájukkal, hiába vannak itt a jaffák számtalan hatakjai, hiába kötöttek titokban szövetséget a wraithtal, és hiába találták meg Akhilleuszékat… és ha vereség fog bekövetkezni, akkor hiába halt ki a Nox. Összegyűlt három galaxis serege, hogy a negyedikével harcoljon. Hatalmas csata lesz, az biztos. A flotta parancsnokai az Akhilleuszon voltak, egy utolsó megbeszélésre, mert egy nap múlva elérik Celementet, Celementet, ahol vagy élet, vagy halál lesz a sorsuk. Az Akhilleusz konferencia termében voltak. A kilátás lenyűgöző: a hipertér vonalait lehetett látni a pajzsokkal védett ablakokon keresztül. A teremben, az ablakok mellett állt Cameron és Tanner, épp beszélgettek valamiről. Daniel Valával folytatott megbeszélést. Mikor bejött az irodájából Jack és Jonas, mindenki abbahagyta folyó ügyeit, és leültek. Jack az aszta főnél ült, szemben vele Jonas, mellette Carter és Tanner. - Egy nap múlva megérkezünk, holnap véget ér az utunk, de egy másik veszi kezdetét. Azért vagyunk itt, hogy megbeszéljük a holnapi taktikánknak a hiányzó részeit. - Nem ezt kellene megbeszélnünk, hanem azt, hogy hol fogjuk megünnepelni a győzelmünket. - próbálja oldani a feszültséget Cameron. - Majd megoldjuk azt is. Van valakinek kérdése? - Jack Thornak akadt egy: - A wraithokkal mi a helyzet? - A tervek és a megbeszéltek alapján egyszerre érünk a bolygóhoz. Külön irányítják a flottájukat, de elfogadták, hogy ők is parancsot fognak teljesíteni. – adja meg a választ Jack - Nem erre gondoltam, hanem Jonas látomására…- mindenki arcán a meglepettség látható - … ami szerint a wraith flotta már ott lesz, mikorra odaérünk és ellenünk fognak harcolni. - fejti ki Thor az álláspontját - Úgy cselekszünk, ahogy a helyzet megkívánja: ha ott lesznek már, akkor árulásnak vesszük a dolgokat és eképpen cselekszünk… - Mckayék "támadásának" sikertelen befejezése esetén mit teszünk? – most Tanner tesz fel egy újabb kérdést - Mert hát erről még nem esett szó. - Nem esett, mert a tesztek 100%-osan sikert mutatnak… - Carter akarja elmagyarázni a tudományos részét, de Jonas félbeszakítja: - De, ha mégsem sikerülne, akkor kell lennie egy vészforgató könyvnek. Mindenki Jackre figyel, tőle várják a megoldást és a válaszokat. - A csata adott helyzetétől fog eldőlni az azt követő tetteink. Visszavonulás vagy győzelem. Állandó összeköttetésben lesznek a hajók. Az információ áramlás központja, a flotta zászlós hajója, Akhilleusz lesz. Ha valami ok folytán megsemmisül, akkor a Harag legyen az új zászlóshajó. - mindenki beleegyezően bólintott - . A parancsnoki láncot is szeretném egyeztetni. A földi támadásokat Teal'c vezeti, az e téri tapasztalok végett. A kommandós egységeket Ronnon. A vadászrepülők kötelékét Cameron fogja irányítani. - feléje fordul - Arra kell ügyelnetek, hogy bármikor be tudjatok lépni a légkörbe, ha taktikai bombázást kérnek lentről. - Értettem - A flotta vezetését én fogom irányítani. - senki sem szólt semmi ellenkezőt, hiszen mindenki megértette a dolgok lényegét - Ha én meghalok, - suttogás a háttérben - akkor írtam egy végrendeletet, amely leírja utolsó kívánságomat, amelyet teljesítenetek kell. Esküdnötök kell. - Esküdni? Nem bízol meg bennünk, anélkül? - Daniel - Megbízok, de így kötelesek lesztek megtenni a benne leírtakat. - Jack! A Furling nép mindig követni fogja a Te és családod, vagy jogos örököseidnek parancsait, ha egyet értünk velük, ha nem, akkor is. - letérdel előtte Tanner. - És örülök neki, hogy a barátod lehettem neked, ha történne veled valami. - Nem kell lehajolnod, hiszen barátok közt nem illik az ilyen. – segíti fel Jack Tannert - Én örültem a megtiszteltetésnek. Majd sorban esküdtek meg a többiek, végére Thor maradt. - Az Asgard Nagy Tanács üzenetét mondom el nektek. Ha nem kérted volna az eskünket, akkor a megbeszélés végén adtam volna át az üzenetet: "Háborúban állunk. Egy olyan háborúban, melyet megnyerni alig lehet, de ezt gondoltuk a replikátorok elleni harcunkról is. Vereséget is szenvedtünk volna, ha nem lép színre az Ötödik faj. Az Ötödik faj, amely a legendákban oly jól ismert. Az Ötödik faj, amely felváltja az előtte levő Négy fajt. Az Ötödik faj, amelyet egy ember vezet, egyetlen személy. Háborúban állunk, egy olyan háborúban, amelyben nem győzhet a demokratikus elveken alapuló szövetség. Mi döntöttünk… Olyan döntést hoztunk meg, amelyet még soha sem. Kivéve egyszer az Eldánon. Sorsunkat más kezébe helyezzük. Egy személynek kell döntenie a galaxisok sorsáról, e kényes időkben, hiszen minden más eshetőség esetén időt veszítünk, amely leginkább hiányzik most nekünk. Döntöttünk… Nem a Négy faj népeinek egyik tagját választjuk meg vezetőnknek, hanem egy személyt, az Ötödik fajból" Mindenki Jackre néz. Mellette áll Tanner és Jonas is már. Thor feléjük igyekszik, kezében egy medállal. - Ebben a medálban van minden lényeges információ az Asgardról. Ezt viselték a Nagy Tanács vezetői is, most az új vezetőnk fogja viselni. - megy feléjük. - Nehéz döntés volt, de megtettük, mert meg kellett tennünk. - megáll előttük - Jonas! Vedd el a medált és legyél az Asgard vezetője! Mindenki meglepődik, Jack majd hátra esik. Mindenki Jackre gondolt, senki sem gondolt Jonasra, aki talán még jobban meglepődött, mint Jack. - Elfogadom a tisztséget, de már most esküt teszek rá, hogy amint a helyzet lehetővé teszi, lemondok! Ebben a pillanatban nagy fehérség lett úrrá a teremben. A fény közepén Arthur jelent meg. Danielt felismerte, hiszen már találkoztak. - Üdv! Daniel Jackson és a többieknek is! - Én Jack O'Neill vagyok. És te? – fordul feléjük a már kétszeresen meglepődött Jack - Ő Arthur. - válaszol Daniel - Á! Rég hallottunk felőled. - Jack - Sajnálom, de meg kell értenetek, hogy a mi síkunkon mást jelent az idő fogalma. Most sincs sok időm. Csak szerettem volna, ha tudjátok: szembe szállunk az Orival, mikor ti a követőivel. - Örülök neki. - Nagy csata lesz, minden értelemben, amely sorsdöntő lesz illetve lehet. - ezekkel a szavakkal tűnt el Arthur A nagy megdöbbenéstől keletkezett csöndet O'Neill törte meg. - Szerintem mindent megbeszéltünk akkor. Holnap reggel találkozunk. - indul mindenki - Jonas! Beszélni akarok veled! Már csak ketten voltak bent a helyiségben. - Mi a fenét képzelsz magadról? - kiabál Jack - Mire gondolsz? - Jonas - Tudod Te azt! - üvölt - Elárultál! - Én? Soha! - mentegetőzik a másik - De igen! Te lettél az asgardok vezetője! Pont Te, aki alig tett valamit értük, pont Te, akit alig ismernek! Nekem kellett volna megkapni a tisztséget! Én mentettem meg őket számtalanszor! Én rólam nevezték el a legfejlettebb hajójukat! Én… - Nem tehetek róla, hogy engem választottak! - Dehogynem! Le merem fogadni, hogy nem azért mentél olyan sűrűn az Orillállra, hogy láthasd az ikreket! Biztos vagyok benne, azért, hogy előkészítsd a terepet magadnak! - Tudod, hogy nem így van! A hatalom iránti vágyad elvakít már téged is! - Hallgass! Elárultál! Tudtad, hogy téged teszlek meg örökösömnek, és erre hátba támadtál! - Nem így van! És erről biztosíthatlak, ha mással nem, akkor az életemmel! - ??? - Újabb vízióm volt. A holnapi napról… Az Akhilleusz fel fog robbanni, Te pedig rajta voltál. Fel fog robbanni, mert az Ori azt a hajót fogja támadni teljes erejével, amelyiken azt hiszik, hogy vagy! Cseréljünk helyett! Legyél Te az Enterpriseon és én az Akhilleuszon! Így én veszek oda, és nem Te! Így beláthatod, hogy nem tettem ellened semmi rosszat! - Honnan tudjam, hogy nem csel az egész? - Ha ettől tartasz, akkor már nem tehetek érted semmit sem… … - Elfogadom az ajánlatodat! Erről senki sem tudhat rajtunk kívül. A csata előtt fogunk helyet cserélni a transzport gyűrűkkel. - Értem, és örülök neki. A veszekedés abba maradt. Este volt már, késő este. Jack a végrendeletét írta épp. Egy női hang a háta mögül: - Ne tedd! A lelked mélyén Te is tudod, hogy Jonas jó ember. Ne változtasd meg a végrendeletet! Jack kikapcsolta a laptopot egy pár pillanat múlva, majd a női hang felé ment. Szívében még mindig ott volt a kétség Jonas felé… Arthur és Adria Egy eldugott kis bolygón a Tejút és az Ori galaxisának határán találkozott újból Adria