Érdekes a történet, csak kár hogy rövid! Remélem még többminden is kiderül erről a Kinsuról. Nem Tok'ra volt véletlenül? Ők is töltöttek már be magas poziciót (pl. Konshu).
Bár az számomra kicsit furcsa volt, hogy ha olyan jó volt, Carter hogyan láthatott a kegyetlenkedéseiről is képeket?
És ugya majd az is kiderül, mi volt az a koppanás az íriszen?
Elolvastam a folytatást is. És kezd egyre érdekesebb lenni. Nem vártam volna, hogy Kinsu pont Akgara testében van, de a váratlan fordulatok csak még izgalmasabbá teszik. Várom a folytatást!
U.I.: ugye az is kiderül majd, miért bújkált Kinsu 100 éven át?
A történet olvasása közben (kevés kivétellel) olyan volt, mintha egy normális sorozat epizódot látnék magam előtt.
Így tovább!
Köszi
Melyik volt az a kevés kivétel? Csak érdekelne, hogy min kell még javítanom .
Hát, ha már így kéred:
Jack szövegei tetszettek, rá illenek. Viszont mikor pl Daniel engedélyt kért Hammondtól, hogy visszamenjen a bolygóra, a tábornok nem túl könnyen adta be a derekát? Szvsz nem rá jellemző.
Egy másik. Nem volt egyértelmű (legalábbis nekem) először, hogy egy résznél a rádióból beszélnek. Lehetne pl írni olyat, hogy: "Ekkor megszólalt a rádión xy.".
Valamint még annyi, hogy a mellékszereplők lehetnének kicsit aktívabbak. Pl Teal'c, aki igaz bemondja, hogy: "Nem ismerek ilyen nevű goa'uldot.", de a beszéden kívül csinálhatna mást is. Ez vonatkozik a többiekre is. Bár lehet ez már apróság.
Remélem tudtam segíteni. Tetszik, hogy a tok'rák is szerepelnek. Várom a köv. részt!
Ha megengeded, én egy kicsit más szemszögből venném nagyító alá az alkotásodat.
Előre leszögezném, hogy a körülmények totális ismerete nélkül teszem ezt. Pedig azok is számítanak egy vélemény megfogalmazásakor. Értem ezalatt, hogy nem tudom hány éves vagy, mennyi történetet írtál ezelőtt, avagy milyen sokat olvasol novellákat, történeteket, fanfictionöket, avagy egyéb írásokat.
Ami üdítő az az, hogy úgy nézem a helyesírással nincs probléma. Ez egy ígéretes kezdet. A többiek akik előttem véleményeztek nagyrészt pozitívan nyilatkoztak a történetről. Ebből az aspektusból én nem fejteném ki a dolgokat, mivel csupán átfutottam, mert nem vagyok egy nagy goa'uld, tok'ra, avagy SG- 1 rajongó.
A többiek említették a történet rövidségét. Ezzel viszont egyetértek. Nekem általában a Word a mércém. Megnéztem a tiedet is, és olyan 2,5 oldal körül van egy rész- fejezet. Számomra is, ez nagyon rövid. (Nálam minimum 10 Word oldalnál kezdődik egy fejezet terjedelme.) Ez még nem lenne viszont baj, mert attól még hogy rövid- lehet jó egy sztori (én azt minifanfic- nek nevezem). Itt jön az a bizonyos "de".
Az egész olyan száraz. A karakterek csak beszélnek, néha pár mondatban- sorban leírod mi történik, aztán ennyi. Olyan tényközlő. Ízetlen.
Pl.: "Az aznapi eligazítás is olyannak tűnt, mint a többi. Az úticél ezúttal a P5X-239 nevű bolygó."
Pl. 2: "Daniel tovább beszélgetett a lánnyal. Megtudta, hogy a neve Akgara, és egyre inkább megkedvelte őt. Akgara mesélt neki az itteni hagyományokról, ő pedig elmondta, hogyan vívják harcukat a goa'ulddal. A lányt nagyon érdekelte a világ, mindaz, amit mesélt neki. Hamarosan a csapat többi tagja is megérkezett. Daniel felállt, és a falakra mutatott."
Száraz. Nem él sem a környezet, sem a szereplők, csak úgy vannak. Nem lélegzik a történet. Amikor beszélnek, akkor sokszor csupán egymás után állnak a gondolatjelek, majd a rövid mondataik (kijelentéseik, kérdéseik). Jobbik esetekben még utána írod, hogy "mondta", "kérdezte", "intett Danielnek"... stb. De nagy általánosságban nem, és ami van az is kevés.
Pl.:
"-Honnan tudná, mikor érkezünk?
-Nem tudom. Ezt sosem kérdeztem tőle. De eddig mindig itt volt.
-Talán csak dolga van.
-Nem hiszem. Akgara! Hol vagy?
