2004-12-24 02:22
Pcmg visszafelé tartott a hajójával a Főnixhez. Útközben egyre csak két dolog járt a fejében. Az egyik hogy a digitális kapu kijelzője kezd kifakulni a napsütés miatt, a másik pedig - főleg ez bosszantotta igazán - hogy nem jutott eszébe az a pálinkarecept, amit a múltkor hallott, amikor kihallgatott egy beszélgetést a városban. Úgy gondolta, hogy becsukja a szemét, és leirja ami előszőr az eszébe jut, hátha igy beugrik neki.
Nem sokkal később kinyitotta a szemét, majd elolvasta az irományát. Valami gyökvonás, meg integráljel volt benne, ugyhogy félre is dobta elég gyorsan. Ezután inkább a rajzolással próbálkozott. Első nekifutásra egy egész jó aktot rajzolt az egyik városbeli csajról, akin már többszőr megakadt a szeme.
- Hmmm, ha ragozni kéne, akkor ez már a hubazzeg kategóriába tartozik - mosolyodott el, majd vigyázva a fiókjába tette a rajzot.
Következőnek valami műszaki rajzot hozott össze, amiből semmit nem értett, ugyhogy az előbbi irományával együtt elküldte a tudósainak, akik nemsokára azzal tértek vissza, hogy épp most tervezett meg egy olyan erőforrást, ami egy minatűr fekete lyukból nyeri az energiát, és ha le tudják gyártani, akkor ismét működőképes lesz a város. Legalábbis egy része, mert egy baromi ritka ásvány kell hozzá, szóval nem valószínű, hogy egynél több készülhet belőle.
Pcmg önelégülten hátradőlt, majd feltápászkodott a padlóról, mivel a hajó egy iszonyatosat rándult.
- Ez meg mi volt? - kérdezte, amint a vezérlőbe ért.
- Valamiféle energiafegyver, ami arról a bolygóról érkezett, ami mellett elhaladtunk.
- Ahha. És hogy érhetett el minket, amikor a hipertérben voltunk?
- Igazából nem minket célzott, csak épp rossz helyen voltunk rossz időben.
- Akkor meg mire vártok? Utállok rosszkor lenni rossz helyen.
- Uram, a lökés megrongálta a hajtóműveket. Még a tér-idő generátor is túltöltődött. Legalább egy nap, mire ismét működőképes lesz.
- Nagyszerű, akkor horgonyt le, aztán munkára.
- Van egykis szivárgás is...
- Majd betömik! Mindenre nekem kell gondolni?
- Igazság a hajó jobban hasonlit egy ementáli sajtra, mint légmentesen záródó dologra.
- Na, bogaram, akkor most itt hagylak titeket, átmegyek egy másik hajóra, ti meg leszálltok, és javitotok.
- A többi hajó már megkezdte a leszállást...
- MIII?
- Ők még rosszabbul jártak, mint mi.
- Akkor meg leszállunk mi is.
Az öt hatalmas hajónak helyet találni nem volt egyszerű. Végülis találtak a bolygó felszínén egy jókora sik területet, közepén egy hegylánccal. Ahogy földetértek Pcmg és egy csapat egy kisebb hajóval elindult körülnézni. Pcmg legnagyobb meglepetésére alig haladtak pár kilómétert, amikor az egyik tudós jelentette, hogy annak az ásványnak a nyomára bukkantak, ami az új energiaforráshoz kell. Le is szálltak, majd egypár jaffa nekiállt hogy felszerelje az autómata bányagépet. Éppen amikor bekapcsolták egy csoport papruhás idegen közeledett.
- Na mizu? - vetette oda félvállról Pcmg az egyiknek, aki a legdiszesebb ruhát viselte.
- Üdvözöllek benneteket - mondta, majd egy gyors mozdulattal előhuzta a kezét a palástja alól, hogy kezet nyujtson. Kb eddig is jutott, amikor vagy 40 fegyvercső meredt rá.
- Nade fiúk - nyugtatta jaffáit Pcmg - Csak üdvözölni akar minket.
- Én Szelim vagyok, a falumban Oden papja vagyok.
- Én meg Pcmg vagyok, a hazámban rendszerúr vagyok.
- Mi szél hozott benneteket a mi békés világunkra?