Arthurral. Az első találkozásuk óta már rengetegszer voltak együtt, persze titokban, mert mit szólnának a felemelkedettek és az Ori tagjai, ha tudnák: a felemelkedettek vezére és az orici egy párt alkot? Az ágyban fekszenek, egymás karjaiban. - Kár, hogy titokban kell tartanunk a kapcsolatunkat! Pedig milyen gyönyörű is lenne, ha nem kellene. – most Adria az, aki elmélkedik - Nem kell. Állj át a mi oldalunkra! - Nem tehetem. - fordul el Arthurtól - Áruld el az Orit! - Sok olyan dolgot tettem, amit még saját magamnak sem bocsátok meg soha. Bár mindig próbáltam a legkevesebb halált kívánó utasításokat megoldani, de nem sikerült mindig. - A felemelkedettek képesek a megbocsátásra, az Ori nem! Ez is megkülönböztet minket. Mind a ketten felöltöztek már. - És mire gondoltál? - Adria kérdi Arthurtól - Még semmire… - Tudom, hogy mire készülsz! De hidd el, hogy még ebben az állapotban sem vagy képes legyőzni Varrelt! - Meg fogom akkor is próbálni! - De nem győzhetsz, mert ő sokkal hatalmasabb. Csak a nyakláncomon nem képes átjönni a hatalma. - ? - Levenni nem tudom. Erre csak az anyám lenne képes. - Akkor szólni kell neki. - Ha szólunk neki, akkor rájönnek a tervre és megölnek mindkettőnket. - kis szünet - Tudjuk, hogy az Ötödik faj megindult ellenünk, és, hogy velük tart az anyám is. Manipulálnod kell őt, hogy találkozzunk a felszínen. - Hallgatlak tovább… - Ki kell kényszeríteni, hogy vegye le a nyakláncomat. Ez lesz a legnehezebb, de talán Daniel iránti érzelmei majd megsegítik a döntés hozatalában. Utána átadom neked a nyakláncot és már van esélyed ellenük! - Nagyon kockázatos! Nem engedhetem… - Így kell történnie. Csak így van esély az Ori ellen. - Tényleg ezt akarod? Bele is halhatsz! - Igen. Ezt akarom. Te mondtad, hogy a felemelkedettek képesek a megbocsátásra és egy ilyen tett jó kiindulási pont lenne. - Akkor legyen. - Minél kevesebben tudnak róla, annál jobb. - Értem. – Arthur magához öleli Adriát, csókot váltanak majd mind ketten eltűnnek. Zoleyar - Az Ötödik Faj - zoleyar - 2011-01-24 A végső megoldás A Szövetség flottáját az Akhilleusz vezette Celementhez. A hipertérből kijövő hajóhad rendkívül szép látvány nyújtott: több száz, ezer hajó lépett ki. Még úgyis hatalmas volt a hajók száma, hogy a Furling flotta nagy része még nem érkezett meg, de ez is a terv része volt. Őket nem lehet érzékelni a radarokon a hipertérben, ezért majd a csata közben érnek ide. Jack kinézett a bolygóra. A hajók pajzsai felvilágítottak mikor beértek a légtérbe, a felszíni támadó egységeket leszállították vagy leteleportálták a város környékére. Őket Teal'c vezeti majd. A flottának meg kellett kerülnie a bolygót, mert a másik oldalon volt az ellenség. Direkt ezen az oldalon jöttek ki a hipertérből, hogy az egységek földre tudjanak szállni. Felszíni légvédelmi egységek alig voltak, hiszen ki gondolt volna arra, hogy pont ez a bolygót fogják megostromolni. - Jonasnak igaza volt. A flotta elkészült. Ha ebben nem tévedett akkor a többiben sem fog. - elmélkedi Jack aggodalmasan - Minden út ide vezetett. Akármit tettünk, az ennek a része volt. Itt lesz korunk nagy csatája, amely dönt a galaxisok sorsáról. Itt és most lesz a végső háború, amelyben vagy kivívjuk szabadságunkat vagy meghalunk. Az Ötödik faj flottája felsorakozott. Mellettük voltak a Szövetség hajói is, miként az Asgard flotta is. Az ellenség hajóhada is már látóhatáron belül volt. Hatalmas flotta volt az, főleg, hogy az áruló wraithek átálltak hozzájuk - érkezésükkor is próbáltak velük kapcsolatba lépni, mind hiába. Ezután döntöttek úgy, hogy ellenségként tekintenek rájuk -. És ott vannak még az assuranok is, akik ott hagyták a Pegazust, hogy eljöjjenek harcolni és bosszút állni az embereken. Ori… Övék az ellenséges flotta legnagyobb része. Új konstrukciós hajóik az oldalukra dönti a mérleg nyelvét. Ez a harc szinte csak kudarccal végződhet. Az ellenség flottája megindult. - Itt Jack O'Neill tábornok a Tollanról, az Ötödik faj képviseletében. - szól bele a rádióba, hogy az egész flotta meghallja. - Most mindenki azt várja, hogy valamilyen szép beszédet mondjak. Gondolkoztam is rajta, de nem tudom, hogy mit is mondhatnék. Ezért inkább azt mondom, ami eszembe jut. - kis szünet - Nem azért utaztunk két, asgardok és furlingek esetében 3 galaxist, hogy vereséget szenvedjünk! Hanem azért, hogy legyőzzük az Orit, örökre. Itt az alkalom, ne szalasszuk el! Ha, most legyőznek akkor a többi galaxisnak is vége, hiszen már semmi sem állíthatja meg őket! A sebek begyógyulnak, a fáradtság elmúlik, de a dicsőség az örök marad. Ezért azt mondom, harcra fel! - az ellenség felé mutat. - Irány a csata! A flotta megindult. - A wraith hajókat csak vész esetén lőjék. A többi hajóra kell koncentrálni, főleg az Ori hajókra. - Jack a rádióba beszélt. Ezután elment a szobájában levő gyűrűkhöz és "helyet cserélt" Jonassal. Mielőtt elérték volna a másikakat a seregből levált a jobb szárny. Itt találhatóak a jaffa, serakini, tagreai, kelownai hajók. A balszárny is sikerrel vált le, itt pedig az asgardok flottája volt. Középen Akhilleusz, és két testőre, valamint az F-304-esek találhatóak. A furlingek jelenlevő hajói pedig fentről „szőnyegbombázást” hajtottak végre. Ezek a manőverek megzavarták az ellenség sorait, illetve szép számmal szedtek le ellenséges hajókat is. A szövetséges oldalon is voltak veszteségek. A csata elkezdődött. Az Ori palota előtt teremtek Valáék, mert leteleportálta őket az Odüsszey. Teal'c vezette sereg ostromolta a palotát. - Üdvözöllek benneteket! - mondja - Kár, hogy harcban találkozunk. - Vala - Találtatok már bejáratot? - Igen, de erősen védik. - Be kell jutnunk, bármi áron. – folytatja tovább Vala - Egy esély még van. Halálsiklókkal tűz alá vetetem a célterületet. Talán sikerülhet. Kaptok kísérőket: SG2, Tagreai Elit Kommandó 1-es, és Kelownai Támadó Egység! - szól a rádióba - Menjenek Jacksonék után a bejárathoz! Visszaigazolták a parancsot, majd a halálsiklók megkezdték a bombázást. Pár perc és sok fedezékbe állás után /nem is beszélve a lövések, robbanások sokaságáról/ beértek a kapun. Daniel még emlékezett az útra, hiszen mikor először átjöttek ebbe a galaxisba, akkor a hírnök idehozta őket. Elindultak, sebesen, mértani pontossággal szedték le az ellenséget a kommandósok. A tűzfal előtt volt már Artur és Le Fay, akik már harcoltak az Ori, Adria és hírnökök ellen. Most már csak Daniel és Vala maradt csak, mert az ellenség lefoglalta a segítőiket. Adria meglátta őket és feléjük indult. - Bármit tesz, ne öld meg! Ígérd meg, Daniel! Ígérd meg! - Megígérem. Ez alatt az űrben a csata rosszul alakult a Szövetségnek. Veszteségeik kezdtek kritikus méreteket ölteni. - Állítsátok le a seregeiteket! – kezdené el a játszmát Artur - Ezt egy "ős" parancsolja? - válaszol Adria - Nem, hanem egy felemelkedett - Le Fay - Nem engedelmeskedünk, egy alacsonyabb rendűnek. - mondja Verral, a fő Ori - Akkor pusztuljatok! - Artur - Ne feledd el, hogy mi galaxisunkban vagytok! – kiabál feléje Adria aki oldalra nézett és meglátta Valáékat, majd megindult feléjük Minden tábornok és parancsnok is kiadta a parancsot sajátjainak. Ekkor már az Ori hajók is megindultak, egy újabb támadási hullámra. - Az asgardok lesznek a legelső sorban, utána a földi és jaffa hajók majd a többiek. – most Thor hangját lehetett hallani a rádióban, a hajók felsorakoztak. - Indulás! A szövetség hajói megindultak, egy végső rohamra, egy elkeseredett rohamra. A két hajóhad "összeért", és lőtték egymást. A szövetségesek rengeteg hajót veszítettek, felrobbant a Koralev II is. - Üdvözöllek anyám! Látni akarod az Ori teljes győzelmét? - Az nem fog bekövetkezni, soha. - Dehogynem. Adok neked egy esélyt, még egyszer utoljára. Állj át a mi oldalunkra! Kérlek! - Tudod, hogy nem tehetem. - Sajnálom. Nem adsz más lehetőséget. Kinyújtotta kezét, Danielt fellökte. Majd Vala nyakát fogta meg, és emelte. - Ne tedd! Az anyád vagyok! Még nem késő! - egyre gyengébben tud már csak beszélni Daniel Adriára lőtt, de a pajzsa hatástalanította a lövést. Még egyszer fellökte, de most a falnak csapta. - Nem lehet késő, mert az Ori