Abydos Gate Fórum
Aranyhal - Nyomtatható verzió

+- Abydos Gate Fórum (https://forum.csillagkapu.hu)
+-- Fórum: Abydos Gate - Csillagkapu.hu (https://forum.csillagkapu.hu/forum-4.html)
+--- Fórum: Magyar Csillagkapu Klub (https://forum.csillagkapu.hu/forum-45.html)
+---- Fórum: Rajongói történetek (https://forum.csillagkapu.hu/forum-18.html)
+---- Téma: Aranyhal (/thread-253.html)

Oldalak: 1 2


Aranyhal - Kathryn - 2009-04-03

Álljon itt közzétéve első irományom a Csillagkapu témában. Amióta megírtam, megtudtam, hogy ennek a sztori típusnak külön neve is van, illetve hogy az ilyesmi írónak külön "állatnevet" adott a csillagkapu-fan társadalom (shipper - ha jól írom).



Még valami. aki keményebb véres jelenetekre számít, unatkozni fog. Ez inkább romantikus, kicsit talán szirupos és főleg női gondolatok.



************--------------------*************************





Pakoljon? Csak ennyit vetett oda, azt is szinte parancsba adta!

O'Neill kiviharzott a ZPM-mel és Sam Carter zavartan állt a laborjában. Valami történik, súgta az elméje és a szíve egyre lelkesebben helyeselt is hozzá. Annyi minden történt az elmúlt hetekben. A magánélete teljesen összezavarodott.

Az apja halála egy teljesen más élet kezdetét jelentette. Nem volt jobb vagy rosszabb, de kétség kívül más volt. Ritkán találkoztak és akkor is inkább olyankor, ha valami válság volt és azt kellett közösen kezelni. Mégis, más érzés volt a csillagokra fölnézni, és ha hónapokig nem is látták egymást, eltöltötte az a biztos tudat, hogy az apja odakinn röpköd valahol a hajójával és fontos feladatokat végez el. A csillagos égbolt olyan üresnek tűnt nélküle.

Markkal és a családjával utoljára a temetésen találkoztak, Sam nem akart a bátyjával mélyebben beszélgetni, mert akkor óhatatlanul szóba kellett kerüljön, hogy van Pete. És persze ott volt Pete. A kapcsolatukról el eltöprengett néha magányos perceiben. Igazából már fogalma sem volt róla, tulajdonképpen mi is történt közöttük. Mark hozta össze őket, úgy gondolta jó ötlet. Csakhogy mennyire nem ismerte a húgát, az úgy tűnik, ebben testesült meg legfőképp.

Sam nem bonyolódott bele egyetlen kapcsolatba sem hosszú éveken át. Sajnos besétált az életébe egy magas, fanyar humorú ezredes és miközben egyre inkább csodálta, egyre jobban próbált megfelelni az elvárásainak, azon kapta magát, hogy a tisztelet rajongássá, az pedig valami egészen mássá alakult át benne?

Sam gyorsan kisöpörte a fejéből ezeket a gondolatokat és másfelé terelte a figyelmét, miközben lopva a nyitott ajtóra pillantott, mintha valaki azon keresztül benézve beláthatott volna a fejébe. Egy pillanatra sem adhatta meg magát az ábrándjainak, ?csak semmi érzelem, tiszta gondolatok kellenek? biztatta magát. Tétován az asztalára nyúlt, de rájött, a laptop kikapcsolásán túl nincs mára már semmi feladata, haza kell mennie pakolni.



Hazafelé az autóban bekapcsolta a rádiót. Valami kellemes zenére vágyott, de jobbára csak fura zörejeket adtak minden adón. Végül némi gombnyomkodás után rálelt egy csatornára, amelyen nosztalgikus számokat sugároztak. Ismerős, kellemes volt, mégis kissé zavarta benne valami. Aztán rájött: Pete elvitte egyszer egy mulatságra, ahol éppen ilyen nosztalgikus zenére táncoltak egy csapat társkereső nyugdíjas ismerkedő estjén. Fölsejlett, mennyire örült neki, milyen boldognak és felszabadultan szerelmesnek érezte magát. Aztán rögtön eszébe jutott a másnapi kínos néhány pillanat a liftben O?Neill ezredessel. Valószínűleg már akkor észre kellett volna vegye, nem egészen stimmel az újdonsült kapcsolat.

Persze senkit nem hibáztathat, csak saját magát. Rajongásának tárgya elérhetetlen messzeségben volt. Ő pedig úgy döntött, annyi töprengés és ambivalens érzelem után végre rendbe teszi érzelmi életét és egy rendes fiúval fog járni, mint az összes többi fiatal nő a bolygón. És Pete tökéletesen megfelelt a szerepre. Vicces volt, kedves, figyelmes, lovagias és Sam-nek nagyon imponált, hogy nyíltan kimutatja a felé irányuló érzelmeit. Szüksége volt rá, mint kiszáradt földnek a tavaszi esőre. Amikor vele volt, nem Samantha Carter volt, a légierő őrnagya, hanem Samantha Carter, a szőke lány az utcából. Végre nőnek érezte magát és a valódi vágyait egészen jól sikerült elzárnia a lelke egyik hátsó kis kamrájába.

Aztán valahol kettéváltak a dolgok. Szeretett Carter őrnagy lenni. A parancsnokság világa, a barátai, a munkatársai egy teljesen más univerzumot jelentettek számára. Pete eközben egy amerikai álomcsaládot akart összehozni magukból álomotthonnal, virágokkal a kertben, gyerekekkel és saját kutyával. Amikor végül igent mondott a házassági ajánlatára, azt gondolta, esélye van a normális életre. Megkapja végre azt, amiről az apja folyton beszélt, hogy megérdemli. Valahányszor egy idegen bolygó mostoha körülményei között vészelt át egy éjszakát, mindig elálmodozott arról, hogy ha egyszer megvívják végre a háborújukat, akkor hogyan fog élni. Ez az álom éppen egybevágott azzal, amit Pete készült kiépíteni kettejük köré.

Aztán ahogy teltek a napok, a gyűrű egyre súlyosabbnak tűnt. Jó indok volt, hogy a küldetésekre nem viheti magával, így a parancsnokságra sem vitte be. Aztán rájött, hogy a hírt sem mondta el a barátainak. Valami zavarta ebben az egészben. Végül meggyőzte magát: amit akar, még csak nem is akarhatja, semmiképpen sem lehet az övé, s ha hozzámegy Pete-hez, legalább lesz egy esélye. Csak egyelőre nem mondta el senkinek, hátha azok nem veszik észre és akkor úgy tehet, mintha nem történt volna semmi. Magában folyton egy titkos esélyt adott annak, ha netán O?Neill mégis mondani akarna valamit?



Sam hazaért, megállt a háza előtt és eszébe jutott a reggel, amikor végül úgy döntött, beszélnie kell Jack-kel. Nem sokkal előtte mutatta meg neki Pete a házat és ő elvitte a férfit, hogy az apjával találkozzon. Valahogy nem ilyen érzéseket várt önmagától egy hasonló helyzetben. Mélységesen zavarban volt és az apja úgy tűnt, csalódott. Egy árva szót sem szólt Pete ellen vagy mellett, csak folyton arra célzott, hogy Sam-nek a boldogságot kellene választania. Fogalma sem volt róla, a lánya mennyire egyetért vele a szíve legmélyén. De hát megalkudott az érzelmeivel és nem látott a helyzetből más kiutat. Tisztán emlékezett a pillanatra, amikor teljesen összezavarva és a kétségbeesés határán küzdve hazament. Lefeküdt, gondolván a hétvége nyugalmában lesz ideje gondolkodni, de végül egész éjjel nem jött álom a szemére, csak hánykolódott az ágyban. Hajnalban fölkelt és miközben kávét főzött magának, úgy döntött, tennie kell valamit, különben megőrül. Minden erejére szüksége volt, hogy elmenjen Jack O?Neill házához és beszéljen vele. És a pillanat, amikor rájött, Jack nincs egyedül, maga volt a pokol. Ha akkor ott nem szólal meg a telefonja, valószínűleg sírógörcsöt kapva fut az autójáig, végképp hülyét csinálva magából.

Sam lerázta magáról a nyomasztó emléket és kiszállt az autóból. Belépett a házba, szerencsére világos volt, már nem kellett lámpát gyújtania. Ledobta a cuccait és bevette magát a konyhába. A hűtőt kinyitva rá kellett jöjjön, kifogyott a kedvenc gyümölcsleve, az egyetlen amire ma reggel még egyáltalán vágyott. Kivett végül egy ásványvizes palackot és csak úgy üvegből ivott egy jó húzásnyit. Letette a palackot, végignézett a lakáson és rájött, pakolnia kell.

O?Neill délre ígérte magát és addig még egy órácskát pihenni is szeretne. Kinyitotta a szekrényt és azon töprengett, mit is rakjon be. Végül egy kényelmes pizsamát, egy sportcipőt és néhány kimondottan horgászásra alkalmas sportos holmit dobott a hátizsákjába. A folytonos küldetések rutinos csomagolóvá edzették, így nem foglalkozott a kérdéssel öt percnél tovább. Engedett magának egy kád vizet és miközben beleereszkedett a gondolatai elkalandoztak Jack felé. Lejátszotta magában ismét, hogyan gyötrődött az úton Jack házától a parancsnokságig. Könnyek között hülye baromnak titulálta magát jó hangosan többször is, aztán mikor megérkezett, úgy döntött, legalább egy emberrel tisztességes lesz. Megmondja Pete-nek, hogy nem képes hozzámenni. Legalább az ő életét ne tegye tönkre, ha már a sajátját úgy tűnik, sikerült.

Az apja halálos ágyánál minden erejét össze kellett szednie, hogy megnyugtassa, a lányát boldogság reményében hagyja itt. Valahogy most is ott volt az érzés, hogy Jackob úgyis tud mindent, és reméli, Sam valóban a boldogságot választja.

És akkor Jack odajött hozzá. Az apja agóniájának megrendítő pillanatai alatt átkarolta őt. És ettől egész testét és lelkét nyugodt, biztonságos érzés járta át. Élete minden kritikus pillanatában ott volt Jack O?Neill, hogy átkarolja őt. A mozdulat olyan ismerős volt, olyan tökéletes vigaszt nyújtott, amilyet soha senki másnál nem tapasztalt egész életében. Hálás volt érte és amikor megköszönte, hogy vele van, a tábornok olyan érzelemmel teli hangon suttogta, hogy ?mindig?, mintha csak örök hűséget esküdne neki. Érezte a bőrén a leheletét, vállán a karját, kezét a kezében. Semmi másra nem vágyott egész életében, csak éppen erre az egyre, és már teljesen biztos volt abban, hogy jól döntött, amikor a jegyesség fölbontását választotta. Nem szabad megalkuvónak lenni, az ember vagy megtalálja a társát vagy inkább hagynia kell a dolgokat a maguk medrében folyni és magányosan kell járni az utat.



És most őt várta. Jack fölviszi őt a kis kunyhójába, amivel már annyi éve fenyegette. Pecázni fognak a tóban, amiben egyetlen darab hal sincs. Persze, jön Daniel és Tealc is, szóval együtt lesz a csapat, de most talán éppen ez az, amire szükség volt. Különben is botorság lenne a tábornokkal kettesben maradnia.

Sam elszundított a kádban.

Kopogásra ébredt és éppen kezdett rájönni, hol is van, amikor odakintről egyértelműen Jack O?Neill hangját hallotta.

-Carter, itthon van?

-Egy pillanat! - kiáltott ki, amint kiugrott a kádból egy nagy fürdőlepedőt tekerve magára. ? Máris nyitom!

Persze így nem nyithatott ajtót, mert hát mégis a felettese. Eszelős tempóban rángatta fel alsóneműit és az előkészített nadrágot és pólót.

-Valami baj van? ? kérdezte O?Neill, amikor meglátta a nőt a nedvességtől egy kissé ráfeszülő pólóban, összeborzolt vizes hajjal, levegő után kapkodva.

-Semmi, csak? elaludtam a kádban, de máris készen vagyok. Van a főzőben kávé, szolgálja ki magát uram, amíg hozom a csomagom.

A férfi bejött, majd amikor Sam eltűnt, még egy pár mozdulat erejéig megpróbált utána lesni, aztán úgy döntött, iszik abból a kávéból.

Sam egy perc múlva előtűnt, ő is töltött magának a kávéból, majd éppen csevegő módba akarta magát állítani, amikor nagy nehezen rájött, a tábornok egyedül jött.

-A többiek hol vannak, nem akarnak inni egy kávét? ? kérdezte, remélvén, hogy csak a kocsiban várakoznak.

-Nincsenek itt ? felelt O?Neill hanyagul, miközben Sam arcát fürkészte, vajon hogyan hat rá a válasza. ? Tealc telefonált, hogy valami váratlan csörte miatt haza kellett ugorjon, de hamarosan indul utánunk. Danny fiú meg azt mondta erre, hogy akkor megvárja és együtt jönnek egy nagy láda sör társaságában.

Sam torkán a következő korty kávé sehogyan sem akart lejjebb csúszni. Kétszer is nekirugaszkodott, mire végre sikerült. O?Neill látva meglepetését igyekezett megnyugtatni.

