2004-10-27 16:30
radu Írta:A CSKM-Epszilon egy magyar fanfic kezdemenyezes volt, nem nagyon lett kifejlesztve azota. A klub viszont letezikKöszi
|
2004-10-27 16:30
radu Írta:A CSKM-Epszilon egy magyar fanfic kezdemenyezes volt, nem nagyon lett kifejlesztve azota. A klub viszont letezikKöszi
2004-10-27 21:48
radu Írta:A CSKM-Epszilon egy magyar fanfic kezdemenyezes volt, nem nagyon lett kifejlesztve azota. Pedig jó volt! radu Írta:A klub viszont letezik Jé tényleg? :-)
2004-10-28 19:17
KICK Írta:Szasz öreg, mi az a Cskm-epszilon? Méghogy én öreg :-) Ugyanmár.
2004-10-28 19:38
Mac Írta:Jó, akkor visszavontamKICK Írta:Szasz öreg, mi az a Cskm-epszilon?
2004-10-29 00:22
Egy kis olvasnivaló, amelyhez hozzátenném, hogy akkor még csak éppen a 4.évad ment az USA-ban:
2000. február 19. A Glubina bázison. - felújítva és ismét szolgálatba helyezve 1999-ben Koós tábornok aggódva hintázott irodájában a székén. Gyűlölte a Glubina bázist, és gyűlölte a feladatát. Sosem történt semmi. Amióta a hadügyminisztérium rábízta ezt az állítólag életbe vágó megbízatást, azóta nem volt egy jó napja sem. A … bázis, ami egykor egy titkos szovjet bázis volt, rettenetes állapotban fogadta. Több millióba került a renoválása. És mindezt miért? Hogy egy tudós csoport vizsgálhasson valami idióta leletet. Koós megunta, hogy mindig más és más eszmét kell szolgálnia. Az elmúlt hat rezsimet végig katonáskodta, és mindig hű volt a parancsokhoz. De míg régen mindig tudta ki az ellenség manapság nem lehet tudni. Nem rég Amerika ellenség volt, és Oroszország nap mint nap legyőzte őt a fegyverkezési versenyben. De ma Amerika nagy pajtás, és a Nagy Testvér ha lehet hinni a médiának, haldoklik. őt pedig ideküldik, hogy vigyázzon pár tudósra. A hadügyminisztérium szerint, valamint az ELTE nagyobb koponyái szerint - akik közül nem egy ott hagyta az egyetemet, hogy csatlakozzon a programhoz - ez a tárgy a legnagyobb felfedezés, amit ember valaha te tt. Olyan anyagból van, ami nem létezik a Földön, és a radio-karbon elemzés nem tudja megállapítani pontosan a korát, de az biztos, hogy ötvenezer évesnél régebbi. A legöregebb mesterségesen készített tárgy. De nem valami váza vagy edény, esetleg szakóca. Egy hatalmas szürke gyűrű, rajta mindenféle jelekkel. Kis reménnyel kecsegtetett, hogy egy a hadügyminisztériumból valaki beleegyezett, hogy találkozzon egy KGB-s tiszttel, aki valamiféle képen tud az Ezüst Teliholdról. Ebben a pillanatba nyílt az ajtó, és Koós titkárnője jelent meg. - Tábornok úr! Alexander Leonov megérkezett. - Köszönöm, küldje be. - felelte Koós. És Leonov belépett. Magas ember volt, erőteljes, ám csöppet sem bizalomgerjesztő arcvonásokkal. Olyan ember benyomását keltette, aki sokat harcol, és sokat győz az élet minden területén. Olyan ember, aki megold minde n problémát - néha fájdalmasan, áldozatot hozva, de mindenképp jól. - Tábornok. - mondta, és tisztelgett. A tábornok visszatisztelgett neki. - Üdvözlöm Leonov. Kér egy italt? - Nem köszönöm. Rátérnék a mondandómra amilyen hamar csak lehet. - a tábornokot meglepte, hogy Leonov kitűnően beszéli a nyelvet. - Hallgatom. - Nos, először lássuk jól ismerem-e a tényeket: 1988-ban egy ifjú régész, bizonyos Barócs Erika ismét feltárta a temesvári végvár környékét, mivel feljegyzéseket talált egy bizonyos Ezüst Teliholdról, amit II. Szulejmán rejtett ide. Ez az a tárgy, ami Szu lejmán hite szerint egykor Dzsingisz Kán birtokában volt, és aki birtokolja azt Allah legyőzhetetlenné teszi. Egy nagy erejű amulettnek gondolta, ezért hozta ide: hogy segítse a harcát. Aztán meg is találta egy évi keresgélés után. Azt is tudom, hogy egy szeizmográf segített neki ebben: hónnapokig figyelte a környék enyhe szeizmikus rezgéseit, azok segítségével rátalált a rejtekhelyre. - Meglep, hogy ennyi mindent tud. Én személy szerint nem tudtam a szeizmográfról szóló részről. - Az a dolgom, hogy tudjak mindent. Szóval, azóta folyik a tárgy tanulmányozása. Egyértelműen idegen eredetű eszközről van szó. - mondta. Mindenki tudta a bázison, hogy bármi is az Ezüst Telihold, nem emberkéz alkotta. - Az oldalán pedig egyiptomi szimból umokhoz hasonló jelek vannak. És találtak még a tárgy mellett rengeteg kőtáblát, amik mind hat-hat ilyen jelet ábrázolnak. - Igen. - Nos, ha azt mondom, tudom mi ez, sőt, azt is, hogyan kell bekapcsolni? - Hogyan? - csodálkozott el a tábornok. - Megkérném, hogy hívjon össze egy gyűlést ma délutánra azokból, akinek maga szerint első kézből kell tudnia mindent a Csillagkapuról. - A miről???? - Kérem uram, mindent a maga idején. Koós izgatottan hívta össze aznap délután háromra a gyűlést. Jelen volt Bacskai százados, a védelmi minisztérium képviseletében, Károlyi Róbert professzor az ELTE tudományos akadémiáról, aki vezette a tárgy vizsgálatát eddig, néhány egyéb kutatóval, Novák ezredes, a honvédségtől, és Barócs Erika, az objektum felfedezője. - Köszönöm, hogy idefáradtak. - kezdte a tábornok. - Azért hívtam ide magukat, mert új információkhoz jutottunk az Ezüst Telihold, avagy a Csillagkapuval kapcsolatban. - Csillagkapu? Tudtam, hogy valami ilyesmi! - mondta izgatottan Erika. - Jó napot, a nevem Alexander Leonov, a KGB egyik tisztje vagyok. Kedves Erika, maga megtalálta a harmadik Csillagkaput. - kezdte Leonov. - Hogy mi? - Az egész 1929-ben kezdődött. Egy amerikai expedíció Gízában talált egy nagy szürke gyűrűt. Olyat, mint ez itt. ők úgy fordították akkor, hogy Ajtó az Égbe, de ez most lényegtelen. Hosszú éveken át nem értek el vele haladást, pedig a kormány sok pénzt öl t az első idegen eredetű tárgy tanulmányozásába. Aztán egy ifjú nyelvész, Dr. Daniel Jackson pár éve sikeresen aktiválta a szerkezetet, és eljuttatott egy expedíciót az innen pár fényévre lévő Abydos bolygóra. Ott megismerkedtek egy idegen fajjal, a Goa’ulddal. ők telepítették a kapukat a bolygóra, és ők voltak az ókori istenek. Az Jack O’neill vezette expedíció végzett a Goa’uldok vezetőjével, Rével. Ez utólag nagy hibának bizonyult, hiszen egy nálunk sokkalta nagyobb erejű ellenségre tettünk szert. Csak a szerencsén múlott, hogy sikerült megúszni az eddigi támadásokat. Aztán pár évre rá, a CSK-1 nevű felfedező csapat, akinek feladata az, hogy járja a Csillagkapukat, és