Abydos Gate Fórum
Felhívás karácsonyi fan fic írásra! - Nyomtatható verzió

+- Abydos Gate Fórum (https://forum.csillagkapu.hu)
+-- Fórum: Abydos Gate - Csillagkapu.hu (https://forum.csillagkapu.hu/forum-4.html)
+--- Fórum: Magyar Csillagkapu Klub (https://forum.csillagkapu.hu/forum-45.html)
+---- Fórum: Rajongói történetek (https://forum.csillagkapu.hu/forum-18.html)
+---- Téma: Felhívás karácsonyi fan fic írásra! (/thread-70.html)



Felhívás karácsonyi fan fic írásra! - Emilia - 2012-11-23

Kedves Csillagkapu rajongók!



Bár még a december távol van...s az ünnepek még csak a TV reklámokból köszönnek vissza ránk, de lassan elérkezik a karácsony is.



Szeretnék minden lelkes fan fic írót megszólítani, akinek van kedve s persze ideje, hogy írjon egy történetet az ünnepekről, a csillagkapuról, a csapatok karácsonyáról...vagy bármi olyan történetet, ami az eszébe jut a témában !

A cím teljesen az íróra van bízva! Nincs műfaji megkötés, nincs meghatározott hosszúság, csak az, hogy írjatok egy jó kis történetet! Lehet az vicces, baráti, ünnepélyes...



Íme egy példa a címre: Teal'c ajándékot vesz



Várjuk a történeteket! [Kép: icon_smile.gif]



Egyedüli megkötés a történet beküldési határideje: 2012.12.21.



Kérem jelezzen vissza mindenki itt, aki érdekelet a témában! [Kép: icon_smile.gif]



További szép estét!

Minden jót! [Kép: icon_smile.gif]

Üdv!

Aveo! [Kép: icon_smile.gif]



UI: Minden beérkező mű megjelenik a StargateLives Fan Fiction oldalon is! [Kép: icon_smile.gif]


Felhívás karácsonyi fan fic írásra! - Nehebkau - 2012-11-23

December 21? Hmmm... Olvasmányos világvége lesz! [Kép: lol.gif]


Felhívás karácsonyi fan fic írásra! - Emilia - 2012-11-23

Hát azért reméljük, hogy nem lesz világvége! [Kép: smile.gif]



Inkább jó történetek érkezzenek, s azokkal múljon el a nap!



Legyen nekünk a rengeteg jó történet aznapra a Világnak a Vége...



Bár a dátumot még módosíthatom, ha arra lenne kérés, monduk egy-két napot.



Várom a következő hozzászólásokat és a jelentkezőket!!!!! [Kép: biggrin.gif]



További minden jót!

Üdv!



Aveo! [Kép: icon_smile.gif]


Felhívás karácsonyi fan fic írásra! - Nehebkau - 2012-11-24

Én is remélem, hogy nem lesz világvége. Többször is igyekeztek már előre megjósolni, és eddig még sosem volt igazuk. Szerintem most sem lesz.



Egyébként az igazat megvallva nehezen tudom elképzelni, hogy a karácsonyt össze lehet hozni a csillagkapu világával. Emlékeim szerint pedig sosem volt még olyan rész a sorozatban, ami a karácsonnyal foglalkozott volna. Biztos, hogy össze lehet hozni a kettőt?


Felhívás karácsonyi fan fic írásra! - Emilia - 2012-11-24

Hát reméljük, hogy elmarad a világvége!



Szerintem össze lehet hozni a két dolgot! Épp ezért is lehet érdekes ez a felhívás!

Ki tudja milyen érdekes s vicces történetek kerülhetnének ki a dologból! Szerintem csak ihlet, ötlet és idő kérdése!



A fórumban már olvastam hasonló dolgokat, Elanor fordításainál.

Szerinem kivitelezető, s remélem érkeznek is majd rá történetek!



Tehát várom a jelentkezőket és a további véleményeket az ügyben!



További minden jót!

Üdv!

Aveo!


Felhívás karácsonyi fan fic írásra! - Darth Raven - 2012-11-24

Nehebkau Írta: Egyébként az igazat megvallva nehezen tudom elképzelni, hogy a karácsonyt össze lehet hozni a csillagkapu világával.



Érdekes egy téma, az biztos, de minden megoldható: mondjuk karácsonykor támad Anubis XD


Felhívás karácsonyi fan fic írásra! - Emilia - 2012-11-24

Ez se egy rossz ötlet... [Kép: icon_biggrin.gif]

Egy kicsit furcsa, de érdekes!



Na ez az amire gondoltam! [Kép: icon_smile.gif]



Mindenki mást s azt a mást máshogy találja ki, s valósíthatja meg... [Kép: smile.gif]


Felhívás karácsonyi fan fic írásra! - Goodfairy - 2012-11-24

Nehebkau Írta: Én is remélem, hogy nem lesz világvége. Többször is igyekeztek már előre megjósolni, és eddig még sosem volt igazuk. Szerintem most sem lesz.



Egyébként az igazat megvallva nehezen tudom elképzelni, hogy a karácsonyt össze lehet hozni a csillagkapu világával. Emlékeim szerint pedig sosem volt még olyan rész a sorozatban, ami a karácsonnyal foglalkozott volna. Biztos, hogy össze lehet hozni a kettőt?



A fanfiction lényege szerintem épp az, hogy olyan témákról, dolgokról írjunk, amik nem történtek meg abban az adott sorozatban, filmben, amihez a fanfiction kapcsolódik. Azon kívül attól, hogy nem volt olyan rész, ami a karácsonyhoz kapcsolódott volna, még volt egy-kettő a sorozatok hosszú évei alatt. [Kép: icon_smile.gif]


Felhívás karácsonyi fan fic írásra! - Emilia - 2012-11-24

Üdv Goodfairy!



