- Fújj, büdös vagy - mondta finnyásan Pcmg, miközben ébredezett.
- Neked sincs éppen virágillatod - mondta az a négylábú, leginkább kutyára emlékeztető valami, ami épp Pcmg-t szaglászta, majd hátat fordított és elment.
- Egyre hüjébb dolgok kerülnek elő ebből a galaxysból. És a kva anyját annak, aki nem hagyott használati utasítást a transzporterbe!
Ez volt a helyzet. Pcmg szerencsésen megtalálta a transzportert. Belépett, elkezdte nyomkodni a gombokat, majd hirtelen fényesség fogta körül és itt találta magát ezen a nyomortanyán. Persze itt is volt transzporter, de amikor aktiválni akarta mindössze egy pár lilán világító madár repült ki az irányító panelből, ahol éppen fészkeltek.
Ezután Pcmg elindult keresni valamit. Még ő sem tudta mit, de olyan még nem volt, hogy ne lett volna valahogy. Ahogy haladt az erdőben egyszer csak egy tisztásra ért, ahol egy feltűnően ismerős épület állt.
- Néddmá! ez pont olyan, mint az idióta földiek központjának a bejárata. - mondta, majd egy laza rugást mért az ajtóra. Ám az meg sem moccant. Viszont a lába erősen lüktetni kezdett, aminek hatására Pcmg fél lábom ugrált. Aztán hadonászott, mikor el akart esni. A nagy kalimpálás közben nekiesett az ajtó mellett lévő falnak. Halk kattanás hallatszott, majd az ajtó kinyílt.
- Megy ez, csak akarni kell!
Pcmg belépett az épületbe. Kicsit bolyongott, majd eldöntötte, hogy valami nagyon nincs rendben, ugyanis ez az épület egy az egyben ugyanolyan, mint a földiek támasztpontja a Földön. Ezt alapul véve kinyitott egy ajtót, ami szerinte egy fegyverraktár kellett volna, hogy legyen. Tényleg fegyverraktár volt. Mindössze annyi különbséggel, hogy ebben csak kábítófegyverek voltak. Pcmg ennek ellenére megragadott egy botfegyvernek kinéző intart, majd tovább indult a létesítménybe. Az irányítóteremben egy embert talált, aki békésen hortyogott a tábornok székében, ám ahogy Pcmg belépett felébredt.
- Térdelj le az istened előtt! - mondta jellegzetes Goa'uld hangon, majd egy kézi eszköznek kinéző intart emelt Pcmg-re.
- Csak utánad - mondta Pcmg, majd a botfegyverrel kiütötte a férfi alól a talajt. Az ezt követőkről nincs tiszta képünk, ám Pcmg személyes naplójában ez a bejegyzés olvasható az incidensről: "Miután halálosan megfenyegetett kétszer öklön vágott a gyomorszájával, majd a földre vetette magát és megpróbálta a veséivel lerugni a lábfejemet, miközben fenyegetően az életéért könyörgött. Eközben csúnyán összevérezte a kedvenc acélbetétet bakkancsomat. A tisztítószámlára azóta sem jött térítés."
- Na, lusta banda! - mondta József ezredes az előtte felsorakozott csapatnak. - Ez a végső vizsgájuk. Az épület teljesen megegyezik az önök által ismert MCSKK-val. A létesítményt egy Goa'uld foglalta el. Maguk mennek előre. Mi a Csk-1-el fedezzük magukat. Indulás!
A csapat behatolt az épületbe. József ezredesék ráérősen ballagtak utánuk.
- Te Józsi, ezek a vizsgák eléggé ellazultak. - mondta Daniel - Emlékszem, amikor még 50 áljaffával kellett megküzdeniük.
- Ugyanmár, kell az utánpótlás. Meg itt ez a túlnépesedési probléma is. De különben is! A goa'uldokat kiírtottuk, a replikátorokat legyőztük, az Ori is folyamatban van. Ezek a srácokra már semmilyen veszély nem vár ebben a galaxysban.
Eközben a vizsgázó csapat egyre előre kommandózta magát a létesítményben. Szabályszerűen haladtak egymást védve. Nemsokára eljutottak a megfigyelőhelyiségbe a 16-os szinten.
- Uram - szólalt meg az egyikük. - Látom az ellenséget az irányítóközpontban. Éppen a számítógépet próbálja meg feltörni.
- Rendben - mondta a vezetőjük - Szétszóródunk. Egy ember a laborba, egy a kantinba valami piáért, mi ketten pedig az irányítóközpontba.
A csapart szétszóródott.
Eközben Pcmg is megéhezett, ugyhogy az ebédlő felé vette az irányt. Útközben hangos trappolásra lett figyelmes. Mielőtt cselekedni tudott volna két katona lépett elő a folyosó kanyarulata mögül.
- Megállj! Azonosítsd magad!
- Őőőő - válaszolta Pcmg.
- Nem Goa'uld - szólt hátra az első katona a másodiknak. Pcmg ezen meglepődött, de eszébe jutott, hogy mióta eltávolították a szimbiótáját azóta nincs kellemesen rekedtes hangja.
- Ti meg kik vagytok? És mi ez az egész? - kérdezte, miközben próbált úgy állni, hogy eltakarja a botfegyvert a háta mögött.
- A bázist elfoglalt egy Goa'uld. Nekünk kell biztosítani a terepet, és kimenteni a civileket.
- Ahha. Olyan fazonra gondltok, akinek villog a szeme, és ilyen reszelős hangja van?
- Igen.
- Na azt már elintéztem.
- De akkor hogy fogunk leviszgázni?
- Nyugi, itt vagyok nektek én!
- Nemáááár! Egy civilt játszó statisztától foglaljuk vissza a bázist?
- Csakhogy én nem vagyok statiszta, és legfőképpen civil!
- Persze, énmeg Abrak mester vagyok a Csulákról!
- Nem ismertek meg?
- Kéne?
- Én vagyok a hatalmas isten Pcmg, aki két galaxyst ural!
- Na ne nevettess, ezzel az anyukák ilyesztgetik a gyerekeiket Atlantiszon!
- Akkor rossz hírem van! - mondta Pcmg, majd előkapta az eddig a háta mögött rejtegetett botfegyvert és lelőtte az egyik katonát. A másik beugrott a folyósó sarka mögé, és viszonozta a tüzelést. Pcmg is behúzódott egy mélyedésbe.
- Najó, nekem erre nincs időm! Lássuk csak. Ha annó azok közül való voltam, akiket ősöknek hivnak, és megvan bennem a képesség, akkor ideje lenne kamatoztatni és átsuhanni a falon. Oké akkor fény vagyok, testetlen. Simán áthatolok a falon! - mondta majd megindult a fal felé. Majd nagyot koppant és lecsúszott róla.
"Oké - gondolta - ezen majd még dolgozunk." Közben a sarok felől abbamaradt a lövöldözés, mivel a katonának kifogyott a tölténye. Pcmg ezt kihasználva kiugrott a mélyedésből, majd eliramodott a katona felé, aki épp akkor nézett fel a tárcseréből, amikor egy botfegyver alsó vége kellemetlen közelségbe került a fejével.
