Szia! Ezzel a másik kedvenc kutatási területemre tévedt a fórum, úgyhogy hihetetlenül nagy érdeklődéssel várom a hozzászólásokat. Igazából ha már megnyitottad a topicot, akkor tegyél fel kérdéseket, kielemezzük őket.
Tomcatter Írta:Szia! Ezzel a másik kedvenc kutatási területemre tévedt a fórum, úgyhogy hihetetlenül nagy érdeklődéssel várom a hozzászólásokat. Igazából ha már megnyitottad a topicot, akkor tegyél fel kérdéseket, kielemezzük őket.
Egy másik topicban a kérdést feltettem. Ha két tömegpont egymáshoz viszonyítva fénysebességgel halad, akkor azegyik szemszögéből a másiknak megáll az idő. A másik szemszögéből pedig az egyiknek. Akkor, ha egy útvonalat ír le mindkettő (egymás tükörképét), majd találkoznak, akkor az egyik szerint a másiknak kellett volna lassabban öregednie, a másik szerint pedig az egyiknek. A két mozgás ugyanis ekvivalens. Namármost akkor a két igazság, csak akkor nem mondhat ellent egymásnak, ha az idő nem relatív. Akkor viszont mindkettő ugyanannyit öregedett. Tehát a t1 és t2 időre az alábbi összefüggés kell, hogy fennáljon: t1=t2. Az elmélet pedig eleve nem ezt teszi fel. Ellentmondás.
Mint emlitettem, az ellentmondas ott van, hogy te azt az elmeletet kritizalod a ket fenysebesseggel halado targy segitsegevel, ami pontosan azt allitja, hogy aminek tomege van, az NEM haladhat fenysebesseggel. ELLENTMONDAS!
Mollem Írta:Mint emlitettem, az ellentmondas ott van, hogy te azt az elmeletet kritizalod a ket fenysebesseggel halado targy segitsegevel, ami pontosan azt allitja, hogy aminek tomege van, az NEM haladhat fenysebesseggel. ELLENTMONDAS!
És ha a tárgyat átdefiniáljuk fotonná?
Az idő lassulása pedig nemcsak fénysebességre van kitalálva, hanem at megközelítve is. A megközelítés pedig lehetséges. Az idő lassulásával viszont ugyanarra az ellentmondásra jutunk, amit az előbb felvetettem.
Mihez viszonítjuk a fénysebességét??
Apropó: a fénynek is van tömege. mégis fénysebességgel halad...
Es ismet ismet: A feny (foton) azert lett kitalalva a joIsten altal, hogy oruletbe tudja vele kergetni a szegeny korlatolt gondolkodasu human fizikusokat, ugyanis a mai napig nem birjak felfogni, hogy valami, aminek ilyen szep neve van, es ilyen szepen vilagit nagy tomegben, hogy a bus budos feneben tud alkalmasint energiakent, maskor anyagkent viselkedni...
Megjegyzem van egy (házi készítésű) elmélet az energia-anyag összefüggésről, egyszer egy hihetetlen agyas haverommal okoskodtunk rajta.
Mint tudjuk a fény egyébként hol részekeként, hol hullámként viselkedik, de patyus már a második ember itt a napokban, aki mindenáron fotont akar fogdosni... :-)
Before Írta:Megjegyzem van egy (házi készítésű) elmélet az energia-anyag összefüggésről, egyszer egy hihetetlen agyas haverommal okoskodtunk rajta.
Mint tudjuk a fény egyébként hol részekeként, hol hullámként viselkedik, de patyus már a második ember itt a napokban, aki mindenáron fotont akar fogdosni... :-)
Fizikatanárom szerint a fizika szép és szimmetrikus. És minden anyagra is jellemző a hullámtulajdonság. Példája az volt, hogy be lehet bizonyítani, hogy egy focilabda is viselkedik hullámként is, de a mérete és a hullámhossza között túl nagy a nagyságrendi különbség.
Tehát minden anyag rendelkezik hullámtulajdonságokkal is, és minden hullám rendelkezik anyagi tulajdonságokkal is. Állítólag. Mivel a rádióhullám sem terjedhetne, ha nem anyag szállítaná az információt. Ahol nincs anyag, ott nincs hullám. És fordítva.
Patyus Írta:"A fénysebesség és a relativitás elve:
Talán nem túlzás azt mondani, hogy a Michelson-Morley kísérlet eredménye alapjaiban rengette meg a klasszikus mechanika rendszerét. Megdőlt az abszolút tér és az abszolút idő elve.
