Ugyan olyan rideg és zord reggel volt ez a mai is a Titán, mint az elmúlt 2-3 hétben miden nap. A kinti hĹ‘mérséklet jócskán a negatív tartományban járkált ráadásul néhány napja megállás nélkül el is kezdett szakadni hó. Villám, mint mindig mostanában most is a szobájában dolgozott már hajnali kettĹ‘ óta. Most speciel a kis hatszög alakul személyi pajzsot bütykölte, amit még annak idején Atlantisról hozott. Bár igaz hogy a gondolatai eközben teljesen máshol jártak. Olyannyira hogy lassan két órája egyszerűen csak a kezében fogta és bámulta a kis szerkezetet. Arra pórbált választ találni hogyan bírná, megtörni azt az átkozott lidércet mivel amióta elfogta egy árva szót sem szólt és azt is megpróbálta kitalálni honnan a fészkes fenébĹ‘l, tud ennyi mindenki, arról hogy itt van ebben a galaxisban.
- Elnézést nagyuram.
Zökkentette ki végül a gondolat mentébĹ‘l Villámot az egyik Jaffá aki, a szobájának az ajtajában állt és várt, arra hogy Villám megmozduljon.
- Mi van már?!
- Elnézést a zavarásért nagyuram csak találtunk néhány érdekes dolgot, amit feltétlenül látnia kell.
- 5 perc és lent vagyok.
Mondta fáradt hangon Villám, amire a Jaffa szép lassan elsétált Villám pedig megpróbálta összeszedni magát és felkészülni minden lehetséges baromságra.
- Na mi olyan rettentő fontos?!
Kérdezte Villám néhány perccel késĹ‘bb miután megérkezett a vezérlĹ‘be.
- Nos nagyuram éppen a város adatbázisát nézegettük át...
- Hogy mit csináltatok?!
- A város adatbázisban keresgéltünk
Válaszolta félénk hangon a Jaffa.
- Ugyan áruld már el ki adott erre engedélyt?!
- Ezt szoktuk csinálni mindig nagyuram.
- Nem tudom észrevetetd-e de történt egy kis változás errefelé mostanában! Ugyan is az elĹ‘zĹ‘ekkel ellentétben most én is itt vagyok!!! Ez pedig azt vonja magával, hogy amíg én itt vagyok senki de, senki az égvilágon nem nyúlkál semmi olyanhoz, amihez nem adtam külön engedélyt! ÉrthetĹ‘ voltam vagy mondjam el még egyszer?!
- Nem kell nagyuram teljesen érethetĹ‘ volt.
- Reméltem is! Na akkor regéld el gyorsan, mit találtál aztán hagy, menjek a dolgomra!
- Igen is nagyuram. Szóval arról lenne szó, hogy az adatbázisban meg van jelölve egy bolygó, amin egy a miénkhez hasonló város található legalább is az adatbázisban szereplĹ‘ információk szerint.
Mondta kisé dadogva a Jaffa mivel még mindig hatással volt rá Villám ordibálása.
- Miféle város?!
- Arról sajnos nincs információnk nagyuram. Úgy tűnik az adatbázisunk nem teljes. Csak annyit tudunk, hogy a város körül van egy pajzs, ami az Ĺs technológián kívül minden mást hatástalanná tesz.
- Tárcsázd a bolygót! Ti négyen meg velem jöttök!
Mutatott rá négy Jaffára Villám majd velük együtt elindult a Jumper hangárban. De látszott Villámon hogy rettentĹ‘en felkellette a dolog az érdeklĹ‘dését. Talán, azért mert abban reménykedett, hogy találhat még egy olyan Ĺs várost, amit a Föld ellen fordíthatna majd.
- Nagyuram lehet, hogy szólnunk kellene, hogy mi nem bírtuk ezeket, a kapuhajókat beindítani.
Szólalt meg az egyik Jaffa amint beértek az egyik Jumperbe amit, Villám szépen figyelmen kívül hagyott és beleült a pilóta székbe majd beindította a hajót a Jaffák nem kis meglepetésére. Ezek után a Jumper szép lassan felemelkedet és a hangár közepe fölé repült, aminek az alja lassan kezdett szétnyílni. Amint teljesen nyitva volt a hajó lassan leereszkedett rajta majd automatikusan az aktív kapu felé fordult majd belépet az esemény horizontba. Megérkezve az idegen bolygóra Villám alig 200m repülés után leszállt a hajóval majd így szólt a Jaffáinak:
- Kifelé! InnentĹ‘l gyalogolunk!
- De....
- Ugye csak rosszul halottam hogy ellenkezni próbáltál?!
Kérdezet idegesen Villám egy közepes nagyságú energia gömböt szegezve a Jaffának aki, ezek után az elsĹ‘k között volt, aki elhagyta a hajót. Villám ment ki utolsónak és amint kiért megdöbbenve tapasztalta, hogy a hajó teljesen beolvadt a környezetébe.
- Persze hogy most jövök rá erre is!
Mondta dühösen magának Villám majd elindult a Jaffáival arra amerre a várost vélték, hogy van. Üt közben folyamatosan dühöngött magában Villám, hogy miért nem jött rá elĹ‘bb erre, álcázás dologra hisz nagy haszna lett volna ebbĹ‘l néhány kalandja során. Lassan már két órája sétálhattak már Villámék és egy rakás fán meg mocsáron kívül nagyon nem látta semmit és ezt már mindenki, kezdte unni, de fĹ‘leg Villám.
- Érjünk egyszer vissza a Titánra!
Dörmögte fél hangosan Villám amint egy kisebb dombon meneteltek fölfelé. Igazából már nem volt kedve felmászni a dombra de úgy volt vele, hogy fönt szétnéz egy kicsit, és ha nem talál semmit, akkor most már visszafordul. Ám amint fölrétek a domb tétjére nagyon nagy meglepetést ért mindenkit. Egy Atlantis nagyságú de már jobb napokat is látott város látványa tárült Villámék elé.
- Na most kezdnek a dolgok érdekessé válni!
- Nagyuram azok ott lent nem emberek?
Kérdezte az egyik Jaffa miközben a város központjától nem messze lévĹ‘ pontra mutatott ahol egy kisebb fajta népgyűlés volt.
- Annál jobb legalább lesz néhány szolga, aki rendbe hozza majd a várost!
- Ahhoz nem kéne elĹ‘tte, elfoganunk nagyuram?
- Megvesszük majd jó pénzért! Hülye gyerek szerinted miért vagyunk itt?!
- De nem vagyunk ahhoz túl kevesen?
- Na aki még egyszer megtöri a csendet egy hülye kérdéssel azt itt helyben, megölöm!
Válaszolta mérgesen Villám majd elindult lefelé a dombról a város irányába. Laza fél órás gyaloglás után végre el is érték a város délé végét, ami tele volt lyukakkal és néhány robbanás nyommal . Villám ezt elég érdekesnek találta és próbált rájönni, hogy mik csinálhatták ezeket, a lyukakat közben észre se vetet, hogy a város mellet élĹ‘ emberek mintha csak utcabál lenne, kijöttek a házukból megnézni Ĺ‘ket. A város központjához érve viszont Villámot, olyan meglepést érte már megint, amire a legvadabb álmaiban sem számított volna.
- Jaffa kree!
Szólalt meg egy félig részeg félig másnapos Jaffa a központba vezetĹ‘ bejárat elĹ‘tt.
- Na tűnj az utamból!
- Igazolvány, jogosítványt, forgalmit, TB kártyát és egy üveg Asgard piát kérek.
- Nesze!
Válaszolta Villám majd egy akkorát behúzott a részeg Jaffának hogy az rögtön padlót fogott. Erre az addig csöndes bámészkodó tömeg hírtelen elkezdett rémüldözve félig érthetĹ‘en beszélni. Igaz ez megütötte Villám fülét, de jelent pillanatban valami sokkal jobban érdekelte. Gondolkozás nélkül átlépte az eszméletlen Jaffa testét majd besétált a város központjába. Amint beért meg kellet tapasztalnia, hogy belülrĹ‘l a város még rosszabban néz, ki mint kívülrĹ‘l bár a padló olyan fényesre volt csiszolva, hogy Villám akár tükörnek is használhatta volna.
- HA MÉG EGYSZER VALAKI MEG MERI KÉRDEZNI, MIT KERESEK A FÖLDÖN AZT SZEMÉLYESEN, FOGOM A SAJÁT ZOKNIJÁVAL MEGFOLYTANI!!
Hallatszott a város belsejébĹ‘l egy ideges hang, ami Villám számára ismerĹ‘snek tűnt de nem tudta eldönteni honnan. Ezért elindult a hang irányába. Alig tíz perc után egy szakálas fazon csúszott oda a lába elé enyhén szutykos ruhában de ennek ellenére Villám rögtön felismerte a fazont bár kicsit Ĺ‘ is meglepĹ‘dött.
- Te meg mit keresel a földön Pcmg?
- Ismerős nekem ez a hang?
Mondta Pcmg miközben felkelt a földrĹ‘l és jó alaposan megdörzsölte a szemét, nehogy véletlen megint hallucináljon attól a szar minĹ‘ségű pálesztĹ‘l amit, itt készítenek majd miután megbizonyosodott róla, hogy Villám tényleg ott áll elĹ‘tte egy hatalmas mosollyal az arcán barátian átölte.
- Bármennyire is bírom a 3 napos pálinka szagot, azért örülnék, ha elengednél végre.
Mondta Villám miközben próbálta magát kiszabadítani Pcmg ölelésbĹ‘l, aki végül elengedte.
- Lehet, hogy nem ártott volna a buli után lefürdenem.
- Nem lehet, hanem biztos.
- Oké akkor mindjárt elkísér titeket valaki a vezérlĹ‘ terembe én, meg addig rendbe szedem magam. Csak találnom kéne valakit.
Mondta Pcmg majd lépet egyet és egy dupla szaltó kíséretével ismét közelebbrĹ‘l megismerkedett a tükör sima padlóval
- Melyik volt az a vadbarom, aki vazelinnel kente be a padlót?!!!
- Na ez is egy jó napnak ígérkezik.
Mondta félig hangosan kissé vészjósló hangom Villám. Amint ezt kimondta egy csinos nĹ‘ jött feléjük egy tálcával kezében, amin valami zöld izével volt, ami talán fénykorában zöldség lehet. NĹ‘ úgy tett mintha Villámék nem is lennének ott és egyenesen a földrĹ‘l éppen feltápászkodó Pcmg-hez ment majd egy nagy mosollyal, odanyújtotta neki a tálcát és így szólt:
- Halottam hogy felébredtél ezért gyorsan, összedobtam egy kis reggelit.
- Reggeli délután egykor?
Kérdezte érdekes hangon Villám mire a nĹ‘ ránézett és egy laza mozdulattal, elejtette a tálcát a kezébĹ‘l majd megpróbált valami értelmeset mondani, de valahogy nem sikerült neki.
- Te... te... hisz én láttam hogy...
- Te meg mirĹ‘l beszélsz Zsanett?
- Ez nem lehet!
Válaszolta végül a nĹ‘ Pcmg-nek majd egyszerűen átalakult fénylényé és eltűnt Villám nem kis megrökönyödésére.
- Hányszor mondtam már neki, hogy utálom, amikor ezt csinálja
- Te tudtad hogy ez egy ős ?!
- Majd elmagyarázom.
- Hát az nem ártana!
Válaszolta Villám majd pár perccel késĹ‘bb már úton is volt a vezérlĹ‘ terem felé egy nem túl egészséges benyomást keltĹ‘ Jaffa társaságában. Amint a vezérlĹ‘ terembe értek Villám meglepve tapasztalata hogy néhány lekopott festék nyomom kívül aránylag jó állapotban van a terem.
- Na hogy tetszik?
Kérdezte Pcmg miután félóra várakozás után végre megérkezett lefürödve, megborotválkozva és tiszta ruhába.
- Szóhoz se tudok jutni.
Válaszolta gúnyosan Villám
- Tudom nem ártana egy kis festés meg még néhány apróság, de szerintem aránylag tűrhetĹ‘.
- Aha. Akkor kezdjük csak el azt a játékot, hogy én kérdezek te meg gyorsan, felelsz nekem.
- Hova ez a sietség? Kérsz egy kis helyi pálinkát? Nem a legjobb de lemegy.
- Tudod nagyon jól, hogy nem szoktam inni.
Mondta komoram Villám, amin kissé meglepĹ‘dött Pcmg.
- Látom bal lábbal keltél föl reggel. Na jó menjünk föl az irodámba.
Válaszolta Pcmg majd elindult fölfelé az irodájához, ami egyenesen a hajdanán irányító paneleknek nevezhetĹ‘ roncsokon átvezetet, amiket még mindig próbáltak összerakni vagy helyettesíteni újakkal.
- Nos mesélj mi jó történ otthon, amíg távolvoltam?
Kérdezte kíváncsian Pcmg miközben elült a székébe.
- ElĹ‘ször is kezdjük, ott hogy mikor akartál te nekem errĹ‘l a városról szólni?!
- Amint haza tudtam volna vele repülni. Amúgy mi a fenéért vagy ilyen ingerült?
- Majd 2 évig felforgattam utánad a tejútrendszert de, még az se tudtam kideríteni, hogy egyáltalán élsz-e! Ráadásul hülye Jaffáidtól se tudtam meg semmi információt! Az elsĹ‘ értéklehetĹ‘ információt is attól a barom állat Önfejű JózseftĹ‘l tudtam, meg aki azt hitte én, tudom te hol vagy!
- Oké igazad van, szólhattam volna, de le voltam itt foglalva.
- A piálással mi?!
- Elfoglaltam egy-két bolygót meg kihúztam a várost a mocsárból de, túlnyomórészt egy energiaforrást kerestünk, ami elbírná látni a várost a szükséges powerrel.
- Amíg te itt energiaforrásokat keresgéltél addig én egy kibaszott háborút, folytattam Anubis ellen, amiben el kellet, volna a segítséged!!!
- Ahogy látom csak sikerült nélkülem is
- Miután az irányításom alá vettem a maradék Jaffáidat. Akik mellesleg hülyék ahogy vannak!
- Mert? Várj, ne mondj semmit.
Mondta Pcmg majd mélyen Villám szemeibe nézett. Villám kissé furcsállotta a dolgot de, kíváncsi volt mi lesz ennek a vége ezért bele ment a játékba és csöndbe maradt. De kb.2 perc után aztán megunta a csöndes várakozást és így szólt:
- ÉrdekfeszítĹ‘ a bamba nézésed de kezdem unni!
- Ez érdekes
- Mi?!
- Semmi különös. Hol is tartottunk?
- A hülye Jaffáidnál akik feltörtek egy Földi műhold állomást majd, ahelyett hogy kémkedtek volna egyet a Star Trek ismétléseit, bambulták. Majd gondoltak egyet és megépítették a sorozatban szereplĹ‘ hajót és megtámadtak vele engem mikor arra jártam!
- Szóval nem csak nálam lázadtak.
- Lázadás?!
- Ja igen volt egy próbálkozásuk a drágalátós emberimnek de Zsanett segítségével megúsztam.
- Az Ĺs csaj?!
- Ja. Egy bolygón találtam rá. Azt állítja, ismer korábbról, meg hogy belém van zúgva.
- És neked ennyi elég hogy vakon megbíz benne?!
- Most miért ne? Itt mindenki vakon bízik bennem, mert azt hiszik, hogy én nekem épült ez a város.
- Hazudik, látszik rajta!
Búgott egy hang ismét Villám fülébe, amire Villám rögtön hátra nézett a Jaffáihoz akik, idĹ‘közben kimentek az irodából és kicsit jobban szétnéztek a vezérlĹ‘ben
- Minden rendben?
Kérdezte Pcmg egy gyanús arckifejezéssel.
- Hogyne!
- Akkor jó. Elárulod nekem mi szél hozott erre, és hogy mivel jöttél vagy tovább, faggatsz?
- Otthon kezdtem unatkozni ezért hajóba, ültem és eljöttem ide szórakozni egy kicsit!
- Mint a régi szép idĹ‘kben mi.
Mondta nevetve Pcmg amire Villám egy enyhe mosolyt erĹ‘szakolt az arcára majd így szólt:
- Kell néhány ember a javításokhoz?!
- Ártani nem ártanak. De elĹ‘tte még ki kéne derítenem mi miatt ment tönkre elsĹ‘ ízben a város.
- Hát kezdésnek az se ártana!
Mondta Villám és közben eszébe jutott, hogy az egyik látomásában látta már ezt a várost lezuhanni és tudta vagy legalábbis azt hitte, hogy tudja mi miatt de, ezt így ebben a formában nem mondhatta el Pcmg-nek legalább is egyelĹ‘re nem.
- Amúgy mi az új bolygód címe?
- Még nincs új bolygóm. Most keresnek a Jaffáim egy megfelelĹ‘t.
Hazudta Villám gyorsan Pcmg-nek.
- Értem, nos ha akarsz, maradhatsz itt egy ideg. Van rengeteg üres szobánk.
- Kösz ez most kihagyom.
- Jól van te, tudod.
- Nagyuram, ahogy kérte kitakarítottuk az új hajókat most már pókhálómentesek és van világítás is.
Rontott be az irodába egy Jaffa majd mikor meglátta Villám vészjósló arcát amilyen gyorsan bejött olyan gyorsan ment kifelé is
- Új hajók?!
- Ja igen valami hülye fajtól szereztem Ĺ‘ket. Azt hiszem lidérceknek, hívják magukat. Elégé félnek tĹ‘lük ebben a galaxisban de még személyesen egyel, sem találkoztam eddig.
- Engem kapásból megtámadtak!
- Azt k**va te aztán vonzod magadhoz a bajt haver.
- Úgy tűnik.
Válaszolta Villám még mindig komoran, ami látszólag nem tetszett Pcmg-nek.
- Körbevezesselek a városban?
- Atlantis másolata ez a város és mivel már ott voltam néhányszor ezért kihagyom.
- Oké kezdesz megijeszteni ezzel a komor stílussal, ugye tudod?
- Valamelyikünknek, muszáj volt felnĹ‘ni és mivel te itt "barkácsoltál" amíg én otthon harcoltam ezért nekem kellet
- Felnőni?
- A hülyeségeinkbĹ‘l.
- Na most már tényleg ijesztĹ‘ vagy!
- ElĹ‘re látó inkább. Amúgy hol vannak azok a lidérc hajók?
- A bolygó körül köröznek, ha jól tudom.
- Na errĹ‘l beszéltem! Azon ugye nem gondolkodtál el, hogy lehet, hogy be tudják mérni a lidércek a hajóikat?!
- Csiga vér! Annyi Ĺs cucc van, itt, hogy blokk mindenféle kimenĹ‘ adást, soha az éltében nem fogják tudni bemérni a hajókat
Amint ezt kimondta Pcmg megszólaltak a város szirénái és nem sokkal ez után egy Jaffa rohant be az irodába.
- Nagyuram megtámadtak minket!
- Kik?!