-Carter, nincs mitől félnie, általában jól vezetek.



Húsz perc múlva Jack kocsiján száguldottak Minesota felé. Összevissza csevegtek mindenféle üres témáról, hogy hogyan haladnak bizonyos kutatások, hogy miféle műszert lehetne még fölállítani az orvosi részlegben és hasonlók. Szóba került az új ZPM és a hozzá fűzött reményeik. Elégedettek voltak mindketten a helyzettel.



A nap éppen hanyatlani kezdett, a fény már nem volt olyan intenzív a kicsi tó partján, amikor megérkeztek. Éppen kiszálltak a kocsiból, amikor megérkezett egy közeli kereskedés futárkocsija, akiktől Jack élelmiszereket rendelt négyük számára a következő pár napra. Becipelték a csomagokat és a holmijukat, majd sietve kinyitogatták a ház ablakait, hogy frissüljön egy kicsit a levegő odabenn. Szükség volt némi portalanítsára is. Jack esküdözött, hogy a takarítónő annak ellenére hagyta őt ott, hogy kivételesen kedvesen bánt vele.

Szervezetten, összeszokottan oldották meg a feladatot. Míg O?Neill sorra bekapcsolta az áramot a gázt és a vizet, Sam a bútorokról tüntette el a rárakódott porréteget, majd hozzálátott, hogy a konyhasarokban elrendezgesse a hozatott élelmiszereket. Egy nagy csomó hotdog kiflit, apró grill kolbászkákat, nagy adag friss húst, mustárt, sört, zöldségeket, kávét és Sam kedvenc kék zseléjéből egy jókora instant adagot és még pár apró dolgot, amiről a nő úgy sejtette, a horgászáshoz lehet köze.

Két kisebb szoba volt a házban, mindkettőhöz saját kis fürdő csatlakozott és a tábornok megmutatta Carternek, melyik lehet az övé. S mivel előző éjjel nem sokat aludtak, úgy döntöttek, korán lepihennek s ment mindenki a maga részlegébe.



Sam éjszakája nagyon zaklatottra sikerült. Azt álmodta, haza akart menni, de fogalma sem volt róla, hol lakik. Addig hánykolódott nyugtalanul, míg végül nagy nehezen megjelent a hajnali nap első keskeny fénycsíkja az ablakpárkányon belül és akkor fölkelt. Lábujjhegyen kióvakodott a konyhába és azt gondolta, főz magának egy kávét, majd azzal együtt kisétál a tó partjára és leül kicsit elmélkedni, míg O?Neill fölébred. Éppen elkészült a kávéja és kitöltötte egy bögrébe, amikor nyílt O?Neill szobájának ajtaja. Ezerszer látta már őt küldetéseken, amint reggel feltápászkodik a fekhelyén és rövid erőlködés után rámosolyog és hetykén odaköszön nekik. Az eltérés csak annyi volt most, hogy egy trikót és hozzá rövid nadrágot viselt. Megállt az ajtóban és miután köszöntötte, hosszan, álmodozó mosollyal nézett Samre. A nő a kávésbögre mögül kénytelen volt fölfigyelni rá, de a férfi ezután sem vette le róla a szemét. Sam végül leengedte a bögrét és visszanézett rá, majd megkérdezte:

-Valami baj van?

-Semmi, sőt! Csak azt figyeltem, milyen tökéletesen illik a konyhába így reggel. Kávé a kezében, kicsit kócos, pizsamában és mezítláb.

-Hát? az az igazság, hogy papucsot elfelejtettem hozni ? kapaszkodott bele Sam az egyetlen szóba, amitől azt remélte, a kínos pillanat elmúlik.

-Semmi gond, van itt néhány pár, már hozok is egyet!

Azzal Jack eltűnt a szobában, ahol Carter aludt. Az ott lévő szekrény aljában volt néhány régi lábbeli és talált köztük papucsot is, amivel kifele indult. Egy pillanatra megállt, amint a szeme megakadt a sarokban álló karosszéken. Halványkék melltartó volt rádobva. Lelki szemei előtt egy pillanatra feltűnt Carter szeme, amit valószínűleg csodásan kiemelne, ha csak ezt a darabot viselné.



Később, miután mindketten zuhanyoztak és felöltöztek, kisétáltak a pici stégre. A víz lágyan fodrozódott, a délelőtti nap vakítóan csillogott a felszínén. A csönd szinte tapinthatóan lengte be a környéket, sehol egy lélek. Egy idő után abbahagyták a felszínes fecsegést és elhallgattak. Hosszú csönd után végül O?Neill szólalt meg.

-Tudja Carter, én valójában csak két dolgot nem értek, mármint magával kapcsolatban.

-Két dolgot? ? kérdezett vissza Sam, majd elnevette magát. Mosolya vetekedett a vízről visszatükröződő nap fényével. ? Mi az a kettő?

-Az egyik az, hogy néhány hete miért keresett föl, a másik pedig, hogy miért bontotta fel az? eljegyzését.

Sam tisztán érezte, amint az utolsó csepp vér is elszublimálódik a testéből. Ezt a két kérdést tényleg O?Neillel kellene megbeszélnie, azonban ha egyedül kellett volna rászánnia magát, valószínűleg ő lett volna az utolsó a galaxisban, akinek elmondja. Nagy nehezen szedte össze magát annyira, hogy válaszolni tudjon.

-Tudja, az első kérdésére a válasz már nem érdekes. Olyan dolog miatt kerestem föl, ami azóta magától megoldódott. A másik viszont egy kicsit bonyolultabb. Pete nagyon rendes ember, de minél jobban belebonyolódtunk a dologba, annál kevésbé tudtam elképzelni magam a közös életünkben. Akármennyire is vonzó volt a ház, a család kutyák. Képtelen lettem volna úgy élni. Nem mintha nem akarnék normális családi életet, de éppen a lényeg hiányzott volna, pont az, ami a legfontosabb az egészben. Egyáltalán nem volt könnyű döntés, de azelőtt kellett kiszállnom, mielőtt végzetes hibát követek el és ezzel az ő életét is tönkre teszem. Egyik részem igazán akarta, másképp nem kezdtem volna bele, de kénytelen voltam szembe nézni önmagammal és belátni, ha megalkuvó leszek, nem csak a saját magammal játszom. Képtelen lennék úgy házasságban élni, hogy nem tudom teljesen átadni magam. Az ilyesmit nem lehet felszínesen csinálni és ez előbb utóbb nem csak engem és a kapcsolatunkat, de őt is tönkre tette volna.

-Pete hogy viselte?

-Azt hiszem, rosszul. Nem egészen úgy reagált, ahogy vártam, de ez egyikünk számára sem volt könnyű.

Lopva Jack-re nézett, aki minden figyelmét rá összpontosította, aztán összeszedte minden maradék erejét és megkérdezte:

-A maga barátnője hogy van?

-A barátnőm? Kidobott.

Jack valami rejtélyes oknál fogva elmosolyodott. Sam hirtelen nem tudta eldönteni, ez a szokásos O?Neill féle ál-nemtörődöm-mosoly vagy valami más.

-Sajnálom ? felelte Carter zavartan és hirtelen nem tudta, érez-e megkönnyebbülést.

-Tudja, Sam ? öhh? sajnálja?

-Én nem, de ?Hogy tehetett ilyet? ? a nő zavara egyre fokozódott.

-Azt mondta, kidob, mert szerinte van egy problémám.

- Problémája - lepődött meg teljesen őszintén Sam ?, micsoda?

-Maga ? suttogta a férfi, s a hangjában annyi érzelem koncentrálódott, hogy a nő beleborzongott. Lassan felé fordította a fejét:

-Én? - kérdezte vissza.

-Igen. Amikor az első napon a gyönyörű lábaival besétált a makulátlan egyenruhájában a tárgyalóba? Valószínűleg ott rögtön szólnom kellett volna, hogy ez számomra egy végzetes pillanat volt. Nem mintha bánnám az eltelt nyolc évet, de ezt mindenképpen.

-Mégis hagyta volna, hogy hozzámenjek Pete-hez, - kérdezte reszkető hangon Carter és lesütötte a szemét. A tábornok annyira közel volt, hogy szinte érezte a tarkóján a leheletét.

-Csak azt akartam, hogy boldog legyen ? felelt a férfi és hangjában egyszerre torlódott föl tengernyi érzelem és végtelen gyöngédség - és amikor a múltkor megjelent a kertemben, rögtön tudtam, hogy nem az. Hirtelen teljesen bizonyossá vált, mekkora egy barom voltam, amiért hagytam hogy bár mi közénk álljon.

Egymásra néztek, szinte hitetlenkedve a másik szavain. Majd Carter szólalt meg elsőnek.

-Akkor most mi lesz?

-Nem tudom ? felelt a tábornok -, de szerintem most csókolóznunk kellene.

Sam ránézett. Keze hozzáért a kezéhez, ahogyan ott álltak a tó partján abban a végtelennek tűnő pillanatban. Testének minden egyes molekulája megremegett, amikor Jack ajka hozzáért az övéhez. Csak éppen megérintette puhán, gyöngéden és egy hosszú percig ott is maradt. Aztán a lágy érintés megszakadt, a férfi egy egészen kicsit hátrébb húzódott. A nő ránézett, ragyogó kék szemeiben az egész lelke ott tükröződött és ez a lélek csak utána sóvárgott.

Két felnőtt ember, két harcedzett katona állt egymással szemben, akiknek a legbensőbb, legféltettebb titkára derült fény. Maguk sem hitték, hogy ez igaz lehet. A sok év alatt begyakorolt rutin, amellyel eltitkolták a gondolataikat még önmaguk előtt is, most is kiváltotta bennük a reflexet: Tilos! Csak néztek egymásra mozdulatlanságba dermedve, mintha attól félnének, hogy egy villanással újra a valóságba kerülnek, bezárul az időhurok, vagy kiderül, hogy csak képzelődnek.

A szél egy pillanatra megborzolta Sam haját és Jack arcába fújt néhány szálat. Ez a pillanat éppen arra volt elég, hogy felébressze őket a valóságra, amelyet mostmár nem lehet nem tudomásul venni, nem lehet kizárni, szőnyeg alá söpörni. A testük szinte beleremegett a fölismerésbe, hogy ledőlt egy korlát, átszakadt egy gát és az ár megállíthatatlanul borít el mindent. Ettől a pillanattól kezdve semmi sem ugyanaz többé, az egész életük megváltozik, végre mindketten célba értek. Valami félelem-féle hagyta el a testüket, lelküket és szabadította föl mindkettejüket a reménytelenség rabigája alól, s szívüket elöntötte a boldogság, a hit, hogy még minden teljesülhet, amire vágytak. Először csak halványan mosolyogtak egymásra. Már semmit sem bántak, amit valaha is tettek, mert végre egyértelműen látszott, hogy mindennek volt értelme. Ha bármi könnyebb vagy egyszerűbb lett volna, a kincs, amit most kaptak, nem lett volna ilyen hatalmas, ennyire értékes.

Aztán végre elszabadultak az érzelmeik: nevetgéltek, ölelgették egymást, apró csókokat váltottak és simogatták egymás haját, arcát, nem győzvén összes érzékükkel befogadni a másikat. Aztán egy idő után letelepedtek a kis stégre, szorosan egymás karjaiba és végre nem üres vagy kínos dolgokról fecsegtek, hanem a valódi érzéseikről.

Lemenőben járt a nap, amikor a boldogságtól szinte megrészegülve ültek egymás karjaiban még mindig ugyanott és a tökéletes szélcsendben egymás szívverését hallgatták.

-Mielőtt elindultunk ide ? szólalt meg O?Neill -, beadtam a lemondásomat.

Cartert teljesen váratlanul érte a hír.

-Mit csináltál? - ránézett, de a férfi nem válaszolt. ? Ezt nem kellene, hiszen a parancsnokság az életed, te vagy az egyetlen az egész bolygón, aki képes rá, hogy?

-Meg kellett tennem.

-De hát miért?

-Ugyanazért, amiért te elküldted Pete-et. Akármennyire is fontos, akármennyire is jó, de találtam valamit, vagyis valakit, aki sokkal fontosabb számomra. Soha többé nem akarok különválni tőled, egyetlen pillanatra sem. Meggyilkolt a gondolat, hogy nem törődhetek veled úgy, ahogyan azt szeretném.

A nő visszadőlt a karjai közé, arcát a mellkasához simította, aztán mikor a férfi elcsöndesedett ő is meglepte.

- Tudod, az a helyzet, hogy én is megírtam a lemondásomat. Az asztalomon van a laboromban, úgy terveztem, hogy amint innen visszatérünk, odaadom neked.

Most a férfin volt a sor, hogy tiltakozni kezdjen.

-Egy pillanat, ezt nem teheted! Katonát másikat is találnak a helyemre, de te különleges vagy, pótolhatatlan. Nem fogom elfogadni!