- Auuu - mondta, majd halkan összecsuklott.
Pcmg még párszor belerúgott, csakhogy biztos legyen a hatás, majd továbbindult. Az étkezőbe érve egy újabb katonát talált, aki épp akkor foszotta ki a kantin édességkészletét. Ám a zajra, hátrafordult.
- Megállj! Azonosítsd magad!
- Pcmg vagyok, térdelj le és megkíméllek!
A katona rögtön lőtt, de szerencsére vagy 3 naprendszerrel elhibázta Pcmg-t, aki közben ráemelte a botfegyvert, majd lőtt. Az ellkábított katona összecsuklott. Pcmg a biztonság kedvéért azért párszot fejbe verte egy fél marhával, amit az egyik hűtőben talált, majd rátette a hűtőt, nehogy idő előtt felkeljen. Miután sikeresen jóllakott, a labor felé indult, hátha ott talál valami értelmeset. Odaérve ott is egy katonát látott, aki lesben állva várta az esetleg arra járókat.
- Megállj! Azonosítsd magad!
- Basszus, sosem fogytok el? Na jó, nincs időm erre, fogjuk rövidre. Most azt mondanám, hogy Pcmg vagyok és ha hűséget fogadsz nekem, akkor megkíméllek, amire te úgyis lőnél, de nem találnál el. Ekkor én lelőnélek ezzel az intarral, és utána még jól meg is agyalnálak valami nehézzel, mondjuk ezzel a vasajtóval, szóval fogjuk rövidre, és szolgáld ki magad.
A katona elgondolkodott, megvonta a vállát, majd fejjel előre a vasajtóba rohant.
- És ezek akarják megvédeni a világukat tőlem? - csóválta meg a fejét Pcmg, majd kutakodni kezdett. Egykis kukázás után megtalálta a megfelelő kristályokat a transzporter vezérlőjéhez. Magához véve őket visszaindult a platformhoz.
Kifelé menet hirtelen hangok ütötték meg a fülét.
- Józsikám, szerinted már végeztek?
- Biztos, az ál goa'uldunk eddig irodai munkán volt. De várjcsak, valaki jön.
A sarok mögül ekkor Pcmg lépett ki.
- Áááááááá! - ordította az ezredes.
- Áááááááá! - ordította Daniel is.
- Áááááááá? - kérdezte Tibi.
- Áááááááá - legyintett Pcmg. - Nem igaz, várhová megyek belétek botlok! Amint lerendeztem az asgardokat ti jöttök!
- Pont te mondod! Te vagy mindig rossz helyen - válaszolta az ezredes, miközben fedezéket keresett és veszettül lőni kezdett. Pár percig lövedékek ezrei árasztották el a folyosót. Tibi eközben leült szemközti fal mellé.
- Baszki elfogyott a municióm - üvöltötte az ezredes.
- Úgyis elment már vagy 5 perce - mondta nyugodtan Tibi.
- Ja.... - válaszolta az ezredes
Valóban, Pcmg eközben egy másik kijáraton keresztül távozott a létesítményből, és visszament a transzporterhez és elkezdte összerakni a vezérlőt. Épp összerakta, amikor József ezredes kárörvendő hangja hallatszott a háta mögül.
- Beszoptaaaaaad!
Pcmg megfordult, épp időben, hogy lássa, ahogy az ezredes kibiztosítja a kezében tartott energiafegyvert, amit valószínűleg egy siklóról szedett le sebtében. Szóra nyitotta volna a száját, amikor meglátta a villanást az ezredes szemében és tudta, hogy a következő pillanatban lőni fog. Nem is tévedett. Egy méretes energiasugár hagyta el a fegyver végét és egyenesen Pcmg felé tartott. Ő, bár tudta, hogy elkésett, megpróbált félreugrani. Csodával határos módon elkerülte az fénynyalábot. Ahogy elfordult az ezredestől már látta, hogy hiába volt minden, hiszen tőle 2 méterre Tibi állt egy, ha lehetséges még nagyobb ágyúval a kezében és ő pont eléje ugrott az előbb. Kb fél másodperc volt hátra az életéből. Becsukta a szemét, és ahogy végigpergett előtte az élete épp eldönteni próbálta, hogy akció vagy szex kategóriába lenne érdemes sorolni, amikor hallotta a lövést. Várta a becsapódás okozta lökést és az azt követő fájdalmat, de csak egy enyhe simogatást érzett a gyomra tájékán. Kinyitotta a szemét, majd végignézett magán. Ahonnan a simogató érzés jött az előbb, és minden valószínűség szerint egy medvebarlang méretű lyuknak kellett volna lennie a testén, nem látott semmi furcsát. Hátranézett. Mögötte az erdő jórészt letarolva és lángokban állt. Visszanézett. Tibi hitetlenkedve bámult rá, majd újra lőtt. Pcmg ekkor már nem csukta be a szemét. Így láthatta, hogy az energianyaláb simán áthalad a testén, mintha ott sem lenne és újabb rendet tarol le mögötte az erdőből. Kihasználva Tibi és az ezredes meglepetését aktiválta a transzportert, ami visszaküldte a hajójára.
- Ez meg mi volt? - kérdezte az ezredes. - A lövés simán átment rajta, mintha nem is lett volna anyaga!
Az időközben odaérkező Daniel adta meg a választ.
- Igazuk volt az őt kereső ősöknek. Még ha nem is tudatosan, de sikerült neki felemelkednie.
- Gondolom ez nem jó? - kérdezte az ezredes.
- Ha rájön hogyan használja az erejét, akkor megduplázódik a veszély, amit eddig jelentett az ismert világegyetemre.
Pcmg végre saját ágyában ébredt. Fél órával később már arra is rá tudta venni magát, hogy kikászálódjon az ágyából. Legnagyobb meglepetésére terített reggelizőasztal fogadta rajta egypár nem túl bizalomgerjesztő, feketére égetett pirítós és egy nagy adag szenes eggs. Mellette egy pohárban frissen csavart gyümölcslé. Az előbbit gyorsan a hulladékmegsemmisítőbe dobta, utóbbival pedig a szobájában felejtett lilás-sárga levelű bokrot boldogította meg. Miután szerencsésen végzett a reggelijével felfedezte, hogy egy másik asztalra kávé és cigi is van kikészítve. Gyorsan megitta a kávét, majd rágyújtott egy szál cigire. Közben átértékelte saját helyzetét. Eszébe jutott, hogy mekkora jó ötlet volt elindulni leigázni az asgardokat. Az viszont már kevésbé, hogy összesen egy hajóval indult meg. Még akkor is elég nagy marhaságnak tűnt, hogyha az a hajó valószínűleg az ismert világegyetem legerősebb csatahajója. Ezen felbuzdulva elviharzott a vezérlő felé. A transzporter mellé érve lefékezett, majd gyors mérlegelést készített magában a fél óra intenzív testmozgás és a transzporter használatának veszélyei között. Végülis a lustábbik énje győzött és belépett a transzporterbe. Ezúttal jobban meggondolta milyen gombokat is nyom meg. Nagyot nyelt, mikor az ismerős fehér fény körülfogta, majd a következő pillanatban a vezérlő előtti folyosón bukkant fel. Belépett. A jaffák szokás szerint lustán heverésztek költői összevisszaságban.