találjon valami utat a menekülésre, talá lt egy másik kaput az Antarktiszon. Ez a kapu később az orosz kormány tulajdonába került. Ám sajnos az a kapu az amerikaiak kapujával azonos címen, azonos rendszeren működik, ezért megakadályozza a rendes munkát. A maguk kapuja viszont külön rendszeren va n, mivel eddig sosem lyukadt ki maguknál egyik CSK csapat sem. Kérem, emésszék meg a hallottakat, és egy óra múlva találkozzunk újra itt. Ezekben az aktákban megtalálhatnak mindent, amit tudunk a kapukról. Köszönöm. Azzal kivonult a teremből. Senki sem szólalt meg. Csöndben olvasgatták az aktákat. Csak Erika jegyezte meg néha, hogy: Ez hihetetlen! vagy Fantaszikus!. Egy óra múlva visszatért Leonov. - Nos, tudom, hogy rengeteg kérdésük lenne, de higgyék el, ami nincs benne az aktákban, annál többet mi sem tudunk. - Már elnézést, de ez több száz oldalnyi anyag. Még a Tsulaki expedíción sem jutottam túl! - mondta a tábornok. - Jó kis lefekvés előtti olvasmány. Nos, egy nagyon fontos tesztet mielőbb el kellene végeznünk. Dr. Barócs, mit gondol, meg tudná mondani, melyek ennek a kapunak koordinátái? - Az elmúlt egy órában sokat gondolkoztam rajta. Megnéztem az ismert jeleket, és csak egy olyan szimbólum van a mi kapunkon, ami nincs a másik kettőn. A félhold. - A félhold? - Igen. És találtunk egy kőlapot, ami a félhold hat szimbólumát mutatja. - felelte Erika. - Értem. Megadná nekem ezt a kódot Erika. Megpróbáljuk az orosz kapun keresztül elérni a magukét. Ha ez sikerül, az bizonyítja, hogy a maguk kapuját külön bolygóként kezeli a rendszer. - Persze. Aztán kipróbálhatjuk a többi kódot, úgy hogy a végén a félholdat kódoljuk le az ékzáron. - lelkesedett a nő - Jöjjön velem! A kapu termében létrehozták a műholdas kapcsolatot Oroszországgal. Leonov már korábban átküldte Interneten a kódot. Majd oroszul kiadta a mehet parancsot. Harminc másodperc múlva a terem iszonyúan remegni kezdett. Majd a kapuból kirobbant a kristálytiszta energia. Erika félelemmel vegyes áhítattal figyelte. Aztán ez a féktelen erő lassan visszahúzódott az őt kilövellő gyűrűvel egy síkra, és megnyugodott. Mo st egy nyugalmasabb víztükörre hasonlított, de még így is elképesztő látványt nyújtott, hiszen nem vízszintesen feküdt, hanem függőlegesen állt. Leonov arca beteges mosolyra húzódott, amit csak Erika látott meg, és legalább annyira megrémítette, mint a ka pu megnyílása. A nagy fény kavalkádban úgy látta, mintha fehér fénnyel villant volna egyet a férfi szeme, de aztán úgy döntött csak a fantáziája játszott vele. A víztükör lassan szétnyílt, és egy egyenruhás, kitüntetéseket viselő alak lépett ki rajta. Tört magyarsággal megszólalt. - A kapu 100%-osan működik. Gratulálok. - Hihetetlen! - mondta Leonov - Csodálatos! Még mindig működik! Annyi év után még mindig működik! - Mi a teendő tábornok? - kérdezte Erika - Mit kezdjünk, ezzel a hihetetlen felfedezéssel? - Azonnal tárgyalnom kell a védelmi minisztériummal. A Csillagkapu, amennyit mi tudunk róla, rendkívül veszélyes. Értesítenünk kell továbbá az amerikai kormányt. - Tényleg! Miért nem látogatjuk meg őket? Ismerjük a kódokat. - kérdezte Károlyi Róbert. - Nem ajánlanám. Szétkenődnénk az Íriszen. Az egy biztonsági berendezés, ami minden illetéktelen behatolóval végez. - mondta Leonov. - És nem biztos, hogy rögtön ki kell teregetnünk mindent a jenkiknek. Végül is, ők is titokban tartják az ő programjukat.< br> - Igen, de az ország költségvetése nem teszi lehetővé, hogy támogatás nélkül hasznosítsuk a Csillagkaput. Márpedig birtokába kerültünk a Galaxis legfejlettebb szállító eszközének. Ezt ki kell használni. - mondta a tábornok. - Figyeljen tábornok. Ha beszél a feletteseivel, kérem mondja meg, hogy kormányunk szívesen támogatná a Csillagkapu programjukat, vagy szívesen megvásárolná maguktól. - mondta a kapun át érkezett orosz. - Az amcsiknak van egy, maguknak kettő kell? - kérdezte Novák ezredes. - A mi kapunk nem igazán működhet hatékonyan ezredes. - válaszolta. - Nem felejtem el. Kérem, most jöjjön velem. Felutazok Budapestre, és vázolom a helyzetet a feletteseimnek. - mondta a tábornok. - Addig mi Dr. Baróccsal még kipróbálunk pár koordinátát. - mondta Leonov. - Nem próbálnak ki maguk semmit, megértették? - De uram! - próbálkozott Erika. - Semmi de. Erika aznap nem tudott aludni. Ott üldögélt a Csillagkapuval szemben. Egyszer csak, hajnali két óra tájban odalépett hozzá Leonov. - Alig bír várni igaz. Itt van a jegyünk vagy ezer másik bolygóhoz, és nem használhatjuk. - Én találtam a kaput, és mások döntenek róla, mi legyen vele. Engem meg sem kérdeznek. - Ez tényleg szemétség magával szemben. Leülhetek? - kérdezte az orosz. - Persze. Miért is ne. - válaszolta a nő. - Tudja, végignéztem a táblákat. Rengeteg koordináta van rajtuk, amiket a jenkik nem ismernek, és valószínűleg a goa’uldok sem. Mi viszont ismerjük, amiket ők ismernek. Elég jól állunk ezen a téren. Megszereztük a software-t, amivel ki lehet számolni a me gváltozott Csillagkapu koordinátákat. Nagy lehetőségek vannak a programban. - mondta. Erika ránézett. Egy meggyötört embert látott, aki egész életében harcolt. Aztán észrevett valamit. - Mi ez a tarkóján? Egész friss sebnek látszik. - Ez. Ó, ezt akkor szereztem, mikor teszteltük az oroszországi kaput. Túl közel álltam az energiarobbanáshoz. Megpörkölt. - Aha. Mit gondol, hogyan fogjuk forgatni? Kézzel? Másra nem igazán telik. - Kormányunk szívesen átadja a mi tárcsázó rendszerünket. - mondta - Úgysem nagyon használjuk. Jesszusom! - Igen? - Mi van, ha csak ide lehet féregjáratokat nyitni? És innen nem lehet? Azonnal ki kellene próbálnunk! Nehogy a kormányom egy működésképtelen kaput vegyen meg! Segít nekem? - kérdezte. Erika habozott egy percig. - Igen! Azonnal szólok Károlyi professzornak! Biztos szívesen segít! - Én addig kiválasztom a koordinátákat! Pár perc múlva megérkezet Károlyi professzor. - Remélem, nem kerülünk bajba. - Vállalom a felelősséget Doktor. - mondta Leonov. - Akkor jó. Be kell kapcsolni a generátorokat, és rákötni a kapura, hogy meg képes legyen járatot nyitni. Tudja a módját? - Igen, persze. Máris csináljuk! Húsz per múlva sikerült rákötniük a generátort. - Na, ez megvan. Akkor kezdjük el kódolni az