![]() |
|
Ironidasz - Kétségek Közt - Nyomtatható verzió +- Abydos Gate Fórum (https://forum.csillagkapu.hu) +-- Fórum: Abydos Gate - Csillagkapu.hu (https://forum.csillagkapu.hu/forum-4.html) +--- Fórum: Magyar Csillagkapu Klub (https://forum.csillagkapu.hu/forum-45.html) +---- Fórum: Rajongói történetek (https://forum.csillagkapu.hu/forum-18.html) +---- Téma: Ironidasz - Kétségek Közt (/thread-341.html) |
Ironidasz - Kétségek Közt - Platschu - 2008-05-25 Emailben kaptam ezt az SG fan fictiont. Jó szórakozást kívánok! Kétségek közt - Igen valóban goa’uld megszállás alatt volt, de már teljesen lakatlan. – mondta Samantha Carter Őrnagy a tárgyalóban a CS. K. 1-nek és Hammond tábornoknak. – A bolygó felszíne is teljesen megegyezik a földével. Lakható. - De akkor miért nem laknak rajta? – kérdezte Jack. - Ezt még nem tudom.- válaszolt az őrnagy, majd a Tábornok felé fordult.- Ha megnézhetnénk a bolygót bizonyára erre is fény, derülne. - Rendben CS. K. 1. fél óra múlva az irányítóteremben.- mondta a Tábornok, felállt és kiment a szobából. A csapat tagjai is felálltak mikor Jonas megszólalt. - Remélem ez nem egy olyan bolygó, ahol szimbióták úszkálnak a tóban. – Teal’c ránézett.- olvastam Dr. Jackson jelentését. –adta meg a választ Jonas. Teal’c felhúzta az egyik szemöldökét, de nem szólt semmit, a háta mögé tette a kezeit és kiment O’Neill- ék után a folyosóra. - Én is remélem!- Szólt Jack Carternek. - Nem találtuk jelét annak, hogy lennének szimbióták. Bárhol is. – mondta a nő, de Jack még mindig kétkedő arcot vágott. – Nem kell aggódnia, Uram! - Rendben Carter ajánlom, hogy igaza legyen! – mondta Jack viccesen, mire Sam elmosolyodott. *** Fél órán belül a CS. K. 1 útra készen állt a kapuszobában. Már a kapu is nyitva volt. Hammond megadta a parancsot. - Indulhatnak. Sok szerencsét. A következő pillanatban Jack lépett ki a kapu túloldalán és az eseményhorizont megszűnt mögötte. A környezet teljesen átlagos volt a kapu egy erdő felé nézett mögötte hegyek körvonalai rajzolódtak ki. A nap erősen sütött ezért Jack feltette a napszemüvegét. - Merre?- kérdezte. - Előttünk van egy templom, – mondta Jonas - az erdő mögött. - Rendben, indulás!- adta ki a parancsot az ezredes és a csapat elindult az erdő felé. *** Teal’c és Jonas épp néhány feliratot vizsgált Jack pedig valami fura szerkezetet nézett. - Carter!- szólt. - Igen, Uram? – a nő odaállt mellé. - Ez mi?- kérdezte az ezredes a szerkezetre mutatva. Előre engedte az őrnagyot az, pedig közelebbről megvizsgálta. - Nem tudom, mi lehet, biztos nem Goa’uld technológia. - Na és veszélyes? - Jonas szerint nem.- válaszolt a nő – Talált néhány falfestményt, ami ezt bizonyítja. Jobban meg kell vizsgálnom. – mondta és megérintette a szerkezet közepét. Abban a pillanatban a mellette álló Jack- el együtt eltűnt egy vakító fehér fény kíséretében. Teal’c és Jonas észre vették és odarohantak. Mikor az Ezredes és az Őrnagy hűlt helyét találták Teal’c azonnal beleszólt a rádióba. - O’Neill, Carter őrnagy. O’Neill hallotok engem?