Ez is egy nagyszerű megfogalmazása lehet annak, hogy mit is lehet úgymond "kezdeni" ezzel a karácsonyi fan fic felhívással! [Kép: icon_smile.gif]



Remélem valakiben azért lassan megfogalmazódik egy story, amit meg is szeretne valósítani! [Kép: icon_smile.gif] S persze el is küldi majd a mail címemre, ha kész lesz, hogy majd mi is elolvashassuk! [Kép: icon_smile.gif]



További szép estét! [Kép: smile.gif])

Üdv!

Aveo!


Felhívás karácsonyi fan fic írásra! - neduddgi - 2012-11-25

Unalmas, de kellemes őszies nap volt így december elején, amikor a CSK1 visszaérkezett a P3X321-ről. A nap már lenyugodott, a parancsnokság kiürült, csak a szolgálatot teljesítők maradtak. Kicsit unottan öltözgettek, amikor belépett O'Neill.



- Nahát tábornok, micsoda meglepetés! - vidult fel Carter, de ezzel igazából egyedük maradt, hiszen csak ő nem volt ott a korábbi eligazításon, amikor előre jelezték érkezését.

- Örülök, hogy találkoztunk mondta Jack - külön ránézve Mitchellre és Valára, akik nem különösebben adták meg neki a tiszteletet. Úgyhogy elhúzta száját és a szokásos irónikus hanglejtésével inkább beszédet tartott:

- Nem az igazi már ez az egész azóta, amióta egyetlen valamire való ellenség sincs, nagyon elkényelmesedett mindenki. Amióta a Lucian felrobbantotta az anyabolygóját a Wormhole Destinyre tárcsázás közben, azóta igazából csak férgekre, és háziállatok hazaszállítására specializálódtunk, kissé már olyan ez az egész, mintha a Ghostbusterst nézném. Nem kellene azért ennyire eltunyulni és a formaságokat ennyire átlépni.

- Ugyan Jack - okoskodott szokásosan Daniel San -, miért kell ez a katonásdi? A világ is tudja a létezésünket, ha még nem is teljes egészében, az oroszok is visszakapták a kapujukat, építettek nekik hálából még egy Korolev II-t is az Ori galaxisban, lassan hozzá kellene szokni a civil élethez, mert csak idő kérdése, hogy mikor leszünk ténylegesen civilek.

- Nem úgy van az Daniel San - válaszolt Mitchell -, a katonaságra és a rendre mindig is szükség lesz. Az, hogy eddig nem találkoztunk ellenséggel a Lucian pusztulása óta, az nem ok arra, hogy elbízzuk magunkat. Gondolj csak arra a bolygóra, amit egy cédulán kaptunk a kapuból, valószínűleg a jövőből, hogy oda nem szabad elmenni - de mi a garancia arra, hogy ők egyszer nem jönnek el ide! Azért mert Karácsony lesz nemsokára, azért nem kell még ennyire szentimentálisnak lenni.

- Mi az a Karácsony? - Kérdezett vissza szokásosan hátravetve fejét kíváncsian Vala.

- A Karácsony az, amikor mindenki megőrül és ajándékot vesz azoknak akit ismer - mondja gyorsan Rodney, mert már előre örül annak, hogy milyen szép ajándékot fog kapni a kedvesétől és szeretné zárni ezt a témát. De elkésett. Vala szeme felcsillan:

- Karácsony? Szóval ez üzlet? Akkor mi most eladni fogunk egy csomó dolgot, amit elhozunk máshonnan? Mennyit lehet ezen keresni?

- Nem Vala - sóhajtott fel Jack, mert érezte, hogy ez a nap is el van már szúrva -, ez arról szól, hogy mindenki maga vásárol valaki másnak valamit - azonban ő sem gondolta komolyan, hogy ennyivel megelégszik Vala. Nem is így történt:

- Mi? Mindenkinek vásárolni? Mi ez a butaság? Mert ha kapok az rendben van, jó drága legyen, de miért adjak? Pláne mindenkinek? Annyi bolygóra elmenni és lopni valamit? Ezt nem mondhatják komolyan! Ki volt az a hülye, aki ezt kitalálta?

- Annak idején élt - kezdte fontoskodva Daniel San - egy Jézus Krisztus, aki feltámadott és ennek az ünnepére ajándékozzuk meg egymást, hogy örömet okozzunk.

- Ugyan már Daniel, akkor most évente háromszor ajándékozzunk - mondja ekkor már dühösen Vala -, csak azért, mert ennyiszer támadtál fel?

- Indeed - szólalt meg először a jól ismert hang... de hamar folytatta Vala:

- Meg vagy te őrülve? Mit tudott egyáltalán az az ember, hogy így oda vagytok érte? - Daniel San ekkor már érezte a probléma súlyát, ám még megpróbálokzott valamivel:

- Tudod Vala, ez úgy volt, hogy volt egy anyja, aki szűz volt, és mégis megszűlte azt a lényt, Isten fiát, aki csodákat tett.

- Ugyan már Daniel, ne szórakozz velem, ezt már én is megtettem, akkor most Adriának is kellene egy ilyen napot tartani? Már persze, hiszen ő is halott ugyebár, vagy akkor most hogy is van ez? Mindenki aki ascendál, vagy beleültetnek egy szimbiontát azt ünnepelni fogjuk? Nem marad nam ünnepi nap nélküli naptár!

- Indeed!

- Na ebből elég - szól közbe Jack, érezve, hogy rajta kívül ezt már senki nem zárná rövidre - Vala, ez a személy a földiek számára nagyon fontos, de akár hisz benne valaki, akár nem, ezen a napon az a szokás, hogy a családtagoknak, barátoknak ajándékot adunk.

- Az elvált férjeknek is?