ékzárakat. - mondta Leonov. Odahívott pár katonát, hogy legyen aki forgatja a gyűrűt. Az első három ékzár kódolása két perc alatt sikerült, aztán az egész terep remegni kezdett. Leonov megkérdezte: - Ha maga megtalálta a kaput a szeizmográffal, az csak azért lehet, mert valaki aktiválta, nem? Ki lehetett az? - Nem tudom. Talán a Goa’uldok. El volt temetve, ezért nem jöhettek át. - válaszolta. - ők biztosan nem voltak. - válaszolta. Kódolták időközben a negyedik ékzárat is. A remegés erősödött. - Honnan tudja biztosan? - kérdezte Erika. - Fogalmam sincs. Csak megérzés. - válaszolta. Kódolták az ötödik ékzárat. A bázis iszonyatosa remegett. - Akkor talán az amcsik próbálták kis a koordinátát, de az átküldött szonda megsemmisült. - mondta. Ekkor lépett be Novák ezredes. - Mi a rákot csinálnak? Elárulnák, ki adott maguknak engedélyt??? - Uram, a kormányom ajánlatot tesz majd a Csillagkapura! Muszáj tudnom, működik-e! - Engedéllyel talán, Leonov. Azonnal fejezzék be. - Igen uram. Sajnálom. Azt hittem tud róla. - mondta Erika. - Dehogy hagyjuk abba! Gyerünk, kódolja hatodik ékzárat katona! A katonák azonban abba hagyták a munkát. - Mit képzel maga??? - háborodott fel Novák ezredes. Leonov megragadta Erikát. - Folytassák, vagy végzek a nővel. - üvöltötte, de a hangja megváltozott. Sokkal mélyebb lett. Embertelenül torz. A szeme fehér fénnyel világítani kezdett. - Gyerünk!!! - mondta. Novák bólintott. - Tegyék, amit mond. - Ne! - kiáltotta Erika. - Ez egy olyan élősködő. Egy Goa’uld! Megtudta a kódot! Ha most átjut a kapun hadsereggel tér vissza! Nem lesz időnk elzár….. - ám nem tudta végig mondani, mert Leonov leütötte. - Gyerünk, vagy eltöröm a nyakát. Kódolták a hatodik ékzárat. Attól számítva a harmadik szimbólum volt a félhold. Oda forgatták a katonák. - Kódolni! - Kódolja maga, ha annyira fontos! - mondta az egyik közlegény. A Goa’uld szótlanul felcsúsztatta kezét az ékzárra, és lenyomta azt. Az energia ismét kilövellt a kapun. Leonov a nővel fellépett a platóra. - Viszlát Tauri. Aphofis boldog lesz! - és hátralépett egyet. Félig már eltűnt az esemény-horizonton, és már majdnem behúzta az eszméletlen Erikát is. Arca is csaknem teljesen eltűnt már, csak torz vigyora látszott már. Ekkor Bacskai százados, aki korábba n észrevétlenül lépett be a terembe, szétlőtte a generátort. A kapu bezárult. Leonovot kettévágta a kapu. Erőtlen keze eleresztette az eszméletlen Erikát, aki a földre zuhant. Aztán ami megmaradt belőle, az is összeesett. Elég undorító látvány volt. Novák ezredes, aki eddig készen állt, hogy szükség esetén fejbe lője a Goa’uldot, nem tudva megsebesíti-e egyáltalán a golyó undorodva fordult el. A vérrel átáztatott Erikát felrakták egy hordágyra, és elcipelték az orvosiba. Leonov hulláját pedig összetakarít ották. Feje környékén megtalálták a szimbióta egy darabját is. Másnap az orosz kormány nyilatkozatot adott ki a bázis számára, mely szerint Leonov egyedül tért vissza a harmadik orosz Csillagkapu küldetésről. Valószínűleg ezen a Goa’uldok elfogták a csapatot, és Leonovot gazdatestté tették. Ezért kutatta fel a harmad ik kapu kódját, és ezért próbált meg eljutni egy Goa’uld bázisra a magyarországi kapun keresztül, amin nem volt Írisz. Ha nem állítják meg az utolsó pillanatban, alighanem komoly fenyegetéssel kellett volna számolnunk. A két nemzet - a magyar és az orosz - elméi a következőkben egyeztek meg a kaput illetően: A Goa’uldok tehát nem ismerik a kapu kódját. Egyelőre nem született magyarázat a kapu eredetéről, de azt már tudjuk, hogy nem a Rendszerurak telepítették, és azt is, hogy valamiféle különleges technikai megoldással, más a kódja, mint a másik két Földi kap unak. De hát ezt a Csillagkapu technikai szintjén alighanem gyerekjáték. Magyarország nem adja el a kaput, habár elég nagy összeget ajánlottak érte, viszont a magyar kormány elfogadta az orosz kormány ajánlatát, és egyelőre az amerikaiak bevonása nélkül a Stargate program mintájára elindítják a Csillagkapu programot. Az orosz kormány katonákkal, tisztekkel, felszereléssel, tárcsázó berendezéssel, valamint szondákkal támogatja a programot, valamint szerződést kötöttek egy haditechnikával foglalkozó orosz céggel egy újfajta Írisz elkészítéséről. A Csillagkaput a … bázison helyez ik el és további intézkedésig szigorúan titkosan kezelik. A Csillagkapu programban résztvevők összeállítása a program irányítójára, Koós tábornokra vár. Bacskai századost előléptették alezredessé, és kitüntették bátorságáért. Továbbra is részt vesz a programban. Novák ezredes szintén a program keretein belül marad. A tudományos-főmunkatárs Károlyi Róbert professzor marad továbbra is. Mindenképpen szeretnék, ha Barócs Erika is maradna a bázison, főleg azért, nehogy információt szivárogtasson ki. Alighanem valamelyik felderítő csapatban kap majd helyet. Oroszországban már elkezdték összeállítani a felszerelést, amit alighanem a saját kapujukon juttatnak el az országba hiszen csak a visszaút jelent problémát az orosz kapun. Cserébe minden megszerzett tudáson osztozik a két kormány. Ha valami értéket képviselőt hoznának haza, akkor kettő a háromhoz arányban osztoznak rajta, Magyarország javára. A hazahozott, megvizsgálandó leleteket egy oroszok által Magyarországon épített l étesítményben vizsgálják, amit viszont már tíz éve kivontak a forgalomból. A Cheyenne hegységi bázis eseményeit a Dr. Fraiser néven beépült KGB-ügynök folyamatosan tolmácsolja majd a magyarországi parancsnokságnak. Idetartozik még Koós tábornok beszéde, amelyet azután mondott, hogy tanácskozott a kormánnyal. A program kezdete a tervek szerint: 2000 március 1. Az Alexandet Leonovval történtek után nem lehet kétségünk afelől, hogy a Goa’uld a bolygó minden nemzetére egyaránt fenyegetést jelent. Miután az amerikaiak kiprovokálták az ellenségeskedést, meg kell pr óbálnunk megvédeni a bolygónkat. A magyarországi Csillagkapu Parancsnokság azt teszi majd, ami az elmúlt ezer évben osztályrészül jutott Magyarországnak: első és utolsó védelmi vonalként játszik majd szerepet az idegen hódítókkal szemben. Bármilyen áron, de megvédjük a bolygót. De egyúttal megpróbáljuk felvirágoztatni országunkat is. Ez az utolsó lehetőségünk rá, hogy ebbe a halódó