- kérdezte Teal’c, de a túloldalon csak recsegés hallatszott. - Mi történhetett? – kérdezte Jonas. - Nem tudom, de szólnunk kell a parancsnokságnak. Te maradj itt, hátha visszakerülnek. - Rendben!- mondta Jonas, Teal’c pedig visszament a kapuhoz. *** Eközben Jack megpróbált feltápászkodni. A szemüvege lecsúszott róla és poros lett. Nem tudta mi történt csak Carter utolsó szavaira emlékezett. Mikor térdre állt meglátta az eszméletlenül fekvő nőt. Odament hozzá, kimérte a pulzusát és mikor látta, hogy minden rendben van megpróbálta felébreszteni. - Carter ébredjen! – Jack kicsit megpofozta a nő arcát. – Gyerünk Carter! A nő lassan kinyitotta a szemét és ránézett az ezredesre. - Mi történt? – kérdezte kicsit kábán. - Mondja meg maga! - válaszolt a férfi majd felállt és ugyanazzal a mozdulattal segített a nőnek is. – Nem azt mondta, hogy nem fegyver az az izé? – kérdezte O’Neill kissé ingerülten. - Nos, még élünk. – válaszolt a nő. - Biztos ebben? – kérdezte Jack gúnyosan. - Nem érzem halottnak magam. – Sam elhallgatott, majd meglepődve kérdezte meg: - Hol van a Zat? - A francba! Már megint? Amikor Harry Maybourne-el arra a holdra kerültünk akkor is eltűntek a goa’uld fegyverek. - Lehet, hogy ez a szerkezet is a goa’uldok ellen készült – Carter odament a szerkezethez, ami itt épp úgy nézett ki, mint ahonnan eljöttek. Sőt minden épp úgy nézett ki, mint ahonnan eljöttek csak épp Jonas és Teal’c nem voltak sehol. Jack Carter mögé állt a nő pedig megérintette az idegen kütyü közepét. Most azonban nem történt semmi. - Most meg mi a baja? - Kérdezte az ezredes mogorván. - Talán kiégett. Meg kellene vizsgálnom közelebbről. - Akkor tegye! Addig én körülnézek a környéken és keresek egy pizzázót.- mondta és elindult a kijárat felé. Neki is feltűnt, hogy minden ugyanúgy néz, ki mint azon a „másik” helyen, de nem szólt róla. Ha szerencséjük van itt is, van csillagkapu. Bár ehhez nem fűzött túl sok reményt. Miközben ment nem kerülte el a figyelmét, hogy az utolsó kő is megegyezik azzal, amit odafele láttak. És erre különösen emlékezett, mert ezeknek, a köveknek olyan érdekes formájuk van, amit nehéz volt elfelejteni. És mint azt tudjuk nincs két egyforma kő sem. Most már bízott benne, hogy talán kapu is van. De ha mégsem kerültek el innét, hol van Teal’c és Jonas? O’Neill ezen elmélkedett, amikor elérte azt a tisztást ahol a kapunak kellett lennie. Azonban a kapunak hűlt helye volt. Jack üzembe helyezte rádióját és beleszólt. - Itt O’Neill. Talált valamit? – kérdezte, és nem sokkal utána Carter visszaszólt. - Nem Uram, de még nem volt időm tüzetesebben átnézni. És maga? - Itt sincs semmi. A kapunak hűlt helye, viszont észrevettem, hogy itt minden ugyanúgy néz, ki mint a másik helyen. Az utolsó kőig. És ez most nem vicc. Az utolsó kőig. - De hisz az lehetetlen! - Maga is megnézheti, ha akarja. Az életemet teszem rá! Na ehhez mit szól? - A saját szememmel kell látnom! - Szóval nem hisz nekem! Oké. Most visszaindulok. - Rendben Uram! Vége! Jack elindult visszafelé, most már csak abban bízott, hogy