80. fejezet: Az igazság
Az Ori csak izgatottan várt, hogy mi is lesz a dolgok folytatása. Végre nem maguknak kellett dönteniük, hiszen a vezetĹ‘jük teljes valójában újra itt volt közöttük. Olyan régen vágytak már erre.
És most ez az érzés, mindent megért a várakozás. FĹ‘leg, hogy az az idĹ‘, ami eddig telt el békés is volt, hiszen senki sem veszélyeztette létüket. De most nem lesz senki, aki ellenállhatna újult erejüknek.
Már tudomást szereztek a vezetĹ‘jük terveirĹ‘l. Nem sietették, hiszen csak Ĺ‘k húszan tudták róla az igazságot. Ami megvédheti Laegen Velesartól is. Mortisse két síkon létezett egyszerre, az alterranén és az orién.
Ha minden igaz a fĹ‘parancsnok soha sem fog rájönni, hogy ez az igazság. Csak ha késĹ‘ lesz, de akkorra már senkinek sem szólhat majd errĹ‘l. Ĺ lesz a rémuralom elsĹ‘ áldozata, akárcsak régen az egyik utolsó.
Bár nem nagyon értették, hogy miért is vette vissza az uralmat, hiszen, amit a fia tett bĹ‘ven elegendĹ‘ volt ahhoz, hogy az Alterranokat végleg kiirtsák, nem volt szükség további elĹ‘készítésre.
Már csak a parancsára vártak, hogy megindíthassák a támadást. És akkora nem marad majd semmi, ha azzal végeznek. Kicsit bánták, hogy Atlantisznak is vesznie kell, hiszen mégis a szülĹ‘ városuk volt.
Amit már nagyon-nagyon régen otthagyták. És tudták, hogy a város soha sem bírná ki az áldott és szent tüzüket, ami Ĺ‘ket élteti. Azt a tüzet, ami a purgatóriumban van, a tisztítótűz, ami megtisztítja a világegyetemet a szentségtelenektĹ‘l.
SĹ‘t külön jó hír volt, hogy az Orisi, pontosabb nevén Adria mostanra erĹ‘södött meg annyira a felemelkedés után, hogy megjelenhessen a Pegazus rendszerben. Majdnem félévet kellett erre várniuk.
Ĺ volt az elsĹ‘ abban a sorban, amit létrehozni készültek. De a következĹ‘kben talán nem lesz szükség emberi anyákra a gyermekek elérése érdekében. Hatalmas erĹ‘t fognak képviselni és ez a lány fogja Ĺ‘ket vezetni.
Olyan lények lesznek, mint az elĹ‘hírnökök, viszont a hatalmuk sokkal nagyobb lesz, hiszen Ĺ‘k maguk az istenektĹ‘l fognak származni és az ElsĹ‘ fogja Ĺ‘ket vezetni. Ĺk fogják felváltani Mortisse parancsára a Szent hadsereget.
SĹ‘t Cennen rajta keresztül fogja megszilárdítani a hatalmát. Jelen állás szerint egy Orit készült maga mellé venni az alterran trónon. Bár ha úgy vették eddig is egy fél Ori volt az, hiszen a genetika, az genetika volt.
Az Alterranok errĹ‘l nem akartak tudomást venni vagy elhitték az idĹ‘s uralkodó meséjét? Ennyire még Ĺ‘k sem lehettek ostobák. Egészen biztosak voltak benne, hogy készültek valamire. De ahhoz úgysem elegek, hogy megbuktassák a száműzötteket.
Tudták, hogy Adriát minél messzebb kell majd tartaniuk GammeltĹ‘l, hiszen eléggé ismerték a férfit ahhoz, hogy biztosak legyen abban, hogy egy ilyen helyzetet soha sem hagyna ki. Bár még mindig jól el volt az Anat klónokkal.
Sorba vették, hogy miként kéne kiirtani az Ĺsi szövetség öt faját. Ah, pontosabban már csak négyet, hiszen Alaine elintézte az utolsó furlinget. Milyen szomorú sorsa is lett a "hatalmasok" népének.
