![]() |
|
Malkshurijolinar - Open The Gate - Történet - Nyomtatható verzió +- Abydos Gate Fórum (https://forum.csillagkapu.hu) +-- Fórum: Abydos Gate - Csillagkapu.hu (https://forum.csillagkapu.hu/forum-4.html) +--- Fórum: Magyar Csillagkapu Klub (https://forum.csillagkapu.hu/forum-45.html) +---- Fórum: Rajongói történetek (https://forum.csillagkapu.hu/forum-18.html) +---- Téma: Malkshurijolinar - Open The Gate - Történet (/thread-166.html) |
Malkshurijolinar - Open The Gate - Történet - MalkshriJolinar - 2010-08-09 Elkészült a történetem eleje, gondoltam felrakom, remélem, nem baj. Az értékeléseknek csináltam egy külön témát, így a legegyszerűbb, tehát a véleményeket oda várom. ![]() Ha szereted a goa'uldokat, Apophist, a tok'rákat, a CSK-1 kalandjait és az izgalmas történeteket, akkor olvasd el! Ez egy hetedik évad harmadik része után játszódó 'alternatív történelem'. A The Changeling - Az átváltozás című rész ebben az 'alternatív világban' nem történet meg (különben újra kellett volna írnom az egészet, mert úgy folytattam a hetedik évadtól, hogy nem láttam a hatodik végét). ![]() Az első rész még csak amolyan bevezetés: Malkshurijolinar - Open The Gate - Történet - MalkshriJolinar - 2010-08-09 1. Everything begins Az aznapi eligazítás is olyannak tűnt, mint a többi. Az úticél ezúttal a P5X-239 nevű bolygó. -Igazán sokatmondó név.- jelentette ki Jack, de még mielőtt bárki válaszolhatott volna, forogni kezdett a kapu. Előre nem tervezett aktiválás! -íriszt bezárni!- szólt Hammond tábornok. -Utazó érkezik, uram, de kód nélkül! Egy koppanás az íriszen, majd a kapu lekapcsolt. Visszatértek az eligazításhoz. Később a tudósok bejelentették, hogy az íriszen semmit nem találtak. Mintha semmi sem történt volna. -Ez furcsa. Hiszen mind hallottuk, hogy valami nekiütközött.- elmélkedett Daniel. -Igen, a gépek is észlelték, csakhogy nincs ott semmi!-folytatta Carter. -Talán ez valami goa'uld fegyver.- vetette fel Teal'c. -Lehet. De akármi volt is, az írisz kivédte, úgyhogy nincs miért aggódnunk.- felelte Daniel. -Biztos? Szerintem azért legyünk óvatosak.- szólt közbe Jack. A tervezett utat persze nem halasztják el holmi előre nem tervezett aktiválás és írisznek ütköző, majd rejtélyesen eltűnő dolgok miatt. A csapat tehát megérkezett a P5X-239-re. Igazán szép világ volt. Vörös homok és kő mindenütt, mégis hatalmas burjánzó, zöld erdők. Az egész leginkább egy hatalmas vörös-zöld oázisra hasonlított. A helybéliek nem voltak túl fejlett nép. Technológiájuk a középkort idézte, viselkedésük viszont inkább ókorinak hatott. Mivel a MALP-ot korábban észrevették, a kapu köré gyűltek. A CSK-1-et maga az uralkodó köszöntötte. A csapat persze meglepődött, hiszen ilyen fogadtatásban ritkán volt részük. -Üdvözöllek titeket az Aneerán. Az én nevem Zeasse.- lépett oda az uralkodó, egy gyönyörű vörös hajú nő - Mindig tudtuk, hogy egy nap eljönnek a megváltók a Chaapa'ai-on át. -Hogy a min át?- kérdezett vissza Jack. -A Chaapa'ai-on át. Ez a kör, amin át érkeztetek. -Daniel, nem a goa'uldok nevezik a kaput Chaapa'ai-nak? -Nem csak. Sok más nép is, akik valószínűleg a goa'uldoktól tanulták ezt a nevet. -Gyertek- szólt Zeasse, és mosolyogva elindult. A népe követte őt. A városuk egy kisebb hegyen volt. Vörös tetők, fehér falak, egyszerű kis település. -Ez a mi városunk. És az ott a tetőn a templomotok.- közölte a nő. -Templomunk??- hökkent meg Jack. -Ti vagytok a megváltók. A jövendölés úgy szól, hogy száz esztendővel az után, hogy istennőnk elhagyott minket, eljönnek a megváltók, és visszahozzák a rendet a világba. -Milyen istennő? -Hát Khinsu! A monda szerint ti a gyermekei vagytok. -Akkor nem mi vagyunk azok, akiket kerestek.- jelentette ki Jack. -Az nem lehet- mondta Zeasse, és kétségbeesetten végignézett a CSK-1 tagjain - Az nem lehet!- kiáltotta, és hátat fordított a csapatnak. Most a néphez beszélt. -Tévedtünk.- mondta halkan- Tévedtem. Nem ők a megváltók, akiket vártunk. De ha nem a megváltók- visszafordult a CSK-1-hez- akkor kik ők? -Egyszerű utazók vagyunk.- mondta Daniel - Felfedezők. -Most mi lesz, uram?- kérdezte Carter. -Majd meglátjuk, őrnagy. -Ha ti egyszerű felfedezők vagytok, akkor semmi dolgom veletek!- mondta végül Zeasse ijesztően goa'uldos stílusban. Megfordult és a hegy tetején álló palota felé vette az irányt. A tömeg szétszéledt, néhányan követték az uralkodót, mások egyszerűen bementek a házakba vagy az utcákba. Csak egy nő maradt ott. Hosszú, egyenes, fekete haja volt. Egyszerűen öltözött, látszott rajta, hogy nem úri hölgy. Hirtelen megszólalt: -Bocsássatok meg Zeasse-nek. Száz éve várunk arra, hogy minden olyan legyen, mint régen. -Miért, mi volt régen?- kérdezte Daniel. -Amikor Khisu itt volt, minden rendben volt. Nem volt szükség uralkodóra, mert volt istenünk. Akik szolgálták, azokat megjutalmazta, akik vétkeztek, azokat megbüntette. Gyere.- intett Danielnek. -Jack, nem hiszem, hogy veszélyes lenne... -Menjen csak- szólt Jack - Maradjon a közelben! Addig mi körülnézünk... -Rendben! -Gyere!- hívta a lány. Elvezette Danielt egészen a templomig. Magas falú, pompás, bár kissé kopott épület volt. Bent a hosszúkás terem falát végig képek díszítették, a végében pedig egy csaknem hat méter magas szobor állt. Csodaszép, hosszú hajú nőt ábrázolt, aki lenézően tekintett végig szobor-arcával a világon. -Ez itt Khinsu.- jelentette ki a lány, és a szoborra mutatott- Sok monda szerint ezüstszőke haja volt, de senki nem tudta biztosan. Mindig az égből érkezett, a kezével villámokat szórt és... és legendásan szép volt. A falon lévő képekre mutatott. Aprólékosan kidolgozott festmények piramisokról, ünneplő emberekről, és egy nőről, aki hol mosolyogva nézi a képen látható alakokat, hol kecsesen tartott kezével aranyszínű villámokat szór rájuk. Daniel megérintette a képeket. -Egy goa'uld...