Abydos Gate Fórum
Forumfanfic: Elveszett múlt - Nyomtatható verzió

+- Abydos Gate Fórum (https://forum.csillagkapu.hu)
+-- Fórum: Abydos Gate - Csillagkapu.hu (https://forum.csillagkapu.hu/forum-4.html)
+--- Fórum: Magyar Csillagkapu Klub (https://forum.csillagkapu.hu/forum-45.html)
+---- Fórum: Rajongói történetek (https://forum.csillagkapu.hu/forum-18.html)
+---- Téma: Forumfanfic: Elveszett múlt (/thread-1684.html)

Oldalak: 1 2 3


Forumfanfic: Elveszett múlt - Rushy - 2003-11-18

A tárgyalóban a szokásos megbeszélés folyt a következő meglátogatandó bolygórol: ásványvizsgálat van-e idegen kultúra vagy goa'uld veszély. Egyszer csak betoppan egy katona.

-Elnézést. Carter őrnagyot keresi egy bizonyos Lisa Carter. Azt állítja, hogy az nagynénje.-mindenki Carterre nézett-Ö.. és még azt is, hogy halaszthatatlan ügyről van szó.

-Engedje be.- szólalt meg hammond.-A nő bejött, és átadott egy kis csomagocskát.

-Ezt az édesanád szánta neked mikor betöltöd a 38. életévedett. Fontos üzenet. Viszlát. -és kiment Sam meg sem tudott szólalni.-Elnézést uram kinyithattnám most?-Hammond bólintott.

Amikor a nő kinyitotta a csomagot egy hologram tünt elő. Sam anyját ábrázolta. Egyszer csak elkezdett beszélni.

"Drága lányom ha ezt az üzenetet hallgatod az azt jelenti, hogy már 38 éves vagy én pedig halott. Úgy döntöttem elmondom az igazságot a származásodról. Nem Jacob Carter az igazi apád. Már 3 hónapos terhes voltam mikor találkoztam vele. Én egy másik bolygóról jöttem a neve Tollán. "- Mindnkinek leesett az álla Sam Carter egy másik bolygóról származik?-" 1 hónapos terhes voltam mikor az első férjem Mantara meghalt. Azonnal végrehajtották rajtam a kortinon eljárást ami abbol áll, hogy kiválasztanak egy jövendőbeli férjet neked és átállítják a DNS ed hogy csak őtőle lehessen gyereked emiatt van az hogy nem lehet gyereked. Csak és kizárólag aző gyermekét hozhatod a világra de az itteni gépek ezt nem képesek kimutatani."


- Rushy - 2003-11-19

Remélem a továbbiakban jobb véleményt fogtok mondani( tegnap nem tudtam magam bővebben kifejteni mert elzavartak a gépteremből. Konkrétan nem kötődik egy évadhoz sem lényeg a lényeg, hogy már ismerik a tollániakat. remélem a továbbiakban tetteszeni fog annyira, hogy mások is alakítsák a sztorit. Most folyt köv:

"El kellet menjek a bolygótol mert nem akartam, hogy olyan életed legyen mint nekem volt. Nem volt nagy boldogság úgy élni, hogy nem választhattam meg kihez fogok tartozni. Megszöktem egy űrhajó segítségével. Eredetileg nem a földre akartam jönni, de meghibásodott a computer és nem találtam meg az eredeti célom. Így kerestem a Tollántól egy minél távolibb bolygót és itt lyukadtam ki. Az űrhalyón beindítottam az önmmegsemmisítő rendszert. Jó nagyott pukkant. Egy nyaraló volt a közelben még jó, hogy egyből észrevették. Jöttek a tűzoltok utánuk a katonaság stb. Menekülés közben egy városban találtam magam. Majdnem elütött egy kocsi. Az autót egyébként Jacob vezette. Kiszállt és odajött, hogy felsegítsem. Nem ismervén az itteni szokásokat első kérdésem: Tudna egy kis ennivalót adni? Elmosolyodott és a többi jött magátol. 3 hónappal később összeházasodtunk. Téged saját lányaként szeretett. Ami a Tollánt illeti, csak azért mondtam el, mert úgy gondoltam jogod van tudni, hogy honnan származol, bár valószínűleg nem fogod megismerni a szülő bolygómat. Egy kicsit mesélek neked róla"- ezután egy ötperces kiselőadás következett a bolygórol. Ezután mesélt az emberekről és a kultúráról.-"A technikánk nagyon fejlett így egy nőről már a 2. héteben meg tudják állapítani, hogy gyermeke fiú lesz-e vagy lány. A szokások szerint előre kiválasztják, hogy ki kinek lesz a párja, mert bár a tollán egy igen fejlett bolygó, azért vannak hibái. Többekközött a társadalmi rétegződés. Egyformán jól élnek az emberek bármivel is foglalkoznak, de pl egy vezető gyereke sohasem házasodhat egy gépész gyermekével. A te apád fontos posztott töltött be, mielött meghalt kiválasztotta a jövendőbelid. Aygászidő 3 napig tart mihelyt ez letelt azonnal vittek, hogy végrehajtsák a kortinont mert tudták, hogy mi a véleményem erről és hogy én ezt nem akarom. Elkábítotak. A népem ill. a volt népem nem tökéletes, nagyon törekszenek rá, de nem létezik olyan, hogy tökéletes. Ami a kortinont illeti nem lehet visszafordítani, így ha találkoznál is a Tolániakkal, amit kétlek, nem tudnának csinálni semmit. Sajnálom, hogy nem tudtalak megvédeni. Kérlek bocsáss meg"