országba ismét életet leheljünk. A parancsnokság alkalmaz mindenkit, nemzetiségre és fajra való tekintet nélkül. Akár a mi világunkon, akár egy másikon, ha valaki csatlakozni akar hozzánk, csak meg kell felelnie az elvárásoknak. Tudom, sokukat nyugtalanítja, hogy a programban együtt dolgozunk az oroszokkal, de hiszem, hogy így sokkal hatékonyabban működhetünk. És a célunk fontosabb annál, mint hogy a nemzeti büszkeség gátat vessen neki. Nem szabad az amerikaiak hibájába esnünk, a mi programunk nemzetközi lesz. Az egész Földet kell megmentenünk. Ezt követően létrehozták a CSKM csapatokat, amelyek kezdetben Alfától Gammáig soroltak be, de folyamatosan hozzák létre az újabb csapatokat. Az Alfa csapat az SG-1 mintájára felfedezőkből áll. Kezdeti tagjai: A csapat vezetője Novák ezredes Bacskai alezredes a honvédségtől Péter Brovkovics őrmester az orosz hadsereg képviseletében, akit remek nyelvérzéke, és kihalt nyelvek iránti érdeklődése miatt vontak be a programba. Dr. Barócs Erika az Ezüst Telihold felfedezője, régész és történész Károlyi Róbert professzor fizikus, aki idős kora ellenére ragaszkodott hozzá, hogy bekerüljön a CSKM-Alfába 2000 március 22. Glubina bázis. Koós tábornok egykedvűen nézegette az Íriszt. Az elmúlt pár hónapban rengeteg felszerelés érkezett az oroszoktól a Csillagkapun át. Minden egyes transzportot végignézett. Nem bírt betelni a megnyíló féregjárat látványával. Alig várta, hogy ő is átkelhessen rajta, de ezt titkolnia kellett. Az elmúlt évek unalmából egyedül a Csillagkapu tudta kirángatni. Nem hitt semmiben és senkiben, céltalan volt az élete. Mostanáig. Miután a kapura felszerelték a tárcsázó rendszert, és az Íriszt, az egész program egyre komolyabban kezdett festeni. A program persze nem volt hivatalos. A költségvetésben, mint kiképző-központ szerepelt. Ez eléggé megnehezítette Koós dolgát. Az oroszok nap mint nap küldtek a kapun keresztül ellátmányt, fegyvereket, és Dr. Fraiser jelentéseit amerikai Csillagkapu program munkájáról. És persze érkeztek a katonák és tudósok is. Katonák, akik még egy nagy és erős Oroszországban hittek, és tudósok, akik egykor a fegyverkezési verseny élharcosai voltak. Mind elvállta a családjától, hogy Magyarországon, egy kis országban, amit hazájuk egyk or uralt, most engedelmeskedjenek a magyar tisztek parancsainak. Eléggé fonák helyzet. Persze a bázis vezetésébe is érkezett valaki: Michael Petrenko tábornok. ő vele minden komolyabb döntés előtt konzultálnia kell Koósnak. Vétó joga ugyan nincs, de tájékoztathatja kormányát, és ők könnyen tudnak hatni a programra. Alig várta, hogy megérkezzen a CSKM-Alfa a próbaútról. Hosszú ideig olvasgatták az amerikaiak jelentéseit, míg megtalálták az ideális világot a próbaútra. A px-623 volt a megfelelő választás. A galaxis másik végében helyezkedik el, és nem találtak rajta s emmiféle emberi - vagy más civilizáció - jelenlétére utaló nyomot. Egy fél órás ott tartózkodást terveztek. Hosszú ideig tartott, amíg sikerült összeválogatni a csapatot. Mivel a költségvetés nem feneketlen zsák, nem tud a parancsnokság annyi csapatot működtetni, mint az amerikaiak. Pedig Koós tudta, hogy ez nem igazság, hiszen a CSKM jóval több koordinátát ismer. Az első expedíciós csapat vezetője Novák ezredes lett. Az oroszok ugyan tiltakoztak, hiszen Novák ezredes köztudottan ellenezte az együttműködést az oroszokkal, de Koós tábornok „csak azért is!” alapon ragaszkodott a személyéhez. Az első Goa’uldokkal szembeni incidens hőse, Bacskai alezredes mindenképp a CSKM-ALFÁba kívánkozott. Az ő kinevezésével mindenki egyetértett. Az orosz kormány képviseletébe, Péter Brovkovics őrmester került a csapatba. ő orosz állampolgár, de anyja magyar volt, és megtanította neki a nyelvet. Hosszú és kimerítő keresés után választotta őt Petrenko tábornok. Ebben közre játszott kivételes nyelvé rzéke, és a hol nyelvek iránti érdeklődése. Eddig remek eredményeket ért el az orosz hadseregben, ám nem volt éles bevetésen. Ez Novák ezredest mindennél jobban nyugtalanította. Pláne, hogy mellette még két civilre is ügyelnie kellett. Többször vitatkozot t Koóssal az oroszról, de a tábornok kitartott amellett, hogy az őrmester kitűnő választás. A tudományos tiszt Károlyi Róbert fizikus. 56 éves kora, és csöppet sem harcias testalkata ellenére ragaszkodott hozzá, hogy benne legyen a csapatban, akivel mindenki kénytelen volt egyetérteni, hiszen egy dolog biztos: a saját területén ő a legjobb. Helyet kap még a csapatban Dr. Barócs Erika, a kapu felfedezője. Bár Koós tábornok csak négytagúra tervezte a CSKM-ALFÁT de Petrenko tábornok meggyőzte, hogy a fiatal, civil nőt is be kell venni, legalább próba időre. Úgy gondolta, fontos, hogy legyen a c sapatban egy társadalom-tudós és archeológus. Koós tábornok és Novák ezredes mindig nyugtalanítónak találták a nő jelenlétét. Volt valami vészjósló a viselkedésében. A tekintetében. Természetesen lángelme volt, ehhez nem férhet kétség. Az a módszer amivel megtalálta a Csillagkapu-t tényleg elképesztő, de eddig nem tudott rá magyarázatot adni, miért kereste pont szeizmográffal az Ezüst Teliholdat. Sőt, még arról sem számolt be igazán, hogy hol talált utalásokat az Ezüst Teliholdra! Mikor a terem remegni kezdett, és a kapu megnyílt, Koós szíve mindig őrült módon kalapált. Az Írisz automatikusan becsukódott. Koós agyába ekkor hasított a felismerés: a jeladók még nem érkeztek meg Oroszországból! Az Írisz viszont igen! - A rohadt életbe! Íriszt kinyitni! Az Írisz elkezdett széttárulni, és ahogy meg lehetett pillantani mögötte a Csillagkapu ragyogását ki repült rajta Barócs Erika. Még ki sem nyílt teljesen, mikor megérkezett rajta Károlyi professzor. Koós agya elernyedt. Majdnem elvesztette alaposam kiválo gatott csapatát, pedig még nem is jártak ellenséges bolygón. Koós a teremben várta őket, mivel a megfigyelő fülke még nem készült el. A CSKM-ALFA visszatért első, kísérleti útjáról. Koós nem így képzelte ezt a pillanatot. Azt hitte, büszke fiai méltóságteljesen vonulnak majd ki a lehetőségek kapuján. Tévedett. Dr. Barócs ott helyben kidobta a taccsot, Károlyi professzor pedig veszettül dülöngélt. Novák ezredesnek alig sikerült visszatartania émelygését. Bocskai viszont elég rosszul