Nem jött válasz. Daniel elindult a város felé. Oda az erdőn át vitt az út.
-Nagy a csend...- szólt McLait.
-Legutóbb is csend volt.- igyekezett megnyugtatni Vergen a lányt.
-Ennyire csend?
-Hol van Dr Jackson?
-Itt volt előttünk... Az előbb még láttam!
-Dr Jackson! Dr Jackson!"
Ezek nem feltétlenül nevezhetőek hibáknak. Saját tapasztalatomból mondom, hogy ez lehet csupán gyakorlatlanság, tapasztalatlanság, vagy éppen a szenvedélyek bakfis hajszolása, mely alatt azt értem hogy annyira beleéled magad a szeretett karakterekbe, hogy észre sem veszed, és elsiklassz a fontos- apró részletek leírása felett. Mint amikor szeretsz valami ételt, vagy italt úgy ahogy van egyben, de később egyszer igazán megízleled az apró aromákat amelyekből valójában áll. A zamatát, a hátterében álló okot- összetevőket. Amikor a nagy egész mögött, meglátod az igazi alkotóelemeket amiből összeáll a nyertes képlet. (Amúgy szerintem pont ilyen az élet is.)
A másik eshetőség lehet az igénytelenség. De nem hinném, hogy itt ez lenne az ok. Fanfic körökben ez nem szokott fennállni.
Hogy mit tanácsolok?
Olvass sokat! Novellákat, fanficeket. Pl.: Nefadart, Nelont, Malt, meg van valami LJ Lockhart is...
Továbbá az írásba sok munkát kell belefektetni. Törődni kell vele! Háttérmunkálatok, kutatások szükségesek. Nem lehet pár nap alatt összedobni valamit ami ilyen volumenű. Idő kell hozzá! Meg kell tervezni a történetet, és a karaktereket, elképzelni a helyszíneket, és egyéb dolgokat. Ki kell dolgozni az alapokat.
Majd ezeket meg is kell fogalmazni, össze kell gyúrni. Venni kell a fáradtságot és beletenni a sok leíró részt, hiszen bár sokszor jó dolog, nem lehet mindent az olvasó fantáziájára bízni. Valami alapképet kell alkotni a környezetről, egy támpontot az olvasónak amibe beleillesztheti a karaktereket. Tájleírások kellenek! A szereplőknek pedig személyiséget kell adni, és lelket.
Sokan követik el azt a hibát amit te, hogy ismert szereplőket alkalmaznak, és azokról már úgyis tudja mindenki, hogy milyenek, így felesleges velük foglalkozni (és te is íróként ha velük dolgozol beleesel ebbe a csapdába), csak beszéljenek, és azon mondataik kövessék a sorozat alapján róluk alkotott képet. Ami mellesleg nehéz. Mindig mondtam, hogy a sorozat karaktereit szerepeltetni, csak a legtapasztaltabb íroknak ajánlott.
Ha elkészült a mű, akkor többször át kell nézni- át kell szerkeszteni mielőtt a nagyérdemű elé tárja az ember.
A karakterek tehát nem csupán beszélnek. Gesztusaik vannak, gondolataik vannak, mozdulataik, arckifejezéseik, hanglejtésük, hangszínük, hanghordozásuk, lelkük, hozzáállásuk, véleményük, értékrendjük (stb.) van. Interakcióban kell, hogy legyenek a környezettel, a helyzettel, és egymással. (Ezeket sem lehet mind az olvasó fantáziájára bízni. Nem képzelhet mindent oda, hanem nagyrészben éppen azt kell elképzelje amit te leírsz. Plusz megint van amikor nyitva kell hagyni valamit, amit ő képzeljen el. Bonyolultnak hangzik, tudom. Trükkös dolog ez az irodalom.)
Egy élő embert nehéz lemodellezni, de lehet- és nem lehetetlen minél többet, és jobban megtenni a siker érdekében. Akkor kelnek életre a szereplők. Ez pedig sok, és megfontolt- megtervezett munkát igényel. Össze kell fonni a sok apró szálat, hogy összeálljon a kép, és ez nem kis, és főként nem könnyű feladat. Gyakorlatot, megfelelő módszert, és időt igényel.
A karakterek beszédére visszakanyarodva pedig egy saját példával szemléltetném neked mire gondolok.
Pl.: - Sheppard! Kolya magával vitte az utolsó ZPM- ünket! Anélkül halott emberek vagyunk! Atlantis pajzsai nem sokáig bírják ezt a nyomást a meglévő energiaforrásainkkal! - hadarta fennhangon egy pillanatra kétségbeesett tekintettel az alezredesre sandítva Rodney McKay, miközben verejtéktől gyöngyöző homlokkal az ős pultban könyékig kotorászva próbált valamit tenni a pajzsok teljesítményének növelése érdekében.