Carter talál valamit, és visszajuthatnak a saját világukba. Vagy, hogy a parancsnokság talál ki valamit. *** Időközben Teal’c Hammonddal beszélt, aki a hallottak után úgy döntött, hogy átküld egy másik CS. K. Csapatot, akik kideríthetik mi történt. Fél órán belül már ott is voltak, egy csomó felszereléssel és elindultak a templom felé. Eközben Teal’c részletesen elmondta, hogy mi is történt pontosan. Miután odaértek az idegen szerkezethez elkezdték vizsgálni. Töviről hegyire átnézték, de egyelőre nem találtak semmiféle nyomot, amin elindulhatnának. Kivéve a falakon lévő töménytelen mennyiségű idegen szöveget. - Meg tudod fejteni a falon lévő szöveget Jonas Quinn? - Talán, de időbe fog telni. Még soha nem láttam ilyet… *** Két hét múlva: A csapat még mindig azon dolgozott, hogy előkerítsék az Ezredest és az Őrnagyot. Jonas a szövegen dolgozott, de nagyon nehezen ment, még neki is. A Tok’Rá-któl is próbáltak segítséget szerezni, akik természetesen meg is próbálták (főleg, mert Jacob lánya is eltűnt), azonban még ők se mentek semmire. A szöveggel szintén nem találkoztak. Az Asgardokat is próbálták megkérni, de ők meg elérhetetlenek voltak és nem lehetett tudni, hogy mikor térnek vissza. Sőt végső kétségbeesésükben Dr. MacKay-t is elhívták, bár jól tudta mindenki, ha már a Tok’Ra se tudott segíteni Rodney vajmi keveset fog nyomni latban. *** Carter és O’Neill egy tó mellett ültek, amit az idekerültük után fedeztek fel. Szerencsére volt benne hal bőven. - Látja, csak ez kellett, hogy végre eljöjjön velem horgászni. Azt hiszem többször kéne elhagyatott idegen helyekre kerülnünk, ahol van egy nagy tó tele hallal. Már csak a sör hiányzik. - Igen Uram. Bár én inkább a szerkezeten dolgoznék. - Néha kell egy kis pihenő is Carter, - szólt Jack - és amúgy is, eddig se ment semmire. Gondolja, hogy ezután sikerül? - Csak idő kérdése Uram. - Múlt héten is ezt mondta. - Igen, én is tudom. - Biztos, egy egész csapat dolgozik azon, hogy kihozzanak innen. Elhívták a Tok’rá-kat és az Asgardokat is. - Igen, de én akkor sem tudok itt ülni tétlenül. - Nem tétlenkedünk, hanem ebédet fogunk magunknak. - Igaz, - mondta Carter és elhallgatott. Nézte a tavat és a lehetőségeken agyalt. Talán örökre itt maradunk –gondolta-. Vagy ha az ezredesnek igaza van, kimentenek innen minket. Nagyon remélem, hogy igaza van… *** A harmadik hét vége: Jack és Sam a tábortűz mellett ültek, és a halat ették, amit az ezredes fogott korábban. - Nagyon unom már a halat – szólalt meg Sam. – Szeretnék már egy jó kis steak-et. - Higgye el, nincs egyedül. Ezután percekig nem szólt egyikük sem, végül Sam törte meg a csendet: - Vajon megtalálnak minket valaha? – kérdezte halkan és a lángokat figyelte. - Csak ne adja fel a reményt. - Igaza lehet. Csak tudja én, már kezdek kételkedni abban, hogy valaha is kijutunk innen. - A többiek biztos kitalálnak valami. Eddig mindig sikerült. - De mi van, ha mégsem? Mi van, ha itt maradunk örökre?