2012-11-21 22:19
Az alábbi novella azt meséli el, miért is száműzték Sheppard-öt a McMurdo állomásra.
Eredeti megjelenés: Stargate Magazine #7
Fordította: RepliZoli
Időbeli elhelyezkedés: A sorozatnyitó ”Felemelkedés” (Rising) előtt.
A kanonitást tekintve már nem teljesen pontos, ezt lábjegyzetben külön jelzem.
A támaszpont jogi irodái délre néztek és majd megsültek a floridai nyárban. Napfény hatolt be az ablakon, szétfröccsenve tölgypolcokon álló jogi köteteken és ezüstösen csillogva az érme élén, ahogy az bukfencet vetett a levegőben. Elkapta, majd a kézfejére csapta.
Fej – most látod a karriered. Írás – most pedig nem.
Anélkül, hogy megnézte volna felemelte és újra feldobta. Az érme egyszer-kétszer megfordult, mielőtt újra elkapta.
Fej – most megtarthatod az eget. Írás – most nem.
Ezúttal megnézte. Írás. Nem jó. Próbáld újra.
- Őrnagy?
Elrontotta a dobást és a negyeddolláros kényszerleszállást hajtott végre a szőnyegen. Légierő kék, száz százalék pamut, körülbelül kilenc dollár egy tized négyzetméter. (1) Amikor legutoljára az Államokban volt, szőnyegeket vizsgálgatott. Azon gondolkodott, hogy újradekorálja az apartmanját miután visszatér, megkísérelve olyasmivé alakítani, ami hasonlít egy otthonra. Nem valószínű, hogy ez most meg fog történni.
Fej – nem fogsz új padlóburkolatot venni. Írás – újat fogsz venni.
Az érméért nyúlt.
- Őrnagy! – Miranda Torrance ezredes, védőügyvéd, 180 cm magas volt, tüskés ősz hajjal, egy bulldog vállaival és páratlan megrögzöttséggel. Ami azt jelentette, hogy nehezményezte a tényt, mely szerint védence a kishitűséget választotta. – Fejezze be!
- Mit fejezzek be? – John Sheppard (még mindig) őrnagy, USAF (2) (további értesítésig), őszintén zavarban volt.
- Azt – hihetetlenül kecses szemüvegének pereme felett a kezében tartott érmét nézte mereven. – Ideges leszek tőle.
Sheppard kételkedett benne, hogy egy felhúzott és csőre töltött atombombától ideges lenne. De csak annyit mondott - Ó -, és zsebre vágta a negyeddollárost.
Az asztal másik feléről egy mély horkantás hallatszott.
- Őrnagy, ha nem okoz problémát, - dörmögte Torrance, - át szeretném ezt venni, mielőtt a tárgyalásra megyünk.
- Igenis, asszonyom.
- Hálás köszönet. Eltekintve a többi lefektetett vádtól, úgy tűnik, külön kiemelik a tényt, hogy nemcsak megtagadott egy egyenes parancsot és felelőtlenül kockáztatott életeket, hanem a művelet során a Légierő tulajdonában is kárt okozott. Felvilágosítana?
- Ó â€“ mondta Sheppard megint, miközben cinikus része azon elmélkedett, hogy végre elérnek a probléma bökkenőjéhez. Kárt okozni katonai tulajdonban miközben helyesen cselekedsz, nos, az azzal jár, hogy elveszíted magas beosztású barátaidat. – Tüzeltek ránk a leszállási zónában. Olyan távolságról nehéz lett volna nem eltalálni egy akkora helikoptert és egy újabb kör megtétele szóba sem jöhetett. Úgy értem, az egész ötlet annyiból állt, hogy élve kihozzuk azt a három fiút…
- De nem ekkor tette tönkre a farkat és a futóművet, igaz?
- Nem, asszonyom… De mondhatjuk, hogy az egyik dolog vezetett a másikhoz.
- Magadra maradtál John. Sajnálom.
- Később.
- John, teljesen tönkre tenné a pályafutásom.
Hát persze, hogy tönkre tenné. Ő tudta, mivel az ő pályafutása már romokban hevert. Akárcsak öt hónapos kapcsolata Lily Cortez ügynökkel.
- Később, a fenébe! Menj és csatold be magad. Kemény menet lesz.
Nagyon jó időpontot választott erre. Bárcsak engedték volna, hogy egy fedélzeti mérnököt hozzon helyette! Közeledett Bagramhoz, sérültekkel hátul, egy golyólyukakkal teli törzzsel és pokolian szétlőtt giroszkóppal, ami több olajat ereszt, mint Kuvait Szaddám látogatása után. Miközben az erősen rázkódó botkormánnyal és a lomha pedálokkal küzdött, épp hogy észrevette amint elhagyta a pilótafülkét.
- A nyomás még mindig esik, uram – jelentette be Dixon hadnagy, másodpilóta, a diszkréció mintaképe, aki úgy tett, mintha nem is hallotta volna az ex-szerelmespár összetűzését.
- Milyen messze van még a bázis?
- Kevesebb, mint húsz mérföld, uram.
- Magasság?
- Ezerkétszáz láb.
Ez relatív magasság volt, nem a tengerszint feletti. A Bagram-i légi bázis, huszonhét mérföldre északra Kabultól, négyezer láb magasan volt. Sheppard egy apró bólintással köszönetet mondott, majd a helikopterét hallgatta. A hangok többet elárultak neki, mint amire bármely műszer valaha is képes lesz.
- Túl magasan vagyunk – morogta, miközben a botkormány gyenge nyomásával a Pave Hawk-ot négyszáz lábon nyugalomba hozta és egy hegy takarásába húzódott. Nem az igazi, de már jobb.
- Uram, tálib állások vannak északnyugatra Bagramtól. Ha ilyen alacsonyan…
- Bekapunk még néhány találatot, és remélhetőleg átjutunk rajtuk. A fenti gyér levegő hulladékot csinálna a rotorból.