- Nem muszáj...

- Akkor jó, nem volt kedvem ezért ennyit utazni. És akkor kinek adjak én mondjuk ajándékot? Tudjátok, miattatok elváltam, a lányom halott, kissé egyedül vagyok momentán - szemrehányó pillantást vetve Rodney-ra.

- Ugyan már, nem mondhatod, hogy egyedül vagy alig egy évet dolgoztam távol a kapuhíd ujjáépítésén, az neked semmi - mondta Rodney, szemmel láthatóan megsértődve az ilyen alaptalan vádakra, mint az, hogy majd egy évig nem találkoznak, az már szemrehányásra méltó dolog lenne. Különben is, egyszer meglátogatta és teljes két napot együtt voltak három hónapja. Ezúttal azonban váratlan segítséget kapott:

- Indeed!

- Na ugye, ugye - mondta Rodney szokásos módján fejével sűrűn bólogatva és körbemutogatva - látod, hogy ez nem lehet probléma... aztán kicsit összehúzta magát, mert Vala olyan pillantást vetett rá, hogy hirtelen Baal nagyúr kínzógépébe kívánta magát az örök halál-feléledés örök kavargásába. Viszont szerencséjére Vala felvidult, mert megérezte a haszon édes illatát és ennyit mondott:

- Na jó, akkor nem tartok igényt arra, hogy nekem is tartsatok külön Karácsonyt, de akkor tényleg kapjak valami ajándékot valakitől. Hogyan csináljuk? Mondjuk ti mind adtok nekem és utána sorsot húztok, hogy én kinek adjak, ez így jó lesz? - Ekkor Teal'c szokott nyugodtságával, szép lassan felhúzta az egyik szemöldökét, éppencsak, de azért jól láthatóan. Nem is késett a válasz Valától:

- Ugyan már Teal'c ne legyél ilyen kicsinyes, neked úgysem lehetne mit adni.

- Indeed. Megmondom őszintén, hogy én sem értem az elképzelést, hogy "ajándékot adjak". Annak idején, ha a nagyúrnak volt ünnepnapja, akkor könnyű dolgom volt, megtámadtam egy bolygót és vittem neki egy csapat jaffát, vagy megfelelő nőszemélyeket. Viszont nem hiszem, hogy ez itt bárkit boldoggá tenne - nézett körbe sokatmondóan. Szemmel látható volt, hogy az ötletre valóban nem voltak sokan vevők, talán csak Daniel San szeme csillant fel egy kicsit a rabszolganőkre gondolva. Viszont, ő is körbepillantva végülis összehúzva enyhén rángó fejét és szemöldökét csak ennyit mondott:

- Nem Teal'c, magam sem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.

Ekkor csönd következett, szemmel látható tanácstalanság ült ki rajtuk. Aki tudta, hogy mi a Karácsony, annak azért, aki meg nem, annak azért. Szemmel látható volt, hogy ebből nem jutnak előrébb ámde hirtelen észrevették, hogy időközben Woolsey is belépett az ajtón, aki a maga csendes módján mosolygott. Amikor tanácstalanul néztek rá, akkor a szokásos nyugodt hangján, szinte magyarázóan, bocsánatkérően annyit mondott:

- Húzzatok sorsot, hogy ki ajándékoz meg kicsodát. - A CSK1 és a többiek összenéztek, mert az ötlet túl egyszerű volt ahhoz, hogy megoldja a felmerült problémát, ugyanakkor rájöttek, hogy ennél egyszerűbben nem lehetne megoldani.

- Rendben - mondta Jack -, és hogyan húzzunk sorsot? - Daniel meg akart szólalni, de Rodney elhappolta előle a szót:

- Nagyon egyszerű, nézzétek, pont itt van nálam ez a remek kis gép, jut eszembe, mondtam már hogy én készítettem? Ha itt megnézitek... - ekkor azonban szinte egyszerre kiáltottak rá: - RODNEY! - mire ő sértődötten visszahúzta magát a padra ahonnan a magyarázáshoz előrehajolt - jól van, ha titeket semmi érdekesség nem érdekel - ekkor lopva Teal'cre pillantott, aki mintha egy hajszálnyit előrehajolt volna - rendben, rendben. Szóval, ide én most beprogramozom a neveket, és mindenki megnyomja ezt a gombot, megnézi a nevet, megnyomja még egyszer és továbbadja. Jó lesz így?

- Szerintem egy cédula húzása is bőségesen elegendő lett volna - mondta flegmán Jack, de időközben maga is megbánta a mondatot, mivel az öltözőben a jelentésen kívül nem volt széttéphető papír. - RENDBEN, csináljad. - Vala körülnézett, szinte szugerálva mindenkit, de elsősorban a bűnbánóan néző Rodneyt, hogy ő húzza őt, egyben gondosan végignézett mindenkit, hogy kivel ússza meg a legolcsóbban a bevásárlást. Jacknek jól jönne a sör, horgászfelszerelés, Samanthának valami jó tudományos könyv, vagy párválasztási tanácsadó, Daniel Sannak egy róla szóló könyv, Rodneynak két méretes pofon. Woolsey játszik? Ja nem, ő már el is ment, már megint dolgozik, ez az ember már csak ilyen. Tisztára olyan, mint egy android. Á nem is, mert megjelenik, eltűnik egy pillanat alatt, olyan mint egy hologram. Igen, igen, pont ez jut róla az eszmbe. Na vissza a listára, mégiscsak a két pofon lesz a legegyszerűbb, akkor maradjunk annál, hogy őt akarom húzni. Akkor most előszedem a maradék képességemet és megszugerálom Rodney kütyűjét.