- Jack átült a nő mellé. - Hé Carter, annyiszor voltunk már ilyen helyzetben. - Nem, ilyenben még soha. Azaz maga igen, de… Én nem tudok itt ülni tehetetlenül arra várva, hogy valaki megmentsen. Már majdnem egy hónapja vagyunk itt és egyfolytában csak halat eszünk. Nem tudom, hol a fenében lehetünk, és azt a hülye szöveget sem értem. Szétrobbanok attól, hogy itt kell ülnöm és… - Carter… - Én… - Carter… - Jack megragadta a nő két vállát, maga felé fordította és a szemébe nézett. – Meg fognak minket menteni! Mondta a férfi, kicsit önmagát is megnyugtatva ezzel. A nőnek igaza volt. Szörnyűnek érezte, hogy nem tudnak semmit azért tenni, hogy kiszabaduljanak innen. És még a mentőcsapat sincs sehol… Carter elsírta magát és Jack nyakába borult. A férfi átölelte. - Ne aggódjon, – mondta halkan. – Csak idő kérdése. Ahogy mondta. - De mennyi…- kérdezte a nő elfúló hangon. Jack megsimogatta a nő hátát megnyugtatásképpen, de ebben az érintésben sokkal több volt, mint az, hogy megnyugtassa. Sam kibontakozott az ölelésből és a férfi szemébe nézett. Jack közelebb hajolt és már csak centikre voltak az ajkaik egymástól, mikor a nő elfordult. - Ezt… nem, ezt nem lehet. – Mondta a nő és kicsit arrébb húzódott. Jack alig hallhatóan felsóhajtott és a tűz felé fordult. - Sajnálom, - mondta. – Nem kellett volna… - Ne kérjen bocsánatot. Maga férfiból van én nőből… - Maga is tudja, hogy… nem azért… - Akárhogy is a szabályok tiltják. Maga is nagyon jól tudja. - De most nincsenek szabályok. Csak maga meg én… - Én nem tudnék így maga mellett dolgozni, és ha megtalálnak, ugyanúgy kell lennie, mint eddig. Két katona vagyunk és nem férfi meg nő. Úgy is kell viselkednünk, – Sam felállt. – El kell mennem… kiszellőztetni a fejem. Jack nem szólt, csak nézte amint a nő alakja, eltűnik a sötétben. Sam fejében cikáztak a gondolatok. Félt attól, hogy mi történhet Jack és őközte, és ha ez bekövetkezik és megtalálják őket mi lesz ennek a következménye. Kétség kívül elindult valami kettejük között és retteget attól, hogy ez árnyékot vethet a további közös munkájukra. Feltéve, hogy valaha kijutunk innen. - Hol a fenében lehetünk? – Kérdezte fennhangon. Kis idő múlva elért a tóhoz ahol a halakat fogták Jack-el. Leült a partra és a tó vizét nézte, amin megcsillant a bolygó holdja. Úgy negyed óra múlva visszament a tábortűzhöz. Kezdett fázni. Mikor visszaért úgy tűnt, hogy az Ezredes alszik, ezért ő is lefeküdt. A csillagokat bámulta az égen. Aztán hirtelen fény gyulladt az agyában. Hirtelen felült majd odament O’Neill-hoz: - Uram, alszik? – Kérdezte halkan. - Nem. Mi történt? - Azt hiszem, tudom, hol vagyunk. – Jack felült. - Hol? - Ugyanazon a bolygón, ahová eredetileg érkeztünk. A szerkezet talán egy rejtekhelyet biztosított a bolygón élők számára a goa’uld-ok elől. Azért volt lakatlan a bolygó, mert mindenki idejött és valamilyen oknál fogva a goa’uld-ok nem tudták őket követni. Vagy ha mégis a fegyvereik a túloldalon maradtak. - Jó oké! De akkor hol vannak az emberek, akik idejöttek? - Bizonyára visszatértek a túloldalra, amikor úgy gondolták, hogy a veszély elmúlt. - De hogyan? - Ezt