Az elején nem volt jó, Haliey nagyon beképzelt egy… nem írom le. Végre volt benne Lee is, imádom a pasit. A végére izgalmasabb lett egy kicsit a bogarak miatt, de nem volt annyira kiemelkedő szerintem, 4-t kap csak
A kadét, Jennifer eléggé szemtelen volt, hogy még egy őrnaggyal is feleselni mert. Bár eléggé nehezen lehetett elhinni, hogy betörte az orrát egy nála idősebbnek.
Spoiler!
Ezek a fénylények az Atlantis első évadában is benne vannak, amikor a lidérc élelemszállítót megtalálják.
Nekem elég közepes volt ez a rész. A kis fénylő mizék érdekes sztorinak igérkeztek, de nem lett belőle valami nagy durranás. Carter tanít is - ez tetszik. Jól kiosztotta a kis csajszit, helyes Hát, hármas.
Eza rész ne3kem az elejétől tetszett, főleg azért mert jack "annyira lelkesedett" a feladatol, és ezt hozzá illő modon ki is mutatta.
Másrészt Halei igencsak arrogáns és öntörvényű volt, de amikor megtudta hogy tényleg valami nagy dologban vehet részt, kicsit visszavett a stílusából. Szerintem egyszerűen sehol sem találta a helyét eddig.
Jack remek volt a tudósokkal és a fénylőcskékkel, a fénylőcskék nagyon tetszettek. Amikor Teal'c lelövi Jacket a zattel, óriási poén. A vége pedig igazán izgalmasra sikeredett.
Hailey kadét viszont nekem unszimpatikus volt, igazi beképzelt, mogorva, magát mindenkinél többre tartó kis senki. Sam nagyszerű tudós, egyike a legjobbaknak, mégis kedves, szerény és mosolygós. Ráadásul feleslegesnek is éreztem Haileyt, nem nagyon tett hozzá az epizódhoz.
Ennek kapcsán viszont eszembe jutott, hogy ilyen ragyogó elmék, mint Carter és Haley, mert Haley is az volt, mi a fenét keresnek egy katonai akadémián. Az amerikai hadseregnek fontos, hogy ragyogó tudósok is legyenek a légierő tisztejei között, és toboroz a legtehetségesebb gyerekek közt?
Haley kadétot leszámítva jó rész volt. Egy nagyon ellenszenves, arrogáns kis mitugrász. Az viszont jó volt, ahogy Sam beszélt vele, az ilyen Haley típusú embereknek ez kell, hogy észhez térjenek. És Sam jó emberismerőnek bizonyult, hogy ezt észrevette. Érdekesek voltak ezek a kis "fénybogarak", de ugyanakkor kissé félelmetesek is. Tetszett ahogy Jack kiosztotta a tudóst. És végre itt volt az én kis kedvencem, dr. Lee, imádom a fazont. No persze a rész csúcspontja: "Le foglak lőni". Négyes ez a rész.
Hil Írta: Ennek kapcsán viszont eszembe jutott, hogy ilyen ragyogó elmék, mint Carter és Haley, mert Haley is az volt, mi a fenét keresnek egy katonai akadémián. Az amerikai hadseregnek fontos, hogy ragyogó tudósok is legyenek a légierő tisztejei között, és toboroz a legtehetségesebb gyerekek közt?
Négyes.
Lehetséges, hogy a légierő szándékosan keres kiemelkedő képességű és intelligenciájú embereket, hisz egy hadsereg nem állhat csak ölni tudó agyatlanokból (elnézést a kifejezésért ). Sam ugyebár az apja miatt lépett be a seregbe, Haley pedig talán az akaratos természete miatt azt gondolta jó katona lesz belőle.
Na kérem, így kell igazi bűbájos töltelék epizódokat csinálni, mert ilyen részek bizony kellenek, hogy oldják a feszültséget, illetve bemutassák a hétköznapokat.
Merthát ugye a lelépő CSK csapat elég világosan elmondta, hogy "nem történik semmi" és ezt azért O'Neill és Teal'c is rendesen bemutatta - egyszerűen fantasztikusat alakítanak, amikor ezt a két embert, akarom mondani embert és jaffát összeengedik és nem szólnak bele hogy mit csinálnak. Szerintem legalább egy része a jeleneteknek improvizatív volt, engem például Jack lelövése a szó jó értelmében az Indiana Jones azon részére emlékeztetett, amikor lelövi a karddal hadonászó arabot - és ugye a legendárium szerint eredetileg az ostorral verte volna ki a kezéből a kardot, de mivel a sokadik forgatásra sem jött össze, így mérgében eljátszotta hogy lelövi - oszt meg is tartották a felvételt
A szerepek felépítése, a karakterek bemutatása, a jellemábrázolás viszont nagyon rendben volt, de különösen azért, mert most hagyták játszani a szereplőket, nem kellett "alkalmazkodni" senkihez, nem kellett senkit "okosnak", "kedvesnek", "igazságszeretőnek", "lelkiismeretnek" bemutatni és ezért elnyomni a karakterek és a színészek valós énjét!