- Kész - mondta ekkor Rodney és szépen körbeadták a kütyűt. Valójában mindenki csak továbbadta az eszközt, talán Teal'c szeme volt az, ami kicsit tágra nyílt, de talán csak a hirtelen nyíló ajtó fénye vakította el. Woolsey lépett be:

- Maguk még mindig itt vannak? Hihetetlen! Tábornok, legyen szives rendet tenni, mert a CSK13 már indulna és nem tudnak öltözni.

- Igaza van, na gyerünk, mindenki menjen a dolgára, vagy az eltávra. Na jó, haza, menjünk haza.

Elcsendesedik a terem, és csöndbenm mindenki elindul valamerre, de Jacket hirtelen megfogja valaki hátulról.

- O'Neill, egy szóra. Szeretnék kérdezni, hogy mit adjak... - itt Jack közbeszakítja:

- Teal'c nem lehet megmondani, hogy kinek veszel.

- De akkor nem tudok kérdezni.

- Akkor próbáljad másképpen kérdezni.

- Mondjuk ha az illető személy...

- Nem Teal'c, nem szabad kitaláltatnod, az olyan, mint ha megmondanád.

- Indeed.

- Akkor van még kérdésed?

- Nincs.

- Ugye milyen egyszerű is ez valójában?

- Indeed... - mondta Teal'c, de szokatlan módon mintha elhúzta volna a szája szélét.

- Akkor viszlát!

- Viszlát O'Neill.

A napok lassan teltek, közeledett a nagy nap. A nagy napon váratlan dolog történt, teljes riadó volt, mindenkit berendeltek. Sürgősségi indítás, kapkodás, mindenki éppen csak beöltözött, és már tárcsáztak is… megérkeztek. Sötét volt, hűvös, és furcsa lila színű az ég. A távolban furcsa hangok hallatszottak, de valahogy mégis békés volt minden. És akkor váratlanul kisárgult az ég, minden előjel nélkül. Utána elkezdett átszíneződni. Csodálkozva néztek körül, ahogy a fények egyre inkább változtak körülöttük. Valami nagy megnyugvás kerítette őket hatalomba. Csodálkozva néztek, csak Teal’c nézett büszkén körbe:

- Ez az én ajándékom nektek. Ez az a bolygó, ahová ember még nem lépett és a címét sem tudja a Jaffák szűk körén kívül senki. Ez a Japp-Hia szent holdja. Nem Daniel San, nem azt jelenti – mosolyodott el ezúttal határozottan és fülig érően – ez a bolygó egy szentről kapta a nevét, akit mára már a Jaffák közül is kevesen ismernek. Ő volt az, aki a mi Jézusunk volt, aki megjövendölte a szabadulást és az eljövetelt. Annak idején mi is megismertük ezt a történetet, de soha nem mondtuk el senkinek, ezért is lepett meg annyira, hogy ti is ismeritek ezt a fantasztikus élményt, és ezért nem értettem, hogy miért silányítjátok vásárlásra. Nálunk az a szokás, hogy ilyenkor mindenkit megajándékozunk, mert csak akkor nyerjük el a békét, ha mindenki boldog körülöttünk. – nagy csönd következett, hátradőltek, élvezték a csendet, csak Jack jegyezte meg fanyarul:

- Azért legalább nekem szólhattál volna, egyáltalán hogy oldottad meg ilyen csendben?

- Namármost ez nem volt annyira bonyolult egy olyan zseniális embernek… - itt hirtelen közbevágott Jack: Mindent értek Rodney, ne mondjad tovább. Szóval szépen összejátszottatok itt mögöttem.

- Ne rá haragudjon Jack – mondta a csendben megjelent Woolsey – amikor maga nem segített neki az ajándékozásban, akkor eljött hozzám és megbeszéltük, hogy hogyan mutassuk meg, hogy mi is valaminek a lényege. Remélem sikerült. Ja igen, Jack, csak szólok, hogy a kérelmének helyt adtak, Ön mostantól megkapja a polgári tisztséget, amelyet már régóta kérvényez, úgyhogy mostantól nyugodtan alhat. Boldog Karácsonyt! – de hát maga nem is húzott Woolsey – mondta erre O’Neill, de Woolsey csak mosolygott egyet – én nem, de Teal’c igen, és én engedtem, hogy cseréljünk, egyet mindenkire.

- Node akkor maga kimarad az ajándékozásból! – mondta látszat sértődött O’Neill.

- Ugyan, a maga mosolygó arca nekem mindent megért – mondta Woolsey.

- Na de nekem ez így nem lesz jó – csattant fel Vala, nagyon szép ez a hely, meg minden, de mi lesz az én ajándékommal? – nézett körül, de Rodney teljesen tanácstalanul nézett vissza rá.

- Akkor hogyan legyen? Nekem van ajándékom! – mondta most már kicsit sértődötten Vala.

- Na jó, kezdem én: Mitchell, még mielőtt átveszem az új pozíciót, ezúton kinevezem magát a helyemre. Úgyis régóta terveztem már, itt volt az ideje. – Mitchell enyhe meglepetést színlel, de valójában nem lepődik meg igazán, próbál egy laza köszönöm és egy feszes vigyázz között megoldást keresni, de végülis csak egy apró sóhajjal ennyit mond: Kőszönöm Jack. Kellemes Karácsonyt! – Vala már toporog…

- Mi lesz már, gyerünk, gyerünk, most már én jövök, ki ajándékoz meg engem?