győzedelmeskedik a hitetlenek felett. Szorítja erősebben Vala nyakát. Daniel újból lőtt, de nem ért semmit. Arturnak és Le Faynek a keze energiában ízzott. Kezeikből kiáramló energia elpusztította a hírnököket. - A létszám egyenlő. - Arthur - Nem teljesen. - Verral - ekkor már nem volt ott Adria - Két kezét megemelte. Mindkettőben kard jelent meg, amelyek tűzben égtek. Kétszer meg fordult, és furcsa nyelven kandált. A második kőr végén már 13 Ori és Verral állta körül Arthurékat. - Mind itt vagyunk. Veszteni fogtok. Az Ori körbe vette Le Fayt és Arturt. Villámokat szórtak rájuk. Megrogytak, de felálltak. A villámlás abbamaradt. - Így bánik el az Ori az ellenségeivel. Halál rátok, és a felemelkedett ősökre! A halál közelében egyszer új remény nyílt: hipertér ablak nyílt meg az űrben, a csatatér egyik oldalán. Több száz hajó jött ki rajta, fenséges pompában. - Itt Jack O'Neill az Akhilleusz hídjáról, a flotta zászlóshajójáról. Kérem azonosítsák magukat! - szól a rádióba a csata közben - Itt Gomes, a Furling képviseletében. Sajnálom a késlekedést, de nem tudtunk gyorsabban jönni. - A lényeg, hogy itt vannak. - Parancsra várunk, uram! - A flottájának hajóinak! Térbeli V alakban az 1 0 4 5-ös vonal előtt menjenek végig hadszíntéren. Közben csatlakozik majd magukhoz a többi hajó is. - Értettem. - A sérült hajók vonuljanak az előbb megadott pontok mögé! Így is történt. A visszavonuló hajókat így védték, valamint az Ori hajókat is szedték le becsülettel. A vonal vége felé már rengeteg Ori hajó pusztult el, mert a szövetség hajói is tüzeltek már. A furlingek erősítése jókor és szép számmal jött. 1000 épségben levő hajó, amellyel az erőviszonyok megfordultak. Az ellenség flottájában eldördültek az ágyúk, egymást kezdték lőni. A wraith hajók pedig a szövetségesek felé vették az irányt. Útközben persze aprították az ellenséget. - Azt hittem már, hogy sosem fogják teljesíteni a megbeszélteket! – csap örömében a levegőbe „Jack”, majd a titkos frekvencián keresztül kapcsolatba lépett a lidércekkel. - Most volt a legjobb alkalom rá, hiszen maguk is megerősödtek. Így duplán jól jártak. - Akkor, támadás az Ori ellen! – szól bele a rádióba „Jack” – Minden a terv része volt! Most pedig a wraithok és a hatakok az assuranokat támadja. A többi hajó pedig az Ori csatahajóit! Vala keze Adria nyakán van, simogatja. - Állj le, kérlek! Tovább szorítja. - Az életedben az utolsó kép az ori győzelmét fogja jelenteni. - Sajnálom, lányom. Bocsáss meg! A kezével letépte a nyakláncot Adria nyakáról. - Bocsáss meg! Daniel lőtt, Adria szívét találta el… A földön fekszik Vala és Adria is - Bocsáss meg! - Vala - Anyám!... Neked… kell meg… bocsátani… Nekem… És ekkor a testéből fények jöttek elő, majd a test eltűnt. Az assuranok bolygójánál: Mckay video beszélgetést hozott létre köztük és Orobeth között, John beszélt. - Itt az utolsó esély maguknak, hogy ne pusztuljanak el. - Nem ijedünk meg maguktól. - válaszol keményen - Rosszul teszik! Egy bolygó felszínén is sikeresen alkalmazható ARF van a kezünkben. - Tudunk róla! - Válaszuk mi lenne? - Mi közül lehet választani? - Megadják magukat nekünk, vagy nem és meghalnak. - Akkor a harmadik lehetőséget választom. A bolygóról energia kitörést lehetett érzékelni és abban a pillanatban a lézernyaláb elpusztította a műholdat és Johnék hajóját is. A fegyver elpusztult, mielőtt meg tudhatták volna, hogy sikeres-e. Celement feletti űrben tovább folytatódott a harc. Az assuran hajók legyőzték az ellenük küldött hajókat, majd az Ori flottával együtt ellentámadásba kezdett. Varrel enrgia sugarat küldött Arthurra, mikor felvette Adria nyakláncát. A sugár áthatolt rajta. - Csak ennyit tudtok? Azt hittétek sikerülhet? Én vagyok a leghatalmasabb, bármire képes vagyok! - újabb támadást intéz Arthur ellen, aki összeesik, de Morgen utolsó pillanatban elteleportálja. Danielék felé nézne, de már nem látja őket, mert azok elmenekültek. Enterprise fedélzete. Parancsnoki szoba. Jack az ablakon a csatát nézi. Látja, ahogy robbannak fel a hajók, "szépen" sorban. Több Ori hajó is egy cél felé veszi az irányt: Akhilleusz. És egy új, hatalmas ellenséges hajó jelenik meg a csatatéren. Jack az asztalnál dühében ledönti a rajta levő tárgyakat, majd felkiált. - Mit tettem? Nem lehet igaz! Istenem! Jaaaaaaaj! Jonas! Neked volt igazad! Elbuktam, és magammal rántottam a többieket is! ÁÁÁÁÁ… Miért haljunk meg, ha amúgy is veszítenénk? De ha a halállal életet mentek, akkor állok elébe!… A hatalmas hajó első célpontjait kereste, majd elkezdte lőni a szövetség hajóit. Sorban szedte le őket. Akhilleusz volt legközelebb hozzá, épp azt vette célba. Akhilleusz pedig viszonozta a tüzet. - Az új hajó pajzsát még az Akhilleusz sem tudja áttörni. - állapította meg egy technikus, miután lőtték a hajót. - A pajzsaink nem sokára összeomlanak. - A fegyvereink lehet, hogy nem, de a ZPM igen. - ekkor jelent meg Jack a hídon. Vagyis két Jack. A már régebben ott levő rájött, hogy az eredeti Jack most már kezébe veszi az irányítást, ezért a mellkasához nyúl, majd egy idegen szerkezetet szed le magáról. A külseje pedig visszaváltozik az eredetire. Most már Jonas állt Jack mellett. Már nem lehetett tovább fent tartani a látszatot, mindenki tudta már, hogy a csatában, eddig Jonas volt a főnök, de senki sem merte megkérdezni ennek az okát. Jack ellentmondást nem tűrően adta ki az utolsó parancsait. - Mindenkinek, földi egységeknek és a hajóknak! Visszavonulás! Ismétlem: teljes körű visszavonulás! - hallatszik az Akhilleusz rádiójában és ezáltal az egész flotta éterében Jack hangja. Mást nem is tehetnének, hiszen az eredeti flotta nagy része megsemmisült már, az assuranok elleni terv nem sikerült, mint ahogy a wraith és Arthur terve sem. Danielék is fent voltak már a hajón. Vala megállás nélkül sírt. A flotta megindult visszafelé. Majd Sam felé fordult: - Carter! A időzítse a ZPM-t két percre! - Uram miért? - Felrobbantom a hajóval együtt. - De akkor távirányítással kell megtennünk… - Jonas - Nem lehet. Csak akkor fog célt érni biztosan, ha valaki fent marad a hajón és az belevezeti a hajót a célpontba. Minden életjelet az Akhilleuszon teleportálja át a Haragra Carter! - De Jack! Ne tedd! - mondja Jonas - Majd én megteszem! Ne áldozd fel magad! Kérlek! - Nem lehet. - De igen! Te nem halhatsz meg! Az Ötödik fajnak szüksége van rád! - Már nincs! Hogyan is lehetne? A döntéseim rosszak és hibásak voltak. Nem kellett volna támadást indítanunk az Ori ellen, nem kellett volna ennyire aktívan harcolnunk ellenük, hiszen nem voltunk egy súlycsoportban! És még sorolhatnám a hibás döntéseimet, amelyekkel veszélybe, halálba sodortam az Ötödik fajt! A hajón már csak hárman voltak: Jack, Jonas és Carter. - Remélem, neked több sikered lesz majd! - Jonas vállára teszi a kezét - Kérlek, bocsáss meg, amiért ilyen voltam veled az elmúlt napokban. Most már tudom, hogy neked volt igazad végig, és sosem ártottál volna nekem. Bocsáss meg! - ekkor Jonast is át lett teleportálva a Haragra. - ZPM időzítve, mindenki a másik hajón van Jack. - Sam - Te is menj! - Tudom mire készülsz! Itt maradok veled! - Sam - De az ik… - Jó helyen vannak, vigyázni fog rájuk Jonas. Átölelték, majd megcsókolták egymást. Az előtérben kirajzolódik a másik hajó kör vonalai, majd a következő pillanatban ütközik az Akhilleusszal, amelyen a ZPM felrobban. Jacket és Samet körbe veszi a tűz. Az a tűz, melyet látott Jack és Jonas is, de egyikük sem tudta a teljes igazságot. A másik hajó elpusztul, darabjaira hullik szét. A robbanástól teljesen megsemmisül… … a szövetséges hajók elmenekülnek, na de milyen áron? Odaveszett Jack O’Neill, a Föld legnagyobb embere, az Ötödik faj első vezetője… … eközben Celement tüze előtt: Varrel felnevetett, hangos kacaja halható volt szerte a galaxisban. Minden a tervei alapján következett be, a galaxisok sorsa csak egy hajszálon múlott. Egy olyan vékony hajszálon, melyet még Varrel sem látott… Epilógus A totális vereséggel felérő támadás után a Tollanra menekültek a szövetséges fajok. Az asgardokat rövid, de annál véresebb csaták során kiszorították az Idából. Jack