2012-10-20 19:36
(Üzenet szerkesztésének időpontja: 2012-10-20 19:50. Szerkesztette: Nehebkau.)
neduddgi Írta: Ach, ne csodálkozz, írjad be a keresőbe az "első átmeneti kort" és siránkozz a hülyeséghegyen, ami erről az időszakról szól. Egyszerűen elképesztő dilettantizmus, ami árad az egészből, arról már nem is beszélve, hogy például számtalan esetben Mentohutep esetében elfelejtik odaírni, hogy Mentohutep I.-ről (akiről te is írtál korábban), vagy Mentohutep II.-ről beszélünk, ami óriási hiba ebben a korszakban, merthogy Mentohutep I. és Mentohutep II. nem egymás után következtek a sorban, hanem valójában közöttük volt szinte az egész XI. dinasztia!
Na látod, pont ezek azok az informácók, amik miatt teljességgel elhűltem az általad írtakon, és nem értettem az egészet. De most a félreértések elkerülése végett Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája c. könyvet újra előveszem, és pontosan kiírom az erre vonatkozó részt. Kákosy is egyiptológus volt, és a Magyar Tudományos Akadémia tagja, tehát nem gondolnám, hogy hülyeségeket írt volna.
112. oldal
A két királyság
"... A hérakleopoliszi királyság virágzása a IX. dinasztia kezdeti korszakára esett, Délen azonban gyorsan emelkedett egy vetélytárs nomoszdinasztia, mely Thébát kormányozta. A későbbi időkben ez a család egy Antef (Intef) nevű kormányzót tekintett ősének, dinasztiaalapítónak. Nem gondoltak azonnal új királyság létrehozására, céljuk a déli területek feletti uralom volt. Szövetségeseik voltak Koptosz urai, de a nagyra törő hierakónpoliszi kormányzó, Anhtifi komoly veszélyt jelentett a thébaiak hatalmára. Csapatai meghódították Edfut, és Hermonthisz segítségére sietve Théba területét is megtámadták. Váltakozó harcok után lassanként tisztázódtak az erőviszonyok Délen, és a thébaiak nem csak az első kataraktáig terjesztették ki hatalmukat, hanem Észak-Núbia törzseivel is elismertették főségüket. Antef kormányzó utódát, Mentuhotepet, a "Hórusz Ős"-t az utókor már királynak tekintette, bár nincs egykorú bizonyíték arra, hogy valóban felvette volna ezt a címet. Az viszont valószínű, hogy ő volt az, aki végleg szakított az északi királyokkal.
Két Antef nevű fia lett utóda, most már valóban mint király, egyik (I. Antef) uralmáról nem maradtak fenn szövegek. II. Antefről (Uahanh) tudjuk, hogy nagy érdemei voltak Dél felemelkedésében. Egészen az Atifh (Aphroditészpolisz) nomoszig tolta ki a határt, de egy vereség arra kényszerítette, hogy békét kössön. Így átmenetileg egyensúlyi helyzet jött létre a két állam között. A hatalmi versengésben sokáig döntő súllyal esett latba Közép-Egyiptom nagy nomoszainak (Assziut, Hermupolisz, a Gazella kerület) magatartása. Ezek a területek voltak Hérakleopolisz legfőbb támaszai. A helyi kormányzókat érdekeik, hagyományaik Északhoz kötötték. E politika mellett legkövetkezetesebben az assziutiak tartottak ki. A nomoszok belső ügyeibe az északi uralkodóknak gyakorlatilag nem volt beleszólásuk, a kormányzók saját hadsereget tartottak, az eseményeket számos esetben saját uralkodási éveik alapján datálták, hivataluk már régen örökölhető volt. Egyesek az >>élet, üdv, egészség<< jókívánságot is kitették a nevük után. Státusuk a feudális kiskirályok majdnem korlátlan önállóságára emlékeztet a középkori Európa leganarchikusabb időszakaiban."
Antef bukásáról tehát tényleg nem volt értelme beszélni.