- Ez nem így működik - mondja Daniel San – majd sorra kerülsz. Én viszont átadnám Sam-nek az előléptetését, úgy gondoltam, megérdemli. – Sam felnéz, a szemében teljes meglepetés és értetlenség, sok mindenre számított, de minimum egy kis ötletességre, bármi apróságra. Hát így alakult mondja és próbál mosolyt erőltetni magára: Köszönöm! – viszont, ha már sorra került, átadja Daniel Sannak az éppen megjelenés előtt álló könyvének első példányát, amelyet mindannyian dedikáltak a számára. Daniel San nárcisztikus arcára kiül az elégedettség, a gyönyör, ahogy belelapoz a díszpéldányba és nem is titkolt elégedettséggel mondja: - igazán nem kellett volna Sam, de köszönöm. – Vala ekkor már toporzékol, szeme egyre sötétebb és ránéz Rodney-ra, aki viszont hirtelen elvigyorodik:

- Hát akkor, szóval, bizonyára emlékszel az első találkozásra, amikor olyan nagy üzletet akartál kötni és eladni a Prometheust, de nem jött össze. Nos, én utánajártam, hogy mit is kaptál volna akkor és rájöttem, hogy rendkívül értékes minienergiakristály volt az. Nos…

- Rodney drágám! Nem elég, hogy akkor elbuktam, most még fel is téped a sebeimet? Azóta sem tudtam elfelejteni azt a… - és itt, hirtelen, szokatalanul elhalkul és apró, szinte alig látható könnycseppek jelennek meg rajta, miközben…

- Tessék egyetlenem - nyújtja át azt a kristályt Rodney, amit azt hitte, soha többé nem fog megtalálni – tudod, az az igazság, hogy a kaputörténet csak fedősztori volt, igazából ezt kerestem. Közben volt némi fogság is – köszönöm Teal’c fordul felé, aki a szokott, jól megszokott biccentéssel és fínom mosollyal nyugtázza ezt -, meg mentőakció – itt Jackra és Mitchellre néz, Mitchell hanyagul biccent, Jack a “már megint” mozdulattal elhúzza a száját, de szintén bólint egyet – és hát, a végén óriási küzdelem árán megszereztem…

- és tényleg oda is adod nekem? – Mosolyog ekkor már Vala is, bár még mindig remegett az izgalomtól.

- Hát persze mondja Rodney – és átadta a minienergiakirstályt.

- Köszönöm… - mondta Vala – azt hittem, soha nem fogom már látni. Azt hiszem, semmi másra nincs már szükségem, azt hittem, soha többé nem fogom ezt érezni. Illetve, tényleg nincs semmi másra szükségem. Mert már minden meg van. Illetve, meg lesz – mondta enyhe mosoly kíséretében:

- Rodney kedvesem, terhes vagyok, fiúnk lesz. Jajj! – kiált fel hirtelen, mert Rodney leesett a székről és a nyakába zuhant a felszerelése.

- Semmi baj, semmi baj, csak meglepődtem. Node, mikor? Akkor, azon a két napon? Akkor én valami fantasztikus vagyok!

- Indeed…!

És ekkor Rodney és Vala összeborulnak, és a többiek is szép csendben ülnek, élvezik a pihenést és megnyuugvást. Már szinte elaludnának éppen, amikor valaki hirtelen megszólal?

- Woolsey már megint hová tűnt? Ez az ember mindig lelép a poén előtt…

-Indeed.


Felhívás karácsonyi fan fic írásra! - Annatar - 2012-11-25

Nehebkau Írta: Emlékeim szerint pedig sosem volt még olyan rész a sorozatban, ami a karácsonnyal foglalkozott volna. Biztos, hogy össze lehet hozni a kettőt?



Ha emlékeim nem csalnak, az Unending c. részben karácsonyoztak [Kép: smile.gif]


Felhívás karácsonyi fan fic írásra! - Emilia - 2012-11-25

Üdv AT!



Gratulálok a történethez!

Érdekes volt! Vala reagálásai... [Kép: icon_smile.gif]

Na meg Rodney és Vala párosa... hát eddig nem is gondoltam volna, hogy össze lehetne őket hozni! De lám, mindent lehet! [Kép: icon_smile.gif]

Whoolsey meglepett,de, hogy olyan mint egy hologramm, az nagyon jó volt...[Kép: icon_smile.gif]



Köszönöm, hogy ilyen gyorsan elkészültél vele!



További minden jót!

Üdv!

Aveo!

Szép napot!


Felhívás karácsonyi fan fic írásra! - Emilia - 2012-11-25

Annatar Írta:
Nehebkau Írta: Emlékeim szerint pedig sosem volt még olyan rész a sorozatban, ami a karácsonnyal foglalkozott volna. Biztos, hogy össze lehet hozni a kettőt?



Ha emlékeim nem csalnak, az Unending c. részben karácsonyoztak [Kép: smile.gif]



Igen, az utolsó SG-1 epizódban volt Karácsony! [Kép: icon_smile.gif]


Felhívás karácsonyi fan fic írásra! - Nehebkau - 2012-11-25

Annatar Írta:
Nehebkau Írta: Emlékeim szerint pedig sosem volt még olyan rész a sorozatban, ami a karácsonnyal foglalkozott volna. Biztos, hogy össze lehet hozni a kettőt?



Ha emlékeim nem csalnak, az Unending c. részben karácsonyoztak [Kép: smile.gif]



Oh, erre éppenséggel nem emlékeztem. Köszönöm, hogy utánajártál!


Felhívás karácsonyi fan fic írásra! - Emilia - 2012-12-23

KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET SZERETNÉK KÍVÁNNI MINDEN CSILLAGKAPU RAJONGÓNAK!



MEGÉRKEZTEK A TÖRTÉNETEK IS!



MINDEN TÖRTÉNET MEGTALÁLHATÓ A STARGATELIVES FAN FIC OLDALON IS!



MINDEN JÓT!

[Kép: 003.gif]



Felhívás karácsonyi fan fic írásra! - Emilia - 2012-12-23

Stargate SG1- Ünnepi szösszenet





- Carter! Miért nem vagyok meglepődve, hogy ilyenkor is itt van!?

