Shien Írta: Nekem tetszik a vers, jók benne a rímek.
Kösz, a te verseid is nagyon jók.
Nemrég találtam meg egy füzetemet, amibe jópár verset írtam, és ezen fellelkesülve bővítettem néhány újabbal. Itt leltem rá egyik olyan művemre, amely valós történetet mond el:
Szivárványszín páva
Az út mellett állva
már csakis őt várta
a szivárványszín páva
.
Tollait kitárta
édesen nevetve
csalta el őt
be a rengetegbe
.
S ő csak követte
csendben és tudatlan
a végtelen erdőbe
önzőn és gondtalan
.
Hazugságot suttog
a páva a fülébe
s szivárvánnyá válik
mindkettejük vére
.
Elveszett ő már
elveszett a fényben
mit ő fénynek látott
mások azt sötétnek
.
Nem néz már senkire
nem érdekli más
csak az önnön léte
az arany pávatojás
.
Az út mellett állva
csakis rám vár ma
két szivárványszín páva.
Ezt a suliból hazafelé költöttem, és ha valakit érdekel, a versben szereplő 'ő' és a páva is valós személyek, bár ezt a verset soha egyiküknek sem mutattam meg.
Jó kis vers, Jolinar! Remélem, írsz majd mást is, mert nekem tetszik a stílusod .
"...ki hívja elő őket a szürke homályból? Az elfeledett népet... Örököse annak, kinek esküt tettek. Észak felől jön majd, a szükség vezeti, s átlép majd a holtak ösvényének kapuján."
Legolas
"...Hol van a kürt, mely úgy harsogott? A dicső napok elmúltak, mit eső a hegyen, vagy mint szél a mocsár felett. E szép napok nyugaton buktak alá... A dombok mögött, s a sötétségbe vesztek. Hogyan jutottunk idáig?"
Theoden
"...Hajdan emberek voltak. Büszke királyok. Aztán az álnok Szauron a hatalom gyűrűiből kilencet nekik adott. Ők kapzsiságuktól elvakítva szó nélkül elfogadták, és egymás után mind a gyűrű uralma alá kerültek. Ők a Nazgúlok. Lidércek. Se nem élők se nem holtak..."
Megint visszatértem egy új verssel, eddig a melótól agyhalott voltam, de azért sikerült elkészíteni a nyár(talán) utolsó versét, ismét hajnalban megírva.....
Nekem is tetszik a Szivárványszín páva Jolinar. Bár kissé elvont, és egyáltalán nem vidám, ezek a rímek mégis valami könnyed ritmust adnak neki. És van benne valami meseszerű hangulat.
Shien! Csak nem sikerül vidámabb verset írni. De a versnek szívből kell jönni, nem lehet erőltetni, ha szomorú a szíved, szomorú vers jön belőle. Ezt a verset picit zavarosnak érzem, több mondatot nem tudok hova tenni, bár az álmok mindig zavarosak, talán ezt tükrözi a vers.
Igaz, hogy összetettebb, de számomra ugyanúgy zavaros, mint az előző. Mivel a vers három részletben készült, így három különböző élmény befolyásolt.
A "Még ha beszélek vele, se nézek szemébe" résznél például már az egészet ki akartam dobni, mert rögtön a leírása után mindezt meghazudtoltam, ezután áttérve a csöppnyi felismerésre és a kérdésre érzem csak igazán, hogy ez a vers is zavaros számomra.
De akkor inkább gondolkodom rózsákban, úgy is van még jó sok színes szépség a réten.
Hát nem tudom mi történt velem ez alatt a pár hét alatt, de rekordot döntöttem vers írás terén. Két hét alatt sikerült kilenc darab verset írnom. Ahhoz képest, hogy nyáron írtam kb hatot, szép teljesítmény. Mivel kicsit hosszú lenne mindet ide bemásolnom, így csak hármat rakok ide bele, kisebbeket, hogy beférjen a keretbe.
Mentőöv
Semmihez sem fogható,
részegítő érzés,
De kérdem: Jól érzem én?
Hogy nem csupán egy újabb hullám,
melynek végén szívem szétzúzzák.
Hogy ez más, mert új.
Mert ez kell, ha fáj.
S szívem száll, ha téged lát.
Tiszta szívvel vízbeugrok,
mert kimentesz, ha fuldoklom.
Mentőöv vagy az életnek,
csak nem láttam a végzetem.
Hiába várom a megváltást,
ha nem lépek, te nem látsz már.
Egy szó kell a szívemnek,
ha kínoznál én túléljem.
