2020-01-15 22:28
Platschu Írta: Kis körkérdés : mi a jó a maffiafilmekben? Mert egy csavaros, ötletes rablós sztori még oké is. De miért kell az embereknek a maffialeszámolás? Ilyenkor a sok "jó" néző kiéli a sötét oldalát? Sok szicíliai feltételezem boldogan élne az állandó bandaháborúk okozta fenyegetettség nélkül, míg itt emberek fizetnek azért, hogy ezt átéljék? Kb. ezért nem szeretem a gengszterrapet sem, mert vagy túl mű és kamu vagy pedig mocskos és igazságtalan. Abban az értelemben, hogy a rendőrség és a médiahatóságok teret nyitnak ilyen kétes elemeknek. De mi a jó ebben a rajongóknak? Átélhetik a bandaba (falkába) tartozás primitív ösztönét? Vagy így akarnak a férfiak imponálni a nőknek, hogy ilyen látszólag rendszer feletti alfa hímekhez akarnak hasonlítani?
Hozzátenném, hogy nem láttam egyik Keresztapa filmet vagy a Sopranos sorozatot sem éppen ezért, mert ez engem morálisan taszít. Gyerekkoromban illetve tiniként ment a Polip című olasz sorozat legalább 5-6 évad, ami akkor tetszett, de így viszagondolva viszolygok tőle. Aztán most olvasom ezt az Irishman körüli cirkuszt a filmbuzin, hogy a Netflix beletett kb. 150 millió dollárt és hogy Scorsese miként ekézte a Marvel filmek nézöit. Engem viszont rá nem tudna venni, hogy megnézzem, mert a neves színészek ellenére ez a stílus totál nem jön be.
A maffiafilmeknek is és a gangsta rapnek is hatalmas rajongója vagyok, de most csak a filmes kérdésre reagálnék a topik témája miatt.
Szóval amit írsz, az a maffiafilm, mint műfaj alapvető félreértése. A jó maffiafilm nem arról szól, hogy bemutatja, hogy a bűnözők hogyan csesznek ki a tisztességes emberekkel, hogyan nyírják egymást ki, és eközben te, mint néző szurkolhatsz nekik, és kiélheted a moralitásod elfojtott, elferdült részét. Vannak olyan maffiafilmek, amik erről szólnak, de azok nem jók. A jó maffiafilmek a bűnt és a bűnhődést mutatják be árnyalt módon, valódi erkölcsi tanulsággal. Hitelesen felépítik, hogy mi vezet egy embert a bűn útjára, és bemutatják, hogy miként következik a bűnből egyenesen a büntetés, vagy pontosabban fogalmazva a bűnhődés. És megmutatja, hogy milyen sajátosságai vannak annak a fajta bűnhődésnek, amit egy olyan bűnösnek kell elszenvednie, aki egész életében semmibe vette az embertársait és az alapvető erkölcsöt. Nyilván ehhez fűszerként hozzájön az, hogy egy jó maffiasztori tele van izgalommal, feszültséggel. És ne tagadjuk: a maffia világa egy olyan különleges, egyedi, ugyanakkor hátborzongató kulturális közeg, ami magára vonja az ember kíváncsiságát a titokzatosságával. Azért utazol a világban, hogy megismerj másfajta kultúrákat, más embereket. Na most a maffia egy olyan kulturális közeg, amivel tényleg nagyon ritkán, szerencsés esetben soha nem találkozol, és ez kíváncsivá tesz. Ezt a kíváncsiságot a maffiafilmek kielégítik, de ha csak erre törekednek erkölcsi mondanivaló nélkül, akkor nem lesz belőlük jó film, mert öncélúvá válnak.
Az Irishman pl. azért lett zseniális szerintem, mert olyan szemszögből mutatta a bűnből következő bűnhődés törvényszerűségeit, mint soha egyetlen film korábban.
Úgyhogy Platschu, bocs, de amit írtál, az egy tipikus sztereotipikus vélemény, amit csak olyanok tudnak leírni, akik nem láttak egy maffiafilmet se. (Ezt be is vallod, de akkor ne fogalmazz meg véleményt, ha azt se tudod, miről beszélsz.) Javaslom inkább, hogy nézz meg egy-két igazán jó maffiafilmet, és utána vitatkozzunk. Amiket a legjobban ajánlok: Keresztapa (de a teljes trilógia, mert csak úgy áll össze az összkép!), Scarface, The Untouchables, Goodfellas, Casino, American Gangster, de az Irishmant is jó szívvel tudom ajánlani.
Egyik se az erőszak piedesztálra emeléséről szól, sőt mindegyik mélyen elítéli azt.
