2003-08-16 00:45
Szóval, az egész abból jött, hogy hova lesz, akit 3x megzattolnak.
Talán egy párhuzamos Univerzumba kerül?
Erről egyből eszembe jutott egyik kedvenc könyvem idevágó fejezete, amit most idemásolok. Kicsit hosszú, de nagyon érdekes...
A könyv címe:
Michael Crichton: Timeline/Idővonal
? Ezt fontos tisztázni ? mondta Gordon. ? Az ITC technológiának semmi köze az időutazáshoz, legalábbis direkt módon semmi. Mi egyfajta térutazást fejlesztettünk ki. Pontosabban szólva kvantumtechnológiával manipulálunk egy ortogonális multiverzum koordinátaváltozást. Értetlenül bámultak rá.
? Ez azt jelenti ? mondta Gordon ?, hogy egy másik helyre utazunk a multiverzumban.
? Mi az a multiverzum? ? kérdezte Kate.
? A multiverzum a kvantummechanika által definiált világ. Azt jelenti, hogy...
? Kvantummechanika? ? szólt közbe Chris. ? Mi az a kvantummechanika?
Gordon egy pillanatra elhallgatott.
? Ezt elég nehéz elmagyarázni. Mivel maguk történészek, közelítsük meg a dolgot történeti oldalról.
? A fizikusok száz évvel ezelőtt jöttek rá ? mondta Gordon ?, hogy az energia, akárcsak a fény, a mágnesség és az elektromosság, folyamatosan terjedő hullámok alakját ölti. Még ma is beszélünk rádió- és fényhullámokról. Valójában a 19. századi fizika egyik legnagyobb eredményének tekinthető a felismerés, hogy az energia minden formájának közös vonása a hullámjelleg.
? De volt egy kis probléma ? folytatta Gordon. ? Kiderült, hogy ha egy fémlemezre fénysugarakat irányítunk, elektromos áram keletkezik. Max Planck fizikus elkezdte vizsgálni a fémlemezre irányított fénysugarak és a keletkezett elektromos áram mennyisége közti összefüggést, és arra a következtetésre jutott, hogy az energia nem folyamatos hullám. Úgy gondolta, hogy az energia önálló egységekből tevődik össze, melyeket ő kvantumoknak nevezett el. A felismerés, hogy az energia kvantumokban érkezik, egyben a kvantumfizika kezdetének tekinthető ? mondta Gordon.
? Néhány évvel később Einstein adta meg a fotoelektromos hatás magyarázatát. Eszerint a fény részecskékből áll, melyeket ő fotonoknak nevezett el. A fény fotonjai csapódnak neki a fémlemeznek, elektronokat löknek meg, s így keletkezik elektromosság. Ezt ő matematikailag, egyenle-tekkel bizonyította, vagyis igazolta, hogy a fény részecskékből áll. Eddig világos?
? Igen...
? Ezek után a fizikusok hamar rájöttek, hogy nemcsak a fény, hanem minden energia részecskékből áll. Sőt az univerzumban minden anyag részecskékből épül fel. Az atom valójában az atommagot alkotó nehéz részecskékből és a körülötte keringő könnyű elektronokból tevődik össze. Az új felfogás értelmében tehát minden részecskékből áll. Világos?
? Világos...
? A részecskék külön egységek, azaz kvantumok. Az e részecskék viselkedésének leírásával foglalkozó tudományág a kvantumelmélet, a 20. századi fizika döntő felfedezése.
Mindannyian bólogattak.
? A fizikusok rendületlenül tanulmányozzák ezeket a részecskéket, és kezdenek rájönni, hogy nagyon furcsa entitások. Nem tudhatjuk biztosan, hol vannak, nem tudjuk őket pontosan megmérni, és nem tudjuk előre, mit fognak tenni. Néha úgy viselkednek, mint a részecskék, néha úgy, mint a hullámok. Néha két részecske kölcsönösen hat egymásra, holott egymillió kilométernyire vannak egymástól, és nincs köztük semmiféle kapcsolat. És így tovább. Az elmélet kezd rendkívül furcsa kérdéseket felvetni.
? Ez idő szerint két dolog történik a kvantumelmélettel. Az egyik az, hogy újra meg újra beigazolódik. A tudománytörténet leginkább bizonyított elmélete ez. Az áruházi szkennerek, a lézerek és a számítógép-csipek mind a kvantummechanikán alapulnak. Tehát abszolúte semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a kvantumelmélet az univerzum korrekt matematikai leírása.