Ami így is volt, bár Dixonnak igaza volt az ellenség pozíciójával kapcsolatban. Előttük a nyomjelző tűz briliáns fehér ujjai egymás után érték el az éjszakai eget, egyre közelebb és közelebb kerülve. A Pave Hawk-on rádiócsönd volt mióta felszálltak erre a kiruccanásra, szóval egy kis szerencsével…
A becsapódás majdnem lelökte a lábait a pedálokról. Valami átlyukasztotta a farkat, de nem közvetlen találat volt – ha az lett volna, már rég tudnák – de elég volt, hogy küzdjön az irányításért. Dixon hiperventillált. (3)
Végül sikerült lőtávolságon kívülre kerülniük; alacsony dombok felett, nyílt terepen repültek. Ahogy közeledtek a bázishoz, Sheppard nyolcszáz lábra kényszerítette szétmarcangolt helikopterét. Halotta a motor erőlködését és a rotor bőgése finoman hangmagasságot váltott.
- A nyomás közel nulla, uram – most először igazi pánik volt a kölyök hangjában. – Uram, a rotor tengelykapcsolója be fog ragadni!
- Tudom…
Fél mérföld. Majdnem tökéletes. Sheppard egy kicsit elvigyorodott. Ez jó móka lesz. Teljesen leengedte a kollektív kart, érezte, ahogy a motor leáll, majd rátaposott a jobb pedálra, kompenzálva a nyomaték hiányát. A Pave Hawk rázkódott és akadozott, és engedelmeskedett. Vonakodva, de engedelmeskedett.
Csuklás hangja hallatszott Dixon irányából és Sheppard most már igazából vigyorgott.
- Autórotáció, hadnagy. Hallott már róla?
- Igen uram. Mit akar, mit tegyek?
- Figyelje a repülési sebességet. Ha hatvan csomó alá esik, kiáltson.
- Igen, uram.
A nyomkövető találata megzavarta a hátsó rotort, és a landolás nem ment olyan simán, mint ahogy tervben volt. A kifutópályát az ajánlott sebesség kétszeresével érték el és csikorogva csúsztak le az aszfaltról jó néhány száz lábra. Mire a Pave Hawk álló helyzetbe rázkódott, a bázis mentője is utolérte őket. Csakúgy, mint a katonai rendészet. Csakúgy, mint a szárnyparancsnoka, aki kirángatta Sheppard-öt a pilótafülkéből.
- Ennyi volt napsugár! Mégis mit gondol, ki…
- Életben vannak, uram – Sheppard őrnagy nem tudta megállni, hogy elmosolyodjon. – Életben vannak és kihoztuk őket.
Még akkor is mosolygott, amikor a rendészek egy várakozó Humvee-hez kísérték.
- Maga szerint ez vicces, őrnagy? – sziszegte a vádat képviselő Chadwick, egy gőznyomású alezredes jó úton a Pentagon felé.
Sheppard megrázkódott, hirtelen újra tudatában lett környezetének és letörölte a vigyort az arcáról. Túl későn. Keresztben a tárgyalóteremből az esküdtek bámulták, próbálva fenntartani a pókerarcukat, egyesek több, mások kevesebb sikerrel. Vidrine altábornagy, az esküdtszék elnöke, egy szúrós pillantást vetett rá, majd valamit beleirkált a jegyzettömbjébe.
Nagyszerű John! Így kell hatást gyakorolni a nagyfejűekre! Apa olyan büszke lenne. Ó, a fene egye meg... Ahogy az apja imádta kimutatni, John Sheppard úgy se vinné sokra. Ha az öreg még élne, most kárörvendően nézne rá. (4)
- Nem, uram – mondta Sheppard, elnyomva a késztetést, hogy lesimítsa rakoncátlan tincsét. Ide a rozsdás bökőt, hogy már megint felfelé áll. – Nem hinném, hogy vicces lenne. Bár azt hiszem, hogy három megmentett élet nem ok a gyászos hangulatra. Még ha a folyamat mechanikai sérülésekkel is járt. A mechanikai sérülés javítható, uram. A halott emberek nem.
Valószínűleg nem a legdiplomatikusabb válasz. A védelem asztalánál Torrance ezredest határozottan a guta kerülgette. A vád rámozdult az elejtett vadra.
- Szóval jól feltételezem őrnagy, hogy ezt mondta magának, miközben aerobikozott egy tönkrement helikopterrel, kockáztatva a másodpilótája, a tüzére, Cortez ügynök és a három Ranger, akiket oly’ hősiesen megmentett, életét?
- Tiltakozom – csapott le Torrance. – A vád személyes véleményét hangoztatja.
- Elfogadom. A vád képviselője kíméljen meg bennünket szónoki képességeinek gyümölcseitől – Vance bíró merev pillantást vetett Chadwick-re, mellyel kifejezte, hogy ezt illene tudnia.
- Elnézést, Bíró Úr. Valószínűleg elragadott Dixon hadnagy figyelemre méltó megjegyzése, miszerint Sheppard őrnagy egy vemhes lamantinnal is tudna repülni.
A pár kihívó kuncogást az esküdtek padjától elfojtotta Vance újabb pillantása. Chadwick folytatta.
– Átfogalmazom. A maga értékelése szerint, őrnagy, az autórotáció egy elfogadható kockázat volt?
- Az én értékelésemben legyőzte a kőként való zuhanást, uram – abban a pillanatban, ahogy kimondta, Sheppard azt kívánta, bárcsak lenne nála egy szívószál, amivel visszaszívhatná. Néha nem tudta magát türtőztetni. Visszapedálozott. – Nézze uram, vezetett már valaha helikoptert?
Még több kuncogás az esküdtek padjától és ezúttal a bíró nem tett semmit, hogy elcsöndesítse őket. El volt foglalva egy vigyor elfojtásával.
Chadwick fújt egyet.
– Bíró Úr, emlékeztetné a vádlottat, hogy neki válaszolnia kell a kérdésekre, nem pedig feltenni azokat?
Vance vigyora kiszabadult.
– Engedélyezem – mondta, és mielőtt Chadwick tiltakozhatott volna, hozzátette: - Maga invitálta meg azáltal, hogy kétségeit fejezte ki Sheppard őrnagy pilótaképességeiről. Az esküdtszéknek jogában van hallani, hogy maga alkalmas-e egy ilyen ítélet meghozatalához.