- Nem szél, hanem űrhajó - válaszolta Pcmg, majd a pap értetlen arcát látva magyarázatba fogott. - Olyan eszköz, amely a fluxuskondenzáción alapulva képes.... ehh, látom nem érted. Akkor megpróbálom egyszerűen. Egy baszottnagy darab vas, amivel ott fent a csillagok között lehet repdesni. És azért jöttünk ide,mert valaki méltóztatott lelőni minket.
- Óóó, az csak a mi védőszentünk volt, aki megvéd minket a bajtól.
- Akkor a jó édes prostituált kedves mamáját a védőszentjüknek, amiért nekünk is kijutott az áldásából. - mondta Pcmg az Ősök nyelvén, amit ha nem figyelt magára, egyer gyakrabban használt.
- Biztos igazad van, kedves idegen - mondta a pap. - Gyertek velünk. Érkezésetek felkavarta kicsiny közösségünket, igy meg akarnak ismerni titeket, de előbb el kell vigyelek titeket a nyadgeshez.
- A mihez?
- A legmagasabb papi tisztség.
- Ahha, akkor nézzük ezt a nyalókát. Fiúk, ti itt maradtok, én meg beszélek a vénemberrel, hátha le tudom huzni egykis infoval erről a stukkerről, amivel leszedtek minket.
A kis csoport, immár Pcmgvel kibővülve el is indult. Néhány órás gyaloglás után Pcmg megszólalt.
- Monddcsak, messze vagyunk a falutól?
- Nem.
Ujabb órás menetelés
- Messze vagyunk még?
- Nem.
Ujabb órás mentelés. Lassan lemegy a nap.
- Messze vagyunk a falutól?
- Most már igen.
- Hogy az a jó ................... (ezt a jó izlés törölte)!!!!!!!!!!!!!!!!! Akkor hova a jó fenébe megyünk?!
- Már mondtam, hogy a fő....
- És a fószer nem a faluban lakik?
- Nem.
- Ja - mondta Pcmg, majd elengedte a pap nyakát - az más.
Ujabb menetelés után megérkeztek egy eléggé lerobbant kéróhoz.
- Itt lakik?
- Itt.
- Na akkor lássuk az öreget - mondta Pcmg, majd belépett a kapun.
Bent legelőszőr is körülnézett. Kerítés, kút, jócsaj, tűzhely. Hmmm. Kerítés, kút, jócsaj, tűzhely, pad... Vénember sehol.
- Te - súgja oda a leközelebbi papnak - ha a főpapsághoz ijen jó csaj jár házvezetőnek, akkor én is elvállalom.
A pap megrökönyödve néz vissza.
- Neked nem jön be? Ember, ilyen csajom lenne, dugnám, mint a lopott biciklit!
Pcmg mosolyogva fordul vissza, de akkor a csajt már nem látja. Kissé elszomorva indul vissza, miközben még egyszer körülnéz. Hirtelen, mintha egy kőre lépne. Igen, de a köveknek nem szokott kellemes alt hangja lenni. Főleg, nem szoktak ilyen szépeket mondani, minthogy....
- A lábamon állsz, te emeletes barom!
- Őőőő izé, sorry vagyok, vagyis én igazán, szóval Pcmg lennék. - mondja miközben félszeg mosollyal áll annak a csajnak a lábán, akit az előbb mustrálgatott.
- Igazán örülök, de nem szállnál le a lábamról?!
- Igen, vagyis nem, akarom mondani....
- Látom, téged sem az eszed miatt szeretnek a lányok - mondta a csaj, majd lazán odébbsiklott egy fél métert.
Pcmg ekkor ujfent körülnézett. Az udvar rendben, papok sehol, a csaj is rendben. Vagyis a fenéket rendben, hiszen ez egy ős. Oké. Lazák vagyunk... lazák vagyunk? őőőő.
- Értelmeset is tudsz mondani, vagy csak a szádat fogod tátani?
- Izééé, szal lezuhantunk.
- Ezt már tudom, és sajnálom. Ez pont olyan, mint az, hogy miért adják a hotdogvirslit 10-es csomagban, amikor a kifli 8-asben van.
- Azért mert kettőt mindig odaéget az ember?