Sam ránézett, egy ideig hallgatta a heves tiltakozást, majd csendesen így szólt:

-Azt hiszem, ha akarunk egymástól valamit, akkor kénytelenek leszünk elfogadni a másik döntéseit ? aztán odaemelte a kezét a férfi arcához és végigsimította. ? Jack ? mondta ki a szót, amit oly sokáig lehetetlen volt kiejtenie. Aztán megcsókolta a férfit, de most nem óvatosan és félénken, mint eddig, hanem minden vágyával fűtve, kiélvezve annak minden édességét.

És akkor megcsördült a telefon. Úgy ugrottak szét, mint a megriasztott őzek, szinte megrettentek, mintha bűn elkövetésén kapták volna rajta őket. Aztán a telefon megint csörgött egyet és O?Neill rájött, ez csak a mobilja. Nagy nehezen előhalászta a nadrágja zsebéből és ránézett a kijelzőre, majd bekapcsolta és beleszólt:

-O?Neill, mondja! Ááá, Tealc, öreg cimbora! Visszajöttél? Na, hogy ment?..,Azt hittük, már ma este ide értek. Rendben, pihenj nyugodtan, holnap várunk!

Azzal letette és Sam-re nézett. Az igazság az volt, hogy teljes egészében megfeledkeztek mindketten a barátaikról. Akár a kapuból is beszólhattak volna e pillanatban, hiszen tényleg arról volt szó, hogy ma délután érkeznek.

Odanyúlt a nő kezéért, megfogta és némi habozás után megkérdezte:

-Mit szólnál hozzá, ha most bemennénk a házba és jól bezárnánk az ajtót? Persze csak ha nem találod túl gyorsnak az iramot?

Carter abban a pillanatban talpon volt és nyújtotta neki a kezét, hogy fölsegítse.

-Túl gyors? Most viccelsz, nyolc éve várok erre a pillanatra! ? azzal határozott léptekkel elindult a ház felé.

-Akkor valószínűleg jól össze kell szedjem magam ? vakarta meg O?Neill a fejét. De ez mit sem változtatott a lelkesedésen, amellyel a nő után indult.

Az ajtót gondosan bezárta maga után és amikor megfordult, a nő éppen a kardigánjából csusszant ki. Jack leküzdhetetlen vágyat érzett, hogy a többi ruhadarab az ő keze nyomán kerüljön le a nő testéről. Odasietett és átölelte, aztán megcsókolta, olyan forrón, hogy Sam egészen elgyengült s egy pillanatra a térdei is megrogytak. Csak kapaszkodott a férfi nyakába s közben képtelen volt uralni a saját testét. Amikor Jack ajkai végigszántottak a nyakán, egészen le a kulcscsontig, majd a vállaira kalandoztak, maguk előtt tolva a rózsaszínű póló szegélyét, Sam nem bírt többé magával és egyetlen mozdulattal szétrántotta a férfi mellkasán az inget, képtelenül arra, hogy nyugodtan kivárja amíg a gombokat egyenként kioldhatja.

-Jézusom ? nyögött fel a férfi, s ugyanazzal a levegővétellel ő is lekapta a nő fölsőjét.

Innentől már nem volt megállás. Az elfojtott láng erőre kapott és tűzhányóként készült kitörni. Egyre beljebb és beljebb jutottak Jack hálószobája felé, míg végül nem állt több akadály előttük és végigdőltek az ágyon. Aztán már hiába volt minden, a dolgok teljesen összegabalyodtak. Az édes kín, a felszabadult öröm, a sokéves megtartóztatás után beteljesülésért követelőző vágyak, a másik fölfedezésének mindent elsöprő öröme, a bizonyosság érzése és a legegyszerűbb ösztönök uralkodtak el rajtuk, melyek teret követeltek maguknak, túllépve a józan észen, maguk mögött hagyván a létező összes tabukat.

A házra lassan rátelepedett az éj. Körös körül tücskök ciripeltek, elszórtan békák kuruttyolása hangozott. Odabenn egy emberpár beszélte az ősi nyelvet, amely átívelt évezredeken, generációkat hozott létre, nem törődve háborúval, fájdalommal, s amelynek titokzatosságát éppen az adta, hogy valódi jelentését egyszerre mindig csak kettő érthette.



Kimerülten feküdtek egymás karjaiban, szorosan összefonódva. Az idővel foglalkozni nem jutott eszükbe, fogalmuk sem volt, este van-e vagy reggel. Egy lámpa halvány, lecsavart fénye gyöngéden világította meg Sam Carter arcát, ahogyan tökéletesen ellazulva, angyalian békés arccal feküdt, Jack vállán nyugtatva a fejét. Csodálatos élmény volt, megnyugtató elevenség áradt belőle, ahogyan érezte ereinek lüktetését, az illatát, teste minden egyes apró részletét.

A férfi annyira gyönyörűnek látta, hogy képtelen volt lekapcsolni a lámpát és vele együtt átadni magát a pihentető álomnak. Újra és újra meg kellett győznie magát róla, hogy nem álmodik. A nő összekuszálódott szőke haja hozzáért az állához és arra a bolondos vágyra késztette, hogy szálanként csókolja végig valamennyit. Sam megmozdult, kinyitotta a szemét és fölfelé fordítva az arcát ránézett. Látván a férfi tekintetét elmosolyodott. És igen, most is pontosan úgy nézett rá a gyönyörű szemeivel, ahogyan arra Jack egész felnőtt életében vágyott: teljesen elmerülve a szerelemben és benne. Végigsimította az arcát és gyöngéden megérintette ajkaival a nő homlokát.

-Szeretlek Samantha Carter, nagyon szeretlek!

-Csak el ne felejtsd, mert ezt még nagyon sokszor akarom tőled hallani ? felelte a nő és közelebb húzta magához a férfit egy csók kedvéért. ? Jól eltoltad Jack ? suttogta, amikor véget ért a csók -, én ezután már nem tudok úgy élni, hogy ne ölelj át a nap minden percében és ne mondhassam amikor csak akarom, hogy én is nagyon szeretlek.

Tekintetük összekapcsolódott s a lelki párbeszéd olyan formáját élték meg, amelyre csak azok képesek, akik hosszú ideje osztják meg az életüket egymással.



Sam kinyitotta a szemét és fölnézett. Igen, ott volt Jack ágyában, talán nem álmodta? Megfordult, hogy meglesse, ő hogyan alszik, azonban az ágy mellette üres volt. A párnán ott volt a mélyedés, a takaró félre volt dobva, Jack nem volt sehol. Felült, teljesen kipihentnek érezte magát, bár arról fogalma sem volt, hány óra lehet. Kicsusszant az ágyból, magával ragadva a takaróját és kinézett a nappaliba. A férfi nem volt sehol, és alig múlt reggel hét. Aztán meglátta őt. A stégen szöszmötölt elmélyülten valamit egy nagy doboz és két összecsukható szék társaságában. Sam besietett a szobájába, villámgyorsan lezuhanyozott és belecsusszant a ruháiba, végül felrántotta a sportcipőjét és a férfi után indult.

Jack amint észrevette, hogy közeledik, azonnal letett mindent és odasietett.

-Szia! ? üdvözölte nagy vidáman. ? Előszedtem a horgászcuccokat, gondoltam mire a többiek ideérnek, foghatnánk valamit és süthetnénk ebédre egy kis halat.

-De hát a tóban nincs is hal ? mondta a nő, miközben átölelték egymást -, meg kéne fontolni a B tervet.

-Semmi szükség másik tervre, azok után ami az éjjel történt, már bár mit el tudok képzelni.

Megcsókolták egymást.

-Bekészítettem egy kávét amíg aludtál, gyere igyuk meg! ? invitálta a nőt, és kézen fogva sétáltak be a házba. Aztán miközben Sam előszedte a kávésbögréket, arra lett figyelmes, hogy kattan a zár nyelve.

-Jack? - nézett ki kérdőn a szekrényajtó mögül. A férfi éppen ellenőrizte, jól záródott-e az ajtó, s ebből Sam azonnal tudta, mi jár a fejében. ? És a kávé?

De Jack már ott is volt, elkezdte csókolgatni és húzni befelé maga után a hálószobába. Aztán egy idő után már nem állt ellen és egyre intenzívebben kezdte viszonozni a közeledést. És ekkor Jack teljesen váratlanul elengedte és hátrébb lépett.

-Várj! ? mondta és nagy sebességgel kigombolta az ingét és ledobta. ? Csak a biztonság kedvéért, tudod nem hoztam olyan sokat.



Később, miután már a kávéjukat is megitták, Sam is kiment a stégre, vittek ki horgászbotokat és elkészítették a szereléseiket. Jack megmutatott pár alapfogást, majd kényelmesen elhelyezkedtek a székekben és nekikezdtek az ebédfogásnak.

A táj, egyszerű harmóniája, a madárcsiripeléstől hangos erdő, a víztükör tökéletes zavartalansága úgy hatott Samre, mintha vasalóval simítanák ki az idegeit. Tökéletesen boldog volt, tökéletesen elégedett. Éppen ott volt, ahol lenni akart, azzal akivel lenni akart. Tejesen igaza volt az apjának, ez a valódi boldogság. Ami maradék kétely még volt is a szívében az most mind tovaszállt. Csak szerelem és béke?

-Ez csodálatos ? mondta ki végül hangosan.

-Én megmondtam ? felelte boldogan Jack, és pontosan tudta, hogy Sam nem csak a horgászásra gondol.

-Már évekkel ezelőtt ki kellett volna próbálnom.

-Azért e túlozzunk ? viccelődött Jack.

És ebben a pillanatban hatalmas sügér ugrott fel a vízben pontosan előttük. Aranyszín pikkelyein megcsillant a napfény.


Aranyhal - jocsont - 2009-04-03

Elolvastam, nekem tetszik. Van egy-két klassz mondatod, ami különösen tetszett.

Amennyiben lesz második, én elolvasom. [Kép: icon_smile.gif]


Aranyhal - Kathryn - 2009-04-03

Jócsont Írta: Elolvastam, nekem tetszik. Van egy-két klassz mondatod, ami különösen tetszett.

Amennyiben lesz második, én elolvasom. [Kép: icon_smile.gif]





Köszönöm és a biztatást külön :-) csak igyekeztem megfogadni a tanácsokat :-) Most pár napra elutazom, így egy darabig biztosan nem nézek fel ide. Remélem lesznek még olvasóim :-)


Aranyhal - Shien Isozaki - 2009-04-03

Én is elolvastam és nekem is bejött.

Nem nagyon szoktam ilyen érzelmes történeteket olvasni, de ez kifejezetten tetszett.

Én is szívesen várnám az esetleges folytatását.


Aranyhal - Chaya - 2009-04-03

Aranyos történet lett. [Kép: icon_razz.gif] A végén az aranyhal jó kis poén.


Aranyhal - RR7 - 2009-04-09

Nekem is tetszett, aranyos. [Kép: icon_razz.gif] Várom a folytatást!


Aranyhal - Nelon - 2009-04-10

Szép volt [Kép: icon_smile.gif] Tökéletesen karakterhű, humoros, kiegyensúlyozott. Jó volt olvasni.


Aranyhal - chriszi - 2009-04-18

Nagyon jól sikerült "iromány", szinte látható volt számomra a történet. Remélem lesz folytatása valamilyen formában, ha már ezt a típusú romantikus szálat nem igazán kaptuk meg a sori folyamán. Köszi a ficet! [Kép: icon_mrgreen.gif]


Aranyhal - Kathryn - 2009-04-19

chriszi Írta: Nagyon jól sikerült "iromány", szinte látható volt számomra a történet. Remélem lesz folytatása valamilyen formában, ha már ezt a típusú romantikus szálat nem igazán kaptuk meg a sori folyamán. Köszi a ficet! [Kép: icon_mrgreen.gif]



Köszi! :-)

Szóval be kell valljam, dolgozom a folytatáson. Pontosabban alapvetően már kész is van, de szeretem érlelni egy kicsit, mielőtt közzéteszem az irományomat. Ha minden éle lesimult, és eléggé nekibátorodtam, akkor felrakom.


Aranyhal - Kathryn - 2009-04-21

Úgy döntöttem, nem rágódom tovább a folytatáson - bár titokban remélem, kevesebb helyesírási hiba és elírás maradt benne, mint az első felében.



Tehát "Aranyhal" - második nap





******************************************************



-Nem arról volt szó, hogy nincs benne hal? – kérdezte Sam, miután végre magukhoz tértek az első meglepetésből.

-Hát általában… - felelte kicsit megzavarva Jack, aki önmaga is elcsodálkozott.

Még föl sem ocsúdtak igazán, amikor újabb mozgásra lettek figyelmesek. Teal’c és Daniel közeledtek egy hatalmas hűtődobozzal, amit nagy nehezen tettek le mögöttük, majd rögvest előszedtek belőle egy-egy üveg sört.

-Üdv! Csatlakozhatunk? - kérdezte Daniel.

-Minden további nélkül – felelt Jack. Oldalt fordulva meglátta Teal’c-et, aki már a ház környékén jártasabb volt kissé és az egyik földön fekvő szerelést magához is vette.