- mondta halkan- Nem tartott rabszolgaként titeket? -Nem. -Nem kellett neki bányásznotok, vagy ilyesmi? -De igen. Néha. Az volt a fizetség. -Milyen fizetség? -Ha meghalt valakid, imádkozhattál itt, hogy vegye magához. Ő eljött, elvitte a halottat, és mikor visszahozta, újra élt. Legalább is a legenda így szól. -Ez furcsa... Tudod a goa'uldok, ami ő is volt, általában rabszolgaként tartják az embereket. Talán a rendszerurak végeztek vele, amiért ő másképp tette... Ezalatt a CSK-1 többi tagja körülnézett a városban. Láthatóan nem látták őket szívesen, és mivel semmit sem találtak, úgy döntöttek, inkább visszatérnek inkább a Földre. -Daniel! Indulunk haza!- közölte Jack a rádión keresztül. -Várjunk még! Találtam egy érdekes dolgot... -Mi az? -Jöjjenek, nézzék meg! Itt vagyok a templomban! -Na, ez remek. Elindultak a templom felé. Daniel tovább beszélgetett a lánnyal. Megtudta, hogy a neve Akgara, és egyre inkább megkedvelte őt. Akgara mesélt neki az itteni hagyományokról, ő pedig elmondta, hogyan vívják harcukat a goa'ulddal. A lányt nagyon érdekelte a világ, mindaz, amit mesélt neki. Hamarosan a csapat többi tagja is megérkezett. Daniel felállt, és a falakra mutatott. -Ezt nézzék! -Igen, Daniel, látjuk. Egy goa'uld. Na és? Daniel elmesélte nekik, amit Akgarától hallott. -Én nem ismerem ezt a goa'uldot.- jelentette ki Teal'c. -Igen, a mitológiának sem része, mármint a földinek nem. Ez elképesztő... Nem találkoztam olyan goa'ulddal, aki nem rabszolgaként tartotta az embereket. -Viszont ha ezt megnézed...- szólt Carter, és egy másik képre mutatott - Úgy tűnik ő is elég kegyetlen volt. -Jöjjön, Daniel! Mennünk kell... Daniel kelletlenül bár, de elindult. Kilépetek a templomból. Akgara egészen a kapuig elkísérte őket, és egész úton csak Danielt nézte. Malkshurijolinar - Open The Gate - Történet - MalkshriJolinar - 2010-08-12 Nos, itt a történetem második része (igazából az első, mert az előző csak a bevezetés )2. Serpent's rise Öt nap telt el azóta, hogy a csapat visszatért a P5X-239-ről. Daniel azóta többször is visszatért oda, és Jack nem volt biztos benne, hogy csak a templom és a Khinsu-legenda érdekli. Legutóbb kettesben találta Akgara-val. Gyanította, hogy több is lehet kettejük között, mint egyszerű szimpátia. De Jack most nem volt ott, ahogy a csapat többi tagja sem., csak Daniel. És a CSK-5, de ők messze jártak, fent a templomban. Akgarával ketten ültek a fák alatt. -Daniel - szólalt meg a lány bátortalanul - szeretnék kérdezni valamit. -Mit? -Ugye én nem leszek goa'uld?. -Nem, Akgara, nem. Dehogy... - mondta az archeológus.. -Nem értesz engem... Nem rajtad múlik. Nem tudsz megvédeni. -Te nem leszel goa'uld. Száz éve nem jártak itt, és úgy tűnik, nem is jönnek vissza. -Tudtam, hogy Khinsu nem volt ember, de azt nem hittem volna, hogy ennyire rossz a fajtája. Félek, Daniel... -Nem kellett volna mindezt elmondanom neked... -Dr Jackson! Itt Vergen őrnagy! Hammond tábornok azt üzeni, azonnal térjen vissza a kapun át! Vége. -Igen, Vergen, máris megyek. Vége. -Elmész? -Igen. De visszajövök, ne félj! -Hát jó... Elköszöntek egymástól, és az archeológus visszasietett a kapuhoz. Ott találkozott Vergen őrnaggyal, és csapatával. -Mit üzent Hammond? -Csak annyit mondott, hogy haladéktalanul térjen vissza mindenki a bázisra. -Akkor mire várunk...?- és már tárcsázott is. Az indítócsarnokban teljes volt a káosz. Mikor Daniel megérkezett, körbepillantott, és rögtön látta, hogy valami nincs rendben. Carter a fenti a számítógépnél ült, Jack sehol sem volt, Teal'c-et sem látta, katonák és tudósok rohangáltak a kapu körül. Hammond lépett be a terembe. -Dr Jackson, csakhogy visszatért! -Mi történt? -Volt még egy aktiválás, amíg távol volt. -És? -Azóta nem működik az íriszünk.- szólt közbe Jack, aki akkor érkezett meg. -Micsoda? -Nem tudjuk, mi van, Carter már dolgozik rajta. -De az írisz nélkül védtelenek vagyunk egy goa'uld támadással szemben! Hirtelen beindult a kapu. Előre nem tervezett aktiválás! A csarnok megtelt katonákkal, Hammond, Jack és Daniel pedig felsiettek Carterhez. Hamarosan Teal'c is megérkezett. Az írisz nélkül csak reménykedni tudtak, hogy nem a goa'uldok jönnek. Megnyílt a féregjárat, és két ember lépett át rajta. A katonák felemelt fegyverrel álltak a két ismeretlen körül. A CSK-1 is belépett a terembe. -Kik maguk?- kérdezte Hammond tábornok. Az érkezők rémülten néztek körül. Egy nő és egy férfi, egymás kezét fogták. Hajuk csapzott, ruhájuk piszkos volt. A férfi szólalt meg először. -És maguk kik? -Én George Hammond tábornok vagyok. A Csillagkapu Parancsnokság vezetője. -Az én nevem Tenam, ő pedig a feleségem, Nomgane. Figyelmeztetnünk kell őket! -Kiket akarnak figyelmeztetni? -A tok'rákat! -Miért, mi történt? -Apophis visszatért! Tenam szavait néma csend fogadta. Az nem lehet, Apophis meghalt! Végül Daniel szólalt meg. -Valószínűleg nem Apophis...- kezdte, de Nomgane közbevágott. -Tudjuk, mit láttunk! Nem tévesztenénk össze őt egyetlen más goa'ulddal sem! - majd férjéhez fordult- Megmondtam, hogy inkább nekem kellett volna tárcsáznom! Valamit elronthattál! A tok'rákhoz indultunk, emlékszel? -Persze. Igen. Pedig biztos, hogy a jó címet tárcsáztam! -Elmondanák nekünk - mondta O'neill - hogy térhetett megint vissza az az alattomos csúszómászó? -Apophis uralkodott a világunkon...aztán egyszer csak eltűnt.- kezdte Nomgane. -De jött helyette más... Nessen.