40. fejezet: Harc az Alfa bázisért
Közeledett az éjszaka, John és Cam minden katonája fáradt volt és ideges, akárcsak ők maguk. Úgy tűnt, Susan jó a türelemjátékokban. A bázis személyzete már alig bírta a ki a nyomást, ami rájuk nehezedett. Vacsoránál több ízben is Rononnak kellett szétválasztania az összeverekedő katonákat. John eltűnődött, hogy a lány szándékosan teszi ezt, vagy csak azt várja, hogy a felemelkedettek beavatkozzanak. Utóbbi esetében sokáig fognak itt állni egymással szemben, mert ő nem fogja hadba hívni a népét. Bár Lorne biztos ezt akarná, ha itt lenne, és mindenki más is egyetértene vele. A bázistól kicsit távolabb figyelte a másik oldalt, kint kellemes szél fújt. Mindenhol hatalmas fények égtek, éppen imádkozhattak. Idáig elhallatszott az priorok lelkesítése és a Szent hadsereg tagjainak üdvrivalgása. Ez a lelkesítés pedig nem tett jót az embereinek, akik emiatt még jobban bepánikoltak és még levertebbek lettek. Így biztosan nem nyerhetnek. Tudta, hogy a támadást nem halogathatják a végtelenségig. Reggel, ha addig nem omlik össze minden embere, támadni fognak. Természetesen minden embere részt vett már valamilyen háborúban a Földön, de az akkor is más volt. Ott szinte minden esetben az USA volt előnyben, de itt nincs USA, se másmilyen ország, a katonái nem is egy országból vannak, hanem az emberiség harcol majd minden eddiginél hatalmasabb ellenségével. Az általános morál csökkenését főleg az okozta, amikor mindenki meglátta az ellenséget, akik hússzoros túlerőben voltak. Az esélyeik nullával voltak egyenlők. Ha már úgyis meghalnak, mindenki azt kívánta, hogy a csatamezőn essen el, és ne a wraith martalékaként végezze.
- Mikor támadunk? – kérdezte Mitchell, aki mellette állt.
- Reggel. Remélem, hogy nem arra készülnek, hogy éjszaka rohanjanak le minket – aggodalmaskodott John.
- Az emberek teljesen kiborultak.
- Tudom, de mi mást tehetnénk?
- Hívhatnád a tudod kiket.
- Nem, nem és nem! Nem fogom őket idehívni.
- Miért John? Nélkülük esélyünk sincs.
- Te is tudod, hogy az Ori képes őket halandókká tenni. Azt ugyan nem tudom, hogy ilyen méretekben is megy-e nekik, de ha igen, akkor csak a halálba küldeném őket.
- És inkább megteszed velünk.
- Mi innen úgysem tudunk eltűnni, és nem akarok egy teljes népet feláldozni még akkor sem, ha ők ezt akarják.
- Ők jönni akarnak? És akkor miért nincsenek még itt?
- Csak akkor avatkozhatnak be, amikor én mondom. Az Ori végső célja az ő kiirtásuk, nem akarom megkönnyíteni nekik.
- Rendben, de most pihenjünk, holnap nehéz nap vár ránk.
Kora hajnalban, amikor még szinte a nap sem jött fel, eldördült az első lövés. A harc megkezdődött.
A Daedalus és az Orion a lehető legtöbbet próbálta kihozni a hiperhatjóművekből, hogy minél gyorsabban haladhassanak, remélték időben odaérnek. Félnapnyira jártak, amikor Lorne megérezte, hogy kezdetét vette a harc az Alfa bázison. Kénytelenek voltak megkockáztatni a gyorsabb sebességet, amivel azonban tönkre is tehették a hajtóműveket, de nem tehettek mást. Szerencsére súlyos károsodás nélkül értek oda a bolygóhoz. Senki sem állította meg őket, ezt gyanúsnak találták. Látták, hogy az ellenségnek vannak kisebb hajóik is, reménykedtek benne, hogy azokon nem olyan pajzs található, mint az Ori nagy hajóin. Megkerülték a bolygót és felsorakoztak a flottával szemben. Caldwell kiadta a tüzelési parancsot. Drone-ok tucatjai és asgard lövedékek százai hagyták el mind a hat hajót. Mikor azonban megtörtént a becsapódás, Lorne idegesen csapott le a szék karfájára. Semmi sem történt. Azokon a hajókon is Ori pajzsok voltak.