- Nem! Hanem mert nem mindig ugy jönnek össze a dolgok, ahogy szeretnénk. Szóval farm-bolygón termesztik az ilyeneket mint te, vagy honnan szalaszottak?
- Hát előszőr is megszülettem, akkor még egész kicsi voltam...
- Oké, ha az állásomra pályázol, akkor nyujts be kérvényt, de most elég ha röviden ismerteted az életutadat. Amugy meg valahonnan ismerős vagy. Nem voltál véletlen élsportoló?
- Ha a világok leigázását sportnak lehet nevezni...
- Ha, ha, ha. Mindjárt hüjére röhögöm magam. Most mindjárt azzal jössz elő, hogy goa'uld vagy.
- Igazából valami olyasmi.
- Mondták már, hogy a humorod sem az igazi? Őket már rég levadásztuk, nem sokkal a sikertelen immunkísérletek után. Akik maradtak, azok meg egy elég messzi helyen vannak, és esélyük nincs, hogy valaha idejöjjenek. Különben sem érzem benned a kukacot.
- Pedig itt vagyok. Szimbiótám már régen nincs, de végülis teljesen összeolvadt a személyiségünk.
- Jólvan. Inkább hagyjuk, mert még előállsz azzal, hogy te vagy Daniel, a Főnix alapítója.
- Oké, akkor nem mondom. Pedig ez lett volna a következő.
- Figyu, ezt nem veszem be. Fiatalabb koromban totál bele voltam zugba, szal 1000 közül is felismerném. De ő visszament a Földre, még mielőtt Főnix elesett volna,és azóta már valszeg a csontjai is.... Áhh, mit magyarázom neked. Biztos nem voltál sportoló?
- Nem. - mondta Pcmg kissé morogva.
- Kár, pedig a vizilabdás srácok voltak a másik szerelmem. Amugy ha nem lennél ekkora kretén, akkor egész helyes lennél. Na be is sötétedett. Ez a baj veletek halandókkal, mindig aludni akartok, látom rajtad is, hogy totál álmos vagy. Na nem bánom am este alhacc itt. Balra találsz egy szobát.
Pcmg vörös fejjel és gyilkos gondolatokkal indult el. Másnap reggel....
- Jó reggelt, álomszuszék!
- Jobbat! Vazeg, ebben a galaxysban nem ismerik a későnkelés fogalmát?
- Az mi? Na mindegy, egyél, aztán mehetsz amerre látsz. Biztos nem sportoltál?
- ÁÁÁÁÁÁÁÁ. Nem elég, hogy felkeltesz a legszebb álmomból, még hülyeségeket is kérdezel? Inkább hagytál volna aludni! Olyan szépet álmodtam. Végre megjavitották a hajómat, kibányászták az ércet, megcsinálták az erőforrást, visszementem a városomba, feltöltöttem energiával, és végre ki tudtam szedni abból a rohadék mocsárból, amibe már vagy tizezer éve rozsdásodik, és ami a legszebb, végre ki tudtam szellőztetni azt a kibaszott büdös mocsárszagot az alsó városrészből. Erre te itt reggel korán sikonyálsz a fülembe. Még szerencse, hogy nem ismertelek, mikor még ember voltam. Meghogy belém voltál esve, meg a vizilábdás srácokba! Ha nem lennél igazából átlátszó, akkor akkora lyukát lőnék a hasadba, hogy egy sólyómpár belefészkelhet.
Pcmg miután belefejzte az előadását bevágta maga mögött a kerités ajtaját, majd elindult arra, amerre a hajóját sejtette. Alig tett meg pár kilómétert, amikor az egyik fa mögül a csaj lépett elő.
- Tényleg te vagy az Alapító?
- Ha azt mondom, hogy igen, akkor békén hagysz? - mondta Pcmg, majd bosszusan lépegetett tovább. Nemsokára egy kő mögül lépett elő a csaj.
- És haragszol rám?
- Igen.
Ujabb szünet. Pcmg egy kisebb erdőhöz közeledik.
- Persze, még mitnem - gondolja - más sem hiányzik, minthogy az a hüje liba... hmmm azért jól néz ki. DE! Nem hiányzik, hogy megint elém toppanjon valami fa mögül. Inkább megkerülöm... DE! Mivel jobbra rövidebb, ezért azt gondolhatja, hogy arra megyek. GYerünk balra.