érkezett, és akkorát esett, hogy rossz volt nézni. Persze Koós olvasta, hogy mi szok ott történni azokkal, akik először mennek át a féregjáraton, de nem találta fontosnak. Barócs sápadtan nyöszörgött. - Miért nem mondta nekem senki, hogy ez ilyen? - kérdezte. Koós pedig olvasta a jelentést, miszerint a hősi halált halt SGC tag, Kawalsky őrnagy okádó-csúszdának keresztelte a féregjáratot. Elkészült közben a program logója: Egy vörös félhold, alatta a CSKM felirat. Ezt rakták minden egyenruha vállára. Ez legalább jól nézett ki. Az elkövetkező héten összeállították a többi CsKM csapatot. Megérkeztek a jeladók, elkészült a megfigyelő fülke, és a tárcsázó program is hibátlanul működött. Közben a koordináta átszámító program gőzerővel dolgozott. Az új címeket, Leitner Csaba főprogra mozó vezetésével órák alatt kiszámolta a gép. Barócsi és Brovkovics együtt tanulmányozták a kőtáblákat. Végül Barócsi megakadt az egyik kőtáblánál. Brovkovics szerint valamiféle ó-germán nyelv, és a rajta lévő szimbólumok egy Muspell nevű helyhez kötődnek. Muspell a tűz világa a germán mitológiában. Erikát nagyon izgalomba hozta, hogy egy számára ismerős nevet hallott. Azonnal fel is vetette Koósnak, hogy látogassák meg Muspellt. Koós nem talált kifogást rá, ezért bele is egyezett: március 30.-án elindulhat az első út. Időközben megjött a villanyszámla - azaz rájöttek, hogy a kapu túl sok energiát használ. A vezetés kiszámolta, hogy a költségvetésből egy héten max húsz kapunyitásra futja. Ez nem túl sok, de nem is olyan kevés, mint amitől Koós tartott. 30.-án pedig össz egyűlt a CSKM-ALFA. 2000. március 30. 10:02 Glubina bázis A CSKM-ALFA végre úgy nézett ki, ahogyan azt el lehetet várni. Mind a jól vasalt egyenruhájukban voltak. Akiknek volt kitüntetésük, azok viselték. Erika haja be volt fonva, amitől nem kevésbé lett vonzó. Károlyi professzor is fiatalabbnak tetszett. Mind ragyogtak, duzzadtak az energiától. Fenségesek voltak a megnyíló kapu fényében. Koós büszke volt, és jó oka is volt rá. Gatyába rázta a CSKM-ALFÁT az elmúlt hetek kiképzésén, a felszerelés pedig megközelíti az amerikai bázist. A rezgés elnyelők ugyan nem működnek olyan jól, egy kis remegés végigfut az egész bázison, d e azért nem rossz. Az Írisz kicsit lassabban reagál, de nem valószínű, hogy problémát fog okozni. A tárcsázás pedig gyorsabb, mint az amerikaiaknál. Köszönhető ez Leitner átalakított tárcsázó-programjának, és az orosz tárcsázónak. Sikerült kellőképpen mél y hangú bemondót találni, az ékzár kódolások bejelentéséhez, tehát minden remekül ment. És a CSKM-ALFA tagjai hamarosan elmerültek a hullámzó energiában. Koós szíve összeszorult: fiai most a galaxis túl végébe utaznak. Oda, ahol földi ember régen nem járt , vagy tán sosem. Egy darabig nézte a csillámló féregjáratot, és eszébe jutott, milyen jó is lenne, ha belevethetné magát az ismeretlenbe. Ekkor azonban a komor Írisz rácsukódott az álmaira. 2000. március 30. 10:04 A Pöröly IV. hajó, Föld körüli pályán, pár kilométerrel az Andok fölött Baldr egykedvűen szemlélte a kilátást a Földre. Gyűlölte a bolygót. Itt kellett állomásoznia már lassan egy földi éve. Persze életében ez semmiség volt, de ennek ellenére nem szerette. Félt tőle. Többször mondta Thornak, hogy meg kéne szabadulni Midgartól, amíg lehet. De Thor nem hallgatott rá. Valamiféle különös vonzalmat érzett a majomivadékok iránt, akik olya gyorsan fejlődtek, akik oly vadak és veszélyesek voltak. Nem volt Asgardi, aki ne érezte volna rosszul magát egy koszos, primitív ember jelenlétében. ő pedig v agy hatmilliárdra felügyelhetett. Mégis, minden visszataszítóságuk ellenére az emberek valamiféleképp megbirkóztak minden kihívással. Asgardi berkekben biztosra vették, hogy a fegyverkezési verseny végül Midgar kiirtásához vezet. Nem így történt. Aztán megtalálták a Csillagkaput. Mind azt gondolták, a Goa’uldok eltiporják őket. Erre végeztek a legfőbb rendszerúrral Rével, rögtön az első úton. Ezért aztán Thor bizonyítottnak hitte elméletét, és felvette a kapcsolatot az emberiség pár képviselőjével. Eddig remekül működött Thor terve, de. Baldr mégis jobban örülne, ha ez a bolygó nem lenne itt, és ő harcolhatna, hogy az Ázok ismét visszaf oglalhassa Asgardot…. Eddig jutott a gondolkodásba, mert a komputer figyelmeztető hangja megszólalt. Ezt is kihámozták abból a szerencsétlenül járt Roswelli hajóból. Már a mi szintünkön tartanak a számítógép terén. Nem lesz ennek jó vége. - gondolta. Mikor aztán a komputer elmondta a vészhelyzet természetét, Baldr még inkább rosszul érezte magát. Bekövetkezett a lehetetlen. Amitől mindig is féltek: Valaki féregjáratot nyitott a Földön a Muspellre! Most már semmi sem lesz olyan, mint eddig. 2000 március 30. Muspell bolygó, Romváros. Földi, magyarországi idő szerint: 10:08 Muspelli idő szerint: 27:78 Barócs Erika ismét lenyűgözve adta át magát az élménynek, amikor átszeli a galaxist. Most úrrá tudott lenne magán, és elfojtotta az émelygést. Szintén lenyűgöző volt az élmény, ahogy egy fény és hangrobbanással kísérve kirepül a féregjáratból. Ez is lenyű gözte. Aztán lefejelte a szondát, amit nem rég küldtek át a kapun. Ez kicsit elszomorította. Éppen véres orrát törölgette, mikor hallott pár elég cifra káromkodást a kacifántos orosz nyelven. - Mi a baj Péter? - kérdezte orrhangon. - Semmi különös. Csak éppen kiszakadt a nadrágom. Nem tudja valaki a jenkiknek mennyi idő alatt sikerült megtanulni, hogy lépjenek át az Okádócsuszdán? - Fiam, viszonylag kis árat fizetünk azért, hogy keresztüljuthatunk a galaxison pár másodperc alatt. - mondta Károlyi professzor a tárcsázóra támaszkodva. Egy sötét teremben voltak. Bacskai lámpájával pásztázta a falakat, de nem talált rajta semmi érdekes et. Valamiféle fénylő, ám mégis kőszerű anyagból készült a helység. - Van még valakinek humoros, vagy éppen filozofikus megjegyzése? - érdeklődött Novák ezredes. - Nekem van egy remek szőkenő viccem. - jelentkezett az alezredes. - Kíméljen meg Bacskai! Doktor, küldje vissza a szondát. Nekünk nem futja egy újra minden útnál! - adta ki a parancsot. Látta a nő szemén, hogy megsértődött. Kénytelen volt belátni, hogy nehezebb dolga lesz a CSKM-ALFA vezetésével, mint eddig bármelyik fe