- Nem tudjuk pontosan nagyuram de, úgy tűnik azok, akiktĹ‘l szereztük az új hajókat!
- Soha az életbe mi?!
Mondta Villám Pcmg-nek akin látszott, hogy nem nagyon nem örül a dolgok alakulásának.
- Azonnal szóljatok a hajón lévĹ‘knek, hogy nyissanak tűzett az ellenséges hajókra!
- Igen is nagyuram!
- Mi meg elmegyünk, bekapcsoljuk a város védelmi rendszerét!
Mondta idegesen Villámnak Pcmg majd elkezdett futni a város kelet része felé. Villám természetesen utána ment és közben megparancsolta a Jaffáinak hogy ahol csak tudnak, segítsenek a többieknek. OdakintrĹ‘l érkezĹ‘ hajók zaja hallatszott, amik Villám számára már túlságosan is ismerĹ‘sek voltak.
- Megérkezett a földi egységük!
- Nem lesznek itt sokáig!
Válaszolta Pcmg majd mikor végre elérkeztek egy Ĺs székhez gyorsan beleült és elkezdett koncentrálni. Néhány másodperccel késĹ‘bb érezhetĹ‘en megmozdultak a város tornyai és valamiféle fegyverserűséggé alakultak át fél perc leforgása alatt. Miután abba maradtak a rézgézesek Pcmg kinyitotta szemét és vészjóslóan körültekintett.
- Mi van?!
- Nem bírok lĹ‘ni! Nincs elég energia, ahhoz hogy feltöltĹ‘djön a fegyver!
- Vannak drónjaid?!
- Mik?!
- Sárga kis rakétaszerű vackok!
- Biztos!
- Engedj oda!
Mondta Villám, majd átvette Pcmg helyét és elkezdett azon koncentrálni, hogy működésre bírja kényszeríteni a dronokat. Ez több okból is nehézkes volt. ElĹ‘ször is, azért mert a városnak már alig volt energiája a másodszor, meg azért mert kintrĹ‘l egyre hangosabb kiáltások hallatszottak, amik miatt Villám nem tudott rendesen koncentrálni. Már épp sikerült volna neki beindítani a dronokat amikor, hírtelen egy kellemetlen bizsergést érzet a testében majd elájult. Mikor újra magához tért egy sötét és nyálkás cellában találta magát Pcmg-vel egyetembe, akik még mindig eszméletlen volt.
- Remek! Már megint egy cellában ébredek!
- Anyu csak még 20 percet.
Mondta Pcmg fél komás állapotban, amire Villám odasétált hozzá majd kétszer jól pofán vágta, amitĹ‘l rögtön fölébredet.
- Nem kellet, volna ilyen erősem!
- Dehogynem
Mondta fél hangosan Villám majd alig fél másodperccel ez után lépéséket halott. Alig fél perccel késĹ‘bb a számára már ismerĹ‘s lidérc formáció jelent meg a cella elĹ‘tte, vagyis két arctalan katonaszerű lidérc plusz egy arccal rendelkezĹ‘.
- Kié a város odalent?
Kérdezte a maga rémisztĹ‘ módján az arccal rendelkezĹ‘ lidérc Villámot és Pcmg-t de egyikĹ‘jük sem válaszolt.
- Ahogy akarjátok. Hozzátok Ĺ‘t!
Mondta a lidérc Villámra mutatva, amire a két katona odament Villámhoz és megpróbálták elvonszolni, de Ĺ‘ megpróbált ellenkezni. Ennek nem lett túl nagy sikere mivel az arccal rendelkezĹ‘ lidérc ekkor elĹ‘vett egy puskaszerűséget majd kétszer meglĹ‘tte Villámot, aki ez után gyorsan eszmélete lett. Pcmg persze rögtön neki akart esni a lidércnek, aki gyorsan rá szegezte a fegyvert és így szólt:
- Maradj, ott ahol vagy megbánod.
Persze Pcmg nem halaggatott a lidércre és megpróbálta folytatni a tervét de alig, hogy lépet kettĹ‘t már Ĺ‘t is lekábították. A lidérc még oda sétált hozzá és belerúgott kettĹ‘t majd kivonszoltatta Villámot a cellából, és magára hagyta Pcmg-t.
-... Kié a város odalent... Honnan jöttél... Hol vannak az Ĺsök?....
Zúgtak Villám fejében ezek a kérdések lassan már négy órája. Az egész dolog az Omával való utolsó beszélgetésre emlékeztetet Villámot csak annyi különbséggel, hogy Oma helyett most egy lidérc nĹ‘ állt elĹ‘tte. Akinek látszólag nem tetszett, hogy még 4 óra után sem volt hajlandó Villám megtörni.
- Honnan jöttél... Kié a város odalent?!
- Menj a pokolba!
Mondta a fájdalomtól majdnem ordítva Villám, amire a lidérc nĹ‘ elégé dühös arcot vágott majd kegyetlene mód felpofozta.
- Talán majd a barátod beszédesebb lesz. Vigyétek innen és hozzátok elém a másikat!!
Mondta lidérc nĹ‘, majd elvitte az arctalan lidércekkel Villámot. Mire Villám ismét a cellájában volt Pcmg-nek már hűlt helye volt.
- A k**va életben ez mocskosul fájt.
Mondta fejét fogva Villám miközben lerogyott a földre és próbálta összeszedni magát.
- Szánalmas voltál Goa´uld létedre!
- Húz anyádba!
Válaszolta reflexszerűen Villám, amikor hírtelen eszébe jutott, hogy rajta kívül nincs is senki a cellában és a szemeivel vészesen lekezdett valakit keresni. Egy ideig még azzal is megpróbálkozott, hogy felálljon de, annyira le volt gyengülve, hogy ha még, muszáj lett volna neki jelent pillanatban akkor sem bírt, volna felállni.
- Szegyen és gyalázat hogy Goa´uldnak mered nevezni magad!
- Ki a halál vagy?!
- Nem vagy méltó, arra hogy istennek nevezzenek!
- Mert ki méltó rá?!
- Tehetségtelen vesztes vagy!
- Mutasd magad te rohadék, ha mered!!
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!
Hallatszott hírtelen a távolból Pcmg üvöltése, amire Villám gyorsan megpróbált újra felállni.
- Minek erĹ‘lködsz, úgyse bírsz felállni.
- Azt majd meglátjuk te kis nyomorult!
- Ha még fel is bírnál állni, mit tudnál csinálni?! Kirobbantanád a falat?! Vagy esetleg átalakulnál?!
- Kezdesz rohadtul az idegeimre menni!!
Ordította Villám miközben végre sikerült neki elcammognia a cella rácsokig amik, inkább egy stabil pókhálóra emlékezették Ĺ‘t.
- Mindegy melyiket választott azon nyomban rá fognak jönni, hogy Ĺs vagy és akkor már nem fognak veled, kesztyűs kézzel bánni! Persze ha valami csoda folytán túléled a dolgot, akkor a kis barátod fog veled végezni!
- POFA BE!
- Ugyan már csak nem hiszed, hogy tényleg szólni akart arról az átkozott városról neked?! Az elsĹ‘ adandó alkalommal hátba támadott, és kíméletlenül elpusztít, volna!
- Azt mondtam POFA BE!
Ordította ismét Villám majd az egyik falnak neki vágott egy energia gömböt, amire rá fél percre máris a cellája elĹ‘tt volt a két arctalan lidérc.
- Most aztán benne vagy a pácban!
Mondta az ismeretlen hang röhögve, amire Villám csak még jobban feldühödött és amint kinyitotta a két lidérc a cella ajtaját rajtuk, vezette le a dühét kisseb nagyobb sikerrel. Ugyan is alig hogy lebírta ütni az egyik lidércet a másik már a bénító fegyverével kétszer belelĹ‘t Villámba, aki ismét eszméletlenül összeeset. Mire ismét magához tér megint a lidérc nĹ‘ elĹ‘tt térdelt, aki ezúttal valamiért mosolygott.
- A barátod elárult mindet, amit tudni akartam szóval most egy kicsit eljátszogatok veled Ĺs, mielĹ‘tt elindulunk a Föld felé. Na mit szólsz?!
- Nem vagyok Ĺs!
- Majd meglátjuk!
Mondta a lidérc nĹ‘ majd Villám feje mellé tette az egyik kezét és az elĹ‘zĹ‘khöz hasonlóan tovább, kínozta Ĺ‘t. Bár ezúttal úgy látszott mintha keményebben bánna a lidérc nĹ‘ Villámmal már csak azért is, mert Villám arcáról nagyon jól lehetet olvasni, hogy legszívesebben üvöltene a fájdalomtól, de nem akarta ezt az örömet megadni a lidérc nĹ‘nek. Mikor már a kínzás intenzitása nagyon közelített a már Villám számára is elviselhetetlen színtett Villám kinyitotta a szemeit és hírtelen egy férfiembert látott a királynĹ‘ mellet, aki egyenesen a képébe vigyorgott. Villám rögtön tudta hogy ez volt az a fickó akivel "beszélgetet" a cellájába. Megpróbált erĹ‘t venni magán és nem figyelembe venni a fokozatosan növekvĹ‘ fájdalmát és mondani valamit de ekkor hírtelen abba hagyta a lidérc nĹ‘ a kínzást.
- A fajtád többi tagja ilyenkor már rég ordított volna a fájdalomtól. De te, úgy látszik kicsit másabb vagy náluk. De nem baj úgy is rég szórakoztam ilyen jót.
- Rohadt ribanc!
- Végezhetünk gyorsan is a dologgal. Csak könyörögnöd kell az életedért és máris vége a szenvedéseidnek Ĺs.
- Örülnél is neki mi!
- Mond ki Ĺs, amit hallani akarok!
- Mondtam már néhányszor, hogy nem vagyok ĹS!
Ordította Villám majd egy közepes nagyságú energia gömbbel, átlĹ‘tte a lidérc nĹ‘ hasát, akik fel se fogta, mi történik vele miközben erĹ‘tlenül a földre hullott. Mire Villám feltápászkodott földrĹ‘l addigra már a lidérc nĹ‘ rég halott volt Villám legnagyobb örömére bár az igazi gondja csak most kezdĹ‘dtek, hisz most át kell majd magát verekednie egy hajónnyi lidércen.
- Miért mindig csak nekem vannak ilyen szar napjaim?!
Amint ezt kimondta vagy tíz arctalan lidérc rohant be a lidércnĹ‘ szobájába, majd amint meglátták, hogy a nĹ‘ halott elkezdték Villámot a kábító fegyvereikkel lĹ‘ni. Szerencsére egyik lövés se találta el Villámot így gyors úton tudott velük végezni de mivel sejtetet, hogy fél percen belül megint tele lesz lidércekkel a terem ezért gyorsan visszarohant a cellájához Pcmg-ért. Út közben megpróbálta elkerülni a lidérceket, ami félig meddig sikerült is csak Pcmg cellája elĹ‘tt kellet két lidérc egyszerre ki iktatnia.
- Kezdtem attól félni, hogy elintéztek.
Mondta Pcmg egy mosollyal és egy tenyér nagyságú piros folttal az arcán.
- Jobban is ismerhetnél. Amúgy mi ez a piros vacak az arcodon?
- Ja a lidérc csaj adott egy pofont mikor megjegyeztem, hogy ha nekem olyan melleim lennének, mint neki éjjel nappal fogdosnám.
- Gondolom ezért is, ordítottál?
- Az hosszú történet.
- Gondoltam. Na lépj hátra hagy, lĹ‘jem szét ezt a pókhálószerűséget.
- Mi lenne, ha csak a panelt lĹ‘néd szét ott?
Kérdezte Pcmg és közben a cellájával szembeni falon lévĹ‘ panelszerűségre mutatott, amit Villám gondolkozás nélkül szét is lĹ‘tt.
- Na ez is egy külön módja a robbantásnak.
- Gondolom, tudod ezt a vackot vezetni.
- Ja csak a vezérlĹ‘ panelhez kell jutnom. Amit szerintem vagy 30 lidérc Ĺ‘riz.
- A lidércekkel majd törĹ‘dök én, te csak mutasd az utat.
- Tudtam én, hogy hiányzott valaki a hétköznapjaimból.
Válaszolta Pcmg majd elindult a vezérlĹ‘ panel felé. Út közben furcsa mód nem találkoztak egyetlen lidérccel sem ezért biztonság kedvért a vezérlĹ‘ elĹ‘tti utolsó soroknál Villám, megállította Pcmg majd így szólt:
- Te itt maradsz.
- Mit akarsz csinálni?
- Majd meglátod.
Mondta elszánt hangon Villám majd két energia gömbbel a kezében kisétált a vezérlĹ‘ elé ahol vagy 20 lidérc várta Ĺ‘t. Perzse amint meglátta Ĺ‘ket Villám gyorsan a tömeg közé lĹ‘tt két energia gömböt majd fedezékbe vonult a kábító fegyverek sugarainak tömegétĹ‘l.
- Esélyetek sincs hogy élve elhágjátok ezt a hajót Ĺs!
- ElĹ‘ször is majd meglátjuk te leguán. Másodszor pedig örülnék, ha valaki végre oda figyelni, amikor azt mondom, hogy nem vagyok ĹS!
Válaszolta Villám az egyik ordibáló lidércnek majd egy energia gömb sorozattal megajándékozta a még talpon lévĹ‘ jó néhány lidércet. Mire abba hagyta Villám az energia gömbök lövését már egyetlen egy lidérc sem állt. De biztonság kedvért Villám odasétált a holtan fekvĹ‘ lidérc tömeghez egy energia gömbbel a kezében de, épp amikor el akarta intézni biztosra Ĺ‘ket az egyik arccal rendelkezĹ‘ lidérc felugrott és Villámot a földre kényszeríttette.
Villám próbálta ellĹ‘ni a kezében lévĹ‘ energia gömböt de valamiért nem volt rá képes ráadásul a lidérc ezt mintha tudta volna és megpróbálta kihasználni a helyzetet. Valahogy sikerült neki egy kézzel összefogni Villám két kezét majd a szabad kezét fölemelte a magasba és egy gyĹ‘zedelmi mosollyal az arcán Villám mellkasa felé lendítette azt. Furcsa mód Villámnak fejében ekkor csak egy mondat fogalmazódott, meg mégpedig az hogy: Ezúttal nem. De mire megpróbált volna ellenkezni és a lidérc keze elérte, volna a mellkasát a lidérc eszméletlenül eset össze Pcmg jóvoltából, aki az egyik kábító fegyverrel kétszer hátba lĹ‘tte Ĺ‘t. Villámnak több se kellet, amint kiszabadította a kezeit bele eresztet néhány energia gömböt a lidércbe aki most már biztos halott volt.
- Szép lövés!
- Szép tisztogató akció.
Mondta Pcmg miközben szétnézett a lidérc holtesteken.
- Itt lenen az ideje hogy szétlĹ‘jük a maradék hajókat, nem gondolod?
- Nem rossz gondolat. Csak elĹ‘tte át kell verekednem magam ennél a Dos-nál is rosszabb rendszernél.
- Azt mondtad, tudod vezetnie ezt a teknőt!
- Tudom is, csak kissé kijöttem már formából.
Válaszolta Pcmg majd vészesen elkezdte nyomogatni a vezérlĹ‘pult látszólag sima felületét. Nem sokkal ez után megszólaltak a hajó színérái és kegyetlen mód elkezdett rázkódni a hajó.
- Nem gondolod, hogy vissza kéne lĹ‘ni?!
- Jó lenen de nem találom hozzá a megfelelĹ‘ parancsot.
- Az ég szerelmére mi lenne, h nem tudnád irányítani ezt a két lábon járó valamit!
Mondta dühösen Villám majd rávágott a vezérlĹ‘pult ami után szinte rögtön beindultak az hajó ágyú és gĹ‘z erĹ‘vel kezdték el lĹ‘ni az ellenséges 3 hajót amik közül legalább kettĹ‘ Pcmg-é volt és amik közül épp az egyik lĹ‘tte meg az elĹ‘bb Villámék hajóját . Természetesen az ellenséges hajók nem hagyták szó nélkül a dolgot és viszonozták a tüzelést ami most sokkal kevesebb kárt okozott Villámék hajójában mivel a fegyverekkel együtt a hajó pajzsa is aktiválódott.
- Azt ugye tudod, hogy most tuti a saját hajóimat is lövĹ‘m.
- Szerintem az volt az elsĹ‘ dolguk hogy azokat visszafoglalják.
- Ezt miből gondolod?
- Nem is tudom.
Mondta kissé meglepett hangon Villám miközben a vezérélĹ‘ melletti terembe, benézet és néhány Jaffa csont sovány és öreg holtestét megtalálta. Eközben az ellenséges hajók egyike ki engedte a támadó hajóit, amik csak úgy ezrével repültek Villámék felé.
- Gáz van!
- Mikor nincs az?!
- Az ellenséges hajók egyike szabadjára engedett sok ezer kis hajót, amik pont felén tartanak!
- Lődd le őket!
- Nem tudom túl, sokan vannak!
Válaszolta ismét Pcmg amire rá szinte rögtön megint megremegett a hajó mivel a kinti kis hajók elérték Villámék hajóját, és megállás nélkül elkezdték lĹ‘ni, sĹ‘t még néhány egyenesen bele is repült a hajó oldalába.
- Fenébe is csinálj már valamit!
- Próbálkozom de, ez a teknĹ‘ már túlságosan meg van sérülve!
- Próbáld szétlĹ‘ni a valamelyik fĹ‘ hajót, hátha a pajzsaik megadják magukat!
Mondta Villám miközben eszébe jutott egy örült ötlet, ami talán még működhet is. Csak egy baj volt vele hogy olyan információkra támaszkodik, amik lebuktathatják Pcmg elĹ‘tt, hogy hazudott neki. Így elĹ‘ször feltűnés nélkül ki kell szednie Pcmg-bĹ‘l az információt.
- Van valami pajzsszerűsége a városodnak odalent?!
- Van de, mit akarsz vele?!
- Mit enged áthatolni rajt a város rendszere?!
- Azt hiszem csak Ĺs cuccokat, de ez most... Ugye nem arra gondolsz, amire én!
- Ha arra gondolsz, hogy mi lenne, ha a városod pajzsának ható körébe repülnék, és magunkkal vinnénk a többi hajót is akkor igen!
- De ez öngyilkosság amint a város pajzsához hozzá érünk, leáll az össze rendszer a hajón!
- Ez is lenne a lényeg! Ha rá bírjuk venni a többi hajót, hogy kövessen minket a bolygó felszíne felé kis szerencsével föl fognak robbanni, amint fölmondanak a rendszereik!
- És velük együtt mi is!
- Benne van ez is a pakliban!
Mondta kissé bizonytalanul Villám, amin nagyon nyugtalanná tetet Pcmg-t de mivel nem volt jobb ötlete, muszáj volt neki belemennie a dologba.
- Ha meghalunk, és esküszöm, megkereslek a pokolban, és agyon ütlek.