115-116. oldal
A középbirodalom (Kr.e. 2040-1791)
"Théba győzelme, Mentuhotep diadalmas hadjárata az egyiptomi történeti tudat számára Ménész művének, a Délről történő egyesítésnek a megismétlését jelentette. A modern történetírás azonban nem egységes a Középbirodalom kezdetének meghatározásában, sem a Mentuhotepek származásában. Bár Mentuhotep, >>az Ős<< még nem nevezte magát királynak, az ország újraegyesítőjét a történetírás általában nem I., hanem II. Mentuhotepként jelöli. Könyvünk is ezt a számozást követi.
Mentuhotep (Nebhepetré) király élete folyamán a politikai helyzetnek megfelelően háromszor változtatta meg uralkodói nevét. Az ország irányítását thébai tisztviselők vették a kezükbe. Bár Hérakleopolisz kormányzója (nomarkhosza) egy bizonyos Antef lett, aki a >>börtön felügyelője<< címet viselte, nem kell arra gondolnunk, hogy Mentuhotep a durva elnyomás eszközeivel gyakorolta hatalmát a meghódított területen. A régi uralkodóház egyes hívei helyükön maradtak mint tisztviselők, és a nomoszdinasztiák közül is csak az assziutuak veszítették el tisztségüket.
Mentuhotep és utódai alatt Théba volt a főváros; a király dicsőségét monumentális sírtemplom örökítette meg a thébai nyugati parton (Deir-el-Bahari). A régebbi rekonstrukciók szerint az építményt piramis koronázta, de az újabb kutatások alapján ez nem bizonyítható. A király sírkamrája egy sziklába vájt hosszú folyosó végén volt; a sírtemplomban helyezték örök nyugalomba a királyi hercegnőket is. A templomtól nem messze egy föld alatti sírépítményből került elő a király nagyméretű ülő szobra, mely fején a vörös koronával és fehér lepelben ábrázolja. A szobrot szabályos temetésben részesítették, múmiavásznakba csavarták, sírmelléklettel látták el. Öltözéke alapján biztos, hogy a szimbolikus temetés a királyi jubileumi ünnepséggel, a szeddel állt kapcsolatban, és a jelképes halállal a király megifjodását kellett előidéznie. I. Mentuhotepet évszázadokkal halála után is félisteni lényként tisztelték. Ameneminet sírjában (Théba 277. sír, XIX. vagy XX. dinasztia) az elhunyt I. Mentuhotep előtt hódol. (XVIII. tábla.)
A magas kort megért egyesítő király után III. Mentuhotep (Szanhkaré) következett, aki szokatlan helyen, Théba legmagasabb pontján, a Thot hegyen emeltetett templomot.
Nebtauiré (IV.) Mentuhotepet csak a korabeli emlékekről ismerjük, királylisták nem tüntették fel a nevét. Nem zárható ki, hogy a kihagyás szándékos volt, de mégis inkább úgy tűnik, hogy a II. Ramszesz korabeli listák forrásául szolgáló szövegben itt rongálódás volt. Elődje és az ő korában is különösen nagy figyelmet szenteltek a keleti sivatagnak, a Nílus és a Vörös-tenger közötti nehezen járható, de kőbányái és a tengeri kereskedelem miatt fontos vidéknek. III. Mentuhotep alatt egy Henenu nevű tisztviselő vezetett Koptosz irányából nagy létszámú expedíciót a Vörös-tengerhez a Punttal fennálló kereskedelem helyreállítása céljából.
Az utolsó Mentuhotep idején egy tízezer fős bányaexpedíció irányítója, Amenemhat vezír volt Felső-Egyiptom kormányzója. Nem lehet kétséges, hogy ez az Amenemhat azonos a későbbi királlyal, arra viszont nagyon kevés adat van, hogyan ment végbe a hatalomátvétel. Egy edény felirata alapján, amelyen két király, Amenemhat és Mentuhotep neve is szerepel, úgy látszik, hogy Amenemhat társuralkodónak akarta feltüntetni magát. A dinasztiát övező tisztelet miatt a hatalmas vezír nem fosztotta meg a királyi címtől az uralkodót, tény azonban az, hogy a hatalom az ő kezébe ment át, és a trónt az ő utódai örökölték.