? A gond az, hogy csak matematikai leírás: egy sor egyenlet. A fizikusok pedig nem tudták megrajzolni annak a világnak a képét, melyet ezek az egyenletek megfogalmaznak. sokkal furcsább, sokkal ellentmondásosabb annál. Ez például Einsteinnek sem tetszett. Szerinte ez azt jelenti, hogy az elmélet hibás. Viszont az elmélet újra meg újra beigazolódott, a helyzet pedig egyre rosszabb lett. Idővel már az is előfordult, hogy olyan tudósok, akik épp a kvantumelmélet terén elért eredményeikért kaptak Nobel-díjat, bevallották, hogy nem értik.
Ez igen sajátos helyzetet teremtett. Mivel a 20. századon végigvonul egy olyan, az univerzumról alkotott elmélet, melyet mindenki használ, mindenki helytállónak tekint, de senki nem tudja megfogalmazni, mit mond nekünk a világról.
? Mi köze van mindennek a multiverzumokhoz? ? kérdezte Marek.
? Mindjárt rátérek ? mondta Gordon.
Mint Gordon elmondta, sok fizikus próbálta megmagyarázni az egyenleteket. Ilyen vagy olyan okból egyik magyarázat sem állta meg a helyét. Aztán 1957-ben egy Hugh Everett nevű fizikus merészen újszerű magyarázattal szolgált. Everett azt állította, hogy a mi univerzumunk ? a számunkra látható világegyetem, a sziklák, fák, emberek és űrbéli galaxisok univerzuma ? csupán egy a végtelen számú, egymás mellett létező univerzumok sorában.
Ezek az univerzumok mind rendre kettéhasadnak, tehát volt egy univerzum, melyben Hitler elvesztette a háborút, és egy olyan, melyben megnyerte; egy olyan univerzum, melyben Kennedy meghalt, és egy olyan, amelyikben életben maradt. Meg egy olyan világ is, melyben maguk reggel megmosták a fogukat, és egy olyan is, amelyikben nem. És így tovább és így tovább. Végtelen számú világ van.
Everett ezt a kvantummechanika ?sok világ? értelmezésének nevezte. Ez a magyarázat összeegyeztethető a kvantumegyenletekkel, de a fizikusok mégsem tudták elfogadni. Nem tetszett nekik az elgondolás, hogy ezek a világok mind állandóan kettéhasadnak. Nem találták hihetőnek, hogy a valóság ilyen alakot ölt.
? A fizikusok zöme még mindig nem hajlandó ezt elfogadni ? mondta Gordon ?, holott még senki nem bizonyította be, hogy téves.
Maga Everett nem törődött kollégái ellenvetéseivel. Kitartott amellett, hogy ha tetszik, ha nem, az elmélet helytálló. Aki nem hisz az elméletében, az ugyanolyan maradi és vaskalapos, mint azok a tudósok, akik nem hittek Kopernikusz naprendszer-elméletében csak azért, mert az akkor ugyancsak hihetetlennek látszott.
? Everett állította, hogy a sok világ koncepció ténylegesen igaz, valóban számtalan univerzum létezik, mégpedig a miénkkel egyidejűleg, egymás mellett. Ezen univerzumok együttesét aztán idővel elkezdték ?multiverzum? néven emlegetni.
? Várjunk csak ? szólt közbe Chris ?, maga azt mondja nekünk, hogy ez igaz?
? Igen, igaz ? mondta Gordon.
? Honnan tudja? ? kérdezte Marek.
? Mindjárt megmutatom ? mondta Gordon, és elővett egy kartondossziét, melyen az állt. ITC/ZTI Technológia.
Kivett belőle egy üres papírlapot, rajzolni kezdett.
? Ez egy nagyon egyszerű kísérlet, kétszáz évvel ezelőtt végezték el. Állítsunk fel két sík lapot, egyiket a másik elé. Az elsőn legyen egy függőleges rés. ? Megmutatta a rajzot.
? Most irányítsunk fénysugarakat a résre. A hátsó lapon látni fogunk...
? Egy fehér vonalat ? mondta Marek. ? A résen át beérkező fénysugarakat.
? Pontosan. Nagyjából ez látható. ? Gordon elővett egy felkasírozott fényképet.
Gordon folytatta a rajzolást.
? Most pedig ne egy, hanem két függőleges rés legyen az elülső lapon. Ha rájuk irányítjuk a fényt, a másik lapon látni fogunk...