- Ha ettĹ‘l jobban érzed majd magad. De most célozd be az ellenséges hajók hiper hajótĹ‘ művét aztán irány a bolygó felszíne!
Mondta Villám, amire Pcmg megpróbálta bemérni az ellenséges hajókat, amik még mindig folyamosan támadták Ĺ‘ket. Ami külön megnehezítette Pcmg számára az amúgy is macerás célzást, de amikor végre sikerült neki beérni az egyik hajó hajtóműveit rögtön elkezdte azokat lĹ‘ni, aminek következtében az ellenséges hajó rögtön fölrobbant.
- Szép! Nem éppen erre gondoltam de ez se rossz megoldás.
- Két perc és a többit is elintézem így.
Amint ezt kimondta Pcmg a megmaradt két hajó gĹ‘z erĹ‘vel, lekezdte lĹ‘ni az Ĺ‘ hajójukat, aminek a pajzsai kb. fél perc után fel is, mondták a szolgálatot
- Rohadt életbe!
- Bolygó felszín most!
- Ó anyám csak éljem ezt túl tuti, nem fogok többé inni!
Mondta újfent Pcmg majd nagy nehezen a bolygó felszín felé, irányította hajót és a városa felé elindult. A két ellenséges hajó rögtön a nyomukba eredt, aminek Villám félig meddig örült igaz annak már kevésbé, hogy még mindig lĹ‘ttek rájuk.
- Fél perc és elérjük a város pajzsát!
- Nem, azért hogy sürgesselek de nem ártanai kicsit rá taposni a gázra!
- Te akartad!
Válaszolta Pcmg majd érezhetĹ‘en növelte a hajó sebességét, aminek köszönhetĹ‘en már szinte karnyújtásnyira voltak a város pajzsától. Szerencsére az ellenséges hajók még mindig követék Ĺ‘ket, anélkül hogy bármit is sejtetek volna.
- Kapaszkodj!
Szólat Pcmg Villámnak, amikor végre elérték a pajzs ható sugarát és minden egyes műszer azonnal leállt. InnentĹ‘l kezdve a hajó irányítatlanul repült egyenesen a város nyugati fele mellet lévĹ‘ kis faluhoz ahol látszólag néhány lidérc járkált. Alig hogy leállt minden rendszer a hajó elérte a bolygó felszínét, és mint egy meteor fölszántott maga utána földet, és ezzel együtt el is gázolt néhány meglepett lidércet, akik fel sem bírták fogni, mi történik. Ugyan így járt a másik két hajó is csak annyi különbséggel hogy az egyik egy közeli hegyszerűségnek csapódott neki a másik pedig egy fúró egyesen belefúródott a földbe majd néhány másodperccel késĹ‘bb valamiért föl robbant. Villámék hajója kb. 300m a város központjától állt meg a mocsár kellĹ‘s közepén.
- A landolást még gyakorolnod kellene.
- Nem volt ez olyan borzasztó vagy igen?
Kérdezte nevetve Pcmg amire Villám is lekezdett nevetni. Kb. más fél óra múlva ismét a város vezérlĹ‘jében voltam Villámék igaz csupa sárosak voltak, mivel kissé megmártóztak a mocsárban, amikor kimásztak a lidérc hajóból.
- Elméletige minden egyben van még.
- Mi van a maradék lidércekkel?
- Most küldtem ki a Jaffáimat hogy, keressék meg Ĺ‘ket.
- Akkor és megyek is. Majd küldöm a megbeszélt ember erĹ‘t.
- Nem, muszáj menned.
- Dehogy nem. Jaffa!
Szólt Villám a vezérlĹ‘ben dolgozó Jaffának majd mikor odaértek hozzá elindult kifelé a városból a csillagkapu irányába. De mielĹ‘tt elhagyták volna a vezérlĹ‘t Villám, visszafordul az ajtajából és így szólt Pcmg-hez:
- Hogy nevezed egyáltalán azt a teknĹ‘t?!
- Főnixnek!
- Találó
Mondta félig érthetĹ‘en Villám majd intett Pcmg-nek búcsúzás gyanánt majd ismét elindultak a kapu felé. Miközben Villám a Jumpere felé gyalogolt a Földön egy érdekes találkozásbonyolódót le épp. Ugyan is Zsanett épp az elĹ‘bb bukkant föl a Magyar csillagkapu központban az ott lévĹ‘ Ĺs nagytanács elnökének és György tábornok nem kis meglepetésre ugyan is ép egy megbeszélés közepén voltak.
- Javíts, ki ha tévednék de, neked nem a büntetésedet kellene töltened egy bolygón a pegazus galaxisban?
Kérdezte az elnök Zsanettet.
- A FĹ‘nixrĹ‘l jöttem ahol épp egy szellemet, láttam
- Mit keresel te a Főnixen?
- Segítek Danielnek rendbe hozni. De ma jött egy látogatója, aki elméletileg már tíz ezer éve halott, és szeretném megtudni, hogy lehetséges ez.
- KirĹ‘l van szó?
Kérdezte kíváncsian az elnök
- Azt hiszem a Villám néven, ismerik most.
- MI?!
Kérdezte meghökkenve György tábornok és az elnök egyszerre.
3 hét telet el az óta hogy Villám a FĹ‘nixen járt és az óta valahogy megváltozott nála minden. Valahogy már nem bízott barátjában, mint azelĹ‘tt talán, azért mert az agyára ment a lidérc nĹ‘ kínzása de lehet, hogy azért mert mikor Pcmg-vel beszélgetet, nem érezte a szimbiótáját. Akár hogy is Villám azóta minden apró részletre ügyelet nehogy Pcmg rá jöjjön, hogy neki is van egy városa, ami fényévekkel jobb állapotban van, mint az övé. Bár Pcmg mellet, még azaz beszélgetés is piszkálta csĹ‘rét, amit a lidérc hajó cellájában vezetet le ahol elméletileg egyedül volt.
- Lehet hogy Desal csak igazat mondott?
Kérdezette magától Villám miközben a szobájában, nézegette át a város adtabázisát. Bár inkább gyorsan átfutotta az adatokat, anélkül hogy különösebb figyelmet szentelt volna rájuk. Vagyis ezt egészen addig csinálta, amíg az egyik oldalon rá nem talált egy számára érdekes dologra.
- Na nézzenek oda!
Mondta ismét magának Villám majd leszaladt a vezérlĹ‘be. VezérlĹ‘be érve örömmel nyugtázta, hogy mindenki csinált ott valamit leszámítva az Ĺ‘rt álló Jaffákat akik, lassan de biztosan el akartak aludni.
- Jókor jött nagyuram. Épp szólni akartam valakinek, hogy hívja le.
Szólalt meg a tárcsázó mellet ülĹ‘ Jaffa amit, meglátta Villámot.
- Fog rövidre a mondandód!
- Igen is nagyuram. Az elĹ‘bb kaptunk jelzést, hogy a hajó, amit kértet két napon belül megérkezik a galaxisba.
- Annak a hajónak már két hete itt kéne lennie!
- Nos igen nagyuram csak kicsit nagyobb a két galaxis közti távolság, mint hittük.
- Istenem, ha a hülyeség fájna...!
Mondta kissé dühösen Villám miközben tárcsázott egy bolygó címét.
- Szabad kérdeznem hov...
- Eltaláltad hogy nem!
- És hány embert akar magával vinni nagyuram?
- Egyedül megyek!
- De...
- Pofa be és jó figyelj! Amint megérkezik, azaz átkozott hajó kerestek egy lakatlan bolygót hangsúly a lakatlanon, van! Aztán ott leteszitek a hajót és barkácsoltok egy tábort! Ha ezzel megvagytok, elkülditek Pcmg-enk a bolygó címét majd ti vissza, jöttek a városba a hajó legénysége, meg ott mard! De ha valaki akár csak egy szóval is megemlíti a Titánt Pcmg-nek az jobb, ha ott helyben öngyilkos lesz! Világos?!
- Teljes mértékben nagyuram.
- Reméltem is! Majd valamikor jövök!
Mondta Villám majd az idĹ‘közben aktiválódott kapuhoz ment, majd átlépte az esemény horizontot. Amint átért a kapu túloldalára egy már túlságosan is megszokott tájkép fogatta. Vagyis nem teljesen de rettentĹ‘ nagy volt a hasonlóság.
- Több, mint tíz ezer éves faj és arra nincs eszük, hogy "díszletett" váltsanak!
Miközben Villám a bolygó táján mérgelĹ‘dött addig néhány km arrébb épp József ezredesék vándoroltak a kapu felé néhány extra emberrel.
- Daniel azt értem miért jött velünk az Ĺs bige azt is értem miért vannak itt az Amcsik. De azt áruld már el nekem mi a ló f*szt keres itt az a három idióta?!
- Akkor most már húszadszorra! Azért van itta az három fickó mert 1, György tábornok azt mondta hogy velünk kell jönniük. 2, mert újoncok és kell nekik a tapasztalat. 3, Mert Villám városából jöttek, és aki onnan jön automatikusan különleges bánásmódba, részesül.
- Adok én nekik különleges bánásmódot mindjárt!
Mondta Józsi majd a Zatjéhez nyúlt és nagyon megfontolta, hogy ne lĹ‘jön-e bele fejenként négyet az újonc három fickóba ugyan is kegyetlenül kezdtek az agyára menni, ami nem is volt csoda.
- Még mindig nem értem hogy működne ez az ízzé. Az odáig oké hogy megnyomom ezt a pöcköt, amitĹ‘l kinyílik majd mikor lĹ‘ni, kell vele ezt a gombot, kell megnyomnom, ami beindít egy bonyolult folyamatot, aminek a végén egy sugarat lĹ‘ ki a fegyver. Ami az áldozatra mért lövéstĹ‘l függĹ‘en kábít, megöl, vagy eltüntet valakit. De ezen kívül hogyan működik??
Kérdezte az egyik Újonc Szilvit, akinek az arcáról ordított az öngyilkosság utána vágy.
- Most mondta el, hogyan működik.
- De nem értem pontosan kérem, magyarázza el még egyszer.
- De már négyszer lemondtam.
- De kérem...
- Ezredes!!
- Kitartás Szilvi vegyen példát TibirĹ‘l!
Szólt Józsi sajnálkozó hangon Szilvihez miközben Tibi lassan 2 órája csöndbe hallgatta egy másik újonc dumáját, aki ráadásul úgy bűzlik mintha életében nem fürdött volna.
-... aztán körbe vett 120 nem is 450 Jaffa. Mind rám szegezték a botfegyvereiket és épp tüzelni akartak rám. Én meg erre elĹ‘kaptam az 302-et és egy csapással lelĹ‘ttem mindet. Aztán végeztem a világító szemű fĹ‘nökükkel, aki még mielĹ‘tt meghalt könyörgött, hogy kímélje meg az életét. Valami kincset is kart adni de én csak a pofájába nevettem és kinyírtam. Nem rossz teljesítmény mi nagyfiú.
- RettentĹ‘ szórakoztató történet volt
Mondta Tibi a maga morogva hangján de, ha Józsi nem ismerte volna Jobban Tibit azt hitte volna hogy ugyan úgy érez mint Szilvi aki idĹ‘közben már hetedszerre magyarázta el a Zat működését.
- Nem hiszel nekem nagyfiú? Vannak sebeim is, megmutassam?
- Tudtommal maga újonc és ez az elsĹ‘ bevetése és információm szerint a 302-es egy támadó repül amint a Prometheus nevű földi hajón, használnak. Ráadásul úgy kezdte a történetét, hogy egy karcolás nélkül úszta meg a támadást.
- Ĺőő.... hát 302-es mondtam volna úgy értettem...
- Javaslom az út hátra levĹ‘ részében, maradjon csöndbe és az elsĹ‘ adandó alkalommal, ismerkedjen meg a szappan nevű földi találmánnyal.
Mondta ismét komoran Tibi, majd ott hagyta az újoncot, akinek az arcán látszott, hogy nem tetszik a dolog
- Meg is érdemled te nagyon sötét!
- Téged meg ki kérdezed?
- Ajánlom, vegyél vissza az arcodból, mert még egy szó és átvágom torkodat. Tudod a gettóból, jöttem.
Fenyegette meg a harmadik újonc a társát majd Ĺ‘ is magára hagyta és egyenesen József ezredeshez ment majd így folytatta:
- Te Jocó...!
- Megmondtam, hogy nem hívhat Jocónak.
- Ugyan már ne játszd itt a kemény gyereket Joci.
- Mit akar?
Kérdezte fogcsikorgatva Józsi miközben próbálta visszafogni magát, nehogy véletlen lelĹ‘je a fickót.
- Csak azt akartam megkérdezni, hogy meddig akarunk még gyalogolni. Ugyan is már nem érzem a lábaimat.
- Nem csak a lábait nem fogja érezni ha nem takarodik hátra a barom társaihoz.
- Látom ballábbal keltél föl Joci.
- Magának még mindig József ezredes és adattam egy parancsot!!!
- Jól van, na... hülye idegbeteg gyökér.
Mondta alig érthetĹ‘en az újonc miközben visszament a többi táráshoz.
- Meg egy szó tĹ‘lük és esküszöm, megölöm Ĺ‘ket!
- Mély levegĹ‘ és próbálj meg elszámolni tízig Józsi.
Próbálta nyugtatni Daniel az ezredes, aki a többiekhez képes elég jól tűrte a három újoncot. Bár ez lehet azért volt, mert az idejének a nagy részét az Amcsikkal töltötte azokhoz meg nem mertek szólni az újoncok valószínűleg, azért mert Zsanett is velük volt állandóan, aki az óta nem szólt egy szót hogy elhagyták a Földet .
- Beszélek az Amcsikkal.
- Ne menjek én inkább?
- Ne.
Válaszolta szigorúan Jószi majd kicsit lemaradt DanieltĹ‘l és bevárta az Amcsikat így szólt a vezetĹ‘jükhöz.
- Shep meddig karunk még járkálni?
- Fogalmam sincs Józsi. Rodney meddig karunk még járkálni?!
- Amíg meg nem találjuk azt az Ĺs templomot.
- Tudja, egyáltalán hol van az a templom doki?
- Pofa be Ford!
Intette le McKay a hadnagyot majd elĹ‘vett egy energia szintmérĹ‘t, és azt kezdte el bütykölni.
- Halottad még egy jó darabig. Mert miért kérdezd?
- Csak tudni akartam mikor lesz lehetĹ‘ségem megölni végre azokat az idióta újoncokat.
- Ugyan már ne légy ilyen kemény velük. Te is voltál kezdĹ‘.
Mondta nevetve Sheppard majd vállon, veregette Józsit. Józsi épp mondani akart valamit, amikor valami zaj hallatszott egy közeli bokorból.
- Szilvi menjen balról Tibi meg jobbról. Maguk hárman pedig fedezékbe.
Adta ki a parancsait Józsi miközben a furcsa hang egyre hangosabb lett.
- Velem mi lesz?
- Kibiztosít, célozz és lĹ‘, amikor mondom.
Mondta Sheppard McKay-nek aki úgy fogta meg a fegyvert mintha csak az lett volna ráírva hogy rádió aktív hulladék.
- Daniel menj és segíts neki.
- Hé Joci mi mit csináljunk itt?
- Lapítotok, mint az állat és kussba maradtok végre.
Amint ezt kimondta Józsi valaki hírtelen, elkezdte lĹ‘ni Ĺ‘ket. Legnagyobb bal szerencséjükre nem tudták meghatározni pontosan honnan jönnek a lövések, mivel nagyon úgy tűnt, hogy egyszerre négy irányból tüzelnek rájuk. A lövések hangját Villám is meghallotta, és sajnálattal kellet tapasztalnia, hogy egyenesen a lövések felé tartott eredetileg is.
- Csodálkoztam is volna!
Mondta majd elkezdett futni a lövĹ‘sek felé, de közben próbált fedezékben maradni.
- Azt hiszem eltaláltam egyet!
Ordította McKay amire vagy 20 lövés irányult felé.
- Most a Balaton partján ülhetnék és egész hétvégén nézhetnem a spinék hátsóját, de nem nekem, muszáj volt elválnom ezt a melót is! De csak kerüljön a kezeim közé Tábla!
Mondta Józsi miközben gĹ‘z erĹ‘vel, lĹ‘tte a fák közét, mivel úgy hitte, onnan jönnek a lövések.
- Feküdj!!
Ordította Frod majd eldobott egy gránátot, ami azon kívül hogy 3 tonna földet csapott a csapat arcába nem túl sok mindenen javított
- ErrĹ‘l még tárgyalunk Ford!
Mondta Sheppard miközben a tekintetével próbálta megkeresni Zsanettet
- Shep kéne egy kis lĹ‘szer!
- Nekem sincs már!
- Rohadt jó akkor marad a barbár módszer! Tibi háromra!
- Értetem.
Válaszolta Tibi majd eldobta a már használhatatlan fegyverét és elĹ‘vette a Zatjét majd várta Józsi jelét. De mindenki legnagyobb meglepetésre, erre már nem került sor ugyan is épp mikor Józsi szólni kart Tibinek néhány fájdalmas ordítás és robbanás kíséretében abba maradtak a lövések.
- Mi a fészkes....?! Végül is mindegy. Újoncok!
- Nem mi voltunk!
Mondta kórusba a három fickó Józsinak majd gyorsan elbújtak a fedezékükbĹ‘l, és közbe próbálták megjátszani a kemény legényt.
- Mennyi lőszerűk maradt?
- Egy pár.
Válaszolta az egyik majd levette a hátról a táskáját és kivet belĹ‘le vagy 30 telei tárat. Erre Józsi feje rettentĹ‘ vörös lett a dühtĹ‘l és inkább levitte a táskát lĹ‘szerestĹ‘l, mindenestĹ‘l és szétosztotta a többiek közt mielĹ‘tt még neki esett volna az újoncoknak. Épp hogy végzett az osztogatással ismét furcsa hangok kezdtek hallatszani az egyik bokor mögül, amire mindenki reflexszerűen megcélozta a bokrot a fegyvereikkel. Kivéve az újoncokat, aki a másodperc tört része alatt bújtak vissza a fedezékükbe. A hang egyre csak közeledet és mindenki feszülten várta, hogy ki jön most feléjük. Alig fél perc múlva már kint is volt az illetĹ‘ fél lába a bokorból, amire szinte mindenki gondolkozás nélkül elkezdte lĹ‘ni a bokrot vagy legalább is a környékét.
- Te ezeket direkt küldöd a nyakamra mi?!
Szólalt meg végül Villám az ég felé nézve miután Józsiék abba hagyták a lövéseket és végre elĹ‘bírt bújni a bokorból és meglátta Ĺ‘ket. Persze Józsiék is ugyan ennyire meg voltak lepve, hogy itt találják Villámot. FĹ‘leg Sheppard és csapata hisz Ĺ‘k még élĹ‘ben sose látták Villámot, mivel amikor Ĺ‘ pusztított a Földön Sheppard-ék épp ebben a galaxisban védték Atlantist a lidércek elĹ‘l.
- Te rosszabb, vagy mint egy bumeráng!