Chadwick valami érthetetlent dörmögött.
- Vád, beszéljen hangosan.
- Nem. Nem vezettem még soha helikoptert.
Ezúttal a kuncogás a hallgatóság közé vándorolt. Amíg Vance bíró igyekezett elfojtani a készülődő ricsajt, a tárgyalóterem végében kinyílt az ajtó és egy civil ruhás nő surrant be. Sheppard ujjai megszorították a karfát és ő maga is meglepődött, hogy még mindig törődik, még mindig emlékszik a haja illatára és a bőre puhaságára. Ő nem nézett rá. Helyette lábujjhegyen csendesen és diszkréten, mint aki rég nem volt már templomban és bizonytalan az etikettel kapcsolatban, az oldalsó folyosón előreosont és a védelem asztala mögötti egyik üres székre ült.
Jött megszemlélni a gyilkosságot, Cortez ügynök?
A keze finoman megérintette Torrance vállát és az ezredes mogorván megfordult. Lily Cortez súgott valamit, átadott egy lezárt barna borítékot, majd hátradőlt a székében.
Amikor Torrance előrefordult, zavart volt. Végül is felállt.
- Odamehetnénk a pulpitushoz, Bíró Úr?
Vance „mi az megint?” fejet vágott, de bólintott. Chadwick hálásnak tűnt az elterelésért és csatlakozott Torrance ezredeshez a bírói pulpitusnál egy csendes, heves és elkeseredett szóváltásra. Sheppard azon kapta magát, hogy majd megfeszül, miközben próbált néhány szót elcsípni. A pokolba is, az ő életéről vitatkoztak és úgy érezte, őt egy kissé kihagyják.
- Irreleváns! – bökte ki Chadwick. Arcszíne egy főtt homáréval vetekedett.
- Chadwick ezredes – Vance körülbelül tizenöt centiméterrel megnőtt. – Ebben a teremben egyedül én kiabálhatok. És ha már itt tartunk, én vagyok az egyetlen, aki a relevanciáról dönthet. Torrance ezredes? A vallomást. (5)
A barna boríték gazdát cserélt.
Nem tartalmazhatta az igazságot arról hogyan is kezdődött ez az egész, ugye?
- Sandy 43, tájékoztatlak, hogy 22 kimentést jelent. Ismétlem, 22-nél vannak a fiaink. Visszatérhetsz a bázisra. Vége.
- Ideje volt már, hogy 22 megszolgálja a fizetését. Köszönet a tájékoztatásért. 43 kilép – miközben egy vállrándítással kirázott egy csomót a bal vállából, Sheppard lezárta a csatornát. – Szóval időben otthon leszünk a filmre, Dixon. Berakta a sört a hűtőbe?
Dixon úgy nézett ki, mint ha már javában menne a film és kényelmi okokból játszana az éjjellátóval.
- Hé, hadnagy! Figyel rám? Kér egy kis popcornt?
- Nem, köszönöm, uram. Én…őőő… Mi? – Dixon felrántotta a fejét. – Uram, 22 vagy beszívott a helyi termékből, vagy van ott valaki más is lent.
- Tessék?
- Ott, uram.
A kölyök a keresési területüktől keletre fekvő kvadránsra mutatott. Pont az északi peremnél, mélyen az ellenséges terület közepén, világos pettyek csillagképe mozgott – egy nagy jelképezett egy teherkocsit, míg a körülötte keringő gyengébb holdak gyalogos katonák voltak - egy feltételezett tálib tábor irányából. Három apró pislákoló fényt követtek, melyek, gyötrelmesen lassú sebességgel, a hegyek közé tartottak.
Lily Cortez áthajolt Sheppard válla felett.
- Talán az imám lánya megszökött a helyi simlissel?
A szavaiból egy műanyag partybeszélgetés elevensége áradt. Ideges volt, és ez az egész rossznak érződött. A Furcsaság Első Törvénye Sheppard Szerint kimondja, ha valami rossznak érződik, akkor általában az is. Lerázta magáról. Nem fontos most.
- Dixon, nézze meg, vesz-e valami csevejt a lenti népségtől. Talán megmondják mi olyan érdekes. Beosonok egy kicsit.
- Közlöm Bagrammal, hogy teszünk egy kerülőt – ajánlotta Cortez, újra régi énjének hangozva és beleolvadva a háttérbe.
Dixon a frekvenciákkal babrált, majd hirtelen nyílegyenesen felült.
- Bingó! Beszédes kis görények… És nem is gondolná, uram, az „amerikai kémek” elég sokszor szerepel.
Ami akármit jelenthet, valódiáktól - a CIA szívességéből -, lelőtt pilótákig.
- Ó-ó – tette hozzá Dixon. – Kiszúrtak minket.
- Sötétítsen el, hadnagy.
- Igen, uram.
A helyzetjelző és kabinfényeket lekapcsolva, maguk mögött hagyták a tálib egységet és a hágó és a hegyen felfelé küszködő villogás irányába fordultak. Hirtelen a repülésirányító hangja recsegett a fejhallgatókban.
- 43, térjen vissza a bázisra. Ismétlem: 43, azonnal térjen vissza a bázisra. Nyugtázza.
- Negatív, Bagram. Barátságosak vannak ellenséges vonalak mögött. Egy 20 tálibból és egy teherkocsiból álló gőzhenger készül őket lerohanni. Bemegyünk.
- Tartsa, 43.
Öt másodperccel később egy új hang szólalt meg, egyből felismerhető.
- 43, a barátságosak, akiket észrevett, Rangerek. Miközben itt beszélünk, az US Army helikopterei felszállnak, hogy kimentsék őket. Azért rendeljük vissza a bázisra, hogy ne akadályozza az Army műveleteit.
És ilyennek hallatszik, mikor a szárnyparancsnokod hazudik neked, őrnagy… Sheppard kétségbeesve gesztikulált Dixonnak, aki jó érzékkel olvasta AC-je (6) egyénileg kifejezett jelbeszédét. A hadnagy Army frekvenciák letapogatásába kezdett.