- folytatta Tenam. -Teal'c, ki ez a Nessen? -Nem ismerek ilyen nevű goa'uldot. -Na mindegy, folytassa. -Nessen uralta a földet és az eget... Mígnem egyszer fények gyúltak odafönn. Egy Ha'tak fényei. Ő tért vissza, tudtuk jól. -Honnan tudták? -Lejött a földre a gyűrűkkel. Legyőzte Nessent és visszavette az uralmat. -De hát hogyan? -Nem tudjuk! Az indítócsarnokban folyamatos készenlét volt, hiszen az írisz még mindig nem működött. Azóta sem tudtak rájönni, hogy miért. A kapun át rövidesen megérkeztek a tok'rák, Selmak és egy másik, ismeretlen férfi. -Apa!- kiáltotta örömmel Sam, mikor meglátta édesapját. Beszámoltak nekik az Apophisról hallottakról, ám ők cseppet sem tűntek meglepettnek. -Igen, tudjuk.- jelentette ki Selmak. -Tudjátok?- kérdezett vissza Sam. -Láttuk őt.- mondta a másik tok'ra, akit Gebrannak hívtak. -Elmondaná végre valaki, hogy térhetett megint vissza? -Ezt még mi sem tudjuk. -Legalább flottája nincsen.- mondta Carter, majd Jacob arcát látva hozzátette - Ugye nincs neki? -Nem, csak néhány ha'takot szerzett Nessentől. -Ki ez a Nessen? -Egy fiatal goa'uld. Elmenekült, mikor Apophis leszállt a bolygóra. Otthagyott mindent, a hajóit, a testőrségét, még a fegyvereit is. -Mondtam, hogy gyáva féreg az összes!- kiáltott fel Jack. -És mi legyen a két idegennel? -Itt elszállásolhatjuk őket egy darabig, aztán keresünk nekik egy új otthont... -Jöhetnek hozzánk is.- szólt közbe Gebran - Éppen van két szimbiótánk, akiknek... -Átgondoljuk, köszönjük!- szakította félbe Jack, nehogy Gebran részletesebben beszámoljon arról a két szimbiótáról. Ekkor egy tudós lépett be a terembe. -Tábornok, azt hisszük, rájöttünk, miért nem működik az írisz. Valahogy megszakadt minden kapcsolata a computerrel. Még nem egészen értjük, de rendbe tudjuk hozni. -Ezt örömmel hallom. Gebran hirtelen felállt. Mindenki ránézett. -Elnézést... Selmak, indulnunk kell.- De Selmak nem mozdult. -Hova siet, Gebran?- kérdezte gyanakodva O'neill. -Megbeszéltük, amiért jöttünk, nem? Mindegy.- előrehajtotta a fejét, majd vissza, és most emberi hangon szólalt meg. -Bocsássanak meg Gebran udvariatlanságáért. A gazdateste vagyok, Karresh. Nem akart eljönni, azt gondolja, fontosabb dolga is van. -Például? -Apophis után kémkedni. Nem örült neki, hogy más kapta a feladatot.- mondta Jacob - Rendben, menjünk. Nemsokára találkozunk, Sam. Azzal ő is felállt, és Karresh-el együtt kisétáltak a teremből. -Nem tetszik nekem ez a Gebran...- motyogta Jack, miután Hammond is elhagyta a szobát. -És van olyan tok'ra, aki igen?- kérdezte Daniel. -Hááát...nem. Hammond tábornok visszatért. A tudósainknak végre sikerült megjavítaniuk az íriszt, tehát folytathatjuk a munkát. A következő küldetésük... -Ööö... elnézést, tábornok,- szakította félbe Daniel - de én még szeretnék egyszer visszatérni a P5X-239-re. -Miért? A CSK-5 azt mondta, nincs ott semmi számunkra hasznos. -Szerintem még akadna pár dolog. Csak körül szeretnék nézni. -Rendben, vigye magával Vergen őrnagyot és McLait századost. -Köszönöm, tábornok. Persze Jack, Carter, sőt, még Teal'c is tudta, hogy Daniel nem körülnézni megy vissza, nem a leletek miatt, hanem Akgarához. Ő, és a két katona megérkeztek a bolygóra. -Nem értem, minek ide visszajönnünk! Dr Jackson, mit akar még itt?- nyavalygott a fiatal Farah McLait százados, akinek ez volt az egyik első küldetése volt. McLait nő volt, barna hajú, átlagos arcú, de kivételesen gyors és ügyes. -Oda megyünk, ahova Hammond tábornok parancsolta.- jelentette ki Blake Vergen. Ő szőke hajú, harmincas évei elején járó férfi volt. -Valami nincs rendben.- suttogta Dr Jackson - Akgara azt mondta, a kapunál vár majd. -Honnan tudná, mikor érkezünk? -Nem tudom. Ezt sosem kérdeztem tőle. De eddig mindig itt volt. -Talán csak dolga van. -Nem hiszem. Akgara! Hol vagy? Nem jött válasz. Daniel elindult a város felé. Oda az erdőn át vitt az út. -Nagy a csend...- szólt McLait. -Legutóbb is csend volt.- igyekezett megnyugtatni Vergen a lányt. -Ennyire csend? -Hol van Dr Jackson? -Itt volt előttünk... Az előbb még láttam! -Dr Jackson! Dr Jackson! Dr Jackson előresietett a bokrok között és eltűnt társai szeme elől. Egyszer csak egy tisztásra ért. Balra az erdő, előre szintén, jobbra viszont egy mély szakadék. A szakadék fölé nyúló sziklaszirt szélén egy nő ült, háttal a világnak. Daniel azonnal felismerte őt. -Akgara, mit csinálsz itt? A lány nem fordult meg. Haja a hátára lógott, ugyanazt az egyszerű kék ruhát viselte, amit általában. Ekkor Daniel rádiója megszólalt: -Dr Jackson, hol a fenében van? -A várostól nyugatra egy szirt szélénél. -Itt mindenki halott. -Micsoda? -A városban. Mindenki halott. -De hát mit történt? Akgara felállt. Megfordult és Danielre nézett. Arckifejezése nagyon ismerős volt neki, viszont a lánytól annyira idegen. Elmosolyodott, de máshogy, mint szokott. Nem szólt egy szót sem, csak nézett. -Mi történt, Akgara?- kérdezte tőle. A nő nem válaszolt. Daniel mellé lépett. -Hallod, Akgara, válaszolj! - Egyszerre rájött, honnan volt ismerős az, ahogy néz. A Khinsut ábrázoló képekről. -Akgara... - ismételte utána a nő, és Daniel legszörnyűbb félelmét látta beigazolódni - Igen, ez volt a neve. Csakhogy ő már az enyém, Daniel Jackson. -Khinsu? A nő nevetett, hideg, örömtelen hangon. -Igen. Khinsu...- ismételte saját nevét - Nem szólítottak a nevemen csaknem száz éve... Daniel gondolkodott. Elkábítja valahogy a nőt, elviszi a kapuhoz, onnan tárcsázza a tok'rákat és... -Tudom, mi jár a fejedben, Jackson, de nem vagyok egyedül. -Meg akarsz ölni? -Nem. Még nem. Tudod... a gazdatestem nagyon szeret téged. -Te is... Khinsu nevetett. -Nem,dehogy. Nem szeretlek téged, ha erre gondolsz. -Akkor miért nem ölsz meg? -Meg foglak, ne félj. De előtte tudni akarok valamit. A bokrok közül hirtelen Vergen és McLait lépett ki. -Dr Jackson, vigyázzon, ő egy...