- Jaffa kree! – üvöltött, majd felrángatta a székéből az épp ott alvó jaffát – Már indulhatsz is krumplit pucolni! Úgyis kevés a személyzet a konyhán.
A jaffa megszeppenve indult kifelé. Pcmg bekapcsolta a rádiót, majd üzent a többi hajójának, hogy azonnal induljanak meg egy megadott koordináta felé. Közben halk durranás hallatszott a folyosóról. Kinézve azt a jaffát pillantotta meg, amelyiket az előbb helyezett át a konyhára. Úgy látszik inkább öngyilkos lett, minthogy 5000 emberre főzzön.
- Asszed megúsztad? – kérdezte Pcmg a földön fekvő halott jaffát – Vigyétek a szarkofágba, és élesszétek fel! – parancsolt rá egypár ott lézengő jaffára, akik fellapátolták társukat a földről, majd elvonszolták.
Pár óra múlva Pcmg hajója kilépett a hipertérből. A flottája többi része már ott várt rá.
- Nagyuram! – hallatszott a rádióból – Már azt hittük nem is jön.
- Ne szójjá be! Majdha neked kell egy időhajlító generátor nélküli hajóval utazni, akkor legyen nagy a szád! Különben is – fordult a saját hajóján lévő jaffákhoz – miért nincs még felszerelve mindennel a zászlóshajóm?
- Nagyuram nem szólt…
- Akkor most szólok!
- És mikorra parancsolja?
- Tegnap előttre pont jó lesz! Mire vége a harcnak kész legyen! Most pedig tovább az asgardok bolygójához.
A flotta belépett a hipertérbe, hogy az utolsó útszakaszt megtegye.
- Hukk – mondta egy ügyeletes tiszt az egyik asgard hajón.
- Szerintem is nagyon jó az idei termés – felelte egy másik, aki szintén ügyeletben volt egy, a bolygó körül keringő űrhajón.
Ekkor hirtelen éles pittyegéssel életre keltek a műszerek, majd először egy, majd egyre több űrhajó lépett ki a hipertérből. A sort egy hatalmas, furcsa alakú űrhajó zárta. Hosszú, hengeres törzsének hátsó részéből három, egymássan százhúsz fokot bezáró vezérsík állt ki, melyek körülbelül a törzs felének hosszúságát érték el.
- Uram – szólt le a hajó kapitányának az ügyeletes tiszt az asgard hajón – egy idegen flotta érkezett.
- Nem várunk senkit. Megint be vagytok baszva, és mindenfélét összehallucináltok!
Ekkor egy robbanás rázta meg a hajót.
- Hmm, vagy nagyon élénk hallucináció, vagy tényleg jött valaki! Riadó az összes elérhető hajónak! Támadás ért minket!
Ezek voltak az utolsó szavai, ugyanis a közben folyamatosan záporozó lövedékek átütötték a pajzsot, minek következtében a hajón lévők eltávoztak az örök szeszfőzdébe. A riadó azonban megtette a hatását. Egyre több asgard hajó került elő és állták útját Pcmg flottájának. Bár Pcmg hajói erősebbek voltak, az asgardok sokan voltak, így a kezdeti lendület lassan megtört. Mindkét oldal szenvedett veszteségeket. Ekkorra már mindkét fél kiküldte a vadászrepülőit, így a nagy cirkálók és közepes naszádok és csatahajók között már egyszemélyes siklók és vadászok is cikáztak. Ezek azonban elenyésző tűzerejük miatt nem tudtak kárt tenni a nagy hajókban. Ekkor egy az eddigieknél nagyobb asgard hajó tűnt fel. Látni lehetett rajta, hogy a tervezői feláldozták az esztétikát a fukcionalitásért. Szinte üvöltött a hajóról, hogy tetemes mennyiségű fegyvert hordoz, és mindemellé még rettentő erős pajzsok is védik. Két naszád azonnal rávetette magát, ám fegyverzetük hatástalannak bizonyult. Ugyanígy járt a védelmük is. Egy-egy lövéssel leszedték őket az asgardok. A cirkálók sem bizonyultak sokkal eredményesebbnek ellene. A kilőtt energialövedékeket elnyelte a pajzs. Miután leszedett még egy naszádot és egy cirkálót Pcmg hajójával találta szembe magát. Gondosan kiválasztották a célzásnál, hogy melyik hajóra is lőjjenek a 3 közül, amit látnak, majd lőttek. Az autómata célzórendszer még időben módosította a célt, így a lövedék telibe találta a vezérhajót. A hajó pajzsai azonban kitartottak. Úgy látszott, mintha a becsapódó lövedék energiáját elvezetné, majd elnyelné. A hajó lassan az asgardok felé fordult, majd egy megszakítatlan zöld energiasugár csapott ki az elejéből, majd mégegy, és mégegy. Pár század másodpercen belül 5 sugár csapódott az asgard hajóba. Az előbb megtorpant, majd miután a pajzsai nem bírták a megterhelés engedtek. A folyamatos energianyalábok kettészelték a hajót.
A bolygón folyamatosan figyelték az eseményeket. Látva, hogy a legerősebb hajójukat elpusztítja az ellenség megkezdték a bolygó kiürítését. Több száz különféle űrhajó állt készenlétben erre a célra.
Eközben Pcmg átvette a flotta vezetését, és miután eltakarították az útból a megmaradt védőket, tovább indultak a bolygó felé. Váratlanul a vezérhajó meletti cirkáló minden figyelmeztetés nélkül felrobbant.
- Az anyátok – kiáltott fel Pcmg – még mindig nem bírjátok feladni?
- Nagyuram, arról a holdról lőnek! Úgy látszik egy autómata védelmi rendszert építettek ki rajta.
- Akkor lássuk mit tudunk kezdeni vele!
Több kisebb hajó indult meg a hold felé, ám annak rendszerei sikeresen leszedték azokat mielőtt kárt tudtak volna okozni.
- Elsődleges fegyverzetet élesíteni! – szólalt meg Pcmg.
A hajó hajtóművei kikapcsoltak, ahogy a főágyú elkezdte összegyűjteni a lövéshez szükséges energiát. Egyre több rendszertől vette el az energiát. Már a világítás is elhalványodott. Ekkor a három vezérsík végéről egy-egy sárgásfehér, vakító fényű fénysugár tört elő, majd a hajó orra előtt találkoztak. A világűr szinte forrt az egy helyen összegyűlt energiától. Ekkor a hajó elején lévő fegyverek is csatlakoztak. Ennek köszönhetően az összegyűlt energia irányt kapott és egy elképesztően vastag és fényes sugár formájában megindult a hold felé. A hatáson még maga Pcmg is meglepődött, ugyanis a hold nemes egyszerűséggek atomjaira hullott egy hatalmas robbanásban. Ez a kis szünet azonban elég időt biztosított az asgardoknak, hogy a lakosság nagy részét kimenekítsék. Épp a maradék népességet hajózták volna be a mentőhajókba, amikor a támadó flotta elérte a bolygót, majd a légteret elárasztották a légköri repülésre alkalmas hajók és megállították a menekülök utolsó hullámát. Ez idő alatt Pcmg hajói körülvették a bolygót.
