Köszöntelek Kedves Hozzászóló!
A tudomány mai állása mellett már közismerten, vagy kevésbé közismerten, sok olyan téves törvényszerűséget, törvényt, teóriát, hypotézist alkottak elődeink, amely tévedéseket vagy felismertek később, vagy a mai napig dogmaként tisztelnek.
Közös jellemzőjük a téves törvényeknek, hogy kihatnak a gondolkodásunkra, sokszor a mai napig is, akár a hétköznapi életünkben is megjelenve.
Iker-paradoxont, az impulzus megmaradást, vagy fénysebesség állandóságát, mint a legismertebb jelenleg is elfogadott tévedéseket említem bevezetőként.
Hogy kedvet csináljak a hozzászólásokhoz, az impulzus megmaradást veszem elsőként górcső alá.
"Zárt rendszerben keltett impulzusok vektori (előjeles) összege zéró."
"Az impulzusmegmaradás szerint egy zárt rendszer (olyan rendszer, melyben csak belső erők hatnak) összimpulzusa az időben állandó. Ezt mondja ki Newton első törvénye, ami a harmadik Newton-törvény (hatás-ellenhatás) egyik következménye, s amit az impulzusmegmaradás törvénye diktál, mivel az erő az impulzusátadással arányos."
( forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Impulzusmegmarad%C3%A1s )
Nos, vegyünk egy zárt szobát, amelyben csak belső erők hatnak!
A szoba egyik falára és egy golyóra hassunk egyenlő nagyságú F (hatás-ellenhatás törv. Newton) erőkkel. Ekkor a gyorsulást okoznak az F erők a[sub]m[/sub] =F/m és a[sub]M[/sub] =F/M értékben (ahol m a golyó és M a szoba golyó nélküli tömege)
Ha t ideig hat a gyorsulás akkor v[sub]m[/sub] ill v[sub]M[/sub] sebességekre gyorsul az m tömegű golyó és az M tömegű szoba,
így impulzusaik p=v[sub]m[/sub]*m=v[sub]M[/sub]*M egyenlő nagyságúak és ellentétes irányúak, azaz összegük valóban zéró.
Első ránézésre teljesült az impulzusmegmaradás tétele.
Csak-hogy mi a golyó útjába helyezünk két m/2 tömegű golyót úgy, hogy az ütközési pontot a tömegközéppontjaikkal összekötő egyenes 45 fokos szöget zárjon be az m tömegű golyó haladási irányával.
Így az ütközéskor az addig v sebességű m tömegű golyó megáll és a 2 db m/2 tömegű golyó fog v sebességgel haladni, mégpedig egymás mozgási irányára merőleges irányban.
Ebből a képből már önmagában látszik, hogy van két golyónk, amelyeknek a sebességvektorai két-két komponensből állnak.
Az egyik-egyik komponensek merőlegesek a szoba mozgási irányára, és ezzel a szoba impulzusára:
p[sub]oldalra[/sub]=p/4-p/4=0 ezért eredőjük zéró, így a p[sub]hátsó falra[/sub]= 2*p/4 = p/2 impulzus hat.
Ha az útjukra merőlegesen álló, a szoba falainak 45 fokos szögben támaszkodó pl. gördeszkákat helyeznénk, akkor a szoba mozgására merőleges komponensek egymásra ellentétes irányából következően kioltanák egymást, és a szoba mozgási irányával ellentétes irányban (a hátsó falra) ható impulzusok összege hatna ellent a szoba p impulzusával
p[sub]eredő[/sub]=p - p/2=p/2
Vagyis egy külső megfigyelő azt látná, hogy a szoba v[sub]M[/sub] sebességű mozgásba kezdett.
Tehát, zárt rendszerben, csak belső erőkkel hatva a szobára, a szobának p/2 impulzust adtunk át, ezzel az impulzusmegmaradás tételét megcáfoltuk.
No igen, ez könnyű volt. De elérhetnénk azt is, hogy a teljes p impulzust átadjuk a szobának?
Ó, igen. Hogyne!
Hogy hogyan? Erre kezdjük példát a szögek 45 fokról 60 fokra növelésével. Az m/2 tömegű golyókat kicsit távolabb helyezzük egymástól úgy, hogy például 120 fokos szöget zárjanak be a támadási pontjaikat és a tömegközpontjaikat összekötö egyenes. Ekkor az oldalra mutató impulzus komponensek nyílván nagyobbak, mint a hátrafelé mutató impulzusok.
Ha pedig határértékre, a 180 fokot egészen megszözelítőre állítanánk be a szöhet, azaz hogy éppen ne férjen át az m tömegű golyó a két db m/2 tömegű közé, akkor hátrafelé csak közel zéró impulzus komponensek maradnak és oldalra közel +p/2 és -p/2 komponensek.