Aztán csak pecázgattak, közben sört kortyoltak és összevissza fecsegtek mindenféléről - néha egymástól teljesen eltérő témákról beszélt mindenki. Időnként elhallgattak, egyszerűen csak örültek, hogy együtt vannak, a négyük közti beszélgetés nem igényelt föltétlenül szavakat. Ami újra és újra fölvetődött, az a ZPM megszerzésének különlegesen csavaros módja. Végül sikeresen megállapodtak abban, hogy az időutazás kérdése jó sok fejfájással jár.

-Valószínűleg nem volt olyan szörnyű, mint amilyennek elsőre hangzik – vetette föl Daniel, aki egyetlenként inkább kivonta magát a horgászás alól. Valami nagyon foglalkoztatta, amiről egyelőre nem beszélt, azonban ülni sem tudott miatta nyugodtan, le föl téblábolt körülöttük. A többiek nem sürgették, tudták, ha eljön az ideje, úgyis elmondja. – Szerintem biztosan egész jól elboldogultunk. Bárcsak valahogyan találkozhatnék azzal az énemmel és alaposan kikérdezhetném, rengeteget segítene a mostani kutatásaimban.

-Kíváncsi vagyok, hogyan végeztük – vette föl a fonalat Sam. – Minden jel arra utal, hogy ott ragadtunk és gondolom ennek oka volt. Őszintén szólva úgy gondolom, nagy ostobaság volt visszamenni és szerencse, hogy mivel a korábbi énünk megtette, nekünk most nem kell.

-Volt egy jelentősebb lázadás is azokban az években, kíváncsi vagyok mennyi részünk lehetett benne – merengett tovább Daniel és a nyomaték kedvéért egy aprócska kortyot ivott a söréből.

-Valószínűleg meghaltunk, miután a goauld rájött, kik vagyunk – vetett véget az álmodozásnak Teal’c egyetlen józan mondattal.

-Én a magam részéről úgy gondolom – tette hozzá O’Neill a saját véleményét -, addig utazgattunk a galaxisban, amíg nem találtunk egy kellemes napsütötte bolygót, elegendő mennyiségű sörrel és ott éltük le az életünket. Gyerekeket nemzettünk – sandított Carterre - és az utódaink emlékművet állítottak nekünk. Mellesleg megfájdul a fejem ettől a témától és a mostani dolgunk sokkalta fontosabb.

Persze a sügér nem jelentkezett a csaliért, így aztán amikor megéheztek végül összeszedték a holmijukat és visszaballagtak a házba, hogy elkészítsék a hűtőben várakozó húst.



Teal’c kissé kételkedve figyelte, amint O’Neill mindenféle bűvészmutatványt bevetve igyekezett parázzsá változtatni a jobbára csak füstölögni kívánó faszenet.

-Ha itt lenne a botfegyverem, most nem kéne ennyit kínlódnod – jegyezte meg végül.

-Ha a Pizza Hut-ban lennénk, akkor már jól is laktunk volna – riposztozott némi szarkazmussal a tábornok. – Ugyan, Teal’c, ebben az egészben éppen ez a „kínlódás” az érdekes. Romantikus dolog magadnak készíteni a szabadban a vacsorát. Nézd végre a jó oldalát és élvezd a természet lágy ölét!

-Azt egyelőre nem látom, hogyan lesz ebből vacsora, de jó oldala tényleg van! A füst miatt úgy tűnik egyetlen szúnyog sincs a környéken.



Odabenn a házban Sam és Daniel kiflit pakoltak egy kosárba, zöldségeket daraboltak és tudományos alapossággal zselét készítettek. Képtelenek voltak szabadulni az időutazás gondolatától és attól, hogy hajmeresztő elméleteket gyártsanak az idővonal megsértéséből adódó problémákra. Az ételkészítés alig haladt, pedig lassan órák óta voltak benn, a grillen pedig eközben sülni kezdtek a hússzeletek.

-Láttam ma egy halat a tóban – mondta Sam és jelentőségteljesen Danielre nézett.

-Komolyan? – kérdezett vissza a férfi és fogalma sem volt róla, ez miért érdekes.

-O’Neill tábornok egyértelműen megmondta a felvételen, hogy a tóban nincs hal, egyetlen darab sem.

-Csak nem gondolod, hogy… na álljon meg a menet! Azt hiszed, hogy megsértettük az idővonalat és most emiatt hal van a tóban?

-Talán ez csak egyike a rengeteg eltérésnek, amiről azért tudunk, mert konkrét információ van róla a fölvételen. Ki tudja, hány ilyen van és még csak esélyünk sincs rá, hogy kiderítsük.

-Talán nem is olyan lényegesek az eltérések. Alapvetően ugyanazok vagyunk, ugyanazt csináljuk és ugyanúgy, ahogyan arról a felvételen szó van. Én úgy gondolom, ez olyan, mint egy párhuzamos dimenzió, amelyekben megfordultunk már. Mindenki ott van, kicsit mások a viszonyok, de alapvetően a legtöbb dolog megegyezik.

-Ez világos, de mi van, ha az egész bioszféra egy esetleges korábbi beavatkozásunk hatására…

-Kérlek! Feltéve, hogy megkavartuk valamit Jack tavának az élővilágában, mit változtatna, ha tudnánk, hogy így van? Még ha kiderülne is, hogy Jack valahogyan hazasétált Egyiptomból és halivadékot telepített a majdani tavába.

-Végső soron szólni nem tudunk senkinek, csak ha mi is használnánk az időgépet. És akkor is, mire mennénk vele? – sóhajtott végül Sam.- Vigyük ki azt a salátát!

Kivitték az összekészített ételeket és a kis, kerti asztalkát zsúfolásig telerakták velük. Ha enni is akarnak, kézben kel majd tartsák a tányért, mert az már nem fért oda.





-Jack, mondanom kell valamit, ami elsőre talán nem fog tetszeni, de arra kérlek, mégis fontold meg a dolgot és adj rá engedélyt.

-Miről van szó? – kérdezte Jack, miközben próbálta némi fújogatás és hadonászás segítségével hűteni a rácsról levett hússzeletet. Daniel megnyalta a száját egy kis időnyerés végett és némi biztatásért Teal’cre nézett, akivel az autóban idefele jövet már mindezt átbeszélték.

-Nos, sok tehetséges és nagy tudású archeológussal lett gazdagabb a parancsnokság az elmúlt néhány évben. Jónéhányan közülük nagy tapasztalatra tettek szert a földerítések közben. Így arra gondoltam, mindenki jóval többet profitálna belőlem, ha csatlakoznék az Atlantisz programhoz. Nem fogok hiányozni.

-Nekem is van mondandóm O’Neill – szólt közbe Teal’c, mielőtt a tábornok még egyáltalán levegőt vehetett volna. – A népem most hogy kivívta a maga függetlenségét újjá kell szülessen. Tegnap világossá vált számomra, hogy a függetlenségi harc után meg kell vívni a belső politikai harcokat is. A népem olyan most, mint a gyermek, aki járni tanul. Szükség van rám otthon, hogy minden tudásommal és erőmmel hozzájáruljak, hogy ez sikerüljön. Egyszóval szeretnék hazatérni és azt hiszem, ez most végleges.

-Hűha – jegyezte meg O’Neill, majd Sam-re nézett. A nő tekintete egyik férfiról a másikra siklott. Végül megállapodott Jack szemeinél és szemöldökeivel alig láthatóan küldött egy kis biztatást. Ha valamit mondani akarnak magukról a többieknek, akkor annak most jött el az ideje. A tábornok tehát folytatta:

-Akkor ezek szerint a CSK1-nek annyi. Úgy látszik, mindenkinek egyszerre jutott eszébe, hogy valami érdekesebbet csináljon.

Minden szem Carterre szegeződött. O’Neill kijelentése csak azt jelenthette, hogy ő is elhagyja a parancsnokságot.

-Mi történt Samantha? – kérdezte Teal’c.

Daniel levette a szemüvegét, úgy hunyorgott rájuk.

-Nos, ami azt illeti… – kezdte Sam dadogva. Egyáltalán nem számított rá, hogy neki kell fölvezetnie a témát a barátaik előtt. – Szóval én is elkészítettem a lemondásomat, mert… mert…

-Mert összeházasodunk – fejezte be egyetlen tőmondattal O’Neill.

-Tessék? - kérdezte Sam és leesett az álla.

-Hogy? - kérdezte Daniel és gyorsan föltette a szemüvegét, mert attól tartott, valamit nem jól értett.

-Sokáig tartott eldönteni – jelentette ki Teal’c.

Egy percnyi dermedt csend állt be, míg mindenki maga próbálta feldolgozni az iménti katartikus élményt. Daniel és Teal’c elhagyja a Földet, Sam és Jack házasságot kötnek.

-Nézzétek, fiúk, muszáj tudnotok róla. Mindjárt itt a takarodó és Sam meg én közös hálószobában fogunk aludni. Ja, és már nem ütközik a szabályzatba, mert pár napja bejelentettem, hogy visszavonulok, így nem én fogom irányítani a parancsnokságot. A jövőben másvalakitől kell majd engedélyt kérnetek.

Ezt a bejelentést az előbbinél még döbbentebb csend fogadta.

-Ez elég radikálisnak tűnik – jegyezte meg Daniel, de mivel az alanyt nem határozta meg, nem lehetett eldönteni, kinek a távozására, lemondására vagy éppen tervezett jövőjére gondol.

Sam már legalább másfél perce nem vett levegőt. Nem tudta eldönteni, hallott-e az előbb valamit vagy sem.

-Azt hittem, ha egyszer szétválunk – mondta végül -, az fájdalmas lesz. Sok évig jelentett nekem az egységünk szinte mindent, jobban ismerlek titeket, mint bárkit a világon, annyira közel kerültünk egymáshoz. Az a különös, hogy most nem érzek veszteséget, inkább jó tudni, hogy olyasmi felé halad mindenki, amire mindig is vágyott.

-Az ösvény, amin járunk, sokáig egymás mellett vezetett és most úgy tűnik, Daniel-é és az enyém más irányba tart – mondta Teal’c és közben egyetlen szeretettel teli mosollyal fogta egybe Sam és Jack alakját. Azok pedig egy pillanatra egymásra néztek, nem tovább. Nem is érintették meg egymást a barátaik körében. Már nem féltek ugyan kimutatni az érzelmeiket, azonban ők így négyen voltak egyenrangú barátok. Sem O’Neill sem Carter nem akarta ebből a szoros közösségből kirekeszteni a másik kettőt azzal, hogy egymáshoz tartozásukat kinyilvánítják. Egész délután még csak egymás mellé sem ültek, beszéd közben pedig ügyesen kerülték a megszólítást, amelyből kiderült volna, hogy ők ketten egy pár lettek.





Sam bejött a fürdőből és anélkül, hogy ránézett volna, leült az ágy szélére.

-Hé! – szólt neki Jack és felült mellé. – Elvetettem a sulykot?

-Nem, csak én…

A férfi a karja után nyúlt és odahúzta az ágyra maga mellé.

-Valószínűleg elkapkodtam a dolgot és nem… vagyok kimondottan a szavak embere. Meg kellett volna kérdezzelek előtte. Kínos helyzetbe hoztalak, ugye?

-Jack, én…

-Tudom nagyon jól, hogy egy magamfajta fickó egyáltalán örülhetne, hogy egy ilyen ragyogó, okos és fiatal nő egyáltalán szóba áll vele. Szóval ha most rögtön kidobsz én azon se fogok csodálkozni, legfeljebb csak belepusztulok.

-Jack…

-Nem vagyok egy Einstein és ha fele ennyi idős lennék, az sem ártana, és el tudom képzelni, hogy nem nagyon tetszik, amit látsz, de...

-Jack! Elég! – a nő kénytelen volt ujjaival leszorítani a férfi száját, hogy végre szóhoz jusson.

-Nézd, nem mondom, meglepett a bejelentésed a házasságról, de nem úgy, ahogyan te gondolod. Én csak azon lepődtem meg, hogy egy ilyen bejelentést valami egetrengetően nagy dolognak hittem, a te szádból pedig az egész egyszerűnek és teljesen magától értetődően természetesnek tűnt. A lelkem mélyén végig tudtam, hogy ezt fogod mondani.

-Tényleg? – húzta össze a szemöldökét Jack, attól tartott, valamit nem ért. – És akkor ez most mit jelent?

-Csak annyit, hogy csodálatos ember vagy és pont úgy vagy jó, pontosan úgy szeretlek, ahogy vagy és igenis nagyon tetszik az, amit látok.

-Tényleg? - ismételte magát a férfi, bizonyítván, hogy valóban nem a szavak embere.

-Tényleg – jelent meg a nő arcán egy hamiskás mosoly, majd puszit nyomott a homlokára -, például itt. Aztán itt is – folytatta a férfi orra hegyével -, és itt is – nyomott újabb puszit az állára.

-Ez a téma engem egyre inkább érdekel – jelentette ki O’Neill, miközben Sam nagy részletességgel, kacarászva folytatta a bizonyítási eljárást.



Sam képtelen volt elaludni - a gondolatai össze-vissza cikáztak, a szíve sebesen vert. Kicsit úgy érezte magát, mintha legalább három erős kávét ivott volna és mellé még majd szétvetné az adrenalin. Nem csak aludni képtelen, döbbent rá, feküdni sem tud. Nagyon óvatosan leemelte magáról Jack karját és felült.