Asgard; egy egész galaxisuk van, még akkor is, ha az ismert lakottak közül az Ida volt a legkisebb. Itt csupán a fajt szándékoztak eltörölni, a lakható bolygóikra szükségük volt a terveik végrehajtásában.
Az alterranok után Ĺ‘k jelentették a legnagyobb fenyegetést, így Ĺ‘k kerültek a lista élére. A "degeneráltak", már régen nem kéne életben lenniük, de a nyomorultak még mindig ki tudtak valahogy tartani, de már nem sokáig.
Nox; az "Ĺ‘skövületek", akik soha sem segítettek sehol, mert féltek használni az erejüket. Még mindig a legjobb tudomásuk szerint a lantiszi példára épült városban laknak ugyanazon az isten háta mögötti bolygón, ahol annak idején rájuk akadtak.
Boldog a láthatatlanságukkal és azzal, hogy képesek visszaadni a halottak életét. Technológia nulla, vagy nagyon jól titkolták. Rájuk kellĹ‘en fel kellett készülniük, ha nem akartak meglepetést.
Melindor; az "idĹ‘tlenek" népe. Már régen kiirtották volna, ha Gammel rájött volna, hogy miként lehet kiszámolni a speciális pajzs alatt rejtĹ‘zĹ‘ város kilétét. Hiszen a címet csak Treavol és Laegen ismerte.
Talán Mortisse kiszedi a helyét az unokaöccsébĹ‘l, ha nem sikerül, akkor is ott van az a lehetĹ‘ség, hogy a galaxis összes óceánbolygóját felégetik. Lehetséges volt, hogy ez lesz a nyerĹ‘ módszer a számukra.
Alterran; a "felsĹ‘bbrendűek" az Ĺ‘si szövetség utolsó faja, az egyetlen nép, aminek néhány tagja a vesztüket okozhatja, ennek ellenére mégis Ĺ‘ket hagyta Cennen utoljára. Hogy egykori fajuk láthassa minden mostani és egykori szövetségesük bukását.
Addigra már mindannyiuknak megváltás lesz a végsĹ‘ halál, ahonnan újra halandóként fel sem emelkedhetnek újra. És akkor a teljes univerzum az Ori lábainál fog heverni, ahogy mindig is akarták.
Mortisse jelenet meg az Istenek városában, hogy üdvözölhesse az "újakat" és bemutathassa a másik háromnak a leendĹ‘ feleségét.
Gammel végre örült, hogy az egykori uralkodó végre megint itt van köztük. Bár régen érezte magát ennyire fiatalnak és gyengének, mint Mortisse mellett. Eddig abban a hitben élt, hogy Ĺ‘ a legerĹ‘sebb.
De ez megváltozott, soha sem érzett akkora erĹ‘t senkiben, mint most a férfiban. Ez megrémítette, de legalább meg tudott bizonyosodni afelĹ‘l, hogy Cennen sem képes Ĺ‘t elpusztítani. Ez nagyon megnyugtatta.
Viszont, amire képtelen volt rájönni, hogy Ĺ‘t ki tudja megölni. Eddig bárkivel találkozott, mindenkirĹ‘l meg tudta mondani, de ez a férfi tabu volt ebbĹ‘l a szempontból is. Olyan meglepĹ‘ volt, hogy Ĺ‘ volt az elsĹ‘.
Még mindig megütközött ezen, hogy úgy gondoljon az egykori uralkodóra, mint aki megteremtette az Orit. Egyszerűen a régi emlékek szerint olyan távol állt az egész tĹ‘le. De éppen ez volt a lényeg.
Hiszen a népének vezére minden gyanú felett állt. FĹ‘leg, hogy tízezer éve is már majdnem tízezer éves volt. Gammel napjainkba múlt csak tizenegyezer. Nagyon-nagyon fiatalnak és tapasztalatlannak érezte magát.
Pedig igen régóta nem volt már az. És akkor mit szólhat vajon Mordred? Ah igen az ifjú tehetség, Morgan LeFay fia. Percekig nevetett a nĹ‘ képébe, amikor az bemutatta az ifjút. Régen szórakozott ennyire jól.