sajnos még mindig nem tudom. *** Újabb egy hét múlva: - Thor – szólt Teal’c. – Üdvözöllek. - Üdv! Mi történt? Hol van O’Neill? - Nem tudjuk. Ezért is hívtunk. Elmentünk egy idegen bolygóra és az ottlévő idegen szerkezet miatt eltűnt Carter Őrnaggyal együtt. Már egy hónapja. A szerkezeten vannak írásjelek, de még Jonas se tudta megfejteni és Tok’ Rá-k se láttak még ehhez hasonló jeleket. Ezen a címen vannak. – Teal’c átadott Thor kezébe egy cetlit a címmel. - Már értem, - mondta Thor kis gondolkodás után. - Ezek szerint, módodban áll segíteni? - Igen. Teal’c megkönnyebbülten tért vissza a Földre. Elmondta a hírt a Tábornoknak, aki azonnal átküldött egy orvosi csapatot a bolygóra Dr. Fraiser-rel az élen. *** Jack és Sam egy szál pólóban ült a tábortűz mellett, amin halat sütöttek. Meleg volt az este. - Ismét eltelt egy nap, - mondta Jack. - Igen – helyeselt Sam, - és még mindig nem találtak ránk. A nő letette a maradékot és Jackre nézett. - Uram. - Tessék, - a férfi is letette a maradékát és lenyelte a falatot. - Én félek. Jack hallgatott. Majd kisvártatva felállt és odament a nőhöz. Ez után kinyújtotta a karját, hogy segítsen a nőnek felállni. Most egymással szemben álltak és egymás szemébe néztek. Jack közelebb lépett, majd felemelte a karját és megérintette a nő arcát. Közelebb hajolt és megcsókolta. A nő átkarolta a férfi nyakát, most nem ellenkezett. Túl sok idő telt el. - Most már jobb? – kérdezte Jack két csók között. - Sokkal, - válaszolt a nő, mire a férfi ismét szájon csókolta. Sam keze a férfi arcától lejjebb vándorolt, amikor is kitapintotta a férfi dögcéduláját. Abban a pillanatban rájött, hogy nagy hibát követnek el. - Állj, - suttogta, de a férfi nem hagyta abba. – Jack kérlek. A nő kibontakozott a férfi öleléséből és két lépést tett hátra. Az ezt követő pillanatban egy vakító fénnyel kísérelve eltűntek a tábortűz mellől és a mesterségesen kivilágított templomban találták magukat. Miközben mindenki éljenzett. Ott volt Teal’c, Jonas, Dr. McKay és a CS. K. 15. Jack Sam szemébe nézett miután körbenézett a társain. Akik kisvártatva elhallgattak, miután se a férfi, se a nő nem szólaltak meg és csak egymást nézték. Hirtelen mindketten feszélyezve érezték magukat. Thor jelent meg mellettük. Jack lenézett és néhány másodperc után megszólalt: - Üdv cimbora. Hát te, hogy kerülsz ide? Mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel. Azt az egy- két percnyi csöndet csak a sokkhatásnak tudták be. Jack és Sam elsodródtak egymás mellől, mikor üdvözölték őket a többiek, de egyre csak egymás tekintetét keresték. Miután visszatértek a bázisra ismételt üdvözlet áradat érte őket, majd Hammond rájuk parancsolt, hogy menjenek el a kivizsgálóba, hogy Dr. Fraiser elvégezhessen rajtuk néhány rutin vizsgálatot. Ez után hazamentek, hogy rendbe szedhessék magukat. *** Körülbelül két nap múlva Sam épp letette a telefont a bázison belül az irodájában, mikor kopogást hallott: - Üdv. – szólt Jack miután belépett az ajtón. - Üdv, - köszönt Sam is. A férfi odalépett az asztalhoz