- Bombázásra felkészülni – adta ki a parancsot Pcmg. Elsőnek a kocsmákat és a szeszfőzdéket! Aztán jöhetnek a katonai létesítmények.
Pcmg békésen szemlélte az asgardok bolygójából megmaradt füstölgő romhalmazt. Igazán festői. Miután kigyönyörködte magát a látványban, egy nagyobb csoport jaffát hátrahagyott, hogy kiszedje az elfogott asgardokból a titkos pálinkájuk receptjét, ő pedig elindult a Föld felé, hogy egyszer és mindenkorra lerendezze a gondjait.
Kivételesen probléma nélkül sikerült megtenni a távolságot a hipertérben. Odaérve aktiválta a holografikus kivetítőt, és megjelentette a hologrammját a MCSKK-ban. Ott annak rendje és módja szerint hatalmas pánik tört ki. József ezredes és a csapata állt szemben a holografikus Pcmgvel. A katonák pedig összevissza futkostak.
- Adjátok… - kezdte volna Pcmg, amikor egy katona rohant keresztül rajta.
- Adjátok… - kezdet előlről, amikor egy újabb katona futott át a kivetített testén.
- Basszus! Így nem lehet hódítani! Józsi, nem szólnál a beosztottjaidnak, hogy hagyják ezt abba?
- Katonák! Pihenj! – adta ki az utasítást az ezredes.
- Mindjárt jobb. Szóval: Adjátok meg magatokat különben leküldöm a jaffákat, és mindenkit megerőszakolnak!
- A férfiakat is?
- Őket majd a női jaffák! Mindenre nekem kell gondolni?!
Eközben a háttérből egy hang hallatszott: Nagyuram, a jaffák között kitört a hasmenés! Senki sem tud lábra állni!
- Őőőő – mondta Pcmg, amikor realizálta, hogy ezt a földiek is hallották
- Folytasd csak – bíztatta az ezredes – épp ott tartottál, hogy jönnek a jaffák…
- Hát ízééé, boldog április elsejét – nyögte Pcmg enyhén izzadva – Akkor mi mennénk is.
- Helyes – mondta az ezredes.
Pcmg flottája ugyanolyan gyorsan, ahogy megérkezett, eltűnt a hipertérben. Félúton lehettek a Főnixhez, amikor hirtelen egy nagy zökkenéssel a hajó kilépett a hipertérből. Sajnos ezt a flotta többi rész nem vette észre, így Pcmg egyedül maradt. A hajóját abban a pillanatban körülfogta egy csapat idegen űrhajó, ahogy kilépett a hipertérből.
- Jaffa! – kiáltotta Pcmg, ám ekkor az összes jaffája eltűnt. – Na neee! Ez nagyon rossz vicc!
Elkezdte keresni a jaffáit. Benézett az össze jaffái által használt helyiségbe, de nem talált senkit. Még a szőnyegek alá is benézett. Ekkor hangos pittyegéssel megszólalt a rádió, tudatva, hogy bejövő hívás érkezett. Pcmg megnyomta a fogadás gombot. A képernyőn egy szürkészöldes bőrű fehérhajú fazon jelent meg.
- Anyám, már halloween van? – szólalt meg Pcmg
- Mi van? – szólalt meg a képernyőn a lény.
- Halloween, amikor mindenki idióta maszkot ölt, hogy ezzel riogassa a szomszédait.
- Ez nem maszk!
- Jóvanna! Amugy ki a f@sz vagy, és mit képzelsz magadról, hogy csakúgy lenyúlod a jaffáimat?
- Úgy neveznek minket, hogy Lidércek!
- Valahogy éreztem, hogy nem Hupikék törpikéknek…
- A jaffáidat elfogtuk, és ők lesznek a vacsora. De csak miután elszórakoztunk velük!
- He?
- Hát az úgy volt, hogy nagyon régen egy messzi bolygón…
- Uuuuncsiiiii – szólt közbe Pcmg – nem térhetnénk a lényegre?
- Kiszívjuk belőlük a…
- Néddmá, a kis spermahajdert! Mondták már, hogy olyanok vagytok, mint a tengerpart?
- ????
- Meleg és homokos!
- Nem AZT szívjuk ki! Hanem az életerőt!
- Jóvanna, nem kell szégyellni, hogy melegek vagytok, mint a kandalló. Manapság már semmin nem lepődök meg, és megjegyzem egész jó választás volt. Egypár jaffámnak még tetszeni is fog a dolog.
- MI van?
- Hát egykis adok kapok.
- ????
- Tudod. Pipa – pumpa…
- Nem vagyunk mi buzik!
- Ez csak a látszat – dúdolta Pcmg. – Na jólvan homikám. Alkalomadtán még jót is szórakoznék azon, amit csinálni akarsz a személyzettel, de nemtudom észrevetted-e, de ez egy k**va nagy hajó, és én utállok rohangálni, szal ha nem adod vissza a jaffáimat akkor…
- Akkor mi lesz?
- Átmegyek és dominánssá verem a zöldet a bőrötök színében!
- Most nagyon megijedtünk…
- Na majd meglátjuk – modnta Pcmg, majd elrohant a transzporter állomás felé. Ott lendületből jó nagyot rúgott a vezérlőpanelba, csakhogy gyorsítsa az események menetét. Az okos enged alapján áttranszportálta Pcmg-t a lidérc hajóra. Ott kapásból vagy 30 lidérc várta őt. Pcmg kapásból elkapta az egyiket és hozzávágta a falhoz. Valószínűleg ott lehetett a világítás vezérlője, mivel az a kis fény is kihúnyt, ami eddig derengett a helyiségben.
A lidércek vezetője, akivel Pcmg beszélt megelégedetten hallgatta a verekedés zaját a terem ajtaja előtt. Már épp indult volna a dolgára, abban a tudatban, hogy ezt a nagyszájú marhát is sikeresen elintézték, amikor az egyik lidérc kirepült a teremből. Ez elég nagy zajjal járt, mivel az ajtó zárva volt. Az így támadt résen Pcmg lépett ki, kissé tépett ruhában és eléggé lihegve, de láthatóan sérülés nélkül.
- Ez nem lehet! – kiáltott fel a lidérc kapitány. – Senki nem képes legyőzni 30 lidércet közelharcban!
- Egy isten bármire képes – húzta ki magát Pcmg, majd hiún leporolta cafatokban lógó ruháját, majd a lidérc kapitány felé indult. Az az ellenkező irányba kezdett rohanni. Pcmg meg utána. Egész jól elkergetőztek, csak néha állt meg Pcmg, hogy kifújja magát, és jól megagyalja az utána rohanó, időközben előkerült lidérceket.