Mondta vigyorogva Józsi, hisz gyakorlatilag most fejezték be a küldetésüknek az egyik részét.
- Menj a pokolba te piás állat!
- Leszokóban vagyok.
- Látom szert, tettél néhány új barátra. Gondolom Ĺ‘k is olyan elme roggyantak, mint te!
Mondta Villám majd szétnézett Sheppard csapatán majd megakadt a szeme Zsanetten, aki szintén Ĺ‘ bámulta még mindig olyan tekintettel mintha szellemet látna.
- Beszélgetnék még tovább is de, van még egy rakat feladatunk mára. Szóval, he lennél szíves elĹ‘re nyújtani a kezed, hogy meg bilincselhessünk.
- Te se tanulsz a hibáidból mi?!
- Lennél szíves ezek mellé még befogni a pofádat. Újoncok!!
Szólt Józsi a három fickónak, akik ismét elĹ‘bújtak a rejtekhelyükrĹ‘l, majd amikor meglátták Villámot tátva maradt a szájuk, ami kb. Villám reakciója is volt.
- Hogy az a....!
- Ennyit, arról hogy a Jaffáim kinyírtak mindenkit anno!
- ALJAS TETŰ LÁDA!!
Ordított, azaz újonc, amelyik tegezte Józsit majd elvett egy pisztolyt és Villám felé lĹ‘tt vele. Villám persze ezt nem hagyhatta így gyorsan ellĹ‘tt két energia gömböt. Az egyiket pont eltalálták a golyók a másik, viszont egyenesen az újonc vállát találta el, aki a fájdalomtól szinte azonnal összeesett. Ezek után Józsi rögtön ráuszította Tibit Villámra Szilvit, pedig a sebesült újoncra Ĺ‘ maga meg gyorsan elvette a maradék újoncoktól a fegyvert, mivel látszott rajtuk Ĺ‘k is meg akarják próbálni a szerencséjüket. Eközben Sheppard-ék csak álltak bambán és figyelték az eseményeket.
- Mit képzelnek mi a lószart, csinálnak?!!! Megunták az életüket vagy mi?!!!!
- Ez az állat ölte meg a szemünk láttára társaink nagy részét!
- Ugyan úgy, mint másik jó néhány embernek!!!
- Ez most más!
Mondta Villám miközben Tibi, lefogta.
- MirĹ‘l beszélsz?!
- Ezredes sürgĹ‘sen orvosihoz kell vinni az újoncot más, különben nem éli túl.
- Carson tuti tud rajta segíteni!
Szólalt meg hírtelen McKay.
- Beckett a Földön van!
- Hagy, öljem meg!
Hallatszott a sebesült újonc fájdalommal teli hangja
- Na jó Vihar mi a fészkes fene folyik itt?!
- Az a három idióta osztálytársaim voltak még mikor játszottam a "jó munkás embert"!
- DANIEL!!
- Nem tudtam róla! György tábornok csak annyit mondott nekem hogy abból a városból jöttek ahonnan Villám, elindította a támadásait.
- Ez nem jó! Ez nagyon nem jó!
Szólalt meg idegesen McKay az életjel detektorral a kezében.
- Mi van McKay?
- Egy nagy sereg életjelet érzékelek, amik pont felénk tartanak!
- Józsi itt lenne az ideje angolosan lelépni!
- Szilvi mozdítható az újonc!
Kérdezte az ezredes Szilvit, aki megrázta a fejét majd letakarta a kabátjával a fickó arcát.
- Rohadt életbe!
Amint ezt kimondta Józsi ismét elékezdték Ĺ‘ket lĹ‘ni ezúttal a másik irányból a ami a másik két újonc végzetét jelenetet. Ugyan is idejük sem volt felfogni, hogy lĹ‘nek rájuk máris egy rakat golyó volta testükben, amiknek köszönhetĹ‘en természeten pillanatok alatt holtan estek össze.
- FUTÁS!
Ordította Sheppard majd maga után ráncigált a meghökkent McKayt és Józsikkal, együtt elkezdtek futni, mint az örült. Józsi persze mind végig Villám háta mögött volt és csak az alkalomra várt hogy lelĹ‘hesse. Hosszas futkározás után végül sikerült nekik végre lerázni az üldözĹ‘iket. Persze most már fogalmuk sem volt hol vonnak.
- Na most nagyon gyorsan visszahívod azokat az átkozott Jaffáidat vagy esküszöm itt helyben, megöllek!!
- Te tényleg hülye vagy! Azt hiszed a Jaffáim ilyen primitív fegyvereket, használnának?!
- Akkor kik öltek meg az elĹ‘bb két katonát?!
- A Genii!
- Micsoda!
Mondat meglepĹ‘dve Sheppard majd odament Józsihoz és így szólt:
- Ha az igazat mondja akkor nagyon nagy gáz, van, higgy nekem. Ha itt vannak a Genii katonák akkor Kolya sincs messze.
- Kolya a Genii új vezetĹ‘je szóval nehezen hiszem!
Mondta Villám Sheppard nem kis meglepetésére.
- Ha nem a te embereid lĹ‘nek ránk akkor te mi a lószart, keresel itt?!
- Semmi közöd hozzá!
Válaszolta makacsul Villám, amire Józsi ép be akart neki húzni egyet, amikor Zsanett felsikított és ugyan úgy, mint a FĹ‘nixen eltűnt.
- Mit csináltál vele?!
- Semmit!
- Ne hazudj nekem!!
- Józsi nyugalom!
Fogta vissza Daniel az ezredest, aki épp elĹ‘ akarta venni a pisztolyát.
- Ford nézzen szét óvatosan, nehogy újra ránk találjanak.
- Már itt sem vagyok uram.
- McKay maga meg....
- Azt hiszem meg van!
- Mi van meg?
Kérdezte érdeklĹ‘dve Sheppard miközben látta, hogy McKay arcán egyre inkább egy gyĹ‘zedelmi mosoly kezd kialakulni
- A templom.
- Én nem látok itt templomot?
- Mert a bejáratánál állunk
- Mi van?
- Hát nem érti a templom a föld alatt, van.
- Gratulálok Einstein!
- Nem kérdezett senki!
Mondta szigorúan Józsi Villámnak majd McKay felé fordult és így szólt:
- Tíz ezer eurós kérdés: Be tud minket juttatni?
- Gondolom, ha meg tudom állapítani, hol van az ajtó kinyitó mechanizmusa, és helyre bírom hozni a rendszerét.
- Egyszerű igen is megtette volna. Álljon neki.
- Itt lenen az ideje uram hogy távbáb menjünk
Jelentette Ford miután sietĹ‘sen visszaért.
- Mennyi emberrĹ‘l van szó?
- Egy egész seregnyi emberrĹ‘l uram. Úgy néz ki valamit, nagyon kereshetnek, és mi útban vagyunk.
- Vagy valakit.
Nézett furcsán Sheppard és Józsi Villámra, aki igaz nem volt hajlandó bevallani de ugyan erre gondolt.
- Megvan!
- Bebír minket juttatni?!
- Be de csak egyszerre lehet mindenkit bejutatni.
- Tibi hozd, ide azt az állatott.
Szólt Józsi Tibinek, aki oda vitte Villámot McKay mellét, akinek látszólag nem nagyon tetszett a dolog de kivételesen nem szól egy szót sem. Miután mindenki egy helyen volt McKay megnyomott néhány gombot a földön, amit az elĹ‘bb bányászott ki a piszokból és rá néhány másodpercre el is tűnt mindenki. Nem sokkal késĹ‘bb a Genii sereg pont ott masírozott végig ahol Józsiék az elĹ‘bb voltak.
- Szép munka Doki.
- Egy kis világítás se ártana
- Attól tartok csoda lesz az is, ha kibírunk innen majd jutni. Úgy tűnik a bejutással, elfogyasztottuk az össze megmaradt energiáját a templomnak.
- Ez hiányzott már csak!
Mondta mérgesen Józsi majd zseblámpát gyújtott és jobb ötlet híján elindult a csapattal sötét folyosón.
Az ezredesék lassan két órája sétáltak a templom sötét és relatíve szűk folyosóin, amit kezdett mindenki rettentĹ‘en unni. FĹ‘leg Villám, akit az óta bámult McKay amióta csak leértek a templomba.
- Most azon kívül, hogy nem látott még fehér embert mi a francért bámul?!
Kérdezte kissé ingerülten Villám McKayt aki annyira meglepĹ‘dĹ‘t, hogy hírtelen felsikítót, amire mindenki ránézett.
- Ne hülyüljön ott hátul McKay! Inkább kezdjen el gondolkozni azon, hogyan fog minket kiszedni ebbĹ‘l, templomból!
Szólt oda szintén idegesen Józsi McKay-nek majd egy gyilkos tekintettel ránézett Villámra és ismét elindultak.
- Maguknak Goa´uldoknak nem mély mutált hangon és villogó szemmel kéne beszélniük?
Szólalt meg McKay néhány perc múlva Villám legnagyobb bánatára.
- A mutált hang megfájdította, a hangszálaimat a villogó szem meg rontotta a látásomat!
- Ez vicc próbált lenni?
- Jaj de jó rájött! Nobel díjat még nem kér ezért?!
- Hát az igazság, az hogy már rég megérdemeltem volna csak mivel...
- Fogja már be a száját McKay!
Szólt ismét hátra Józsi még mindig ingerülten. Látszott rajta hogy hiába voltak rettentĹ‘ idegesítĹ‘ek az újoncok még is rettentĹ‘ mód a lelkére vette a halálukat. Mondjuk mindent meg tette, azért hogy ezt senki se vegye észre még is mindenki tudta, hogy ez emészti legbelül.
- Nem kéne megállnunk, pihenni egy kicsit Józsi?
- Minek? Tán nem bírod kiképzést Tibi?
Kérdezte vissza tĹ‘le szokatlan komorsággal Józsi, amire Tibi épp válaszolni akart, amikor valami kattanás hangja ütötte meg a csapat fülét.
- Nem tetszik nekem ez a hang!
- Mondja valaki, kérem hogy csak rágyújtott!
Mondta lányos hangon McKay amikor lassan de, érezhetĹ‘en elkezdtek mozogni a falak.
- FUTÁS!
Ordította Józsi majd mindenki elkezdett futni igaz 90%-ig biztosak voltak benne hogy nem jutnak majd ki élve ebbĹ‘l a helyzetbĹ‘l. Falak egyre csak közeledet feléjük a csapat meg csak egyre gyorsabban futott. Már szinte alig volt helyük a futásra, amikor hírtelen egy kis terembe érkeztek, ami biztonságosnak tűnt.
- Mindenki meg van?!
Kérdezte lihegve Józsi majd körbe nézte a csapatott
- Hol van McKay
Kérdezet Sheppard amikor hírtelen McKay háti táskája landolt a lába elĹ‘tt, amit férfi sikító hangja követet. Ugyan is Ĺ‘ még mindig az összezáródó falak közt futott igaz alig volt már neki 10 métere a kijáratig.
- SZEDJA A LÁBÁT DOKI HA NEM AKAR HALOTT ZSENI LENNI!!
Próbálta buzdítani Frod McKayt ami nem úgy jött össze, mint szánta. Már alig volt 5m métere a teremig, amikor Józsi és Sheppardaz összezáródó falhoz rohant majd amint alkalmuk nyílt rá behúzták McKayt a terembe. Igaz ez elégé szorosra sikeredet, mert fél másodperccel késĹ‘bb ott maradt volna McKay lába az összezáródott falak közt.
- Ha hazaértünk két hónapig ki nem mozdulsz a kondiból Rodney!
Mondta idegesen Sheppard majd fölkelt a földrĹ‘l és Józsival együtt elkezdett körül nézni a terembe. McKay is megpróbált vele együtt fölkelni a földrĹ‘l de valamiért nem bírt.
- Mi a... Ó már csak ez hiányzott... Valaki segítene?
- Mi van már megint McKay?
- Beragadt a kabátom a falak közé és most nem bírok fel állni.
- Gondolt már arra hogy kibújik a kabátból?
- Ó persze hogy nekem miért nem jutott ez eszembe... persze hogy próbáltam már!
- Ford segítsen neki.
Mondta Sheppard majd Ford elĹ‘kapott egy kést oda sétált McKayhez. Eközben Daniel a terem egyik falán lévĹ‘ írósokat próbálta megfejteni.
- Mi jót olvasol?
Kérdezte Józsi Daniel miután szomorúan tapasztalata, hogy Villám is túlélte ezt a kis kalandot.
- Elég érdekes dolgot hogy Ĺ‘szinte legyek.
- És elárulod, hogy mirĹ‘l van, szó vagy megtartod magadnak?
- Ja igen sorry. Az írások szerint a templom tele van pakolva csapdákkal kivéve a négy, temet, amik közvetlen bejáratként szolgálnak templom közepébe ahol valami nagyon fontos, van, csak sajnos nem tudom lefordítani mi.
- Remek szóval nem hiába jöttünk ide. Szóval hogy jutunk be?
- Ez az, amit nem tudok. Az írás szerint a választ csak azok tudják akik méltóak rá de, nem tudom, mire céloz ezzel.
- Shepp gyere csak ide!
Szólt Józsi Sheppard aki rögtön oda sétált hozzá majd így szólt:
- Mi a helyzet?
- Ha jól tudom benned elég aktív ez a lökött Ĺsigén.
- Igen mert?
- Húz csak végig itt a kezed.
Mutatott rá Józsi a falon lévĹ‘ írásra, amit Sheppard nem igazán értette de, megtette, amire kérte Ĺ‘t Józsi de semmi sem történt.
- Fenébe pedig biztos voltam benne hogy működni fog.
- Aha fogalmam sincs, mirĹ‘l beszélsz de biztos.
- Óvatosan Ford majdnem a karomba vágott!
- Ha nem mozogna állandóan talán könnyebben, menne a dolog.
- Ha megbocsátotok, megyek rendet, tetszik az ovisok közt. MCKAY!
Mondta Sheppard majd odament McKayekhez egy kicsit rendet rakni Közben Józsi és Daniel próbálták megfejteni a falon lévĹ‘ feliratot. Sajnos nem túl sok sikerrel, mert félóra elteltével még mindig a falat bújták. Ekkor elégelte meg a várakozást Villám, aki eddig csöndesen ült a terem egyik sarkában farkas szemet nézve Tibivel. Mikro látta hogy Józsiék semmire sem jutna egyszerűen felállt és közepes nagyságú energia gömbbel egy ember nagyságú lyukat lĹ‘tt a falba az ott lévĹ‘k nem kis meglepetésére.
- Te meg buggyantál vagy mi az Isten?!!
Kérdezet Józsi idegesen, de válasz helyet csak ráfintorgott Villám és elindult a falon lévĹ‘ lyukhoz de Józsi visszahúzta magához és így szólt:
- Még egy ilyen húzás és lelĹ‘lek!
- Mindig ezt ígéred!
Válaszolta Villám majd Danielék után bemászott Ĺ‘ is a lyuk által megnyitott hatalmas terembe. Ami kísértetiesen hasonlított az Antarktiszi Ĺs Outpostra annyi különbséggel, hogy itt az Outpost szék mögött 3 embermagasságú kĹ‘tábla állt, amikre szintén volt valami írva.
- LenyűgözĹ‘.
Mondta Daniel majd egyenesen a kĹ‘táblák felé indult.
- Shep ha jól tudom a te specialitásod az a szék ott.
- Megyek is. McKay maga velem jön.
- Tibi és Szilvi ti vigyátok, erre az idiótára én meg vigyázok Danielenek nehogy szívrohamot, kapjon.
- Én mit csináljak uram?
Kérdezet Ford, amin kisé meglepĹ‘dött Józsi.
- Ĺőő.... Segítsen Tibinek.
- Érettem uram.
Válaszolta Ford majd csatlakozott Tibiékhez. Közebben Daniel már lázasan fordított a kĹ‘tábla feliratait miközben Sheppard sikeresen aktiválta a terem világítását és még néhány rendszert, ami Mckay nem tetszését fejezte ki:
- Ez az egész rendszer egy nagy rakás... minden össze vissza van. Valószínűleg a robbanás miatt!
- Valami baja van a bejutással Zsenikém?!
Kérdzet Villám miközben megpróbálta körbe járni a termet, amire McKay ilyet hangon gyorsan így válaszolt:
- Semmi nagyon is jó ötlet volt ez.
- Én is így gondoltam!
- Te csak fogba Vihar!
Mondta Józsi Villámnak majd Danielhez fordult, aki olyan arcot vágott mintha csak most nyerte volna meg a lottót.
- Mi van Daniel?
- Azt hiszem rátaláltam a legendák városára.
- MI?!
Kiáltott föl mindenki kórusba és rohant oda Danielhez még Villám is meglepĹ‘dve próbált a kĹ‘táblához odajutni.
- Mikoron elhagytuk fertĹ‘zött otthonunkat magunk mögött, hagytuk legnagyobb kincsünket, melyet elrejtetünk a világ és ellenségeink elĹ‘l egy olyan helyre, amelyre mely egykoron fajunk központja volt.
- Szép fordítás Daniel de most magyarul, ha lehetne
- Az írás szerint a város a galaxisunkban van ráadásul egy olyan helyen, ami az Ĺsök központja volt mielĹ‘tt elmentek volna onnan.
- A Föld?
Kérdezet kételkedve Ford, amire csak Daniel bólintott egyet
- Ha ez igaz akkor ez tudják mit jelent?
- Nem de mindjárt úgy is elmondja McKay
Mondta kissé flegmán Sheppard
- Azt hogy, nemhogy létezik ez a város, hanem a Földön van, ami nem jelent semmi jót nekünk.
- Íme az emberi arrogancia és hiúság csúcsa! Még is mit hit hogy egy több mint 10 ezre éves faj csak úgy kitalál egy ilyet heccbĹ‘l?!
Mondta majd hogy nem nevetve Villám ami nagyon nem tetszett Józsinak és intett Tibinek hogy vigye innen nagyon gyorsan majd így szólt:
- Ha igaz, ami ide van írva é a Földön, van ez a város akkor mi a legrosszabb, ami ránk várhat?
- Leszámítva a bolygó lakosságának elpusztítása?
- Rodney szerintem itt az ideje, hogy befogd a szádat.
- Én csak realista próbálok lenni mivel....
- Vagy csöndbe maratsz, vagy megismerkedsz citrom tizedessel
Mondta ismét Sheppard majd elĹ‘kapott egy citromot a kabátjából és megengedte McKay óra elĹ‘tt, ami látszólag nagyon nem tetszett a férfinak.
- Azt hittem ez utal nem hozott magával.
- Vagy csöndbe maradsz vagy kénytelen lesz a tizedes akció lépni.
Miközben Sheppard próbálta McKayt csöndre bírni Tibi a terem egy távoli sarkába vitte Villámot, majd magára hagyta. Ez persze nem tetszet Villámnak, de annak legalább örült, hogy végre ismét egyedül hetet. Bár mondjuk, nagyon nem tetszet neki, ahogy ez az egész legendák város dolog alakul. FĹ‘leg ha igaz, hogyha Földön van a város, bár egyel több ok, szólna amellett, hogy visszafoglalja a bolygót végre.