? Két függőleges vonalat ? mondta Marek.
? Nem. Sötét és világos sávok egész sorát. ? Megmutatta nekik.
? Ha pedig ? folytatta Gordon ? négy résen vetítünk át fényt, feleannyi sávot látunk, mint előzőleg. Mert minden második sáv fekete lesz.
Marek töprengett.
? Több rés, kevesebb sáv? Miért?
? A szokásos magyarázat az, amit lerajzoltam. a réseken áthaladó fénysugarak úgy viselkednek, mint a hullámok. Egyes helyeken összeadódnak, más helyeken pedig kioltják egymást. Ez adja ki a világos és sötét sávok váltakozását a lapon. Ezt a jelenséget nevezzük interferenciának.
Chris Hughes azt kérdezte.
? És? Mi baj van ezzel?
? Csak annyi ? mondta Gordon ?, hogy az imént a 19. századi magyará-zatot adtam meg. Ez tökéletesen elfogadható volt akkor, amikor a fényt mindenki hullámnak tekintette. Einstein óta azonban tudjuk, hogy a fény foton nevű részecskékből áll. Helytálló a magyarázat, ha egy halom foton alkotja a mintázatot?
Mindenki némán csóválta a fejét.
Először David Stern szólalt meg.
? A részecskék nem olyan egyszerűek, mint ahogy maga leírta őket. A részecskék időnként, adott helyzetben hullám módjára viselkednek, interferálnak egymással. Ebben az esetben a fénysugár fotonjai az interferencia során alkotják ezt a mintázatot.
? Ez nagyon logikusnak hangzik ? mondta Gordon. ? Elvégre egy fény-sugár parányi fotonok milliárdjaiból áll. Nem nehéz elképzelni, hogy valamilyen módon kapcsolatba lépnek egymással, és előidézik az interferencia-jelenséget.
Mindannyian bólintottak, igen, nem nehéz elképzelni.
? De valóban így igaz? ? kérdezte Gordon. ? Tényleg ez történik? Erre választ kaphatunk például úgy is, ha kiiktatjuk a fotonok kapcsolatba lépésének lehetőségét. Nézzünk egyszerre csak egy fotont. Ilyen kísérletet már végeztek. Annyira elvékonyítják a fénysugarat, hogy egyszerre csak egy foton érkezik. A rések mögé pedig lehet olyan érzékeny detektorokat helyezni, melyek már egyetlen foton becsapódását is regisztrálják. Világos?
Bólintottak, de most lassabban.
? Tehát, mivel csak egyetlen fotonnal van dolgunk, kizártuk a más fotonokkal való interferálás lehetőségét. Egyszerre csak egy foton jön át. A detektorok jelzik, hová érkeznek egyesével a fotonok. Néhány óra elteltével megkapjuk az eredményt, körülbelül ezt.
? Azt látjuk ? mondta Gordon ?, hogy a külön-külön érkezett fotonok csak bizonyos helyekre érkeznek, más helyekre pedig sosem. Pontosan ugyanúgy viselkednek, mint egy szokványos fénysugárban. Pedig ezek egyenként érkeztek, más fotonokkal nem tudtak interferálni. Valami mégis interferált velük, mivel a szokásos interferencia-mintázatot adták ki. Tehát, mi interferál egyetlen fotonnal?
Csönd.
? Mr. Stern?
Stern a fejét csóválta.
? Ha a valószínűség-számítás...
? Ne lépjünk át a matematikába. Maradjunk meg a valóságnál. Elvégre ezt a kísérletet valódi fotonokkal végezték, melyeket valódi detektorok regisztráltak. És valami valódi interferál velük. Az a kérdés, hogy micsoda.
? Csak más fotonok lehetnek ? mondta Stern.
? Igen, de hol vannak? ? kérdezte Gordon. ? A detektorok nem jelzik más fotonok jelenlétét. Tehát hol vannak az interferáló fotonok?
? Értem ? sóhajtott fel Stern, és széttárta a karját.
Chris azt mondta.
? Mi az, hogy érted? Mit értesz?
Gordon Sternre nézett.
? Mondja el nekik.
? Mr. Gordon szerint az egyetlen foton interferencia azt bizonyítja, hogy a valóság sokkal nagyobb annál, mint amit mi látunk a mi univerzumunkban. Az interferencia lejátszódik, de ennek mi semmiféle okát nem látjuk a mi univerzumunkban. Következésképp az interferáló fotonoknak más univer-zumokban kell lenniük. Ez pedig más univerzumok létezését bizonyítja.