- Ezredes, mi azoknak a helikoptereknek a várható megérkezési ideje? – kérdezte Sheppard.
- Hamarosan az önök területére érnek, 43.
- Elmondaná még egyszer, uram?
Ami az időhúzó taktikát illeti, elég vacak volt. Jobbra lett volna szüksége, de az elméje teljesen elsötétedett. Könyörgő pillantást vetett Dixonra, hogy sietségre bírja.
- Most már bármelyik pillanatban odaérhetnek. Nyugtázza, 43.
Dixon hüvelykujja felvillant és a lenti emberek egyikének kifulladt, reszelős hangja tört át a statikus zörejen.
- … kivonást kérünk … sürgős … sérültek … válaszoljanak … kivonás…
Az ezredes hangja átvágta a segélykérő hívást:
- 43, a Rangereket értesítették és a találkozási ponthoz tartanak.
- John? – Cortez visszatért a pilótafülkébe, az arca áthatolhatatlan volt. – Hallottad az ezredest. Fordulj vissza.
Hirtelen megszállta az ihlet és megértette mi folyik itt és soha nem tudná bebizonyítani. Az egyetlen hátralévő meglepetés egy akut érzéki árulás volt.
- Marhaságot beszél, Lily, és ezt te is tudod. A ti fiaitok küldték be őket oda és hátra fogják őket hagyni.
- Figyeljen ott hátul, őrmester – Dixon csöndben a tüzérükhöz beszélt. – Úgy néz ki meleg helyzet lesz, szóval készüljön.
- 43, nyugtázza! – már megint az ezredes. – 43, megparancsolom, hogy-
Shepard lelőtte a csatornát.
- Interferencia. Napfoltok, földi sugárzás, kitudja… Dixon, találjon nekem egy landolási helyet, aztán verje fel azokat a szegény szerencsétleneket és mondja meg nekik hova menjenek.
Hónapokkal később és olyan távolra attól a floridai tárgyalótól, amennyire csak lehetséges, Dr. Jim White - egy geológus azon szokással, hogy olyan helyeken vegyen magmintákat, amik csak helikopterrel érhetőek el - a kezébe lehelt, próbálván felmelegíteni azt. Williams Field készenléti szobájában a hőmérséklet balzsamos 14 °F volt.
- Soha nem mondtad, ugye tudod? Mi szél hozott erre?
Sheppard elfintorodott.
- Nem épp én kértem ezt a munkát...
Soha nem volt lehetősége elolvasni a nyilatkozatot, de legalább beavatták a fontosabb részletekbe. A Rangereket egy meg nem nevezett kormányzati ügynökség küldte be két Al-Kaida célpont kiiktatására. Amikor a küldetés balul sült el, senki sem akart róla tudni vagy tenni valamit, így fenntartva az elfogadható tagadást. Egészen addig, míg John Sheppard őrnagy nem döntött a parancsmegtagadás mellett és kimentette az embereket, akik, mint kiderült, fontos információkat szereztek. Ennél a pontnál minden résztvevő fél újra érdekelt lett és úgy döntöttek, egy csontot vetnek elé. A csont a nyilatkozat és egy alku formájában érkezett. Befogja a száját, cserébe megtarthatja a rangját, az eget és friss maradhat. Nagyon friss. A hidegre tenni teljesen új értelmet nyert a jelenlegi pozíciójában.
White megrázta a fejét.
- Gyerünk, mióta is vagy már itt? Tíz hónapja? Adj neki időt. Majd megszokod.
- Ó, már most imádom. Ki nem tenné? Úgy értem, gördeszkázni a tömör jégen?
Sheppard felállt és töltött magának még kávét, az ujjait hálásan a bögre köré fonva.
- Rettegek a naptól, amikor 25 évnyi jó magaviselet után áthelyeznek Nomeba.
- Unalmas. A jövő itt van.
- Az enyém biztosan.
Az ajtó egy hideg - oké, hidegebb - légnyomás keretében kinyílt. Robbins ezredes, a McMurdo parancsoka, lépett be, egy nehéz parkába (7) bugyolálva. Nyomában valaki magas és sovány érkezett, érdekes ízléssel a fejfedőket illetően.
- Pihenj, őrnagy - mondta Robbins, majd Whitehoz fordult. - Bocs, Jim, műsorváltozás. El kell térítenem a pilótáját. Valaki félig megbízhatóra van szükségem, hogy körbefuvarozza a tábornokot.
A tábornok közben levette világossárga sísapkáját, felfedve ez által egy olyan hajstílust, mely vetekedett Sheppard-éval egy rossz napon - kivéve az ősz színt. Megszemlélte a létesítményt, Jim White-ot, a kávésbögrét és John Sheppard-öt.
- Üdv - mondta.
- Őrnagy, ismerje meg O'Neill dandártábornokot - folytatta Robbins. - Fuvarra lenne szüksége.
- Nem gond, uram. Hova lenne?
- Pompás hely. Majd megadom a koordinátákat, amint a levegőben leszünk.
O'Neill tábornok felhúzta az egyik szemöldökét, mely felért egy meghívással.
- Repülhetünk, őrnagy?
(1) Az eredeti szöveg az angolszász mértékegységrendszert használta, de a jobb érthetőség kedvéért a fordítás már átváltott, metrikus értékeket tartalmaz. A repülős részeknél maradt a mérföld és a láb, ott máig ezeket használják.
(2) USAF: United States Air Force – Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje.
(3) Hiperventilláció: jelentős légzésfokozódás, a légzés frekvenciájának növekedése.
(4) A sorozat ezt a mondatot már felülírta. Sheppard apja 2008-ban halt meg (4. évad, 15. rész: Az üldözött/Outcast), míg ez a tárgyalás körülbelül 2003-ban játszódhat.
(5) Az eredeti szövegben itt az affidavit szó szerepel, mely szó szerint eskü alatti írásbeli nyilatkozatot jelent.
(6) AC: Aircraft Commander, kb. légi jármű parancsnok. A legénység hivatalos szervek által kijelölt tagja, aki a jármű parancsnokságát látja el, felel a biztonságos működtetéséért, ill. a küldetés végrehajtásáért.