- nem tudta befejezni, mert ahogy Daniel elfordult, Khinsu a földre lökte őt, elvette a zat-jét és rálőtt Vergenre. McLait villámgyorsan felemelte a fegyverét, majd tüzelt. A goa'uld azonban gyorsabb volt, mint hitte volna, és, bár azt sem tudta, hogyan, a földön találta magát. Daniel felpattant, előkapta a pisztolyát és a nőre szegezte. -Nem fogsz bántani, Jackson. Félted a gazdatestemet. Ismerlek téged. De az archeológus tudta, hogy ha most nem lő, valószínűleg meghal. Nem akarta megölni Akgarat, csak megsebesíteni. Mind a ketten egyszerre lőttek egymásra. Daniel elterült a földön. Khinsu állva maradt. Tudta, hogy megsérült a gazdateste, de azt is tudta, hogy hamar rendbe tudja hozni. -Ha'shak tau're. - mondta csak úgy, magának. Eközben a Csillagkapu Parancsnokságon a CSK-1 többi tagja még mindig Dr Jacksont várta. -Hol késhet már? - kérdezte Jack a többiektől. -Már egy órája jelentkeznie kellett volna. Uram, szerintem utána kéne mennünk. Hammond tábornok ekkor lépett be. -Daniel nem válaszol a hívásunkra, Vergent és McLait-et sem tudjuk elérni. Tábornok, kérek engedélyt mentőcsapatot küldeni utánuk! -Az engedélyt megadom, menjenek. Felálltak, előkészültek, és tíz perc múlva már mind az indítócsarnokban álltak. Átlépve a kapun hamar rájöttek, hogy valami nincs rendben. Elindultak az erdőben, és hamar rátaláltak a helyre, ahol Daniel, McLait, Vergen és Khinsu voltak. A goa'uld nő eltűnt, a két katona úgyszintén, csak Dr Jackson maradt ott. -Daniel!- Futott oda a háton fekvő tudóshoz Carter - Daniel, jól van? Daniel kinyitotta a szemét. -Daniel, mi történt? -Khinsu. Malkshurijolinar - Open The Gate - Történet - MalkshriJolinar - 2010-08-13 3.Betrayal (árulás) -Úgy látom, semmi baja. - mondta Janet Fraiser Danielnek. -Ezt akkor sem értem. Miért hagyott ott engem és vitte el Vergent meg McLait-et? - tűnődött a tudós. Mióta visszatértek, folyton csak ezen járt az esze. -Nem tudom, Daniel.- felelte tanácstalanul Sam. -Ez nem jellemző a goa'uldokra. - szólt közbe Teal'c, és, bár ez kívülről nem látszott rajta, tényleg érdekelte a dolog. Előre nem tervezett aktiválás! Mind a kapuhoz siettek. -A tok'rák azok, uram. - jelentette be a gép előtt ülő férfi. -íriszt kinyitni! - adta ki az utasítást Hammond. Ezúttal egyedül Gebran érkezett a kapun át. Barnásvörös haja kócosan lógott, a ruhája is szakadtnak és piszkosnak tűnk. -Hallottunk a történtekről. - vágott elébe mindenféle magyarázatnak -Akkor minek jöttél? - kérdezte csípősen Jack. -Fontos híreink vannak Apophisról, és a Nagytanács engem bízott meg vele, hogy ezeket közöljem.- mondta a férfi, miközben leült. -Nocsak! Eddig úgy tudtam, a tok'ráknak nem szokása bármit is közölni velünk. - jegyezte meg az ezredes, miközben ő is helyet foglalt. Gebran nem válaszolt. -És mik azok a hírek? - tette fel a kérdést Hammond. -Tudjuk, hogyan tért vissza. Az a gyanúnk, hogy valamiféle időutazást hajtott végre a kapun át, és valahogy megmentette magát a múltban. -Micsoda?! - kérdezték mind egyszerre és döbbenten. Több ezer fényévvel arrébb, egy Ha'tak fedélzetén Khinsu az ablak előtt állva várt. Egyszer csak kinyílt az ajtó és egy fiatal nő lépett be. Alacsonyabb volt Khinsunál, de erősebb is. Vállig érő hullámos fekete haja fésületlenül lógott. Sokak szerint Kenranaki Verina, mert hogy ez volt a neve, szép nő volt, a goa'uld mellett mégis egyszerűnek és átlagosnak tűnt. Arca elszántságot és bátorságot tükrözött. Homlokán aranyszínű hold három csillaggal. Khinsu jelképe a hajdani időkből. Ruhája szürke jaffa-páncél. Megállt a goa'uld nő mellett. -Tudod, miért hívtalak ide, Verina? - kérdezte Khinsu nyugodt hangon. -Nem. - felelte az, a tőle telhető legalázatosabb módon. -Azért, mert áruló van közöttünk. Apophis minden tervünkről előre tud. A te dolgod lesz kideríteni, ki ez az áruló. - A goa'uld még mindig nyugodtan és kedvesen, de meglehetősen lenézően beszélt. -És ha megtalálom... megöljem? - tette fel a kérdést bizonytalanul Verina. -Ne. Te ne. Majd én... Apophis dühösen járkált fel-alá a hajója irányítótermében. -Válaszolj! Hogy kerülhettek a legtitkosabb terveim annak a senkiházi Khinsunak a kezébe? - kérdezte kiabálva egy földön térdelő jaffától. -Nem tudom, uram. Talán a tok'rák...- válaszolt a férfi rémülten. -A tok'rák nem Khinsunak dolgoznak. Ha nem deríted ki, ki árult el engem... - nem fejezte be, de a jaffa tudta, mire gondol, felállt, meghajolt, majd amilyen gyorsan csak tudott, kisietett a teremből. A tok'ra bázison teljes volt a káosz. Igyekeztek mind eljutni a kapuig, mielőtt túl késő lesz. Jönnek a goa'uldok. Már megint. Ez már a második költözésük egy héten belül. -Biztos, hogy áruló van közöttünk. - mondta a tok'ra nagytanács egyik tagja. -Igen, a kérdés csak az, hogy ki. - folytatta a másik. -Ti nem gyanakodtok valakire? - szólt sejtelmesen a harmadik, a legfiatalabb, mintha tudna valamit. -Kire gondolsz? - kérdezte az első bizonytalanul. -Kenrára. - jelentette ki drámai hangon a fiatal. -Kenra? Miért? - értetlenkedett a második, hiszen Kenra az egyik legjobb ügynökük volt. -Gebran azt mondta, gyanúsan viselkedik. - mondta zavartan a fiatal, aki nem erre a válaszra számított. A Csillagkapu Központban eközben Gebran mindent elmesélt, amit megtudtak. -És ezt miért mondod most el? - kérdezte Jack. -A Nagytanács azt szeretné, ha segítenétek megtudni... -Tudtam, hogy nem kedvességből mesélték ezt el nekünk! - vágott közbe megint O'neill. -... hogy honnan szerezte meg az időutazáshoz szükséges információkat. - fejezte be a tok'ra. -Miért mi? - beszélt vissza az ezredes. -Tudtommal már volt dolgotok időutazással. Szeretnénk, ha átadnátok minden ezzel kapcsolatos információt.