- Évi - 2003-11-19

Amint a hologram eltűnt a tárgylóban kínos csend lett urrá. Mindenki megdöbbent a hallottakat követően. Hogy lehetne ez? Miért csak most? - tette fel a kérdéseket Carter miközben nagyon is zaklatott volt. Minden renben Carter százados? -kérdezte Hammond. Kicsit megkésve de Sam válaszolt ...Igen uram, csak egy kicsit váratlanul ért a dolog. Még most sem akarom felogni, értem de mégsem akarom elfogadni. Én egy tollani lennék! Egy tollani, aki a mi sorainkat bővíti és átadja a tudását. - próbált egy kicsit vicces lenni, O'Neill ebben az elég kínos szituációban. De hiába, mert Carternek egész máshol jártak a gondolatai ...majd hirtelen megszólalt fel kell hívnom az apámat, elnézést Uram leléphetek? -kérdezte Sam Hammondot. Persze százados menjen csak. A lány elhagyta a szobát és magára hagyta a többieket, akik ugyanolyan értetlenül álltak a történtek után.

Mondjuk ez sok dolgot megmagyaráz - folytatta Daniel - Sam nagyon okos és...


- Data - 2003-11-19

Sam elküldte üzenetét a Tok'Ra bolygóra, majd magába roskadva ült az irányítóteremben. TEal'c lépett be, majd letelepedett egy másik székre. "Jól van Carter százados?" - kérdezte a férfi, szokásos fürkésző tekintetével. Sam megint úgy érezte, hogy Teal'c-nek mindent elmondhat, és azon kapta magát, hogy ömlik belőle a szó. BEszélt a gyerekkoráról, egyetemi éveiről, édesanyja elvesztéséről és apjához fúződő viszonyáról. Minden érzését visszatükrözték szavai, ki nem mondott gondolatairól tekintete árulkodott. Teal'c figyelmesen hallgatta, majd mikor a nő elhallgatott, ő is mesélni kezdett csalódásairól, legbensőbb félelmeiről és családjáról. Sam csodálkozott, olyan dolgokat tudott meg a zárkózott jaffától, amelyekről még valószínűleg az ezredes sem tudott.



Teal'c beszámolóját az utazót jelző csengő berregése szakította meg. Az irányítócsarnokban megjelent Hammond tábornok és az SG-1, majd megnyílt az írisz és egy férfi alakja rajzolódott ki a kékesen ragyogó eseményhorizont előtt. Selmak volt az, Sam apja. A százados könnyekkel a szemében rohant Jacobhoz, majd egy perc múlva már rémült gyermekként csimpaszkodott apja nyakába, egész testét rázta a zokogás. Selmak hirtelen szólni sem tudodd, csak csitítgatta és simogatta lánya arcát. Lépéseket hallott, felemelte fejét, majd kérdően nézett barátjára Hammondra és az SG-1 többi tagjára. [Kép: wink.gif]


- Rushy - 2003-11-19

Senki sem szólalt meg, mindenki arra várt, hogy most Sam mit fog mondani. Aki most már minden erejével azon volt, hogy visszafolytsa könnyeit. És elkezdett beszélni, de nem nézett a szemébe

-Anya hátrahagyott egy üzenetet.-Ránézett az apjára szemei ködösek voltak a könyektől- Elmondta, hogy nem te vagy az igazi apám.-Jacob nagyon megréműlt. Hogyan? miféle üzenet lehetett. Meg akart mindent magyarázi, de nem tudta elkezdeni. Csak átölelete lányát és ennyit mondott:

-Bocsáss meg- Jacob is elkezdet könnyezni,de ő öreg katona lévén hamar visszafolytotta.