ladatával. Egyetlen ember van, akiben megbízhat: a kissé infantilis, ám kétségkívül tehetséges Bacskai alezredes. Az orosz katonával szemben mindenképpen érzett némi bizalmatlanságot, az öreg professzorra inkább kellett vigyáznia, mint sem számíthasson rá nehéz helyzetben, Barócsi pedig több szempontból is alkalmatlan volt: először is olyan messze volt a katonaságtól, amennyire ember csak lehet, másodszor annak ellenére, hogy kétség kívül zseni volt, Novák szerint semmi esélye arra, hogy jól funkcionáljon egy esetleges vészhelyzet eseten, harmadszor pedig rendkívül vonzó nő volt, aki könnyen összezavarhatja a vele utazó négy férfit. Jobban örült volna, ha maga választhatja ki az embereit. De hát, ahogy Virág elvtárs is megmondta: „Az élet nem habostorta.” Miután Erika visszaküldte a szondát, Novák kiadta a parancsot, hogy induljanak el és keressenek ajtót. Egy pár perc múlva Péter talált egy kijáratot, ami egy félhomályban úszó folyosóra nyílott. Azon megindultak a derengő fény felé. Pár perc szótlan séta után kijutottak az épületből. Ott érte őket a meglepetés. Barócsi Erika száján csak egy juhé futott ki. Károlyi Róbert csak azt ismételgette, hogy „atyaúristen”. Péter Brovkovics összevissza habogott anyanyelvén. Bacskai szája lelkes mosolyra húzódott, és annyit mondott: Király! Novák ezredesnek nem sikerült megszólalnia. A városképért amit láttak bármely építész ölni tudott volna. Hihetetlen volt. A város amikor még ép volt, alighanem csupa sötétkék anyagból épült gúla, kúp és sokszögű felhőkarcolóból állt, közepén azzal az óriással, amiből éppen kisétáltak. Ez nagyobb volt mint a többi, és sokkal monumentálisabb. - Hihetetlen! - mondta Barócs Erika. - Olyan formái vannak, hogy az ember agya belefájdul, ha megpróbálja felfogni. Minden egyes épület könnyedén eltárolhat egy kisvárosnyi embert. Bárki is építette, két dolog biztos: kis helyre akart sok mindenkit bezsúf olni, ezért fölfelé építkezett, és nem volt emberi lény! - Hát persze! - mondta a professzor - Tokióban is akarnak egy több mint két kilométeres toronyházat építeni. Úgy gondolják, ha fölfele építenek városokat, az megoldja egy darabig a túlnépesedés problémáját. Talán itt is túl sok volt már az ember… úgy érte m a létforma. - Akárki is építette - sóhajtott Novák - nem hiszem, hogy a túlnépesedés még problémát jelente neki. A csodálatos, monumentális épületek legtöbbjéből kegyetlenül ki volt tépve egy-egy darab, ettől még absztraktabbak lettek a formák. A különös alakú utcákról alighanem már eltakarították az törmelékeket, de egyértelmű volt: ezt a várost régen, tán évezrede kkel ezelőtt elpusztították. A CSKM-ALFA tagjaiban csak ekkor tudatosult, mi is a Csillagkapu. Nem valami szimulációba, vagy játékba csöppentek. ők valóban egy olyan városban járnak, aminek lakói már túljutottak a tündöklés időszakán, és elbuktak. Akik sokszorosan túlhaladták az embe ri fajt. Akik úgy, mint faj, és úgy is, mint személy, születtek, felnőttek, szerettek, harcoltak, és elbuktak. Akik egyszerű épületekből olyan lélegzetelállító művészeti alkotásokat készítettek, hogy bárki napokig bolyonghat benne anélkül, hogy két házat összetévesztene. Barócsi Erika szívébe mélységes szomorúság költözött, és rettegés a Csillagkapu hatalmától. Már meg tudta érteni mit éreztek az Abydos expedíció tagjai, mikor először látták Ré hajóját, és kénytelenek voltak elpusztítani az első felsőbbre ndű fajt, akivel találkoztak. A percekig tartó csendet érdekes módon nem Novák ezredes törte meg. ő még mindig próbált visszamenekülni a saját egyszerű világába, ahol tudta ki a jó, ki a rossz, hogy ki ő. Ám szíve mélyén tudta hogy ez sosem lesz megint így. Átlépett a Csillagkapun. És egy része örökre benne maradt. - Akármi is ez a sötétkék anyag nagyon szívós. - mondta Erika - Nemcsak, hogy megtartja ezeket a monstrumokat, de annak ellenére, hogy némelyiknek a fele is elpusztult, még mindig nem dőltek össze. Alighanem már évezredek óta. - Feltétlenül kell belőle hazavinni elemzésre! - mondta a professzor. Nem tudták, hogy a Muspell körül keringő hold figyelte őket. Az ott szunnyadó gépezet azonnal felébredt, amint a féregjárat megnyílt. És amikor azonosította a kiindulási pontját, azonnal lekereste a listáján. És amikor megtalálta a prioritási sorrend szer inti harmadik helyen, azonnal riasztotta gazdáját. Gazdája szintén aludt. A város mélyén. Nem túl közel a Csillagkapuhoz, de nem is túl messze. Régen várt már erre, nagyon régen. Hosszú, meggyötört, és elnyújtott élete a végéhez közeledett. Egyetlen dolog hajtotta már csak: a megnyugvás. Ám ehhez még jóvá kellett tennie azt, amit fajtája tett. A CSKM-ALFA végül közös megegyezés alapján együtt maradt. Féltek tőle, hogy elvesznének egy olyan ismeretlen városban, mint ez. Péter Romvárosnak nevezte el, ami megfelelt az igazságnak, sőt nagyjából annak a szónak is, amivel a város gazdája nevezte a sa ját nyelvén. Nem tudták, hogy a halottnak vélt házakban az automatika, ami csak arra várt, hogy a várva várt látogatók megérkezzenek most még egyszer utoljára működni kezdtek. A szenzorok, amit a CSKM-ALFA a Föld legfejlettebb technológiája segítségével s em talált volna meg, felmérték a jövevényeket, és megkeresték, hogy szerepelnek-e a város adatbankjában. A legutóbbi adatok szerint az emberiség szülőbolygójáról a Midgarról, vagy Tau’riról érkeztek. A gépek konstatálták, hogy alighanem még mindig az embe r az uralkodó faj ott. Pár automata hamar szintetizálta a szükséges anyagot, és azt kibocsátotta a légkörbe. Pár perc alatt elérte a szótlanul bandukoló csapatot, aminek tagjai azonnal összeestek. Ezután következett a művelet legkényesebb része. Több tesztet is el kellett végez ni az áthelyező rendszeren, mielőtt kipróbálták volna a jövevényeken is. Végül minden teszt pozitív lett, így a CSKM-ALFA tagjait áthelyezték beültetésre. Péter Brovkovics fejfájással ébredt. Rendkívül kényelmes ágyban feküdt eddig, talán órák, talán napok óta. A szoba, amiben volt, sötét volt, csak egy ovális alakú ablakon kukucskált be egy kis fény az éjszakai Muspell holdjairól. Mellette szintén ébredező társait találta. Nagyon fájt neki a parancs, amit kormányától kapott, ami valójában nem parancs volt, hanem igencsak