(7) Csuklyás katonai zubbony.
Eredeti megjelenés: Stargate Magazine #7
Fordította: RepliZoli
Időbeli elhelyezkedés: A sorozatnyitó ”Felemelkedés” (Rising) előtt.
A kanonitást tekintve már nem teljesen pontos, ezt lábjegyzetben külön jelzem.
A támaszpont jogi irodái délre néztek és majd megsültek a floridai nyárban. Napfény hatolt be az ablakon, szétfröccsenve tölgypolcokon álló jogi köteteken és ezüstösen csillogva az érme élén, ahogy az bukfencet vetett a levegőben. Elkapta, majd a kézfejére csapta.
Fej – most látod a karriered. Írás – most pedig nem.
Anélkül, hogy megnézte volna felemelte és újra feldobta. Az érme egyszer-kétszer megfordult, mielőtt újra elkapta.
Fej – most megtarthatod az eget. Írás – most nem.
Ezúttal megnézte. Írás. Nem jó. Próbáld újra.
- Őrnagy?
Elrontotta a dobást és a negyeddolláros kényszerleszállást hajtott végre a szőnyegen. Légierő kék, száz százalék pamut, körülbelül kilenc dollár egy tized négyzetméter. (1) Amikor legutoljára az Államokban volt, szőnyegeket vizsgálgatott. Azon gondolkodott, hogy újradekorálja az apartmanját miután visszatér, megkísérelve olyasmivé alakítani, ami hasonlít egy otthonra. Nem valószínű, hogy ez most meg fog történni.
Fej – nem fogsz új padlóburkolatot venni. Írás – újat fogsz venni.
Az érméért nyúlt.
- Őrnagy! – Miranda Torrance ezredes, védőügyvéd, 180 cm magas volt, tüskés ősz hajjal, egy bulldog vállaival és páratlan megrögzöttséggel. Ami azt jelentette, hogy nehezményezte a tényt, mely szerint védence a kishitűséget választotta. – Fejezze be!
- Mit fejezzek be? – John Sheppard (még mindig) őrnagy, USAF (2) (további értesítésig), őszintén zavarban volt.
- Azt – hihetetlenül kecses szemüvegének pereme felett a kezében tartott érmét nézte mereven. – Ideges leszek tőle.
Sheppard kételkedett benne, hogy egy felhúzott és csőre töltött atombombától ideges lenne. De csak annyit mondott - Ó -, és zsebre vágta a negyeddollárost.
Az asztal másik feléről egy mély horkantás hallatszott.
- Őrnagy, ha nem okoz problémát, - dörmögte Torrance, - át szeretném ezt venni, mielőtt a tárgyalásra megyünk.
- Igenis, asszonyom.
- Hálás köszönet. Eltekintve a többi lefektetett vádtól, úgy tűnik, külön kiemelik a tényt, hogy nemcsak megtagadott egy egyenes parancsot és felelőtlenül kockáztatott életeket, hanem a művelet során a Légierő tulajdonában is kárt okozott. Felvilágosítana?
- Ó â€“ mondta Sheppard megint, miközben cinikus része azon elmélkedett, hogy végre elérnek a probléma bökkenőjéhez. Kárt okozni katonai tulajdonban miközben helyesen cselekedsz, nos, az azzal jár, hogy elveszíted magas beosztású barátaidat. – Tüzeltek ránk a leszállási zónában. Olyan távolságról nehéz lett volna nem eltalálni egy akkora helikoptert és egy újabb kör megtétele szóba sem jöhetett. Úgy értem, az egész ötlet annyiból állt, hogy élve kihozzuk azt a három fiút…
- De nem ekkor tette tönkre a farkat és a futóművet, igaz?
- Nem, asszonyom… De mondhatjuk, hogy az egyik dolog vezetett a másikhoz.
* * *
- Magadra maradtál John. Sajnálom.
- Később.
- John, teljesen tönkre tenné a pályafutásom.
Hát persze, hogy tönkre tenné. Ő tudta, mivel az ő pályafutása már romokban hevert. Akárcsak öt hónapos kapcsolata Lily Cortez ügynökkel.
- Később, a fenébe! Menj és csatold be magad. Kemény menet lesz.
Nagyon jó időpontot választott erre. Bárcsak engedték volna, hogy egy fedélzeti mérnököt hozzon helyette! Közeledett Bagramhoz, sérültekkel hátul, egy golyólyukakkal teli törzzsel és pokolian szétlőtt giroszkóppal, ami több olajat ereszt, mint Kuvait Szaddám látogatása után. Miközben az erősen rázkódó botkormánnyal és a lomha pedálokkal küzdött, épp hogy észrevette amint elhagyta a pilótafülkét.
- A nyomás még mindig esik, uram – jelentette be Dixon hadnagy, másodpilóta, a diszkréció mintaképe, aki úgy tett, mintha nem is hallotta volna az ex-szerelmespár összetűzését.
- Milyen messze van még a bázis?
- Kevesebb, mint húsz mérföld, uram.
- Magasság?
- Ezerkétszáz láb.
Ez relatív magasság volt, nem a tengerszint feletti. A Bagram-i légi bázis, huszonhét mérföldre északra Kabultól, négyezer láb magasan volt. Sheppard egy apró bólintással köszönetet mondott, majd a helikopterét hallgatta. A hangok többet elárultak neki, mint amire bármely műszer valaha is képes lesz.
- Túl magasan vagyunk – morogta, miközben a botkormány gyenge nyomásával a Pave Hawk-ot négyszáz lábon nyugalomba hozta és egy hegy takarásába húzódott. Nem az igazi, de már jobb.
- Uram, tálib állások vannak északnyugatra Bagramtól. Ha ilyen alacsonyan…
- Bekapunk még néhány találatot, és remélhetőleg átjutunk rajtuk. A fenti gyér levegő hulladékot csinálna a rotorból.