-Nem tudsz aludni? – kérdezte a férfi.

-Ne haragudj, nem akartalak zavarni, de azt hiszem járnom kell egyet – Sam fél perc alatt felöltözött és felrántotta az elnyűtt kölcsön-papucsokat is, majd gondolván, hogy a férfi újra elaludt, óvatosan kisurrant a házból. Lement egészen a tó partjáig és föl-alá kezdett járkálni egy alig öt lépésnyi kis távolságon. Nem telt el öt perc sem, Jack jött kifelé a házból és amikor meglátta a nőt, kicsit elbizonytalanodva, de odament hozzá. Egy darabig csak figyelte, amint az teljesen a gondolataiba mélyedve rója a köröket. Ez Sam új arca volt számára. Látta már gondolkodni máskor is, látta elbizonytalanodni, idegeskedni, de ez nem volt a megszokott reakcióinak egyike.

-Elmondod nekem is? – kérdezte végül.

-Oh, itt vagy? Bocsáss meg, azt hittem, alszol… Sajnálom, hogy felzavartalak, csak… szóval egyszerűen nem férek a bőrömbe, én….

Egymásra néztek. Az elmúlt jópár órát a bizonyosság érzése hatotta át. A rájuk szakadt érzelmek vakká tették őket egymáson kívül a világ többi dolgára.

-Beszélnünk kell… csak azt nem tudom, hogyan – fejezte be Sam.

-Ez komolyan hangzik – mondta a férfi és nagyon rosszat sejtett. –Bár nem tudom, hogy akarom-e hallani, de a legjobb, ha belevágsz a közepébe.

-Rendben! – vett nagyon mély lélegzetet a nő és megfogta a férfi kezét, majd maga után vezette a stég mellé, hol még délután ott hagytak két széket a fűben. Leültek.

-Jack, pár héttel ezelőtt megfogadtam egy nagyon fontos dolgot. Én megesküdtem magamnak, hogy ha Pete után még valaha ránézek férfira, akkor azzal az első pillanattól kezdve teljesen őszinte leszek és nem fogom engedni, hogy bármiféle kétely maradjon kettőnkkel kapcsolatban benne vagy bennem.

O’Neill érezte, amint a nő szavai nyomán kiszárad a szája. Fogalma sem volt, hova tegye, amit az mond, és erősen kellett fegyelmeznie magát, hogy nyugodtan végighallgassa.

-Jack – folytatta a lány bizonytalanul -, én most nagyon őszinte leszek hozzád és meg kell mondjam, vannak bennem kérdések, amiket úgy érzem, meg kell beszéljünk, akármilyen nehezek is.

-Ha valakivel őszintének kell lenned ezen a világon, akkor azt hiszem, az én vagyok.

-Oké, szóval… Azt hiszem, valóban szeretsz, illetve… – nézett a férfi szemébe – ebben biztos vagyok. Sok dolog igazán remekül működik velünk kapcsolatban és most itt minden nagyon szépnek tűnik, de egy valamit nem tudok. Mondd meg, miért akarsz engem feleségül venni?

-Mert most ez következik. Éppen te mondtad, hogy ez természetes, nem? Borzalmasan sok időt elvesztegettünk! Holnap elmegyünk Vegas-ba és elintézzük a dolgot, aztán visszajövünk és a fiúkkal ünneplünk egy kicsit, sütögetünk a grillen, pecázgatunk, megiszunk egy-két sört…

Sam képtelen volt elnyomni a mosolyt, amint Jack felvázolta legromantikusabb álmait. Pontosan tudta, hogy őszinte szívből beszél és ezek voltak azok a pillanatok, amikért imádta ezt a fickót és amik ugyanakkor hajszál híján kiverték nála a biztosítékot. Erőt kellett vegyen magán, hogy komolyan folytathassa.

-Nem erre gondoltam, Jack, valószínűleg rosszul tettem föl a kérdést. Addig az én fantáziám is kiterjed, hogy el tudjak képzelni egy esküvőt. Én azt nem tudom, hogy mi lesz azután, mert nem tudom, mi a célja az egésznek.

-Sam, lehet, hogy maradinak tartasz, és lazábban szeretnéd ezt az egész dolgot velem, de számomra a házasság nem csak egy hivatalos dokumentum birtoklását jelenti. Én azt gondolom, ha két ember együtt akar élni, akkor igenis mondják ki egymás és a világ előtt, hogy veled akarok lenni, míg a halál el nem választ – O’Neill elhallgatott. Ez elég ultimátumszerűen hangzott, de ha a nő egyenes beszédet akar, akkor egyenesen fog beszélni. - Még ha nem is látszik sokszor, azért én alapvetően tisztelem a játékszabályokat a magánéletemben is, és fel akarlak vállalni a világ előtt, mégpedig büszkén!

-Jack, és mi lesz azután?

-Hogyhogy azután?

Sam kénytelen volt összeszedni magát és végre szó szerint kinyögni a legkényesebb kérdést.

-Ugye tudod, hogy én nem vagyok Sarah? Én egészen biztos nem fogom tudni ugyanazt nyújtani, amit ő.

Csönd lett, Jack ránézett, egészen mélyen a szemeibe. Lassan derengeni kezdett neki is, mitől fél valójában a nő.

-Mire gondolsz, Sam?

-Csak arra, hogy tudom, boldog voltál mellette. Annyira fontos volt a korábbi családod, hogy meg akartál halni, amikor elveszett. Amikor azt mondtad, velem akarsz lenni, először nagyon boldog voltam. Aztán rájöttem, hogy fogalmam sincs, mindez mit jelent, és talán te valami olyasmit vársz, amiben én nem vagyok elég jó… érted?

-Az isten szerelmére! – Jack felállt a székből és egyetlen határozott mozdulattal fölrántotta a lányt és magához szorította. – Nézd, nem tudom, hogyan mondjam, de próbáld megérteni: nekem nem kell senki és semmi, csak te és csak az, amit tőled kaphatok. Fogalmam sincs, mivel érdemeltem ki a szerelmedet, de nekem nem Sarah kell, nem az az élet, amit vele… amit velük éltem, hanem te. Az összes többi nem számít. Na jó, számít… sok dolog nagyon is fontos, de a legfontosabb te vagy. A többi pedig majd kialakul menet közben, hiszen szeretjük egymást és ugyanazt akarjuk, vagy nem? A házasság nem valamiféle algoritmus, amit lefuttathatsz és aminek előre ismerjük a következményeit. Olyan veszélyeket és buktatókat rejt, amelyekre nem lehet előre fölkészülni és az ízét pont az adja, hogy együtt fogjuk megoldani ezeket. Én tudom, hogy szereted ha valami kiszámítható, ez viszont egy olyan ismeretlen, amit nem lehet előre megjósolni. Ha csak barátkozunk vagy akár csak együtt élünk, az sem ugyanaz. Az egymásnak elkötelezett közös életet nem lehet kipróbálni, ez önellentmondás. És hidd el, azt is jól tudom: akár öröm akár bánat a vége, mindenképpen megéri. Én készen állok bár mire, de csak ha rólad van szó!

Eltolta magától a lányt, hogy láthassa az arcát. Az nem nézett föl, így kénytelen volt kezével fölemelni az állát. Még a holdfénynél is látta, hogy nedvesek a szempillái.

-Ez most jó válasz? – kérdezte suttogva és nagyon remélte, hogy igen, mert nem igazán tudta, hogyan mondhatná másképp.

A lány bólintott, majd ráemelte a tekintetét.

-Szóval Las Vegas? – kérdezte halkan.

-Igen – nevette el magát a tábornok – holnap!

-Jól van, veled megyek.

-Akkor most már nem félsz?

-De igen. Egyébként tudod, hogy őrült vagy?

-Én csak próbálok veled lépést tartani, ami nem is könnyű!


Aranyhal - jocsont - 2009-04-22

Klassz történet, és a Vegas-os rész külön tetszett. Nagyon jó, hogy nem egy szappanopera-szerű történetet írtál. Van hangulata.

Remélem írsz még hasonló történeteket. [Kép: icon_smile.gif]


Aranyhal - Chaya - 2009-04-23

Nagyon bájos a történet és megható, emberi. A legjobban Teal'c reakciója tetszett. "Sokáig tartott eldönteni." [Kép: lol.gif]


Aranyhal - chriszi - 2009-04-23

A folytatás is nagyon tetszett, főleg a karakterekre jellemző megszólalások ! (Teal'c tömörsége, és O'Neill hirtelen bejelentése) Remélem tartod magad a magyar szokásokhoz az igazsággal kapcsolatban (3), és lezárod a történetet pl. egy vegasi kalanddal...úgy érzem az még kellene hozzá, hogy kerek legyen a sztori. Remélem írsz 3. befejező részt (a pozitiv megerősítést most kaptad hozzá [Kép: icon_mrgreen.gif] )Jó volt olvasni a ficet és KÖSZI [Kép: wavey.gif]


Aranyhal - Kathryn - 2009-04-24

Köszönöm! Nagyon aranyosak vagytok! :-) Belekezdtem a folytatásba...


Aranyhal - chriszi - 2009-04-24

Kathryn Írta: Köszönöm! Nagyon aranyosak vagytok! :-) Belekezdtem a folytatásba...

Remélem nem kell rá sokat várni, hamar elkészülsz vele! Várom [Kép: icon_book.gif]


Aranyhal - Kathryn - 2009-05-03

No, tessék nektek, itt a harmadikfejezet. Még besült belém egy negyedik darab is, és ha lesz kis ihlet és főleg idő, akkor azt is benyomkodom a gépbe.



**************************************************************************



-Micsoda hülyeség azt gondolni, hogy féltékeny vagyok! – gondolta Jack O’Neill, miközben kifele bámult az ablakon. Majd megette a fene.

Sam párnája már kihűlt mellette, mire fölébredt és amikor a keresésére indult, rá kellett jönnie, hogy a hiányán túl valami más is hatalmába kerítette. Valahogy úgy tudta volna ezt megfogalmazni, mint „férfias bírvágy” vagy „természetes birtoklási ösztön”. A lényege a dolognak pedig az volt, hogy Sam mostantól kezdve kizárólagosan csak az övé lehet, és még a legapróbb dolog sem történhet vele úgy, hogy azt ő minden részletében ne tudhatná.

Sam és Daniel szemmel láthatóan a legnagyobb egyetértésben ültek a stégen és teljesen elmélyülten beszélgettek. Jack-nek szerencséje volt látni, amint Sam beleharap a Daniel kezében lévő kiflibe, cserébe pedig odaadja a másiknak a bögréjét és hagyja, hogy igyék belőle. Persze mindketten gyakran mondogatták, hogy a másik olyan nekik, mint egy testvér és a reggelin való osztozásnak ez a módja is erre utalt, Jack úgy érezte ez mégiscsak túlzás, sőt! Aztán végül úgy döntött, fékezi magát, mert valószínűleg furcsán jönne ki, ha most ordítva kirohanna és egy jókora ökölcsapással belökné Danielt a tóba. Töltött magának a kannában várakozó még forró kávéból egy adagot, de közben rajtuk tartotta a szemét. Ha Daniel egyetlen aprócska mozdulatot is tesz a nő felé, akkor mégis ki fog rohanni – döntötte el.

Aztán eszébe jutott, hogy Sam előszeretettel szokta kisírni magát Teal’c vállain. Na, őt már bonyolultabb dolog lenne belökni a tóba. És itt volt a nő lovagjainak egész sora! Rájött, hogy a tó nagyon gyorsan megtelne, ha mindet bele akarná hajítani. Számtalan okos, fiatal vagy éppen nagyon öreg, magas rangú vagy éppen bandita – mind közül a nő éppen őt választotta. Végül halványan elmosolyodott: azért ez mégiscsak jó jel - akibe Sam Carter beleszeret, az nem akárki. Vajon mi a fenét tárgyalhat vele annyira Daniel? Egy hajtásra lenyelte a kávét és besietett a szobájába felöltözni.

-Jó reggelt! – köszönt már messziről jó hangosan a stégen ülők felé. Amikor odaért, határozott mozdulattal, birtoklón megcsókolta a nőt, leült mellé, magához vonta, majd a kezében lévő bögrét átnyújtotta Daniel-nek.

-Ezt neked hoztam – mondta és olyan mosollyal nézett rá, amiről úgy gondolta, a gondoskodó, jó házigazdákra jellemző.

-Köszi – mondta Daniel kissé zavartan, mert nem tudta hova tenni Jack hirtelen támadt szívélyes viselkedését.

-Csak nem az időutazásról beszélgettetek megint? – kérdezte Jack ezúttal a nőtől.

-A mai napra tervezett programról beszélgettünk - mondta Sam és igyekezett újra egyenesen ülni. Kissé értetlenül fogadta Jack viselkedését, jobban tetszett neki a tegnapi, kicsit távolságtartóbb módi.

-Ó â€“ jegyezte meg Jack, aztán hirtelen eszébe jutott, mire céloz a nő – Oó! – tette hozzá. – Szóval elmesélted, hová tervezünk utazni?