A gondolatot cselekvés követi, majd egy visszahökölés, ugyanis a lány ott áll mellette vagy 30 centire, igy fordulás közben pont belé ütközött.
- Mondd, nem unod még?
- Azt hittem sosem látlak újra, most meg itt állsz előttem élve. Egyszer hagytam, hogy a félénkségem miatt ne találkozzunk, most nem fogom hagyni, hogy megint eltűnj.
- Isten tartotta volna meg a jó szokásodat. Maradtál volna olyan kis félénk.
- Akkor nem mehetek veled?
- Neked lottóznod kéne!
- Amugy rossz irányba mész...
- He?
- Onnan jöttél - mutat 90 fokkal a jelenlegi haladási irányától balra a lány.
- Rendben. Velem jöhetsz.
- Igeeeee...
- Két feltétellel! 1. nem sipitozol a fülembe. 2. nem tünedezel el mindig! Ha én mint isten... vagyis mint otthon isten... ehh szal használd az ajtókat!
Immár ketten lépkedtek tovább. Jópár óra múlva leszállt az este, ám a hajóknak, de mégcsak a sikságnak, vagy a hegyláncnak nyoma sincs.
- Gondolom felesleges megkérdeznem, hogy tudod-e merre járunk? - kérdi Pcmg.
- Mmmmmm.
- Jolvan, beszélhetsz, de csak mértékkel.
- Szóval amikor elindultunk..
- Gondolhattam volna.... Akkor ma este itt éjszakázunk. NE! Megmondtam, hogy viselkedj ugy, mint egy normális ember! Emlékszel? Használd az ajtót!
- Itt nincs is ajtó...
- Jesszusom! A szőkeség belülről fakad, ezt mindig tudtam! Értsd rá a mostani helyzetre. Ha el mersz oszlani, akkor.... akkor. FÖLDRE!!!
Orditotta, mivel ebben a pillanatban suhant el felettük Pcmg zászlóshajója, másfél méteres magasságban. Pcmg elég gyorsan regált, de a lány iszonyatosan beverte a fejét, majd egy laza csukafejessel eltűnt a fűben.
- Na mindegy. Sokkal butább már ugysem lehet... - morogta Pcmg, miközben körülölelte őket a fehér transzportsugár.
Nem sokkal később kinyitotta a szemét, majd elolvasta az irományát. Valami gyökvonás, meg integráljel volt benne, ugyhogy félre is dobta elég gyorsan. Ezután inkább a rajzolással próbálkozott. Első nekifutásra egy egész jó aktot rajzolt az egyik városbeli csajról, akin már többszőr megakadt a szeme.
- Hmmm, ha ragozni kéne, akkor ez már a hubazzeg kategóriába tartozik - mosolyodott el, majd vigyázva a fiókjába tette a rajzot.
Következőnek valami műszaki rajzot hozott össze, amiből semmit nem értett, ugyhogy az előbbi irományával együtt elküldte a tudósainak, akik nemsokára azzal tértek vissza, hogy épp most tervezett meg egy olyan erőforrást, ami egy minatűr fekete lyukból nyeri az energiát, és ha le tudják gyártani, akkor ismét működőképes lesz a város. Legalábbis egy része, mert egy baromi ritka ásvány kell hozzá, szóval nem valószínű, hogy egynél több készülhet belőle.
Pcmg önelégülten hátradőlt, majd feltápászkodott a padlóról, mivel a hajó egy iszonyatosat rándult.
- Ez meg mi volt? - kérdezte, amint a vezérlőbe ért.
- Valamiféle energiafegyver, ami arról a bolygóról érkezett, ami mellett elhaladtunk.
- Ahha. És hogy érhetett el minket, amikor a hipertérben voltunk?
- Igazából nem minket célzott, csak épp rossz helyen voltunk rossz időben.
- Akkor meg mire vártok? Utállok rosszkor lenni rossz helyen.
- Uram, a lökés megrongálta a hajtóműveket. Még a tér-idő generátor is túltöltődött. Legalább egy nap, mire ismét működőképes lesz.
