2003-12-31 01:19
Hali!
Visszatérnék az előző vesszőparipához,
ami arról a bizonyos Daniel féle benyögésről szól, miszerint sorsot húztak. Érdekes volt itt látni a fórumon a véleményeket és kicsit fura is. Méghozzá azért, mert nem hittem volna, hogy ezt bárki is komolyan veszi. Bennem, nem tudom, lehet, hogy én vagyok gyökér, de fel sem merült, hogy ez komoly lehet.
Arra gondoltam, vagyis úgy magyaráztam, hogy IGEN, a többieknek fájt, hogy nem tudhattak semmit az oly titkosan és sikeresen lezajlott akcióról, és ezért vettek némi elégtételt. Méghozzá úgy, hogy MINDANNYIAN benne voltak a buliban, összebeszéltek kicsit, hogy ezt mondják a főnöknek. Ez a végén az arcokon tökéletesen látszott. MÉG Teal'c is!!
Értékelem annyira a barátságukat, a csapatszellemet, az összetartást, hogy feltételezzem, Dan igenis önszántából ment oda, mert nem tehetett mást és önszántából volt olyan halálosan (de aranyosan) esetlen, hogy még azt is ""elfelejtette"", hogy nem szereti a sört...
/Dehogy felejtette...
/
Mondok én valamit, de ezt úgyis tudja mindenki.
Az ember gyarló. A CSK tagjai is.
Jack nem tehetett arról, hogy nem mondhatta el. Parancsba kaphatta. A saját, jól felfogott érdekük kívánta, hogy elsikálják ezt a dolgot, különben a teljes programnak annyi lehet. Az is természetes, hogy a többieknek ez nem tetszik. De, gyarló az ember, és ezért álltak egy "csöpp" bosszút, akkor is, ha az ezredes nem tehetett mást, mint, hogy hallgatott és végezte a dolgát. Undercover.
Ha jól belegondolunk, nem is olyan csöpp az, ha a lehetséges hatását nézzük. Meg azt, hogy KI (milyen szinten zárkózott, nehezen megnyíló, érzelmeit elrejtő) nyilatkozott meg a végén; mondta ki azt, hogy köszönöm, hogy sokat jelentett, az hogy ott járt, és vonta vissza sutábbnál sutább próbálkozásokkal azt a végzetes mondatot, miszerint a barátságuknak nincs sok alapja.
A gyarlóság megbocsátható, de tkp. igazán nagyok (emberileg értem) a csapat tagjai akkor lettek volna, ha megértőek, és ezt a kis játékot nem játszák le.
Még egy gond: így volt csattanós a vége. Sajnos!! Ez egy kicsit negatív kritika a szerzők felé, akik úgyse hallják, de itt föláldozták a lényeget a csattanó kedvéért, azt hiszem.
Visszatérnék az előző vesszőparipához,
Arra gondoltam, vagyis úgy magyaráztam, hogy IGEN, a többieknek fájt, hogy nem tudhattak semmit az oly titkosan és sikeresen lezajlott akcióról, és ezért vettek némi elégtételt. Méghozzá úgy, hogy MINDANNYIAN benne voltak a buliban, összebeszéltek kicsit, hogy ezt mondják a főnöknek. Ez a végén az arcokon tökéletesen látszott. MÉG Teal'c is!!
Értékelem annyira a barátságukat, a csapatszellemet, az összetartást, hogy feltételezzem, Dan igenis önszántából ment oda, mert nem tehetett mást és önszántából volt olyan halálosan (de aranyosan) esetlen, hogy még azt is ""elfelejtette"", hogy nem szereti a sört...
/Dehogy felejtette...
Mondok én valamit, de ezt úgyis tudja mindenki.
Az ember gyarló. A CSK tagjai is.
Jack nem tehetett arról, hogy nem mondhatta el. Parancsba kaphatta. A saját, jól felfogott érdekük kívánta, hogy elsikálják ezt a dolgot, különben a teljes programnak annyi lehet. Az is természetes, hogy a többieknek ez nem tetszik. De, gyarló az ember, és ezért álltak egy "csöpp" bosszút, akkor is, ha az ezredes nem tehetett mást, mint, hogy hallgatott és végezte a dolgát. Undercover.
Ha jól belegondolunk, nem is olyan csöpp az, ha a lehetséges hatását nézzük. Meg azt, hogy KI (milyen szinten zárkózott, nehezen megnyíló, érzelmeit elrejtő) nyilatkozott meg a végén; mondta ki azt, hogy köszönöm, hogy sokat jelentett, az hogy ott járt, és vonta vissza sutábbnál sutább próbálkozásokkal azt a végzetes mondatot, miszerint a barátságuknak nincs sok alapja.
A gyarlóság megbocsátható, de tkp. igazán nagyok (emberileg értem) a csapat tagjai akkor lettek volna, ha megértőek, és ezt a kis játékot nem játszák le.
Még egy gond: így volt csattanós a vége. Sajnos!! Ez egy kicsit negatív kritika a szerzők felé, akik úgyse hallják, de itt föláldozták a lényeget a csattanó kedvéért, azt hiszem.

Az nagyon állat volt.

A legnagyobb öröm Thor volt meg a hajója.) Hát az király