végrendelete szerint Jonas lett az új vezető, aki hosszas mérlegelés után elfogadta. Első lépésként hazahívta Atlantiszt. Az Ori is megjelent és meg akarta akadályozni, de nem járt sikerrel. Ugyanakkor meghalt Wier és Teyla. Vala és Daniel házasságából született meg Alice. Az ikreket Freyr hozta vissza a Tollanra. Jonas magához vette őket, és mint saját gyerekei, úgy nevelte Johnatant és Samantat. Zoleyar - Az Ötödik Faj - zoleyar - 2011-08-18 A végzet elkezdődik "Már húsz hosszú éve annak, hogy a hadjárat sikertelenséggel járt. Már húsz éve annak, hogy meghaltak a Hősök, a galaxis utolsó esélyei. Már húsz éve, hogy Atlantisz vissza lett híva, húsz éve, hogy az assuranok által legyőzött asgardok letelepedtek a Tollanon, mint ahogy a galaxis többi népe is. Már húsz éve, hogy irányítom az Ötödik fajt, az Asgardot és Furlinget." - Jonas minden nap ír a naplójába, most is ezt tette. Komor arccal tette ezt, hiszen ezek az emlékek nem szépek, felejtésre lettek volna ítélve, ha el lehetett volna egyáltalán felejteni azokat. " A Furling legalább velünk maradt, a végrendeletet is elfogadták. Tőlük kapjuk a katonai utánpótlást. Nem sokáig maradhat így, mert az ori meg fogja találni őket, előbb vagy utóbb." - szomorúan néz maga elé. "Az utolsó támadáskor odaveszett Jack, Sam, Teal'c, Mckay és még sorolhatnám a többieket. Thor is meghalt, Atlantisz hazahozatalakor, legrosszabb, hogy a tudatát nem tudták megőrizni… Már húsz éve, hogy a szövetségek felbomlottak, az ember - goauld, és ember - wraith. Az Ori mindenegyes wraithot megölt, megbosszulva az árulásukat. Felajánlottam nekik, hogy jöjjenek a Tollanra, de büszkeségből nemet mondtak." "Már csak egy elfogadható megoldás lenne, de mára az is odaveszett: az időutazásra képes ugró is odaveszett az Ori ellentámadásakor…" "Nem tehetünk mást, mint várunk és próbálunk élni… túlélni." "Már húsz éve, hogy küldötteket küldtem szét szerte a galaxisba, hogy a védtelen népeknek menedéket ajánljunk, itt a Tollanon." „Már tíz éve annak, hogy az assuranokat kiírotta az Ori. Már kezdtek volna uraik ellen dolgozni, már kezdtek fenyegetést jelenteni a hívők számára. Már nem kellettek nekik, de lássuk be: ha velük is támadnak, akkor lehet, hogy már nem írnék a naplóba…” "Hallom, ahogy a riasztók szólalnak meg. Az Ori újból támad. Már szinte minden hónapban megkísérlik az ostromot, de nem járnak sikerrel: Atlantisz, a Tollan féle ionágyúk, Furling flotta, és a két Akhilleusz hajó visszaveri a támadásokat. De nem lehet tudni, hogy meddig…" Zoleyar - Az Ötödik Faj - zoleyar - 2011-08-25 A célpont Nem is tudja már Varrel, hogy milyen érzés kavargott benne azon a régi napon… azon a napon megtörtént az, amitől félt: egy ember szertefosztotta az álmait. A saját maga által tervezett hajót, elpusztította. Pedig nem lett volna szabad megtörténnie, hiszen azzal még az Akhilleusz sem vehette fel a versenyt, de elkalkulálta magát, mert nem számolt egy ZPM robbanó erejével. Sorozatgyártására nem is gondolt és nem is gondol, hiszen a hajógyártási kapacitást most másra kell felhasználnia. A Tejút hatalmas és sok kis elszigetelt világ van, ahol biztosítani kell a rendet… az Ori rendjét! Azon a napon adta ki a parancsot az assuranoknak, hogy hóditsák meg az Idát. Minden olyan jól alakult egészen az Orilláll ostromáig: asgardok menekültek, nem vették fel a harcot. Totális győzelem lett volna, de akkor megtörtént az a dolog. Az Asgard hajók védelmi állásában egy másik hajót kísértek biztonságba. Feltűnt neki is ez és kémeinek hála megtudta az igazságot, melytől újból a félelem érzése öntötte el testét. Két gyereket védenek annyira az asgardok, Jack O'Neill és Samanta Carter ikreit, egy fiút és egy lányt. A kémet, aki hozta a rossz hírt, kivégezte abban a pillanatban. Varrel agyán végig futott egy gondolatsor, melynek lényege szerint nem lehet addig biztos a sikerben, amíg él egy is az O'Neill családból. Hiszen egy is elég abból a vérvonalból, hogy összefogja ellene a galaxisok megmaradt népeit. Ezt tette annak idején Jack is és ezt teheti a fia is. - És a jóslat is ott van még! Lehet, hogy nem is az idősebb O'Neillról szólt? Lehet, hogy a sors megtréfált volna? Lehet, hogy ez a gyermek fogja megváltoztatni a galaxis sorsát? Vajon ezt tudják ők is? Nem lehetek biztos benne, de elsődleges célpontunk ezek után nem a galaxis meghódítása lesz, hanem az O'Neill név eltiprása! Meg kell halnia mindenkinek abból a családból! Nem engedhetem meg, hogy újból meggátoljon egy O'Neill a terveim elérésében! Kettős veszélyt sugallnak azok a gyermekek, de melyik a veszélyesebb? Összefogás ellenem vagy a galaxis sorsa? Ó! Mily furcsa az egész jóslat! Akárcsak az Ötödik faj is! Elpusztítom őket, hogy még csak hírük sem fog maradni! Ám előtte végezni kell az O'Neillokkal. Eltelt azóta húsz hosszú év, de nem sikerült megölni sem az ifjabb O'Neillt, sem a húgát, mintha „eltűntek” volna. Még a kémei sem tudtak semmit sem mondani róla, bár abban majdnem biztosak voltak, hogy a Tollanon vannak. Totális támadással még mindig nem tervezett, ezért inkább folyamatos ostrom alatt tartja a bolygót, mert ezzel a nép morálját is csökkenti egészen addig amíg meg nem adják magukat vagy esetleg „elárulják” ikreket. Ám nem számolt valamivel: a néppel, mert az Ötödik faj sosem fog meghajolni egy ellenség akarata előtt sem, a Furling és Asgard nép pedig örök hűséget esküdött O’Neillnak, amit nem fognak megszegni sohasem. A célpont elmenekül - Már húsz éve, hogy félelemben élünk. Már húsz éve, hogy az Ori egyfolytában támad. Semmi kétség sem férhet hozzá: nem legyőzni akarnak bennünket, hanem végleg kiírtani. Valamelyest meg lehet érteni őket, hiszen csak mi vagyunk ellenfeleik. Ez túlzás, mert mára csak arra futja erőinkből, hogy védekezzünk ellenük… védekezzünk… de azt hatásosan tesszük! Már húsz éve, hogy csak egy vérrokonom él. Már húsz éve, hogy itt élünk a Tollanon húgommal, Sammel. Már húsz éve, hogy Alice is itt van velünk. Olyanok vagyunk mint a testvérek. Bár Te ismered az igazságot, tudod, hogy én Alicezal mást érzünk egymás iránt - testvérére gondol, hozzábeszél-. Hála Danielnek és Valának, olyan mintha egy családot alkotnánk… - hangja elcsuklik - De apám és anyám meghalt. Feláldozták magukat, hogy mások tovább élhessenek. Az apám tehát halott, de kaptam helyette egy másikat, Jonast. Mindig gyermekeiként nevelt engem Sammel együtt. Sok időt rabolt el a teendői, hiszen ő lett az Ötödik faj vezetője, az Asgard irányítója, és a Furling faj is neki engedelmeskedik. Most is hallom a hangját a fejemben: "Egy nagy napon Te leszel az, aki mindezt irányítja majd, hiszen Te vagy a jogos örökös!" Én? Nem vagyok felkészülve rá. Pontosabban erre a feladatra nem vagyok. Érzem, hogy mást kell tennem. Nem tudom, csak érzem. Mint ahogy azt is, hogy a szívem húz egy adott irányba. És azt tudom, hogy addig nem lelek megnyugvást, amíg nem járok utána!... - a lány felé fordul, aki épp most lépett be a szobába - : El kell mennem! Itt csak a veszély van, amit én jelentek! Az ori engem akar megölni! - mutat magára -. Ők is tudják, hogy veszélyt jelentek rájuk nézve is. És a Tollanra is! Nem a bolygót akarják elfoglalni, nem az Ötödik fajt akarják legyőzni, hanem engem akarnak megölni! Emlékezz! - rázza meg a másikat - Orilláll ostromakor a mi hajónkat támadták! Ezért kellett kitérőt tennünk a Pegazusba, én vezettem oda őket! - Nem te voltál az, hiszen akkor még csecsemő voltál, mint ahogy én is… - Lehet, de akkor is engem követve jöttek a Pegazusba. Miattam halt meg számtalan ember… Látod? Nem lehetnek biztonságban, amíg velük vagyok! Hogyan lehetnék a vezetőjük, ha csak a halált ígérhetem nekik? El kell mennem… minél hamarabb… - Ha igaz amit mondasz, akkor én is veszélyt jelentek, hiszen mindenhol együtt voltunk, sosem váltunk ketté. - Nem tudhatjuk. - De igen! Én is O'Neill vagyok, én is potenciális veszélyt jelentek! - Nem! Te már Quin vagy! Ne feledd, nem sokan tudják az igazságot és a hazugságot, azt amely a védelmedre lett kitalálva! - Nem feledem… A fiú odament a lányhoz. Átölelte, majd homlokára puszit adott. - Ég veled! Mond meg