Fura volt, hogy ezt a részt még akkor láttam, amikor nem néztem egyik Csillagkaput sem. És mostmár annyira összemosódott az egész, hogy azt hittem, ez SG1 rész. És most ahogy néztem, hogy magyarázzák meg azt, hogy ugyanolyan bolygó, mint az SG1-ben, csak Goa'uld helyett Wraithekkel. Aztán rájöttem, hogy SG1-ben nem volt ilyen
Nem akármilyen története van, az biztos. Belegondolni is szörnyű. Rituális öngyilkosság. Hiszen még gyerekek. És azt hiszik a szerencsétlenek, ezzel megmentik magukat a Lidércektől. Bele is nyugodtak, ez a Sorsuk.
Bár jó résznek indult, de a végén már ellapsodott. Elliot hadnagy, mint vezető érdekes volt. Plusz az egyik mellékszereplő gyerek a 3. évad Száz nap címú részében játszotta Laira gyerekét aki miatt Jack ottragad.
Amikor először láttam ezt a részt, nem tetszett. Másodszorra már kicsit tetszett, harmadszorra nem is volt rossz. Többször viszont nem szeretném megnézni, így ennél maradok. A 24 éves fiatalok rituális öngyilkossága, ráadásul feleslegesen, iszonyú dolog, de valahogy mégsem ütött szíven. McKay a két pici törpével viszont nagyon aranyos volt. Négyes.
Rodney nagyon nagy volt. A kis önzetlen gyermekbarát Ő a kedvencem. Arias-t fel tudtam volna képelni! Az álláspontját még meg lehet érteni, de az, ahogy előadta A szonda tetszett, Keras szimpi volt. Azért a lidérc csontváz a falu közepén elég morbid volt Shep meg milyen képet vágott, mikor Ford mondta, hogy ő sem eszik borjút Szerencse, hogy Rodney ki tudta terjeszteni a pajzsot, így végül megszűnt a túlnépesedés veszélye, és az öngyilkosságokat is megszüntethették. Az a kötés Keras karján viszont elég feltűnő volt. Végülis, a mellkasán találták el. Négyes
Volt egy alapkoncepció, ami nem lett volna rossz, de nagyon elszúrták. Eleve a "lopjuk el az egyetlen védelmüket a gyerekeknek" szitu nem jött be, Rodney itt nagy csalódás volt.
Azon kívül tele volt olyan kis apró bakikkal - amiket mások már leírtak - amit talán nem lényegesek, de az általuk okozott bosszúság még tovább rontotta a színvonalat.
Három éve azt írtam, hogy nem szeretném ezt a részt többször megnézni. Még jó, hogy előtte nem néztem meg, mit írtam. A nem is volt rossz véleményem viszont maradt.
Rodney-t szerintem is túlzásba vitték itt. Amilyen aranyos volt a két kiskölyökkel, olyan idióta volt a ZPM ellopását illetően. Pontosabban nem is idióta, meg ő úgy jó, ha kissé idióta, hanem érzéketlen, de nagyon. És még akkor sem fogta fel a dolog helytelenségét, amikor Weir beleverte az orrát. És Shep meg kezd felelősen gondolkodni , mert mocorgott ugyan egy kicsit az erkölcsi érzéke, de Rodney sec-perc alatt meggyőzte, hogy el kell vinni a ZPM-et.
Arias nem idegesített annyira, ennek a karakternek benne kellett ebben a történetben lennie. Keras viszont most nagyon szimpi volt.
Az ősök tízezer éve elmentek, a pajzsot 500 éve készítették. De vajon kik? Ezeknek a gyerekeknek az ősei biztos nem.
2009-ben azt írtam, hogy ezt a részt nem akarom többször megnézni. Még jó, hogy azóta négyszer megnéztem. A nem is rossz vélemény meg közben egész jó lett. Most már kifejezetten élveztem ezt a részt. Rodney a gyerekekkel elképesztően aranyos volt, azt meg nem is értem, hogy miért akadtam ki azon, hogy minden aggály nélkül elvitte a ZPM-et. Ez a mi Rodney-nk, így szeretjük.