- felállt a székről, mit aki elvégzett egy kellemetlen feladatot, de most már szeretne minél hamarabb otthon lenni. - Mennem kell. Tárcsáznák nekem a... -A CSK-9 most indul a P4X-677-re. Egy percet még várnia kell. - szólt közbe Hammond, és ő is felállt. -Gebran! Kérdezhetek valamit? - szólalt meg bátortalanul Daniel, és a tok'ra mellé lépett. A tok'ra nem válaszolt, csak ránézett az archeológusra, ezzel jelezve, hogy ,,Ha muszáj..." -Mit tudtok Khinsuról? -Khinsu fénykora körülbelül száz éve volt. Minden idők legkülönösebb goa'uldja. Akkor régen három ,,gyermeke" volt. Terena, Tryneta és Tegarra. Khinsu bukása után Terena elrejtőzött, de hallottam róla, hogy néhány éve a rendszerurak elfogták és megölték. Tryneta is a rendszerurak ellen fordult, valószínűleg őt is megbüntették. Tegarra eltűnt. Senki nem tudja, mi lett vele. Szerintem új életet kezdett, új néven. Most, hogy Khinsu visszatért, valószínűleg megpróbálja majd újraalkotni a családját. - Gebran befejezte, és hátat fordított, remélve, hogy Daniel békén hagyja, de nem hagyta. -És mi történt vele száz évvel ezelőtt? - folytatta a kérdezősködést. -Pontosan nem tudni. - mondta kelletlenül a tok'ra - Van, aki szerint a gyermekei árulták el, mások úgy tartják, Apophis győzte le, megint mások azt mondják, a jaffái lázadtak fel ellen. Szerintem egyik sem. Khinsu abban volt különleges, hogy máshogy bánt azokkal, akik hűségesek voltak hozzá. Viszont akik ellene vétettek, azokkal különösen kegyetlenül elbánt. Furcsa, de a birodalma mindennél szilárdabbnak bizonyult. Még most, száz év elteltével is vannak jaffái, akik hozzá hűségesek, voltak rejtett Ha'takjai. Én azt hiszem, készült az eltűnésére. -De miért tette volna? -Mondtam, ő volt minden idők legkülönösebb goa'uldja. Rejtélyes. - fejezte be Gebran türelmetlenül, majd gyorsan elsétált, mielőtt a tudósnak újabb kérdése támadt volna. Keranaki Verinának nem volt erőssége a nyomozás. Hatalmas, kúriára emlékeztető házának nappalijában ült, és azon tűnődött, miként tudná leleplezni az árulót. Sajnos ötlete sem volt, hogy ki lehet. Kopogtak az ajtón. Ő felállt és kelletlenül kinyitotta felkészülve arra, hogy elküldi a látogatót. A küszöbön azonban Syrmjonee állt, Khinsu egyik fő testőre és Verina legjobb barátnője. Neki sötét bőre és tűzvörös haja volt, amit legtöbbször különösen feltűzve hordott. -Tudod már, ki lehet az áruló, Verin? - kérdezte, miután a nő behívta a házba, és leültek a kanapéra. -Nem. Még nem. - felelte Verina tanácstalanul. -Én nem bíznék meg annyira a kémünkben. - vetette fel Syrmjonee, nyilván hogy neki is legyen valami érdeme, ha a nyomozás sikerrel zárul. -Szóval szerinted kettősügynök? - kérdezte Verin, és félresöpörte hosszú haját szigorú arcából. -Lehet. - válaszolta a másik nő. A Parancsnokságon éppen egy nem rég megismer békés bolygó, a Meress vezetőivel tárgyaltak. -Igen, igen, örömmel látjuk őket! - mondta az uralkodó, mikor Hammond tábornok megkérdezte, biztosítanának-e új otthont Tenam és Nomgane számára. -Carter őrnagy, megtenné, hogy közli velük? - kérte a tábornok. -Igen, uram. - felelte az Sam, és elindult a pár szobája felé. Mikor belépett, az ágy szélén ülve találta őket. -A Meress vezetői azt üzenik, szívesen látják magukat. - közölte, és már indult volna vissza, mikor Nomgane megszólalt. -Tenam, én nem akarok elmenni.- suttogta férjéhez bújva a nő. -Én sem, de muszáj. - válaszolta a férfi, és átölelte feleségét. -Nem. Én harcolni akarok Apophis ellen. Felszabadítani a világunkat. Nem bújhatunk csak úgy el! - siránkozott, egészen hisztérikus hangon. -Nincs választásunk. - próbálta megnyugtatni Tenam. Nomgane Carterre nézett könnyes zöld szemével. Nem volt a legszebb nő, de csúnyának sem lehetett nevezni. -Nem segíthetünk valahogy? - kérdezte. -Nem, már így is eleget tettek. - nyugtatta meg az őrnagy. -De hát nem tettünk semmit! - fakadt ki dühösen Nomgane. Hirtelen megszólalt a riasztó, jelezve, hogy aktiválták a kaput. -Elnézést... - mondta Sam, és kirohant a szobából. Örült, hogy maga mögött hagyhatta a dühöngő nőt A kapun át ezúttal csak rádióadás érkezett a CSK-9-től. -Uram, küldje ide a CSK-1-et, kérem! Valami egészen elképesztőt találtunk! - szólt egy izgatott női hang. -És mégis mi volna az? - kérdezte Hammond tábornok. -Egy régi goa'uld templom, nagyon különös feliratokkal, nem messze a kaputól. Siessenek! - fejezte be, és megszakadt az adás. -Uram, engem érdekelne, mit találtak! - szólt közbe a belépő Daniel. Verina jobb ötlete nem lévén úgy döntött, beszél azzal a bizonyos kémmel. Khinsu szolgálatában nem sok goa'uld állt, de ő az egyik volt közülük. A kapu közelében találkozott vele. -Mit keresel itt? - kérdezte barátságtalanul. -És te? Tudtommal valamiféle kémet vagy árulót kellene keresned. Én kém vagyok ugyan, de áruló nem. - felelte az, és büszkén felemelte a fejét. -Az nem olyan biztos, Kenra. Én itt bármit megtehetek. Ellenben te... - mondta kihívóan a nő. Már megszokta, hogy csak Khinsuval kell tisztelettel beszélnie. -Te is tudod, hogy nem tehetsz meg bármit. Például nem érhetsz hozzám. - jelentette ki egyszerre parancsolóan és gúnyosan a goa'uld, és tett egy lépést a kapu felé. -Nem? - Verina mérlegelte a következményeket, és végül arra jutott, hogy nem éri meg megverni a kémet. Sarkon fordult hát és szó nélkül, dühösen távozott. A CSK-1 nem sokkal később indulásra készen állt az indítócsarnokban. Már tárcsázták is a címet. Kettes ékzár kódolva! -Teal'c, te tudsz valamit Khinsuról? - kérdezte Daniel. -Nem. Még a születésem előtt eltűnt. - felelte komoran a jaffa. Hármas ékzár kódolva! -Engem az érdekelne, miért tűnt el száz évre. Történt már ilyen máskor is? - faggatta tovább Dr Jackson -Előfordul, hogy egy goa'uld eltűnik egy időre. Ilyenkor vagy sereget gyűjtenek, vagy rejtőzködnek.