- Eszméletlen hülye vagy!
Szólalt meg ismét Villám fejében a mostanra már túlságosan jól ismert hang.
- Több esélyed volt, arra hogy megöld ezeket, a Földieket, mint bárki másnak de te mindig életébe hagytad Ĺ‘ket! Ez is azt bizonyítja, hogy nem vagy méltó a Goa´uld névhez túl sok benned a gyenge emberi érzelem!
- Na ide figyelj te nyavalyás kis patkány, nem tudom ki küldött de, ajánlom sürgĹ‘sen takarodj ki a fejembĹ‘l!
Mondta suttogva de, érezhetĹ‘en ingerülten Villám majd mikro látta hogy Ford Ĺ‘ figyel a fal felé fordult ahol egy tükörszerűség volt. Igaz elég furcsa tükör volt mivel a terem és Villám tükör képe helyett egy romos épület képét tükrözte.
- Mi a jó...
Mondta Villám és épp hozzá akart nyúlni a tükörhöz, amikor egy szakadt és piszkos ruhás férfi lépet be a képbe, aki elégé meglepet arcot vágott, mintha csak látta volna Villámot. Persze ez kölcsönös volt mivel Villám sem éppen erre számított. A fickó, mint már említett elégé szakadt ruhában volt de ennek ellenére fel lehet ismerni, hogy a ruhája Földi volt. Furcsa mód volt egy csillagkapu mintázat a ruhája oldalára mire az volt rá írva, hogy SGT. Volt egy névcímke szerűség is alatta de természetesen semmit sem lehetet leolvasni róla a tábornok feliraton kívül. Egy idegig a fickó szinte ugyan úgy mozgott, mint Villám de egy idĹ‘ után kegyetlenül elkezdett kapálózni és mutogatni mintha csak mondani akart volna valamit, de sajnos Villám egyetlen egy hangot sem halott.
- Te meg mi az istent csinálsz?!
Kérdezte fegyvert szegezve Villámra Józsi majd ránézett a tükörre és Ĺ‘ is meglepĹ‘dött.
- Ki ez?!
- Nem tudom!
- Na ne szórakozz velem Vihar, mert kurvára bögyömbe vagy most!
Mondta ismét nyomatékosan Józsi, majd kibiztosította fegyverét.
- A kemény gyereket akarod játszani, és le akarsz lĹ‘ni? Na gyerünk!! És ne mond, hogy parancsod van arra hogy élve vigyél be! Az egészéleted egy hatalmas parancsmegtagadás szóval mi gátol, meg hogy meg tedd?!!
- Fog be a pofád!
- Vagy lelĹ‘sz most és imádkozol, hogy beledögöljek, vagy elengedsz de, akkor garantálom, hogy egyikĹ‘tök sem fogod megélni a holnapot!! NA GYERÜNK, HÚZD MEG A RAVASZT!
Ordította Villám, amire Józsi hírtelen meghúzta a ravaszt, és szépen vállon lĹ‘tte Villámot, aki a földre eset ettĹ‘l. A teremben hírtelen döbbent csönd lett és a tükörben látható fickó is látszólag le volt döbbenve. Józsi nagyon fel sem fogta mit csinált csak erĹ‘teljesen próbálta a levegĹ‘t szedni. Amikor Sheppard épp oda akart menni Józsihoz Villám hírtelen felkelt. Ezen mindenki nagyon megdöbbent fĹ‘leg hogy a lĹ‘tt sebnek már semmi nyom nem volt. Bár ez csak mellékes dolog volt mivel Villám szemei úgy néztek most ki, mint átalakult formájában, ami mindenkit nagyon megrémisztett.
- Mi csinált vele?!
Kérdezte ismét lányos hangon McKay Józsit, amikor Villám egy közepes energia gömböt alkotott és egyenesen a tükörhöz lĹ‘tte, ami átment raja, mint forró kés a vajon és a tükörben lévĹ‘ fickó hát mögött elintézet lidércet majd Villám elindult Józsiké felé. Erre Szilvi Tibi Sheppard Ford és még Daniel is elkezdték lĹ‘ni Villámot miközben Józsi még mindig nem fogta föl történik vele. De sajnos a támadás sikertelen volt mivel az összes golyó alig 2m megállt Villám ellĹ‘t majd visszafordult a csapat felé.
- Feküdj!
Ordította Sheppard de már túl késĹ‘ volt a golyók már egyenesen feléjük tartott. De sajnos Sheppard Daniel és Ford lábát még így is eltalálta egy-egy golyó igaza a többiek sértetlenül megúszták.
- Ha még egyszer akár egy Földi katonát is meglátok ebben a galaxisban, garantálom, hogy a Föld lesz a következĹ‘ célpont a hódító listámon!
Mondta Villám Józsinak egy nagyon fura mutált hangon, aminek hallatán a többiek azt hihették, hogy Villám nem önmaga, majd nagy erĹ‘vel a legközebbi falnak vágta. Ezek után Alkotott vagy 3-4 energia gömböt és szétlĹ‘tt, mint a templomba kezdve az Outpost székkel és utána lĹ‘tt magának egy kifelé vezetĹ‘ utat. Amint kiért szinte az össze a bolygón lévĹ‘ Genii katona körbe vette, akiket egy nagy energia gömbbel egyszerűen eltézet majd tovább ált a csillagkapuhoz. Útközben mindent szétlĹ‘tt , ami csak útjába keveredet így a bolygó felszíne lassan úgy nézet ki mint a Földi hol felszíne. Amint látó távolságba került a kapu ismét tűzet nyitott Villámra vagy 10 Genii katona. De a golyók ezúttal is megálltak Villám elĹ‘tt és sokkal, nagyobb erĹ‘vel visszarepültek a katonákhoz, akiknek esélyük sem volt a túlélésre. A kapuhoz érve Villám tárcsázta a Titánt majd mielĹ‘tt átment volna a kapun vagy száz energia gömböt szerte, eresztet minden különösebb ok nélkül. Visszaérve a Titánra Villám szemei már visszavették a normális alakjukat és Villám ismét önmagának látszott igaz fogalma sem volt, hogyan került vissza a városba.
- Nagyuram milyen jó hogy visszatért. Épp most végeztünk a kiadott feladatokkal és...
- Pofa be!
Fojtott a Jaffába a szót Villám és hulla fáradtan elindult a szobájához és közben próbált rájönni hogyan is jutott haza.
Két órával késĹ‘bb egy Asgard hajó érkezet meg az Ĺs templom bolygólyához. Fedélzetén Thorral és egy bizonyos Steven Caldwell ezredessel.
- Biztos hogy jó helyen járunk.
Kérdezte a férfi kételkedve Thort
- Természetesen. Bár igaz hogy a szenzorok adatai szerint tele van robbanási kráterekkel a bolygó felszíne.
- Életjelek?
- Hét gyenge élet jelent fogok.
- Fel tudja Ĺ‘ket teleportálni?
Kérdezet a férfi de, válaszként Thor a fedélzetre teleportálta a Józsiékat akik, úgy néztek ki, mintha most éltek volna túl egy nagyszabás háborút.
- Caldwell ezredes?
Kérdezet Sheppard miközben próbálta a rendesen elkötni a lábán a lĹ‘tt sebet, mivel hogy Ĺ‘ volt az egyetlen, aki eszméleténél volt .
- Mi történt oda lent ezrede hol vannak az újoncok és az Ĺs nĹ‘?
- A nĹ‘ elment vagy legalább is azt hiszem az újoncok meg meghaltak.
- Ezek szerint rájöttek, hogy a replikatoknak kémkedtek?
- Mi?
Kérdezte Sheppard de, rögtön azután fel ette a kérdést elájult.
- Hol van a hajó orvosi részlege?
- Nem szükséges elvinne Ĺ‘ket oda.
Mondta egyhangúan Thor és hét élet fenntartó kapszulát teleportált a vezérlĹ‘dbe majd miközben Caldwell be, lette a sebsülteket a haj elindult visszafelé a Földre
Két hét telet el Villám Ĺs templomos kalandja óta és még mindig fogalmas sem volt arról mi történt vele. Csak arra emlékszik, hogy felszólította Józsit, hogy lĹ‘je de, hogy azután mi történt egyszerűen nem tud rájönni. Bár egyelĹ‘re ez volt a legkisebb gondja. Ugyan is még mindig nem bírt kiszedni semmit abból az átkozott lidércbĹ‘l és megfelelĹ‘ információk nélkül nagyon tudja elpusztítani Ĺ‘ket. Pedig mostanra biztos volt benne Villám hogy meg fog törni. Aznap reggel, is mint minden reggelt az elmúlt másfél hétben Villám a lidérc cellájánál kezdte abban a reményben, hogy végre kibír valamit szedni a bestiából.
- Minden reggel eljátsszuk ugyan azt. Én kérdezek tĹ‘led valamit te rám, morogsz. Én megint kérdezek tĹ‘led valamit, amire te valamiért bepöccensz és megpróbálsz átnyúlni a cellarácsokon. Majd miután nem sikerül ismét rám morogsz, és megpróbálsz figyelmen kívül hagyni. Hogy Ĺ‘szinte legyek lassan már kezdem unni a dolgok, szóval lenne egy alkum a számodra.
- Nincs semmi, ami megoldaná a nyelvem Ĺs.
- Te megmondod hol, és hány hajótok van összesen én, pedig kiteszlek a legközelebbi lakot Genii bolygón.
- Nem vagyok ostoba Ĺs. Nagyon jól tudom, hogy sose áldoznád föl a saját fajtádat.
- Nem vagyok Ĺs!!
Mondta mérgesen Villám miközben közelebb ment a lidérc cellájához.
- Csak úgy áramlik belĹ‘led az a gusztustalan szag melyet az Ĺsök bocsátanak ki magukból.
- Ám legyen, kössed csak az ebet a karóhoz. Kíváncsi leszik enni idĹ‘be fog telni mire saját magadból, kezdesz el enni, hogy csillapítsd az étvágyadat.
- Ha kijutok innen az embereidbĹ‘l, fogok táplálkozni! És amikor már csak te marsz egyedül ki fogom szívni belĹ‘led az utolsó élet erĹ‘t is de elĹ‘tte még végig fogod nézni hogyan fogjuk az uralmunk alá venni!
- Lehet próbálkozni!
- Villám nagyúr kérem, jöjjön a vezérlĹ‘be!
Hallatszott a város rádión keresztül a felhívás.
- Na akkor holnap ugyan itt ugyan ekkor.
Mondta Villám majd hátátfordított a lidércnek és elindult a vezérlĹ‘ felé, de még a terem ajtajához sem jutott el, amikor így szólt a lidérc:
- Teljesen mindegy mennyi idĹ‘t töltesz velem Ĺs!! Ha egyszer a többiek is rájönne, hogy itt vagy a halálod már csak idĹ‘ kérdése lesz!!
- Lehet próbálkozni.
Válaszolta lezseren Villám majd kiment a terembĹ‘l.
- Na mi a lószarért kellet ide jönnöm?!
Kérdezet Villám amint leért a vezérlĹ‘be.
- Van egy kis problémánk nagyuram.
- Juj mekkora meglepetés!
- Teljesen egyetértek nagyuram ilyen még...
- Na ha még meg akarod élni a következĹ‘ másodpercet gyorsan, abba hagyod a seggnyalást és elmondod mi az a "kis probléma"!
- Furcsa energiajelzéseket kaptunk nagyuram a fĹ‘ torony legalsó szintjérĹ‘l.
- És?!
- És sikerült bemérnünk ahonnan jön a jelzés de, sajnos nem bírunk oda bejutni
- És?!
- És gondoltuk szólunk nagyuramnak, hátha tud valami megoldást.
- Mutasd, honnan jön pontosan, azaz energiajelzés mielĹ‘tt oda adlak annak a hülye lidércnek ebéd gyanánt!
Mondta Villám a jaffának gyorsan, megjelenítette a város 3D képmását maja fĹ‘ torony legalján lévĹ‘ folyosóra mutatott ahol a tervek szerint csak egyetlen egy terem volt.
- Nagyszerű és persze a tarnszporter is csak a torony feléig van!
Mondta ismét mérgesen Villám, miután megállapította, hogy legalább 10 emeletet lépcsĹ‘znie kell miközben a csarnokban lévĹ‘ transzporter felé indult.
- Nem kér néhány kísérĹ‘ embert nagyuram?
- Nem kérsz egy ingyenes űrsétát oxigénpalack nélkül?!
Kérdezte vissza Villám majd beszállt a transzporterbe. Fél pillanattal késĹ‘bb már meg is érkezett a fĹ‘toronyban található utolsó transzporterhez.
- Tudod elég szánalmas egy vezetĹ‘ vagy!
Szólalt meg Villám fejében a jól ismert hang, ami két hét után most tűnt fel újra Villám legnagyobb bánatára.
- Azt hittem te is eltűntél néhány emlékemmel együtt!
- Az embereid röhögnek rajtad a hátad mögött és minden aprócseprĹ‘ dolgot, elintéztetnek veled!
- Mondtam már, hogy utálok lépcsĹ‘zni?
- Ha egy igazai vezetĹ‘ lennél nem engednél meg ilyet! De hát te csak egy nyavalyás ember vagy!
- Na ide figyelj te isten nyűge hang! Ha nem fog...
Kezdte bele mondatában Villám, amikor rájött, hogy gyakorlatilag magában beszél, ami kissé megrémisztette. Még akkor is, ha tudta hogy a hang, amit hal nem a sajátja. Amíg Villám lépcsĹ‘zött lefelé addig a lidérc cellájában elég érdekes dolgok történtek.
- Sakk!
- Pókerben mióta van sakk?
- Ne próbáld megzavarni ez tuti, hogy sakk.
- Idióta emberek!
Mondta a még mindig dühös lidérc a két egymással veszekedĹ‘ Jaffának akik, látszólag nagyon rossz néven vették a kommentárt.
- Szoltál valamit kék fejű?
Kérdezet az egyik Jaffa a lidércet, amire az csak morgott egyet és közelebb ment a cellarácsokhoz majd erĹ‘sen a Jaffa szemébe nézett.
- Na törĹ‘dj vele, inkább folytassuk a partit.
- Öld meg!
Mondta lidérc hírtelen, amire a Jaffá elĹ‘vette Zat fegyverét, és kétszer meglĹ‘tte a mellet, álló társát, akinek még ideje sem volt, arra hogy reagáljon.
- Engedj ki!
Adta aki az újabb parancsot a lidérc, amire a Jaffa elindult deaktiválni a cella erĹ‘terét de félúton valamiért megállt.
- Engedj ki most azonnal!!!
Ordította a lidérc, amire a Jaffa ismét elindult. Miután deaktiválta a cella erĹ‘terét odament a cellához majd kinyitotta annak az ajtaját. Amint nyitva volt az ajtó a lidérc rögtön kijött a cellából majd térdre kényszeríttette a Jaffát és levette vele a páncélját.
- A bosszú az enyém!
Mondta ismét a lidérc, majd elkezdette kiszívni a Jaffából az életerĹ‘t. IdĹ‘közben végre leért Villám a torony aljába ahol furcsa mód nem világított semmi leszámítva a teremben lévĹ‘ egyetlen ajtót.
- Érdekes? Lehet, mégse potyára jöttem le ide?
Mondta Villám majd odament az ajtóhoz és kicsit félve, de megpróbálta azt kinyitni. Szerencséjére az ajtó gond nélkül kinyílt és egy furcsa laborszerűséghez nyitott utat. A labor tele volt hasonló iránytó panelekkel, mint a vezérlĹ‘ben de itt mindegyik szét volt szórva terembe. Az asztalok tele voltak különféle műszerekkel, amiknek a nagytöbbségét felismerte Villám de volt néhány, amirĹ‘l fogalma sem volt mi lenne az.
- Hát ez meg hogy az istenbe kerül ide?
Kérdezet meglepve magától Villám, amint meglátta a terem közepén egy csĹ‘ben lebegĹ‘ kardot, ami kísértetiesen hasonlított arra, kardra, amit anno az anya bolygója elfoglalásakor talált. A különbség csak az volt hogy ere a kardra rá volt valami írva természeten Ĺsül és ez az írás világjotta be kb. az egész termet. Mivel Villám tudta mire képes a kard fĹ‘leg az Ĺ‘ kezeiben rögtön oda ment a csĹ‘höz és megpróbálta kivenni onnan de valamiért nem sikerült neki.
- Üdv!
Jelent meg Villám holografikus mása a csĹ‘ mellet.
- Amint te is észrevetetd ez a kard kiköpött mása annak, ami sajnálatos módon elpusztult néhány éve. Viszont azt garantálhatom neked ez a kard sokkal többre lesz majd képes de, majd meglátod. De mielĹ‘tt kivehetnéd, a helyérĹ‘l meg kell oldanod néhány dolgot. Mint láthatód a terem tele van vezérlĹ‘ panelekkel, ami nem véletlen. Mindegyik panelben annyi adat van több hónapba, telne, mire átfutnád az összeesett. Viszont csak egy tartalmaz igazi információkat és a többi csak töménytelen mennyiségű baromság. Ahhoz hogy ki bírd, venni a kardot a helyérĹ‘l meg kell találnod ezt a panelt és meg kell tudnod belĹ‘le a kard csĹ‘jének deaktiváló kódját. Kevesebb, mint 20 perc alatt, ha nem sikerül a terem 24 órára lezárul. A panelek nincsenek összekötve a fĹ‘ adatbázissal. Sok szerencsét.
Fejezte be a mondókájára a hologram majd szépen letűnt de, lĹ‘tte még a jobb kezével, elkezdet integetni Villámnak.
- Anyád!
Mondta idegesen Villám majd gyorsan neki állt megkeresni a helyes panelt, bár nem igazán tudta honnan fogja majd tudni melyik is az igazi. Eközben a kiszabadult lidérc épp csöndesen a vezérlĹ‘höz foltoson settenkedett. Ez idáig még szerencséje volt, hogy nem fedezték föl de, úgy különösebben mondjuk nem is érdekelte, hisz úgyse tudtak volna ellene mit tenni. Már alig volt 10m a vezérlĹ‘be bejáratáig, amikor hírtelen megszólaltak a város szirénái, és egy furcsa pajzsszerűség vette körbe a vezérlĹ‘t a város energia állátó szobáját és a fontosabb részlegeket. Ez persze nem tetszett a lidércnek és gyorsan megpróbált átmenni a pajzson de az természetesen nem engedte.
- ÁÁÁ!! Ez se fog sokáig megállítani!
Ordította a lidérc majd gyorsan elfutott. Közben vagy 20 Jaffa jött ki a vezérlĹ‘bĹ‘l beélesített botfegyverekkel és rögtön a nyomába eredtek. Amjg odafont megindult a lidérc vadászat addig odalent Villámnak vészesen fogyott az ideje és még alig nézte át a panelek felét ráadásul fogalma, sem volt mi történik odafent.