Csak tennem kell, most meg kell,
hogy elmondjam bajom,
s hogy végleg beléd estem.
Epekedem, drága kedvesem
Kezem még remeg, oh mennyire,
de szellemed én el nem engedem,
pedig már elkárhozott lelkem,
szinte sorvad egész testem.
Szemed nem látom, pedig
epekedem, sóvárgok érte,
míg nem látom, el nem megy félelmem.
Romba döntve életem,
eszem elvéve, megse érdemlem,
hogy mindenem a tiéd legyen,
oh te, drága kedvesem.
A sötétben
Sötét lészen a komor világ,
hol nem látom arcod,
eltűnt minden közelséged,
s ezer szép mosolyod.
Bujdosom én fájdalomban,
a kárhozat fekete lángjában,
elvesztettem jelenléted, hol
fojtogatnak az érzelmek.
Kevés időm van a létben,
itt már nincs értelem,
mert e sötét a végzetem.
Ha kéritek majd, a többit is beteszem, de szerintem már túl sok lenne az ide...
Shien, nem baj az, van ilyen. Én a rajzzal vagyok néha így. És ha már vers, elhozom az enyémet, meg egy rövidke írásomat is, mindkettő a versenyhez kapcsolódik, így vagy úgy
Egy rövidtávfutó gondolatai
Egy, kettő, három!
Kész vagytok? Már látom!
Négy, öt, hat!
Csak ne lássam a hátakat!
Hét, nyolc, kilenc!
Hideg van? Én nem fázom!
És egy, kettő, három!
Itt vagyok! Már látom!
Négy, öt, hat!
És enyém a szalag!
Igazság
Születünk, élünk, meghalunk. Körforgás. Az egész csak körforgás. Egy verseny. Ki születik előbb újra, lesz szerelmes, hal meg legkésőbb. A semmiből leszünk, semmik vagyunk, és semmik voltunk.
Először csak lebegsz a semmiben, várva a sorodra, élvezed a meleg ölelést, mely körülvesz és beborít. Sötét van, de nem félsz, érzed; nem, tudod, biztonságban vagy. Itt nem érhet baj. Aztán csak vársz. Olyan, mint az élet. Mindig csak vársz valamire. Vársz az anyai ölelésre, az apai erős kézre, a barátok mosolyára, szerelmed érintésére, a halálra. Végül várakozásod véget ér, már nem a melegség ölel, hanem a bántóan durva hideg; fázol. Majd lágy érintés, újra érzed a meleget, de ez már más, sosem lesz olyan, mint volt. Menekülsz felé, megpróbálod elkapni, kapaszkodsz, de az lassan eltűnik a távolban.
Fény. Fáj. Inkább nem nézed. Csukott szemed mögött csillagok ezrei világítanak, fényükkel búcsúztatva, íme, megérkeztél, innentől már egyedül vagy, szaladj, rohanj, legyél az első, legyél a legjobb! Játssz, egyél, igyál, szeress, élj, halj. Ez az élet, ennyi az egész.
Tettszenek az irományaid Galadriel. Az első kellemesen egyszerű, de mégis, a futónak is csak pár másodperce van és itt pont meg van a lényege.
Az Igazság is bejött, ahogy olvastam, egyre mélyebbre hatoltak a szavak és bennük lévő érzelmek. Gyönyörű.
És azért magamra is visszatérve , a szerdai nap volt igazán csak zsúfolt, mert egy délelőtt alatt sikerült 3-at is írnom. Nem tudom, lehet, hogy a szülinapi mellékszálam a napban hatást gyakorolt az eddigi depresszív mindennapi hangulatomra. Kitudja...
UI.: Az Epekedem, drága kedvesem is szerdán íródott vers.
Shien Írta: Hát nem tudom mi történt velem ez alatt a pár hét alatt, de rekordot döntöttem vers írás terén. Két hét alatt sikerült kilenc darab verset írnom.
Biztosan ilyen jó hatással van rád az iskola.
Shien Írta: Nem tudom, lehet, hogy a szülinapi mellékszálam a napban hatást gyakorolt az eddigi depresszív mindennapi hangulatomra.
Én egyik versben sem látom, hogy teljesen eltűnt volna a depresszív hangulat, pedig már úgy várom.
Nem baj, erősebb vagy gyengébb depresszív hangulattal, jöhet a többi vers.
Nekem is tetszett Galadrieltől az Igazság, pedig általában jobban szeretem a verseket, mint az ilyen rövid gondolatfuttatást vagy nem is tudom, minek nevezik ezt a műfajt. De ez megfogott. Ez is elég depresszív, de van benne valami feloldás, megnyugvás, ami a depressziót valami lágy szomorúsággá teszi, legalábbis számomra.