- jelentette ki Teal'c, jelezve, hogy vége a beszélgetésnek. Négyes ékzár kódolva! -És vajon mit csinálhat Vergennel és McLaittel? - folytatta a tudós, és úgy tűnt, részéről még korántsem fejezték be. -Nem tudom, Daniel, de amint megtudjuk, hol vannak, mentőcsapatot küldünk utánuk.- szólt közbe ingerülten Jack. Ötös ékzár kódolva! -Mindenesetre beszéljünk a tok'rákkal.- vetette fel bizonytalanul Carter, és beletúrt a hajába. -Megint? Magának egyszer nem elég egy nap? - sopánkodott az ezredes. Hatos ékzár kódolva! -Megkérdezhetnénk, nincs-e kémük Khinsu emberei között. - mondta az őrnagy, csak hogy valami értelmes indokot találjon az apjával való találkozásra. -Hát, éppenséggel meg, de mi értelme. Úgy sem mondják el. - gúnyolódott O'neill. Hetes ékzár kódolva! Kinyílt a kapu és a CSK-1 átlépett a fénylő eseményhorizonton. Igazán szép hely volt, érintetlen erdők és rétek. Zöldellő fű, kéklő ég, maga az édenkert. A kapu egy kis tisztáson állt, körben minden felé sűrű, átláthatatlan erdő. Úgy tűnt, mintha évezredek óta nem járt volna itt senki. Az egyetlen jele a CSK-9 ittlétének a MALP volt, ami a kaputól néhány méterre parkolt. Jack beleszólt a rádiójába: -Hahó! Megérkeztünk! Rooner! Blenky! - majd társaihoz fordult - Hát ezek nem válaszolnak. -Biztos csak túl messze vannak. - vont vállat Carter. -És hol lehet az a goa'uld templom? - tette fel a kérdést Dr Jackson, és látszott rajta, hogy kizárólag az érdekli. -Majd én megmutatom. - szólt egy sejtelmes női hang a fák közül. Nem sokára megjelent a tulajdonosa is: egy nox nő. Finoman és lassan mozgott, mégis volt valami erőteljes benne. -Oh, elnézést, ez a maguk bolygója? - kérdezte barátságosan Daniel. -Miénk? Kikre gondolsz? - felelte a nő tettetett érdeklődéssel. -A noxokra. - válaszolta meglepetten az archeológus. -Nem. Ez csak az én bolygóm. - jelentette ki fennkölten a hölgy. -És mi a neve? - folytatta a tudós. -A nevem? Nessen. - válaszolt a nox, és figyelte szavai hatását. A csapat döbbenten állt, és Nessent nézte. A tok'rák elmondása szerint egy goa'uld volt, viszont most nem tűnt annak. Daniel nem tudta, meg merje-e kérdezni tőle. Végül arra jutott, hogy ha goa'uld, akkor már így is elég nagy bajban vannak, ha meg nem az, akkor remélhetőleg nem sértődik meg. -Elnézést, de maga... maga nox? - tette fel a bátortalan kérdést túlságosan is udvarias hangsúllyal. -Én? Nem. - mondta, és felnevetett, halkan és röviden.. -Akkor mi? -Az istened vagyok! - kiáltotta megváltozott hangon, és felemelte a kezét. Ekkor hirtelen zaj hallatszott az erdőből. A nox-goa'uld felkapta a fejét és körbenézett. A zaj erősödött, egyre inkább kivehetővé vált, és a CSK-1 rémülten vette tudomásul, hogy valamik vagy valakik jönnek. A tisztás, ahol a kapu állt, nem volt túl jól védhető hely. Hamarosan mindkét oldalról jaffák rohantak ki az erdőből, viszont a tisztás szélén megálltak és megrökönyödve egymásra néztek. Jacknek feltűnt, hogy a két egymással szemben álló csapat vezetőinek egyike Apophis, míg a másik Khinsu jelét viseli. Khinsu egyik jaffája, egy fekete hajú nő megszólalt: -Te meg mit csinálsz itt!? - hangja magabiztos és arrogáns volt, mint Verina hangja mindig. -Te mit csinálsz itt? - kérdezett vissza a másik, korántsem annyira elszántan. -A CSK-1-et jöttem elfogni! - jelentette ki s nő büszkén, mintha ez lenne a legszentebb feladat a világon, és tett egy lépést ellenfele felé. -Nem, nem. A CSK-1-et én fogom elfogni! - felelte a másik, akinek úgy tűnt, időközben megjött a bátorsága. -Szerintem amíg ezek itt veszekszenek, addig mi lépjünk le. Futás be az erdőbe, ha követnek, elcsaljuk őket a kaputól aztán visszajövünk. - suttogta Jack a társainak. Ebben a pillanatban aktiválódott a kapu. A jaffák és a CSK-1 is odanézett, és látták, ahogy a féregjáratból maga Apophis lép elő, büszkén fenyegetően, és persze nem egyedül. Innentől kezdve teljes volt a zűrzavar. Apophis érkeztére a jaffák egyszerűen egymásnak estek. A goa'uld megparancsolta nekik, hogy hagyják abba a harcot, és keressék a CSK-1-et, de míg a saját harcosai teljesítették volna a parancsát, addig a másik csapat nem hagyta abba a harcot. A CSK-1 jobbnak látta elrejtőzni, így a fák közé futottak, és amikor már elég messze jártak, egy bokor tövében pihentek meg. -Ez csapda volt. - jelentette ki lihegve Jack. -De honnan tudhatták, hogy itt lesz a CSK-9? - kérdezte kétségbeesetten Sam, és még közelebb húzódott a bokor tövéhez.. -Csak arra tudok gondolni, hogy áruló van a Parancsnokságon. - kapcsolódott be Daniel. -Igen, de ki? Ki tudott a CSK-9 akciójáról? - tette fel a nyilvánvaló kérdést az őrnagy. -Mondjuk úgy mindenki? - suttogta tanácstalanul az ezredes. -Jó, de ki mondhatta el a goa'uldoknak? - folytatta Carter. -Akárki is, nyilván Apophisnak és Khinsunak is beszélt. talán az volt a célja, hogy egymásra uszítsa őket. - találgatott az archeológus. -Talán. Vajon kinek mondta még el? - tűnődött Sam. -Nem tudom, de remélem, nem csődülnek mind a kapuhoz, mert akkor sosem jutunk haza. - jelentette ki Jack, a kelleténél kicsit hangosabban. Léptek zaja hallatszott. Összébb húzódtak a bokor alatt. -Nincs itt senki. - mondta az egyik érkező jaffa férfi. -De én hallottam! - szólt a másik, egy nő. -Itt nincs semmi. Gyertek mát! - kiáltott egy harmadik, és a léptek távolodni kezdtek. -Fú, ez meleg volt! - sóhajtott fel megkönnyebbülten O'neill, mikor a lépések zaja már teljesen elhalt. -Menjünk vissza a kapuhoz és nézzük meg, hányan vannak még ott. - suttogta Daniel óvatosan. Mivel jobb ötletük nem volt, csendben visszatértek hát a kapuhoz. Már mindenki eltűnt néhány halott, sebesült, és két őr kivételével, akikkel gyerekjáték volt elbánni. -Carter, tárcsázzon. - adta ki a parancsot O'neill. A őrnagy oda is lépett a tárcsázóhoz, és beütötte a föld jeleit. Társai eközben figyeltek, nem érkezik-e valaki, de minden mozdulatlan