Jonasnak, hogy bocsásson meg mindenért! Majd még találkozunk… egyszer…lehet, hogy csak a halál után. Ezzel a fiú kirohant a folyosóra, útját a hangárakhoz vette. Sam sírva rohant az "apjához". Útközben hallotta meg ő is a szirénákat megszólalni. Két perc múlva már Jonas irodájában volt. A férfi megnyugtatóan ölelte át. - Ne sírj! Mond el mi a baj? - Elment! Nem tudom, hogy visszafog-e térni is valaha! Elbúcsúzott. Azt üzeni neked, hogy bocsás meg neki mindent! - Merre ment? - kérdi - Szerintem a hajókhoz. Jonas kiszaladt. Elindult a hangárak felé, megkeresni a másikat. A Harag ott állt teljes pompájában előtte, de ő mégis az Enterprise felé vette útját. Nem akart ártani még többet a népének azzal, hogy elviszi a legerősebb hajót a védelemből pont az ellenség támadásakor. Majdnem felszállt már, mikor megfogják a vállát. - Ne menj! - mondja Jonas - Mennem kell! - nem fordul hátra, csak merengve néz maga elé - Nem engedhetem! Nem fogok még egy O'Neillt elveszteni a makacsságuk miatt! - … Most mondtad ki a lényeget. Makacsok voltunk és vagyunk is. - Ne a szívedre, hanem az eszedre hallgass, mert az ember számára a szív a hajtóerő, de az esze a fékezi meg a meggondolatlan cselekedetektől. - De az ember csak akkor nem bánja meg tetteit, ha szívére hallgatva cselekszik. - Nem a cselekvés eldöntése a nehéz, hanem a következményeivel együtt élni! - Értsd meg! El kell mennem. Az Ori én miattam támad, én miattam akarja elpusztítani az Ötödik fajt, engem akar megölni. Ahol vagyok ott csak halál terem… De Te is tudod ezt. Mindig is tudtad! Csak nem akartad elfogadni! Jól tudod, hogy csak egy esélyünk van… - … az Eldán … - Igen. Meg kell keresnem. Bár nem tudom, hogy mit rejt, de érzem, hogy fordulópontot fog jelenteni az életemben és talán másban is. - Tudom… És meg is értelek… Ha menned kell, hát menj! Ám akkor vidd a Haragot! - Nem tehetem! Az a leg… - … a legerősebb és mint egy hercegnek, szüksége lesz egy testőrre. Erre a feladatra nincs is megfelelőbb mint a Harag. Most fordult csak meg. Látja, ahogy Jonas arcán könnycseppek csurognak. Megölelik egymást. - Ég veled… fiam! - Ég veled apám! Mindent köszönök! - ezekkel a szavakkal váltak el. Fent volt a hajón és egyből a hídra ment. Nem volt ott senki sem, hiszen ezt a hajót mindig is ő vezette. Elég volt egy ember az irányításához, de mégis, egy lágy női hang szólalt meg mögötte. - Szerencse, hogy az álcázó mód sikerrel került fel a hajóra. Az utazást is megfogja könnyíteni majd a másik szerzemény. Tegnap végeztek vele Tannerék. Most már a Haragot sem észlelik a hipertérben. - Hogy kerülsz ide? Honnan tudtad…. Nem jöhetsz velem! - Dehogy nem! Bár apám nem tud róla, anyám elengedett, mert tudta, hogy itt a helyem. - És mit fog szólni majd Daniel? - Majd anyám megnyugtatja, ha ideges lesz! A két ifjú megcsókolta egymást. Következő pillanatban már az űrben voltak, ahol épp harcoltak már a támadó flottával. A bolygó felszínéről számtalan ion sugár tört fel, mint ahogy a rengeteg drone is jött. A Harag is leszedett pár Ori hajót. Ez a támadó flotta nem volt nagyszámú, hiszen másra készül Varrel. A bolygót úgy hagyták hátra, hogy újból visszavertek egy támadást. A hiperteret bámulták ketten pár perc elteltével. - Hova tartunk? - kérdi a lány - Eldánra. - A legendák béli Eldánra? - Igen. - Ahol Jack O’Neill is járt… Merre lehet vajon? - Nem tudom. De majd megtaláljuk egyszer! De addig is megyek a végzetem felé, hiszen én vagyok Jonathan O'Neill! Zoleyar - Az Ötödik Faj - zoleyar - 2011-09-30 A szív újra dobban Adriának jelenése volt Varrel előtt. Nem tudta, hogy miért, sejteni sem sejtette. Ezért is volt annyira türelmetlen. Mikor belépett a szobába csak a másik személy volt jelen. - Nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar el is jössz elébem! - kezdi Varrel - Szóltál, és én jöttem. - Örülök, hogy ilyen lojális maradtál hozzám az elmúlt időben is… - Mire akarsz célozni? - Én? Semmire. Feladatot akarok rád bízni, egy olyan feladatot, amit csak a leghűségesebb alattvalóimra bízhatok. - És pedig? Mi lenne a feladatom? - Információ gyűjtés. A galaxis peremén található egy bolygó. Egyes információim alapján sűrűn jelenik meg ott Arthur. - Varrel Adria arcát fürkészi, de a lány poker arcot vág. - Meg kell tudnod, hogy igaz-e? - Értem. És ha megjelenik? Mit tegyek? - Ne bocsátkoz harcba! Ez a legfontosabb. - Értem. Már is indulok. Varrel bólintott, ezzel engedélyt adott Adriának a távozásra. A lány nem tudta, hogy a feladat csak álca. Mert nem Arthurt kell megfigyelnie, hanem épp őt figyelik meg, mert az utóbbi években elég más lett. Már nem égett a szemében az a tűz, amely még benne volt, mikor a Szent Hadsereg vezetője lett. Varrel tudta, hogy ott lesz Arthur a bolygón. Kíváncsian várta, hogy miként alakul majd a találkozásuk. Megfigyelőként elküldte az egyik orit is. A bolygó sivár volt. Mindenütt csak homok volt, amelyet a szél fújt az egyik helyről a másikra. A távolban pillantotta meg Arthurt. Oda is teleportálta magát a férfi elé. Könnyes találkozás volt ez, hiszen már húsz éve nem látták egymást. Kölcsönösen halottnak hitték egymást. - Azt hittem, hogy… - kezdené Adria - Ne mondj semmit! Tudom… Megcsókolták egymást. - Hogy élhetted túl? - Morgan menekített ki az utolsó pillanatban. Veled mi a helyzet? - … Varrel küldött, hogy információt gyűjtsek neki… rólad. - Ez csapda! - ellöki magától a lányt, majd szétnéz a messziségbe. - Hogy érted? - Varrel próbára akart tenni. Gyanakodott rád már húsz éve is. Ezért küldött téged ide. - Akkor lebuktam… - Még nem. - Arthur megfogta Adria kezét és eltűntek. Pár km-re jelentek meg újból. Egy férfi állt velük szemben, mikor észre vette őket, felvette a tűz alakját. - Te szuka! Sosem voltál közénk való! Hiba volt a sorainkba való bevételed! Meghalsz! - Amíg én élek, addig nem! Arthur kirántotta az Exaliburt. A másik lángokat küldött felé, de azok megtörtek a kardon. Arthur egyből visszatámadott. A kard átdöfte az ember alakú tüzet, ott ahol a szíve lett volna. A tűz lángjai alább hagytak, a kard vörösen világított, majd Varrel küldöttjének energiája a kardon keresztül Arthurba került át. Arthur kissé megrogyott. - Mit tettél? - Megmentettelek. - mosollyal az arcán - De milyen áron? - Az most nem számít, csak az, hogy egy Orival kevesebb van, és, hogy erősebb lettem általa. Felállt. Adriával összenéztek. Pár pillanatig egymás gondolataiban olvastak, és rájöttek, hogy mit kell cselekedniük. Varrel a tűz előtt állt. Kissé ideges volt, mert semmit sem, hallott sem Adriáról sem az Ori társától. Ekkor jelent meg mögötte Adria. Vérzett, bár sebei nem voltak súlyosak. - Arthur visszatért… - és a lány elájult. Az út Már fél éve, hogy elindultak Jonathanék, de ez idáig csak kóboroltak az űrben. Voltak a Nox utolsó bolygójánál, amelyen "eltűntek" örökre. Jártak a Földnél is. Utólag rájöttek, hogy kár volt oda elmenniük, hiszen ha nem mentek volna, akkor még élt volna a lelkük mélyén, hogy még van remény a Föld számára, de már nem volt. Az egész bolygón nem találták az élet nyomát: szerte a bolygó felszínén atombombák által keletkezett kráterek csúfították a látvány. Johnék letapogatták a felszínt. Még egy atomháborút követően is rengeteg atombombát találtak. Ezeket felteleportálták a Harag egy elkülönített hangárjába, azon okból kifolyólag, hogy nem lehet tudni, mikor lesz szükség egy kis atomra. A Föld után mentek az Ida galaxisba. Ott is az Orillállt akarták megnézni, John szülőbolygóját. A bolygó mellett léptek ki a hipertérből, majd pár perc múlva a régen volt Asgard főváros romjai közt álltak. - Hogyan tehette ezt az Ori? - Nekik az természetes dolognak számít, ha egy fejlett civilizációt romba döntenek. - szétnézett. A távolban még ki lehetett venni pár romos tornyot, amely még ellen állt az időnek. - Itt születtem, ezen a bolygón. Elsőként az Ötödik fajból nem a Földön. - szavai abba maradtak, mert eszébe jutott a Föld. - Kicsi voltam mikor menekülnünk kellet innen, nem is emlékszem semmire sem. Jonas rengeteget mesélt erről a helyről, még régebbi videokat is beszerzett, hogy bemutassa nekem a szülőbolygómat. - mutat