Ahogy Teal'c lelölvi O'Neillt, az valami zseniálisan volt megoldva, Jack remekül alakította azt, hogy "felkészüljön rá", "ne tudjam mikor történik" érzelmi konfliktust, ahogy Teal'c is valami félelmetes lazasággal lőtte le közben, mert ő meg úgy volt vele, hogy legyünk túl rajta, mert csak rosszabb lesz, ha tovább szenved Jack a várakozás miatt.
Ez a két színész valami hihetetlenül érzi egymást és a sorozatot, ebben az epizódban kifejezett örömjátékot adtak elő.
Sam kicsit "kockafej" volt, de csak egy picit, picit túlzás volt talán a Hailey felé való szimpátiája és szerintem ennek okán az lehetett ennek az oka, hogy saját magára emlékeztette Hailey - ha az orrbeverésben még annyira nem is (bár ha jobban figyeltek, láthatjátok, hogy Sam valójában "elismerően" beszélt arról, hogy bátran szembeszáll a nála jóval idősebb és képzettebb kadétokkal Hailey), de azt meg irigyelte tőle, mert ő meg soha nem volt ennyire laza, és ennyire "rakoncátlan", pedig talán szeretett volna az lenni.
Kicsit a "lányaként" kezelte Haileyt, és azt viszont tökéletesen alakította, ráadásul tényleg szükség van a programban olyan tisztre, aki őt is tudja helyettesíteni, vagy ad abszurdum nála jobbá is tud válni.
Ennek okán a részben Hailey egy picit túljátszotta a szerepét (nem tudom másnak feltűnt-e, de szerintem valójában Ivanova szerepét és stylingját adta elő a Csillagközi Invázióból, ami ugye azzal zárult, hogy ilyen tisztekre van szüksége a légierőnek - hatalmas poén ), de valójában nagyon nehéz egy ilyen rakoncátlan, inkább csitri jellegű szerepet eljátszani úgy, hogy csak pár percnyi jelenet jut rá az egész epizódban, vagyis nem lehet a jellemét jobban kifejteni, ezért muszáj a kevés időt a rakoncátlankodására és megfegyelmezésére fordítani, mert ez a lényegi rész.
Ugyanakkor nagyon figyelemreméltó (csak sajnos kevés időt kapott) az, ahogy kezdi megérteni, hogy "nem az igazság számít", meg "nem a lelkiismeret számít", mert azokra nem lehet építeni, ami fínoman szólva is enyhe kritika a "hiányzók" irányába , és látszik, hogy Hailey fejében megindul a változás, ami ugyan az alapvető jellemét nem változtatja meg (a csillagkapunál mit bohóckodtak el Sam-mel , tisztára mint egy régi filmben, ahogy "csak ön után", "nem nem, csak ön után"-t játszanak), de alapvetően kezdi átértékeltetni vele a "nekem kell mindent megoldani"-t, illetve azt, hogy "nem számít, hogy kinek van igaza" című dolgot.
Mert végső soron erről szólt az epizód vége: Nem számít, hogy kinek van igaza, a lényeg az, hogy épségben haza tudjanak térni. Mert nem az igazság, a tudomány, a humánum a lényeg, hanem a hazajutás, és az, hogy ha erről van szó, illetve az otthon védelméről, akkor SENKI ne kezdjen el okoskodni holmi álszent dolgokról.
Szóval, szerintem nagyon is rendben volt ez a rész, mert nagyon szépen meg volt írva és mondanivaló is volt benne bőven, ennek okán természetesen kiváló az értékelésem
"Maradj önmagad, mert csak akkor fogsz maradandót alkotni, ha nem mások véleményét mondod fel, hanem képes leszel sajátot alkotni, és amellett kiállni."
Most a Hailey vonal olyan unalmas és idegesítő volt a számomra, hogy a másik, fénylőcskés szálat sem tudtam élvezni. És ott nagyon logikátlannak tartom, hogy a fénylőcskék az összes embert meg akarták ölni, mert az egyiküket egy rövid ideig fogva tartották. Hacsak mégsem intelligens lények voltak, és Hailey-nek volt igaza. Agresszívvé váltak, mert a hold a bolygó sarka fölé került.
Bűnrossz rész, nem is tudtam, most végignézni (persze régen megvolt - nem nagy örömmel). Béna sztori, átlátszó, nyálas, erőltetett, baromságokkal teli, stb..
Őszintén szólva nem tudom hogy lehet kibírni a Hailey-s szálat. Ez még az Emancipációnál is rosszabb rész, azt kell mondanom.