Lesz internetem, úgyhogy gyorsabban fogok haladni a fejezetekkel, és normálisan fel tudom majd rakni Ĺ‘ket. Az elismerĹ‘ szavakat köszi. További jó olvasást mindenkinek.
Elolvastam végre, nagyon jó kis fejezet, váratlan fordulatok, izgalmas cselekmény. Tetszett, hogy Weir-nek adtál egy lehetĹ‘séget, hogy boldog legyen (nem úgy, mint Nefi az "Emlékek"-ben ). Az is jó, hogy az Ĺ‘sök emlékeit/személyiségét hordozó emberek nem olyan mindent tudók és mindenhatók, mint az SG-1, illetve Atlantis epizódokban. Várom a folytatást, csak így tovább!
Sumerus: Könnyebben?!! Azt csak hiszed, ugyanis rájöttem, hogy ahhoz nekem az egész galaxis képe kell. Ugyanis a következĹ‘ részekben nem szeretnék belekeveredni. De most már készen van. Fellélegezhetek.
Nefi: azt hiszem lesz még mit gyakorolnom egy másik, általam kreált galaxison. Azt majd csak késĹ‘bb fogom részletesen elkészíteni. EgyenlĹ‘re elég egy is.
Chaya: nekem is sikerült, és kevesebb idĹ‘be telt.
Szerintem is fantasztikusan jó lett ez a fejezet is, gratulálok! Nagyon szép lett Avalon, szinte magam elĹ‘tt láttam a leírásod alapján a tájat, ahol Arthur sétált. Az egzotikus nevek pedig különösen tetszenek.
A történet folytatásával légy szíves és igyekezz, szerintem többen várjuk.
Nagyon jó rész lett, izgalmas és sok kérdést vetett fel a jövĹ‘rĹ‘l. Ezt viszont nem értem:
"S miközben a vezérlĹ‘be sietĹ‘ király után nézett arra gondolt, örülhet, ha Mitchell és Novak, nem kerül Lidérc vagy Ori kézre, mert akkor lĹ‘ttek az emberiségnek."