- Nagyszerű, akkor horgonyt le, aztán munkára.
- Van egykis szivárgás is...
- Majd betömik! Mindenre nekem kell gondolni?
- Igazság a hajó jobban hasonlit egy ementáli sajtra, mint légmentesen záródó dologra.
- Na, bogaram, akkor most itt hagylak titeket, átmegyek egy másik hajóra, ti meg leszálltok, és javitotok.
- A többi hajó már megkezdte a leszállást...
- MIII?
- Ők még rosszabbul jártak, mint mi.
- Akkor meg leszállunk mi is.
Az öt hatalmas hajónak helyet találni nem volt egyszerű. Végülis találtak a bolygó felszínén egy jókora sik területet, közepén egy hegylánccal. Ahogy földetértek Pcmg és egy csapat egy kisebb hajóval elindult körülnézni. Pcmg legnagyobb meglepetésére alig haladtak pár kilómétert, amikor az egyik tudós jelentette, hogy annak az ásványnak a nyomára bukkantak, ami az új energiaforráshoz kell. Le is szálltak, majd egypár jaffa nekiállt hogy felszerelje az autómata bányagépet. Éppen amikor bekapcsolták egy csoport papruhás idegen közeledett.
- Na mizu? - vetette oda félvállról Pcmg az egyiknek, aki a legdiszesebb ruhát viselte.
- Üdvözöllek benneteket - mondta, majd egy gyors mozdulattal előhuzta a kezét a palástja alól, hogy kezet nyujtson. Kb eddig is jutott, amikor vagy 40 fegyvercső meredt rá.
- Nade fiúk - nyugtatta jaffáit Pcmg - Csak üdvözölni akar minket.
- Én Szelim vagyok, a falumban Oden papja vagyok.
- Én meg Pcmg vagyok, a hazámban rendszerúr vagyok.
- Mi szél hozott benneteket a mi békés világunkra?
- Nem szél, hanem űrhajó - válaszolta Pcmg, majd a pap értetlen arcát látva magyarázatba fogott. - Olyan eszköz, amely a fluxuskondenzáción alapulva képes.... ehh, látom nem érted. Akkor megpróbálom egyszerűen. Egy baszottnagy darab vas, amivel ott fent a csillagok között lehet repdesni. És azért jöttünk ide,mert valaki méltóztatott lelőni minket.
- Óóó, az csak a mi védőszentünk volt, aki megvéd minket a bajtól.
- Akkor a jó édes prostituált kedves mamáját a védőszentjüknek, amiért nekünk is kijutott az áldásából. - mondta Pcmg az Ősök nyelvén, amit ha nem figyelt magára, egyer gyakrabban használt.
- Biztos igazad van, kedves idegen - mondta a pap. - Gyertek velünk. Érkezésetek felkavarta kicsiny közösségünket, igy meg akarnak ismerni titeket, de előbb el kell vigyelek titeket a nyadgeshez.
- A mihez?
- A legmagasabb papi tisztség.
- Ahha, akkor nézzük ezt a nyalókát. Fiúk, ti itt maradtok, én meg beszélek a vénemberrel, hátha le tudom huzni egykis infoval erről a stukkerről, amivel leszedtek minket.
A kis csoport, immár Pcmgvel kibővülve el is indult. Néhány órás gyaloglás után Pcmg megszólalt.
- Monddcsak, messze vagyunk a falutól?
- Nem.
Ujabb órás menetelés
- Messze vagyunk még?
- Nem.
Ujabb órás mentelés. Lassan lemegy a nap.
- Messze vagyunk a falutól?
- Most már igen.
- Hogy az a jó ................... (ezt a jó izlés törölte)!!!!!!!!!!!!!!!!! Akkor hova a jó fenébe megyünk?!
- Már mondtam, hogy a fő....
- És a fószer nem a faluban lakik?
- Nem.
- Ja - mondta Pcmg, majd elengedte a pap nyakát - az más.
Ujabb menetelés után megérkeztek egy eléggé lerobbant kéróhoz.
- Itt lakik?
- Itt.
- Na akkor lássuk az öreget - mondta Pcmg, majd belépett a kapun.
Bent legelőszőr is körülnézett. Kerítés, kút, jócsaj, tűzhely. Hmmm. Kerítés, kút, jócsaj, tűzhely, pad... Vénember sehol.