A Newton-törvényeken alapuló klasszikus mechanika azt állítja, hogy létezik olyan koordinátarendszer, amelyben a tehetetlenség törvénye értelmében minden magára hagyott test sebessége állandó. Az ilyen rendszert inercia-rendszernek nevezzük, és belátható, hogy ha létezik egy ilyen rendszer, akkor bármelyik, ehhez képest állandó sebességgel mozgó koordinátarendszer is inercia-rendszernek tekinthető. Tágabb értelemben véve ez azt jelenti, hogy az ilyen rendszerekben minden fizikai törvény ugyanúgy működik, és matematikai alakjuk is megegyezik. Ez az úgynevezett Galilei-féle relativitási elv, amely arra épül, hogy a két rendszerben az időt és a távolságokat is egyformán mérjük. Â
Hogyan változtatja meg mindezt a fénysebesség?
Egy gondolatkísérletben használjuk fel a fénysugarat az idő és távolság mérésére két különböző, egymáshoz képest állandó sebességgel mozgó rendszerben!
Legyen két hatalmas űrhajónk, amelyek fala üvegből van, így az űrhajósok jól meg tudják figyelni egymás kísérleteit is. (A későbbi számítások érdekében tegyük fel, hogy mindkét űrhajó 150 km, és akár a fénysebességet megközelítő sebességgel is képesek haladni.) Mindkét űrhajóban azonos időmérő eszköz van, amelyik a fény abszolút terjedési sebességére épít. Az űrhajók egyik oldalán van egy fényimpulzust kibocsátó készülék, szemben a falon egy síktükör, amely a fényt egyenesen visszatükrözi a kiindulási oldalra egy érzékelőbe. Mivel a fény által megtett út éppen 300 km, egy ilyen visszaverődés 0,001 másodperc, az űrhajóbeli idõmérés egysége. A kísérlet elején a két űrhajó áll egymás mellett, és "összehangolják" az óráikat. Mindketten végeznek néhány próbamérést, és össze is hasonlítják az eredményeiket. Átpillantva a másik űrhajóba, megnyugodva látják, hogy a tükörig és vissza mindkét helyen azonos idő kell az út megtételéhez, az órák ugyanúgy járnak. Elsõ eset:  Â
Haladjon most a B űrhajó a másikhoz képest háromnegyed fénysebességnyi, azaz 3c/4 sebességgel! Mindkét űrhajó utasa továbbra is szorgalmasan figyeli a saját óráját, és méri az ezredmásodperceket.
Saját rendszerében nyilván továbbra is ennyi idő kell a 300 km út megtételéhez. Mi történik akkor, ha átpillantva a másik űrhajóba összehasonlítják az óráikat? Az A űrhajó utasa azt látja, hogy a hozzá képest mozgó űrhajóban megváltozik a fény útja. Pithagorasz tétele alapján belátható, hogy miközben a B űrhajóban a fény eléri a szemközti tükröt, 25%-kal nagyobb utat tesz meg, mint az A űrhajóban.
 Második eset:   Az egymáshoz képest mozgó koordináta-rendszerekben különbözőképpen járnak az órák
Mivel a fény sebessége állandó, a B űrhajóban a visszaverődés ideje, tehát a B időegysége 1,25 A-beli időegységgel egyezik meg. A tehát úgy látja, hogy B órája késik az övéhez képest. A mozgás miatt a két koordinátarendszerben az idő másképp múlik!
A fentebb említett jelenséget úgy is értelmezhetjük, hogy a hozzánk képest felgyorsuló, nagy sebességgel mozgó ember számára az idő lelassul. (saját megjegyzés: az ő számára mi gyorsultunk fel… szerintem ő meg ezért úgy látja, hogy a mi számunkra telik lassabban, s itt az igazi paradoxon) Ha tehát egy ikerpár egyik tagja nagysebességű csillagközi utazásra indul, visszatérve azt tapasztalja, hogy testvére sokkal öregebb lett nála. Ezt a jelenséget a relativitáselméletben ikerparadoxonnak nevezik. Klasszikus fizikán nevelkedett agyunk kicsit nehezen fogadja el ezeket az állításokat, de ennek csak az az oka, hogy el sem tudjuk képzelni, hogy milyen lehet a fény sebességét megközelítő sebességgel mozogni. Az ikerparadoxont földi laboratóriumi mérésekkel is igazolták kis tömegű, de rendkívül nagy sebességű elemi részecskék vizsgálatakor. Bizonyos jól ismert részecskékről a tudósok tudták, hogy nagyon kis élettartamúak, a másodperc törtrésze alatt más részecskékre bomlanak el. Ha azonban ezeket a részecskéket részecskegyorsítóban állították elő, ahol a fénysebességet megközelítő sebességgel mozogtak, még néhány másodperc eltelte után is találtak közöttük el nem bomlottakat. Ă•k voltak az "utazó" testvérek, akik lassabban öregedtek."
Az okfejtés ott hibázik, hogy ha a B űrhajó A-hoz képest 3c/4 sebességgel halad (225ezer km/s), akkor B szemszögéből az A űrhajó halad 3c/4 sebességgel. B szemszögéből tehát A-n telik lassabban az idő.
És itt jön elő az igazi paradoxon. Mert egyszerűen nem lehet, hogy mindkettőnek igaza legyen. Miért pont B-n telene lassabban az idő valójában?