-Nem a helyszín volt a téma – mondta Daniel -, sokkal inkább az odautazás célja. És éppen azt magyaráztam Sam-nek, hogy nem tartom jó ötletnek. Mármint nem így és nem most. Mert amúgy úgy vélem, a legjobb dolog, ami veletek történhetett, hogy végre rászántátok magatokat. Házasodjatok össze, de másképp.

-Hogy érted azt, hogy másképp? – kérdezte Jack és igyekezett nem túlságosan felháborodni. Jól ismerte Danielt. Valahogy mindig más szemszögből nézte a dolgokat, mint ő és ez nem jelentett feltétlenül rosszat – annyit biztosan megért, hogy meghallgassa.

-Jack, te beadtad a lemondásodat, visszavonulsz. Azonban még nem fogadta el senki, igaz? Sam is elkészítette a beadványt, de még nem adta oda. Ez azt jelenti, hogy egyelőre még mindketten a légierő tagjai vagytok, ráadásul hierarchikus viszonyban egymással. Ha most sebtében kötnétek egy titkos házasságot és az kiderülne – márpedig biztos, hogy kiderül -, abból óriási botrány kerekedne.

Sam Jack-re nézett, akinek a szemöldöke összébb vonódott, jelezvén kapizsgálja, miről beszél Daniel. Igazság szerint az elmúlt két napban sok mindent csináltak s ebben vajmi kevés teret engedtek a gondolkodásnak. Kelletlenül, de kénytelen volt elismerni, hogy igaz, amit a barátja mond. Súlyos hibát követnének el, amely nem lenne méltó mindahhoz, amit eddig elértek. Hirtelen nagyon ostobának érezte magát, amiért úgy viselkedett, mint egy felelőtlen kamasz. Elengedte Cartert és hagyta, hogy végre egyenesen felüljön.

-Mit javasolsz? – kérdezte végül halkan.

-Szerintem – kezdte Daniel – teljes egészében át kellene gondolnotok mindkettőtöknek, hogy mi lesz a jövőtökkel, mielőtt egy elsietett lépéssel mindent elrontanátok. Éppen azt magyaráztam az előbb Sam-nek, hogy ne lépjen ki. Olyan tudással és tapasztalattal rendelkezik, mint senki más.

-Én pont ugyanezt mondtam – O’Neill a nőre nézett és szeretetteljes mosollyal simította végig a haját.

-Sam hozzáállása is érthető – vette vissza a szót Daniel. –, valójában azonban nem a kilépéshez ragaszkodik.

-Nem? – nézett most a nőre Jack. Az viszont hagyta, hogy Daniel legyen az ügyvédje és beszéljen.

-Jack, azon túlmenően, hogy együtt lehessetek, van még más is, amiért szívesen mellőzné a veszélyes küldetéseket.

-Nem akarom, hogy minden nap rettegj, vajon hazajövök-e még vagy sem – vette végre magához Sam a szót.

-Én tudom, mi lehetne a jó megoldás – folytatta Daniel, mintha csak végszavaznának.

-Micsoda? - kérdezte Teal’c, akit senki sem vett észre, hogy mióta álldogálhat mögöttük. Mind hátra fordultak, majd Daniel folytatta.

-Sam helyeztesse át magát az 51-es körzetbe, te pedig Jack vonulj vissza, ahogyan tervezted és mindketten költözzetek oda. Feladat ott is adódik bőven, a kihívás ugyanolyan nagy, eközben pedig a munka tizedannyira sem veszélyes, mint a folytonos küldetések. Biztos vagyok benne, hogy mindketten találtok elég feladatot, közben pedig lesz alapja a közös életeteknek és még gyereknevelésre is fog jutni időtök.

-Ez jó terv – állapította meg Teal’c és mind egyetértettek vele. Csak a két érintetten volt a sor, hogy döntsenek a sorsuk felől.

-Sam? – nézett rá kérdőn O’Neill.

-Azt hiszem, ezt meg kellene gondolnunk.

-Sejtettem, hogy még egy csomó adminisztráció vár rám – sóhajtott O’Neill.

Közben Daniel fölállt, majd Teal’c-kel együtt elsétáltak, hogy magukra hagyják őket amíg döntenek.

Hosszú ideig hallgattak.

-Valószínűleg igaza van Danielnek, bár nem könnyű elfogadni – mondta Sam, anélkül, hogy fölnézett volna.

-Jah, igen… Nem jó hír, de igaza van – Jack utálta a gondolatot, de tényleg így volt. Mindent elronthattak volna, ha Daniel nem gondolkodik helyettük. Borzalmasan türelmetlennek érezte magát, nyolc év alatt elfogyott minden ilyen képessége. – Mégiscsak a tóba kellett volna löknöm – morogta maga elé.

-Kicsodát?

-Nem érdekes – rázta meg a fejét a férfi. - Hé, azért ettől ugye még nem gondolod meg magad?

Sam mindkét szemöldöke fölszaladt.

-Akkora szerencséd nincsen Jack O’Neill! – mondta bosszankodást színlelve. - Így vagy úgy, de mostmár muszáj lesz elvenned! Valószínűleg lemondhatok arról, hogy ma délután sportcipőben és szabadidőgatyában álljak oltár elé, de abban biztos lehetsz, hogy Las Vegas-hoz ragaszkodni fogok.

-Nem mennek túl simán a dolgaink – mondta Jack egy félmosoly kíséretében.

-Sosem mentek simán, de ez a lényegen nem változtat – mondta komolyan Sam s olyan szerelmesen nézett rá, hogy a férfi végül magához vonta és megcsókolta. Amikor véget ért a csók, szorosan a karjaiban tartotta.

-Mindenesetre legalább részben ragaszkodunk a hagyományokhoz: esküvő, nászút, közös élet. Csak a sorrenden változtatunk egy kicsit. Az esküvőnek és a közös életnek úgy tűnik, még néhány napot várnia kell.

Nem bírták abbahagyni a csókolózást.



Különös módon Teal’c és Daniel is szinte olyan elsöprő örömet éreztek barátaik szerelmének beteljesülése fölött, mintha az egész velük történt volna meg. Legszívesebben ott ültek volna folyton mellettük és vigyorogtak volna rájuk, mint a tejbetök. Végül nagy nehezen, de rászánták magukat, hogy rendeljenek repülőjegyet a hazaútra és mihamarabb magukra hagyják Sam-et és Jack-et, hogy szabadságuk megmaradt néhány napját együtt tölthessék.

Közvetlenül mielőtt visszarepültek volna Colorado Springs-be, Daniel látta a sügért a tóban. Állította, hogy a pikkelyei aranyszínűek voltak és gyorsan készített egy vázlatrajzot is, amin megörökítette a hal felugrásának pillanatát. A rajzot végül Jack egy mágnessel feltűzte a fagyasztó ajtajára.



Másfél óra, ennyi idő múlva szállnak le Vegasban, ha nem jön közbe semmi. Persze, mi jöhetne közbe? Rengeteget szoktak repülni, azonban tömegközlekedési eszközként viszonylag ritkán veszik igénybe ezt az utazási módot. Fura volt a kis airbuszban harmincad-magukkal egymás mellett, párosával ülni. Teal’c jó ideig fészkelődött, Daniel pedig megpróbált szundítani. Ahogy az már lenni szokott, eleinte nem tudott elaludni, csak kínlódott. Mire végre belemerült volna és sikerült ellazulnia, az utaskísérő bejelentette, hogy megkezdik a leszállást. A végén így kimerültebbnek érezte magát, mint amikor elindultak. Pedig ráfért volna a pihenés. O’Neill egyik utolsó intézkedése az ő kérelmének engedélyezése volt. Azóta pedig nem csinált mást, mint olvasott, olvasott és amikor már minden tagja irgalomért könyörgött a sok egyhelyben kuporgás után, akkor csomagolt egy kicsit a mozgás kedvéért. Három-négy naponta szánt egy rövidke időt borotválkozásra és jobbára a karosszékében ülve evett. Persze most az esemény tiszteletére szép sima volt az arcbőre, vasalt inget húzott és még a hajából is vágatott.

Teal’c egészen máshogy viselte. Minimális mennyiségű holmiját réges-régen hazaköltöztette. Daniel mindig csodálta őt azért az egyszerűségért, ahogyan képes volt élni. Teal’c nem nagyon birtokolt semmit. Néhány ruhadarabja volt mindössze, de ha bárki elkérte volna egyiket, azt minden további nélkül odaadta volna. Túl sok dolog most sem volt nála, leszámítva az igazolványát, amelyben az állt, Murray-nek hívják. A dokumentum teljesen valós volt, minden szempontból hivatalos. Azt, hogy anyakönyvi kivonatot nem a Földön kellett hozzá beszerezni, senki nem firtatta. Csak egy okból volt szüksége rá: O’Neill ragaszkodott hozzá, hogy Teal’c írja alá a neve mellett a tanúnak hagyott rovatot. Így csináltattak neki végre hivatalos iratokat, annyi év után. Teal’c komolyan vette a kísérő feladatát. Ragaszkodott hozzá, hogy a Las Vegasba tartó járaton Jack mellett üljön. Sam emiatt volt kénytelen most Daniel mellett unatkozni.

O’Neill szokatlanul csöndes volt. Csak ült a székében és nézett maga elé. Sam nem tudta eldönteni: fáradt vagy csak máshol jár az esze. Miután a szabadságról hazatértek, igyekeztek úgy folytatni az életüket, ahogyan azelőtt voltak – legalábbis minden kívülálló felé ezt közvetítették. Sam a poklok kínját élte át csaknem naponta, amikor végre találkoztak a parancsnokságon és jelentéseket tett, miközben úgy érezte, meghalna egyetlen érintésért. Szerencsére az áthelyezési kérelme gyorsan átfutott a rendszeren és hamar megkapta az igenlő választ.

Közben Jack is rálelt az utódjára Landry tábornok személyében. Az ő ügye sokkal lassabban haladt és egyre keservesebb napokat éltek át, miközben alig volt alkalmuk Carterrel kettesben maradni, ellopni valahonnan egy percet vagy egy órácskát úgy, hogy az ne szúrjon szemet senkinek. Mire végre sikerült a saját 51-es körzetbe helyezését és lemondását elintézni, már úgy érezte magát a sok titkolózás és ellopott félóra miatt, mint egy légierős egyenruhába bújtatott Esmerelda.

Amikor végre kezében voltak az iratok, Sam azonnal átrohant hozzá és utána már ha akarta volna sem tudta volna kitenni a házból. Persze bolond lett volna kitenni! Nagyjából úgy érezte magát, mint a kamasz, akinek a szülei hosszú távra elutaztak, őt meg itt hagyták szabadon a házzal és egy vastag hitelkártyával. Egész nap a nő körül ugrált. Fánkot és tejeskávét vitt az ágyba neki reggelire, benn állt a fürdőben, míg Sam zuhanyozott, hogy tartsa neki a törölközőt, amikor kilép, és ha csak egy mód is volt rá, nem nagyon hagyta felöltözni.

Készültek a költözésre és várták, hogy Teal’c jönni tudjon. Amikor végre átlépte a kaput, egy csomagot hozott magával és ahelyett, hogy azonnal a reptérre indultak volna, O’Neill-lel elvonultak valahova beszélgetni. Jack alig fél óra múltán jelent meg Daniel körletében. Titokzatos félmosollyal lépett be és egy percig úgy tett, mintha érdekelnék Daniel könyvei.

-Üdv, cimbora! Látom, olvasgatással próbálod agyonütni az időt.

Daniel letette ölébe a könyvet, úgy válaszolt.

-Nem pusztán olvasgatok, készülök az utazásra és próbálom frissíteni a tudásomat, hátha így nagyobb hasznát veszem.

-Értem – felelt Jakc. – De azért tudsz ránk szakítani egy kis időt?

-Persze, hiszen erre várok. Mikor indulunk?

-Teal’c szerint három nap.

-Teal’c szerint? – döbbent meg Daniel. – Hiszen már megérkezett és azt mondta, pár napig egészen biztosan marad.

-Marad is. - Folytatta Jack, majd titokzatoskodva megkérdezte – Láttad a csomagot, amit hozott?

-Csak kívülről. Mi volt benne?

-Kellékek – mondta Jack, arra számítván, hogy Daniel talán majd mond valami okosabbat. – Teal’c azt mondja, hogy neki, mint kísérőmnek, gondoskodnia kell arról, hogy felkészült legyek. Ez valamiféle jaffa szertartás férfiaknak, esküvő előtt. Olyasmi, mint nálunk a legénybúcsú.

-Jaffa legénybúcsú? – Daniel nem hitt a fülének.

-Igen – felelt O’Neill cinkos vigyorral. – állítólag nagyon komolyan veszik és három napig tart. Ha nálunk a földön jól sikerülhet egy ilyen buli, képzeld csak el, a keményfiú jaffák milyen nagyot mulathatnak. Szóval most Teal’c és én belevetjük magunkat az éjszakai életbe. Egy jaffa mindent komolyan vesz, és ki vagyok én, hogy ellenálljak?



-Legénybúcsú? – kérdezte döbbenten Sam, amikor délután egy gyorsétterem kávézójában találkoztak Daniellel.