Azért kár, hogy Jolinar nem tért vissza, örülnék még néhány Szivárványszín páva hangulatú versnek is.
Shien Írta: Nem tudom, lehet, hogy a szülinapi mellékszálam a napban hatást gyakorolt az eddigi depresszív mindennapi hangulatomra.
Én egyik versben sem látom, hogy teljesen eltűnt volna a depresszív hangulat, pedig már úgy várom.
Nem baj, erősebb vagy gyengébb depresszív hangulattal, jöhet a többi vers.
Jajj, nem is arra értettem, hogy a szülinapom alkalmából más milyen versek lesznek, hanem hogy a szülinap+depis közérzet+megfejtetlen érzelmek egy illető iránt= egy nap alatt 3 vers. De akkor le is írom a másik kettőt, meg egy ráadást. (azóta még vagy hármat írtam )
Az Egykívánságnak nagyon jó a ritmusa. A tartalom depis, de a gördülékenyebb, könnyedebb ritmus és a hagyományosabb rímek tompítják ezt a vers első felében. A második felében kissé eltértél ettől a ritmustól és rímektől, pedig szerintem nagyon jó egyensúlyt teremtenek.
Az Egykívánságnak nagyon jó a ritmusa. A tartalom depis, de a gördülékenyebb, könnyedebb ritmus és a hagyományosabb rímek tompítják ezt a vers első felében. A második felében kissé eltértél ettől a ritmustól és rímektől, pedig szerintem nagyon jó egyensúlyt teremtenek.
Köszi a kritikát.
Az Egykivánságnál már látom én is, hogy más lett a második fele, mentséget nem tudok hozni.
Viszont itt van a Szívem nevéhez hasonló versike, amit lehet még átpofozgatok az idők folyamán:
Sziasztok megint. Újra jött néhány ihlet, szerencse, hogy ilyenkor semmit nem szoktunk csinálni.
És a versek, amik születtek én szerintem most megint mások lettek, én boldogabbnak érzem őket. De nem is fecsérelem tovább aszót, inkább levésem művemet:
Párban
Tükröt tartom az énemnek
hol élem másik életem.
Karon fogvajárunk-kelünk,
kiélvezzük a mi végzetünk.
Szívem lányát, s szemem fényét megtartom,
ha meglátom elmosolyodom.
Nem is szólunk egymáshoz,
tollat fogva megszólítom:
Szivárványát leírom neki,
rózsám látván megkedveli,
s engem szeret, majd én lehet,
téged viszontszeretlek.
Álmaim kedves személye,
benned testet öltve,
létem fénye veled ragyog,
s értelemet mind megtalálom.
Csendesen nézzük egymást,
Kedvesen töltjük estét,
bántó árnyat elhagyva,
ülünk csillagos ég alatt,
s nézzük, mit jövőnk ígér ez alatt.
A másodikat majd délután írom ide.
UI.: a füzetet időközben odaadtam az illető múzsámnak olvasni, így majd csak holnap lesz itt megjelenítve.
Szép a vers Galadriel, jól beleérzi magát az olvasó a sorokba.
És megint magamhoz visszatérve(ego-ego-ego....), a "rímhasználathoz" csak annyit, hogy amint megvan az első szavam, utána szó szerint továbbfolyik a többi, mint egy hosszú mondat, úgy látom én őket. A tördeléseket meg nemtom.... valahogy megtetszett és eddig bevált. És valahogy ezek a rövid, tagolt sorok egy hatalmast egészt alkotnak, ami teljessé teszi az egészet.
De nem is rondítom tovább a légkört, így hát jöjjön egy kis
Fájdalom
Fájdalom a lábamon,
várhatok, megnem állhatok.
Fájdalom, mit nem lehet,
elviselni ép ésszel.
Fájdalom az életem
szánalom a végzetem.
Fájdalomtól nem ment meg
senki, hisz nem szeret.
Fájdalomban ébredtem,
fejemben a képzelet.
Fájdalom képe látszik,
szemem égve reád vágyik.
Ez még egy hó eleji vers, így időrendben a Szívem neve és a Szó a szavak között közé kell behelyezni.
UI.: a Múzsám válaszára én is kíváncsi vagyok, boldog vagyok, hogy olvassa, de azért a válasza érdekel. Talán ebből is írok egy kis epigramma-gyűjteményt. Hmm, a végén kikéne adatni az írásaimat....