- Úgysem menekülsz! – kiáltott a menekülő kapitány után – Zöldre verlek, és a szádba tömöm azt a rózsaszín förmedvényt, amit viselsz! De előbb még letépem a lábadat és azzal rúglak tökön!
Rövid kergetőzés után a lidérc kapitány jobbnak látta kapitulálni. Ígyhát megfordult, hogy bevárja a közeledő Pcmg-t, lesz ami lesz alapon. Pcmg meg is érkezett, majd szembefordult az ellenfelével.
- Na gyere – mondta a lidérc – A jobb kezem temető, a baltól meg még énis félek!
Eközben látványos lábmunkával próbálta elterelni Pcmg figyelmét, aki nyugodtan állt, amíg a lidérc közeledett felé, majd amikor már csak egy méterre volt tőle, egy jobb egyenessel a falhoz kente a lidércet, aki a fent említett dekorációs elemről lassan lefolyt. Pcmg odaballagtott hozzá, majd precízen nekilátott, hogy beváltsa a fenyegetését. Miután a lidérc kellemes zöldalma színben pompázott már otthagyta, és elindult kiszabadítani a jaffáit. Rövid keresés után meg is találta őket, majd egy távírányító segítségével visszateleportálta magukat a hajójára.
Amint visszaért, a rádió azonnal pittyegni kezdett.
- Na mijan? Kell még a fájás? – kérdezte, amikor egy másik lidérc tűnt fel a képernyőn, a háttérben az összevert kapitány látszott, ahogy éppen magához tér.
- Azonnal add meg magad, különben elpusztítunk.
- Ha a hajóitok is olyan pengék, mint ti vagytok, akkor szívesen vállalok egy gyorsszervízt rajtuk. Bár azt hallottam, hogy a zöld eléggé slankít.
- Megölünk, de előbb még kiszívjuk…
- Tudom, hogy a kubai szivíromra fáj a fogatok, de ilyen fogakkal, int ami nektek van, csúnyán fogazhattok, így kénytelen lennék kiverni őket.
- Nekem pezsegsz, kicsi plussz?!
- Asszed te vagy a jani, kohókám! Szívesen összeismertetlek egy jó fogorvossal. Úgy hívják Dr. Martens! Jófajta acélbetkós 3 helyen hajlítva, hogy a hátsó fogakat is rendesen elérje! A kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezzétek meg a halottkémeket vagy a temetkezési vállalkozókat!
- Megha – szakadt félbe a beszélgetés, amikor a nagyjából magához tért lidérc kapitány egy felettébb súlyosnak tűnő parancsnoki fotellel fejbe vágta a beszélőt.
- Izééé, nem úgy gondolta. Csak rossz napja van, de ha nem gond, akkor mi lelépnénk, nemmintha nem élveznénk a társaságot, de még… még megkell öntözni a virágokat otthon.
A mondat végén megszakadt a kapcsolat majd a lidérc hajók gyorsan hipertérbe ugrottak. Utolsónak az a hajó maradt, amin Pcmg is tiszteletét tette. Pcmg búcsúzóul lőtt egyet a hajtóművébe pont akkor, amikor az belépett a hipertérbe, majd továbbindult a városa felé.
A megsebzett lidérc hajó egy darabig bukdácsolt a hipertérben, majd kiesett belőle, és zuhanni kezdett egy bolygó felé. Mielőtt felrobbant volna a légkörbe egypár mentőkabin hagyta el.
A lidérc kapitány mentőkabinja egy tóban landolt. Nagy nehezen kinyitotta a fedelét és kimászott. A tó partján négy humanoidat látott ülni.
- Ezredes, nem úgy volt, hogy itt nincsenek halak? – kérdezte Daniel miközben a lidérc kapitány ügyetlenül próbált fennmaradni a vízen.
- Úgy volt, de ez inkább tűnik fókának. Egy naaaagy zöldre vert fókának!
- Ezért megfizetsz, ember! – kiáltotta a lidérc – Kiszívom…
- Maximum a vízet a tóból, de inkább elforralod, amilyen melegnek nézel ki abban a rózsaszín felsőben! – válaszolt az ezredes. – De megpróbálhatod, majd Tibi kezelésbe vesz és ad egykis kékes árnyalatot neked.
A lidérc kimászott a tóból és nekirontott az embereknek. Ebben egy meglehetősen nagy termetű, sötét bőrű, rasztás hajú fazon akadályozta meg, aki nemes egyszerűséggel hozzávágta a kempingszéket, amin eddig ült, majd hozzálátott, hogy egykis kék színt vigyel a lidérc egyhangú zöld bőrébe.
- Uram, nézze mit fogtunk - lelkendezett József ezredes, ahogy visszaértek a központba az időközben kékeszöld színben pompázó lidérccel.
- Nekem leginkább egy nagy zöld fókának tűnik - tippelt a tábornok.
- Nem, uram, ez egy lidérc!
- Dehát azok nem ilyen színűek.
- Ja, Tibi próbált egykis értelmet verni bele, de úgy tűnik nem sikerült.
- Akkor nem szimplán zöldnek kellene lennie?
- Azt hiszem nem mi voltunk az elsők, akik megpróbálkoztak a lehetetlennel.
- Talán megkérdezhetnénk tőle - javasolta az ezredes. - Na te mákvirág, daloljál!
- Mmmmmmhhhmmmm - válaszolta a lidérc.
- Ezredes - fordult Józsefhez a tábornok - nem értek ragasztószalagul, úgyhogy vagy fordítson, vagy vegye le róla.
- Maga akarta - válaszolta az ezredes, majd egy lendületes mozdulattal letépte a ragasztószalagot a fogoly szájáról. - Na most daloljál.
- Au!
- Kicsit konkrétabban, ha lehet.
- Kiszívom...
- Ejnye, nem lehet ám itt így beszélni, amíg csak 12-es karikával fut a műsor!
- Akkor is ki fogom szívni!
- Najó, ezredes, elegem van ebből a megtévedt homokzsákból. Küldje át Atlantisra, majd ők kezelésbe veszik!
Az ezredes megvonta a vállát, majd egypár lendületes rúgással mozgásra ösztökélte a lidércet.
Eközben Atlantison, mely időközben visszahelyezte székhelyét a Pegazus galaxysba.
- Muszály ezt a marhaságot csinálnunk minden hónapban ? - kérdezte Sheppard, miközben csapatával a rendszeres ellenőrző körútjukon voltak.
- Igen - válaszolta MacKay - Mivel spórolunk az energiával , így egyszerűbb átvizsgálni a sérüléseket.
- És miért is kell spórolnunk?
- Mert nincs elég energiánk azért.
- És miért is nincs?
- Jól van! Hányszor kell még végighallgatnom? Nem tehetek róla, hogy a süteményeket is pont olyan dobozba csomagolták, mint a ZPM-eket!
- De a süteményé kék, a ZPMé meg piros! És vagy 20 kiló különbség van köztük!