A Középbirodalom megszilárdulása
I. Amenemhat (Kr.e. 1989-1959) trónra lépésével belpolitikai változások jártak együtt. Théba vezető szerepe több mint két évszázadra véget ért, az új (XII. dinasztia, Kr.e. 1989-1791) északon rendezte be székhelyét. (Amenemhat-)Itj-Taui, (Amenemhat), a Két Ország Meghódítója volt a neve az új fővárosnak, mely a mai List közelében feküdt, a Fájjum bejárata közelében.
A kor egyik írója prófécia formába burkolva mondandóját köszöntötte mint szabadítót a Délről érkező Ameni (Amenemhat) királyt, aki véget vet az országban tomboló zűrzavarnak. Az író egy óbirodalmi próféta, Noferti szájába adta a jóslatot, s így azt a hiedelmet keltette az olvasóban, hogy az ősök által előre látott, az ország számára döntő fontosságú események bekövetkeztéről van szó."
Idézet:Ezen túlmenően a mai napig képesek azt írni, hogy nem volt éhinség Pepi II halála után, mert nincs rá bizonyíték, pedig van. Méghozzá megdönthetetlen. Eltekintve Anhtifi sírfeliratától, akkoriban a Nílus szó szerint kiszáradt és felső Egyiptomban akkora éhinség volt, hogy a gyerekeket ették meg, és elképesztő volt a pusztulás. Pont arról szólt ez az időszak, hogy az alsó Egyiptomi rész még valamennyire tudott táplálékot termelni, mert ugye, ott még volt valamicske víz, de Felső Egyiptomban gyakorlatilag semmi - és egyebekben is megszűnt a központi hatalom és az egész államigazgatás.
Erről a kiszáradásról és éhínségről már hallottam, és szerintem tényleg megtörtént, mivel egy meggyőző dokumentumfilmet már láttam erről, és Anhtifi sírfeliratáról Kákosy is említést tesz, sőt, idéz is belőle. Az, hogy ez nem bizonyítható a Wikipedia szerint, az részemről az írója tájékozatlanságáról tesz tanúbizonyságot.
Idézet:Vagyis tulajdonképpen, tökéletesen érthető, hogy a régi birodalom miért omlott össze, és hogy miért emelkedett fel az új. Abban a kisnagy időben, ami bőségesen elegendő volt az óbirodalom és ősi vallás összeomlására, az ősi tudás elveszítésére, az pontosan elég volt ahhoz, hogy néhány feltörekvő nomarch átvegye a hatalmat és új dinasztiát alapítson. Az volt az az időszak, amikor a sivatag elfoglalta Egyiptomot, a homokviharok akkor temették be a piramisokat is, és általában mindent, vagyis így válik érthetővé az, hogy miért építkeztek oda az Egyiptomiak, ahol csak homok van. Mert amikor építkeztek, még nem az volt. Sőt mi több, évezredekig nem az volt...
Nos, úgy tudom, hogy az I. Átmeneti korban bekövetkezett súlyos aszálynak az Etióp-felföldi esőzések elmaradása volt az oka, ami miatt a Nílus egy jó ideig nem áradt, s ezért is tört ki az éhínség, sőt a Fájjum-tó az egyiptomi történelemben először és utoljára teljesen kiszáradt. De Egyiptom elsivatagosodása már korábban is elkezdődött. A Kr.e. VII.-IV. évezredben még több csapadék esett, a sivatag egy része szavanna volt, és még mindenbizonnyal mocsaras területek is voltak. Az egyesítés korában is még csapadékosabb volt az éghajlat, de már az Óbirodalom időszakában is nyilvánvalóan fokozatosan egyre szárazabbá vált. Ugyanakkor a hosszú időre beköszöntött súlyos aszály és az áradások elmaradása biztosan hozzájárult a sivatag térhódításához, de ez az éghajlati változás szerintem már biztosan korábban is elkezdődött.