nyomatékosított javaslat. Péter nem volt az a fajta katona, aki ilyen parancsot végrehajt. Nem volt szíve itt hagyni az öregurat, a kölyk öt, a katonát és a nőt, aki az ő mércéjével nézve a világ egyik legjobb nője. Pedig akkor kormánya alighanem megvehetné a csalódott magyar kormánytól a Csillagkaput. Egyetlen vigasza az volt, hogy most távol van Moszkvától, és Petrenko tábornok, aki most közvetlen felettese, szintén ellenzi az ilyen terveket. De erről ráér később gondolkodni. - Ébredj fel Péter! Dolgod van! - mondta magának oroszul. - Milyen dolga van? - kérdezte Károlyi a szomszédos ágyról. - He? - csodálkozott Péter - Tud oroszul? - Csak annyit, hogy tanárnőnek tisztelettel jelentem, az osztály létszámában változás nem történt. Miért? Erre Péter csak annyit mondott oroszul, hogy: - Sebhely van a homlokán professzor. - Károlyi szája tátva maradt. - Ezt oroszul mondta!!!! - kiáltott. - Tudom! Tudom, és mégis értem! - Én is értettem! - mondta Bacskai alezredes, majd őrá úgy jellemzően hozzátette: - Király! - Mindannyiunk fejét felvágták! És értjük amit Péter oroszul mond! Mi a franc folyik itt!!! - mondta Erika. Kezdett pánikba esni. Ekkor megszólalt egy hang. Olyan volt, mint ha a hang forrása ott lett volna a szobában, pedig ott csak ők voltak. A nagyobb mozi stúdiók alighanem bármit megtennének ezért a hangvisszaadási technikáért. - Elnézést CSKM-ALFA. Utólagos engedelmükkel még a hadnagy anyanyelvét is beültettem a Cojrába. Remélem nem bánják. - mondta a rendkívül kellemes, duruzsoló női hang. - Mielőtt bármi kérdést feltennének kérem álljanak föl, és jöjjenek a kivilágított ajtóh oz. Attól tartok kevesebb időm maradt, mint hittem. - Azzal lilás fénnyel kigyulladt egy ovális alakú ajtó. Csöndben mind fölálltak, és odatámolyogtak hozzá. Az ajtó széttárult, és akkor meglátták életükben az első valóban idegen lényt. A lény a szoba közepén volt. Ezer és ezer cső és zsinór pókhálójának közepén trónolt. Annak ellenére, hogy a csapatnak fogalma sem volt arról, hogy néz ki ez a valami valójában, egy dolgot mind tudtak: a valami nagyon öreg… és haldoklik. Nem kellett hallaniuk hozzá zaklatott légzését. Nem kellett ráncokat keresniük rajta. Az a mélyen ülő, mélységesen szomorú, megfáradt szem, mindent elárult. Valójában csak az egyik szemét láthatták, akárhány is volt a lénynek valójában, mert az arca többi részét mindenféle gépi beültetés takarta. A lény feje a királykobrára emlékeztetett, teste, valamiféle pókéra. Ha a csapat tagjai közül bárki megpróbálná elmesélni, hogy nézett ki, csak annyit tudnának mondani: egyszerre visszataszító, rettenetes és fens éges. Az lény látványa sejtette, milyen lehetett ez a valami teljes, egészséges, fiatal valójában: izmos, pókszerű lábai sebesek és erősek, hosszú nyakán a nyújtott kígyóarc sebesen kaphatott az áldozat után, és a mélyen ülő, ma megfáradt szem, éber, nagy on értelmes, és rendkívül öntelt. A lény kábé kétszer olyan széles, és háromszor olyan magas lehetett mint egy ember. És itt, minden méltóságától megfosztva, erőtlenül, gépek által életben tartva, nagyon szomorú látvány volt. A lényhez egyáltalán nem illet a suttogó női hang, ám valóban ilyen volt a hangja. - Régen várok már. Nagyon rég. - suttogta. - Üdvözlöm. - kezdte az ezredes. A Földről érkeztünk a Csillagkapun át. Azért jöttünk, hogy… - Tudom miért jöttek! De erre most nincs idő Midgardiak! - mondta a valami izgatottan - A fejetekbe beültettem egy Cojrát. Ez az első dolog amit kaptok tőlem. Tartalmaz minden nyelvet és egy pár írást azok közül, amit a galaxisban beszélnek. Így mi is ko mmunikálhatunk egymással! - Köszönjük… - A szomszéd szobában találhattok még párat pár utasítással. Ezek segítségével könnyen készíthettek újakat, és beültethetitek bárkibe. Ó, Midgardiak. Nem is tudjátok ti, milyen szerencsések vagytok. A csillagok számára jelentéktelen az életetek mégis teljes és boldog lehet. Nekünk nem. Hatalmasak voltunk! Láthattátok a várost! Ez még semmi! Mindenre képesek voltunk! Amit csak akartunk! S egíteni akartunk más fajokon is! Hogy ők is megkaphassák a fejlett intelligencia gyümölcsét! Mint ahogy egyszer rajtunk is segítettek az Alkotók… - a lény elhallgatott egy percig. Károlyi ezt nem tudta mire vélni. Az is megfordult a fejében, hogy a lény m eghalt. Nem is járt messze a valóságtól. - Már megint! Nincs sok időm. Túl rég óta várok… A társaim elmentek a Muspellről. Szerintem a galaxisból is. Mindegy. Nem számít. A lényeg, hogy kígyót melengettünk a keblünkön… Ahogy ti mondanátok… Úgy kezeltük őket, mint a gyermekeinket. Tanítottuk őket… Befogadtuk őket… És… Nem. Nincs időm. Ti vagytok az utolsó érkezők, és hála az alkotóknak alkalmasok vagytok rá, hogy beteljesítsétek, amit nekem már nem sikerült. Hamarosan csatlakozok a többi elbukottakhoz. De remélem elnyújtott haldoklásom nem volt haszontalan. Romvárosba - ahogyan a hadnagy elnevezte - összegyűjtöttem minden technológiát, amire csak szükségetek lehet, hogy elpusztítsátok a zsarnokokat. Bízom benned Midgar. Most pedig meghalok. Érdekes. Tudjátok, nem sok kérdésem maradt. És a legnagyobbra most választ kapo k… - Uram, ígérem, ha segít, elpusztítjuk a Goa’uldokat! - mondta Erika, mert úgy érezte valakinek mondani kell valamit egy haldoklónak, aki az elmúlt pár száz évben csak arra várt, hogy valaki érkezzen, aki jóvá teheti amit elkövetett a faja. - Nem! Nem a Goa’uldok! Ha kell kössetek velük szövetséget, hogy legyőzzétek őket… Hogy legyőzzétek a Viszálykodókat!