és felvett valami kis tárgyat róla, azt nézegette. - Megvannak… - Megkaptuk… - szóltak egyszerre, aztán elmosolyodtak – Előbb maga. – mondta Jack. - Most hívtak, hogy megkaptuk az eredményeket. Minden rendben van. - Én is ugyanezt akartam mondani. - Jack letette a tárgyat, amivel szórakozott és Samre nézett. – Beszélnünk kell… - Jack megköszörülte a torkát, – ami történt odaát. - Tudom. – Sam a szerkezet felé fordult, amin épp dolgozott. - Carter, nézzen rám. – a nő nem fordult vissza, - Carter. – a nő Jackre nézett. - Menjünk el valahová, ahol nyugodtan beszélgethetünk. - Rendben. Hová? – kérdezte Jack. - Nem tudom, csak ne tudjon róla senki. Ezt nyugodtan kell megbeszélnünk. Pár percen belül Jack és Sam a lift felé tartva összefutottak Jonasszal és Teal’c- kel. - Üdv! – köszönt Jonas. - Üdv, - köszönt Jack és Sam is. - Hova készülnek? – kérdezte Jonas. - Beülünk valahová. – válaszolt a nő. - Jó ötlet. Mennek megünnepelni a visszatérést? - Igen. Már majd megőrülök, egy jó kis steak-ért. – válaszolt Jack. - Magukkal tarthatunk? – kérdezte Jonas. Jack várt egy pillanatot, majd összenéztek Sam-mel. Végül igent mondott: - Rendben, miért ne? A parkolóban megvárjuk magukat. A csapat a megszokott helyükre mentek. Ahol ettek, ittak és biliárdoztak. Sam kínszenvedésnek érezte ezt az időt, épp úgy, mint Jack. És ezt csak Teal’c vette észre. Úgy érezte, hogy két társa csak testben van ott, ám a gondolataik egy teljesen más helyen járnak. Miután ez feltűnt neki elvonta Jonas-t, hogy beszéljen vele: - Úgy hiszem ideje mennünk Jonas Quinn. - Miért? – kérdezte a férfi. - Azt hiszem az Őrnagy és O’Neill nem érzik túl jól magukat. - Hogy – hogy? – kérdezte Jonas, mire Teal’c a fent említettek felé nézett. Ugyanígy tett Jonas is: Jack a szék támlájának dőlve ült és csak annyi időre mozdult, meg amíg felemelte a sörét. Kb. ugyanez volt a helyzet Sam-mel is. - Azt hiszem igazad, van Teal’c. – Teal’c bólintott majd mindketten odamentek O’Neill- ékhez, elbúcsúztak és elmenetek. - Végre –mondta Sam, majd felállt. Úgy fél óra múlva mindketten Jack házában ültek egymással szemben. - Hát, most senki sem zavar. – mondta Jack. - Igen – válaszolt a nő kerülve a férfi tekintetét. - Lehet, hogy úgy kéne tennünk, mintha meg sem történt volna… - kezdete Jack. - Maga szerint menne? - Nem hiszem. – adta meg magát Jack. Kínos csend következett. Aztán Carter szólalt meg halkan: - Magának jelentett valamit? – még mindig kerülve a férfi tekintetét. - És magának? – kérdezett vissza Jack. Sam a férfi szemébe nézett és ezzel mindent elárult. - Azt hiszem egy ideje érlelődött bennünk. - Lehet. – válaszolt a férfi. – Na és most? - Nem tudom. De ezek után nem tudnék úgy dolgozni, mint eddig. Most már értem miért vannak a szabályok. - Igen. Talán beszélnünk kéne róla valakivel. - Mégis kivel? Talán Teal’c- kel, Hammond-dal, vagy Janettel? - Csak egy ötlet volt. – szólt Jack. A nő nagyot sóhajtott. Jack felállt és kiment a konyhába. Nem volt sokáig, de mikor sörrel a kezében visszaért Sam már aludt. Úgy döntött hagyja pihenni. Ez a nap mindkettejük számára hosszúnak bizonyult. Kihozott egy plédet és betakarta vele a nőt ezután leült és figyelte, ahogyan alszik. Kis idő múlva őt is elnyomta az álom. Másnap reggel Sam ébredt fel először, még feküdt egy ideig, majd arra kapta fel a fejét, hogy Jack köszön neki: - Jó reggelt!