Azt mindig is tudta, hogy a hölgyemény évezredekig gyászolta Laegen halálát, de azt nem hitte, hogy képes lesz teherbe esni. Hiszen ezt bármikor megakadályozhatta, és fĹ‘leg egy embertĹ‘l. A saját testvérétĹ‘l.
Az elmúlt órákban egy fiatal lányt látott a városban magányosan sétálni és az a tény igen meglepte, hogy Orinak érezte. Mikor emelte a húsz maguk közé Ĺ‘t és ki lehetett az? És miért nem érezte meg a dolgot?
Szobájában ücsörgött és a mostani dolgokon töprengett. Hisz oly sok dolog történt az elmúlt idĹ‘kben. Lépésekre kapta fel a fejét maga mögül, senkit sem érzett belépni ide és meg is hallotta volna, ha az történt volna.
És ha felemelkedett létforma bármelyik tagja is megjelent éreznie kellett volna. Hátrafordult és meglátta Mortissét, amint az ablakon kifele néz. Hogyan csinálta? Ezt a trükköt Ĺ‘ maga is megtanulta volna.
- Uram, megtisztelĹ‘ számomra, hogy újra láthatom. - mondta meghajolva és nem hazudott.
- Én is Gammel, én is. Remek munkát végeztél a régensséged alatt. Neked kellett volna a fiamnak lenned. Milyen sokra is vihettük volna. - felelte a férfi ábrándozva. - De ezért még tehetünk dolgokat.
- Én magam jelentkeznék az elpusztítására. - mosolyodott el.
- Tudtam, hogy rád számíthatok, és legalább annyira gyűlölöd, mint én magam. Utána a tied lesz a lányom keze és ezzel a dolog el is van intézve.
- Köszönöm uram, mindent meg fogok...
- Hagyd ezt abba, már nem vagy ostoba gyermek.
- Köszönöm úr...Mortisse. - elgondolkodott. - Szabad tudnom, hogy mik a további terveid?
- Uralkodni fogok, mint ahogy annak idején is szerettem volna. Valorvartok nélkül a leendĹ‘ feleségemmel az oldalamon. Igen az a lány az, akit láttál a városban. Adria a neve, félig Orinak született és nemrég emelkedett fel.
- A te... Langsdom és Alaine Ĺ‘k is félig Orik...
- Remek megállapítás. Így sikerült elérnem, hogy nem pusztíthatnak el, hiszen a saját véreim, de a tudósokat ez nem mentheti meg attól, ha szembetalálkoznak velük. És igen hallottam a dologról, téged sem tudnak megölni, hiszen rokonok vagytok.
Gammel egy pillanatra elsápadt, hogyan tudhatta Mortisse ezeket a dolgokat, hiszen soha sem mondta el a tudósoknak. Milyen erĹ‘k birtokosa lehet ez a férfi? De legalább megbízott benne és eszerint a fiának tekintette.
- Akkor gondolom arra is tudod a választ, hogy Laegen miért tudott megsebezni, hiszen Ĺ‘ az unokatestvérem.
- Azt hiszem Hoved ruházta fel valamikor a végpusztulásakor. De ebben az ügyben csak találgatni tudok. Nem akarom, hogy találkozz vele, hacsak nem muszáj. Nem szeretném a halálodat, ahhoz túlságosan is fontos vagy.
- Le fogsz bukni, nem mehetsz vissza Atlantiszra, megérzi, ha Ori van a közelben.
- Köszönöm, hogy ennyire óvni próbálsz engem, de nincs ok aggodalomra. Soha sem fog rájönni, hogy ki is vagyok.
- Ezt nem értem...
- Két létsíkon létezem egyszerre az alterranokéban és a száműzöttekében. Nincs az a felemelkedett lény, aki rájönne, mielĹ‘tt már késĹ‘ lenne.
- Ha jól tudom Emmenna, a húga és az öcséd rájött közvetlen azelĹ‘tt, hogy bebörtönöztek volna.
- Igaz, de nekik is majdnem tízezer év kellett ehhez. Az alterranoknak most messze nincs ennyi idejük hátra. Most megyek, meglátogatom drága Morgant és a mennyasszonyomat is. További szép napot fiam!