Idézet:Ezt az időszakot csak azért nem szokták ilyen egyszerűen leírni, mert ha elfogadnánk, hogy Pepi II után Antef-Anhtifiék kvázi jogfolytonosan vitték tovább a birodalomat és egyesítették újra, akkor tulajdonképpen nem lenne értelme "átmeneti korról beszélni", legfeljebb abban az értelemben, hogy ez az a kor, amikor nem volt egységes Egyiptom, és amikor különböző dinasztiák kiáltották ki magukat fáraónak délen és északon.
Ez azért nem ment ilyen gyorsan, Pepi halála előtt közvetlenül, de még utána is temetkeztek a piramisa közelében, s nincs ok annak kétségbe vonására, hogy rendes temetést kapott. Utána II. Merenré, majd Netjerikaré követte, de nekik nem maradt fenn a sírjuk, ami már a politikai megingás biztos jele. Utánuk a titokzatos Nitókrisz királynő, aki a "legnemesebb, legszebb nő kortársai között. Világos bőrű volt. Ő építette a harmadik piramist, 12 évig uralkodott." (Manethón) A Mükerinosz-piramis építéséhez ugyan nyilvánvalóan semmi köze nem volt, de talán ide szeretett volna temetkezni a korabeli nehéz viszonyok miatt, mivel saját piramis építésére már nem volt ideje. Hérodotosz szerint testvérét megölték, amit ő ugyan kegyetlenül megtorolt, de emiatt aztán menekülnie kellett. Ezután említ Manethón totális zűrzavart, amikor "a hetedik dinasztia hetven királyból állt, akik hetven napig uralkodtak".
Idézet:Azonban mindenképpen meg kell érteni valamit: Az utolsó óbirodalmi király halálával (Pepi II) megszűnt a spiritualizmus, és a tudás nagy része elveszett, mivel a nomarchok világi vezetők voltak, nem felkészült vallási vezetők. Az, hogy ez utóbbit is magukhoz ragadták, abból sajnos csak a "vallás" rész maradt, "a hit és a vallás alapja" örökre eltűnt.
Igen, a régi rend megszűnése együtt járt az Óbirodalom évszázadokon át biztonságot nyújtó, folyamatosan működő intézményeinek összeomlásával, és így az emberek biztonságérzete is odalett. A temetőkben megszűntek az áldozatok, ami megingatta a vallás és a túlvilághit addigi alapjait. A kor gondolkodói számára érthetetlen volt, hogy egyeztethető össze mindez az isteni igazságossággal, Ré gondviselői szerepével. Ipuwer hangot is ad kétségeinek, s így beszél a Napistenről:
"Íme, minek akart Ő teremteni, a félénket nem különböztetve meg az erőszakos szívűtől. Csak jönne, s hozna enyhülést a forróságba! Azt mondják, mindenki pásztora Ő, s nincs gonoszság a szívében. Ám a nyája megfogyatkozik, bár azzal tölti a napot, hogy gondoskodjék róla, mert tűz van az ő szívében. Ó, bár felismerte volna jellemüket az első nemzedékben, hogy lesújtotta volna a gonoszságot, kinyújtotta volna karját, és megsemmisítette volna a magjukat és az örökségüket. Szülni vágyakoznak, (bár) szenvedés keletkezik és nyomorúság minden oldalon. Így van az, s nem távozik el (ti. a szenvedés), míg az istenek köztünk vannak (az emberek között)... Nincsen kormányos az órájukban. Hol van Ő ma, talán alszik Ő? Íme nem látni hatalmát!" (11. col. 12. sor - 12. col. 6. sor. Gardiner i. m. 82.)
Idézet:És ez az az időszak, amiben azért teljes a képzavar, mert olyanokat sorolnak dinasztiákhoz és a fáraókhoz akik soha nem uralkodtak egész Egyiptomon, de még csak a nome-ok jelentős részén sem. Ha a királylistának a bukott felső egyiptomit tekintjük, akkor teljes lesz a káosz, mert elképesztő mennyiségű fáraó neve jelenik meg, holott még az ókori források szerint is volt olyan, amikor 60(!) fáraó is volt 60 nap alatt hatalmon... komolytalan. Mármint nem az, hogy volt ilyen, hanem az, hogy ezeket a személyeket teljes értékű uralkodónak tekintik. Persze, hogy fel vannak sorolva északon, de ezt el kell felejteni, ez csak "megszokás", nem valódi hatalmat takar. Olyan, mint a Római Birodalom bukásakor az utolsó császár... csak itt többen voltak.