3 órával később már sam lakőásán voltak Jacob is megnézte Sam anyjának üzenetét. Ezután azt sem tudta, hogy fiu-e vagy lány. Egyszerüen képteen volt felfogni, hogy az alány akit mindig sajátjaként szeretett egy másik bolygóról származi. Bár valószínűleg jobban meglepődött volna, ha még annyit sem tudna a földönkivüliekről mint most. Csend telepedett közéjük. Ezt Sam törte meg.

-Tudni akarom mi folyik itt. Hogy valójában ki volt az anyám és miért volt ennyire megréműlve. És minden mást is.-Sam nem mondta ki de mindketten tudták, hogy az igazi apjáról és a nő számára kiválasztott férfiról van szó.

-Ha te így látod jónak én mindenben támogatlak. Én továbbra is saját lányomként szeretlk, úgy mint eddig remélem te is apádként fogsz szeretni továbbra is.-Sam odament apjához és átölelte.-Te mindig az apám voltál és ez nem fog megváltozni soha. Ezt megígérhetem.

-Gondolom most elmész a Tollanara.-Sam bólintott.-Elkísérhetlek?

-Apa, kérlek ne. Ezt most egyedűl kell elintéznem.

-Rendben van. Mindig is önnálló kislány voltál. Sok sikert.-Visszamantek a bázisra, majd Selmack és a ársa hazamentek


- Évi - 2003-11-19

Sam beérve a bázisra meglátogatta Hammond tábornokot. Elnézést Uram zavarhatnám? -kérdezte a nő. Természetesen, Százados fáradjon be és foglaljon helyet. A nő leült de a szíve sokkal nehezebb volt, mint azt valaha is gondolta volna. Az apjáról és az anyjáról van szó igaz? -kérdezte megértően Hammond - bólintott a nő majd belekezdett. Szeretném ha engedélyezne egy küldetst a Tollanra, ki szeretném deríteni mi történt valójában az anyámmal és mi történhet velem. Ezt meg sem kellett volna kérdezni-e százados, megadom az engedélyt holnap a SG-1 elindulhat a Tollanra. Reggel 9:00-kor eligzítás. Köszönöm, Uram! -mondta Sam

Majd a nő kilépve Hammond szobájából összefutott a folyosón O'Neillel......


- Data - 2003-11-19

O'Neill ha lehet még kényelmetlenebbül érezte magát Sam társaságában, mint eddig, most, hogy tudta, a nő számára van egy kiszemelt férfi. Nem tudta, mit mondjon, de szerencsére nem is volt rá szükség, mert Sam közölte vele, amit a tábornok mondott, majd tovaviharzott a folyosón. Jack nagyot sóhajtott, majd bement Teal'c szállására. A jaffa éppen végére ért meditációjának és kérdően nézett O'Neillre. "JÓl vagy O'Neill?" - kérdezte. Ezt a kedves kérdést JAck nagyon szerette, mert Teal'c mindig úgy tudta feltenni, hogy látszott rajta, igazán érdekli. "ÁÁ semmi, összefutottam a folyosón Carterral. Eléggé ki van borulva. Holnap indulunk a Tollanra." - mondta Jack szokásos félvigyorával. "Értem. Gondolod, hogy most az egyszer a tollaniak félreteszik távolságtartó viselkedésüket és kézséggel segítenek nekünk? Nem tudjuk bizonyítani semmivel, hogy amit Sam állít az igaz." - mondta Teal'c. "Ebben van valami barátom, de azt hiszem Carter mesélt valami olyasmiről, hogy a DNS-ébe van elrejtve egy kód, amit csak tollan technikával lehet kiolvasni. Ez lehet a kulcs" - felelte az ezredes.