- Uram, ezekkel semmit sem tudunk tenni – mondta Lorne rádión.
- Tudom őrnagy. Pillanatnyilag nem támadnak. Vajon miért?
- Halvány fogalmam sincs uram, de távozni nem tudunk innen. Sőt felfelé nem is tudunk sugározni, csak lefelé.
- Mennyi embere van a hajón őrnagy?
- Alig száz, és ebből csak ötven katona.
- Akkor lent találkozunk.
Anat elégedetten nézte a harcot. Megállapította, hogy semmi esélye sincsen az embereknek. Ennek azért annyira nem örült, így nem lesz oka, hogy beavatkozzon. Bár nem hitte, hogy megengednék neki. Idegesítette, hogy Gammel még mindig nem jelentkezett és semelyik oldalon nem jelentek meg az Alterranok. Az még rendben van, hogy az emberek oldalán nem, na de az övéken mért nem? Le fog számolni Gammellel, nem érdekelte mi lesz a következménye, de ez nem az első eset volt, hogy a férfi hibát követett el. Zavarta, hogy mindenki titkol valamit a környezetében, még Ba’al is. Ezeknek majd utána kell járnia, nem tűrhette ezt az arcátlanságot. Alig telt el fél nap, amikor már közel álltak a győzelemhez. Azonban egy igen erős személy közeledett a bolygóhoz, Hoved fia a Hipapherakluson volt, így az öröme nem lehetett teljes. Ezek szerint ideért a felmentő seregük. Bekapcsoltatta a zavaró erőteret, ezzel elérte, hogy az esetleges újabb hajók ugyan csatlakozni tudnak majd hozzájuk, de távozni már senki sem fog tudni. Az erőtér nemcsak a hajók távozását akadályozta meg, hanem az asgard sugárzástechnológiát is, illetve csak lefele tudtak sugározni, felfele nem. Az ellenfél itt ragadt a bolygón, a hajók pedig bolygókörüli pályán. Egy szemernyit sem aggódott, amikor a Hipapheraklus és a másik öt hajó feltöltötte a fegyvereit és tüzeltek, tudta, hogy a hajóknak úgysem lesz bajuk. Így hogy Laegen is megérkezett, kezd a játszma egy kicsit izgalmasabbá válni. Legalábbis nagyon remélte, mert ha nem, akkor ő maga megy le és intézi el pár perc alatt az egészet. Morgan amint megtudta, hogy a férfi megérkezett, azonnal le akart menni a bolygóra, de Anat megtiltotta neki. Emlékeztette a nőt, hogy mi történt vele nem is olyan régen. Amikor Hovednél érdeklődött, hogy mi legyen a fiával, az öreg férfi csak megvonta a vállát és azt felelte, hogy a lányra bízza, hogy milyen büntetést kapjon a férfi azért, amiért szembeszállt velük. Magához hivatta Awagont, hogy megvitassa a wraith támadási technikáját.
- Nem akarom, hogy továbbra is kint repkedjenek a dárdák – mondta keményen.
- Szabad tudnom, hogy miért nem? – kérdezte kíváncsian a férfi.
- Akár el is árulhatom – felelte gúnyosan a lány. – Nem akarom, hogy ilyen könnyű legyen a győzelem. Túlságosan egyhangú lenne.
- Értettem. Akkor utasítom az wraith-jeimet, hogy csak a sebesültekből táplálkozzanak.
- Köszönöm, végre van valaki a környezetemben, aki hasonlóan gondolkodik, mint én. Csak így tovább Awagon. Talán jutalmat is kaphatsz a közeljövőben – mosolygott rá Anat.
- Megtisztelsz!