- Mindenki tévedhet, nem?
- Nyugalom - szólt közbe Ronnon.
- Jóvanna - szólt vissza Rodney - Amugy ki ez a fazon? - fordult az ezredeshez.
- Ő Ronon.
- De...
- Rodney, már megint nem olvasta el a forgatókönyvet?
- De igen. Csak olyan furcsa, Ford alacsonyabb volt. Így meg mindenki magasabb nálam!
- Ez ilyen. Na ebből elég. Gyerünk vissza, úgyis szóltak a központból, hogy küldenek valami fazont kihallgatásra. De ha már küldenek valakit, nem küldhetnének egypár ZPM-et?
- Aztaaaa! Hogy ez nekem nem jutott eszembe - kiáltott fel MacKay.
Pcmg hangos ordítozásra ébredt. Kinyitotta a szemét. Világost látott. "Ahha, szóval reggel van!" Kikászálódott az ágyából és odacsoszogott az ablakhoz. Odakint a Főnix terült el méltóságteljesen. "Hmm - gondolta - megkellett volna kérdezni azokat a fókafazonokat, hogy van-e valami energiaforrásuk. Lassan nem ártana feltölteni a duracellt a város alatt." Ahogy a város utcáin futkározó helyieket nézte, lassan eljutott a tudatáig, hogy mit is kiabálnak.
- Jönnek a lidércek!
- Meneküljünk!
- Meg fogunk halni!
- Sültgesztenyét vegyenek!
- Na jó, majdmost megkérdezem.
Pcmg lassan leballagott a főtérre. Időközben a lidércek leszálltak és egy nagyobb csapat masirozott a városba. Éppen akkor értek a főtérre, amikor Pcmg is odaért. A lidércek vezetője kilépett és beszélni kezdett:
- Most pedig elvisszük ami jogosan a miénk. Azonnal hozzatok elénk 50 embert, vagy mi válogatunk.
Pcmg álmosan vakargatta borostáját és azon gondolkodott, hogy hozni kellett volna legalább egy cigit, és egy jó bögre kv-t. Be is ballagott egy kávézóba. Amíg ő kávézott a lidércek elé tuszkoltak 50 idősebb embert, akik reszketve álltak elöttük.
- Ez csak 49!! - kiáltott fel a lidércek vezetője. - Hozzátok azt ott! - mutatott a kávézóból épp kilépő Pcmg-re.
Két lidérc sorkatona odaugrott és két oldalról megragadta Pcmg-t.
- Anyádat fogdossad - mondta még mindig álmosan. A két lidérc a parancsnokuk elé tuszkolta Pcmg-t. Az felsőbbrendű pillantással mérte végig az eléggé borostás fazont, akinek egy cigaretta lógott ki a szájából. A lidérc parancsnok kivette a cigit a szájából, majd összemorzsolta a kezében.
- Te leszel a desszert a sok vén szatyor után!
- Kb 10 másodperc választ el életed legkínosabb élményétől! Nem elég, hogy miattad felébredek, mert ezek itt összevissza ordibálnak. Ráadásul még a cigimet is elveszed. Roszabb napjaimon már az elsőért kivégeztetek mindenkit. Na sebaj úgysem volt még zöld felmosórongyunk a konyhán!
Az utolsó szavaival egy időben lecsapta a két oldalán álló lidérceket, majd nekirontott volna a parancsnoknak. Ebben a lidérc csapat többi része akadályozta meg, akik a vezetőjük védelmére keltek. Pillanatok alatt csinos tömegverekedés alakult ki. Vagyi inkább tömegverés. A lidércek ütései átsuhantak Pcmg testén, de az ő ütései nyomán bevert orrok és csinos monoklik maradtak hátra. Már csak egy pár lidérc állt a lábán, amikor a parancsnok elővett egy pisztolyt és Pcmg-re lőtt. A lövés átsuhant a testén és telibe találta a mögötte épp támadásba lendülő utolsó lidérc katonát. A lidérc parancsnok egyre butább ábrázattal lőtt tovább, de Pcmg csak tovább közeledett, majd odaérve egy jokora ütéssel végigküldte a lidércet a kövezeten. Jó 10 méterrel odébb és közkút fogta meg az orral előre sznkázó lidércet. Pcmg lassan utána sétált.
- Én szóltam előre. - mondta Pcmg, majd a szakállánál fogva elkezdte húzni a lidércet a börtönbe.
- Szóval - mondta Sheppard ezredes, miközben fel alá járkált a lidérc cellája előtt. - mi a neved?
- Hivj ahogy akarsz! Tesem mutatkozol be a steaknek!
- Akkor legyél mondjuk.... Béla! Szóval Béla, meséld el, hogy mit kerestél a Földön?
- Nem.
- De igen.
- De nem.
- Hát jó. Ronnon bemész a cellába, és megkéred, hogy mondja el.
- Én ugyan benem megyek.
- De bemész!
- Mibe, hogy nem?
- Hát jó! MacKay! Bemész a cellába, és megkéred, hogy mondja el, amit tudni akarunk.
- Muszály?
- Igen muszály!
- De én nem...
- Citrom van nálam és nem félek használni!
- Jólvanna... - MacKay bement a cellába és egy telefonkönyvvel püfölni kezdte a lidércet.
- Rendben elég lesz. Szóval Bélám, mit kerestél a Földön?
- Az úgy volt... - kezdte, majd előadta hogyan akadt össze Pcmgvel és utána hogyan kötött ki a Földön.
- Ez a hét is jól kezdődik - mondta József ezredes. - Muszály volt megbíznunk Zöldikében?
- Végülis még élünk - válaszolta Tibi.
- Igen, de nemtudom feltűnt-e, hogy vagy 8 órája gyalogolunk ebben a rohadák őserdőben, és eddig nem találtunk mást, csak szúnyogot, meg azt a pirosas gyümölcsöt, amitől Tibi olyan mókásan támolygott az előbb is.
- De ezek az ősi táblák is azt írják, hogy itt található valamilyen ősi eszköz. - Mutatott Daniel arra a 200 kilós táblára, amit Tibi cipelt a hátán.
- Az ásó is ősi eszköz - emlékeztette József őket.
- Felteszem egy ásóról nem írnának külön táblát!
- Remélem is. A ti érdeketekben...
A csapat valóban már vagy 8 órája gyalogolt egy őserdővel borított bolygón. A bolygóra a lidérc vallatása közben kiderült információk alapján mentek.
- De most tényleg! Ki az a barom, aki csak úgy elhagyja a cuccát? Most őszintén, Szilvi, te hagynál el mindenféle cuccot idegen bolygón?
- Hát, nem is tudom. Múltkor is elhagytam egy szempillaspirált...
- De most, auuu - József ezredes nem tudta befejezni a mondatot, mivel hatalmasat zakózott a semmiben. A többiek röhögtek, ő feküdt és a fenekét dörzsölte, majd felkelt és meghajolt. A többiek tapsoltak.
- Köszönöm, köszönöm, a virágokat helyben fogyasztom, a csokit az öltözőbe kérem!