Szerintem ebben a korban nem is az számított, hogy ki uralkodott Egyiptom felett, hiszen kaotikus állapotok voltak, az ország darabokra szakadt, és miniállamok alakultak országszerte. Talán ezen államigazgatási egységek királyairól van szó.
Idézet:Ez azonban már egy más Egyiptom volt, nem spirituális, hanem nagyon is földi, ennek megfelelő uralkodókkal, azaz fáraókkal. Szemmel látható a különbség a korszakok között. Ezért is illetik más névvel, mert MINDEN MEGVÁLTOZOTT.
Nos igen, a Középbirodalom már más rendszer volt, és sok változást hozott, mind politikai, mind társadalmi, mind pedig vallási tekintetben, bár a vallás jelentősége továbbra sem szűnt meg, csak átalakult. Teret hódított az Ozirisz kultusz, a korábban csak a királynak és a közvetlen hozzátartozóinak fenntartott túlvilági üdvözülés joga már mindenki számára elérhetővé vált, és elkezdtek hinni Apophiszban is, a káosz és sötétség démonában.
Idézet:A lényeg tehát az, hogy SZERINTEM az átmeneti kor MINDENKÉPPEN Pepi II bukásával kezdődött és legkorábban Mentohutep II. alatt ért véget, mert ő egyesítette Egyiptomot.
Mindez azért érdekes, mert ha valóban Mentohutep I.-el akarnád datálni az egyesítést, akkor nem is létezne átmeneti kor, ugyanis Mentohutep I. időben nagyjából közvetlenül Pepi II. halála után volt hatalmon, TALÁN még az is lehetséges, hogy már élt Pepi II. életében is. Ez pedig jogfolytonosságot jelentene, hiszen Mentohutep I. Antef vonalán nézve a fáraó kinevezettjének a leszármazottja volt, vagyis a dinasztia kihalása után teljes joggal vehette volna át az uralkodói hatalmat.
Végső soron tehát a középbirodalom vagy Mentuhotep II.-től, vagy a következő dinasztia alapítójától Amenemhet I.-től számítható, hiszen az utóbbi alapította meg az első középbirodalmi dinasztiát, ami már egyérteleműen egész Egyiptom felett uralkodott, mig Mentohutep II. volt egész Egyiptom egyesítője.
Érdemes tehát a NEM valódi uralkodókat lehúzni a listáról és mindjárt rend lesz ebben az időszakban is
- Pepi II halála
- káosz, éhezés, központi hatalom megszűnése, nome-okra hullás. Ennek részeként:
- északon teljes káosz, napokra választott fáraók, nincs valódi hatalom, csak propaganda, ami felvésegeti a neveket,
- Mentuhotep I.-Intef II. között valamelyikük ÉS Anhtifi szövetségre lép és elkezdik dél egyesítését,
- Intef III folytatja a feladatot
- Mentuhotep II. egyesíti Egyiptomot,
- Mentuhitep III.-IV. befejezi a folyamatot
- ÉS végül Amememhet I. megalapítja a XII. dinasztiát.
Az átmeneti kor hossza ~=a Nílus kiszáradása, körülbelül 40 év, ami az akkori mérték szerint EGY EGÉSZ EMBERÖLTŐ, vagyis elképesztően hosszú idő.
Hát nem egyszerűbb?És nem válik minden érthetővé a pontos időpontokkal együtt?