Ami így is volt, bár Dixonnak igaza volt az ellenség pozíciójával kapcsolatban. Előttük a nyomjelző tűz briliáns fehér ujjai egymás után érték el az éjszakai eget, egyre közelebb és közelebb kerülve. A Pave Hawk-on rádiócsönd volt mióta felszálltak erre a kiruccanásra, szóval egy kis szerencsével…
A becsapódás majdnem lelökte a lábait a pedálokról. Valami átlyukasztotta a farkat, de nem közvetlen találat volt – ha az lett volna, már rég tudnák – de elég volt, hogy küzdjön az irányításért. Dixon hiperventillált. (3)
Végül sikerült lőtávolságon kívülre kerülniük; alacsony dombok felett, nyílt terepen repültek. Ahogy közeledtek a bázishoz, Sheppard nyolcszáz lábra kényszerítette szétmarcangolt helikopterét. Halotta a motor erőlködését és a rotor bőgése finoman hangmagasságot váltott.
- A nyomás közel nulla, uram – most először igazi pánik volt a kölyök hangjában. – Uram, a rotor tengelykapcsolója be fog ragadni!
- Tudom…
Fél mérföld. Majdnem tökéletes. Sheppard egy kicsit elvigyorodott. Ez jó móka lesz. Teljesen leengedte a kollektív kart, érezte, ahogy a motor leáll, majd rátaposott a jobb pedálra, kompenzálva a nyomaték hiányát. A Pave Hawk rázkódott és akadozott, és engedelmeskedett. Vonakodva, de engedelmeskedett.
Csuklás hangja hallatszott Dixon irányából és Sheppard most már igazából vigyorgott.
- Autórotáció, hadnagy. Hallott már róla?
- Igen uram. Mit akar, mit tegyek?
- Figyelje a repülési sebességet. Ha hatvan csomó alá esik, kiáltson.
- Igen, uram.
A nyomkövető találata megzavarta a hátsó rotort, és a landolás nem ment olyan simán, mint ahogy tervben volt. A kifutópályát az ajánlott sebesség kétszeresével érték el és csikorogva csúsztak le az aszfaltról jó néhány száz lábra. Mire a Pave Hawk álló helyzetbe rázkódott, a bázis mentője is utolérte őket. Csakúgy, mint a katonai rendészet. Csakúgy, mint a szárnyparancsnoka, aki kirángatta Sheppard-öt a pilótafülkéből.
- Ennyi volt napsugár! Mégis mit gondol, ki…
- Életben vannak, uram – Sheppard őrnagy nem tudta megállni, hogy elmosolyodjon. – Életben vannak és kihoztuk őket.
Még akkor is mosolygott, amikor a rendészek egy várakozó Humvee-hez kísérték.
* * *
- Maga szerint ez vicces, őrnagy? – sziszegte a vádat képviselő Chadwick, egy gőznyomású alezredes jó úton a Pentagon felé.
Sheppard megrázkódott, hirtelen újra tudatában lett környezetének és letörölte a vigyort az arcáról. Túl későn. Keresztben a tárgyalóteremből az esküdtek bámulták, próbálva fenntartani a pókerarcukat, egyesek több, mások kevesebb sikerrel. Vidrine altábornagy, az esküdtszék elnöke, egy szúrós pillantást vetett rá, majd valamit beleirkált a jegyzettömbjébe.
Nagyszerű John! Így kell hatást gyakorolni a nagyfejűekre! Apa olyan büszke lenne. Ó, a fene egye meg... Ahogy az apja imádta kimutatni, John Sheppard úgy se vinné sokra. Ha az öreg még élne, most kárörvendően nézne rá. (4)
- Nem, uram – mondta Sheppard, elnyomva a késztetést, hogy lesimítsa rakoncátlan tincsét. Ide a rozsdás bökőt, hogy már megint felfelé áll. – Nem hinném, hogy vicces lenne. Bár azt hiszem, hogy három megmentett élet nem ok a gyászos hangulatra. Még ha a folyamat mechanikai sérülésekkel is járt. A mechanikai sérülés javítható, uram. A halott emberek nem.
Valószínűleg nem a legdiplomatikusabb válasz. A védelem asztalánál Torrance ezredest határozottan a guta kerülgette. A vád rámozdult az elejtett vadra.
- Szóval jól feltételezem őrnagy, hogy ezt mondta magának, miközben aerobikozott egy tönkrement helikopterrel, kockáztatva a másodpilótája, a tüzére, Cortez ügynök és a három Ranger, akiket oly’ hősiesen megmentett, életét?
- Tiltakozom – csapott le Torrance. – A vád személyes véleményét hangoztatja.
- Elfogadom. A vád képviselője kíméljen meg bennünket szónoki képességeinek gyümölcseitől – Vance bíró merev pillantást vetett Chadwick-re, mellyel kifejezte, hogy ezt illene tudnia.
- Elnézést, Bíró Úr. Valószínűleg elragadott Dixon hadnagy figyelemre méltó megjegyzése, miszerint Sheppard őrnagy egy vemhes lamantinnal is tudna repülni.
A pár kihívó kuncogást az esküdtek padjától elfojtotta Vance újabb pillantása. Chadwick folytatta.
– Átfogalmazom. A maga értékelése szerint, őrnagy, az autórotáció egy elfogadható kockázat volt?
- Az én értékelésemben legyőzte a kőként való zuhanást, uram – abban a pillanatban, ahogy kimondta, Sheppard azt kívánta, bárcsak lenne nála egy szívószál, amivel visszaszívhatná. Néha nem tudta magát türtőztetni. Visszapedálozott. – Nézze uram, vezetett már valaha helikoptert?
Még több kuncogás az esküdtek padjától és ezúttal a bíró nem tett semmit, hogy elcsöndesítse őket. El volt foglalva egy vigyor elfojtásával.
Chadwick fújt egyet.
– Bíró Úr, emlékeztetné a vádlottat, hogy neki válaszolnia kell a kérdésekre, nem pedig feltenni azokat?
Vance vigyora kiszabadult.
– Engedélyezem – mondta, és mielőtt Chadwick tiltakozhatott volna, hozzátette: - Maga invitálta meg azáltal, hogy kétségeit fejezte ki Sheppard őrnagy pilótaképességeiről. Az esküdtszéknek jogában van hallani, hogy maga alkalmas-e egy ilyen ítélet meghozatalához.
