2010-10-15 14:49
A füzet megérkezett,
válasz hozzám eljutott,
s én lassan kimúlok.
Röviden ennyi, hogy mi történt. Tetszett néhány vers neki, de érte hiába epekedem.
De azért még itt van a tegnapi maradék másfél vers és egy amit a válasz válaszának szánok hétfőn:
Az utolsó kép
Levetem magam, meglehet
meztelen testem a mélyben hever.
De utolsó kép még szememben,
s felvillan bennem a szeretet.
Kettesben feküdtünk, hevertünk,
s a csillagok esti fényét fürkésztük.
Lehetne szebb élet, mint
amit e lány adott nekem?
Csak élvezem társaságát,
keresem pillantását,
és örülök az életnek,
mert ő szép és kedves,
s boldogan itt vagyok neked.
Lám itt van kezed, mely meleg,
s tőle felszabadul,
ha reszket mindenem.
De vége a létnek,
s öregen, befejezve mindent,
rózsámmal mind átélve,
ahogy születtem, úgy térek vissza,
s leszek túloldalt
melletted örökre.
Dél
Szívem nevét viseled te,
azét, akit lelkem mélyén,
igaznak és csodásnak látva,
én örökké szeretek.
Delet ütve órának,
eljött az ideje, hogy
rátekintve, szépségét keresve
meglelém önnön boldogságom igazát.
Bocsánat
Beteg gondolatok mind, bevallom,
mert vétkemért őt hibáztatom.
Mocskos szavak miatt csak is egy a hibás,
lát, ír, s egy beteg költő, ki más?
Gyengeségem utolér, s
előbb-utóbb hazatér.
Elvisz engem magával,
elrejtve itt mindentől.
Elfelejtelek, otthagylak, hogy élj,
s becsukva szemem kívánom:
Sajnálom mit éreztem.
Könyörögve kérlek,
feledjük mind mi volt régen,
keressünk kiutat innen.
Egymásra se nézve éljünk,
mintha megse történt volna.
Mit látott benned e beteg költő,
ki írta hozzád verseket, s
szedte neked rózsákat?
Miért akartam kitépni fűszálat,
melyet már csokorba szedtek?
Ígérnék én százat,
de megtenném én? Hányat?
Jobb, ha szirmod tovább virágzik,
ha arcom az ablakban nem látszik.
S figyelem tovább az eget,
hátrahagyva eddigi életemet.
Bocsáss hát meg nekem,
s ha sírni látsz elfeledj,
mert magamat elhagyom,
bőröm levedlem, új vagyok.
De oh, miért fáj e távozás?
Vonatra várok, s az állomás
megtelik kacajommal,
talajt érve könnyemmel,
s szívemben szerelemmel.
Ezt még hétfőn megmutatom neki, utána nem tudom mi legyen, maradok a regényemnél, vagy kitudja... "kissé beteg versek". Egy beteg írótól....
válasz hozzám eljutott,
s én lassan kimúlok.
Röviden ennyi, hogy mi történt. Tetszett néhány vers neki, de érte hiába epekedem.
De azért még itt van a tegnapi maradék másfél vers és egy amit a válasz válaszának szánok hétfőn:
Az utolsó kép
Levetem magam, meglehet
meztelen testem a mélyben hever.
De utolsó kép még szememben,
s felvillan bennem a szeretet.
Kettesben feküdtünk, hevertünk,
s a csillagok esti fényét fürkésztük.
Lehetne szebb élet, mint
amit e lány adott nekem?
Csak élvezem társaságát,
keresem pillantását,
és örülök az életnek,
mert ő szép és kedves,
s boldogan itt vagyok neked.
Lám itt van kezed, mely meleg,
s tőle felszabadul,
ha reszket mindenem.
De vége a létnek,
s öregen, befejezve mindent,
rózsámmal mind átélve,
ahogy születtem, úgy térek vissza,
s leszek túloldalt
melletted örökre.
Dél
Szívem nevét viseled te,
azét, akit lelkem mélyén,
igaznak és csodásnak látva,
én örökké szeretek.
Delet ütve órának,
eljött az ideje, hogy
rátekintve, szépségét keresve
meglelém önnön boldogságom igazát.
Bocsánat
Beteg gondolatok mind, bevallom,
mert vétkemért őt hibáztatom.
Mocskos szavak miatt csak is egy a hibás,
lát, ír, s egy beteg költő, ki más?
Gyengeségem utolér, s
előbb-utóbb hazatér.
Elvisz engem magával,
elrejtve itt mindentől.
Elfelejtelek, otthagylak, hogy élj,
s becsukva szemem kívánom:
Sajnálom mit éreztem.
Könyörögve kérlek,
feledjük mind mi volt régen,
keressünk kiutat innen.
Egymásra se nézve éljünk,
mintha megse történt volna.
Mit látott benned e beteg költő,
ki írta hozzád verseket, s
szedte neked rózsákat?
Miért akartam kitépni fűszálat,
melyet már csokorba szedtek?
Ígérnék én százat,
de megtenném én? Hányat?
Jobb, ha szirmod tovább virágzik,
ha arcom az ablakban nem látszik.
S figyelem tovább az eget,
hátrahagyva eddigi életemet.
Bocsáss hát meg nekem,
s ha sírni látsz elfeledj,
mert magamat elhagyom,
bőröm levedlem, új vagyok.
De oh, miért fáj e távozás?
Vonatra várok, s az állomás
megtelik kacajommal,
talajt érve könnyemmel,
s szívemben szerelemmel.
Ezt még hétfőn megmutatom neki, utána nem tudom mi legyen, maradok a regényemnél, vagy kitudja... "kissé beteg versek". Egy beteg írótól....


Látod megy ez, nagyon jó lett.![[Kép: th_johnshepparddevilmycry.jpg]](http://i80.photobucket.com/albums/j169/galadriel34/my%20manips/th_johnshepparddevilmycry.jpg)
.