A földiek támadtak elsőként, még kora hajnalban. Egy tucat drone szállt az ellenséges tábor felé. Mivel a priorok aludtak, akárcsak a tábor többi tagja, az elsők még hatalmas pusztítást vittek véghez. Véres emberi tetemek feküdtek mindenhol, a levegő az égett hús szagától volt büdös. Pár perccel később az egész tábor talpon volt és mindenki kezében fegyverek voltak. A következő drone csoport már nem jutott el a Szövetség táboráig, félúton felrobbantak és nem okoztak semmilyen kárt. A földiek bosszankodva vették tudomásul, hogy elveszítették a leghatékonyabb fegyverüket. A következő hullámban az öt ugró készült támadni, mindegyikben két-két ember volt csak. Már az álcázás sem akart bekapcsolni, de további problémák jöttek elő, amikor félúton tartottak. Elveszítették minden irányításukat az ugrók felett, majd a rádiókapcsolat is megszűnt. A harctéren lévő emberek látták, amint az öt hajójuk egyszerűen megáll a levegőben, utána pedig leereszkedik közvetlen egymás mellé. Először örültek hogy nem esett bajuk, de furcsállták, hogy miért ilyen természetellenesen értek földre. Majd sárga nyaláb érkezett az egyik Ori hajóról, egyenesen eltalálva az egyik ugrót, ami a mellette álló többi hajót is felrobbantotta. A földi egységek megsemmisülve álltak nem messze a támaszponttól. Semmi másuk nem maradt, csak a szárazföldi egységeik. Idáig elhallatszott a Szövetség üdvrivalgása, ami kijózanítólag hatott rájuk és készen álltak a támadásra. John és Cameron vezetésével elindultak az ellenséges tábor felé, és azok is elindultak feléjük. Bármi is fog történni, ők nem hagyják majd magukat. John magával hozta Carsont is. A férfi nem akart a frontvonalra menni, de kénytelen volt, mert a Széket tovább nem tudták használni, és ha a mágiát be kell vetniük, akkor muszáj ott lennie. Félúton voltak, amikor az első dárdák megjelentek a levegőben.
- Akinél van rakétavető, készüljön! – kiáltott át a hangzavaron Mitchell.
- Amint a dárdák lőtávon belül vannak, azonnal tüzeljenek! Nem érhetnek el idáig! – kiáltotta Sheppard is. – Ha ideértek és elkapnak minket, végünk van. Értették?
- Igen uram! – kiáltott mintegy tucatnyi katona.
- Akkor kezdjünk bele! – bíztatta a társaságot Mitchell.
De nem kellett semmit sem tenniük, ugyanis a dárdák valamilyen oknál fogva visszafordultak, mielőtt lőtávon belülre értek volna és a bolygó körül keringő flottájuk felé vették az irányt. Ez nagy megkönnyebbülés volt a földiek számára. Nagy sokára megérkezett a közelükbe a Szövetség. A wraithek már nem voltak közöttük és úgy tűnt, hogy Jaffák sem, csak egyszerű közönséges emberek, botfegyvernek tűnő puskákkal. A legtöbb emberen csak bőrvért volt, néhányon pedig a középkori szintnek megfelelő félvért-szerűség. Egyik sem tűnt igazi harcosnak, és mint Valától tudták, valóban nem voltak azok, de féltek, hogy Susan igenis próbált hadsereget formálni belőlük. Mert nincs veszélyesebb sereg, mint az, ami fanatikusokból áll, akik még a harchoz is értenek. A priorok egy tucatja most is ott állt a sereg élén a botjaikkal, a Gonosz gyermekeit átkozták és áldották az Orit. Sheppard és Mitchell egyszerre adtak támadási parancsot, és a háromszáz katona tüzelni kezdett az ellenségre, ami viszonozta azt. A másik oldal támadása eléggé sikertelen volt, de a földiek több tucat embert öltek meg. Néhány másodperc alatt hatalmas tűzharc alakult ki. A priorok mágiával védték az embereiket, de még így is elég nagy veszteségeket szereztek. A földieknél egyelőre csak két halott és fél tucat sérült volt a mérleg. Carson az egység legvégén kuporgott, próbálta ellátni a sérülteket, amikor meglátta, hogy a priorok megunták a védekezést és valószínűleg a kezükbe veszik az irányítást. Öt prior emelte meg a botját és a velük szemben álló földiek több métert repültek hátra. A következő pillanatban mindkét oldalt fény vakított el, majd csak egyetlen kiáltást hallottak, amit halálsikolyok követtek. Sheppardék kinyitották a szemüket. Lorne állt nem sokkal előttük. Körülötte véres indák tekeredtek és mindegyiken hatalmas tüskék díszelegtek. A majdnem húsz hatalmas inda a földből nőtt ki. Megint elkiáltotta magát, aminek következtében az indák becsapódtak az ellenség soraiba és újabb száz emberrel végeztek. Azok mint az eszeveszett próbáltak tüzelni, de az indák hárították azokat, egy sem találta el Lorne-t.
