Egész jó ez a sorozat. Csak egy dolog homályos. Amikor Parker visszamegy az időben, akkor ő ugye kétszer éli át azt a hetet. De hová tűnik az a Parker aki a múltban van? Csak úgy felszívódik???? És a gömbökkel mi lesz? Mert akkor egyre több gömb csak felhalmozódik, mert mindig visszetér eggyel?
No igen, van néhány magyarázatra szoruló dolog Az az előző részből nyilvánvalónak tűnik, hogy Parker csak egy van: ha visszamegy a múltba, akkor a múltbeli önmaga eltűnik, ami egy kicsit bonyolultabb paradoxonhoz vezet, mint ha párhuzamosan léteznének...
Nekem nem igazán jött be eddig a sorozat, a karakterek nem elég szimpik/meggyőzőek, a szinkron sem tetszik (nincs mihez viszonyítani, mert az eredeti hangot nem ismerem, de ez így valahogy nem túl jó, pláne a mai rész bibliaidézetei ). Még hagyok neki egy kis időt azért...
A gömbnek nemcsak időben, de térben is utaznia kell, hogy kövesse a Föld mozgását. Utazás közben vannak pillanatok, amikor éppen olyan időben van egy adott helyen, amikor épp nincs alatta a Föld. Az első részben volt is róla szó, hogy eleinte voltak problémáik a térbeli célzással, volt hogy az űrben, volt, hogy a föld mélyén kötött ki a gömb, a nyitó képsorban azért mutatták az űrben lebegő mellétrafálódott kísérleti alanyt....
Bár csak a tegnap és mai duplarészt láttam, így lehet, hogy lemaradtam pár "magyarázatról", az egész dolog totál logikátlan.
A dolog ugye eleve nem időutazás, hanem időugrás, hiszen utazás során végig kéne menni a teljes köztes időn is, így a fizikai pozícionálásnak nem sok értelme lenne. Tehát fogadjuk el, hogy időugrás történik és azt is, hogy a cuccot térben oda kell mozgatni. Ezzel több problémám is van.
Először is, nem látok semmiféle hajtóművet a "gömb" körül, vagy magán a járművön. Tehát érthetetlen, hogy is közlekedik ez az egész, ha pedig valami szuper antigravitációs cucc van benne, az ugye kicsit már sok lenne a találmányokból, ha pedig ismert eszköz lenne, akkor látnánk a külvilágban is. A másik bajom, hogy a főhős elmesélte ma a csúnyarossz bácsinak, hogy a fizikai pozícionálás nem megbízható, akár ezer mérfölddel odébb is érkezhet, mint a cél. Az viszont már érdekes, hogy ez az ezer mérföld nyilván szépen követi a Föld görbületét, hiszen akár már pár méteres magassági eltérés is végzetes lehet, ha mondjuk a föld alatt érkezik meg a múltba a jármű, de pár kilométerrel a föld felett se rossz. Szintén ide (illetve ide is) tartozik, hogy miként kerül elő a kabin a küldetéseket követően. Mondjuk a mai részbe beleférhetett, hogy érte mentek kamionnal és visszavitték, mire újra használni akarták. Nemtom.
Egyébként az egész cucc értelmetlen ebben a formában, hiszen egyrészt megfelelő szervezés esetén akár korlátlan erő állhat rendelkezésükre, de itt ugye a magányos hős + kicsiny csapata témát erőltetik. Ugyanilyen logikátlan a hét napos limit, hiszen egy utazást követően simán vissza lehetne menni újra és újra, elvileg akárhányszor a prototípus beüzemeltetéséig. Így akár hónapok, vagy elegendő utazás esetén évekkel is vissza lehetne utazni. De ugyanígy vissza lehetne ugrálgatni, ha valami balul sül el, ha elfogadjuk a hét napos limitet, akkor is azon belül akárhányszor, tehát a sok izgalomnak és rohanásnak nem sok értelme van.