Ĺ úgy tervezte, hogy majd a wraith segítségével fog rendet tenni, hiszen Mortisse egészen bizonyosan nagy szerepet fog rá hagyni, hiszen ezt tette annak idején is, amikor még a régi idĹ‘ket élték.
De Ĺ‘ már elĹ‘rébb vitte a gondolatait, miközben ott áll a wraithek elĹ‘tt mondja a mondandóját;
"Bár tudom, hogy furcsa de nektek lesz jobb,
Ha majd végül enyém a trón!
Hisz a jog akkor tinektek áll!"
Mindent megkaphatnak majd, akkor, ha többé nem kételkednek abban, hogy kit is illett meg igazság szerint a trón. Mindenki szeretni fogja, mert egyben megmentĹ‘ is lesz az életlopóktól. Gondolatban folytatta a beszédét:
"A jövĹ‘tök reménnyel teljes,
Ha majd én leszek a vezér!
A lényeges nagy fĹ‘ szabály ez:
Nincs más "szimat", csak az enyém!
Ezután igazán csoda rend lesz.
Ezután jön a tervszerű lét.
A szigorú érvek, a jogosult érdek,
Az elnyomott évek mind elĹ‘rébb lépnek!
Így leszek majd remek, mert emel a tömeg,
SĹ‘t, méltán szeret a nép!"
EttĹ‘l igazán jó kedve lett és elhatározza, hogy nem hagyja, hogy Morgan elrontsa ezt.
Morgan a mai napig nem értette, hogy Mordred miként élhette túl ezerötszáz éve az apjával való csatát. És fĹ‘leg, hogy miért emelete maga közé az Ori. Gyűlölte a fiút és azt, hogy életet adott neki.
A mai napig nem értette, hogy mi ütött belé, amikor teherbe esett Arthurtól. Persze attól, hogy Laegent akarta megszerezni magának, nem mondott le a férfiakról. Egyáltalán nem, hiszen régen Mortisse szeretĹ‘je is volt.
Ezért terveiben szerepelt, amióta megtudta, hogy a férfi visszatér, hogy ismét elcsábítja, és mellette fogja letölteni az életét. De, amikor értesült arról, hogy egy születésétĹ‘l kezdve félori próbálja elvenni ezt tĹ‘le éktelen haragra gerjedt.
Cennen nem dobhatta Ĺ‘t ennyire félre, ezt nem fogja neki sohasem megbocsátani. Még senki sem tette vele ezt, hacsak Velesar nem, de Ĺ‘ nem minĹ‘sült ide. Mégis mit tudhat az a lány, hogy Ĺ‘t választotta?
Hiszen az még csak tisztavérű sem volt. Morgan felsóhajtott, hiszen Ĺ‘ is csupán félvér volt, az anyja volt ember. Az átkozott Igraine, hogy miért is jelent meg annak idején az apja életében.
Így neki semmi hatalma sem lehet soha, hiszen félig ember. Bár a Valorvartok is csak nyamvadt félvérek, de Ĺ‘ket legalább elismerték. Rá kell majd jönnie, hogy miként ölheti meg a saját fiát, nem akarta életben látni.
Talán ez egyszer Gammel segítene, bár amennyire ismerte a férfit, egészen biztos, hogy inkább törné a borsot az orra alá, mintsem segítene. Más Ori meg nem maradt. Kiadni a felemelkedetteknek?
Akkor feltehetĹ‘leg a tudósok végeznének vele, semmilyen koncepciót nem látott. Ezen kívül Mortisséval is beszélni akart. És fontosak voltak a Tejúti haditervek átbeszélése is. Meg a többi fajnak is vesznie kellett.
És Ĺ‘ is ott akart lenni, de leginkább a Föld bukásánál, hiszen mindig is utált ott élni. De valakinek el kellett ott hintenie, hogy Merlin is ott volt. Mivel szó sem volt arról, hogy Merlin segített volna felemelkedni Arthurnak.
Merlin soha sem járt a földön. Morgan abból építkezett, amit a férfi még Atlantiszon látott. És az öreg Velesar soha sem fogja megtudni, hogy nem élte meg, és csak a jövĹ‘t látta. Ĺ úgy tudja, hogy ott volt Angliában.