"Megyek szólok Daniel Jacksonnak, hogy készüljön fel egy újabb baráti találkozóra" - felelte a jaffa, majd tőle szokatlan módon elmosolyodott. "Mit vigyorogsz Teal'c?"- kérdezte O'Neill is egyre vidámabban. "CSak eszembe jutott Daniel néhány vicces erőfeszítése egy-egy nép nyelvének megértésekor. Leginkább az tetszett, amikor az adatbanknál azt fordította 'lábunk egy része'" - mondta Teal'c egyre szélesebb vigyorral. O'Neill erre nem tudott mit mondani, csak nagyot nevetett, majd megveregette barátja hátát. "VIcces fiú vagy te TEal'c, csak jól palástolod" - mondta, majd együtt elindultak Danielhez. [Kép: wink.gif]


- Rushy - 2003-11-19

Útközben O'n1eill elmélyült magában. Nem tudta mohez kezdjen gondolataival. A lelke mélyén mindig volt valmi érzés amit sSam iránt érzett mindig készült rá, hogy bevallja de nem ment és most már lehet, hogy késő. Hirtelen átvillant egy gondolat az agyán. "Mi van ha Narim az, elvégre elég gyorsan összemelegedtek mikor először itt járt " igazából sohasem kedvelte tulzottan a fickot és már tudta is hogymiér : féltékeny volt.


- Évi - 2003-11-20

Még mielőtt elragadták volna az érzelmek és az indulatok az ezredest, megpróbált tiszta fejjel katonaként gongolkodni. Mi lesz, ha nem engedik el Cartert, ha ott kell maradnia. Ebbe én nem egyezek bele, nem veszíthetem el a csapatom egyik értékes tagját.



Másnap az eligazításon minden a megszokott rendben zajlott, semmi jel nem utalt arra, hogy nagyon is személyes akció lesz. Hammond csak egy árnyalattal fogalmazott kevésbé katonásan mint szokott. Mérjék fel a terepet, derítsenek ki mindent amit lehet, ügyelve a diplomáciai érdekekre. A diplomáciai érdekekre? - ismételte O'Neill egy kicsit zaklatottan. De Uram, most Carterről van szó - tört ki az ezrdes. Nem hagyhatjuk, hogy a tollaniak megint megvezessenek minket a diplomáciai és felsőbbrendűség szövegekre hivatkozva. Ebben a megvezetés dologban már teljesen biztos vagyok, soha nem segítenek és mindenben titkoloznak miért pont ez az eset lenne más? - folytatta O'Neill. Szerintem jobb, ha rögtön nem áruljuk el jövetelnünk célját, így lesz egy kis időnk a kutatásra - kezdte Daniel. A tollaniak nagyon okosak és bizalmatlanok, rá fognak jönni az utazásunk céljára amint elkezdünk nyomozni. - kapcsolódott be Teal'c. Akkor nem, ha egy másik hasonlóan fontos indokkal megyünk a Tollanra. - folytatta a gondolatmenetet Daniel. És mégis mire gondolsz Daniel Jackson - kérdezett Teal'c. Tárgyalásokat kellene folytatnunk velük a technikai fejlesztésekről. ÁÁÁ! Ez elvetélt öltet Daniel, a tollaniak a titkaiknál csak egy dologra vigyáznak jobban és az a tudásuk. - vágott közbe O'Neill. Valami mást kell kitalálnunk! -értett egyet az eddig szótlan Sam - valamit ami.......ami kevésbé feltűnő! .....


- Data - 2003-11-20

"Szerintem a százados egyszerűen odaáll eléjük, megmutatja az adatkristályt, majd elmondja, amit akar " - mondta Teal'c. "Igazad van barátom, az őszinteségbe nem tudnak belekötni. "- felelte O'Neill. Daniel és Sam csak nézett szótlanul, majd lassan bólintottak. "REndben emberek, egy óra múlva indulás" - tette hozzá a tábornok, majd mindenki elindult felkészülni.



Az irányítóteremben a szokásos kép fogadta a csapatot. AZ írisz most nem védte a kaput, az eseményhorizont kékes ragyogása betöltötte a termet. A kis csapat indulásra készen állt. O'Neill jóváhagyásért a tábornokra pillantott, majd bevezette a csapatot a féregjáratba. Samantha ismét újdonságként élte át az utazást, ahogyan teste atomjaira bomlik, elméje száguld az univerzumban, hogy aztán kissé szédülten és boldogan térjen magához, lába alatt szilárd talajt érezve. A Tollanon természetesen már vártak rájuk, erre a bolygóra nem lehetett észrevétlenül megérkezni. Sam nagy meglepetésére a vezetőség mellett ott látta Selmakot is. JAcobot a tollaniak hívták meg, hiszen nagyon jól tudták, hogy eljött az idő, amikor a földi nőnek szembesülnie kell sorsával. [Kép: wink.gif]


- Rushy - 2003-11-20

Sam kezdte magát úgy érezni mintha egy szapanopera főhőse lenne. Leszámítva, hogy a szappanoperákban a főhős anyja általában nem másik bolygórol származik. Ráadásul megint rájött a sirhatnék, de most elövette a katonás ényjét és visszafojtotta. A vezérek közül egy előrelépett.