- Bocs a késésért srácok! – kiáltotta hátra.
- Wow, jobb belépőre nem is számíthattunk volna – nevetett fel Mitchell.
- Shep, te esetleg nem akarsz mutatni valamit, csakhogy megfutamodjanak? – kérdezte Evan.
Sheppard gyilkos tekintettel meredt a priorok csoportjára. Hatalmas erő száguldott végig a síkságon. John körül apró hegyes földszilánkok jártak táncot. A priorok felismerték a veszélyt és ellentámadást indítottak, de vízcsóva mosta el őket, ugyanis Carson is magára talált. Az ellenség hadereje rájött, hogy nem győzhetnek, így megfordultak és menekülni kezdtek, csak a priorokat hagyták hátra. John eleresztette a szilánkokat. Egy pillanatig semmi sem látszott, majd az egy csoportban álló priorok vérző sebekkel holtan rogytak le a földre. A Szövetség Szent hadserege egy Alterrantól és két, még nem egészen őstől megfutamodott.
- Erről ennyit! – csapta össze a kezeit Lorne és az indák visszasüllyedtek a földbe.
- Szép munka volt Evan! – veregette meg társa vállát Mitchell.
- És mi ezektől tartottunk ennyire uram? – nevetett fel az egyik katona.
- Szép munka volt uraim! – mondta Caldwell is. – Azt hiszem, hogy most mindenki megérdemelne egy kis pihenést. Veszteségeink?
- Két ember itt, és még tíz az ugrókban uram – mondta Sheppard.
- Az első napot megnyertük, az Alfa bázis a mienk, de Susan fent van az egyik hajón, és az egységei veresége után be fog avatkozni – csóválta meg a fejét Carson.
- Tudom doktor, de addig is pihenjenek.
A győzelem hírére mindenki vidáman tért vissza a támaszpontra. Egy-null volt az állás a földiek javára, csak az volt a kérdés, hogy meddig.
Anat nagyon dühös volt, elveszítették a győztesnek hitt első csatát. De a háborúnak még közel sincsen vége. Soha sem hitte volna, hogy Hoved fiának ekkora ereje van. Még csak nem is felemelkedett megint, és a doki sem alterran. Csak Langsdom az, és azok hárman mégis tönkreverték a priorokat, ezt nem hagyhatta, be kell avatkoznia. Szólt Hovednek és Morgannak, hogy hozzanak még priorokat, és utána maradjanak a harctéren.
- Győztek! – sziszegte.
- De csak ezt a csatát, a háborúnak messze nincsen vége Anat – mondta Ba’al.
- Még azt is Meg fogják bánni, hogy a világra jöttek. Velem nem dacolhatnak – dühöngött.
- Ugyan drágám, nem te akartál egy kissé izgalmasabb harcot? – szólt óvatosan a férfi. – Ez akár még előnyödre is válhat, megmutathatod a hatalmadat nekik.
- Mennyire igazad van – mondta a lány vidámabb hangon. – Morgan és Hoved már ott vannak. Awagon később csatlakozik hozzánk. Te velünk tartasz?
- Persze. – mondta a férfi hangosan, majd ezt gondolta.