Az említett személy gondolataiban elmerülve ijedten pillantott fel. Kellett néhány másodperc mire visszazökkent a való világba.

- Uram! – majd egy halvány mosoly kíséretében még hozzátette- Nem meglepőbb, mint hogy Ön is itt van ilyen későn.

- Én nem igazán a késői időpontra céloztam, hanem a dátumra.

- Tessék?- nézett értetlenül és máris kezdet kutatni az asztalon egy naptár után.

- Carter, szenteste van.

- Oh- állt meg a kutatásban.

- Látom új játékszert kapott- mutatott az asztalon apró darabjaira szedett valamire-, ez némileg megmagyarázza az ittlétét.

- Igen, kicsit jobban belemerültem ezek szerint, mint képzeltem. És Ön?

- Sok a papírmunka és ilyenkor bőven van időm pótolni.

Mindketten tisztában voltak vele, hogy a férfi ezt otthon is megtudná csinálni, de az okokkal is, hogy miért nem ott teszi. Azt is néma egyetértésben tudták, hogy a nő nem csak az új csodakütyü miatt tölti a karácsonyi időszakot is a bázison.

- Minek köszönhetem a látogatását?

- Idén jók voltak és habár tudom, hogy ennek is örül- mutatott az asztalra-, de van nálam valami, aminek remélhetőleg hasonlóan fog örülni.

Egy hatalmas mosoly kíséretében Carter elé tett a halom tetejére egy ízléses mintájú apró csomagot.

- Ez…de…- pislogott értetlenül.

- Mielőtt ebbe a mondatba jobban belekeveredne, inkább nyissa ki.

Sam inkább hallgatva a szóra lassan bontogatni kezdte a csomagolást, amiből némi küzdelem után egy lapos, négyzet alakú, fekete, bársonyozott doboz került elő. Sam kezei remegtek, ahogy a dobozt fogta. Ez nem kerülte el a férfi figyelmét, így óvatosan megfogta a nő kezét.

- Nyugalom, akármennyire is szeretném, de nem az van benne, mint amire gondol.

Igen, biztos volt benne, hogy Samnek mi jár a fejében. Kicsit dejavu érzése támadt. Nem tartozik a kellemes emlékei közé, mikor a vele szemben ülő nő hasonlóan remegő kezekkel mutatta meg neki az eljegyzési gyűrűjét és várt tőle tanácsot. Abban a helyzetben nem volt helyes válasz.

Sam felnézett rá, majd enyhén elpirulva, némán magát korholva felnyitotta a doboz tetejét és elakadt a maradék mondanivalója is valahol félúton. A mosolya kiszélesedett és óvatosan megérintette a kerek, aranyszínű érmét.

- Nem igazi. Ahhoz azért én kevés vagyok, hogy elintézzem magának.

- Honnan?- többre jelenleg nem volt képes. Ámulattal nézte a doboz tartalmát.

- Hallottam mikor McKay és maga erről beszélgettek.



- Mit nézel?- lépett a laborba McKay.

- A fizikai Nobel-díj átadását.

- Szóval csak értelmetlenül kínzod magad.

- Nem, én csak… Na jó, igen. Most örülsz?- felelte Sam fáradtan.

- Nem. Tulajdonképpen ha ez az egész- mutatott körbe- nyilvánosságra kerül, akkor ennek a díjnak nem sok értelme lesz pár évig. Amiért azok az idióták megkapják, azt mi már mind vagy megcáfoltuk, vagy bebizonyítottuk. Gyakorlatban. Többször is.

- Csak egy kicsit vagy beképzelt. De igen, elég nagy arculcsapás lesz a tudománynak, ha ez valaha kiderül. De az nem mostanában lesz és addig esélyünk sincs egy ilyenre. Pedig jólesne az elismerés.

- Abból szerintem itt kapsz eleget.

- Szakmai elismerésre gondoltam.

- Hmm, az egyenlőre hiú remény- jött a könyörtelen válasz



- Maga a legokosabb ember, akit ismerek. Kapni fog egyszer egy igazit is a svédektől, addig itt lesz ez .

Samet meghatotta a férfi figyelmessége. Szinte semmiség volt, elvégre csak egy utánzat, de maga a gesztus többet elárult, mintha valami drága és felesleges dolgot kapott volna. Igy is elérzékenyült, de belegondolva ennek az ajándéknak a mélyebb jelentésébe a sírás határára került.

- Köszönöm- nyögte ki nagy nehezen és próbált uralkodni az arcára kiülő érzelmei felett.

Jack látta a visszafojtott sírás jeleként a csillogó szemeket és a fokozódó remegést.

- Na jöjjön- azzal Sam mellé lépve felhúzta ültéből és szorosan magához ölelte.

A nő nem tudta visszatartani a könnyeit.

- Még jó, hogy Daniel és Teal’c nem így reagált.

- Ők mit kaptak?- kérdezte a sírás és a nevetés határán.

- Nem volt nehéz dolgom. Teal’c gyertyakészletéhez vettem egy szép, nagy tartót. Aztán bementem az első antikváriumba és megvettem a legvastagabb és legrégibb könyvet, aminek a tartalmában szerepelt az írásmód és nyelv, a civilizáció, a történelem és az ősi szó. Lehetőleg egy mondatban.

Sam erre már nem bírta és hangosan felnevetett.

- Azért megnézném McKay arcát, mikor megmutatja neki az ajándékot- nevetett Jack is.

- Köszönöm- bújt bele még jobban az ölelésbe Sam.

- Mindig Carter. Mindig.



Írta: Csiga


Felhívás karácsonyi fan fic írásra! - Emilia - 2012-12-23

Ronon karácsonyfát keres







A nap igaz hét ágra sütött Atlantisz felett, s kint se hideg szélnek, se hónak nyoma sem volt, de mindenki valahogy készült a közelgő ünnepre.