-Alisha! Üdvözöllek itthon.-Ekkor O'neill szólalt meg

-Ö...Alisha?!-Sam megrovóan nézett a Tollani férfira majd meglehetősen ingerülten rászolt.

-A nevem Samantha! Samanth Carter. Eztne felejtse el!-Jacob szemében mindent felülmúló öröm tükröződött. Annak ellenére amit Sam mondott neki a lakásán, félt, hogy elveszíti fogadot lány szeretetét. De nem így történt sőt láthatóan büszke a nevére ami Jacobot is büszkévé tette.

-rendben van-kiséé idegesen mondta ki-Samantha... egyenlőre- Samvissza akart szólni,hogymégis mit képzel, de egy nő közbevágott.

-Kérlek! Ne kezdődjön ígya találkozás! Samantha kérlek bocsáss meg a nevedet természetesen megtarthatod.-Samnek leesett az álla de csak ennyitt mondott

Kösz... ezigazán kedves- a tollani nő helyeslően bólinott miközben egy szánakozó mosoly ült ki az arcára.


- Évi - 2003-11-21

A tollani nő kedves volt, de mégis valahogy furcsán távolságtartó. Kérem jöjjenek velem a tanács elé, ott mindent tisztázhatunk. - mondta a nő és a legközelebbi bejáratra mutatott. Hát van mit tisztázni - jegyezte meg O'Neill egy kis iróniával a hangjában. Jack, ne csinálja! - szólt halkan Daniel. ....Nem kellene már az elején elrontani a kapcsolatokat. Miért! - válaszolot O'Neill eddig sem ültünk le sörözni, ezután sem fogunk, bármi derüljön is ki. Teal'c csak úgy, mint mindig figyelte az emberek viselkedését és csak a szemöldökét húzta fentebb a szokásosnál.

A SG-1 elindult a tollaniak után, eddig még nem ismert útvonalon mentek a tanácsterem felé, minden tiszta fehér volt, néhol fények és érzékelők de sehol egy kép, egy virág. Furcsa volt, hogyan hiányozhatnak egy ilyen tökéletes világból ezek a dolgok és egy gyerek sem volt sehol.

Sam és Selmak egymás mellett mentek egy kicsit lemaradva. Csendben, szótlanul de a feszültséget érezni lehetett a levegőben. Aggodtak amiatt, ami kiderülhet és amiatt is ami már örökre titok maradhat. Szeretlek, apa ezt ne felejtsd el. - mondta halkan Sam majd Selmak átkarolta a lányát és a fülébe súgta Te is mindig az én lányom leszel, ezen nem változatathat semmilnyen tollani tanács. Majd tovább folytatták az útjukat a végtelenek tűnő folyosókon.


- Data - 2003-11-22

A tárgyalóteremben O'Neill és Teal'c idegesen nézelődött. Több olyan, eddig nem látott eszközt láttak a falakra rögzítve, melyek akár fegyverek is lehetnek, náluk meg természetesen megint semmi nem volt. JAck meztelennek érezte magát. Kutató tekintete hirtelen megakadt egy férfin, aki merően bámulta Teal'c-et. A férfi valahogy ismerősnek tűnt, holott igencsak szokatlan arca volt. Szemei rendkívül távol ültek egymástól, ráadásul úgy tűnt, nincs fehérje. Egész szeme valamilyen sárgás fényben úszott. A szája túlságosan nagy volt, orra lapos, arccsontja széles. Már Daniel is észrevette a férfit, aki meglepő módon nem Sam-et, hanem Teal'c-et bámulta. "Teal'c valaki figyel" - súgta meg barátjának az ezredes. "Tudom O'Neill, mióta beléptünk nem veszi le rólam a szemét. " - felelte a jaffa. "Tudod ki az? " - kérdezte Jack. "Fogalmam sincs, de valahonnan ismerős" - mondta Teal'c, majd helyet foglalt a többiekkel egyetemben.