Talán egy párhuzamos Univerzumba kerül?
Erről egyből eszembe jutott egyik kedvenc könyvem idevágó fejezete, amit most idemásolok. Kicsit hosszú, de nagyon érdekes...
A könyv címe:
Michael Crichton: Timeline/Idővonal
? Ezt fontos tisztázni ? mondta Gordon. ? Az ITC technológiának semmi köze az időutazáshoz, legalábbis direkt módon semmi. Mi egyfajta térutazást fejlesztettünk ki. Pontosabban szólva kvantumtechnológiával manipulálunk egy ortogonális multiverzum koordinátaváltozást. Értetlenül bámultak rá.
? Ez azt jelenti ? mondta Gordon ?, hogy egy másik helyre utazunk a multiverzumban.
? Mi az a multiverzum? ? kérdezte Kate.
? A multiverzum a kvantummechanika által definiált világ. Azt jelenti, hogy...
? Kvantummechanika? ? szólt közbe Chris. ? Mi az a kvantummechanika?
Gordon egy pillanatra elhallgatott.
? Ezt elég nehéz elmagyarázni. Mivel maguk történészek, közelítsük meg a dolgot történeti oldalról.
? A fizikusok száz évvel ezelőtt jöttek rá ? mondta Gordon ?, hogy az energia, akárcsak a fény, a mágnesség és az elektromosság, folyamatosan terjedő hullámok alakját ölti. Még ma is beszélünk rádió- és fényhullámokról. Valójában a 19. századi fizika egyik legnagyobb eredményének tekinthető a felismerés, hogy az energia minden formájának közös vonása a hullámjelleg.
? De volt egy kis probléma ? folytatta Gordon. ? Kiderült, hogy ha egy fémlemezre fénysugarakat irányítunk, elektromos áram keletkezik. Max Planck fizikus elkezdte vizsgálni a fémlemezre irányított fénysugarak és a keletkezett elektromos áram mennyisége közti összefüggést, és arra a következtetésre jutott, hogy az energia nem folyamatos hullám. Úgy gondolta, hogy az energia önálló egységekből tevődik össze, melyeket ő kvantumoknak nevezett el. A felismerés, hogy az energia kvantumokban érkezik, egyben a kvantumfizika kezdetének tekinthető ? mondta Gordon.
? Néhány évvel később Einstein adta meg a fotoelektromos hatás magyarázatát. Eszerint a fény részecskékből áll, melyeket ő fotonoknak nevezett el. A fény fotonjai csapódnak neki a fémlemeznek, elektronokat löknek meg, s így keletkezik elektromosság. Ezt ő matematikailag, egyenle-tekkel bizonyította, vagyis igazolta, hogy a fény részecskékből áll. Eddig világos?
? Igen...
? Ezek után a fizikusok hamar rájöttek, hogy nemcsak a fény, hanem minden energia részecskékből áll. Sőt az univerzumban minden anyag részecskékből épül fel. Az atom valójában az atommagot alkotó nehéz részecskékből és a körülötte keringő könnyű elektronokból tevődik össze. Az új felfogás értelmében tehát minden részecskékből áll. Világos?
? Világos...
? A részecskék külön egységek, azaz kvantumok. Az e részecskék viselkedésének leírásával foglalkozó tudományág a kvantumelmélet, a 20. századi fizika döntő felfedezése.
Mindannyian bólogattak.
? A fizikusok rendületlenül tanulmányozzák ezeket a részecskéket, és kezdenek rájönni, hogy nagyon furcsa entitások. Nem tudhatjuk biztosan, hol vannak, nem tudjuk őket pontosan megmérni, és nem tudjuk előre, mit fognak tenni. Néha úgy viselkednek, mint a részecskék, néha úgy, mint a hullámok. Néha két részecske kölcsönösen hat egymásra, holott egymillió kilométernyire vannak egymástól, és nincs köztük semmiféle kapcsolat. És így tovább. Az elmélet kezd rendkívül furcsa kérdéseket felvetni.
? Ez idő szerint két dolog történik a kvantumelmélettel. Az egyik az, hogy újra meg újra beigazolódik. A tudománytörténet leginkább bizonyított elmélete ez. Az áruházi szkennerek, a lézerek és a számítógép-csipek mind a kvantummechanikán alapulnak. Tehát abszolúte semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a kvantumelmélet az univerzum korrekt matematikai leírása.