- Te - súgja oda a leközelebbi papnak - ha a főpapsághoz ijen jó csaj jár házvezetőnek, akkor én is elvállalom.
A pap megrökönyödve néz vissza.
- Neked nem jön be? Ember, ilyen csajom lenne, dugnám, mint a lopott biciklit!
Pcmg mosolyogva fordul vissza, de akkor a csajt már nem látja. Kissé elszomorva indul vissza, miközben még egyszer körülnéz. Hirtelen, mintha egy kőre lépne. Igen, de a köveknek nem szokott kellemes alt hangja lenni. Főleg, nem szoktak ilyen szépeket mondani, minthogy....
- A lábamon állsz, te emeletes barom!
- Őőőő izé, sorry vagyok, vagyis én igazán, szóval Pcmg lennék. - mondja miközben félszeg mosollyal áll annak a csajnak a lábán, akit az előbb mustrálgatott.
- Igazán örülök, de nem szállnál le a lábamról?!
- Igen, vagyis nem, akarom mondani....
- Látom, téged sem az eszed miatt szeretnek a lányok - mondta a csaj, majd lazán odébbsiklott egy fél métert.
Pcmg ekkor ujfent körülnézett. Az udvar rendben, papok sehol, a csaj is rendben. Vagyis a fenéket rendben, hiszen ez egy ős. Oké. Lazák vagyunk... lazák vagyunk? őőőő.
- Értelmeset is tudsz mondani, vagy csak a szádat fogod tátani?
- Izééé, szal lezuhantunk.
- Ezt már tudom, és sajnálom. Ez pont olyan, mint az, hogy miért adják a hotdogvirslit 10-es csomagban, amikor a kifli 8-asben van.
- Azért mert kettőt mindig odaéget az ember?
- Nem! Hanem mert nem mindig ugy jönnek össze a dolgok, ahogy szeretnénk. Szóval farm-bolygón termesztik az ilyeneket mint te, vagy honnan szalaszottak?
- Hát előszőr is megszülettem, akkor még egész kicsi voltam...
- Oké, ha az állásomra pályázol, akkor nyujts be kérvényt, de most elég ha röviden ismerteted az életutadat. Amugy meg valahonnan ismerős vagy. Nem voltál véletlen élsportoló?
- Ha a világok leigázását sportnak lehet nevezni...
- Ha, ha, ha. Mindjárt hüjére röhögöm magam. Most mindjárt azzal jössz elő, hogy goa'uld vagy.
- Igazából valami olyasmi.
- Mondták már, hogy a humorod sem az igazi? Őket már rég levadásztuk, nem sokkal a sikertelen immunkísérletek után. Akik maradtak, azok meg egy elég messzi helyen vannak, és esélyük nincs, hogy valaha idejöjjenek. Különben sem érzem benned a kukacot.
- Pedig itt vagyok. Szimbiótám már régen nincs, de végülis teljesen összeolvadt a személyiségünk.
- Jólvan. Inkább hagyjuk, mert még előállsz azzal, hogy te vagy Daniel, a Főnix alapítója.
- Oké, akkor nem mondom. Pedig ez lett volna a következő.
- Figyu, ezt nem veszem be. Fiatalabb koromban totál bele voltam zugba, szal 1000 közül is felismerném. De ő visszament a Földre, még mielőtt Főnix elesett volna,és azóta már valszeg a csontjai is.... Áhh, mit magyarázom neked. Biztos nem voltál sportoló?
- Nem. - mondta Pcmg kissé morogva.
- Kár, pedig a vizilabdás srácok voltak a másik szerelmem. Amugy ha nem lennél ekkora kretén, akkor egész helyes lennél. Na be is sötétedett. Ez a baj veletek halandókkal, mindig aludni akartok, látom rajtad is, hogy totál álmos vagy. Na nem bánom am este alhacc itt. Balra találsz egy szobát.
Pcmg vörös fejjel és gyilkos gondolatokkal indult el. Másnap reggel....
- Jó reggelt, álomszuszék!
- Jobbat! Vazeg, ebben a galaxysban nem ismerik a későnkelés fogalmát?