- Há há, nagyon jóvolt, ezredes - mondta Daniel. - Már vagy 3 napja nem röhögtem ekkorát, azóta, hogy Tábla beiratkozott az anoním alkoholisták közé.
- Ezt honnan tudod? - kérdezte Tibi.
- Hát izééé, végülis mindegy. Egyáltalán miben esett le Jószi?
- A levegőben.
- Abban nem lehet elesni.
- De ez nehéz levegő.
- Mivan?
- Mint a nehéz víz. Csak ez levegőben.
- De mondom, hogy olyan nincs!
- De van - mondta az ezredes, és jót rúgott a levegőbe, ami fémesen kongott.
- Igen, levegő, az van ott.
- Hmm tényleg van valami itt – mondta Daniel, miközben leült a semmire.
- Valóban. Ott egy ásó. – mutatott egy fa mellé József ezredes. – Én mondtam, hogy nem érdemes eljönni. Egy kibaszott ásó…
- Szerintem nem az ásón van a hangsúly. Elvégre nem mindennap talál az ember olyan levegőt, amire rá lehet ülni!
- Akkor most mi legyen? Egyrészt hogy visszük haza a levegőt?
- Szerintem ez valami álcázott dolog.
- Szerintem meg levegő. Inkább fogjuk az ásót és vigyük. Az legalább kézzel fogható. – mondta az ezredes, majd megfogta az ásót, és a vállára vette. Volna. De közben beleakadt a „levegőbe”. Az ennek hatására levált róla az álcázás és előtűnt egy szakadt szállítóhajó.
- Daniel, ez egy goa’uld szállítóhajó.
- Igen, de…
- Ez egy kurvára leamortizált szállítóhajó!
- Igen de…
- Ezért jöttünk el idáig?
- Igen, de akkor is meg kellene nézni belülről.
- Legyen. Menjetek be és nézzetek körül.
Hárman beléptek a szállítóhajóba. József ezredes pedig betelepedett egy kőre, majd miután jól körülnézett, elővett egy mobiltelefont.
- Szeva Tábla, nem fogod elhinni mit hallottam…
A többiek eközben felderítették a szállítóhajót. Egy fura szerkezeten kívül semmi extrát nem találtak benne.
- Ezredes – ugrott ki a hajóból Szilvi – óóó, bocsánat.
- Nem tud kopogni?! Mit látott?
- Nem láttam, hogy megint a céges telefonról hívta a kocsmai haverjait!
- Helyes. Akkor mit találtak?
- Sok pókhálót és port. Meg valami izéét.
- Így két é-vel ?
- Pontosan!
A csapat, immár az ezredessel az élen visszament a szállítóhajóba és tanulmányozni kezdte a berendezést. Az leginkább egy szemetesedényre hasonlított, azzal a különbséggel, hogy ennek a tetején kijelző volt. Rajta számokkal. Az ezredes szórakozottan nyomkodni kezdte a gombokat a kijelző mellett, minek következményében a számok ugrálni kezdtek a kijelzőn.
- Ezredes, biztos jó ötlet ezt csinálni?
- Ugyan, mi baj lehetne belőle?
Az ezredes tovább nyomkodta a gombokat, mire a képernyő elkezdett villogni, majd egy eddig nem látható gomb tűnt elő, miután egy fémlap félrehúzódott a kuka tetején. Az ezredes megnyomta, mire a kuka elkezdett búgni, majd pár perc múlva abbahagyta.
- Najó, most elrontotta – mondta Szilvi.
- De én hozzá sem nyúltam – mondta bűnbánóan az ezredes.
- Inkább menjünk haza.
A csapat kilépett a hajóból. Meglepődve vették észre, hogy ahol eddig őserdő volt, ott most kellemes mediterrán erdőség húzódik.
- Szééép. Egy ilyen kell otthonra is. 5 perc alatt tereprendezés. Szerintetek halastavat is tud?
- Szerintem nem tereprendezés történt… Inkább átkerültünk egy másik bolygóra.
Nem messze tőlük egy kis csapat lépett ki a fák közül fehér tógában.
- Üdvözlünk titeket idegenek!
- Ahha, csá nektek is. Mi a szitu ?
- Üdvözlünk titeket Atlantison!
- De hát az nem is itt van!
- Valóban. Odébb vagy két kilóméterre.
- Nem. Úgy értem egy másik galaxysban. Múlt hónapban mentek vissza.
- De múlt hónapban volt az aratási ünnep!
- Na várjál csak. Nálatok mennyi az idő?
- 12374. évet írunk.
- Józsi – szólt közbe Daniel halkan – szerintem nem csak másik bolygóra kerültünk, hanem másik időbe is. Majd én lerendezem. Szóval tizenvalahányezerben vagyunk?
- Igen – válaszolta a tógás csoport vezetője.
- És mitől számítva?
- A civilizációnk kezdetétől.
- Akkor már csak az a kérdés kik vagytok?
- Atlantisziak. És ti?
- Hát mi emberek vagyunk a Föld nevű bolygóról és ahogy elnézem, egy kicsit eltévedtünk az időben.
- Akkor velünk kell jönnötök a városba.
- Rendben – mondta az ezredes, majd nagyot tüsszentett, pont a tógás csoport felé.
- Bocsi, srácok úgy látszik este megfáztam egy kicsit.
A csoport elindult Atlantisz felé. Odafelé egyre többen kezdtek el tüsszögni és szipogni. Mire odaértek már kettőt úgy kellett támogatnia a többieknek, annyira leverte őket a lábáról a betegség. Ahogy odaértek egy kényelmes szobába kisérték őket. A városban eközben elharapózott a betegség, ami úgy látszott, hogy halálos a lakosságra nézve.
- Most mi legyen? – kérdezte az ezredes.
- Hát lehet, hogy kiírtottuk az ősöket… - válaszolta Daniel.
Eközben egy férfi lépett be a szobába.
- Neeee, ez nem lehet, már itt sem marad nyugton az ember tőled?! – kiáltott fel az ezredes, amikor a férfi megfordult és Pcmg-re ismert benne.
- Nem értem. Ismerjük egymást? Úgy hallottam, hogy a messzi jövőből jöttetek. A nevem Daniel, én leszek a kísérőtök, amíg megtárgyaljuk, hogy mi legyen veletek.
- Akkor te..
- Én egy másik város vezetője vagyok, és csak miattatok jöttem át Atlantiszra, mint a tanács egyik tagja. Egy kis türelmet kell kérnem tőletek. A városban felütötte a fejét valami betegség, amivel nem tudunk mit kezdeni.
- Nincs nálunk véletlen egy coldrex? – nézett körbe az ezredes a csapatán.
- Nincs rá szükség, nemrég kísérleteztünk ki egy módszert, mely segítségével minden betegségtől meg tudunk szabadulni.
- Milyen módszert?