? A gond az, hogy csak matematikai leírás: egy sor egyenlet. A fizikusok pedig nem tudták megrajzolni annak a világnak a képét, melyet ezek az egyenletek megfogalmaznak. sokkal furcsább, sokkal ellentmondásosabb annál. Ez például Einsteinnek sem tetszett. Szerinte ez azt jelenti, hogy az elmélet hibás. Viszont az elmélet újra meg újra beigazolódott, a helyzet pedig egyre rosszabb lett. Idővel már az is előfordult, hogy olyan tudósok, akik épp a kvantumelmélet terén elért eredményeikért kaptak Nobel-díjat, bevallották, hogy nem értik.
Ez igen sajátos helyzetet teremtett. Mivel a 20. századon végigvonul egy olyan, az univerzumról alkotott elmélet, melyet mindenki használ, mindenki helytállónak tekint, de senki nem tudja megfogalmazni, mit mond nekünk a világról.
? Mi köze van mindennek a multiverzumokhoz? ? kérdezte Marek.
? Mindjárt rátérek ? mondta Gordon.
Mint Gordon elmondta, sok fizikus próbálta megmagyarázni az egyenleteket. Ilyen vagy olyan okból egyik magyarázat sem állta meg a helyét. Aztán 1957-ben egy Hugh Everett nevű fizikus merészen újszerű magyarázattal szolgált. Everett azt állította, hogy a mi univerzumunk ? a számunkra látható világegyetem, a sziklák, fák, emberek és űrbéli galaxisok univerzuma ? csupán egy a végtelen számú, egymás mellett létező univerzumok sorában.
Ezek az univerzumok mind rendre kettéhasadnak, tehát volt egy univerzum, melyben Hitler elvesztette a háborút, és egy olyan, melyben megnyerte; egy olyan univerzum, melyben Kennedy meghalt, és egy olyan, amelyikben életben maradt. Meg egy olyan világ is, melyben maguk reggel megmosták a fogukat, és egy olyan is, amelyikben nem. És így tovább és így tovább. Végtelen számú világ van.
Everett ezt a kvantummechanika ?sok világ? értelmezésének nevezte. Ez a magyarázat összeegyeztethető a kvantumegyenletekkel, de a fizikusok mégsem tudták elfogadni. Nem tetszett nekik az elgondolás, hogy ezek a világok mind állandóan kettéhasadnak. Nem találták hihetőnek, hogy a valóság ilyen alakot ölt.
? A fizikusok zöme még mindig nem hajlandó ezt elfogadni ? mondta Gordon ?, holott még senki nem bizonyította be, hogy téves.
Maga Everett nem törődött kollégái ellenvetéseivel. Kitartott amellett, hogy ha tetszik, ha nem, az elmélet helytálló. Aki nem hisz az elméletében, az ugyanolyan maradi és vaskalapos, mint azok a tudósok, akik nem hittek Kopernikusz naprendszer-elméletében csak azért, mert az akkor ugyancsak hihetetlennek látszott.
? Everett állította, hogy a sok világ koncepció ténylegesen igaz, valóban számtalan univerzum létezik, mégpedig a miénkkel egyidejűleg, egymás mellett. Ezen univerzumok együttesét aztán idővel elkezdték ?multiverzum? néven emlegetni.
? Várjunk csak ? szólt közbe Chris ?, maga azt mondja nekünk, hogy ez igaz?
? Igen, igaz ? mondta Gordon.
? Honnan tudja? ? kérdezte Marek.
? Mindjárt megmutatom ? mondta Gordon, és elővett egy kartondossziét, melyen az állt. ITC/ZTI Technológia.
Kivett belőle egy üres papírlapot, rajzolni kezdett.
? Ez egy nagyon egyszerű kísérlet, kétszáz évvel ezelőtt végezték el. Állítsunk fel két sík lapot, egyiket a másik elé. Az elsőn legyen egy függőleges rés. ? Megmutatta a rajzot.
? Most irányítsunk fénysugarakat a résre. A hátsó lapon látni fogunk...
? Egy fehér vonalat ? mondta Marek. ? A résen át beérkező fénysugarakat.
? Pontosan. Nagyjából ez látható. ? Gordon elővett egy felkasírozott fényképet.
Gordon folytatta a rajzolást.
? Most pedig ne egy, hanem két függőleges rés legyen az elülső lapon. Ha rájuk irányítjuk a fényt, a másik lapon látni fogunk...
? Két függőleges vonalat ? mondta Marek.