Bár ezen maga is elgondolkodott, hogy miért is segített felemelkedni Arthurnak és a lovagjainak. Egyet kivéve, mivel Ĺ‘t már akkor is felismerte. És most megint itt van Sir Kay. Annak idején Zander Amrath és ma pedig Rodney McKay.
Vele Mordred végzett, amikor szeretett tejtestvérét Arthurt védte, akkor még nem volt ennyire arrogáns. Pendragon miért nem mondta el neki, hogy ki is volt? Vagy Zandernek egy több millió éves élet is elegendĹ‘?
- Min töröd azt a szép kis fejedet? - szólalt meg egy hang mögötte.
Morgan megperdült, Mortisse állt mögötte mosolyogva.
- Uram! - meghajolt. - Lehetek valamiben a szolgálatodra?
- Örülök, hogy látlak igazán. A fiadban rengeteg lehetĹ‘ség van úgyis, hogy csupán negyed vérig Alterran. Hallottam, hogy milyen sok mindent vittetek véghez a Tanács nevében, Gammel uralkodása alatt.
- A furlingokat sikerült kiirtanunk, és meggyengíteni a szánalmas felemelkedetteket. De sajnos az útmutatásod nélkül nem voltunk elég hatékonyak uram.
- Én elégedett vagyok a munkátokkal. FĹ‘leg a tieddel, amit már Oriként tettél.
- Megtisztelsz.
- A Maevolish elpusztítása, a tejúti felemelkedettek kiirtása. Nagyon büszke vagyok rád. De most mennem kell, további szép napot kedvesem.
Awagon nem volt lenyűgözve ettĹ‘l a fordulattól, akkor, amikor értesült a hírekrĹ‘l. Ĺ titkon még mindig remélte, hogy az Ori pusztította el a hajójukat, nehogy szövetségre léphessenek az Alterranokkal.
Bár annak idején igen sokat köszönhetett Mortissénak, mára belátta, hogy hiba volt elfogadni a lánya kezét. Hatalmas bocsánatkéréssel tartozik Alaine felé, ha sikerül valamikor szemtĹ‘l szembe találkoznia vele.
FĹ‘leg Larion miatt is, akkor még örömmel pusztította el a kislányt, de ma nem tenné meg. Nem engedelmeskedik többé Cennennek. Arra várhat majd az egykori uralkodó. Neki kell majd elmennie Atlantiszra.
Lehet, hogy soha sem ér oda, mert vagy az Ori, vagy Mortisse az Ĺ‘si városban lesz, aki kiadja a parancsot a hajója elpusztítására, de nem maradt más választása. Ezt a wraith nemzet nem tűrhette tovább.
Bár az a kérdés is jó volt, hogy miként sikerülne, ugyanis az asuranok blokád alá vették a bolygójukat és Ba´al egyik kapuvírusának köszönhetĹ‘en csupán Új Celestes világát tudták tárcsázni.
Mi több még a kaptárhajókat, dárdákat, aratógépeket és a több hajójukat sem engedték be a szövetségi erĹ‘k még a naprendszerbe sem. Teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy már nem bíznak meg bennük.
Viszont azt nem értette, hogy akkor miért nem végeznek velük. Bár még mindig harcoltattak velük is, de már nem lehettek sehol túlzott többségben. Biztonsági eljárás címén. Elég erĹ‘s volt tudomása szerint az Ori, minek kellett nekik segítség?
Igaz számban kevesen voltak, de Gammel minden nála ismert Alterrannál erĹ‘sebb volt. Awagon szerint elegendĹ‘ lett volna Atlantisz közelébe menniük, hogy mindenkit megölhessenek, de nem értette, hogy miért nem teszik.
Tudta, hogy valamilyen képen rá kell jönnie, hogy miként lehet azt a huszonöt száműzöttet elpusztítani. Mert volt egy olyan rossz érzése, ha nem buknak el, annak a teljes világegyetem látná a kárát.