volt. Már a hetedik jelnél tartott a kapu, mikor hirtelen jaffák rontottak ki az erdőből. A csapat felkészült a harcra, a jaffák viszont inkább egymást ütötték. Hirtelen Apophis is megjelent. -Ott a CSK-1, nem látjátok?! Kapjátok el őket, nyomorultak! - kiáltotta a katonáira, akik erre megfordultak, és a csapat ellen intéztek támadást. A kapu addigra aktiválódott, Jack pedig gyorsan átküldte az írisznyitó kódot, amíg a többiek Teal'c vezetésével a jaffák ellen küzdöttek. A fák közül előtűnt Verina is, és lévén a legügyesebb volt valamennyiük közül, egészen közel jutott a kapuhoz és a CSK-1-hez. A csapat átsietett a kapun, Apophis pedig a kézifegyvere egyetlen lökésével a jaffa nőt is utánuk küldte. Malkshurijolinar - Open The Gate - Történet - MalkshriJolinar - 2010-08-28 Elkészült a történetem következő része, igaz, hogy elég rövid, de a következő már hosszabb lesz. 4. Under the Mountain Kenranaki Verina felállt körülnézett. Minden irányból fegyverek szegeződtek rá, katonák vették körbe. Ő persze tudta, hogy hol van, és azt is, hogy kik ezek körülötte. A Csillagkapu Parancsnokság indítócsarnokában állt. -Maradjon ott, ahol van! - kiáltott oda neki egy férfi. Ő tettetett nyugalommal válaszolt. -Miért? Különben megölnek? Ekkor lépett be Hammond tábornok, végignézett a katonákon, a CSK-1-en, és a jaffa nőn. -Uram, mit csinálunk vele? - kérdezte Jack. A nő megvetően bámulta őket, és félresöpörte fekete haját az arcából. -Vigyék a börtönbe. - döntött végül a tábornok. "Nem így képzeltem a halálomat"- gondolta Verina. Végiggondolt mindent, és arra jutott, hogy mindent meg fog tenni a szabadságáért, de ha már elszökni nem tud, annyit öl meg a tau'rek közül, amennyit csak lehetséges. Ugyan abba a cellába zárták be, ahol egykor Malkshuri Jolinar is raboskodott. Leült a földre és a falat bámulta szótlanul. Magában felváltva átkozta Apophist és a földieket. Eközben az irányítóteremben a CSK-1 leült megbeszélni a dolgokat. -Szerintem sok értékes információt megtudhatunk tőle. - jelentette ki Daniel. -Igen? És miből gondolod, hogy mond akármit is? - vágott vissza Jack csípősen. -Sehonnan. - ismerte be az archeológus. -Megpróbálhatnánk a magunk oldalára állítani valahogy. - vetette fel Sam, és beletúrt a hajába. -Teal'c? Mit gondolsz? -Nem valószínű, hogy hallgatna ránk. - mondta a jaffa. -Bemegyek hozzá, és megpróbálom rávenni valamiféle együttműködésre. - szólt Daniel, azzal felállt, és elsétált. Verina rá sem nézett a belépő archeológusra, csak ült, és mereven nézte a falat. -Ööö... Heló. Én Daniel Jackson vagyok. - próbált kezdeményezni a tudós, és közelebb lépett. -Tudom. - felelte a nő hidegen. -És te? -kérdezett vissza Daniel. Verina most már ránézett, szembefordult vele, viszont fekete haja még így is eltakarta arcának nagy részét. -Khinsu első testőre vagyok. - jelentette ki büszkén. - Mi a neved? -Semmi közöd hozzá! - sziszegte Verina, és ismét elfordult. Daniel elhatározta, hogy nem adja fel ilyen könnyen. -És mi a dolgod Khinsu első testőreként? - kérdezte, és remélte, hogy a nő esetleg elárul valamit. -Kal shaka mel! - Verina ezzel befejezettnek tekintette a beszélgetést. - Akár meg is ölhettek, mert úgysem mondok el nektek semmit! - kiáltotta oda Danielnek. -Nem fogunk megölni. - jelentette ki az archeológus, és leguggolt, hogy az arca egy szintben legyen a nőével, aki viszont még mindig nem nézett rá. -Khinsu nem isten. - mondta Daniel. Verina ránézett, és gúnyosan elmosolyodott. -Tudom. "Ez nem lehet igaz. Ez egyszerűen nem lehet igaz!" - mérgelődött magában Gebran, és tudta, hogy most nagy bajban van. Megfordult a fejében, hogy egyszerűen lelép, de végül úgy döntött, több hónapnyi munkáját nem fogja veszni hagyni. A földön ült, Khinsu Ha'takjának irányítótermébe nyíló ajtó mellett, és azon gondolkodott, hogy lehetett ennyire ügyetlen és ostoba. Azt a kristályt, amire az összes információt rátöltötte, egyszerűen bent hagyta a teremben. Nincs más választása, be kell mennie érte, pedig a hely már bizonyára megtelt jaffákkal. "Legközelebb jobban kell vigyáznom, nem szabad megint ekkora zajt csapnom. Már ha lesz legközelebb." - gondolta, és felállt. Igyekezett magbiztosnak látszani, bár nem tudta, minek, hiszen a folyosó teljesen üres volt. Megigazította vörösesbarna haját, és belépett a terembe. -Tábornok, hadd beszéljek vele! - kérte Dr. Lernak, a fiatal pszichológusnő. -Nem bánom, de legyen óvatos. - adta be végül a derekát kelletlenül Hammond. Dr. Lernak kisvártatva belépett a börtönbe. Verina ugyan úgy ült, mint Daniel távozásakor, háttal a világnak. A pszichológusnő úgy gondolta, talán ráveheti, hogy bármit is elmondjon. "Először is tisztelettudónak kell lennem..." - mondta magában. Letérdelt a rácsok mellé, és bevetette minden goa'uld nyelvtudását. -Lek tol. (viszont látásra) - mondta. Verina ránézett, és felvonta a szemöldökét. -Mi van? - kérdezett vissza meglepetten. A pszichológusnő jobbnak látta olyan nyelven folytatni a társalgást, amit ismer. -Az én nevem Jessica Lernak. A tied? Verina hátat fordított, közben azon gondolkodott, miért érdekel itt mindenkit annyira a neve, és elhatározta, hogy nem fogja elmondani. -Tudod - folytatta Jessica - téged becsaptak. - A jaffa nő felemelte a fejét, és Dr. Lernakra nézett. -Ki? - kérdezte, csak mert érdekelte, miféle tévhitekben élnek az emberek. -Khinsu. - jelentette ki drámai hangon a pszichológusnő. -Nem. - felelte Verina nyugodtan. - Tudom, ez a mocskos tau'ri legfőbb fegyver, hazugságokat elhitetni mindenkivel. De én nem dőlök be az alattomos trükkjeiteknek. -Ez nem trükk. Khinsu csak egy parazita egy nő testében, nincs semmiféle ereje! - mondta idegesen a nő. -De igen. Mi vagyunk a hatalma. És ha egyszer idejön, gondoskodok