- Nehéz lenne elmagyarázni. A lényege, hogy egy olyan lényt hoztunk létre, melynek egyedüli feladata az ember immunrendszerének megerősítése. Miután beültetik a testbe leküzd minden betegséget. A folyamat pár percig tart, ezért nem kell soká várnotok. – mondta a férfi, majd kiment a szobából. Azt már nem hallotta meg, ahogy az ezredes és csapata kétségbeesetten kiáltozik utána, hogy ne tegye.
- Akkor most mi van? - kérdezte József ezredes, miután elcsipultak a kedélyek.
- Elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon! - válaszolta Daniel.
- Mibe, hogy ezt is rám akarjátok kenni?
- Nem akarjuk, ez tényleg a te hibád!
- De hát mit tettem?
- Azzal, hogy anyád nem tanított meg használni a zsebkendőt, amikor tüsszentened kell most rászabadítottad a Goa'uldokat a galaxysra!
- Dehát...
- Nem volt gyanús, hogy aki az előbb bejött az nem Pcmg volt, hanem csak az eljövendő gazdateste?
- Most hogy mondod...
- És az sem tűnt fel, hogy kb 5 perce ment el, hogy beültessék neki a szimbiótát, ami majd meggyógyítja azt a betegséget, amit te kezdtél el terjeszteni közöttük?
- Hát...najó, lehet, hogy az én kezem is benne van. De akkor most mi legyen?
- Felteszem lesz egykis kavarodás, amikor kiderül, hogy a csodaszerüknek van bizonyos fajta mellékhatása. Na akkor kellene meglépnünk.
Pár perc múlva valóban hangzavar hallatszódott kintről, ami egyre hangosabb lett. Néhány lövés hangja is hallatszódott. Nemsokára egy rémült atlatiszi őr rohant be hozzájuk.
- Pia nincs? - kérdezte az ezredes.
- Mi?
- Alkoholtartalmú ital. Lehetőleg derékszögű.
- ???
- 90 fokos.
- Izéé, az nincs. De most velem kell jönnötök. A beültetés rosszul sikerült és a szimbióták átvették az irányítást az emberi testeken. Most ki akarnak törni a karanténból. Ezt nem hagyhatjuk. Most elviszlek titeket a hajóhoz, amivel jöttetek.
Az őr vezetésével a kis csapat eliramodott. A kijárat felé vezető út közben több halott mellett is elhaladtak és a távolból lövéseket lehetett hallani.
- Azt hiszem elkéstünk. Kitörtek.
A lövöldözés zaja egyre közelebbről hallattszott. A csapat épp egy téren haladt át, így az azt körülvevő oszlopok mögött keresett fedezéket. Nemsokára két egymással küzdő csapat érkezett a térre. Úgy látszott, hogy a szimbióták által megfertőzött emberek csoportja a hangár felé akart menni. Az atlantiszi őrök pedig ebben próbálták megakadályozni őket nem sok sikerrel. A goa'uldok áttörték a hangár védelmét és hajóra szálltak, majd kirepültek a délutáni égre. A megmaradt atlantisziak sem sokat tétlenkedtek, üldözőbe vették a szökevényeket. Előbb csak kisebb hajókkal, indultak, majd pár perc múlva a város dokkjaiból felszálltak a hatalmas cirkálók és csatahajók is.
- Gyertek! A hajótokat ebbe a hangárba hozták. - mutatott a vezetőjük az egyik különálló épületre.
Az ezredes csoportja csalódottan kászálódott fel a székekből, amit a csetepaté ideje alatt hoztak az oszlopok takarásába, majd lerakták a popcornt és továbbindultak. Már éppen beszálltak a hajóba, amikor enyhe remegést lehetett érezni a talajon. Kicsit később egy porfelhő söpört végig a városon, majd két fényes pontot lehetett látni az égen, ahogy egyre emelkednek.
- Azt hiszem gond van. - mondta a csoportot kísérő őr.
- Még csak most esett le? - kérdezett vissza az ezredes.
- Nem értitek. Az ott a Főnix és a Titán, ami épp elrepült.
- Hadd repüljön, ha az a dolga.
- Éppen ez az, hogy nem! Atlantisz 4 részből áll. Három mobilizálható városközpontból, Atlantisz, Főnix és Titán, valamint az ezeket körülvevő nem mobil városrészekből. Ráadásul a Titán még készen sincs teljesen. És most a Főnixet, és a Titánt elfoglalták a goa'uld által megfertőzött emberek, és elvitték!
Ekkor az előbbinél erősebb remegés rázta meg az épületet, majd a város fölé energiakupola borult.
- Atlantisz is indul! Kapaszkodjatok!
- Őőő akkor mi hogyan megyünk el?
- Egyenlőre sehogy. Amíg a pajzs aktiv, se be, se ki. És ahogy látom nem csak sétarepülésre megyünk. Éppen aktiválják a fegyvereket.
Atlantisz is felemelkedett a levegőbe. Éppen időben, ugyanis a már a bolygó felett lebegő városok tüzet nyitottak a lent maradt részekre. Atlantiszt megvédték a pajzsai, de a megmaradt városrészeket nem védte semmi, így azok éles villanással felrobbantak. Atlantisz ahogy emelkedett viszonozta a tüzet. A Főnix és a Titán látva, hogy a csatahajókkal együtt Atlantisz erőfölényben van, menekülőre fogták a dolgot. A két város két irányba lépett be a hipertérbe. Atlantisz rövid tétovázás után a Főnix után indult. Rövid üldözés után a két város lőtávolba ért. Pár lövés után a Főnix megingott, majd kilépett a hipertérből. Ott egy közeli bolygó felé kezdett zuhanni. Az atlantiszi cirkálók egészen at atmoszféra kezdetéig követték. Amig zuhant, mentőhajók százai hagyták el a megrongált várost. Az egyik, ahelyett, hogy a bolygó felé indult volna belépett a hipertérbe, mielőtt a cirkálók üldözni tudták volna. A Főnix pedig a zuhanást befejezve egy hegyoldaon állapodott meg.
- Na ez szép volt. - mondta az ezredes, aki a hangárból minden részletnek szemtanúja volt. - Szilvi, a mi fegyvereinkkel miért nem lehet a hipertérbe lőni?
- Őőőő
- Ereszkedünk - mondta az őr.
Atlantisz nemsokára földet ért, nem messze a Főnix roncsai mellett.
- Most kéne meglógni, mielőtt felelősségre vonnak - mondta Józsi.
Tibi a kormányhoz ült, Szilvi pedig működésre próbálta bírni a hajót. Végül József ezredes oldotta meg a problémát, amikor két hatalmasat rúgott az időgépbe. Az sértődötten felpittyegett, majd működésbe lépett. A csapat pillanatokkal később ismét máshol találta magát.
- Na ez ismerős. - mondta az ezredes. - Ott abban a kocsmában rúgtunk be elöszőr Táblával.
- Akkor jó. - mondta Daniel.
- Dehogy jó! Az a kocsma az asgardok bolygóján van, amit nemrég foglalt el Pcmg!
- De legalább már a mi időnkben vagyunk.
- Akkor jó.
- Őőő nem. - csatlakozott a beszélgetéshez Tibi.
- Miért is nem? Max szétrúgunk egypár jaffa segget.