„Természetesen látni akarom a társaid arcán kiülő döbbenetet és elkeseredettséget, amikor meglátják, hogy veled vagyok.”
folyt.köv.
kritikát plz
Közeledett az éjszaka, John és Cam minden katonája fáradt volt és ideges, akárcsak ők maguk. Úgy tűnt, Susan jó a türelemjátékokban. A bázis személyzete már alig bírta a ki a nyomást, ami rájuk nehezedett. Vacsoránál több ízben is Rononnak kellett szétválasztania az összeverekedő katonákat. John eltűnődött, hogy a lány szándékosan teszi ezt, vagy csak azt várja, hogy a felemelkedettek beavatkozzanak. Utóbbi esetében sokáig fognak itt állni egymással szemben, mert ő nem fogja hadba hívni a népét. Bár Lorne biztos ezt akarná, ha itt lenne, és mindenki más is egyetértene vele. A bázistól kicsit távolabb figyelte a másik oldalt, kint kellemes szél fújt. Mindenhol hatalmas fények égtek, éppen imádkozhattak. Idáig elhallatszott az priorok lelkesítése és a Szent hadsereg tagjainak üdvrivalgása. Ez a lelkesítés pedig nem tett jót az embereinek, akik emiatt még jobban bepánikoltak és még levertebbek lettek. Így biztosan nem nyerhetnek. Tudta, hogy a támadást nem halogathatják a végtelenségig. Reggel, ha addig nem omlik össze minden embere, támadni fognak. Természetesen minden embere részt vett már valamilyen háborúban a Földön, de az akkor is más volt. Ott szinte minden esetben az USA volt előnyben, de itt nincs USA, se másmilyen ország, a katonái nem is egy országból vannak, hanem az emberiség harcol majd minden eddiginél hatalmasabb ellenségével. Az általános morál csökkenését főleg az okozta, amikor mindenki meglátta az ellenséget, akik hússzoros túlerőben voltak. Az esélyeik nullával voltak egyenlők. Ha már úgyis meghalnak, mindenki azt kívánta, hogy a csatamezőn essen el, és ne a wraith martalékaként végezze.
- Mikor támadunk? – kérdezte Mitchell, aki mellette állt.
- Reggel. Remélem, hogy nem arra készülnek, hogy éjszaka rohanjanak le minket – aggodalmaskodott John.
- Az emberek teljesen kiborultak.
- Tudom, de mi mást tehetnénk?
- Hívhatnád a tudod kiket.
- Nem, nem és nem! Nem fogom őket idehívni.
- Miért John? Nélkülük esélyünk sincs.
- Te is tudod, hogy az Ori képes őket halandókká tenni. Azt ugyan nem tudom, hogy ilyen méretekben is megy-e nekik, de ha igen, akkor csak a halálba küldeném őket.
- És inkább megteszed velünk.
- Mi innen úgysem tudunk eltűnni, és nem akarok egy teljes népet feláldozni még akkor sem, ha ők ezt akarják.
- Ők jönni akarnak? És akkor miért nincsenek még itt?
- Csak akkor avatkozhatnak be, amikor én mondom. Az Ori végső célja az ő kiirtásuk, nem akarom megkönnyíteni nekik.
- Rendben, de most pihenjünk, holnap nehéz nap vár ránk.
Kora hajnalban, amikor még szinte a nap sem jött fel, eldördült az első lövés. A harc megkezdődött.
A Daedalus és az Orion a lehető legtöbbet próbálta kihozni a hiperhatjóművekből, hogy minél gyorsabban haladhassanak, remélték időben odaérnek. Félnapnyira jártak, amikor Lorne megérezte, hogy kezdetét vette a harc az Alfa bázison. Kénytelenek voltak megkockáztatni a gyorsabb sebességet, amivel azonban tönkre is tehették a hajtóműveket, de nem tehettek mást. Szerencsére súlyos károsodás nélkül értek oda a bolygóhoz. Senki sem állította meg őket, ezt gyanúsnak találták. Látták, hogy az ellenségnek vannak kisebb hajóik is, reménykedtek benne, hogy azokon nem olyan pajzs található, mint az Ori nagy hajóin. Megkerülték a bolygót és felsorakoztak a flottával szemben. Caldwell kiadta a tüzelési parancsot. Drone-ok tucatjai és asgard lövedékek százai hagyták el mind a hat hajót. Mikor azonban megtörtént a becsapódás, Lorne idegesen csapott le a szék karfájára. Semmi sem történt. Azokon a hajókon is Ori pajzsok voltak.