róla, hogy elnyerd méltó büntetésed. - még mindig nyugodtan beszélt, de ugyanabban a fenyegetően lágy stílusban, amit nyilván Khinsutól tanult. Elmosolyodott, és Jessicára nézett. - Halott vagy. Gebran belépett a terembe. Mindenhol jaffák álltak, középen pedig a vezetőjük, Syrmjonee. A tok'ra meglepődött, hiszen másra számított. -Hol van Verina? - kérdezte a nőtől. -Semmi közöd hozzá, Kenra. - jelentette ki az, és botfegyverére tette kezét. - Különben meg mit keresel itt? A te dolgod Apophis után kémkedni, nem pedig itt ólálkodni. - mondta ellentmondást nem tűrő hangon. -Igen - kezdett bele zavartan Gebran - éppen oda készültem. De előtte még van egy kis dolgom... -Tűnj el, Kenra, most azonnal. Semmi keresnivalód itt. - szólt, és felemelte a fegyverét. Gebran jobbnak látta nem ellenkezni vele. Megfordult hát, felkapta a kristályt az asztalról, és elindult kifelé teremből. Ez könnyen ment. Túl könnyen. -Állj meg! - hangzott egy lágy, női hang a háta mögött. Gebran legszörnyűbb félelmét látta beigazolódni. Megállt, de nem fordult meg egyből, úgyis tudta, ki áll a háta mögött. -Mit csinálsz itt, Kenra? - kérdezte szelíden, de fenyegetően Khinsu. -Semmit. Éppen indulni készültem. - jelentette ki Gebran. -Rossz válasz. -Nos, mire jutott? - kérdezte Daniel Dr. Lernaktól. -Nem sokra. Próbáltam vele goa'uldul beszélni, hátha akkor jobban megbízik bennem, de valószínűleg nem azt mondtam, amit akartam. Csak fenyegetőzik meg sérteget, nem mond semmi mást. Előre nem tervezett aktiválás! Daniel a kapuhoz rohant. A csapat többi tagja már ott állt. -íriszt bezárni! - adta ki a parancsot a tábornok. Hosszú másodpercekig nem történt semmi, csak a kapu fénye vibrált a zárt íriszen keresztül. Ám hirtelen egy koppanás hallatszott, és minden elsötétült, a lámpák kialudta, a gépek lekapcsoltak, a kapu maradt az egyetlen fényforrás. Néhány pillanat múlva az is lekapcsolt, és a bázisra teljes sötétség borult. Gebran a Ha'tak börtönében tért magához. Végiggondolta a dogokat, és arra jutott, hogy kész csoda, hogy egyáltalán él. Ez nem vall Khinsura. Csak arra tudott következtetni, hogy valaki vagy valami félbeszakította a kivégzését. Felült és körülnézett. Ekkor döbbent rá, hogy nincs egyedül. Nem messze tőle, a sarokban egy férfi és egy nő ült, szakadt, mocskos és véres ruhában, amin a Csillagkapu Parancsnokság kicsit már kopott jelzése volt látható. Verina éppen azon töprengett, mihez fog most kezdeni, mikor egy hirtelen megszólalt egy hang: Előre nem tervezett aktiválás! A jaffa nem tudta, hogy ez pontosan mit is jelent, de úgy gondolta, nem árt figyelni. Felállt, és csendben hallgatózott. Egyszer csak minden elsötétült. Verina, bár nem látott semmit, azt gondolta, "most, vagy soha", és a rácsokhoz lépett. Megpróbálta kinyitni, sikertelenül. Nem adta fel, és néhány perc múlva már kint is volt a cellából. A neheze viszont még csak most következett, átjutni az őröktől hemzsegő folyosón. Fogalma sem volt, mi ezzel a célja, hiszen a kapuhoz úgysem juthat el, vagy ha esetleg el is jutna, nem tud tárcsázni a tau'rik szerkezetével. Kirohant a folyosóra, és az ajtó mellett álló két őrrel könnyen elbánt a sötétben. -Kapcsolják be a tartalék energiát! - parancsolta Hammond tábornok. -Nem megy, uram! - felelte kétségbeesetten Carter, de azért nem hagyott fel a próbálkozással. -Még a tartalék világítás sem? -Az sem. Hirtelen újra aktiválódott a kapu. -Az írisz sem működik, őrnagy? - kérdezte idegesen a tábornok. -Nem, uram. - felelte tanácstalanul Sam, aki nem tett még le róla, hogy a tartalék generátort beindítsa, ami a teljes sötétben nem volt egyszerű feladat. Megnyílt a féregjárat, kékes fénybe vonva ezzel a katonákkal teli indítócsarnokot és a számítógépek mellett álló tudósokat, Hammond tábornokot, és a CSK-1-et. A kapuból hirtelen egy nő lépett ki, majd mögötte rögtön be is zárult a járat. Viszont már nem volt teljesen sötét. Halvány, ezüstös derengés vetült a falakra és az emberekre, melynek forrása, úgy tűnt, maga a nő volt. Körbenézett a teremben, megnézte a katonákat, akik rá szegezték fegyvereiket, a kaput a háta mögött, majd a gépek mögött álló CSK-1-re nézett. -Üzenetet hoztam. - szólalt meg, földöntúli hangon, mintha nem csak ő, hanem egy egész kórus beszélne. - Nem akarok rosszat. A népem küldött, hogy szóljak. A csapat Hammonddal együtt lement az indítócsarnokba, és megálltak, szemben a nővel. A katonák még mindig nem eresztették le fegyvereiket. -És mi volna az az üzenet? - kérdezte a tábornok. -Jönnek. Malkshurijolinar - Open The Gate - Történet - MalkshriJolinar - 2010-11-12 Na, a következő részt még mindig nem sikerült befejeznem, de amíg dolgozok rajta, addig gondoltam, felrakom néhány rajzomat... Szerk.:Úr isten, ezek a rajzaim annyira rosszak voltak, hogy nem tudtam eléggé szégyellni magamat miattuk Remélem, hamarosan elkészülök a következő epizóddal Malkshurijolinar - Open The Gate - Történet - MalkshriJolinar - 2011-08-05 Jaj, istenem, ezek a képek szörnyűek Utólag is bocs...A következő rész még mindig nincs kész, ami nem azt jelent, hogy feladtam, csak azt, hogy mostanában kevesebb CSK-t néztem, és kicsit kiestem a ritmusból... Meg azt, hogy mást is írok, nem csak ezt, igaz, az nem CSK-s, de szerintem fogalmazás ügyben már sokkal jobb vagyok... Szóval a következő rész majd akkor lesz, ha... nem is tudom... mondjuk elkészülök vele . Ráadásul az SG-1-es sokkal kevésbé kidolgozott, mint az Atlantisz, kb csak összefüggéstelen részek voltak meg, amiket próbáltam összekötni és egy sztoriba rendezni, több-kevesebb sikerrel... Bár így visszaolvasva annyira nem annyira rossz (persze helyenként szörnyű, főleg bármiféle harc leírásával voltam nagyon bajban - de azt hiszem, már nem vagyok |