Namost, ha hagynánk, hogy az oldalra guruló golyók az oldalfalaknak ütközve +p/2-p/2=0 eredőt képezzenek,
akkor csupán a gördeszkás eredményt érnénk el, és a szoba eredő impulzusa csak közel p/2 lenne.
Hogyan lehetne az oldalra mutató impulzusokat a szoba impulzusának irányába fordítani?
Ó, hát persze! Akár úgy, ahogyan közel 90 fokkal már elfordítottuk az m golyó impulzusának irányát!
Mindkét, oldalra menő m/2 tömegű golyó útjába tegyünk két-két m/4 tömegű golyót.
Így szintén közel 90-90 fokos szöget kapunk az impulzusaik irányaként. Azaz az m/2 golyók impulzusainak fele előrefelé, másik fele hátrafelé fog mutatni..
Vagyis két db m/4 tömegű v sebességű golyónk hátrafelé , kettő pedig előrefelé fog mozogni..
Ha most az előbbi módszerrel a hátrafelé mozgók impulzusait szembefordítjuk egymással, akkor csak az előrefelé haladó m/4 tömegű golyók 2*v*m/4 impulzusa adódhat át a szobának.
Így a szoba eredő impulzusa p[sub]eredő[/sub]=p + 2*p/4=p+p/2= 1,5 p
Vagyis az eredő már nagyobb az eredeti p impulzusnál is..
Na itt már természetes óhaj lehet, hogy a maradék 2*p/4 impulzust se nullázzuk le, hanem szintén fordítsuk
a szoba mozgási irányába..
Ehhez csupán el kell fordítani az irányaikat, akár a látott módszerek valamelyikével.. és akár többszöri 45 fokos fordítással, akár kevesebb 60 fokossal, vagy a közel 90 fokosokkal, de elérhető, hogy megközelítsük az előrefelé mutató 2p impulzus mennyiséget.
Lám-lám. Most mondhatjátok, hogy "Node golyókkal Enterprise impulzus hajtást?"
Nos, igen.. Golyókkal viccesen nézne ki. Én csupán a fizikai elvet mutattam be, hogy lehetséges a megoldás akár a primitív golyós módszerrel is.
Az űrhajók impulzus hajtása megoldásainak leírásaira talán egy másik topic kellene.. vagy inkább egészen más hely..
Egy dolog viszont egyértelműen látszik: Az impulzus megmaradásának tétele a jelenleg elfogadott megfogalmazásában téves, hibás és valótlan állítás. Ideje pontosítani, helyesbíteni.
A tudomány mai állása mellett már közismerten, vagy kevésbé közismerten, sok olyan téves törvényszerűséget, törvényt, teóriát, hypotézist alkottak elődeink, amely tévedéseket vagy felismertek később, vagy a mai napig dogmaként tisztelnek.
Közös jellemzőjük a téves törvényeknek, hogy kihatnak a gondolkodásunkra, sokszor a mai napig is, akár a hétköznapi életünkben is megjelenve.
Iker-paradoxont, az impulzus megmaradást, vagy fénysebesség állandóságát, mint a legismertebb jelenleg is elfogadott tévedéseket említem bevezetőként.
Hogy kedvet csináljak a hozzászólásokhoz, az impulzus megmaradást veszem elsőként górcső alá.
"Zárt rendszerben keltett impulzusok vektori (előjeles) összege zéró."
"Az impulzusmegmaradás szerint egy zárt rendszer (olyan rendszer, melyben csak belső erők hatnak) összimpulzusa az időben állandó. Ezt mondja ki Newton első törvénye, ami a harmadik Newton-törvény (hatás-ellenhatás) egyik következménye, s amit az impulzusmegmaradás törvénye diktál, mivel az erő az impulzusátadással arányos."
( forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Impulzusmegmarad%C3%A1s )
Nos, vegyünk egy zárt szobát, amelyben csak belső erők hatnak!
A szoba egyik falára és egy golyóra hassunk egyenlő nagyságú F (hatás-ellenhatás törv. Newton) erőkkel. Ekkor a gyorsulást okoznak az F erők a[sub]m[/sub] =F/m és a[sub]M[/sub] =F/M értékben (ahol m a golyó és M a szoba golyó nélküli tömege)
Ha t ideig hat a gyorsulás akkor v[sub]m[/sub] ill v[sub]M[/sub] sebességekre gyorsul az m tömegű golyó és az M tömegű szoba,
így impulzusaik p=v[sub]m[/sub]*m=v[sub]M[/sub]*M egyenlő nagyságúak és ellentétes irányúak, azaz összegük valóban zéró.
Első ránézésre teljesült az impulzusmegmaradás tétele.
Csak-hogy mi a golyó útjába helyezünk két m/2 tömegű golyót úgy, hogy az ütközési pontot a tömegközéppontjaikkal összekötő egyenes 45 fokos szöget zárjon be az m tömegű golyó haladási irányával.