- Uram, ezekkel semmit sem tudunk tenni – mondta Lorne rádión.
- Tudom őrnagy. Pillanatnyilag nem támadnak. Vajon miért?
- Halvány fogalmam sincs uram, de távozni nem tudunk innen. Sőt felfelé nem is tudunk sugározni, csak lefelé.
- Mennyi embere van a hajón őrnagy?
- Alig száz, és ebből csak ötven katona.
- Akkor lent találkozunk.
Anat elégedetten nézte a harcot. Megállapította, hogy semmi esélye sincsen az embereknek. Ennek azért annyira nem örült, így nem lesz oka, hogy beavatkozzon. Bár nem hitte, hogy megengednék neki. Idegesítette, hogy Gammel még mindig nem jelentkezett és semelyik oldalon nem jelentek meg az Alterranok. Az még rendben van, hogy az emberek oldalán nem, na de az övéken mért nem? Le fog számolni Gammellel, nem érdekelte mi lesz a következménye, de ez nem az első eset volt, hogy a férfi hibát követett el. Zavarta, hogy mindenki titkol valamit a környezetében, még Ba’al is. Ezeknek majd utána kell járnia, nem tűrhette ezt az arcátlanságot. Alig telt el fél nap, amikor már közel álltak a győzelemhez. Azonban egy igen erős személy közeledett a bolygóhoz, Hoved fia a Hipapherakluson volt, így az öröme nem lehetett teljes. Ezek szerint ideért a felmentő seregük. Bekapcsoltatta a zavaró erőteret, ezzel elérte, hogy az esetleges újabb hajók ugyan csatlakozni tudnak majd hozzájuk, de távozni már senki sem fog tudni. Az erőtér nemcsak a hajók távozását akadályozta meg, hanem az asgard sugárzástechnológiát is, illetve csak lefele tudtak sugározni, felfele nem. Az ellenfél itt ragadt a bolygón, a hajók pedig bolygókörüli pályán. Egy szemernyit sem aggódott, amikor a Hipapheraklus és a másik öt hajó feltöltötte a fegyvereit és tüzeltek, tudta, hogy a hajóknak úgysem lesz bajuk. Így hogy Laegen is megérkezett, kezd a játszma egy kicsit izgalmasabbá válni. Legalábbis nagyon remélte, mert ha nem, akkor ő maga megy le és intézi el pár perc alatt az egészet. Morgan amint megtudta, hogy a férfi megérkezett, azonnal le akart menni a bolygóra, de Anat megtiltotta neki. Emlékeztette a nőt, hogy mi történt vele nem is olyan régen. Amikor Hovednél érdeklődött, hogy mi legyen a fiával, az öreg férfi csak megvonta a vállát és azt felelte, hogy a lányra bízza, hogy milyen büntetést kapjon a férfi azért, amiért szembeszállt velük. Magához hivatta Awagont, hogy megvitassa a wraith támadási technikáját.
- Nem akarom, hogy továbbra is kint repkedjenek a dárdák – mondta keményen.
- Szabad tudnom, hogy miért nem? – kérdezte kíváncsian a férfi.
- Akár el is árulhatom – felelte gúnyosan a lány. – Nem akarom, hogy ilyen könnyű legyen a győzelem. Túlságosan egyhangú lenne.
- Értettem. Akkor utasítom az wraith-jeimet, hogy csak a sebesültekből táplálkozzanak.
- Köszönöm, végre van valaki a környezetemben, aki hasonlóan gondolkodik, mint én. Csak így tovább Awagon. Talán jutalmat is kaphatsz a közeljövőben – mosolygott rá Anat.
- Megtisztelsz!