És nem olyan értelemben, hogy szinte mindenki kihalna, ennél sokkal rosszabb következhet be. A kaptárkirálynĹ‘k legnagyobb részétĹ‘l is elvágták, csak alig tudott néhánnyal kapcsolatba kerülni.
Napokba telt, mire azok össze tudták gyűjteni mindannyiuk véleményét, és azok megint egyetértettek Awagonnal. SĹ‘t titokban meg is egyeztek, hogy nyílt támadást indítanak a Szövetség ellen.
Azért tették mindezt a háta mögött, mert értesültek rajta, hogy az Orisi képes kiérezni az igazat a szavakból, és ha nekik meg kell halniuk, legalább Awagon és a többi wraith megmeneküljön a mészárlástól.
Bár Awagon errĹ‘l úgy vélekedett leginkább, hogy bĹ‘ven elég, ha Ĺ‘ maga hal meg a jó ügy érdekében, hiszen az Ĺ‘ hibája volt, hogy a fajuk idejutott. Ami persze nem volt igaz, hiszen Ĺ‘ nem tehetett semmit sem ez ellen.
Maximum egy esetben, ha Ĺ‘ maga is Orinak számítana, vagy felemelkedett lenne. Ezen elgondolkodott, hiszen soha sem töprengett azon, se Ĺ‘, senki más, hogy milyen lenne, ha wraithként felemelkednének.
Egyáltalán lehetséges lenne vagy a fiziológiájukat tekintve képtelenek lennének rá? De a replikátorok ezt akarták megtenni, de abban biztos volt, hogy a felemelkedettek nem engedték volna be Ĺ‘ket a síkjukra.
Valószínűleg ugyanez lenne a sorsuk nekik is, hiszen az Alterranok szemében megbocsáthatatlan bűnnek számított, az, amit tízezer évvel ezelĹ‘tt tettek velük és a Valorvartokkal.
Hmm, igen, ez lesz a létezésének késĹ‘bbi és egyetlen célja, hogy felemelkedhessen és az Alterranok oldalán küzdhessen és harcolhasson az átkozott szövetség ellen. Csak akkor nyerhetnek megnyugvást, ha elpusztítják a teremtĹ‘iket.
Még akkor is, ha ez az egész az összes wraith kihalásával is jár.
Mortisse végtelenül elégedett volt az Ori tetteivel és terveivel. Végre legalább voltak olyanok, akik képesek voltak a rendes munkára a távollétében. Valamiért mégiscsak érdemes volt visszatérni.
SĹ‘t olyan közel volt a régi szövetségesek veszte is, minden a legjobb ütemben és irányban haladt. Ráadásul Lorne sem fog rájönni erre a csalásra, hogy egyszerre van jelen mindkét síkban. És ez így is van jól.
Remélte, hogy lesz annyi ideje a terveinek végrehajtásában, mielĹ‘tt mindenki ellene fordul. Tudta, hogyha be is bizonyítja, hogy nem szolgálja az Orit, akkor sem fognak benne bízni Atlantiszon.
Mindez nem számított sokat, mert csak addig szándékozott ott lenni, amíg megöli Nienyart, Laegent, Merlint, Arbejdét, Tintagilt, Treavolt és a gyerekeit. Ha Ĺ‘k meghalnak minden védelmüknek vége.
Ah, bár kihagyott valakit a sorból. Bár annál az illetĹ‘nél még van reményt, hiszen annakidején is sikerült Gammelnek átállítania, és most is meg fogja adni magát az Ĺ‘ oldaluknak. Így volt elrendelve.
Bár, amit Morgan mondott, hogy legutóbb inkább meghalt, nem kecsegtetet túl sok mindennel. De elméletileg még nem emlékezett arra a korra, csak a melinodri létére és ezt ki kell majd használnia.
Pontosan tudta, hogy a férfi már annak idején is egymaga okosabb volt, mint a húsz tudós, akikbĹ‘l az Ori lett. És Gammel annak idején megölte, bár az egykori régens igen jól megindokolta és ezt nem is kérdĹ‘jelezte meg.