Sam és Jacob egymás mellett ültek, tüntetően fogva egymás kezét. Samantha a lelke mélyén nem akarta tudni, ki az igazi apja és miért is van ő itt, de tudta azt is, hogy kutató lelkülete soha nem hagyná nyugton, ha nem deríti ki, milyen csapdába is került. A tanácsterem ajtajai becsukódtak, mindegyikhez egy-egy férfi állt. A különös idegen pontosan Teal'c-kel szemben foglalt helyet és tekintetét nem vette le a jaffáról. O'NEillnak az a különös érzése támadt, hogy a tanácskozás nem is SAm, hanem a jaffa miatt történik. Dallamos hangon a tanács egyik nőtagja kezdett el beszélni, miközben egy férfi Sam elé helyezett egy fémdobozt, melyben tollani öröksége lapult. SAm kíváncsian hajolt a doboz fölé. Mindeközben a nő tovább beszélt, O'NEillnak pedig lázasan forgott az agya, hogy rájöjjön, hol látta már a különös férfit. [Kép: wink.gif]


- Évi - 2003-11-22

A különös férfi csak nem hagyta nyugodni O'Neillt, ki ez a férfi, miért nem tudom valahová tenni az emlékeimben? - burkolódzott gondolataiba O'Neill. Miközben Sam egyre csak közelebb és közelebb hajolt a dobozhoz, de még az utolsó pillanatban mielőtt kinyitotta volna a dobozt apjára nézett, aki megértően bólintott, hogy nyugodtan nyissa ki. Sam még soha éltében nem nyitott ki semmit ilyen lassan és ovatosan, talán attól félt, ha nem így tenne a tartalma kiszökne és örökre titok maradna. A következő másodpercben megjelent egy hologram, ami az anyját ábrázolta. Ekkor másodszor is furcsa érzések kezdtek kavarogni Samben, megint az anyját látta rövid időn belül másodszorra.


- Rushy - 2003-11-24

"Kedves lányom amennyiben ezt a hologrammot látod az azt jelenti, hogy a Tollánon vagy és valószínűleg látad az előző üzenetem is. Már nem sok új dolgot tudok mondani. Csak még egy valamit. " Ekkor egy lila fény jlövelt ki a dobozból, ami egyenesen Sam homlokát célozta meg. Mikor a nő fejéhez ért a fénynyaláb, egy pillanatra zöldes fényben villant meg a szemme, majd láthatóan elszédült. A tollániak azonnal tudták mi történt az üzenetnek olyan folytatása volt amit ők nem hallhattak. Miután kialutta zöldes fény a szemében a nő elájult. Az üzenet az ő fejében folytatódott. " Az üzenetem folytatását már csak te hallhatod nagyon rossz ötlet volt a Tollánra jönnöd menkülj el minél hamarabb, mert..." Sam felébredt. A Tolániaknak volt valami sejtésük, arról, hogy mi lehet a z üzenetben így azzonnal blokkolták és Cartert magához térítették, és bár az üzenet még ott van a fejében nem elérhető. Mikor Sam kinyitotta szemét mindenki meglepődött, még a Tollániak is, ugyanis a nő szeme smaragdzöldé változott.


- Data - 2003-11-24

A női hologramm tollani nyelven kezdett el beszélni, amelyből az SG-1 semmit nem értett, JAcob Selmak segítségével fordított nekik, miközben Sam agyában maguktól is értelmet nyertek a szavak. Az anya képe egy titkos projektről beszélt, melyben Samantha központi szerepet foglal el. Ugyanis a Tollani népet kihalás fenyegeti ezért alkották meg az első olyan projektet, melynek célja a nép megmentése volt. KEzdetben a gondolatok és érzések egyfajta tárolásán ügyködtek, majd rájöttek, hogy nem ez, hanem a gyerekek hiányoznak az egyre öregedő faj életéből. ...



Miközben mindenki, beleértve a tollanokat is, megbűvölten hallgatta a történetet, O'Neill és Teal'c csak fél füllel figyelték Selmak fordítását. A furcsa férfi képe ugyanis lassan hullámzani kezdett. A két férfi egymásra nézett, majd O'Neill meglökte Jacobot és Danielt. Halkan megkérdezte, hogy ők egyáltalán látják-e a férfit. Mivel mindkét férfi arcán megdöbbenést látott, Jack megnyugodott, hogy nem hallucinál. Már éppen szólásra nyitotta száját, amikor a férfiról lehullott az emberi álca és az asztalnál egy hihetetlenül érdekes lény ült. A tollaniak rémülten ugrottak hátra, székek borultak fel, miközben a lény egyenesen Teal'c-re szegezte zavarbaejtően csodálatos szemeit.... [Kép: wink.gif]


- Évi - 2003-11-25

Miközben Sam még mindig saját gondolataival volt elfoglalva, a teremben érezhetően egyre nőtt a feszültség. Selmak odalépett a lányához és megkérdezte... Minden rendben van, lányom? Persze, csak minden olyan gyorsan történt... az a fény és az a sok gondolat amit hirtelen be kellett fogadnom. Egy kicsit elfáradtam de jól vagyok - felete a lány, majd zsebretette a másik hologram-közvetítőt is.