Dörmögte mérgesen Villám és hírtelen a kard mellet lévĹ‘ jobb oldali panelre vetĹ‘dött, a tekintette.
- Na ne már hogy ennyire hülye legyek!
Mondta újfent Villám majd gyorsan odarohant a panelhez és aktiválta. A panel rögtön egy kódot, jelentettet, meg amivel párhuzamosan egy klaviatúraszerűség jelent meg a kardot tartó csĹ‘ alján. Villám gyorsan a kardhoz rohant és beírta a megkapott kódot és várta mi fog történni. Amint beírta kódot, a szobát egy vakító fénytöltött be majd mikor eltűnt a kard már szabadon volt és a rajta lévĹ‘ írás sem világított már. Villám óvatosan kard után nyúlt majd mikor már biztosan a kezében fogta jó laposan, megnézte majd a szabad kezével vígig, simította.
- Imádom, amikor az Ĺsök ennyire megkönnyítik a dolgomat.
Mondta örömteli hangon Villám majd megpróbálta elolvasni, mi van ráírva a kardra, de nem tudta lefordítani az írást rajta Bár nem is nagyon érdekelte jelen pillanatban. Inkább gyorsan kiment a terembĹ‘l majd miután lelkiekben felkészült az újabb lépcsĹ‘zésre elindult fölfelé.
Eközben odafönt az üldözĹ‘ Jaffák utolérték a megszökött lidércet az egyik terasznál de, már lassan megbánták. Ugyan is, 4 társukat már el is intézet, akik közül kettĹ‘bĹ‘l ki is, szívta a legutolsó életerĹ‘t is.
- Vigyáz mögötted!!
Ordította az egyik Jaffa miközben a lidérc a társának gondolkozás nélkül eltörte a nyakát.
- FEKÜDJ!!
Szóltak a többiek a Jaffának akit, most kiszemelt magának a lidérc, mint desszertet. Persze ezt a többiek nem hagyhatták, ezért gyorsa botfegyver tűzet nyitottak a lidércre, aki élĹ‘ pajzsként használt a társukat majd gyorsan elfutott.
- Utána!
- Nincs, azaz isten! Nem akarom úgy végezni, mint Ĺ‘k!
Rimánkodott az egyik Jaffa miközben a két összeaszalódott Jaffa testére mutatott.
- Ha nem megyünk utána Villám nagyúr, fog megölni minket!!
- Nem érdekel az még mindig humánusabb halála lenni, mint ez!
- Minden Jaffa most azonnal jöjjön vissza a vezérlĹ‘be!
Hallatszott ismét a város rádión keresztül a felhívás, amire mindenki azonnal visszaindult. Pont ekkor ért föl a vezérlĹ‘be Villám és a jókedvének már egyáltalán nem volt semmi nyoma.
- Mi a lószart csináltatok!!!!!
- Sajnálom nagyuram, de lidércnek sikerült megszöknie.
- Isten verte idióta barmok!!! Direkt ki akartok készíteni?! Alig mentem el 45 percre!!!
- Sajnálom nagyuram.
- Hát jobba is teszed!!! Hol van most?!
- A hármas számú melléktorony irányába.
- A fenét akar ott?!
- Gondolom, próbál a vezérlĹ‘be jutni nagyuram. Mivel a város védĹ‘pajzzsal véd minden fontosabb részleget, amin nem tud átjutni.
- Ez érdekes. Szedjétek ki azonnal a tárcsázóból a 8. ékzár kristályát!
- Tessék nagyuram?
- Ne akard, hogy elkezdjem keresni a lidérc szökésének a felelĹ‘sét!!
Mondta fogcsikorgatva Villám, amire a Jaffa azonnal neki is állt ki operálni a tárcsázóból a kért kristályt. Villám közben pedig oda sétált az egyik vezérlĹ‘ panelhez majd lenyomott egy gombot és így szólt:
- Hé te leguán! Tudom, hogy hallasz, szóval jól figyelj rám! Ha el akarsz jutni a Földre 10 perc múlva, legyél annak a tornyak a legfelsĹ‘ szintjén ahol most vagy!
Hallatszott a felhívás a város rádióin keresztül, amit természetesen a lidérc is halott és rögtön elindult a megbeszélt helyre.
- Itt van a kristály nagyuram.
Mondta a Jaffa majd Villám kezébe, nyomta a 8. ékzár kristályát.
- Folyamatosan figyeljétek, merre jár az a dög!
Adta ki a parancsot Villám majd elment a transzportterhez és mellék torony felsĹ‘ szintjére, elportáltatta magát. Szerencsére a lidérc még nem ért oda így volt Villámnak még egy kis ideje néhány dologra. Alig 5 perccel késĹ‘bb a lidérc is megérkezett és elég vérszomjas tekintete volt. Talán, azért mert felizgatta az a tudat, hogy Ĺ‘ lehet az elsĹ‘ a fajtája közül, aki az új vadász mezĹ‘kön járhat, vagy egyszerűen csak örül, annak hogy végre bosszút állhat Villámon. A terem maga csodálatos volt. A teteje fél üvegbĹ‘l volt így tökéletesen lehetet látni a hónapok óta most elĹ‘ször elĹ‘bújó napot. Amelynek a sugarai megtörtek a terem közepén, lévĹ‘ üvegpadlón, aminek köszönhetĹ‘en vagy 4 emelet mélységig le lehet látni, és aminek a közepébe a Föld jele belevésve.
- HOL VAGY ĹS?!
Üvöltötte a lidérc miután alaposan szétnézett, de nem talált semmit.
- Se a türelem se a pontosság nem tartozik az erĹ‘ségetek közé.
Mondta Villám miközben a terem egyik sötét sarkából, elĹ‘bujt egyik kezében a kristállyal a másikban, pedig az újonnan szerzett karddal.
- ElĹ‘ször végzek veled utána, pedig enyém lesz a Föld!
- Istenem hogy ezt hányszor halottam már. Bár e nélkül az apróság nélkül nehezen jutsz el oda.
Mondta Villám majd az üveg padló közepére helyzet a kristályt és így folytatat:
- Ha pedig ezt meg akarod szerezni azt meg csak a holttestemen keresztül
- Mi sem egyszerűbb!!
Ordította lidérc majd elkezdett Villám felé futni, aki gyorsan elĹ‘vett egy Zat-et és kétszer belelĹ‘tt a lidérce. Sajnálatos módon ezt meg se érzete.
- Miért is működött volna!
Mondta ismét Villám majd egy energia gömbbel elĹ‘tte magától a lidércet. Aki miután földere ért elég dühösön futott ismét Villám vele. De amint Villám közelébe kapott egy hatalmas vágást a szemére Villám új kardjától, amitĹ‘l elég szépen lekezdett vérezni a szeme. A lidérc erre még dühösebb lett és már irányította is a kezét Villám mellkasa felé, amikor Villámnak sikerült a kardal átszűrni a kezét.
- Na nézzük csak egy félszemű félig működé képes lidérc. Szép látvány.
- Ezért meglakolsz ĹS!!
Ordította a lidérc majd egy gyors mozdulattal, megfogta az ékzár kristályt és felrúgta Villámot, majd elkezdet futni, mivel tudta jelen pillanatban nincs esélye ellene. De balszerencséjére Villám eltalált egy energia gömbbel a lábát mielĹ‘tt még kijutott volna terembĹ‘l.
- Ezt elveszem.
Mondta Villám miután fel állt és odasétálta földön fetrengĹ‘ és ordibáló lidérchez.
- Mire vársz Ĺs intéz el!!
- Hányszor mondjam még, hogy nem vagyok ĹS?!
Mondta idegesen Villám majd egy hatalmasat behúzott a lidércnek, amitĹ‘l az elveszette az eszméletét. Ezek után elballagott egy terem egyik falához ahol volt egy rádió és így szólt a vezérlĹ‘ben lévĹ‘ Jaffáihoz:
- 5 percen belül egy osztagot akarok itt látni, aki elviszi ezt a dögöt innen,és után feltakarít itt mindent!
- Igen is nagyuram. Szabadna megtudnunk mi történt ott?
- Nem! És kapcsoljátok már le végre ezt a k**va szirénát!
- Máris nagyuram.
Válaszolta a Jaffa majd Villám megszakította az adást és leült a terem közepébe.
- Fenne megsérült. Na mindegy úgyis viszem a várost magammal, ha haza megyek.
Mondta Villám mikor észre, vetet, hogy a kristály egy helyen megrepedt majd elkezdte figyelni az egyre jobban sütĹ‘ napot és az egyre tisztább égboltot. Közben azon gondolkozott mit tegyen a lidérccel.
Egy hét telet el az óta hogy Villám visszazárta a cellájába, a lidércet, aki az óta egyáltalán meg se szólalt. Ami nem is csoda, ha figyelembe vesszük, hogy milyen állapotban került vissza. Igaz Villámot most nem igazán érdekelte hogy beszél-e lidérc vagy sem. Egyetlen dolog volt, ami piszkálta a fantáziáját még pedig az újdonsült kardjának ereje. Ugyan is amióta csak megszerezte szinte megállás nélkül gyakorolt vele abban a reményben, hogy valahogy majd elĹ‘bírja hozni a benne rejlĹ‘ erĹ‘t. Legnagyobb sajnálatára néhány igen látványos trükkön kívül nagyon nem jutott semmire se. Még a kardon lévĹ‘ felíratott se bírta lefordítani, ami meg jobban felbosszantotta. Az egyik nap vége felé izzadtan fáradtan és kellĹ‘en feldühödve Villám végre kimozdult a gyakorlótermébĹ‘l és a vezérlĹ‘be ment abban a reményben, hogy rájön végre valamire.
- Jó estét nagyuram.
- Kuss.
Válaszolta mogorván Villám majd lette az egyik panelre a kardját és leült a fĹ‘ vezérlĹ‘ panel elé és elkezdte böngészni a város adatbázisában. Eközben kb. fél perc leforgása alatt elég szép kis tömeg gyűlt össze Villám kardja körül. Amit egészen addig tűrte Villám, míg az egyik dinka Jaffa hozzá nem kart érni a kardhoz.
- Ha még használni akarod azt a koszos szart, amit kéznek mersz nevezni nagyon gyorsan, félbeszakítod, amit éppen tenni akarsz!
- De nagyuram én csak....
- Pofa be! Komolyan mondom olyan hangzavar, van itt mint a Tescoban végkiárusításkor.
- A Tescoban végkiárusítás van?
- Minden áron ki akarod hívni magad ellen a sorsot mi?!
- Akkor még sincs végkiárusítás?
Kérdezet halál komoly hangon a Jaffa amire, Villám legszívesebben a fejét verte volna a falba.
- Ne keressen tovább nagyuram, megtaláltam.
Szólalt meg hírtelen egy másik Jaffa Villám háta mögül
- Mi találtál már meg te szerencsétlen?!
- Hát a kapu címét, amit kereset nagyuram
- Milyen kapu címet?!
- Hát, ami rá van írva arra, kardra.
- HE?!
Kérdezte nagyon megletten Villám majd oda ment a Jaffához és ránézet az elĹ‘tte lévĹ‘ kijelzĹ‘re. Furcsa mód tényleg a kardon lévĹ‘ felirat egy része volt ott látható, ami ezek szerint egy bolygó címét takarta.
- Tárcsázd most azonnal!!
Adta a ki a parancsot Villám majd kijelölt 2 Jaffát és lesétáltak a kapu elé. Fél perc múlva már a másik bolygón voltak, ami már megint ugyan olyan volt, mint az eddig látottak nagytöbbsége.
- Nagyuram biztos jó bolygón járunk? Mert ez nagyon hasonlít az állbázisunk bolygójára.
- Na most mondani fogok olyat, ami az egész kirándulás idejére érvényes lesz: Csak akkor szólaltok, meg ha valami értelmeset tudtok mondani és azt is, csak akkor, ha élet halál kérdésérĹ‘l van szó!!!!
- De.....
- Mit mondtam az előbb?!
Kérdezte dühösen a Jaffától Villám miközben egy kis energia gömböt irányított felé. Ami mint kiderült nem is volt olyan jó ötlet, mert amint megjelent az energia gömb egy teleport sugár vette körbe Villámékat és mire észbe, kaptak már egy laborszerűségben, találták magukat. A labor félig volt csak meg világítva de még így is látszott a rettentĹ‘ zavaró szinte makulátlan tisztaság. A laborban volt még néhány üres stázis kamra és egy Outpost szék a terem közepén, amit Villám rögtön közelebbrĹ‘l is megvizsgált.
- Nagyuram szerintem nem kéne.....
- Mintha az előbb mondtam volna valamit!
Folyatott a Jaffába szót Villám miközben beleült a székbe, ami a szokás módon hátradĹ‘lt és elkezdett világítani. De valami nagyon balul sült el, mivel amikor Villám megpróbált kicsit elĹ‘hívni néhány adatott a szék egyszerűen valami vakító fényt bocsátott ki magából, amitĹ‘l Villám egy jó ideig nem látott semmit. Amikor ismét viasztért a látása egy földes út közepén találta magát egy középkori falu határban.
- Mi a fészkes?!
- Üdv dicsĹ‘ lovag!
Szólat meg Villám háta mögött egy lovon ülĹ‘ fickó, aki olyan ruhát viselet, mint Ĺ‘ anno Gabriel bolygóján.
- Reggelt neked is.
Válaszolta Villám még mindig kicsit összezavartan majd megpróbált fölkelni a földrĹ‘l és közben észre vette, hogy rajta is ugyan az a ruha van, mint a lovon, ülĹ‘ fickón. Csak annyi különbség volt a két ruha közt hogy a fickónak volt egy jel rajta.
- A nevem Lancelot. A kerek asztal lovagja és Camelot védelmezĹ‘e vagyok.
- Örvendtem... Ácsi azt mondta Camelot?!
- Ez így igaz lovag. Épp idĹ‘ben érkezettél a toborzás hamarosan véget ér, és mindenkire szükségünk van a csatában.
- Miféle csata?
- MesszirĹ‘l jöhettél lovag, ha nem tudsz a csatáról.
- Mondhatjuk így is.
- Pattanj föl lovadra és Camlot felé, elmesélek mindent
- Na ezzel lesz egy kis probléma ugyan is nincs lovam
Válaszolta Villám, és amire a lovag olyan arcot vágott mintha csak a szüleit sértegették volna.
- Furcsa egy lovag vagy te barátom. Köves a faluban szerzünk neked egy lovat.
Mondta Lancelot majd elindult a lovával szép lassan a falu felé Villám, pedig követte Ĺ‘ket. De alig lépet kettĹ‘t máris belelépet valamibe, ami valami "furcsa" szagot árazott ki magából.
- Mi a... persze miért is ne! Alig vagyok itt 5 perce és máris szarba léptem
Amíg Villám Cemalot felé tartott addig az áll bázisán is folyt rendesen az élet. A Jaffák sátrai közt méteres szemétdombok álltak, amiknek a nagytöbbsége pálinkás süveg volt. A csillagkapu és a bolygó felszínén lévĹ‘ hajó Ĺ‘rizetlen volt és az össze Jaffa körbe állt egy helyet és ott randalírozott.
- Oké,óké!! Nálam lehet fogadni emberek a következĹ‘ meccsre! Nem kell félni nálam csak nyerni, lehet!
Ordította a tömeg közepén álló Jaffa miközben a bolygó csillagkapuja aktiválódott és egy nem várt vendég érkezett át rajta.
- Hát ez nem éppen olyan, mint amilyenek képzeltem.
Szólalt meg végül Pcmg miután alaposan szétnézet a táborban majd intett a magával hozott 4 Jaffájának hogy, szóródjanak szét. Ĺ maga pedig elindult az Ĺ‘rizetlen hajó felé. De alig járhatott fél úton, amikor meghallott a randalírozó Jaffák hangját.
- Gyerünk emberek senki, sem akar meg gazdagodni?! Na jó emeljük a tétet, aki bekötött szemmel eltalálja Pcmg képet paradicsommal, az kap tĹ‘lem 6 üveg Asgard jó minĹ‘ségű pálinkát! Na ki akar próbálkozni?!
- ÉN!
Szólalt meg dühösen Pcmg majd egy Zatel egyszer meglĹ‘tte a Jaffa kör közepén álló szószónokba a többi Jaffa nem kis meglepetésére.
- Látom egyesek jól elvannak?!
- Pcmg nagyúr micsoda meglepetés!
- Valaki szaladjon és dugja el az életnagyságú Pcmg boksz zsákot.
Súgta oda az egyik Jaffa a másiknak miközben a nagytöbbség a kezükben lévĹ‘ paradicsomtól próbált megszabadulni.
- Na valaki elmondja, mi ez a majom parádé vagy kezdjek el néhány embert agyon verni?
- Hát Ĺ‘... mi csak... szóval... az úgy volt
Próbált magyarázatott adni az egyik Jaffa Pcmg-nek de valahogy nem sikerült neki. Ez persze nem tetszet Pcmg és megpróbált a Jaffák gondolataiban olvasni. De valamiért ez nem sikerült neki ami még inkább nem tetszet neki igaz nem túl sok mindent tudódott volna meg a Jaffáktól.
- Hol van Villám?!
- Valószínűleg valamiféle küldetésen nagyuram.
- Valószínűleg?!
- Igen, nos a nagyúr olykor el szokott menni, anélkül hogy szólna nekünk.
- Na jó akkor addig itt maradok, amíg vissza nem jön!
- Nem tartom jó ötletnek nagyuram, mivel olykor a nagyúr eltűnik hetekre akár hónapokra is.
- Időm mint a tenger!
- Ahogy a nagyúr akarja.
Válaszolta csalódottan a Jaffa majd erĹ‘teljesen elkezdett azon gondolkozni, hogy bírni, elérni a Titánt, anélkül hogy megszegje Villám parancsát. Eközben lassan két óra lovaglás után Villám és Lancelot végre megérkeztek Camelot várkapujához. A vár maga hatalmas volt és látszottak rajta a tipikus földi vár vonások de még is volt néhány tagadhatatlan Ĺ‘si vonása a várnak.
- Kössük ki gyorsan a lovakat a gyűlés perceken belül, kezdĹ‘dik.
Szólalt meg Lancelot majd elegánsan leugrott lováról és egy közeli fához vezette. Ezzel szembe Villám szabályosan leeset a lováról és erĹ‘szakosan próbálta elvonszolni egy fához, hogy kikösse végre. A ló természetesen makacs volt egy öszvér és minden erejével megpróbált ellenkezni.
- Isten nyűge dög. Mozdulj már meg !
- Ne erĹ‘vel lovag, hanem ésszel.
Szólalt meg ismét Lancelot majd odasétált Villám lovához mélyen a szemébe nézet majd szép gyengéden egy fához vezette, és oda kötötte.
- Ezt meg hogy csináltad?
- Sokat kell még tanulnod barátom. De most siessünk
Válaszolta Lancelott majd sietĹ‘s lépésekkel a várudvar felé indult ahol már egy jó kor a tömeg sorakozott valakire várva.