Így az ütközéskor az addig v sebességű m tömegű golyó megáll és a 2 db m/2 tömegű golyó fog v sebességgel haladni, mégpedig egymás mozgási irányára merőleges irányban.
Ebből a képből már önmagában látszik, hogy van két golyónk, amelyeknek a sebességvektorai két-két komponensből állnak.
Az egyik-egyik komponensek merőlegesek a szoba mozgási irányára, és ezzel a szoba impulzusára:
p[sub]oldalra[/sub]=p/4-p/4=0 ezért eredőjük zéró, így a p[sub]hátsó falra[/sub]= 2*p/4 = p/2 impulzus hat.
Ha az útjukra merőlegesen álló, a szoba falainak 45 fokos szögben támaszkodó pl. gördeszkákat helyeznénk, akkor a szoba mozgására merőleges komponensek egymásra ellentétes irányából következően kioltanák egymást, és a szoba mozgási irányával ellentétes irányban (a hátsó falra) ható impulzusok összege hatna ellent a szoba p impulzusával
p[sub]eredő[/sub]=p - p/2=p/2
Vagyis egy külső megfigyelő azt látná, hogy a szoba v[sub]M[/sub] sebességű mozgásba kezdett.
Tehát, zárt rendszerben, csak belső erőkkel hatva a szobára, a szobának p/2 impulzust adtunk át, ezzel az impulzusmegmaradás tételét megcáfoltuk.
No igen, ez könnyű volt. De elérhetnénk azt is, hogy a teljes p impulzust átadjuk a szobának?
Ó, igen. Hogyne!
Hogy hogyan? Erre kezdjük példát a szögek 45 fokról 60 fokra növelésével. Az m/2 tömegű golyókat kicsit távolabb helyezzük egymástól úgy, hogy például 120 fokos szöget zárjanak be a támadási pontjaikat és a tömegközpontjaikat összekötö egyenes. Ekkor az oldalra mutató impulzus komponensek nyílván nagyobbak, mint a hátrafelé mutató impulzusok.
Ha pedig határértékre, a 180 fokot egészen megszözelítőre állítanánk be a szöhet, azaz hogy éppen ne férjen át az m tömegű golyó a két db m/2 tömegű közé, akkor hátrafelé csak közel zéró impulzus komponensek maradnak és oldalra közel +p/2 és -p/2 komponensek.
Namost, ha hagynánk, hogy az oldalra guruló golyók az oldalfalaknak ütközve +p/2-p/2=0 eredőt képezzenek,
akkor csupán a gördeszkás eredményt érnénk el, és a szoba eredő impulzusa csak közel p/2 lenne.
Hogyan lehetne az oldalra mutató impulzusokat a szoba impulzusának irányába fordítani?
Ó, hát persze! Akár úgy, ahogyan közel 90 fokkal már elfordítottuk az m golyó impulzusának irányát!
Mindkét, oldalra menő m/2 tömegű golyó útjába tegyünk két-két m/4 tömegű golyót.
Így szintén közel 90-90 fokos szöget kapunk az impulzusaik irányaként. Azaz az m/2 golyók impulzusainak fele előrefelé, másik fele hátrafelé fog mutatni..
Vagyis két db m/4 tömegű v sebességű golyónk hátrafelé , kettő pedig előrefelé fog mozogni..
Ha most az előbbi módszerrel a hátrafelé mozgók impulzusait szembefordítjuk egymással, akkor csak az előrefelé haladó m/4 tömegű golyók 2*v*m/4 impulzusa adódhat át a szobának.
Így a szoba eredő impulzusa p[sub]eredő[/sub]=p + 2*p/4=p+p/2= 1,5 p
Vagyis az eredő már nagyobb az eredeti p impulzusnál is..
Na itt már természetes óhaj lehet, hogy a maradék 2*p/4 impulzust se nullázzuk le, hanem szintén fordítsuk
a szoba mozgási irányába..
Ehhez csupán el kell fordítani az irányaikat, akár a látott módszerek valamelyikével.. és akár többszöri 45 fokos fordítással, akár kevesebb 60 fokossal, vagy a közel 90 fokosokkal, de elérhető, hogy megközelítsük az előrefelé mutató 2p impulzus mennyiséget.
Lám-lám. Most mondhatjátok, hogy "Node golyókkal Enterprise impulzus hajtást?"
Nos, igen.. Golyókkal viccesen nézne ki. Én csupán a fizikai elvet mutattam be, hogy lehetséges a megoldás akár a primitív golyós módszerrel is.
Az űrhajók impulzus hajtása megoldásainak leírásaira talán egy másik topic kellene.. vagy inkább egészen más hely..
Egy dolog viszont egyértelműen látszik: Az impulzus megmaradásának tétele a jelenleg elfogadott megfogalmazásában téves, hibás és valótlan állítás. Ideje pontosítani, helyesbíteni.