Sheppard lépett be nagy mosoly közepette az étkezőbe, s lépett oda csapattársához.



- Hello!- szólalt meg.



- Valami gond van? - nézett rá kicsit csámcsogva még az ebéden Dex.



- Miből gondolod, hogy gond van? - kérdezett vissza John meglepődötten.



- Abból, hogy nagy mosoly van az arcodon...- válaszolta Ronon higgadtan.



- De hát miért lenne gond, ha mosolygok? - értetlenkedett tovább Sheppard.



- Nem is ellenséges támadásra gondoltam. - felelte Ronon, s látta, hogy társa még most sem érti, így hozzátette - általában akkor szoktál ilyen arcot vágni, ha épp McKay és Zelenka csinált valami galibát.



- Hát van benne valami...épp tőlük jövök. Nem tudnak megegyezni a karácsonyi világítással kapcsolatban. Olyanok mint az kisgyerekek... - mosolygott megint a férfi.



Ronon nem kommentározta a dolgot, így Sheppard úgy gondolta a lényegre tér.



- Azért jöttem, hogy elhívjalak fenyőt keresni. - s figyelte Ronon reakcióit.



- Biztos, hogy rám van szükség? - nézett kétkedőn.



- Egyedül kicsit nehéz lenne hazacipelni....



Ronon, nem volt elbűvölve az ötlettől, de felállt. Sheppard helyeslően mosolygott.



- Akkor indulunk? - nézett rá Dex.



Az ugróból kiszállva Ronon még nem tudta mi vár rá. Persze Sheppard nagy körültekintéssel indult el a fák között. A bolygó kihalt volt, de régi leigázott falut lehetett látni itt-ott. A fenyőfák nem pont úgy néztek ki, mint a Földi társaik, de a fenyőalak nagyjából megvolt. Kivéve, hogy a tűlevelek kicsit hosszabbak voltak. S feltűnően, persze, csak aki látott már földi fenyőt, az a halványzöld színét is észrevette, s a sárga és piros virágok sem a megszokott fenyők elemit képezték.



- Itt egy! Ez nem jó? - kérdezte Ronon.



Sheppard ránézett s tudta, hogy Ronon ehhez nem ért, ...hát nem is épp ezért hozta magával, így megszólalt:



- Nem az igazi. - mondta, és indult tovább.



Ronon nem is tudta, mit is kellene keresnie. Így megkérdezte, remélve, hogy mielőbb hazamehetnek:



- Sheppard! - érte utol - Mégis, hogy néz ki az a fa, amit keresünk?



- Hát, a fa az...- gondolkodott John- az... tökéletesen kell, hogy kinézzen.



Ronon nem lett okosabb a választól.



- Mégis, kicsit vagy nagy?



- Azt még nem tudom. Az a fa lesz az, amire ránézel s azt mondod... Igen! Ez az!



Ronon szétnézett a fák között.



- De hát, ...ez itt csak fa...- dünnyögött halkan.



Sheppard megállt. Ronon kezdett örülni, hogy megvan s indulhatnak, de mire felocsúdott az előtte levő már el is indult. Ő csak sóhajtott és indult tovább.



- Ez nem jó? - állt meg Dex.



A fa kb. két méteres lehetett, de nem volt szimmetrikusnak mondható. Sőt inkább kuszának volt nevezhető. Sheppard kezdte sajnálni a helyzetet.



- Keressünk egy másikat...- szólalt meg.



- Ha te mondod...



Ronon hallott már a karácsonyról, de igazából nem tudta hova rakni a dolgokat. Nem tartotta olyan fontosnak, mint ahogy azt látta a földieken.



- Mégis mi ez a karácsony? Tudom, hogy már sokszor meséltétek, de még most sem értem pontosan.



Sheppard érezte, ez most hosszú lesz.



- A karácsony a földiek egyik legnagyobb ünnepe. Sok szemszögből lehet megközelíteni. Vannak akik a hitükhöz kötik, és vannak akik a télapóhoz, és vannak akik csak az ajándékokhoz.



- Az a télapó, az a nagy szakállas, és kövér fickó? - kérdezett vissza Ronon. - Aki a kéményen jut be a házakba?



- Igen. - nevette el magát Sheppard. - De a kéményes dolgot nem épp úgy kell érteni.



- Miért?



- Ez egy mese...bár is annak is lehet nevezni...- Sheppard nehezen tudott mit is mondani a Télapóról Rononnak. - A gyerekek nagyon szeretik a télapót, mert tőle kapnak szép ajándékokat, s így a télapó nagyon népszerű szereplője az ünnepnek. A mese szerint a kéményen át érkezik a családok házába, és az ajándékokat lerakva ismét a kéményen át távozik.



- Te találkoztál már a Télapóval? - kérdezte nagyon komolyan Ronon.



- Elég sokszor, és elég sokkal. - felelte Sheppard, mire sikerült Ronont még jobban összezavarnia.



- Most télapóból egy van, vagy több?



- Sok van belőlük. Főleg az ünnep közeledtével, de az igaziról senki sem tudja, hogy tényleg létezik-e.- Sheppard épp megállt egy fa előtt.



Ronon nem kérdezett semmit. Látva a szemlélődő férfit reménykedni kezdett, hogy végre megvan a keresett fa. Sheppard arckifejezésén látszódott, hogy megszületett a döntés. Bár Dex a fát nézve semmilyen különbséget nem látott a többi fához képest.



- Igen! Ez az! - fordult hátra ismét mosolyogva John.



- Ha te mondod...- fűzte hozzá Ronon.



- Most már csak ki kéne vágni. - s Sheppard beindította a motorfűrészt, amit magával hozott.



Nagy zúgás támadt az erdőben s egyszer csak a fa kisebb reccsenéssel landolt a földön. Sheppard és Ronon egymás segítségével az ugróig húzták a fát.