A földiek támadtak elsőként, még kora hajnalban. Egy tucat drone szállt az ellenséges tábor felé. Mivel a priorok aludtak, akárcsak a tábor többi tagja, az elsők még hatalmas pusztítást vittek véghez. Véres emberi tetemek feküdtek mindenhol, a levegő az égett hús szagától volt büdös. Pár perccel később az egész tábor talpon volt és mindenki kezében fegyverek voltak. A következő drone csoport már nem jutott el a Szövetség táboráig, félúton felrobbantak és nem okoztak semmilyen kárt. A földiek bosszankodva vették tudomásul, hogy elveszítették a leghatékonyabb fegyverüket. A következő hullámban az öt ugró készült támadni, mindegyikben két-két ember volt csak. Már az álcázás sem akart bekapcsolni, de további problémák jöttek elő, amikor félúton tartottak. Elveszítették minden irányításukat az ugrók felett, majd a rádiókapcsolat is megszűnt. A harctéren lévő emberek látták, amint az öt hajójuk egyszerűen megáll a levegőben, utána pedig leereszkedik közvetlen egymás mellé. Először örültek hogy nem esett bajuk, de furcsállták, hogy miért ilyen természetellenesen értek földre. Majd sárga nyaláb érkezett az egyik Ori hajóról, egyenesen eltalálva az egyik ugrót, ami a mellette álló többi hajót is felrobbantotta. A földi egységek megsemmisülve álltak nem messze a támaszponttól. Semmi másuk nem maradt, csak a szárazföldi egységeik. Idáig elhallatszott a Szövetség üdvrivalgása, ami kijózanítólag hatott rájuk és készen álltak a támadásra. John és Cameron vezetésével elindultak az ellenséges tábor felé, és azok is elindultak feléjük. Bármi is fog történni, ők nem hagyják majd magukat. John magával hozta Carsont is. A férfi nem akart a frontvonalra menni, de kénytelen volt, mert a Széket tovább nem tudták használni, és ha a mágiát be kell vetniük, akkor muszáj ott lennie. Félúton voltak, amikor az első dárdák megjelentek a levegőben.
- Akinél van rakétavető, készüljön! – kiáltott át a hangzavaron Mitchell.
- Amint a dárdák lőtávon belül vannak, azonnal tüzeljenek! Nem érhetnek el idáig! – kiáltotta Sheppard is. – Ha ideértek és elkapnak minket, végünk van. Értették?
- Igen uram! – kiáltott mintegy tucatnyi katona.
- Akkor kezdjünk bele! – bíztatta a társaságot Mitchell.
De nem kellett semmit sem tenniük, ugyanis a dárdák valamilyen oknál fogva visszafordultak, mielőtt lőtávon belülre értek volna és a bolygó körül keringő flottájuk felé vették az irányt. Ez nagy megkönnyebbülés volt a földiek számára. Nagy sokára megérkezett a közelükbe a Szövetség. A wraithek már nem voltak közöttük és úgy tűnt, hogy Jaffák sem, csak egyszerű közönséges emberek, botfegyvernek tűnő puskákkal. A legtöbb emberen csak bőrvért volt, néhányon pedig a középkori szintnek megfelelő félvért-szerűség. Egyik sem tűnt igazi harcosnak, és mint Valától tudták, valóban nem voltak azok, de féltek, hogy Susan igenis próbált hadsereget formálni belőlük. Mert nincs veszélyesebb sereg, mint az, ami fanatikusokból áll, akik még a harchoz is értenek. A priorok egy tucatja most is ott állt a sereg élén a botjaikkal, a Gonosz gyermekeit átkozták és áldották az Orit. Sheppard és Mitchell egyszerre adtak támadási parancsot, és a háromszáz katona tüzelni kezdett az ellenségre, ami viszonozta azt. A másik oldal támadása eléggé sikertelen volt, de a földiek több tucat embert öltek meg. Néhány másodperc alatt hatalmas tűzharc alakult ki. A priorok mágiával védték az embereiket, de még így is elég nagy veszteségeket szereztek. A földieknél egyelőre csak két halott és fél tucat sérült volt a mérleg. Carson az egység legvégén kuporgott, próbálta ellátni a sérülteket, amikor meglátta, hogy a priorok megunták a védekezést és valószínűleg a kezükbe veszik az irányítást. Öt prior emelte meg a botját és a velük szemben álló földiek több métert repültek hátra. A következő pillanatban mindkét oldalt fény vakított el, majd csak egyetlen kiáltást hallottak, amit halálsikolyok követtek. Sheppardék kinyitották a szemüket. Lorne állt nem sokkal előttük. Körülötte véres indák tekeredtek és mindegyiken hatalmas tüskék díszelegtek. A majdnem húsz hatalmas inda a földből nőtt ki. Megint elkiáltotta magát, aminek következtében az indák becsapódtak az ellenség soraiba és újabb száz emberrel végeztek. Azok mint az eszeveszett próbáltak tüzelni, de az indák hárították azokat, egy sem találta el Lorne-t.