? Nem. Sötét és világos sávok egész sorát. ? Megmutatta nekik.
? Ha pedig ? folytatta Gordon ? négy résen vetítünk át fényt, feleannyi sávot látunk, mint előzőleg. Mert minden második sáv fekete lesz.
Marek töprengett.
? Több rés, kevesebb sáv? Miért?
? A szokásos magyarázat az, amit lerajzoltam. a réseken áthaladó fénysugarak úgy viselkednek, mint a hullámok. Egyes helyeken összeadódnak, más helyeken pedig kioltják egymást. Ez adja ki a világos és sötét sávok váltakozását a lapon. Ezt a jelenséget nevezzük interferenciának.
Chris Hughes azt kérdezte.
? És? Mi baj van ezzel?
? Csak annyi ? mondta Gordon ?, hogy az imént a 19. századi magyará-zatot adtam meg. Ez tökéletesen elfogadható volt akkor, amikor a fényt mindenki hullámnak tekintette. Einstein óta azonban tudjuk, hogy a fény foton nevű részecskékből áll. Helytálló a magyarázat, ha egy halom foton alkotja a mintázatot?
Mindenki némán csóválta a fejét.
Először David Stern szólalt meg.
? A részecskék nem olyan egyszerűek, mint ahogy maga leírta őket. A részecskék időnként, adott helyzetben hullám módjára viselkednek, interferálnak egymással. Ebben az esetben a fénysugár fotonjai az interferencia során alkotják ezt a mintázatot.
? Ez nagyon logikusnak hangzik ? mondta Gordon. ? Elvégre egy fény-sugár parányi fotonok milliárdjaiból áll. Nem nehéz elképzelni, hogy valamilyen módon kapcsolatba lépnek egymással, és előidézik az interferencia-jelenséget.
Mindannyian bólintottak, igen, nem nehéz elképzelni.
? De valóban így igaz? ? kérdezte Gordon. ? Tényleg ez történik? Erre választ kaphatunk például úgy is, ha kiiktatjuk a fotonok kapcsolatba lépésének lehetőségét. Nézzünk egyszerre csak egy fotont. Ilyen kísérletet már végeztek. Annyira elvékonyítják a fénysugarat, hogy egyszerre csak egy foton érkezik. A rések mögé pedig lehet olyan érzékeny detektorokat helyezni, melyek már egyetlen foton becsapódását is regisztrálják. Világos?
Bólintottak, de most lassabban.
? Tehát, mivel csak egyetlen fotonnal van dolgunk, kizártuk a más fotonokkal való interferálás lehetőségét. Egyszerre csak egy foton jön át. A detektorok jelzik, hová érkeznek egyesével a fotonok. Néhány óra elteltével megkapjuk az eredményt, körülbelül ezt.
? Azt látjuk ? mondta Gordon ?, hogy a külön-külön érkezett fotonok csak bizonyos helyekre érkeznek, más helyekre pedig sosem. Pontosan ugyanúgy viselkednek, mint egy szokványos fénysugárban. Pedig ezek egyenként érkeztek, más fotonokkal nem tudtak interferálni. Valami mégis interferált velük, mivel a szokásos interferencia-mintázatot adták ki. Tehát, mi interferál egyetlen fotonnal?
Csönd.
? Mr. Stern?
Stern a fejét csóválta.
? Ha a valószínűség-számítás...
? Ne lépjünk át a matematikába. Maradjunk meg a valóságnál. Elvégre ezt a kísérletet valódi fotonokkal végezték, melyeket valódi detektorok regisztráltak. És valami valódi interferál velük. Az a kérdés, hogy micsoda.
? Csak más fotonok lehetnek ? mondta Stern.
? Igen, de hol vannak? ? kérdezte Gordon. ? A detektorok nem jelzik más fotonok jelenlétét. Tehát hol vannak az interferáló fotonok?
? Értem ? sóhajtott fel Stern, és széttárta a karját.
Chris azt mondta.
? Mi az, hogy érted? Mit értesz?
Gordon Sternre nézett.
? Mondja el nekik.
? Mr. Gordon szerint az egyetlen foton interferencia azt bizonyítja, hogy a valóság sokkal nagyobb annál, mint amit mi látunk a mi univerzumunkban. Az interferencia lejátszódik, de ennek mi semmiféle okát nem látjuk a mi univerzumunkban. Következésképp az interferáló fotonoknak más univer-zumokban kell lenniük. Ez pedig más univerzumok létezését bizonyítja.