… - Kiket! Ki az, aki ennyire veszélyes!!! - kérdezte Novák ezredes. De nem kapott választ. Csak hatalmas robaj érkezett, ami az egész várost megrázta. - Jaj ne! Jönnek, és végképp elpusztítják a várost! Minden amit tettem…! Amire vártam…! Alkotók! Fogjátok a Cojrákat! Fussatok! Fussatok a kapuhoz, és térjetek haza a hírrel! - a hangja már nem volt kellemesen suttogó, rikácsoló lett és halálos. A CSKM-ALFA egy perc habozás után megfordult és rohanni kezdett a szomszéd terembe. Erika még visszapillan tott a válla felett, és akkor látta amit nem lett volna szabad. Átérezte a lény szemében a csalódottságot. Egy ember nem él elég ideig ahhoz, hogy olyan méretekben gondolkozzon, mint ez az ismeretlen lény. És egy darab, szemében a szomorúság és az elmúlás mellé, most a felfoghatatlan veszteség érzése vegyült. Ez az egykor oly hatalmas lény, most szavak nélkül könyörgött Erikának. Könyörgött neki, hogy mentse meg a Galaxist. Erikának fogalma sem volt, hogy ezt honnan tudja. Csak napokkal később jött rá, ho gy a lény nyelve nem csak a beszédre korlátozódott, hanem a gesztusokra is, és alighanem a szemük játékával is kommunikáltak, és a Cojra most ezt fordította neki. A lény kinyújtotta karját a lány felé, és csak annyit suttogott: - Ne kövessétek el a hibát amit mi. Ne bízzatok a Szürkékben! - és akkor minden világos lett Erika számára. Tudta, hogy a Cojrába a lény még pár információt beépített, ha nem lenne ideje elmondani. Hirtelen tudta, hogy az Asgard az aranyszájú ördög. Hogy aki megbízik bennük, az a saját sírját ássa. Látta, hogy az előtte romokban álló lény egykor dicső faja hogyan segített az Asgardon, hogyan tanította őket, és hogy az Asgard hogyan szárnyalta túl őket. Látta, mikor rádöbbentek, hogy már túl késő, és látta , hogy menekülnek az asgardi flotta elől. Emlékezett az Ázokra, az Asgard vezetőire. A rejtélyes Odinra, aki egykor nemes eszmék nevében kormányozta az Ázokat. Emlékezett rejtélyes eltűnésére, és az utána következő zűrzavarra. Thor és Loki harcára. Thor g yőzelmére, és Loki bosszújára. A Ragnarok csatahajóra. Thor elkeseredett próbálkozásaira, hogy visszahódítsa Lokitól a galaxist. Loki csodafegyverére a Replikátorokra, és Thor remélt csodafegyverére: az emberekre, akik sajnos fejletlennek bizonyultak. Valamint még ezer másik dologra. Eddig jutott az emlékezésben, mikor a professzor oldalba lökte: - Erika, én is érzem, én is emlékszem! De most mennünk kell! Bombázzák a várost! A ezredesék már felpakolták a cuccot, amit a lény nekünk szánt! Most jöjjön! Azzal rohanni kezdtek. Ahogy kiértek láttak, hogy a város fölött egy hatalmas űrhajó terpeszkedik. Azonnal elkapták a fejüket, nehogy a rettegés és a bámulat megőrjítse őket. és rohanni kezdtek. Körülöttük pusztult a világ. Az egész bolygó rezgett. A rend kívül stabil házak omlani kezdtek. Novák ezredes attól félt, eltéved ebben a hatalmas káoszban, de a Cojra segített rajta: a város térképe is benne volt, és úgy kiigazodtak rajta, mint ha a közértbe kéne lemenni otthon, Kőbányán. Persze ez nem tudatosul b enne akkor, csak pár óra múlván. Pár perc alatt odaértek a Csillagkapu épületéhez. Novák felpillantott a hajóra. Nem ez volt az első hihetetlen dolog, amit aznap látott, de nem is az utolsó. A hajó egyes részeit meg sem próbálta felfogni, fölösleges lett volna. De a méreteit megpróbálta. Egyetlen ehhez fogható méretű dolgot látott eddig: az eget. Egy rakás sötétkék törmelék térítette magához a töprengésből. - Erika, tárcsázzon haza! Alezredes, addig gyűjtsön egy kis mintát ebből a kék anyagból! - Igen uram. - mondta Bacskai, bár szívesebben maradt volna a kapu közelében. - Alig várom, hogy én küldhessem ilyen jó kis helyekre az embereimet. - mondta, azzal odarohant egy nagyobb törmelék halomhoz. Ez utólag fölöslegesnek bizonyult, hiszen mire a hatodik ékzárat sikerült Erikának kódolnia, addigra már a a Csillagkapu termének a mennyezetéről is zúdult a törmelék. Az egész épület az összedőléssel fenyegetett. És alighanem össze is dőlt, de addigra már leadták az Íriszt nyitó jelet, és beugrottak a kapuba. Erikát az úton nem foglalkoztatta hányinger vagy a látvány. Az elmúlt órák izgalmai és a fejében lévő ismeretlen szerkezet sem izgatta. Egy dolog járt a fejében: lezuhanyozni, és belezuhanni az ágyba. 2000. március 31. A Pöröly IV. orbitális pályán a Föld körűl 18:33 Baldr izgatottan meredt a kivetítőre. Thor vele szemben figyelt egy hologrammon. - … azután odaért a Mojnr, és végképp elpusztította Muspell fővárosát. Ám fontos tudnia, hogy mielőtt még elpusztult volna a Csillagkapu, valaki féregjáratot nyitott… - mondta Thor. - Kitalálom. A Midgarra. Gondolja, hogy lehetet ott valami, amiből az emberek rájöhettek az igazságra? - Nem valószínű. Régebben halott az a hely, mint hogy a Midgariak elűzték Rá-t, áthúzva ezzel a számításainkat. Amúgy azt hittem vigyáz arra, hogy ne ismerjék meg az emberek olyan világok koordinátáit, amelyekből valami ránk rossz fényt vető információt t udhatnak meg. - Nem tudom ki nyitotta ezt a féregjáratot. Ha az általunk ismert két földi Csillagkapu valamelyikén nyitották, akkor csak véletlen lehetett… - Hogy érti azt, hogy „ha”? - Lehet, hogy van egy harmadik is. - Ugyan már Thor! A legtöbb bolygón egy sincs! - Ne felejtse el, hogy a Midgar hány faj éltében játszik kulcs szerepet! Az embereket a Goa’uld gazdatestnek használja. - Mi pedig fegyvernek Loki ellen. Még mindig nem értem mit akar tőlük. - Majd meg tudja, ha eljön az ideje. Mindenesetre nyugtalanító fejlemény, hogy lehet egy harmadik működő kapu, amit nem tartunk ellenőrzés alatt. Nem szeretném, hogy megint valami probléma adódjon. Ugye maga sem Baldr. - Nem uram. Folytatom a megfigyelést. Ha csak nem gondolja, hogy előnyösebb lenne elfoglalni a bolygót. - Nem esünk a Goa’uld hibájába. Hagyjuk meg nekik a szabadság látszatát. Addig boldogok. Azonban, ha szaporodnak ezek a nyugtalanító jelenségek, lehet, hogy radikálisabb lépésre kell elszánnunk magunkat. A Föld pedig tovább forgott. A Kárpát-medence árnyékba borult. Egy pillanatra a Pöröly IV. bekerült Magyarország és a Nap közé, sötét árnyat vetve az amúgy is elsötétülő országra, majd tovább mozgott pályáján. A nap Március 31.-én, a CSKM program harmadik napján lenyugodott, és Április elsején fel fog kelni. Reméljük. *: a monda szerint a Midgar kígyó végez majd Thorral. Ugyanígy nevezték a Földet az istenek.
2004-10-29 10:17
Bocsi, Platschu, egy tartalmi előzetest nem lehetne mellékelni hozzá?
2004-10-29 16:56
Placcs, még be is vállalnám, ha kicserélnéd a hibás hosszű "Ő"-ket...
2004-10-29 22:16
Before Írta:Placcs, még be is vállalnám, ha kicserélnéd a hibás hosszű "Ő"-ket... Ehhh. Megcsináltam. Persze akkoriban még a Hungater nevű klubújságunkban a "mi lesz az 5.évadban?" témakört boncolgattuk és az oroszellenség a Watergate miatt is alakult ki. Ráadásul a történet vázlatában, amit olvastam, az Asgardok is a Föld ellen fordulnak. http://csillagkapu.hu/fanfic.php |