- Bocs a késésért srácok! – kiáltotta hátra.
- Wow, jobb belépőre nem is számíthattunk volna – nevetett fel Mitchell.
- Shep, te esetleg nem akarsz mutatni valamit, csakhogy megfutamodjanak? – kérdezte Evan.
Sheppard gyilkos tekintettel meredt a priorok csoportjára. Hatalmas erő száguldott végig a síkságon. John körül apró hegyes földszilánkok jártak táncot. A priorok felismerték a veszélyt és ellentámadást indítottak, de vízcsóva mosta el őket, ugyanis Carson is magára talált. Az ellenség hadereje rájött, hogy nem győzhetnek, így megfordultak és menekülni kezdtek, csak a priorokat hagyták hátra. John eleresztette a szilánkokat. Egy pillanatig semmi sem látszott, majd az egy csoportban álló priorok vérző sebekkel holtan rogytak le a földre. A Szövetség Szent hadserege egy Alterrantól és két, még nem egészen őstől megfutamodott.
- Erről ennyit! – csapta össze a kezeit Lorne és az indák visszasüllyedtek a földbe.
- Szép munka volt Evan! – veregette meg társa vállát Mitchell.
- És mi ezektől tartottunk ennyire uram? – nevetett fel az egyik katona.
- Szép munka volt uraim! – mondta Caldwell is. – Azt hiszem, hogy most mindenki megérdemelne egy kis pihenést. Veszteségeink?
- Két ember itt, és még tíz az ugrókban uram – mondta Sheppard.
- Az első napot megnyertük, az Alfa bázis a mienk, de Susan fent van az egyik hajón, és az egységei veresége után be fog avatkozni – csóválta meg a fejét Carson.
- Tudom doktor, de addig is pihenjenek.
A győzelem hírére mindenki vidáman tért vissza a támaszpontra. Egy-null volt az állás a földiek javára, csak az volt a kérdés, hogy meddig.
Anat nagyon dühös volt, elveszítették a győztesnek hitt első csatát. De a háborúnak még közel sincsen vége. Soha sem hitte volna, hogy Hoved fiának ekkora ereje van. Még csak nem is felemelkedett megint, és a doki sem alterran. Csak Langsdom az, és azok hárman mégis tönkreverték a priorokat, ezt nem hagyhatta, be kell avatkoznia. Szólt Hovednek és Morgannak, hogy hozzanak még priorokat, és utána maradjanak a harctéren.
- Győztek! – sziszegte.
- De csak ezt a csatát, a háborúnak messze nincsen vége Anat – mondta Ba’al.
- Még azt is Meg fogják bánni, hogy a világra jöttek. Velem nem dacolhatnak – dühöngött.
- Ugyan drágám, nem te akartál egy kissé izgalmasabb harcot? – szólt óvatosan a férfi. – Ez akár még előnyödre is válhat, megmutathatod a hatalmadat nekik.
- Mennyire igazad van – mondta a lány vidámabb hangon. – Morgan és Hoved már ott vannak. Awagon később csatlakozik hozzánk. Te velünk tartasz?
- Persze. – mondta a férfi hangosan, majd ezt gondolta.
„Természetesen látni akarom a társaid arcán kiülő döbbenetet és elkeseredettséget, amikor meglátják, hogy veled vagyok.”
folyt.köv.
kritikát plz