- Sheppard! - szólalt meg Ronon kicsit félrebiccenve a fejét - Mégis, hogy fogjuk berakni?



- Behúzzuk egész a pilótafülkébe, majd rácsukjuk az ajtót ameddig lehet, és átrepülünk vele a kapun.



Ronon nem szólt hozzá a tervhez, inkább elkezdte húzni a fát.



- Akkor felszállás - szólalt meg John.



Ronon megnyugodva nyugtázta magában a dolgot, hogy a fa megvan és végre hazamennek. Miután megnyílt a kapu Sheppard bejelentkezett:



- Itt a télapó! Kérek minden manót, hogy hagyják el a kapu területét, még a szán meg nem érkezik!



Elizabeth mosolygott az előbb hallottakon, majd parancsba adta a kaputerem azon részének kiürítését, ahol az ugró landol majd. Meg is érkezett a jármű, s mikor leálltak a hajtóművek, de a kapu még nyitva volt, Weir elindult lefelé. Sheppard felállt, vidáman Rononra mosolygott, aki egy kis mosolyt kényszerített az arcára. Kicsit kezdte zavarni Shappard állandó mosolygása. Hirtelen energiaellátási zavarok jelentkeztek a városban, s mikor Sheppard kinyitotta a pilótafülke ajtajának a fára csukódó részét, a kapu hirtelen lekapcsolt. Weirt sokként érte az elsötétült város, s rögtön a rádióján fennhangon megszólalt:



- McKay??!!!



Az ugró halvány fényben megvilágította a fát, mire Sheppard és Ronon is rápillantott.



- RODNEY!!!! Mégis mi a francot csináltatok???- szinte ordított.



Ronon csak annyit tudott mondani a félbevágott fa láttán, aminek a felét a kapu az előbb a semmivé tette egyenlővé:



- Na ne...



Rodney lapult mint a nyuszi a fűben. Szinte meg sem mert pisszenni Weir és Sheppard előtt Elizabeth irodájában. Zelenka szólalt meg, s próbálta menteni a menthetetlent. A tanácskozás nem tartott sokáig, a végén Weir megszólalt:



- Most mi lesz? - nézett Sheppardra - Ma szenteste.



- Rononnal visszamegyünk még egy fáért, de kérem biztosítsa, hogy Rodney és Zelenka a lehető legtávolabb legyen az energiaellátást biztosító rendszerektől.



Ronon ott találta magát már megint a fák között. Remélte Weirnek sikerül távol tartania a tudósokat. Mert, ha neki még egyszer vissza kell jönnie fát keresni, s Sheppard minden tíz percenkénti vigyorgását elviselni, akkor a két tudós se fogja eltenni azt amit kapni fog, ünnep ide vagy oda.

A bolygón is sötétedni kezdett. Sheppard érezte, hogy sokkal kevesebbet beszélgettek, mint amikor először jöttek fát keresni. Bár Ronon soha nem volt egy társalgós típus, tudta s érezte, hogy Dexnek ez csak nyűglődés. Gyorsan kereste a fát, hogy végre hazamehessenek. Egy idő múlva Ronon megszólalt:



- Nálatok minden ünnep ilyen bonyolult?



- Általában...



- Én sokáig nem bírnám ezt végigcsinálni...- vélekedett Ronon.



- Néha úgy tűnik a földiek is unják már a "túlélni a karácsonyt". – felelte Sheppard.



- Nálunk nem sok ünnep volt, de ami volt, az nem járt ennyi dologgal. - mesélt Dex, mire Sheppard meglepődött.



Ronon épp egy domb felé tartott, még Sheppard egy fát vizsgált.



- Sheppard! - szólította meg mire a férfi odasétált.



- Az milyen? - mutatott egy kb. 5 méteres fára.



A fa kitűnt a többi közül.



Sheppard elmosolyodott és csak annyit mondott.



- Menjünk!



A kapu közelében senki sem volt addig, amíg az ugró hátulja meg nem jelent a fával. Ekkor katonák árasztották el a termet és húzták ki a fát a kapuból. Miután a fa sikeresen átért, a jármű is átjött.



A fát végül az egyik pilon végére helyezték. Így Rodney és Zelenka kevesebb munkával oldhatták meg a karácsonyi világítást. Bár ők még mindig jobban szerették volna az eredeti tervet, mikor is az egész város pompázó szikrázásban tündökölt volna, de Weir nem engedte.

Bár a kinti díszítés igaz sokkal gyorsabban is sikerült, mint ahogy azt gondolták volna, már csak a fa hiányzott. Az egész város kint várta a fát. S a Daedalus is besegített kicsit. Egyszer csak a fa megjelent a kialakított hely közepén. Sheppard és Ronon is épp akkor érkeztek.

Még pár perc várakozás után egyszer csak bekapcsolták a fa izzóit is. Mindenki tapsolt. Weir mindenkinek szép estét és kellemes ünnepet kívánt. Miután a beszédnek vége volt a két férfi elindult az asztaluk felé. Rodney, Zelenka, Teyla, Weir, Steven már ott ültek és rájuk vártak.



- A legfontosabb mégis az a karácsonyban, hogy együtt vagyunk. - mosolyodott el Sheppard.



Ronon a kivilágított helyre és a fára nézett. Valami őt is megérintette. Bár elvesztette az otthonát, de itt új otthonra talált.

Remélte egyszer majd megérti a földiek szokásait, bár a karácsony lényegét már értette. Talán a többi ünneppel is meg fog birkózni.



KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET!



Egy általam írt múlt évi fan fic volt, de gondoltam megosztom itt is! [Kép: wavey.gif] [Kép: icon_smile.gif] [Kép: icon_biggrin.gif]