-Az.

-És ezt ő monda, mármint ezzel a szóval?

-Pontosan. Ha a földi fiúk nagyot buliznak ilyenkor, képzelheted, a jaffák mi mindent ki nem találnak.

-Ezt akkor is nehéz elhinni – mondta Sam.

-Őszintén szólva – tette még hozzá Daniel -, engem az is nagyon zavar ebben a dologban, hogy engem nem hívtak.

-Ezt most nem mondod komolyan ugye? - kérdezte Sam, miközben fordultak egyet a szemei.

-Persze, mért is várnám el, hiszen a legjobb barátaimról van szó, akikkel sok éve együtt vagyok jóban, rosszban.

-Mikor lesz a „buli”?

-Az a helyzet, hogy már elkezdték. Annyit mondtak csak, hogy először Jack házába mennek, majd onnan indulnak tovább és holnapután estére rendeljük a repülőjegyet. És még azt is kérték, hogy este nyolc előtt ne menj oda, hogy ne zavard meg az előkészületeket.

-Szép – mondta lemondóan Sam. Eszébe nem jutott volna, hogy Jack ilyesmire készül, ráadásul Teal’c viszi bele a dologba. Ez annyira nem vallott rájuk, de hát nem volt mit tenni. – Tudod mit? – mondta végül kicsit felvillanyozódva. – Kísérj el engem moziba most és utána vacsorázzunk valahol. Emberemlékezet óta nem tudtunk nyugodtan beszélgetni. Most mielőtt másik galaxisba költöznél időszerű lenne.

-Rendben, ráérek. Vacsora után ha van kedved elmehetnénk hozzám. Elhoztam pár anyagot a parancsnokságról, mert érdekelne, mit jelent ez a jaffa legénybúcsú. Beleolvasgatnánk kicsit, hogy képben legyünk, mit csinál a két lókötő.



A két „lókötő” éppen Jack házának minden helyiségében gyertyákat helyezett el és Teal’c utasítása alapján O’Neill régi fotókat szedett elő és rakodott ki bizonyos rendszer szerint. Teal’c sorra meggyújtotta a gyertyákat, majd csinált egy kis szabad teret a nappali közepén és lerakott két nagyobb párnát a kanapéról. A két párna közé félútra szintén egy gyertya került. Jack végzett a képek kipakolásával és éppen a konyha felé indult.

-Megvagyok, cimbora! Akarsz inni bemelegítésül egy sört?

-O’Neill, nem fogunk inni semmiféle alkoholt az előkészület ideje alatt.

-Mi? – Jack leállt, s csak a sokéves döntéshozói rutin tette, hogy nem fagyott le teljesen. – Nem azt mondtad, hogy legénybúcsút tartunk?

-Ezt a szót te használtad rá.

-Kérdeztem, hogy ez olyan, mint a legénybúcsú és te nagyon egyértelműen azt mondtad, igen!

-Nem vagyok teljesen tisztában a házasságkötés előtti előkészületi rituáléitokkal. Úgy véltem, értjük egymást.

-Jólvan, akkor elmondom, mi a mi rituálénk. Összejövünk a legjobb cimborákkal, rendelünk egy halom pizzát, a sört whiskyvel kísérjük le és óriási tortából táncoslányok ugrálnak elő. Az egész addig folyik, amíg össze nem esünk, aztán amikor magunkhoz térünk, kezdjük elölről.

-Ez az előkészület?

-Igen. Egy igazi, megismételhetetlen kanbuli. Azt hittem…

-Nyilván ez is oka annak, hogy nálatok olyan sok baj van a házasságokkal – zárta le Teal’c. – Amire most mi készülünk, az egészen más. Át fogjuk tekinteni az eddigi életedet, a kapcsolatodat Samanthával és azt, hogy mit vársz a kapcsolatotoktól a jövőben.

-Várj! Pontosan tudom, hogy mi történt velem az elmúlt évtizedek alatt. Igaz, pár buli kiesett, és amikre emlékszem, állítólag nem a legjobbak voltak. Hogy miféle kapcsolatban vagyok Sam-mel, az kizárólag a mi kettőnk ügye és a jövőnket lesz idő átbeszélni, amikor jövünk hazafelé Vegasból.

-O’Neill, ülj le! – ezt Teal’c olyan hangnemben mondta, mintha a fiát utasítaná. Jack-nek leesett az álla. Egy hosszú pillanatig bámult rá, végül odament az egyik párnához és leült.

-Jól van – folytatta Teal’c. – Akkor most elmondom, mit fogunk csinálni. Egy darabig itt maradunk, amíg azt nem látom, hogy ráhangolódtál a feladatra. Aztán autóba ülünk és elmegyünk minden olyan helyre itt a városban, amely valami módon fontos szerepet töltött be az életedben. Eleinte beszélni fogunk sokat. Utána pedig teljesen csöndben maradunk és hagyok időt neked gondolkodni. A következő napokban nem csak alkoholt nem ihatsz, de nem is ehetsz semmit. Egy jaffa nem is iszik ilyenkor, de figyelembe vettem, hogy az emberi test kevesebbet bír el, így megengedem, hogy tiszta vizet igyál bizonyos időközönként.

-Kösz – felelt Jack és gyorsan eltöprengett rajta, vajon egyáltalán kicsit is ismeri-e Teal’c-et.

Teal’c azonban egyetlen szót sem szólt. Csak rituálisan bólintott felé, majd kiegyenesedett és lehunyta a szemeit. Hosszú ideje ültek már így, Jack egyre többet fészkelődött, majd szépen lassan lenyugodott és törökülésben ülve elcsöndesedett. Fogalma sem volt róla, mi a fenét is kellene tennie, de legjobbnak azt látta, ha lehunyja a szemét és ha már a barátja rááldozza a drága idejét, akkor legalább megpróbálja elfogadni amit adni akar.



-Daniel, ha nem bánod, én lefekszem. Fáradt vagyok és attól tartok, ez az egész ügy nem ér meg annyit, hogy teljesen kimerítsem magam. Holnap még legalább tizenöt halaszthatatlan ügyet kell elintéznem és ráadásul reggel jön az ingatlanos is, aki a házamat segít továbbpasszolni.

-Persze, pihenj csak! Majd becsukom az ajtót és lejjebb csavarom a lámpát, én még nem akarok aludni – Danielt egészen fölvillanyozta, hogy a jaffa kultúráról megtudhat valami újat. Félretette az Atlantisszal kapcsolatos anyagait és most csak ennek szentelte az idejét. Sam eközben eltűnt a fürdőszobában, majd egy idő múlva kijött, szöszmötölt még egy darabig, aztán kialudt a lámpa a szobájában.



Daniel a fotelban ébredt összegyűrten, megizzadva. Fordulni próbált egyet, de elgémberedett tagjai nem nagyon akarták engedni. Rájött, hogy a szemüvege még mindig rajta van, így hát letette és lekapcsolta az asztali lámpát is, mert már elég világos volt. Elvigyorodott, amikor eszébe jutott az egyik utolsó szemelvény, amit elolvasott. Elképzelte, miféle arcot vághatott Jack, amikor rájött, Teal’c miféle „bulit” szervezett neki. Erről eszébe jutott Sam, aki a szomszéd szobában remélhetőleg még alszik. Erőt vett magán és gyorsan felállt, ablakot nyitott és sietve bevette magát a fürdőbe – mégiscsak kínos, ha egy nő ilyen szag és verejtékviszonyok között talál rá, még ha az illető a legjobb barátja is. Zuhanyozás után gyorsan tiszta ruhát vett és sietve bedobott a mikróba néhány fagyasztott gofrit és főzött egy kávét. Éppen végzett a reggeli tálcára pakolásával és indult volna Sam szobájába, hogy ágyba szervírozza, amikor a nő csaknem előtte állva megszólalt:

-Mit mosolyogsz olyan szélesen, Daniel?

-Szervusz! Éppen reggelit készítek neked és próbálom megfogalmazni magamban, mire jutottam az úgynevezett legénybúcsúval kapcsolatban.

-És ez ennyire vicces? - kérdezte Sam és maga is elmosolyodott, mert Daniel arcát látva gyanítani kezdte, hogy valami érdekes dologról lehet szó.

-Ülj csak le, egyél, én majd idehozom az anyagot.

Miközben Sam leült enni, Daniel ivott egy kortyot a kávéjából, majd átsietett a dolgozó szobájába, fölvette a laptopját és lerakta a nő elé az asztalra.

-Itt van a fordítás - kikereste a fájlt és míg újra elolvasta Sam-mel együtt, kiszolgálta magát egy szelet gofrival a nő tányérjáról.

Alig néhány perc múlva már Sam is mosolygott.

-Attól tartok, Jack nem egészen erre számított - mondta végül. – Nézek a neten valami jó vegasi éttermet, ahol bőségesen lehet vacsorázni - az órájára nézett. – Mennem kell, Daniel és köszi!

Azzal Sam összeszedte magát és nekivágott a napnak. A ház, a repülőjegyek, a csomagolás, néhány hivatalos irat elintézése várt rá. Délutánra még a fodrászához is bejelentkezett és még valami tisztességes ruhával is meg akarta lepni magát. Volt néhány kínos telefon is, amit el kellett intéznie. Például fel kellett hívja a testvérét, hogy elmondja mit fog tenni holnap és miért. El kellett küldjön egy tudományos munkát is az 51-esbe és a hozzá tartozó szakirodalom jegyzék benn volt a parancsnokságon, a többi olyan holmijával együtt, amiket nem költöztethetett ki csak úgy a laborjából. A legtöbb dolgot már összecsomagolta és lezárt ládákban el is vitték az új helyre, azonban még pár anyag, a laptopját is beleértve, ott maradt az üres szoba közepén.

Az ingatlanossal gyorsan végeztek, Sam bútort sem akart magával vinni az új lakásba. A személyes holmijának túlnyomó része dobozokban és zsákokban állt. Most derült csak ki, milyen jó politika volt félévente kidobni minden fölöslegesnek tűnő dolgot, nem halmozott föl annyi ócskaságot. Szinte a kocsijában elfért volna minden, amit meg akar tartani. A motorbiciklije volt az egyetlen nagyobb darab, amit csomagként küldött el pár napja.

A következő útja a parancsnokságra vezetett. Minden olyan ismerős volt és ugyanakkor mégis idegen. Egyenesen a laborjába ment, és nekifogott a tanulmány hiányzó részének a nyomtatásához és elküldéséhez. Amíg a nyomtató zizegett, szétnézett. Hányszor beszélgettek itt az egységével, hány különös fölfedezést tett, hány válság idején rettegett, hogy nem talál majd idejében megoldást. Mennyi öröm és mennyi bánat színtere volt ez a pár négyzetméter. Amikor felzúgott a sziréna és a hangosban meghallotta a „nem tervezett aktiválás” bejelentést, először ösztönösen ugrani akart, hogy odasiessen. Aztán rájött, hogy már nem dolgozik itt, mindez nem az ő feladata. Kényszerítette magát, hogy nyugton üljön a fenekén és hagyja, hogy az újak megoldják. Landry heteket kapott O’Neill-től, hogy mindenbe beletanuljon. Órákon át üldögéltek a vezérlőben vagy az étkezdében. Jack egy idő után már próbált nem beleszólni az irányításba és minden jel arra utalt, megfelelő ember kerül a parancsnokság élére, aki méltó elődeihez.

A nyomtató végzett, Sam egy előkészített borítékba rakta be az anyagot, lezárta, majd kikapcsolta a gépét és miután becsukta, berakta azt is az egyik félig üres ládába. Néhány akta volt még elől, két könyv és pár íróeszköz, amelyek csatlakoztak a számítógéphez a dobozban. A fedelét nem zárta le, innentől a technikusok dolga, hogy biztonsággal rögzítsenek mindent és gondoskodjanak róla, hogy sérülésmentesen jusson el az új laborjába. Nem maradt más, mint kedvenc bögréje, a kulcsai és az elküldendő boríték. Belebújt a blézerébe, kezébe vette a bögrét, a kulcsot zsebre tette és a borítékot a hóna alá csapta. Útban a postázó felé még be akart nézni Danielhez. Aztán meggondolta magát, mivel holnap délután úgyis találkoznak. Így aztán leadta a borítékot és elballagott Landry irodája felé, hogy hivatalosan is elbúcsúzzon.



A fodrásznál gyorsan végzett. Melanie vágni akart a hajából, a szokásos „harci dísz” frizurát akarta elkészíteni, ahogyan mondani szokta, azonban Sam úgy döntött, ideje ezen a téren is valóra váltania az álmát. Meg akarta növeszteni a haját, hogy legalább a válláig érjen és lófarokba foghassa. Így csak egy kis igazítást kért.