Eközben a teremben senki sem értette mi történt valójában és hogyan juthatott be egy "idegen" anélkül hogy a fejlett tollani ellenőrzők nem buktatták volna le. Azt már tudjuk, hogy nem vagy ember de akkor mégis ki vagy? - kérdezte Daniel. Ekkora már világossá vált az ezredesben, hogy látta már valahol az idegent csak még azt nem tudta, hogy hol és mikor került vele kapcsolatba. Csak egy dolgot tudott és azt biztosan, hogy ez a lény emlékei közé csak akkor kerülhetett be amikor betöltötték az Ősök nyelvét és tudását az agyába. De a tollaniakat nem érdekelte valójában ki az idegen, csak egy dolog foglalkoztatta őket, hogyan jutott be közéjük, hogyan járt túl a fejlett rendszereiken és mit derített ki róluk amíg a vendégszeretetüket élvezte. A tollani nő egy érzékelőt érintett meg a kezelőpanelen, majd hirtelen tollaniak jöttek át a falakon mindenütt, kezükben különleges eszközzel. Nem akarjuk használni. - mondta a nő....de meg kell védenünk magunkat, ha ártó szándékkal jöttél. A lény csak figyelte az eseményeket, értett minden szót de nem szólt semmit csak továbbra is Teal'c-et figyelte, majd a tekintetét O'Neill felé fordította. Majd az idegen a kezével az ezredes felé intett, aki ezután már hallotta a lény gondolatait. Nem akarlak bántani benneteket. Felvettem egy emberi testet, hogy eljöhessek közétek és elmondjam a tollaniak súlyos dolgokat titkolnak előletek.......


- Data - 2003-11-25

O'NEill felemelte a kezét, majd a lény szavába vágott. "Egyáltalán ki vagy te? " - kérdezte, majd ösztönösen is az idegen kvarckristályra emlékeztető, szivárványszínben ragyogó szemeibe nézett. Teal'c hirtelen felállt - a lény követte tekintetével - majd odasétált hozzá és így szólt " Te egy Bak'htara vagy, egyike azon lényeknek, akik valamikor az ősökkel együtt fejlesztették az univerzumot. Ha ez igaz, több ezer éves vagy." A lény szemei egy pillanatra bíborszínt öltöttek, majd beleegyezően bólintott. "Egy Bak'htara? " - kérdezték áhítattal a tollaniak, majd leengedték fegyvereiket és csak bámultak.



" Elmondaná valaki mi folyik itt? " - kérdezte kissé indignálódva az ezredes. "Most ez jó dolog?" Selmak Teal'c-re nézett, majd mesélni kezdett "...pár ezer évvel ezelőtt, még az ősök idején volt egy hatalmas háború, amelyben egy faj, amely Bak'htarának hívta magát egy lehengerlő technikával véget vetett a háborúnak és az ősök segítségével rendet teremtett a galaxisban. Szerettek a háttérben meghúzódni, így őket nem tartották számon abban a körben, amit Ön Jack, csak elit klubnak hívott. "



Most a lény szólalt meg kissé reszelős hangján a hallgatóság fejében. "Azért jöttem, mert évszázadokkal ezelőtt ismertem egy férfit, akinek leszármazottja Teal'c, most érkezett el az idő, hogy fény derüljön egy régi titokra és arra, hogy milyen felfuvalkodottak lettek a Tollaniak" - mondta a lény, majd kicsit gunyorosan a tanácsra tekintett. A mindent átható mégis lenyűgöző tekintetet senki sem állta, egyedül Jack. A lény fürkészően nézett rá. " Bocsáss meg, hogy így bámulok, de ilyen csodálatos szemeket még nem láttam. " - mondta az ezredes.