Egyetlen ember volt, akiben mindig is feltétlenül megbízott és az Gammel Velesar volt. Valóban úgy tekintett rá, mintha a fia lett volna és ezt annak idején tényleg ki is érdemelte. Neki kell majd örökölnie a trónt az esetleges elmúlása esetén.
Morgan szabadkezet kapott a tudósokkal együtt az Ida és a Tejút teljes meghódítására, valamint még a Nox kiirtására, Ĺ‘ nem akarta erre pazarolni az értékes idejét. Neki ennél jobb tervei voltak.
Ĺ elĹ‘ször az alterranokat intézni, miközben megpróbálja kideríteni, hogy merre is lakhatnak a melindoriak, mert még mindig képtelenek voltak megtalálni Ĺ‘ket. Húszezer év alatt semmi elĹ‘relépés.
Aztán az árulókkal kell majd foglalkoznia. Nem engedhette meg, hogy a wraith átálljon az Ĺ‘sök oldalára. Ĺk sem bízhatok meg, akárcsak a replikátorok, hiszen Ĺ‘ maga adta ki ellenük az elpusztítási parancsot.
Az ilyen pedig nem volt túlságosan jó életbiztosítás, fĹ‘leg, hogy a legtöbben akkoriban is éltek már. Megkapták azt a halhatatlanságot, ami a melindoriak sajátja volt. Túl jól sikerültek ezért kellett volna megsemmisíteni Ĺ‘ket.
Amúgy Ĺ‘ egyáltalán nem találta furcsának, hogy egyszerre tud két helyen lenni úgy, hogy mind a két síkban teljes valóságában ott is van. Mindenki más teljesen idegenkedett eme megoldástól.
Hiszen ez csak a legerĹ‘sebbek és leghatalmasabbak kiváltsága volt, és Ĺ‘ maga ezek közé tartozott. Senki más nem tette meg korábban, senki sem volt olyan mértékben gonosz, mint Ĺ‘. És nem is hitte, hogy más képes lenne rá.
SĹ‘t nagyon remélte, hogy az Orin kívül más nem is tud errĹ‘l a dologról, hacsak nem Tintagil és Merlin, Ĺ‘k voltak kellĹ‘en öregek az ilyen szintű tudáshoz. Ah, Atlantiszon akció készült.
Lorne visszatért a városból, remélte, hogy hosszabb ideig távol tudja tartani a Velesart, de úgy, hogy nem járt teljes sikerrel ez ügyben. Kicsit elkalandoztak a gondolatai, most minden idegszálával Atlantiszra kell összpontosítania.
Evan örült, hogy visszatérhetett a városba, bár az öröme nem tartott sokáig, mert az elsĹ‘, amivel fogadták, hogy Mortisse Cennen megboldogult felesége után visszavette a hatalmat az alterranok felett.
Már csak ez hiányzott, fáradtan sóhajtott fel és elindult az irányító felé. Kicsit tartott a találkozástól, hiszen egészen biztos volt benne, hogy a férfi adta ki a parancsot a megölésére és nem hitte, hogy most nem teszi meg.
Talán már itt helyben megteszi. Miért hódolt be neki mindenki? Nem értette, hangosan káromkodott, amikor nem érzett Ori jelenlétet a városban, pedig tudta, hogy a férfi itt van. Vagy nagyon jól titkolta mivoltát, vagy valóban semmi köze nem volt hozzájuk.
De Cameronék beszámolója, Ronon halála, az ottani elĹ‘hírnök. Minden egybevágott, hogy a száműzöttek közé tartozzon, mégsem érzett egyet sem városban. EttĹ‘l érzett csak kétségbeesést.
Odafelé tájékoztatták, hogy ki hajtott fejet Cennennek, és kezdte érezni egyre jobban minden lépésnél, hogy miért is. Soha sem érzett ekkora erĹ‘t, mint ami most átjárta Atlantiszt. És tudta, hogy kitĹ‘l jött.
Ĺ nem fogja megtenni, vagy mégis kénytelen lesz barátait elárulni és legnagyobb ellenségüknek fejet hajtani? Chuck jött rohanva felé és zihálva mondta, hogy Elizabeth beszélni akar vele.