az egyik romra - Ott laktam, amíg az Ori nem kezdte meg az ostromot! És amott születtem… - Pontosan a mai napon! Azt hittem, hogy már elfelejtetted a saját szülinapod! - Soha. Azt nem tudnám megtenni. - Ma vagy 21 éves. - megcsókolta - Boldog születésnapot! - Köszönöm. Alice meg akarta ölelni, de mikor a kezei a fiú hátát érték el, akkor a másik felnevetett. - Miért nevetsz? - Csiklandós a hátam, főleg a mai napon. - ??? - Minden egyes születésnapomon megjelenik egy festés a hátamon. Nézd meg! - levette a pólóját, majd háttal fordult a lánynak. - Hogy került ide? - bök a hátára és közben szemügyre veszi a hátán levő jeleket. - Csak azt tudom mondani, amit nekem is meséltek: mikor megszülettünk Sammel, megkereszteltek bennünket, amire itt került sor. Jonas lett a keresztapánk, de a szertartáson, ami az első születésnapunkon volt megjelentek többen is: Thor, Ofer, Lya és még sorolhatnám. Állítólag Lya végig simította a hátam a kezével és akkor jelent meg legelőször a hátamon ez a festés. Nem tudom, hogy mit jelent csak azt, hogy csiklandós lett a hátam tőle. - Persze, hogy nem tudod, hiszen fejjel lefelé van rajzolva az egész! - ??? - Hét szimbólumot tartalmaz! - Egy cím… - Te is arra gondolsz? - Igen! Hiszen csak ő tudta a bolygó helyét! - megfogta a lány kezét és visszasiettek a hajóra. Ott a komputerbe beütötte Alice a szimbólumokat, majd a hajó kiszámította a bolygó helyzetét és feléje vette az irány. - Talán most megtaláltuk! Megyünk! Eldán! - John mondja fülig érő mosollyal A változás szele elér Két hete már, hogy újult lelkesedéssel indultak útjukra. Szinte pillanatok alatt eltelt ez a rövid idő az előző fél évhez képest. Már csak egy nap, pontosabban egy éjszaka és elérik úti céljukat. Nagy lelkesedéssel várták már, hogy Eldánhoz érkezzenek, nagy reményeket fűztek ehhez az úthoz. Az egy éjszaka eltelt, szempillantás alatt. Még a hipertérben voltak, de mindketten a hídra mentek, hogy egyből meglássák majd a remények bolygóját. Így is történt, mikor kiléptek a normál térbe szinte elájultak a látványtól: Mintha az Orillállt látták volna: az egész bolygó egy város volt, de néhol lehetett látni kiterjedt zöld területet, főleg a tenger partok mellett. A Harag letapogatózta a felszínt és számtalan életjelet talált, több milliárdot. A hajó elkezdett ereszkedni, hogy leszálljon Eközben Jonathan és Alice szemre vették még egyszer az eléjük táruló bolygót. Még az űrben láttak több hajót is, akik nem is figyeltek rájuk oda. Közelebb érve a felszínhez, egyre jobban körvonalazódott a város alakja, épületeinek formái. Míg leértek a felszínre elhaladtak az egyik tenger felett, ahol láttak több tucat Atlantisz stílusú várost is. Pár perc alatt értek le, ugyanoda ahova egyszer Jack is megérkezett. Most is üdvözlő bizottság fogadta őket. A hajóból kiszállva egyből eléjük siettek. - Hagy üdvözöljelek titeket itt, a Menedéken legelőször a lakosok közül! - egy fiatalnak tűnő lány köszöntötte őket. Hosszú barna haja volt, a szeme csak úgy tükrözte az érzelmeit. - Menedéken? - csodálkozik Alice. - Nem az Eldánon vagyunk? - Eldán? Igen, régen így nevezték ezt a bolygót, de mikor a Szövetség felbomlott, akkor vette fel a Menedék nevet. Elnézést! - bosszankodik saját feledékenységén - Tol Aule vagyok, a Menedék vezetője. - hajol meg - Én pedig Jonathan O'Neill és ő itt mellettem Alice Jackson. - A te nevedet tudjuk, de ő rá nem számítottunk. - mutat a lány felé - Pedig ő is velem van, a prófécia… - A prófécia sok dolgokat árult el, de csak a különböző információk tudása mellett tudhatjuk a teljes igazságát. - És mi lenne az igazság? - tér rá a lényegre Jonathan - Hogy mi lenne? Ezen még mindig is vitatkozott a bolygó lakossága. Egészen a Szövetség felbomlásáig. Akkor megjelent Jack O'Neill és átírta a galaxisok sorsát. De már akkor félre értették a jóslatot, és ennek hangot is adtam. Sokan mellém álltak, és ez lett az eredménye neki - tárja szét a karjait -. A Tanácskozás után itt hagyták a bolygót, de mi itt maradtunk rajta. Alterran, Nox, Furling és Asgard, mindegyik népből maradt itt ezen a bolygón több millióan, hogy a prófécia igazi beteljesülését véghez lehessen vinni majd egyszer. És most itt tartunk: eljött az az ember, akit megjósoltak régen. Rajtad van a sor, hogy változtass a világon! - Ezért vagyok itt! De nehéz volt megtalálni titeket! - Pedig hagytunk hátra jeleket. Az embereim jó munkát végeztek az elmúlt évezredekben… - ??? - Nem kell csodálkoznotok, csak értsétek meg a dolgok miben létét! Információkat gyűjtöttünk, hogy mikor és hol mi történik. Kémeim beférkőztek a Tok'rához, Goauldhoz, Asgardhoz és Noxhoz is. Csak a Furling tűnt el a szemünk elől. Az Alterran faj is kihalt volna, ha nincsenek belőlük a Menedéken. - De a Nox… - Sajnos Lya későn értesített minket a többiek tervéről… - Miért nem avatkoztatok be akkor, mikor szükségünk lett volna? - Jonathan - Megtettük, de nem közvetlenül. Oly módon soha sem avatkozunk be. Most feltehetnéd a jogos kérdést: miért? A válasz egyszerű: fejlettek vagyunk, de ezzel nem ért utol minket a "nemtörődömség", mint a felemelkedetteket, de ugyanakkor nem is vesszük a vállunkra a galaxisok sorsát. Legalábbis eddig. Az asgardok replikátorok elleni harcánál jutattuk el hozzájuk az O'Neill terveit, amellyel legyőzhették volna őket, de Samanta Carter más tervet eszelt ki akkor. - És Anubisz támadásakor a Dakarán? - Ne gondold azt, hogy nem tettünk semmit sem! Szerinted Anubisz tárcsázta akkor Dakaráról a többi csillagkaput? Nem! Mi voltunk azok, hogy ne tudja széles körben használni a fegyvert. - És az Ori elleni harc… - Erre a kérdésre neked kell válaszolnod! A szél tornádóvá érik Jonathan a szobájuk erkélyén állt. Az elmúlt héten gondolkozott, és közben az alatta levő tömeget figyelte. Az elmúlt hét nap alatt megmutatták neki és Alicenak az egész bolygót. Voltak ők a drone gyárban, miképpen ott is ahol a ZPM-eket gyártják. Ez így nem pontos, úgy lenne az, ha azt mondanánk, hogy ahol feltöltik. Hiszen a ZPM-eket csak egy felemelkedéshez közel álló, vagy egy felemelkedett lény energiájával lehet létrehozni. De egy végtelennek tűnő energiaforrással fel lehet tölteni azokat. Az energiaforrás pedig adva van: a galaxis ebben a szakaszában van bőven belőlük. Ebben a pillanatban kelt fel Alice, aki ránézett a szomorú arcú férfira. Jonathan csak annyit mondott: - Elmegyünk. - könnyeivel küzd - Még ma. - De a tegnap este… - Nem történt semmi! Semmi olyan, aminek kellett volna! Tegnap estén Aliceval beszélgetett az egész kialakult dolgokról. - Miért nem akarnak segíteni? - Nem tudom. - Alice - Valami oka van, ezt érzem. Hiszen mi okból maradtak volna ezen a bolygón, ha nem akarják azt, hogy a galaxisok elbukjanak! - Szerintem Te vagy a kulcsa az egésznek! Tol Aule is megmondta: " Erre a kérdésre neked kell válaszolnod" - Én is ezen gondolkoztam egész nap. És már csak egy esélyünk lehet. - mutat a transzformáló platformra - Döntöttem! Vagy meghalsz a békéért vagy harcolsz ellene! Én küzdök érte! - a platform felé vette az irányt. - Várlak! Sok sikert! - Arra szükségem is lesz. - rálépett majd egy pillanat múlva már el is tűnt. Nagy sötétségben találta magát, fényt csak az alatta levő lámpák adtak. Nem lepte meg az, hogy hová került, de az igen, hogy teljes a sötétség. Arra gondolt, hogy ha a Tanácsterembe kerül, akkor ott már várni fognak rá. Nem így történt, teljes volt az üresség. Szétnézett, és épp indulni készült vissza mikor a szeme sarkában egy fényt látott meg. Odafordult, majd egyre több fényt lehetett látni, ahogy a többi személy is megérkezett. Perc múlva már teli volt a terem. Mögötte Tol Aule jelent meg. - Kérlek, kezd el! - mondja Jonathannak, majd leült az első sorba. Kis időt vár, majd belekezdett. - Holnap elmegyek Aliceval, vissza Tollanra. Nem tudom, hogy velem tartotok-e, de már nem is az a lényeg! Hanem ez! Miért nem akartok segíteni? Miért nem? Miért maradtatok akkor itt a Menedéken, elzárva a többiektől? - szétnéz - Most már tudom! Nem azzal van a gond, hogy nem akartok, hanem azzal, hogy nem mertek önként beavatkozni! Féltek! Féltek, hogy, ha beavatkoztok