- mondta a férfi. És a nő arcát figyelve arra gondolt, hogy még reggel is milyen gyönyörű. - Jó reggelt! – válaszolt a nő is csendesen. Jack megpróbált felülni, és ahogy megmozdította a fejét felszisszent. - Mi történt? –Kérdezte a nő. - A nyakam… elfeküdtem. – mondta miközben a tarkóját, masszírozta. - Talán… - kísérelte meg a nő, de aztán meggondolta magát és nem fejezte be a mondatot. - Talán mi? – kérdezett vissza Jack. - Megmasszírozhatom, ha gondolja. - Én benne vagyok. – Sam megkerülte a fotelt és elkezdte masszírozni a férfi nyakát, az pedig behunyta a szemét. - Most már jobb? – kérdezte a nő, már a férfi előtt állva. Jack kinyitotta a szemét és felállt. - Sokkal jobb, - mondta, és magához húzta a nőt, majd megcsókolta. Sam nem ellenkezett és egy lélegzetvétel közben így szólt: - Azt hiszem, most már nem tudunk kimászni ebből… - Én is, - mondta Jack és újra megcsókolta Sam-et. *** Úgy egy óra múlva kopogás hallatszott. Jack póló nélkül nyitotta ki résnyire a bejárati ajtót. Teal’c volt az. - Üdv cimbora! Mi járatban? - Ma nem jöttél, gondoltam megnézem, hogy vagy. - Minden rendben. Csak kivettem néhány nap szabit. Már hiányzott az otthon. - Értem. - Jack, ki az? – hallatszott egy női hang. A férfi remélte, hogy Teal’c nem ismerte fel Sam hangját. - Azt hiszem jobb lesz, ha most megyek. – szólt Teal’c. - Igen, bocs. – Teal’c már épp indult volna, mikor Sam megjelent az ajtóban egy szál lepedőt fogott maga köré - Carter Őrnagy? – kérdezte Teal’c meglepetten. - Teal’c!!! – kiáltott fel Sam – Jesszus. Jack miért nem szótál? - Nem gondoltam, hogy kijössz. – Sam gyorsan visszament a szobába. – Teal’c kérlek, ne mondd el senkinek. Csak amíg kitalálunk valamit. - Bízhatsz bennem O’Neill. – mondta Teal’c. – Most jobb lesz, ha megyek. - Rendben. Majd bent találkozunk. És senkinek egy szót se… Teal’c csak bólintott, majd elindult. O’Neill becsukta az ajtót és bement a nappaliba. Sam a kanapén ült Jack leült mellé. - Hogy fogunk ebből kimászni? – kérdezte Sam, majd mindketten elnevették magukat. Miután elcsendesedtek Sam szólalt meg ismét: - Most mit tegyünk? - Kitalálunk valamit. – Jack elgondolkodott, majd folytatta: - Talán kiléphetnék, nyugdíjaztathatnám magam. - Azt már nem. Nélküled már nem lenne ugyanaz. - Más megoldás pedig nincs. - Kell lennie. - De mi? Talán te lépsz ki? Nélküled se lenne ugyanaz. - Nem tudom, mi lehetne a megoldás. – sóhajtott a nő. *** Két nap múlva Jack Hammond Tábornok ajtaján kopogtatott. - Tessék! – szólt ki a Tábornok. Jack belépett. - Ezredes mit keres itt… - Hammond végigmért Jack-et -… civilben? - Uram, szeretném benyújtani a lemondásomat. - Tessék? Ezt nem engedhetem. - Tábornok, megvan rá az okom. - Velem is