2010-11-28 02:34
Hil Írta:Shien Írta: És hát sajna ígéretemet nem bírtam megtartani, szóval írtam egy újabb verset....
Nem sajna, jó, hogy nem hagytad abba a versírást.Viszont a szomorú szerelmedtől úgy látom, hogy nem bírsz elszakadni, hiába próbálod.
Lehet olvasni jó a verseket, írásokat, de megírni tán szörnyűbb, mint az érzés, mely kiváltja azt. Ezért is akartam a verseket egy jó időre hanyagolni(pár hónap), hogy ne gondoljak rá és, hogy az iránta való érzéseim enyhüljenek. De ez elég nehéz, főleg, hogy osztálytársam, és már olyan szinten fut nálam az egész, hogy azt se tudom, ez most szerelem vagy mi a fene. A Leépülés mutatja be legjobban mit is érzek(és sajna annak van is valóság alapja) és már azt írva is majd belerokkantam. "Szerencsém" hogy most beteg, mert ha bent van és úgy írom, azon nyomban tépem szét az írást és ugrom ki az ablakon.
A másik ok amiért szerettem volna elfelejteni a versírást, hogy belegondolva a legtöbb vers ugyanarról szól(depresszió-keserű fájdalom-szerelem).
De ha az embernek már az elméjét is csak a lány járja át, akkor nehéz nem róla írni bármit is, nem igaz?


Van benne egy pici könnyed ritmus, ami eddig a te verseidből teljesen hiányzott.