A Mentuhotepekről és I. Amenemhatról fentebb már írtam. Kákosy szerint az uralkodók a következőképpen követték egymást az I. Átmeneti korban:
Első Átmeneti kor (Kr.e. 2155-2040) - 390. oldal
VII. dinasztia:
(Az abüdoszi királylista alapján)
Noferkaré
Noferkaré-Nebi
Dzsedkaré-Semai
Merienhór
Noferkamin
Nikaré
Noferkaré Tareru
Noferkahór
VIII. dinasztia:
(Az abüdoszi királylista alapján)
Uadzskaré-Pepiszeneb
Noferkamin-Anu
Kakauré-Ibi (Aba)
Noferkaré
Noferkauhór (Nutjeribau)
Noferikaré (Demedzsibtaui)
IX. dinasztia:
I. Heti (Meriibré)
?
II. Heti (Nebkauré)
Bizonytalan nevek következnek
X. dinasztia:
Merihathor (?)
Noferkaré
III. Heti (Uahkaré)
Merikaré
Ismeretlen nevű király
Ezek a nevek nyilvánvalóan korántsem a teljes listát jelentik, ennél biztosan sokkal több volt, bár valószínű, hogy az abüdoszi királylista sem teljes, már önmagában sem. Mivel Kákosy is elismert egyiptológus volt, már a maga korában is, feltételezem, hogy csak olyan neveket írt ide, amelyek tulajdonosai királyi hatalommal, vagy annak megfeleltethető tekintéllyel bírtak. Ha valótlan információkat írt volna le, azzal a saját szakmai hozzáértését kérdőjelezte volna meg, ami elég nagy hiba lenne a részéről, hiszen az MTA tagja is volt, és nagy szaktekintélynek számított és számít ma is az egyiptológiában.
Középbirodalom (2040*-1791)
XI. dinasztia:
Antef kormányzó (gondolom mint alapító szerepel itt elsősorban)
I. Mentuhotep, az Ős
I. Antef (Szehertaui)
II. Antef (Uahanh)
III. Antef (Nahtnebtepnofer)
II. Mentuhotep (Szanhibtaui, Nebhepetré, Nutjerihedzset, Szemataui)
III. Mentuhotep (Szahnkaré)
IV. Mentuhotep (Nebtauiré)
XII. dinasztia:
(Luft Ulrich kronológiája szerint)
I. Amenemhat (Szehotepibré) Kr.e. 1989-1959
I. Szeszósztrisz (Szenuszert, Heperkaré) Kr.e. 1958-1914
II. Amenemhat (Nebkauré) Kr.e. 1913-1881
II. Szeszósztrisz (Szenuszert, Haheperré) Kr.e. 1880-1873
III. Szeszósztrisz (Szenuszert, Hakauré) Kr.e. 1872-1853
III. Amenemhat (Nimaatré) Kr.e. 1852-1807
IV. Amenemhat (Maaheruré) Kr.e. 1806-1795
Szobeknoferu(ré) Kr.e. 1794-1791
* II. Mentuhotep uralkodásának kezdete
394. oldal kronológiai magyarázata:
"Mint a kronológia fejezetben is kifejtettem, az évszámok nagy része bizonytalan. Az összeállításnál J. v. Beckerath, E. Hornung, Luft Ulrich, K. A. Kitchen és Fr. K. Kienitz eredményeit vettem figyelembe. A XII. dinasztia időrendjét Luft Ulrich állította fel [...] A viták jelenleg is folyamatban vannak, és a következő években újabb változások várhatók. [...] Az uralkodóknak nem valamennyi nevét közlöm. Több név esetében általában a személynév áll elöl vagy egyiptomi, vagy görögös formában. (Az utóbbiak kurziválva.) Utána zárójelben következik az egyiptomi vagy - csak olyan esetekben, ha gyakran előforduló formáról van szó - a görögös alak. A zárójelek többsége azonban csak az uralkodói nevet (praenomen) tartalmazza. A VII. és VIII. dinasztiánál csak az uralkodói nevek maradtak fenn. A nevek rendszeresen alkalmazott elemei, mint például Szetepenré (Ré választottja), csak akkor szerepelnek, ha a megkülönböztetésnél bizonyos jelentőségük van. A Mentuhotep királyokat a modern kutatás gyakorlatának megfelelően átszámoztam."

![[Kép: ohmy.gif]](https://r.radu.hu/images/smilies/ipb/ohmy.gif)