megosztja? – kérdezte Hammond ingerülten – Maga a legjobb emberem, nem engedem el csak így. - Figyelmen kívül hagytam a szabályokat. - Eddig sem érdekelték a szabályok. Miért pont most változtatta ezt meg? - Uram, viszonyt kezdtem az egyik munkatársammal. - Tessék? Mégis kivel? - Hármat találhat Uram. – szólt Jack és letette a Tábornok asztalára a felmondólevelét. – Samantha Carter-rel. – Mondta, és abban a pillanatban újra egy idegen bolygón volt egy idegen szerkezettel szemben. Carte Őrnagy épp hozzá akart érni mikor Jack megragadta a karját. A nő szembe fordult vele. - Uram? – nézett az Ezredesre értetlenül. – Már mondtam, hogy nem veszélyes. - Higgye el, nem akarja jobban megvizsgálni még egy csodás… - Egy csodás mi? - Nem fontos. Csak ne érjen hozzá. Jobban járunk, mindannyian. - Uram, nem értem a szöveget, – mondta Jonas. – Még soha nem láttam ilyet. - Igen tudom. Elmegyünk, szedelőzködjenek. - De O’Neill Ezredes… - szólt Carter. - Semmi de. Ez parancs *** Hammond Tábornok értetlenül állt az indítócsarnokban mikor a CS. K. 1. tagjai átléptek a kapun. Beleszólt a hangos bemondóba: - Mi történt ezredes? *** - Elmondaná végre valaki, mi folyik itt??? – kérdezte a Tábornok a CS. K. 1. – től. A tagok Jackre néztek. - Azt hiszem megérzés volt. – adta meg a nem túl kielégítő választ Jack. - Ezredes, mégis mit ért ez alatt? – kérdezte Hammond. - Inkább az Asgardokat kérdezze Uram. Mielőtt elmennek. - Hova? - Küldetésre. - Ezt honnan tudja? - Megérzés Uram. Hammond egyelőre megelégedett ennyivel. Jack tanácsára elhívták Thort aki, elmondta, hogy valóban küldetésre mennek, és nem tudja Jack honnan jött rá, mert senkinek nem említették. Thor ezen kívül a címet is felismerte, amit mutattak neki, és azt is elmondta, hogy a bolygón van egy szerkezet, ami egy az eredeti tükörképére teleportálja az odatévedt embereket és nélkülük, valószínűleg nem tudtak volna visszatérni. Mindenki döbbenten nézett és Jack-et kérdezve, hogy honnan tudta, Ő csak ennyit válaszolt: Megérzés volt Úgy egy óra múlva a CS. K. 1. úgy döntött beül valahová megünnepelni a szerencsés itthon maradást és Jack megérzéseit. Teal’c és Jonas előre mentek így Jack kettesben maradt a liftben Carter-rel. - Uram, elmondja honnan tudta? Mi történt az alatt a pár másodperc alatt? És nem érem be azzal, hogy megérzés volt. – Jack elmosolyodott, épp akkor nyílt ki a lift ajtaja. Az Ezredes beszállt és így szólt: - Talán egyszer elmondom, ha felkészült rá. – Sam állt egy pillanatig majd ő is beszállt. - Ezt hogy érti? - Ahogy mondtam Carter. Épp, úgy ahogy mondtam. A liftajtó becsukódott és elindult felfelé. Sam-nek pedig beugrott néhány emlékek tűnő valami, egy fehér villanásról, egy tópartról, amint az Ezredessel pecázik, egy tábortűzről és csókokról, amiket ismételten az Ezredessel váltott. Aztán visszatért a jelenbe és az iménti gondolatokra megrázta a fejét és eltemette őket agya egy, rejtett zugába, ahonnan csak sok évvel később jöttek vissza egy beszélgetés közben, amit Jack O’Neill-al folytatott… Vége By: Ironidasz |