- Az mi? Na mindegy, egyél, aztán mehetsz amerre látsz. Biztos nem sportoltál?
- ÁÁÁÁÁÁÁÁ. Nem elég, hogy felkeltesz a legszebb álmomból, még hülyeségeket is kérdezel? Inkább hagytál volna aludni! Olyan szépet álmodtam. Végre megjavitották a hajómat, kibányászták az ércet, megcsinálták az erőforrást, visszementem a városomba, feltöltöttem energiával, és végre ki tudtam szedni abból a rohadék mocsárból, amibe már vagy tizezer éve rozsdásodik, és ami a legszebb, végre ki tudtam szellőztetni azt a kibaszott büdös mocsárszagot az alsó városrészből. Erre te itt reggel korán sikonyálsz a fülembe. Még szerencse, hogy nem ismertelek, mikor még ember voltam. Meghogy belém voltál esve, meg a vizilábdás srácokba! Ha nem lennél igazából átlátszó, akkor akkora lyukát lőnék a hasadba, hogy egy sólyómpár belefészkelhet.
Pcmg miután belefejzte az előadását bevágta maga mögött a kerités ajtaját, majd elindult arra, amerre a hajóját sejtette. Alig tett meg pár kilómétert, amikor az egyik fa mögül a csaj lépett elő.
- Tényleg te vagy az Alapító?
- Ha azt mondom, hogy igen, akkor békén hagysz? - mondta Pcmg, majd bosszusan lépegetett tovább. Nemsokára egy kő mögül lépett elő a csaj.
- És haragszol rám?
- Igen.
Ujabb szünet. Pcmg egy kisebb erdőhöz közeledik.
- Persze, még mitnem - gondolja - más sem hiányzik, minthogy az a hüje liba... hmmm azért jól néz ki. DE! Nem hiányzik, hogy megint elém toppanjon valami fa mögül. Inkább megkerülöm... DE! Mivel jobbra rövidebb, ezért azt gondolhatja, hogy arra megyek. GYerünk balra.
A gondolatot cselekvés követi, majd egy visszahökölés, ugyanis a lány ott áll mellette vagy 30 centire, igy fordulás közben pont belé ütközött.
- Mondd, nem unod még?
- Azt hittem sosem látlak újra, most meg itt állsz előttem élve. Egyszer hagytam, hogy a félénkségem miatt ne találkozzunk, most nem fogom hagyni, hogy megint eltűnj.
- Isten tartotta volna meg a jó szokásodat. Maradtál volna olyan kis félénk.
- Akkor nem mehetek veled?
- Neked lottóznod kéne!
- Amugy rossz irányba mész...
- He?
- Onnan jöttél - mutat 90 fokkal a jelenlegi haladási irányától balra a lány.
- Rendben. Velem jöhetsz.
- Igeeeee...
- Két feltétellel! 1. nem sipitozol a fülembe. 2. nem tünedezel el mindig! Ha én mint isten... vagyis mint otthon isten... ehh szal használd az ajtókat!
Immár ketten lépkedtek tovább. Jópár óra múlva leszállt az este, ám a hajóknak, de mégcsak a sikságnak, vagy a hegyláncnak nyoma sincs.
- Gondolom felesleges megkérdeznem, hogy tudod-e merre járunk? - kérdi Pcmg.
- Mmmmmm.
- Jolvan, beszélhetsz, de csak mértékkel.
- Szóval amikor elindultunk..
- Gondolhattam volna.... Akkor ma este itt éjszakázunk. NE! Megmondtam, hogy viselkedj ugy, mint egy normális ember! Emlékszel? Használd az ajtót!
- Itt nincs is ajtó...
- Jesszusom! A szőkeség belülről fakad, ezt mindig tudtam! Értsd rá a mostani helyzetre. Ha el mersz oszlani, akkor.... akkor. FÖLDRE!!!
Orditotta, mivel ebben a pillanatban suhant el felettük Pcmg zászlóshajója, másfél méteres magasságban. Pcmg elég gyorsan regált, de a lány iszonyatosan beverte a fejét, majd egy laza csukafejessel eltűnt a fűben.
- Na mindegy. Sokkal butább már ugysem lehet... - morogta Pcmg, miközben körülölelte őket a fehér transzportsugár.