és nem úgy alakulnak a dolgok, mint ahogy kellene, akkor minden elvesz majd, amiért küzdöttetek és feláldoztatok mindent az életetekből. Lehet, hogy így fog történni, de ha nem cselekedtek, akkor sosem tudjátok meg! Régebben beavatkoztatok, igaz nem közvetlenül. Akkor is féltetek, mint ahogy most is teszitek! Nincs köztetek egy olyan vezető személy sem, aki kimer adni egy ilyen parancsot. Vártatok, hogy érkezzen valaki. - kis szünet - - Apám után, én is eljöttem, hogy változtassak a jövőn! A Prófécia rám vonatkozik, és e hatalmamnál fogva a teljes felelőséget magamra vállalom! Gyertek és küzdjetek velünk, küzdjetek a mi oldalunkon a gonosz ellen! Mi lenne a válaszotok! Nem kapott semmi választ sem: a jelenlevők sorban eltűntek. A végén már csak ő és Tol Aule maradt. - Jól beszéltél! - Nem elégé, mert senki sincs már itt… - Reggelre megkapod a választ! - ő is eltűnt Reggel van. Jonathan az erkélyről figyeli a tömeget. Semmi sem változott az elmúlt héten: ugyanaz a tömeg, semmi változás. Még hírt sem kapott. Alice összepakolta a dolgaikat és a Harag felé vették útjukat. Útközben egy szót sem váltottak, nem volt olyan a hangulatuk. Haragnál Tol Aule várta őket. Jonathan nem is figyelt rá, egyből a hajó felé vette az irányt. A nő utána szól: - Ne siessetek! Pontosabban várjatok egy keveset! Kérlek ne menjetek még! - Miért kellene várnunk? - rezzenéstelen arccal - Elég rosszul nézne ki, ha a sereg a vezetője nélkül vonul a csatába! A Menedék kinyitja kapuit. És egy óra múlva már készen lesz minden, mi szükséges az indulásunkhoz! A megadott idő után már úton is voltak Tollan felé. Hatalmas flotta volt ez, ilyet csak az ősi időkben láthattak! Volt a seregben minden, mi kell egy csatához. Hajók: egy egész O'Neill ezred is jelen volt a flottában, mint ahogy Atlantisz testvér városaiból is vagy két tucat. Ezeken kívül volt még Nox és Alterran tervezésű hadihajók is, de a flotta nagy részét a Furling féle hajók tették ki. Az utánpótlást, ellátmányt később indították útnak. Személyzet: az egész Menedék egy emberként állt ki a hívó szó mellett. Katonák, tudósok egyaránt. - Remélem nem esünk abba a helyzetbe mint húsz évvel ezelőtt az őseink. - Jonathan teszi fel a költői kérdést - Nyugodj meg! Nem fogunk! - Tol Aule - A flotta meg van, az ori hívőit le tudjuk győzni, mint akkor, de ott vannak még maguk a felemelkedett ori tagok is, Varrellel az élükön. A Szent Grál nem létezett sosem, Arthur elbukott az utolsó csatájában… - Ez így teljes mértékben nem igaz. - Mire gondolsz? - fordul feléje - A Szent Grál mindig is létezett, de ezt ő nem is tudta sosem… - Ő??? - Igen. A Grál nem egy tárgy, hanem egy személy. - Micsoda? Honnan veszed? - Idősebb vagyok, mint amennyinek tűnök. Merlin a barátom volt még anno. Ő mondta el nekem: a Grál Arthurt takarja. Egy fedő sztorit talált ki, hogy Arthur nyugodtan tudjon felkészülni a sorsára, bár ő sosem tudta meg ezt. - Ez biztos? De Arthur majdnem belehalt az utolsó harcába… - Nem az volt az utolsó. Azóta már elpusztított 6 felemelkedett orit. Az erejüket magába olvasztotta, ezáltal erősebb, mint volt valaha is. - Akkor van egy újabb esélyünk. Adria és Arthur Adria félelemmel teli szívvel lépett Varrel mellé. Nem is tudja már az idejét, hogy mikor hívatta őt eléje. Félt, hogy lebukott, félt, hogy a tervük nem sikerült, félt, hogy megöli őt Varrel. - Lépj közelebb hozzám Adria! - szólt feléje A lány elrejtette érzéseit és unott hangon szólalt meg. - Miért hívattál? - Fontos feladatom van számodra. Az ősök gyűlést tartanak. El kell menned oda és megölni az összeset. Van hozzá erőd. - Hozzájuk biztos van, de Arthurhoz nincs. Biztos ott lesz ő is. - Tudom, hogy mire célzol. Már tizenegy társunkat megölte, és mindegyik erejét is megszerezte. Ezért megy veled az utolsó két társunk is. Velük sikerülni fog a tervünk. - Értettem. Már indulunk is. A lány mellett megjelent a két másik ori, és el is tűntek már mindannyian. Varrel csak mosolygott magában. ~ Ha tudná az igazságot. Haha. Még, hogy tizenegyet megölt Arthur? Csak hetet, a másik négyet én öltem meg, mert kellett az energiájuk. Ha visszatértek, akkor a tieteket is megszerzem. Egy lakatlan bolygón volt a gyűlés. Adriáék messziről figyelték a többieket. - Szerintem frontális támadást hajtsunk végre! Nem számtanak rá! Előnyünkre fog válni. Adria kissé összezavarodott. Tudta, hogy előbb vagy utóbb bekövetkezik, hogy Varrel Arthur ellen küldi, de remélte, hogy még odébb lesz ez az időpont. - Legyen. - mondta kissé megkésve. A következő pillanatban már az ősök közt voltak és kezdték szórni a tűzgolyókat a körülöttük levőkre. Ám minden személyen áthaladtak a gömbök, majd szertefoszlottak az emberi alakok. Csak egy maradt épségben és az Arthuré volt. Mindenki meglepődött a támadók közül. - Ennél könnyebben nem is mehetett volna! Már nagyon elkeseredettek lehettek, ha egy ilyan ócska csapdának is bedőltök! - mondta Arthur Két ori Adria elé léptek, majd támadattak. Arthur könnyedén kitért az összes tűzlabda elől, majd kardját előrántva több gömböt fel is robbantot. Ám egyre több jött feléje. És egyik pillanatban kissé megbotlott, ezáltal eltalálta az egyik támadás. Ez nem nagyon lelassította őt le, de annyira elégé, hogy több támadás is újból eltalálja őt. A kard kihullott kezéből, és el is távolodott tőle. A kard a két ori mögött volt, Adria előtt. A lány nem tudta, hogy mit tegyen. Ám egy pillanat eldöntötte a sorsát. Arthur ránézett és mikor szemeik találkoztak, akkor már tudta, hogy mit kell tennie. - Jöjj Adria! Hárman megölhetjük őt! - szólt neki az egyik oda Adria felvette a kardot majd két gyors vágással megölte az előtte levő orit, a másikat meg lefejezte. Hatalmas energiaáramlás lett úrrá körülötte, amely célpontja ő volt. Mindkét ori ereje belé összpontosult. Adria tekintete semmitmondó volt, csak nézett ki magából, összeroskadva a földön. Arthur odament hozzá. - Nem kellett volna megtenned. Túl nagy teher ez, még nekem is az. Karjaiba vette a lányt, majd eltűntek. Az alterran síkjára vitte el, majd lepihentette. - Ezt nem teheted! - szólt egy hang a háta mögül, miközben Adria ágya mellett ül. - Mert? - Mert ő egy Ori! - Már nem az! Megmentett engem, és ori ellen fordult! - De ő akkor is egy ori, mi pedig az ellenségeik vagyunk! - Ő nem ori! Már nem! - Akkor sem maradhat itt! - Dehogynem! Én vagyok a vezetőtök, a parancsaimnak engedelmeskedtek! A másik eltűnt a háta mögül, ő pedig visszafordult Adria felé. A történet befejeződik Nem sokára eljön az idő, hogy végre véget ér a fenyegetés részükről. Nem sokára már csak egy hatalom lesz a galaxisokban, melynek ori lesz a neve. Varrelnek régen volt ilyen jó kedve, még akkor is, ha Adria elárulta, és rajta kívül már csak ő volt ori. Nem zavarta, hiszen régen ez volt a célja, de eddig szükség volt a többi felemelkedettre. Nem sokára háborút vív az ősökkel, és ott és akkor csak egy személy kezében összpontosulhat majd a követők hitéből nyert erő. De addig volt egy fontos feladata: az Ötödik faj kiírtása. Ennek is meg volt az oka. Hiszen, ha háborút indítana az ősök ellen úgy, hogy az ötödik faj még életben, akkor vereség elébe is nézhet. Még ha legyőzi is őket, akkor is elég nagy az esély rá, hogy akár csak egy felemelkedett is életbe maradjon. Ez a háború rengeteg energiájába kerülne. És ha lenne eszük ellenségeinek, akkor ebben az időpontban lépnének színre: a követőit megölnék, még ha ez az etiket ellen is szól. Ő nem tudná megvédeni őket, hiszen a háború legyöngíti majd. Így tovább vesztene erejéből, egészen addig, amíg a túélők közül valaki le nem győzi. Ezért olyan fontos az Ötödik faj kipusztítása! Ezért megy ő is el a reményei szerint az utolsó ostromra! Összegyűjtötte seregének összes katonáját, flottájának hajóját. A csata már csak percek kérdése! A veszély már érezhető a levegőben. A veszély már itt van. Jonas látta előre ezt a napot, látta a csatát. De a kimenetelét sosem. Mindenre felkészült. Furling összes hajója eljött. A felszínen az összes pajzsot beüzemelték. Atlantisz drone raktárát feltöltötték. Az ion ágyúkon újabb fejlesztéseket hajtottak végre. És még