Chadwick valami érthetetlent dörmögött.
- Vád, beszéljen hangosan.
- Nem. Nem vezettem még soha helikoptert.
Ezúttal a kuncogás a hallgatóság közé vándorolt. Amíg Vance bíró igyekezett elfojtani a készülődő ricsajt, a tárgyalóterem végében kinyílt az ajtó és egy civil ruhás nő surrant be. Sheppard ujjai megszorították a karfát és ő maga is meglepődött, hogy még mindig törődik, még mindig emlékszik a haja illatára és a bőre puhaságára. Ő nem nézett rá. Helyette lábujjhegyen csendesen és diszkréten, mint aki rég nem volt már templomban és bizonytalan az etikettel kapcsolatban, az oldalsó folyosón előreosont és a védelem asztala mögötti egyik üres székre ült.
Jött megszemlélni a gyilkosságot, Cortez ügynök?
A keze finoman megérintette Torrance vállát és az ezredes mogorván megfordult. Lily Cortez súgott valamit, átadott egy lezárt barna borítékot, majd hátradőlt a székében.
Amikor Torrance előrefordult, zavart volt. Végül is felállt.
- Odamehetnénk a pulpitushoz, Bíró Úr?
Vance „mi az megint?” fejet vágott, de bólintott. Chadwick hálásnak tűnt az elterelésért és csatlakozott Torrance ezredeshez a bírói pulpitusnál egy csendes, heves és elkeseredett szóváltásra. Sheppard azon kapta magát, hogy majd megfeszül, miközben próbált néhány szót elcsípni. A pokolba is, az ő életéről vitatkoztak és úgy érezte, őt egy kissé kihagyják.
- Irreleváns! – bökte ki Chadwick. Arcszíne egy főtt homáréval vetekedett.
- Chadwick ezredes – Vance körülbelül tizenöt centiméterrel megnőtt. – Ebben a teremben egyedül én kiabálhatok. És ha már itt tartunk, én vagyok az egyetlen, aki a relevanciáról dönthet. Torrance ezredes? A vallomást. (5)
A barna boríték gazdát cserélt.
Nem tartalmazhatta az igazságot arról hogyan is kezdődött ez az egész, ugye?
* * *
- Sandy 43, tájékoztatlak, hogy 22 kimentést jelent. Ismétlem, 22-nél vannak a fiaink. Visszatérhetsz a bázisra. Vége.
- Ideje volt már, hogy 22 megszolgálja a fizetését. Köszönet a tájékoztatásért. 43 kilép – miközben egy vállrándítással kirázott egy csomót a bal vállából, Sheppard lezárta a csatornát. – Szóval időben otthon leszünk a filmre, Dixon. Berakta a sört a hűtőbe?
Dixon úgy nézett ki, mint ha már javában menne a film és kényelmi okokból játszana az éjjellátóval.
- Hé, hadnagy! Figyel rám? Kér egy kis popcornt?
- Nem, köszönöm, uram. Én…őőő… Mi? – Dixon felrántotta a fejét. – Uram, 22 vagy beszívott a helyi termékből, vagy van ott valaki más is lent.
- Tessék?
- Ott, uram.
A kölyök a keresési területüktől keletre fekvő kvadránsra mutatott. Pont az északi peremnél, mélyen az ellenséges terület közepén, világos pettyek csillagképe mozgott – egy nagy jelképezett egy teherkocsit, míg a körülötte keringő gyengébb holdak gyalogos katonák voltak - egy feltételezett tálib tábor irányából. Három apró pislákoló fényt követtek, melyek, gyötrelmesen lassú sebességgel, a hegyek közé tartottak.
Lily Cortez áthajolt Sheppard válla felett.
- Talán az imám lánya megszökött a helyi simlissel?
A szavaiból egy műanyag partybeszélgetés elevensége áradt. Ideges volt, és ez az egész rossznak érződött. A Furcsaság Első Törvénye Sheppard Szerint kimondja, ha valami rossznak érződik, akkor általában az is. Lerázta magáról. Nem fontos most.
- Dixon, nézze meg, vesz-e valami csevejt a lenti népségtől. Talán megmondják mi olyan érdekes. Beosonok egy kicsit.
- Közlöm Bagrammal, hogy teszünk egy kerülőt – ajánlotta Cortez, újra régi énjének hangozva és beleolvadva a háttérbe.
Dixon a frekvenciákkal babrált, majd hirtelen nyílegyenesen felült.
- Bingó! Beszédes kis görények… És nem is gondolná, uram, az „amerikai kémek” elég sokszor szerepel.
Ami akármit jelenthet, valódiáktól - a CIA szívességéből -, lelőtt pilótákig.
- Ó-ó – tette hozzá Dixon. – Kiszúrtak minket.
- Sötétítsen el, hadnagy.
- Igen, uram.
A helyzetjelző és kabinfényeket lekapcsolva, maguk mögött hagyták a tálib egységet és a hágó és a hegyen felfelé küszködő villogás irányába fordultak. Hirtelen a repülésirányító hangja recsegett a fejhallgatókban.
- 43, térjen vissza a bázisra. Ismétlem: 43, azonnal térjen vissza a bázisra. Nyugtázza.
- Negatív, Bagram. Barátságosak vannak ellenséges vonalak mögött. Egy 20 tálibból és egy teherkocsiból álló gőzhenger készül őket lerohanni. Bemegyünk.
- Tartsa, 43.
Öt másodperccel később egy új hang szólalt meg, egyből felismerhető.
- 43, a barátságosak, akiket észrevett, Rangerek. Miközben itt beszélünk, az US Army helikopterei felszállnak, hogy kimentsék őket. Azért rendeljük vissza a bázisra, hogy ne akadályozza az Army műveleteit.
És ilyennek hallatszik, mikor a szárnyparancsnokod hazudik neked, őrnagy… Sheppard kétségbeesve gesztikulált Dixonnak, aki jó érzékkel olvasta AC-je (6) egyénileg kifejezett jelbeszédét. A hadnagy Army frekvenciák letapogatásába kezdett.
- Ezredes, mi azoknak a helikoptereknek a várható megérkezési ideje? – kérdezte Sheppard.