- Kire vár itt mindenki?
- Mindjárt megtudod.
Mondta ismét Lancelot majd szinte egy idĹ‘ben ezzel mindenki elhallgatott. Mindenki a várudvar egyik falán lévĹ‘ erkélyre figyelte ahol egy hosszú Ĺ‘sz szakállú varázsló kinézetű és egy fiatalos ám már Ĺ‘szülĹ‘ hajú erĹ‘s kinézetű lovag ruhás egyén tartózkodott. Az Ĺ‘sz szakállú fickóról Villám rögtön kitalálta hogy Ĺ‘ Merlin így kizárásos alapon a másik csak Arthur király lehet.
- DicsĹ‘ lovagok kik messzirĹ‘l és távolról eljöttetek ide egyedetlen egy neves szándékkal, a szívetekkel üdvözöllek benneteket Camelot várába!
Kezdett bele mondandójába Arthur amire tömeg egy emberként kezdet el Ĺ‘rjöngeni. Ami egy kis idĹ‘ után abba maradt, amire Arthur így folyatta beszédét:
- Sajnálom, hogy ily szörnyű dolog miatt kellet mind annyitoknak ide jönnie. De ahhoz hogy Cameleot továbbra is fennmaradjon szükségünk, van minden létezĹ‘ segítségre. Mivel hiszek, abban ennyi nemes hĹ‘s láttán, hogy lehengerlĹ‘ gyĹ‘zelmet fogunk aratni az ellenség felett és egyszer s mindenkora bebizonyítjuk nekik Camlot hatalmát. CAMELOTÉRT!
- CAMELOTÉRT!
Üvöltött ismét egy emberként a tömeg Villámot leszámítva, aki csak bámult az erkélyen álló ként férfit.
- Isten és az Excalibur vigyázzon mindenkire!
Ordította ismét Arthur és elĹ‘hózta a kardját majd a magasba emelte. Villám legnagyobb meglepetésére Arthur kardja pont ugyan úgy nézet ki, mint az övé.
- Menjünk.
- Hova?
Kérdezet meglepetten Villám közben reflexszerűen a karjához nyúlt, ami most egy tartóban lógott az oldalán.
- A gyakorló terepre. Kíváncsi vagyok, mit tudsz
- ElĹ‘tte beszélnem kéne Arthural vagy a Merlinnel.
Mondta Villám, amire Lancelot enyhén lekezdett nevetni majd így szólt:
- A királlyal csak a kerek asztal lovagjai beszélhetnek bármikor. Merlinnel meg csak akkor beszélhet valaki, ha tud varázsolni.
- Varázsolni?
Kérdezte elgondolkodva Villám és közben megpróbált egy energia gömböt formálni abban a reményben, hogy ez elmegy varázslatnak. Legnagyobb meglepetésére ez sikerült is de látszólag nem nagyon nyűgözte le ez Lancelotot.
- Érdekes trükk lovag de nem igazán gyĹ‘ztél még.
- Gondoltam.
- Van egy javaslatom, ha legyĹ‘zöl egy párbajban, elintézem, hogy beszélhess a királlyal.
- Tőlem.
Válaszolta Villám majd elĹ‘húzta a tartójából a kardját majd várta, hogy Lancelot is így tegyen. Viszont a férfi teljesen ledöbbent, amikor meglátta Villám kezében a kardot.
- Merlin szakállára ez meg hogy lehet?!
- Ennyire meggyĹ‘zĹ‘ lennék?
Kérdezte szintén meglepetten hangon Villám miközben Lancelot karon, fogta és bevonszolta a trón terembe ahol éppen Arthur és Merlin beszélgetett
- Elnézést felség.
- Lancelot mi a probléma?
Kérdezte Arthur közben szemügyre, vette Villámot
- Felség ennél a lovagnál rendkívül furcsa dolog van.
- Még pedig?
- Azt hiszem, errĹ‘l beszél.
Szólalt meg Villám majd látható magasságba emelte a kardját, amire Arthur és Merlin meglepĹ‘dve összenéztek.
- Lancelot légy szíves hagy magunkra.
Mondta Arthur a férfinak aki azonnal ki is sétált a terembĹ‘l. Amikor már csak hárman maradtak a terembe Arthur elvett az Excaliburt és Villámra szegezve így szólt:
- Beszélj! Miféle aljas varázslat ez?!
- Nem kéne rám szegezni ezt a vackot, és még talán beszélhetnénk normálisan is.
- Honnan szerzeted a kardot?
Kérdezte Merlin elégé vészjósló hangon.
- Mondjuk úgy hogy egy Ĺsi városból.
Válaszolta Villám, amire Merlin eltette Arthurral a kardot majd így folytatta:
- Mennyit tudsz rólunk?
- Nézzük csak. Eltekintve attól a ténytĹ‘l, hogy te egy több mint tíz ezer éves faj egyik tagja, vagy akik már jó rég a létezés egy magasabb síkjára emelkedett fel, és hogy Ĺ‘ pedig a földi monda kór egyik leghíresebb királya. Gyakorlatilag semmit.
- Szóval ezek szerint Atlantisról jöttél.
- Fogjuk rá.
- De ez még nem magyarázza, meg miért van 2 Excaliburunk.
Szólt köze Arthur aki most már még jobban szemügyre vette a két kardot és egyáltalán semmi különbséget nem talált rajtuk.
- Ez most egyelĹ‘re nem fontos Arthur. Ha tényleg egyezik a két kard, akkor szükségünk lesz mindkettĹ‘jük erejére.
- Ha már itt tartunk, elárulhatnátok, mihez kell ennyi ember?
- Hamarosan meg fogja támadni Camelotot egy kegyelmet nem ismerĹ‘ ellenség. Akik közül néhányan rendelkeznek Merlin bizonyos képességeivel.
- Szóval Ĺsök?
- Ĺk úgy nevezik magukat, hogy...
Kezdett bele a mondatába Merlin de egy teli találat a trón terem falába félbeszakította
- Korában jöttek!
- Kik?!
- Nem lényeg. Képes vagy még az erĹ‘teret elĹ‘hívni Merlin?!
- Igen de sietnetek kell nem, túl sokáig fogja Ĺ‘ket fenntartani.
- Szólak a lovagoknak! Maga velem jön!
Mondta Arthur majd Ĺ‘ is magával, rángatta Villámot. Miután megszólaltak a várban a harci kürtök az össze lovag egyszerre rohant ki a várból az ellenséges hadak felé, aki elég emberinek látszottak.
- Gyerünk felfelé!
- Mi a szarnak? A csat mező odakint van?!
- Kevesebb beszéd több mozgás!
Válaszolta gyorsan Arthur miközben a vár legmagasabb tornya felé siettek, ami inkább hasonlított Atlantis egyik tornyára, mint egy Földi várkastély toronyra. Amint felértek Villámnak rögtön fel tűnt az ellenség nem is olyan kicsit túl ereje.
- Ezt nevezem inváziónak!
- Ezek csak sakk bábúk! A lovagok könnyedén elbánnak velük! A problémát Ĺ‘k okozzák!
Mondta Arthur majd rámutatott a támadó seregek mögött álló 3 férfira, akiknek az arcuk fehér volt és valami furcsa botot fogva mormoltak valamit.
- Csinálj azt amit és kezdjen el arra koncentrálni akit vagy akiket megakar védeni!
Mondta ismét Arthur majd, elĹ‘vette az Excaliburt és mereven maga elĹ‘tt, tartotta. Villám ugyanezt tette majd becsukta szemét és elkezdett Mónira gondolni, és közben érezte, hogy valamiféle erĹ‘ kezd felszabadulni benne. Amikor mindketten elérték egy bizonyos pontot a két férfi egyszerre a sereg felé, tartották a kardjukat, amire két hatalmas vakítóan fehér sárkány jelent meg mögöttük. A két sárkány üvöltött egy nagyot majd egyesen a támadó sereg közepe felé repült ahol jó néhány embert elpusztítottak. Majd miután végeztek a támadó sereget több mint felével egyenesen a 3 furcsa férfi felé indultak. Itt viszont egy kis ellenállásba. Ugyan is a 3 férfi valahogy képes volt megállítani a két sárkányt, akik most csak úgy egyhelyben repkedtek. Hiába koncentráltak Villámék egyre erĹ‘sebben a két sárkány akkor sem, bírt megmozdulni egy centit sem.
- MERLIN!
Ordította Arthur amire a várt eddig körbe vevĹ‘ hajszál vékony erĹ‘tér megszűnt és egy hatalmas fénycsóva repült egyenesen a sárkányok felé. Amint odaért hozzájuk egy ember alakszerűség jelent meg a 3 furcsa férfi elĹ‘tt. Az ember alakú energia lény két hatalmas energia gömböt lĹ‘tt ki a két szélsĹ‘ férfira, amire a két sárkány hatalmas lendülettel eset neki a talpon maradt férfinak aki szinte azonnal meghalt. A két másik férfi amint meglátták, hogy most már esélyük sincs a gĹ‘zelemre valamit el, dörmögtek, és utána szabályosan felgyújtották magukat. Miután eltűnt a két férfi a két sárkány ismét üvöltött egyet majd Ĺ‘k is eltűntek.
- GyĹ‘ztünk!
Mondta fáradtan Arthur miközben az Excaliburra támaszkodva próbált talpon maradni. Villámnak ezzel szembe nem volt ennyi ereje és erĹ‘tlenül a Földre eset. Néhány órával késĹ‘bb tért csak magához Villám a trón terem egyik padján.
- Rohadt életbe a fejem.
- Érzem rajtad, hogy Ĺs vagy de azt is, hogy nem. Ami elég furcsa, ha azt vesszük tekintetbe, hogy az egész világegyetemben csak egyetlen ilyen lénynek szabadna léteznie.
Szólalt meg Merlin Villám mellet a terem ablakán kinézve.
- Megváltoztak az idĹ‘k.
- Vettem észre. Mivel nincs itt most Arthur el, árulhatnád honnan is, jöttél valójában.
- Minek úgyse értene semmit nekem meg nincs kedvem magyarázkodni.
- Azért próbáld meg.
- A Titánról jöttem. Most jobb?
- Nem is tudtam hogy végül csak befejezték.
- Muszáj volt ugyan is háború folyik mindenhol.
- Mindenhol?
- Ó igen. Itt a lidércek otthon a tejútban pedig... nos ott egyelĹ‘re senki sem próbál meg hatalomra jutni. De az egyenlĹ‘rén van a hangsúly.
- Apró csaperĹ‘ bajok. De ezt majd idĹ‘ben megtudjátok. Csak az érdekelne hogyan kerültél te ide.
- A kardra rávésett bolygó címére jöttem ahol egy hót üres laborban találtam magám aztán hírtelen, itt teremtem.
- Érdekes. Ezek szerint vagy meghaltam vagy stázisban vagyok valahol.
- He?
- Ez csak program. Vagy legalább is azt hiszem az elmondottak alapján.
- Na ácsi ezek szerint én valahol abban, laborban eszméletlenül fekszem?!
- Igen de nem kell félni maximum fél óra, telhetett el a valós világban.
- Hát ennek örülök.
- Viszontszólnod kell a többi Ĺsnek.
- Miért is?
- Mert a kutatásaim során egy olyan ellenségre bukkantam, aki a fajunk legnagyobb ellenségét hozhatja el a galaxisokba
- Van ezeknek valami nevük is?
- A fajunk ellenségét úgy nevezik, hogy O...
Szakadt félbe Merlin mondata miközben újból egy éle vakító fény vette körül Villámot és mire újra látott már ismét az idegen bolygó laborjában találta magát.
- Nagyuram jó van?
Kérdezte az egyik Jaffa miközben, eltette a botfegyverét, amivel szétlĹ‘tte az Outpost széket
- Én igen de ti nem sokáig!
- Elnézést nagyuram de kaptunk egy rádióadást, hogy Pcmg nagyúr az áll bázisunkon van.
Válaszolta félve a Jaffa amire, Villám rögtön fölkelt a székbĹ‘l és gyorsan utat lĹ‘tt magnak a kapu felé. Olyan gyorsan hagyták el a labort, hogy Villám észre sem vett egy papír a labor egyik asztalán, amire a kardon lévĹ‘ szimbólumok voltak leírva alatta pedig a Földi nyelvre le volt fordítva. Miszerint a kardra az volt írva a bolygó címe mellé hogy: Camelot kardja.
Legalábbis úgy néz ki, hogy megint lesz idĹ‘m sztorikat írni.
Útközben sikerült lezuznom magam meg a kocsimat, de ez nem ide tartozik.
Villám: lécci küldj egy rövid összesítést, h hol is tartasz Köszi elĹ‘re is!
Üdv mindenkinek!
U.i.: elolvastam az uccsó pár részt! Villám, le a kalappal! valamikor a napokban kanyarítok egy partot énis, bár nemtom mennyire estem ki a gyakorlatból
Visszatekintés (avagy mi is történt az elmúlt egy évben velem)
Újfent gyönyörű reggelre ébredt a dzsungel. Ahogy a nap felkelt, az egész erdĹ‘ megelevenedett. Az egyik fáról egy kíváncsi majomforma lény mászott le a földön fekvĹ‘ alakhoz, majd miután meggyĹ‘zĹ‘dött róla, hogy alszik a táskájában kezdett el kutakodni. Mivel nem talált semmit, így megpróbálta a földön fekvĹ‘ alak zsebébĹ‘l kiálló laposüveget elemelni.
- Nymhhm - mondta a földön fekvĹ‘ alak, majd hirtelen felült.
- Az anyád csipáját teeee, - ordított a majomra - majd akkor adom ha cigánygyerekek potyognak az égbĹ‘l!
Ekkor Pcmg, mivel Ĺ‘ feküdt a földön sáros ruhában és legalább egy hetes borostával a földön, legnagyobb meglepetésére egy ágyékkötĹ‘s sötétbĹ‘rű ember ugrott le a felette elnyuló ágról.
- Hé! Meztelen, jómellű szĹ‘kék nem potyognak az égbĹ‘l?!
- Nem, drágám, még mindig velem kell beérned.
Pcmg oldalt fordult, és az épp emberi alakot öltĹ‘ Zsanettet látta maga mellett.
- Mondtam már, hogy mennyire utállom, amikor ezt csinálod? Miért nem tudsz normálisan az ajtón át bejönni, mint mindenki más?
Zsanett lassan körülnézett.
- Látsz itt valahol ajtót?
- Hát, most hogy így mondod. De azért értsd rá.
- Különben is, ha vennéd a fáradtságot, akkor neked sem kellene az ajtókat használnod!
- Ja persze. Én is legyen felemelkedett energialény. Aztán meg a konnektorból is én fogok folyni.
Pcmg komótosan rágyujtott aznapi elsĹ‘ cigarettájára, majd meghuzta a laposüveget. ElĹ‘szĹ‘r a feje kezdett el vörösödni, majd hangos köhögéssel kiköpte ami a szájában volt.
- Ez víz!!!
- Tudom, én cseréltem ki, amig aludtál. Nem kéne annyit innod!
Pcmg rezignáltan kivette a zsebébĹ‘l a kártyanaptárt, amit még a FĹ‘nixen tett zsebre. Vágyakozva nézte a kártya egyik felén látható italboltot reklámozó feliratot, majd megforditotta a lapot.
- Valahogy éreztem, hogy hétfĹ‘ van - mondta, majd felkelt és elindult az erdĹ‘n keresztül.
Az elmúlt hét minden napján ezt a rutint követte, mióta eljöttek a városból, hogy utána nézzenek a terjengĹ‘ pletykáknak, miszerint ezen a bolygón valami hatalmas emlékmű találhatóa dzsungel közepén. Igazából egyedül jött el, és egész jól érezte magát, amig Zsanett fel nem tűnt a második napon. Még most is feleállt a szĹ‘r a kezén, amikor rágondolt arra, ahogy megjelent a lány... Épp egy fának dĹ‘lve gondolkodott. Najó, pihentette a szemét. Vagyis aludt, amikor valaki hátulról a nyaka köré fonta a kezét.
"- Halihó!
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ - üvöltött fel Pcmg, majd felugorva elkezdett rohanni. Vagyis csak kezdett volna, ugyanis az elsĹ‘ lépés után hatalmasat zakózott egy kiálló gyökérbe. "
Így most ketten baktattak az Ĺ‘serdĹ‘ben.
- Ott vagyunk már ? - kérdezte Zsanett
- Nem.
- Ott vagyunk már ?
- Nem.
- ott vagyunk már ?
- Igen!
- Tényleg?
- Nem! De mi lenne, ha legalább két percre csendben maradnál? Vagyha nem, akkor legalább azt mondd meg, hogy merre kellene menni!
- Nem tudod ?
- Képzeld, nem. Szerinted poénból járkálok már egy hete ebben a rohadék erdĹ‘ben ?
- Nahát, azt hittem ez afféle gyógytorna nálad...
- ÁÁÁÁÁ, ezt fájt... Légyszives, csak 5 percet maradj csendben!
- Akkor ne mondjam, hogy merre kell menni?
- De mondjad...
- A helyedben affelé a hely felé mennék, aminek a tetején az a fényes izé van.
- Köszönöm, igazán kedves vagy. Arra is mennék, de nézd csak itt egy folyó, és ahányszor át akarok menni rajta azok a csunya állatok a folyóban mindig meg akarnak enni.
- Akkor talán mehetnénk...
- Igen mehetnénk, de nem megyünk. Ha akarod, akkor repülj át a folyón, és várj meg a hegy lábánál. Most az egyszer kibírom, hogy nem az ajtót használod!
- De itt nincs is ajtó.
- Áhh mindegy... - legyintett lemondóan Pcmg, majd egy kialló sziklához ment és nekidĹ‘lt, hogy kiszedjen egy kavicsot a cipĹ‘jébĹ‘l.
Azonban a szikla, ahogy nekidĹ‘lt odébbcsúszott és a helyén egy méretes gödör vált láthatóvá.
- Ez valami új tánc akar lenni ? - kérdezte Zsanett a hadonászó PcmgtĹ‘l.
- Nehemehememmm. - hallatszott a válasz, miközben Pcmg eltűnt a gödörben. Szerencsére nem esett nagyott, ugyanis egy lépcsĹ‘ vezetett lefelé, amin volt szerencséje leesni.
- Vigyázz, lépcsĹ‘ - akarta kiáltani kifelé, de közben meggondolta magát, amikor a lány hasonló módon megérkezett mellé.
- Mit akartál mondani, édes?
- Már mindegy. - mondta Pcmg. Hirtelen felkapta a fejét. A kĹ‘ lassan visszacsuszott a helyére. Pcmg felrohant és teljes erejével próbálta eltolni. Mindhiába. A barlangra sötétség borult.
- Nagyszerű. - mondta.
- Gyere erre - hallatszott a lány hangja - úgy nézem, hogy egy járat van erre.
- Hol?
- Hát itt.
- Hol az az itt?
- Hát itt balra.