lehetne sorolni a védelmet elősegítő lépéseket. De ez semmit sem fog érni, ha Jonathan nem jön vissza. Benne van az utolsó remény. A szirénák megszólalnak, a csata elkezdődik pillanatok múlva. Arthur még mindig Adria mellett volt, de már indulnia kellett volna Tollanra. Jól tudta, hogy Varrel is jelen lesz, hiszen számára rendkívül fontos ez a csata. El kellett indulnia élete utolsó csatájába: ha nyer akkor nem lesz már ellensége, ha veszít, akkor meghal. De nehéz az indulás, ha egyedül kell elindulni. A felemelkedetteknek kiadta parancsba, hogy senki se kövesse őt a csatába, melynek kimenetelét úgyis megfogják így vagy úgy tudni. La Fey jelent meg mellette. - Azt szeretném, ha te vigyáznál rá, akármi is történjen! Állj ki mellette, ha nem térnék vissza… - Megígérem. - Köszönöm. - csókot adott Adria ajkaira, majd egy kényszerű mosoly társaságában eltűnt, hogy pillanatokkal később már Tollanon legyen. Jonathan Alice és Tol Aule társaságában volt a Harag hídján. Már csak egy karnyújtásnyira voltak attól a bolygótól, melyet már hazájuknak mondanak. Jól tudták, hogy mekkora pánikot eredményezne, ha közvetlenül a bolygó mellett jönnének ki a normál térbe, ezért jóval messzebb ugrottak ki a hipertérből. Ám ebben a pillanatban rádiójelek sokaságát érzékelte az egész flotta, melyek alapján megállapíthatták, hogy az ostrom folyik már. Újabb ugrásra nem volt lehetőség, mert ahhoz viszont elég közel voltak. Ezért teljes meghajtással elindultak Tollana felé. Verral kezei tűzben égtek. Szemei a most megérkező hajókat figyelte a bolygóról. Célpontnak tekintette őket, melyeket le kell szedni. Már az első hajó felé lőtte volna kezéből a tűzgömböt, de egy hang megállást parancsolt neki. - Én a te helyedben nem tenném! - szólott Arthur Varrel keze szép lassan felvette eredeti színét. - Miért is? - Mert minden csepp energiádra szükséged lesz ellenem, ha túl akarsz élni. - Tehát eljött a nap! Erre a napra mindig úgy gondoltam, hogy majd én látogatom meg a ti síkotokat, erre meg tálcán kínálod fel magad és ezzel együtt néped sorsát! - ezen már nevetett - Ha így gondolod… akkor támadj! - vette elő a kardot. Varrel és Arthur harca sokáig tartott, a harcuk során láthatták a bolygó feletti csata részleteit is, hiszen a csatájuk nem csak a felszínen folytatódott. Látták, ahogy az ionágyúk sorra szedik le az ellenséges hajókat, ahogy a lézerek szertefoszlanak a pajzsokon, ahogy a hajók felrobbannak mindkét oldalon. Pár csapatszállító hajó leszállt a felszínre, de hamar izolálták őket, és tettek megfelelő lépéseket ellenük: Atlantisz dronejaival lőtték őket, majd földi egységeket küldtek oda. A két felemelkedett harca folyt még akkor is amikor Jonathanék megérkeztek, ezáltal is bekerítve az ellenséget. - Tehát itt vagyunk! Mp-ek alatt ott leszünk a csata kellős közepén! Minden hajónak: támadás belátás szerint! Vadászok pedig az ellenséges hajók hiperhajtóműveit célozzák elsődlegesen. Atlantisz szerű városok dronjai rengeteg hajót pusztítottak el, az O’Neill ezredről nem is beszélve. Az ellenség megzavarodott. A csata nem sokáig zajlott már, melyet Jonas örömteli rádió beszéde zárt le, melyet Jonathanék küldött a Haragra. Tőle tudta meg Jonathan, hogy a bolygófelszín feléjük eső részén hatalmas energia kilökődés érződött. Valami vizió hatására úgy döntött, hogy leteleportátatja magát oda. - Hol van? – kérdi ijedten Adria la Feyt - A Tollanon… Varrel ellen harcol… - Nekem is ott a helyem. - Nem! Túl gyenge vagy! És Arthur direkt kérte, hogy ne menj! - De mennem kell! – és el is tűnt Az űrben és a felszínen már véget ért a harc, ori vereségével. Ám ez nem annyira zavarta Varrelt, hiszen úgy volt vele: hívő rengeteg van, ha Arthurt legyőzi, akkor majd foglalkozik a halandókkal is, és az egész bolygóval. Adria is megérkezett a felszínre, majd miután oly mérges pillantást vetett rá Arthur belekapcsolódott a harcba. Ezen már Varrel sem lepődött meg. A harc során egyre gyengültek Arthurék, egyre több sebet szereztek. Adria már a földön térdelt, mellette állt Arthur, mintha szünet következett volna a csatában. - Túl erős kettőnknek!- Adria - Még győzhetünk! Ne add fel! - Nem tudjuk legyőzni őt … de győzhetünk még együtt, de mégis külön… - Ne mondj ilyeneket! – letérdel mellé Atrhur, de az Exaliburt leszúrja a földbe - A kardod… megölt oriok energiája átszáll abba, aki kezében tartja… - Te nem vagy ori már!!! Ne akarj feleslegesen meghalni, mert azt nem engedem!!! Szomorúan néznek egymás szemébe, Varrel pedig mosolyog. - … szeretlek … a halál után remélem találkozunk még… - kezét kinyújtva a kardot magához vonza, pontosan a mellkasába. Arthur ki akarja húzni egyből a kardot, de ezáltal kapcsolat létesül köztük, így Adria energiája belé szállt át. - … szeretlek… - ezekkel a szavakkal halt meg a lány Arthur szemeiben könnyek jelennek meg, nincs sok ideje összeszedni magát, hiszen Varrel ki akarja használni az esélyt és támadást intézett ellene. Nem ért el vele semmit, hiszen már Arthur a legerősebb felemelkedett… Adria ereje hatalmas volt. Pár pillanat múlva már Varrel térdelt sebzetten Arthur előtt, a kard pedig arca elé szegezve. - Gondolj bele! Ha most megölsz, akkor már nem lesz ellenségetek a galxisokban! Mit fogtok ti felemelkedettek csinálni? - Kitalálunk valamit, mondjuk begyógyítjuk a tőletek szerzett sebeket! - Ha megölsz, akkor az energiám átszáll beléd… és előbb utóbb megfogsz változni, és talán egyszer orivá válsz! - Csak remélnéd! Az Exalibur megvéd engem ettől. - Lehetséges, de akkor is kínokkal teli lesz az életed… - Örömmel fizetek ilyen árat a galaxisok szabadságáért és Adri lelkéért… -… és egyszer átveszem feletted a hatalmat!!! Arthur mosolyog egyet, majd a kardot ezzel átszúrta Varrelen. Hatalmas fényjáték közben csoportosult át energiája Arthurba. A terület kissé sivár volt, csak egy személyt látott, feléje vette az irányt. - Örülök, hogy újból látlak – mondja Arthur, aki épp küzködik a Varreltől nyert energiával - Újból? Ismerős vagy, de nem tudom pontosan honnan… - Az álmaidból… én plántáltam benned a sorsod és Eldánhoz vezető útad iránti érzelmeket… sokszor jelentem meg édesapád képében az álmaidban… - Köszönöm… - csak ennyit tudott mondani Arthur testén sebek jelenenk meg, belőlük fény árad ki. Már alig bír beszélni is. - Varrelnek igaza volt, kezdi átvenni a hatalmat felettem… nem engedheted!!! - ??? - Már alig vagyok ura magamnak! Itt az Exalibur mellettem. Fogd meg és ölj meg vele! - Ne kérj ilyet tőlem! - Szerinted miért félt annyira az O’Neilloktól Varrel? Nagyon jól tudta, hogy tudásotokon, kitartásotokon kívül csak ti vagytok képesek arra, hogy egy felemelkedettet megöljetek az Excaliburral… csak ti voltatok, vagytok képesek arra, hogy a sötétség ereje ne változtasson meg benneteket! - … - Meg kell tenned! – kiabálja felé – Nem lehet, hogy Adria feleslegesen halt volna meg… - már normál hangon, a kardot pedig Jonathan kezébe teleportálja – Tedd meg!!! - Biztos vagy benne? - Igen! Így minden egyes élőlény megszabadul a leghatalmasabb ellenségtől! És feléledésének lehetőségétől is! Így örömmel halok meg! Talán Adriával is találkozok a halálom után… kérlek tedd meg! – majd lassan becsukja a szemét, Jonathan pedig egy vágással megteszi az Arthur által kérteket, de mivel ő nem felemelkedett volt, így az energia nem áramlott át belé, de Arthur teste is eltűnt… Jonathan szétnéz, látja, ahogy hajó tucatjai szállnak le a felszínre. - Ígérem: halálotok nem lesz felesleges! Emléketeket minden egyes élőlény tisztelettel fogja emlegetni az Öt galaxisban… a szabadság öt galaxisában!!! Epilógus: Él egy legenda… két felemelkedettről, akik ellenségek voltak, de végül a szerelem egy oldalra „kényszerítette” őket. Él egy legenda… két emberről, akikből indult az a vérvonal, amelyből megszületett az az ember, aki elhozta a szabadságot az Ötödik fajnak és az öt galaxisnak. Él egy legenda… egy emberről, aki képes volt szembeszállni a felemelkedettekkel és legyőzni őket. Él egy legenda… egy névről, amely megváltoztatta a történelmet, amely elhozta a békét és amely már egyet is jelent azzal. Él egy legenda… az „O’Neill”-ról… |