Ez az amire gondolok. Ne csak az legyen ott, hogy "mondta", "mondta Dr. McKay".
Hozzáteszem mindezt csak akkor vedd figyelembe, ha fejlődni akarsz (remélem- és miért ne akarnál). Ez is jó egy szintre amit most írtál, hiszen sokaknak így is tetszik. De ha magasabb szintre szeretnél jutni akkor nosza! Felemelkedés a cél, vagy mi...
Hirtelen ennyi jutott eszembe. Remélem segítettem.
Két mondást sose feledj!
1. "With a little Stargate, anything is possible."
Olvasni elég sokat olvasok, a baj szerintem az volt nálam, hogy a történetet, amit leírok, már rég kitaláltam, és azóta annyiszor eljátszottam, hogy tisztán látok magam előtt mindent. íróként kezdő vagyok, a történeteket mindig magamban, filmszerűen látom (talán fimet kéne forgatnom inkább ), és hajlamos vagyok elfeledkezni róla, hogy másokkal nem ez a helyzet. Majd igyekszek ezt kijavítani. Sztorikat azóta találok ki, hogy élek, tehát már eléggé belejöttem. A fejezetek rövidségéről csak annyit, hogy tulajdonképpen az egész egy nagy történet, tehát a fejezet vége csak azt jelzi, hogy innentől valami más fog történni. Amúgy én OpenOffice-t használok, és ott négy oldal volt. (az első fejezet meg csak bevezetés, tehát az nem számít) Tagolhatom máshogy is, ha akarjátok.
Egyébként az, hogy gyorsan rakom fel a részeket, nem azt jelenti, hogy nem töltök sok időt vele, csak azt, hogy az első két és fél rész már megvolt előre.
Ne a mi ízlésünk szerint tagold, hanem a történet alakulása szerint. Azt te tudod.
Az meg, hogy filmszerűen látod nagy ajándék. Az én írásaimra is megjegyezték már, hogy olyan mintha megnéztem volna- ugyanis én is szoktam látni a lelki szemeim előtt a "jelenetet". Tehát a teendőd nagyon egyszerű. Írd le amit látsz.
Részletesen, de ne minden porszemre lebontva. Meg kell találni az egészséges egyensúlyt. Talán mégsem olyan könnyű...
A másik amit még érdemes szem előtt tartani az a következő: az előző HSZ- emben talán félreértettél egy apró részletet a sok munkával kapcsolatban. Az arra vonatkozott, hogy a jó alkotáshoz sok munka, és idő kell. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ha sokat dolgozol egy művel akkor biztosan jó lesz. Csupán eléggé növeli az esélyeket.
Hát ez a "mondta" vs "két sorban írom le, hogy mondta" dologról csak annyit, hogy én viszonylag sokat olvasok, de az a halálom, mikor két szó helyett /mondta + név/ állandóan sorokat írnak, de néha be kell csempészni egy kis hangulatot, érzelmet is a beszédekbe.
Természetesen ehhez a témához is hozzá tartozik, hogy meg kell találni a megfelelő egyensúlyt ezekben a "mondta", "mondta Dr. McKay" + ezeknél hosszabb megfogalmazásokban.
Tetszik a történet, nagyon fordulatos, de egyetértek az előttem szólókkal, kicsit több időt kellene szánnod a karakterábrázolásra. A külső leírásán is van még mit dolgozni, például: "Nomgane Carterre nézett könnyes zöld szemével. Nem volt a legszebb nő, de csúnyának sem lehetett nevezni."
Nagyon tetszett, hogy így tudtuk meg, milyen szeme van a nőnek, ahelyett, hogy csak felsoroltad volna a legfontosabb jellemzőit, aztán hirtelen az egészet tönkretetted a szépség kérdésével. Ennek vagy a nő első felbukkanásakor kellett volna szerepelnie, vagy amikor ez valamiért fontos lesz, de mikor épp hősiesen próbál viselkedni, kit érdekel, hogy szép-e vagy sem? Ha azt írnád, hogy "A harcias láng a szemében szinte széppé varázsolta különben csúnyácska arcát" vagy épp ellenkezőleg, "Szavai ellenére félelem torzította el különben sem tökéletes vonásait", mindjárt más lenne a helyzet, mert a külsőt mellékesen mutatnád be, miközben inkább az érzéseit mutatod be. De az első listázásokhoz képest, mint a "...jelentette ki Blake Vergen. Ő szőke hajú, harmincas évei elején járó férfi volt" már ez is nagy lépés.
A második fejezet különösen üres volt a tőmondatok miatt, pedig fontos dolgok történtek, a harmadiknál pedig sokat segítene egy-egy üres sor az új helyszíneknél, nagyon zavaró, hogy alig veszem észre, hogy most ugrottunk egyet.