- Hamarosan az önök területére érnek, 43.
- Elmondaná még egyszer, uram?
Ami az időhúzó taktikát illeti, elég vacak volt. Jobbra lett volna szüksége, de az elméje teljesen elsötétedett. Könyörgő pillantást vetett Dixonra, hogy sietségre bírja.
- Most már bármelyik pillanatban odaérhetnek. Nyugtázza, 43.
Dixon hüvelykujja felvillant és a lenti emberek egyikének kifulladt, reszelős hangja tört át a statikus zörejen.
- … kivonást kérünk … sürgős … sérültek … válaszoljanak … kivonás…
Az ezredes hangja átvágta a segélykérő hívást:
- 43, a Rangereket értesítették és a találkozási ponthoz tartanak.
- John? – Cortez visszatért a pilótafülkébe, az arca áthatolhatatlan volt. – Hallottad az ezredest. Fordulj vissza.
Hirtelen megszállta az ihlet és megértette mi folyik itt és soha nem tudná bebizonyítani. Az egyetlen hátralévő meglepetés egy akut érzéki árulás volt.
- Marhaságot beszél, Lily, és ezt te is tudod. A ti fiaitok küldték be őket oda és hátra fogják őket hagyni.
- Figyeljen ott hátul, őrmester – Dixon csöndben a tüzérükhöz beszélt. – Úgy néz ki meleg helyzet lesz, szóval készüljön.
- 43, nyugtázza! – már megint az ezredes. – 43, megparancsolom, hogy-
Shepard lelőtte a csatornát.
- Interferencia. Napfoltok, földi sugárzás, kitudja… Dixon, találjon nekem egy landolási helyet, aztán verje fel azokat a szegény szerencsétleneket és mondja meg nekik hova menjenek.
* * *
Hónapokkal később és olyan távolra attól a floridai tárgyalótól, amennyire csak lehetséges, Dr. Jim White - egy geológus azon szokással, hogy olyan helyeken vegyen magmintákat, amik csak helikopterrel érhetőek el - a kezébe lehelt, próbálván felmelegíteni azt. Williams Field készenléti szobájában a hőmérséklet balzsamos 14 °F volt.
- Soha nem mondtad, ugye tudod? Mi szél hozott erre?
Sheppard elfintorodott.
- Nem épp én kértem ezt a munkát...
Soha nem volt lehetősége elolvasni a nyilatkozatot, de legalább beavatták a fontosabb részletekbe. A Rangereket egy meg nem nevezett kormányzati ügynökség küldte be két Al-Kaida célpont kiiktatására. Amikor a küldetés balul sült el, senki sem akart róla tudni vagy tenni valamit, így fenntartva az elfogadható tagadást. Egészen addig, míg John Sheppard őrnagy nem döntött a parancsmegtagadás mellett és kimentette az embereket, akik, mint kiderült, fontos információkat szereztek. Ennél a pontnál minden résztvevő fél újra érdekelt lett és úgy döntöttek, egy csontot vetnek elé. A csont a nyilatkozat és egy alku formájában érkezett. Befogja a száját, cserébe megtarthatja a rangját, az eget és friss maradhat. Nagyon friss. A hidegre tenni teljesen új értelmet nyert a jelenlegi pozíciójában.
White megrázta a fejét.
- Gyerünk, mióta is vagy már itt? Tíz hónapja? Adj neki időt. Majd megszokod.
- Ó, már most imádom. Ki nem tenné? Úgy értem, gördeszkázni a tömör jégen?
Sheppard felállt és töltött magának még kávét, az ujjait hálásan a bögre köré fonva.
- Rettegek a naptól, amikor 25 évnyi jó magaviselet után áthelyeznek Nomeba.
- Unalmas. A jövő itt van.
- Az enyém biztosan.
Az ajtó egy hideg - oké, hidegebb - légnyomás keretében kinyílt. Robbins ezredes, a McMurdo parancsoka, lépett be, egy nehéz parkába (7) bugyolálva. Nyomában valaki magas és sovány érkezett, érdekes ízléssel a fejfedőket illetően.
- Pihenj, őrnagy - mondta Robbins, majd Whitehoz fordult. - Bocs, Jim, műsorváltozás. El kell térítenem a pilótáját. Valaki félig megbízhatóra van szükségem, hogy körbefuvarozza a tábornokot.
A tábornok közben levette világossárga sísapkáját, felfedve ez által egy olyan hajstílust, mely vetekedett Sheppard-éval egy rossz napon - kivéve az ősz színt. Megszemlélte a létesítményt, Jim White-ot, a kávésbögrét és John Sheppard-öt.
- Üdv - mondta.
- Őrnagy, ismerje meg O'Neill dandártábornokot - folytatta Robbins. - Fuvarra lenne szüksége.
- Nem gond, uram. Hova lenne?
- Pompás hely. Majd megadom a koordinátákat, amint a levegőben leszünk.
O'Neill tábornok felhúzta az egyik szemöldökét, mely felért egy meghívással.
- Repülhetünk, őrnagy?
(1) Az eredeti szöveg az angolszász mértékegységrendszert használta, de a jobb érthetőség kedvéért a fordítás már átváltott, metrikus értékeket tartalmaz. A repülős részeknél maradt a mérföld és a láb, ott máig ezeket használják.
(2) USAF: United States Air Force – Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje.
(3) Hiperventilláció: jelentős légzésfokozódás, a légzés frekvenciájának növekedése.
(4) A sorozat ezt a mondatot már felülírta. Sheppard apja 2008-ban halt meg (4. évad, 15. rész: Az üldözött/Outcast), míg ez a tárgyalás körülbelül 2003-ban játszódhat.
(5) Az eredeti szövegben itt az affidavit szó szerepel, mely szó szerint eskü alatti írásbeli nyilatkozatot jelent.
(6) AC: Aircraft Commander, kb. légi jármű parancsnok. A legénység hivatalos szervek által kijelölt tagja, aki a jármű parancsnokságát látja el, felel a biztonságos működtetéséért, ill. a küldetés végrehajtásáért.
(7) Csuklyás katonai zubbony.