"Érdekes, hogy minden humanoidot a szemem érdekel." - felelte kicsit bosszúsan, majd már-már emberien felsóhajtott és folytatta - " Már születésünk után elkezdődik a változás, amit egy, a DNS-ünkbe mesterségesen kódolt információnak köszönhetünk. Nem tudjuk, ki és mikor eszközölte ezt a változtatást bennünk, de mindez lehetővé teszi, hogy szemünk gyakorlatilag az összes fényviszonyhoz alkalmazkodjon, ráadásul néha olyan dolgokat is látunk, amik egy párhuzamos világban zajlanak. Lehet, hogy Ti külsőségében csak szépet láttok, de mi nem mindig. Innen az információm a Tollan titkokról " - felelte a lény, majd elhallgatott. [Kép: wink.gif]


- Rushy - 2003-11-25

Most Jacob kérdezett

-Mégis miféle titokról beszélsz?-Az idegen kissé szomorkás de mindenképp dühös tekintettel válaszolt.

-A technikájukat... A fejlettségüket nem maguktól érték el. Technikájuk nagy részét lopták. Valamit észrevétlenül, de van olyan amiért kiirtottak egy egész fajt. Bár ezt nem nagyon említik a történelem könyveik, ma is tudják, hogy mi történt és nem bántak meg semmit, sőt ha volna rá lehetőség újra megtennék. Tőlünk is elloptak ezt-azt és ezért jónéhány társunkat megölték. Engem nem a bosszú vezérelt ide. Csak a földieket akarom megvédeni. Vigyázzatok magatokra ne higyjétek el egyetlen szavukat sem.


- Data - 2003-11-26

A Bak'htara csodás szemei még haragosan villantak egyet, majd ismét visszatért a barátságos tekintet. O'Neill végignézett a kissé polipszerű lény hat végtagján, kékesen csillogó bőrén, majd ismét a szemeket figyelte, amelyekben csak az igazságot látta. Eközben Sam is magához tért és azonnal tudta, hogy amit anyja mondott neki, az teljes összhangban áll a lény mondandójával.



Teal'c várakozón nézett a lényre. "Még nem árultad el a neved" - mondta. "Igazad van, de az én nevemet a ti hangképző szerveitekkel nem lehet kiejteni. " - felelte a lény. "Elmondanád, miért vagyok olyan fontos és hogyan kapcsolódik az én ügyem Carter százados ügyéhez?" - kérdezte a jaffa, majd kérdően felvonta szemöldökét. " Mindez nagyon régen volt, akkor még Thor csak egy egyszerű asgardi volt és a Goa'uldok sem jelentettek akkora veszélyt, mint ma. VOlt egy faj, akitől még ők is rettegtek. Azok csak Tarbaknak hívták magukat. Az ismert galaxis nagy részét uralták, de többet akartak. Tőlünk a fényalkalmazkodás részleteit akarták megtudni, az asgardoktól pedig a dezintegrálás technikáját. Lényeg az, hogy kirobbant egy nagyon hosszú és véres küzdelem, melyben kiemelkedő szerepet foglalt el, egy mai fogalmakkal humanoid lény. Az asgardok egyik kísérletének eredménye volt. Tulajdonképpen ő volt az első olyan lény a galaxisban, aki a mára jelentős szerepet elért embereket képviselte. TErmészetesen még nem úgy nézett ki, mint ti. Az ő feljavított képességeivel mi, az egyesült ősök kidolgoztunk egy tervet, amivel gyakorlatilag elpusztítottuk a Tarbakokat, pár ezer túlélőjük a galaxis peremén talált menedéket.



Jardo okossága lenyűgözött minket, ezért kollektive úgy döntöttünk, hogy érdemes foglalkozni ezzel az új fajjal és segítettük, hogy létrejöjjön az első kisebb kolónia. Aztán ment minden a maga útján. Teal'c te pontosan Jardo kései leszármazottja vagy, DNS-edben ott van kódolva az a tudás, amire most nagy szükségünk lesz, nemcsak a Goa'Uld miatt. A nő pedig - ezzel jelentőségteljesen Sam-re szegezte zöldben ragyogó szemeit - csak egy bábu a tollanok egyik veszélyes játékában."



Teal'c és O'Neill egymásra nézett, továbbra sem értettek mindent, hiszen a lény rejtvényekben látszott beszélni, de szinte teljes összhangban mozdultak Carter és JAcob irányába. Ekkor az egyik tollani őr előkapott egy kampóhoz hasonlító tárgyat, majd felkiáltott. "Állj, vagy olyat teszek, amilyet ezek a falak évszázadok óta nem láttak!" A két ember megtorpant, ám a Bak'htara felemelte egyik végtagját és a férfi kezében a fegyverrel a falhoz tapadt. Az SG-1 felsorakozott a két CArter mögött, majd választ várva szegezték tekintetüket a tanácsra. [Kép: wink.gif]