A megfelelő ruha kiválasztása már sokkal kényesebb feladat volt. Jack folyton a lábait dicsérte, így kedvére akart tenni valami rövidebb szoknyával. Azonban bármi, amit kinézett szexi volt ugyan, de túlságosan hivalkodó. Végül mikor már úgy érezte, belefáradt az egészbe és inkább sportcipőben és melegítőben fog menni, rábukkant egy kedves kis darabra. A sötétkék organzát aquamarin színű fűzfalevelek díszítették. Egyszerre volt elegáns és vidám, ugyanúgy fölvehette egy sima vacsorára, mint akár színházba. Bőven térd fölött véget ért, azonban még megfelelően ízléses volt és nem mutatott meg többet a combjából, mint amennyit a nyilvánosságnak szánt. Aprócska merevítők volta belevarrva és a mellrésznél stabil kosárkákba volt formázva, nem kellett alávennie semmit. Az a fajta könnyen kezelhető, elegáns holmi volt, amiről előre tudta, hogy imádni fogja. Nyomban vett hozzá egy világoskék cipőt világoskék táskával.

Nem is gondolkodott, egyenesen Jack házhoz vezetett, csak amikor a kulcsot készült berakni a zárba, akkor jött rá, hogy talán nem ide kéne jönnie. Végül némi tétovázás után mégis bement – főleg mivel a ház teljesen üresnek tűnt. Különös kép fogadta. Mindenütt eloltott, alaposan leégett gyertyák, a képkeretek üresen álltak, két párna a földön, egy fél kancsó víz mellettük. Lerúgta a cipőjét és rá kellett jönnie, meglehetősen éhes. Reggel evett utoljára Danielnél, az ebédet teljesen kifelejtette és már sötétedett. A hűtőben tegnap óta érintetlenül állt minden. Valami meleg ételre vágyott és szerencsére rábukkant egy félcsomagnyi fagyasztott zöldségre, amit berakott a mikróba. Reszelt rá egy kis sajtot és csinált még gyorsan egy tükörtojást.

Különös érzés volt Jack ágyában egyedül álomra hajtani a fejét. Egy ideig nem is bírt elaludni, végül magához húzta a férfi párnáját és szorosan átölelte. Vajon hol járhat ő most, Vajon milyen mélységek és magasságok felé vezeti Teal’c? Változtat-e ez az egész a kettejük kapcsolatán bármit is? Talán semmit, esetleg megkönnyíti majd a kommunikációt. Néhány dolgot olyan nehéz megosztani és pont a nehéz dolgokban bújik meg mindaz, ami lényeges. A könnyű dolgokról nem érdemes beszélni, Jack nem is szokott. Amiről érdemes beszélni, azok a nehéz dolgok és Jack ezekről sem szokott. Ha Teal’c ebben tudna segíteni, az sokat jelentene. Sam biztos volt benne, hogy ezáltal sokkal jobban tudná Jack-et szeretni, úgy, ahogyan arra neki szüksége van.

Ilyen nehéz kérdés pedig akadt bőven, annak ellenére, hogy jól ismerték és értették egymást – legalábbis ami a hétköznapi dolgokat illeti. Sarah-ról tudott vele beszélni, de ott lebegett egy másik kérdés is benne, amiről egyelőre fogalma sem volt, hogyan hozhatná szóba, pedig közös életük egyik legfontosabb kérdése lesz. Vajon akar-e Jack gyereket vagy sem?



Egy kis házban ültek, fönn a hegyekben, alig másfél óra autóútra a várostól. O’Neill maga sem értette, pontosan mi történt, de valahogy életében először előjött belőle néhány igazán fontos dolog, olyasmik, amelyeknek a létéről sosem beszélt. Mindig azt mondta, ő nem a szavak embere és ezzel nagyon sokszor tette gyötrelmessé a saját napjait. Csak legutóbb éppen Sam-et veszítette el majdnem véglegesen, mert még maga előtt sem volt hajlandó elismerni a saját érzéseit. Teal’c valamit pokolian jól csinálhatott, mert most dőlt belőle a szó.

-Sam egészen más, mint bárki az életemben. Valamiért képes rá, hogy lerántsa rólam az álarcot, amit amúgy félek levenni, mert azt hiszem, nem tudok nélküle élni. Pedig közben tudom, hogy alatta sem tudok élni. Van ennek valami értelme? Valahogy azt érzem, hogy úgy vagyunk mi ketten együtt, hogy közben mégis önmagunk maradunk. Egyszerre vagyok meg jól vele, valahogy egységnek érzem magunkat, ugyanakkor folyton ott van, mennyire eltérünk egymástól, mennyire két külön világ a miénk. Nem ellentmondás ez, cimbora?

-Egy férfi és egy nő kapcsolata sokféle arcot ölthet. Felénk az a nézet járja, hogy háromféle házasság van, három olyan szint van, amelyben férfi és nő együtt tud élni. A legtöbb pár úgy él együtt, ahogyan egy folyó köt össze a partján álló két várost. Vonzódnak egymáshoz, vannak gyerekeik, közös a munkájuk, egy célért küzdenek. Azonban végső soron függetlenek, az asszony éli a maga életét és a férfi a maga útjait járja. Ketten többre jutnak, mint egyedül, de egymás közt úgy élnek, ahogyan a két város: kereskednek, együttműködést alakítanak ki, szép gesztusokat váltanak egymással. Ez nagyon kényelmes, de valójában soha nem beszélgetnek, csak az életük gyakorlatias oldalát élik meg. Sosem szeretkeznek vadul és szenvedélyesen, mindig kézben akarják tartani a dolgaikat. Nincsenek egymás életének a középpontjában. Összeházasodnak ugyan, de a szívük hazudik, titkolják, hogy elégedetlenek, azt hiszik, nem lehet ennél jobban csinálni. Egy idő után kiegyeznek egymással vagy szétválnak. Sokáig meg tudják győzni magukat róla, hogy az életük teljes, pedig valójában önmagukat sem ismerik. Ha viszont te nem ismered önmagadat, akkor hogyan ismerhetne meg téged bárki is? Ha elégedett vagy ezzel a felszínes élettel, elveszíted a kapcsolatot a belső éneddel. Akkor hogyan fogod tudni megosztani a szívedet a szerelmeddel?

Teal’c elhallgatott. Felállt és magára hagyta O’Neillt, hogy az gondolkodhasson. Töltött neki fél pohárnyi vizet és mielőtt kiment a szobából, átnyújtotta.

Jack nem ivott. Eszébe jutott Sarah. Sokat beszéltek róla tegnap, hogy mit jelentett neki, hogy mit jelent most, de a szeme mintha csak most nyílt volna meg. Talán több volt köztük, mint amit most Teal’c mondott, de a kapcsolatuk nagyjából ennyi volt. Nehezen ismerte be most magának, de valójában soha nem osztotta meg a szíve legbensőbb gondolatait a volt feleségével. A gyermekük halála folyamatosan lángoló fájdalmat okozott. Az, hogy ezt képtelenek voltak együtt feldolgozni, a legékesebb bizonyítéka volt ennek a folyó kapcsolatnak. Egy hang sem jött ki Jack-ből, végül ivott egy korty vizet és letette a poharat. Teal’c visszajött. Újra leült vele szemben, és beszélni kezdett megint.

-A férfi és nő közötti kapcsolatnak van másik szintje. A férfi a tűz, a nő a víz. A víz kioltja a tüzet, a tűz elpárologtatja a vizet. A két elem elpusztítja egymást a maga szenvedélyével. Viszont ha közéjük teszed a kannát, forró vizet kapsz, amiben megfürödhetsz vagy amiből ételt készíthetsz. Az ilyen kapcsolatban élő férfi és nő belátta, hogy szükségük van egymásra, így jutnak előbbre. Gyereket csak együtt tudnak nemzeni és támaszt nyújtanak egymásnak. Egyensúlyba hozzák ellentéteiket, de nagyon eltérnek egymástól. A megértés mélyebb szintjére nem törekednek, azt mondják: az asszonyok már csak ilyenek, a férfiak már csak ilyenek. A férfi visszavonul a lelkével és elküldi a nőt, mert nem akarja feltárni az asszonya előtt, hogy ő is sebezhető. A valódi gondokat sosem oldják meg, sosem tudják gazdagítani egymást. A vaskanna, ami segítségnek tűnt, valójában bebörtönzi a szívüket, elfojtja a szellemüket. Az ilyen társak ismerik egymást, befejezik egymás mondatait, elfogadják egymás korlátait, de az élet nagy viharaiban nem fordulnak egymáshoz segítségért. A kapcsolatuk beteljesületlen.

Teal’c megint felállt és egy időre kiment és Jack-nek jutott ideje ismét gondolkodni. Ezt az utóbbi dolgot már nem nagyon értette. Sarah-val nem így éltek, és talán a Sam-mel való kapcsolata sem volt ilyen. A szenvedély az megvan, az biztos, de a többi dolgot nem nagyon látta át, mi bennük a probléma. Fogalma sem volt az egészről, egyelőre azt sem tudta, mit kellene kérdezzen, hogy értse. Teal’c visszajött és újra leült, hogy beszéljen.

-A harmadik szint a madár szintje. Ahogyan azt te is észrevetted, egy férfi és egy nő között a kapcsolat tele van ellentmondással. Van egy fizikai és egy szellemi egyensúly azonban, amit mégis meg lehet találni. A férfi és a nő egy lesz, azonban mégis megmaradnak kettőnek. A madár olyan lény, amelyiknek két szárnya van, két egyforma, egyenrangú, mégis ellentétes tagja. Ezek a szárnyak a madár két oldalán vannak és együtt dolgoznak azon, hogy feljuttassák és fent is tartsák a madarat a magasban. Ha a férfi é a nő egy pár szárnyként tud együttműködni, különbözőségük és egységük miatt fel tudnak repülni az ég felé. Az ilyen párok sokat nevetnek, különösen szeretkezéseik színterén, az ágyukban. Bevallják egymásnak gyengeségeiket, kinyilvánítják, hogy szükségük van egymásra. Mindig beszélgetnek, és hisznek az igazság szeretetében. Az ilyen férfi és nő nem hagyja figyelmen kívül, hogy különböznek egymástól, hanem gazdagítják egymást vele, az erejüket megkétszerezi. Annak a párnak, aki így él, nem az a fontos, hova utaznak, hanem csak az, hogy együtt mennek.

Teal’c megint kiment, és Jack rá kellett jöjjön, ebből megint alig értett valamit. A barátja annyira elszaladt a jelképek felé, hogy kézzelfogható dolgot alig mondott. Valamit azonban sejtett, mert ez a bizonytalankodás, hogy most egyformává válni vagy önmagának maradni, ebben az egészben értelmet nyert. Valamit jól sejtett és most úgy tűnik, már meg is tudja fogalmazni. Hirtelen nagyon erős vágyat érzett, hogy Sam-mel találkozzon és elmeséljen neki mindent és kikérje a véleményét. És persze hogy megmondja neki, mennyire szereti. Amikor Teal’c visszajött, először a három nap során megkérdezte:

-Nem akarok túlságosan türelmetlennek látszani, de mennyi idő még, Teal’c?

-Most indulunk, O’Neill. A végére értünk az előkészületnek, a gép négy óra múlva száll föl. Elmegyünk a házadba, elhozzuk a holmidat és már megyünk is. Azonban egy ideig még szeretnék melletted lenni, beleértve az utazást is.



O’Neill a gépen tőle szokatlan módon teljesen bele volt temetkezve a gondolataiba. Elhatározás érett meg benne. A házasságot jól fogja csinálni. Beszélni fog Sam-mel mindenről, többé nem hallgat túl semmit. A nehéz dolgokról fog csak igazán sokat beszélni vele, mert a könnyűekről nem érdemes.



****************************************************



Köszönet Shmuley Boteach rabbinak a talmudból vett gondolataiért, melyek a mű egy részét ihlették.


Aranyhal - Nelon - 2009-05-05

Nevezz konzervatívnak, de én örülök, hogy nem megszöktek, hanem "rendesen" házasodnak össze,a villámesküvő annyira nem vallott volna rájuk [Kép: icon_smile.gif] Nagyon tetszett a különböző kapcsolattípusok leírása, remek ötlet volt beletenni.


Aranyhal - chriszi - 2009-05-05

Ez a rész is tetszett [Kép: super.gif] Az eleje kellemesen laza és humoros, a vége egy kicsit komolyabb: de így volt teljes a " szereplőink" végkifejlet felé vonulásában. (az is tetszett, hogy Teal'c egy kicsit cserfesebb lett, mint általában) Úgy gondolom, hogy a múzsa nyugodtan homlokon csókolhat (4. fejezet miatt) !!!! De aztán nehogy elfojtsd a hirtelen Rád törő íráskényszert [Kép: icon_mrgreen.gif] !!!!!!


Aranyhal - Kathryn - 2009-05-28

Üdv!

Megcsináltam befejezést, egyelőre viszont nem tudtam feltölteni. Az új víruskeresőm azonnal vad csilingelésbe kezd, ha megnyitom a fórumot - így most otthonról próbálkozni sem tudok. Mozilla amúgy eleve megsem engedi nyitni a csillagkapu.hu-t... Most melóhelyen látom, hogy a NOD nem problémázik - szóval majd elküldöm magamnak és akkor olvashatjátok.

Amúgy nagyon gáz, hogy vírusokat terjeszt az oldal...


Aranyhal - jocsont - 2009-05-28

Szerintem nem csak a saját nevemben beszélek, ha azt mondom kíváncsian várjukSmile