- Kösz. Legalább egy lámpát hozhattam volna. - mérgelĹ‘dött Pcmg - Hopp, megvan!
- Drágám - fordult kedves hangon a lányhoz - megtennél valamit a kedvemért?
- Persze, amit csak akarsz.
- Légy olyan kedves és alakulj vissza energiává.
- Már megint olyan bunkó vagy! De nem! Most az egyszer nem fogod rámkenni, hogy megint nem használtam az ajtót!
- Ejj, lehet, hogy te látsz a sötétben, de nekem nem igazán a profilom, szóval mi lenne, ha nem huznád az idĹ‘t, hanem világitanál nekem egy kicsit? Na, ugye nem is volt olyan nagy kérés.
Pcmg elindult, majd nemsokára egy ujabb barlanghoz ért.
- Zsákutca. - mondta. Pont amikor kimondta meglátta a kivezetĹ‘ lépcsĹ‘t. Gyorsan felsietett rajta, és megpróbálta félretolni a kijáratot takaró sziklát. Legnagyobb meglepetésére sikerül is neki.
Ahogy kiértek a napfényre körülnézett, majd leült egy kĹ‘re.
- Na ez is megvan, még sincs este - mondta - Sikeresen átjutottunk a folyón. Látod, csak egy kis szerencse kellett hozzá.
- Óóóó, hiszen ki volt táblázva merre kell jönni.
- MirĹ‘l beszélsz? Nem láttam semmilyen táblát.
- Nem is olyanra gondolok, hanem kĹ‘vekre volr rávésve az útirány.
- Azokra a fura valamikre gondolsz amik ugy néznek ki, mintha egy csirke végiggyalogolt volna a köveken?
- Igen.
- És csak most mondod, hogy te el tudod olvasni?
- Azt hittem...
- Inkább hagyjuk. - mondta Pcmg, majd kivette az utolsó elĹ‘tti szál cigijét a dobozból és rágyujtott. A hatás szinte azonnali volt.
- Jééé, egy emlékmű... vagyis templom... vagyis huuuu, de naaaaaagy! - mondta, miközben hátrafodulva meglátta a hatalmas kĹ‘bĹ‘l épült szentélyt, aminek egy lehullott darabján ült éppen.
- No, akkor probáljunk bemenni.
A bejáratot azonban egy szép nagy kĹ‘lappal zárták le az építĹ‘k. Kb akkora volt, mint jobb helyeken a park.
- Aszondja: nos imperi premus gitto. - olvasta hangosan az ajtót elálló kĹ‘lapra vésett szöveg elejét. - Na ez valami helyi dialektus lehet.. Kár, hogy nem beszélem azt a nyelvet.
- Ahhoz képest egész jó kiejtésed van - mondta Zsanett, aki mindeddig Pcmg mögött állt.
- Jééé, tényleg! Dejóóóó! De ettĹ‘l még nem nyilt ki az ajtó.
- Használd a fejedet - tanácsolta a lány.
Pcmg ránézett, majd 10 lépést hátrált, és nekifutásból lehajtott fejjel nekifutott a kĹ‘nek. Hangos koppanás verte fel a dzsungel csendjét.
- Úgy értettem, ami belül van, azt használd.
- Rendben, Szezám tárulj! Most boldog vagy? Nem történt semmi.
Pcmg feltápászkodott a földrĹ‘l, majd a fejét fogva nekidĹ‘lt a kĹ‘lapnak. A következĹ‘ pillanatban ismét a földön találta magát, ám ezúttal a kĹ‘lap másik oldalán. Fejét csóválva nézett körül a sötét csarnokban.
- Na szép. Pedig nem is ittam ma mégis a földön vagyok. Meg ez a kĹ‘lap is múkás, eccer lepattan róla az ember, másszor meg átesik rajta. - Ugye mondtam, hogy menni fog - mondta Zsanett, aki ebben a percben vette fel emberi alakját, miután átlebegett a kövön.
- Most már csak egykis fény kéne - mondta Pcmg. Ahogy kimondta a falakon elhelyezett fáklyák lángra lobbantak, sárgás fénnyel árasztva el a termet. A terem végén egy kĹ‘tábla állt, rajta egy hosszú szöveg. Pcmg a táblához érve olvasni kezdte a szöveget, ami sajnos elég nehezen vészelte át az idĹ‘k vasfogával vívott harcot.
"... és akkor nagy fényesség támadá az égen. Majd aláhullott, mint bukott angyal ama nagy egekbĹ‘l, fényességet árasztva... hatalmas zendülés hallatszott, amikor ... Ezért emelénk eme szentélyt annak helyén, ahol az Istenek elĹ‘szĹ‘r a földünkre tették lábukat... elhelyezvén az ereklyét, melyet Ĺ‘k hagytak hátra nékünk..."
Ennyit tudott elolvasni a kopott kĹ‘táblán. Felnézve egy oltárt látott, rajta pedig valami furcsát, ami nem paszolt a kĹ‘kori templomhoz. Egy adatkristály volt. Gyorsan odament, és leporolta a kristályt. Akáhogy is nézegette, sértetlennek látszott. Hosszas kotorászás után egy szerkezetet halászott elĹ‘ a táskája mélyérĹ‘l, majd beleillesztette a kristályt a megfelelĹ‘ foglalatba. A készülék egy pittyenéssel jelezte, hogy kész lejátszani a kristályon tárolt adatokat. Pcmg megnyomta a megfelelĹ‘ gombot. Egy nyugodt hang hallatszott, ahogy a felvételrĹ‘l.
"Hajónapló. Utolsó bejegyzés (itt egy dátum hallatszott, ami alapján pcmg gyorsan kiszámolta, hogy több, mint 10000 éve lett rögzítve). "
Ezután egy telt bariton hang folytatta:
"Miután elvesztettük a harcot, hajónkkal, mely súlyos sérüléseket szevedett, menekülnünk kellett. A legénységgel összhangban arra a döntésre jutottunk, hogy megkísérljük a hazatérést szeretett városunkba FĹ‘nixbe. Ám a lidércek ennek a bolygónak a közelében ismét ránk találtak. Megsemmisítettük a hajóikat, de mi is súlyos árat fizettünk a gyĹ‘zelmért. Nem tudtuk megakadályozni, hogy a gravitációs mezĹ‘ magához ne rántsa hajónkat. Arra lettünk kárhoztatva, hogy otthonunktól távol éljünk. De abban a reményben, hogy egyszer szeretteink ide találnak, hátrahagyjuk ezt az adatkristályt, és rajta a történetünket.
A nevem Ambrosius Aurelianus és ennek a hajónak vagyok a kapitánya, mely egykor flottánk büszkesége volt, az Excaliburek..."
Miközben Pcmg a naplót hallgatta, egy kis csapat haladt nem messze tĹ‘lük a dzsungelben.
- Nem tudott volna közelebb parkolni?
- FelülrĹ‘l nem látszott ilyen messzinek, különben is jót tesz magának egykis séta, Rodney.
- Utállom az erdĹ‘t, tele van mindenféle undorító dologgal, amik csípnek, és bemásznak a ruhám alá! Látja! - mondta McKay, majd egy lecsapott szunyogott dugott az alezredes orra alá.
- Wow! Ezt nevezem! Azért kíváncsi lennék, hogy mit csinálna egy olyan lidérc bogárral, ami rám akaszkodott múltkor!
- Ne is emlegesse, azóta mindennap arról álmodok.
- Na, akkor haladunk, végre sikerült elűzni a citromot a rémálmaiból!
- Maga honnan tud erről?
- Tudja az a dögös kis doki, akihez jár terápiára.
- Igen mi van vele?
- Múltkor én is voltam nála egy meglehetĹ‘sen... khm... intenziv kezelésre.
- Na szép, mondhatom, az ember...
- Elég legyen! - vágott közbe Teyla.
- Ĺ kezdte - mutatott McKayre Sheppard.
- Nem is igaz, magam volt az, aki 3 kilóméterre parkolt attól a rohadt templomtól!
- Taktikai elĹ‘vigyázatosság. Most pedig pofa be, mert különben úgy fog kinézni, mint a roston sült malac!
- Kikérem magamnak, nem is vagyok olyan kövér!
- Nem, de eszményien mutatna egy citrommal a szájában!
Ekkor egy rasztafrizurás alak robbant ki az erdĹ‘bĹ‘l, majd kis hiján fellökve Ĺ‘ket rohant tovább.
- Ez meg ki volt? - kérdezte Ford.
- Ronnon - válaszolta Sheppard.
- Az meg ki?
- Pár epizód múlva fog csak szerepelni.
- Mint postás? Ilyen sebességgel 2 nap alatt fordulhatna a galaxysok között.
- Nem, Ford, a maga helyét fogja átvenni.
- MIIIIIII? És vele mi lesz?
- Magát megfertĹ‘zi egy lidérc ezért elveszti az eszét és elmenekül.
- Kösz szépen, most marha jól érzem magam. Remélem a kedves mamája jól van annak, aki írja a folytatásokat. Egyáltalán honnan tudja?
- Van az a kis szöszi a stúdióban...
- Elég! Ezredes, legközelebb csak annyit mondjon, amennyitr feltétlen szükséges. - szólt közbe Teyla.
- De hát Ĺ‘ kérdezte!
Pár percig csendben haladtak tovább.
- Rodney, egyáltalán minek is jöttünk ide?
- Már mondtam, az adatbázis egy hajóról tesz említést, ami eltűnt.
- Ha eltűnt, akkor mit keresünk mi itt?
- Maga ezt nem értheti. Kiszámítottam, hogy eddig juthattak el.
- Rendben, akkor keressük meg.
- Itt is vagyunk.
- Rodney, ez egy templom. Akárhogy nézem, ez maximum egy rakás C4 segítségével tud repülni, akkor is csak konfettiként!
- A templomból jön egy gyenge energiajelzés. Felteszem, hogy nem véletlenül építették ide.
- Rendben, akkor menjünk be.
- És mégis hogyan? Nem látja, hogy egy bazinagy kĹ‘lap van ajtó helyett?
- Talán csengethetnénk.
- Jó ötlet.
- Rodney? - nézett rá várakozóan John. - Csak ön után.
- Köszönöm, ahányszor megoldhatatlan akadályba ütközünk mindig elĹ‘kerülök! De persze, a csodát azonnal szállítom, a lehetetlenre viszont várni kell!
- Mégis mennyit?
- Ha továbbra is jártatja a száját és feltart, akkor kb 42 millió évet, amig elporlad a kĹ‘tömb!
Sheppard egy citromot vett elĹ‘, és McKay orra alá dugta.
- Rodney, ne akarja, hogy megtegyem!
- Jólvan, jólvan - fujt visszavonulót McKay, majd gépelni kezdett a laptopján.
- Meg is van - szólalt meg nem sokkal késĹ‘bb. - Itt nyomja meg - mutatott a falnak egy részére, amit semmi sem különböztetett meg a többi részétĹ‘l.
Pár perc múlva már a templom belsejében voltak.
- Vilmaaaaa, megjöttem! - kiáltotta el magát Sheppard.
- Marha vicces, az esélye, hogy találjunk valakit egy a 2 millióhoz!
- Akkor lottóznom kellene, ugyanis ott áll valaki.
- Na ne röhögtessen, akárki is járt itt utoljára, már rég halott.
- Nekem úgy tűnik, mintha valamit hallgatna.
- Tényleg... uhh, gondolja... izéé... én.
- Semmi gond, majd én megkérdezem. - mondta Sheppard, és odament a naplóba mélyedĹ‘ Pcmghez.
- Ne haragudj haver, de nincs véletlenül egy nyelet piád?
McKay szánakozva nézett az ezredesre, majd a kezébe temette az arcát.
- Úgy érti, mi egy Ĺ‘si hajót keresünk. Áhh valószínűleg nem tudja mi az. Egy olyan repülĹ‘ dolog, amivel a csillagok között lehet közlekedni, és nagyon régen lezuhant itt... Szerintem ennek nincs ki mind a négy kereke - fordult McKay a többiekhez.
- Kinek nincs ki a négykereke, teeeee szánalmas kis zsákutcája az evolúciónak! - szólalt meg Pcmg miközben félkézzel felemelte a megrökönyödött doktort.
- Hé hé hé! - kiáltott fel Sheppard, majd a csapat minden tagja Pcmgre fogta a fegyverét - mi sem bírjuk a fazont, de ennyiért még nem kéne kinyírni. Hátha jó lesz még késĹ‘bb.
- Ezért mind meghaltok - kiáltott rájuk Pcmg.
- Akkor én mennék is - szólalt meg Ford hadnagy és leeresztette a fegyverét.
- Ford, mit csinál?! - kérdezte az ezredes.
- Ugyis lecserélnek egy rasztahajú bennszülöttre, akkor meg minek hajtsam magam?
Miközben veszekedtek Pcmg kezdett türelmetlen lenni.
- Hééé! - szólt közbe - most nem lövöldözniük kellene?!
Ám azok oda sem figyeltek. Pcmg megunva egy laza csapással elaltatta McKayt, majd letette a földre és egy sötét átjáró felé indult.
- A fejem - szólalt meg a közben magához térĹ‘ McKay. - áuuu de fáj.
- Rodney, ne gyerekeskedjen - fordult hozzá John. - Különben is, magának épp elfoglaltsága van, ha jól tudom. Úgyhogy legyne jó fiú, és várja meg, amíg lelĹ‘jjük a csúnya bácsit, aki a nyakát szorongatja.
- Hát ez az, hogy nem szorongatja, mert már negyed órája lelépett!
Pcmg a sötét folyosón ment elĹ‘re.
" - Hogy kerül ide ez a csapat lökedék? Bár egy fokkal jobb, mintha az idióta Tábla meg a hüje József ezredes került volna az utamba. Bár azoknál biztos lett volna egy nyelet pia... " - gondolta.
Néhány kanyar és elágazódás után hirtelen kiért a szabadba, majd megtorpant a szakadék szélén, ami a lába elĹ‘tt húzódott. Lenézve valami furcsát látott. Az egész ezüstösen fénylett, már ahol kilátszott a föld alól, és leginkább egy buzogányra emlékeztetett, aminek a nyelére 120 fokonként függĹ‘leges vezérsikokat raktak. Egész röhelyesen nézett volna ki, ha nem lett volna akkora. Vagyis nagy... vagyis hatalmas... vagyis huuuu bazzeeeee. Az ég felé mutató vezérsík a templom, és a mellette lévĹ‘ hegy fölé magasodott.
Pcmg egy követ lökött a szakadékba, hogy megtudja milyen mély lehet. Jópár másodpercnyi zuhanás után hallatszott egy tompa puffanás, ahogy a kĹ‘ leért.
" - Wow - gondolta Pcmg - ez aztán madárka a javából. Mostmár csak lekéne jutni. Esetleg leugorhatnék..."
- Szerintem nem jó ötlet.
- Áááááá - ordított fel Pcmg, majd észrevette a mellette álló Zsanettet. - Megtennéd, hogy legközelebb nem kutakodsz a magángondolataimban ?
- A helyedben akkor sem ugranék le.
- Miért?
- Nem sok embert láttam még túlélni egy 300 méteres esést.
- De én fĹ‘szereplĹ‘ vagyok! Ha meghalnék, nem lenne folytatás.
- Hát - mondta Zsanett lesandítva a szakadékba - szerintem másképp kéne megoldani.
- Mondjuk zuhanás közben megtanulhatnék repülni, nem? - zsörtölĹ‘dött Pcmg.
- Igazából arra a csapásra gondoltam - mutatott a lány a két lépéssel odébb húzódó ösvényre, amit valószínűleg hegyi kecskék tapostak.
- Én is láttam ám, csak kíváncsi voltam, hogy figyelsz-e - mondta Pcmg, majd megindultak lefelé a meredek lejtĹ‘n.
- Jól van Rodney, igyon ebbĹ‘l egy kicsit, ez jót tesz - tartott egy üveget McKay szájához Teyla, amit az elsĹ‘segély csomagból szedett elĹ‘. McKay azzal a lendülettel a fél üveget magába öntötte.
- Hukk, tényleg nem rossz. Mi ez? - kérdezte.
- A címke alapján Asgard pálinka.
- De hiszen az tiszta metil-alkohol! Na már mindegy, de legalább a fejfájásomat elmúlasztotta.
- Örülök, hogy ilyen jól elcseverésznek, de most itták meg a dugipiámat, ésmég az a fószer is meglógott, aki a maga nyakán gyakorolta a 7 fogást! - szólt közbe Sheppard. - Most pedig nyomás vissza a tragacsra, és hozzunk erĹ‘sítést!
Pcmg és Zsanett közben leért a szakadék aljára majd megálltak a föléjük magasodó hajótest mellett.
- Huuuuuuu, de naaaaagy - mondták egyszerre.
- Olyan naaaagy - mondta Pcmg.
- Olyan szééép - mondta Zsanett.
- Olyan... ehh, mi a fenét bámuljuk, inkább menjünk be.
- Olyan h... Be ? Hogyan?
- Mondjuk ott, ahol az a törés van a burkolaton, amin még egy emeletes busz is kétszer beférne.
Bent sötétség és por fogadta Ĺ‘ket.
- Hol lehet a villanykapcsoló? - tűnĹ‘dött a lány.
- Nem mindegy? Ennyi év után még egy ledet sem tudna ellátni energiával ez a roncs, nemhogy rendes világítást!
Pcmg gyorsan rögtönzött egy fáklyát, majd elindultak körülnézni. Ahogy egyre beljebb értek, úgy lett egyre sötétebb.
- Ehh - mondta Pcmg - nem értem. Van fáklyánk, mégsem látok az orromig sem.
- Egyszer láttam, hogy máshol meg szokták gyujtani a fáklyát - mondta Zsanett.
- Hmm. Nem is rossz ötlet!
Így már láttak valamit. Szerencsére ahogy távolabb kerültek a sérüléstĹ‘l úgy lett egyre kevesebb kosz elöttük. Viszont a levegĹ‘ egyre dohosabb lett. Néhány óra alatt felmérték a hajó állapotát, majd visszatértek a szabad levegĹ‘re.
- Pfff - mondta Pcmg - aszittem éreztem már büdöset, de be kell látnom, hogy ez még azt is felülmúlta, amikor az egész jaffasereg babgulyást vacsorázott. De mindent összevetve nem is olyan rossz a helyzet. Egykis gitt, pár liter festék, meg egy tonna légfrissítĹ‘ és jólesz.
- És mi lesz az energiával?
- Majd hozunk egy bikakábelt, és beröffentjük a szomszéd Szuzukijáról! Nem lehetne, hogy egyszer az életben nem kötsz bele valamibe ? ElĹ‘szĹ‘r hozzuk rendbe, aztán meglátjuk mi lesz. - mondta Pcmg, majd elindult vissza a csillagkapu felé, hogy kiküldhesse a javítókat.
Köszi, bár én nem vagyok annyira megelégedve velük A legeslĹ‘ részek sokkal jobbak lettek. De majd igyekszem összeszedni magam. Holnap jön a következĹ‘ rész!