Így az elosztó helyett odament. Csengetett, majd belépett a szobába. A lemenĹ‘ nap sugara narancsvörösen ragyogta be a szobát, Weir ott állt az erkélyen kint a szabad ég alatt. Evan gyorsan végignézett a szobán.
A Földi kultúra igen sok műtárgya ott volt a falakon, de Pegazusiak is voltak szépszámmal. Még a saját festményét is észrevette, ezen önkéntelenül is elmosolyodott. Nem hitte volna, hogy valaha valaki is kiteszi.
- Asszonyom, úgy hallottam, hogy beszélni akar velem. - mondta, miután megköszörülte a torkát.
- Igen Ĺ‘rnagy, ugye nem baj, ha Evannak hívom? - hangja remegett, de a dühtĹ‘l, mikor hátrafordult a szemein látszott, hogy ki sírta Ĺ‘ket.
- Persze.
- Akkor viszont kérlek hívj te is Elizabethnek. Amiért idehívtalak, Steven akarta megmondani, akkor amikor visszaértek a NaremrĹ‘l, de sajnos nem élte túl. Úgy vélte, hogy... - elakadt a hangja pár pillanatra - nem megfelelĹ‘ a rangod a katonai beosztásodhoz.
- Ezt nem értem. - mondta értetlenül Lorne.
- Ki akart nevezni téged tábornokká.
- Engem? - pislogott nagyokat, majdnem elnevette magát. Ez az egész igen váratlanul érte. - De én ezt nem érdemlem meg, inkább Shepnek kéne adni.
- Ĺ egyetértett velem, végül is annak kéne betölteni a földi katonai kontigens vezetĹ‘jének lennie, aki az alterranoké is. Mivel akkor mindenki neked engedelmeskedne.
- Ezzel a jelen helyzetben halálraítéltek. - mondta keserűen. - Mortisse annak idején is megöltetett, miatta nem kaptam meg akkor a fĹ‘parancsnoki címet. Most sem fog beleegyezni.
- Az Ĺ‘sök támogattak, és azt mondták, hogy csak látszólag fognak neki engedelmeskedni. Az Ĺ‘ uralkodójuk John.
- Köszönöm Elizabeth!
- Ne köszönje Lorne tábornok.
Hagyta, hogy a nĹ‘ kitűzze az egyenruhájára a kitüntetéseket. Ĺ soha sem vágyott erre a címre, az apja boldog lenne, hogy valaki a családban ilyen magasra jutott. Négy rangot lépett elĹ‘re egyszerre.
Nem hitte volna, hogy valaha ez lehetséges a normális idĹ‘kben. De a mostani idĹ‘szak igen messze esett a normális idĹ‘ktĹ‘l. Fogalma sem volt róla, hogy lesz-e még normális korszak-e a háború után.
Tudta, hogy a ranggal kötelezettségek is jártak és most már az Ĺ‘ kötelessége volt az is, hogy az embereket tájékoztassa a földi helyzetrĹ‘l. És eljött az idĹ‘, hogy szembenézzen ellenségével Mortissével.
Megpróbált magabiztosnak kinézni, így ment az elosztóba. Ott most a szokásos földi tudósok, Arbejde, Arthur és Tintagil volt. Lorne rájuk nézett és a férfiak szemében félelmet látott. Az elosztóból veszekedés hallatszott.
Susan, John és Carson hangját hallotta és egy harmadik férfiét, amitĹ‘l egy pillanatra földbegyökerezett a lába. Még emlékezett, amikor ez a parancsoló hang megmondta, hogy felbontották az eljegyzést.
Rodney Zelenkával csörtetve ért oda Evan mellé, idegesen pillantgatott a zárt elosztó felé, majd egy nagyot nyelt. Lorne odaadott egy papírt a tudósoknak, amitĹ‘l mind a ketten még inkább elsápadtak.
A kivégzési lista volt, amit az Ori nevében tettek meg az egykori USA elnök parancsára. Rodneynak "szerencsére" csak a nĹ‘vére és a családja volt rajta, míg Radeknek a felesége, nĹ‘vére és annak a családja és persze a szülei is.
- Mióta tudtok róla? - nézett fel Zelenka.
- Az utolsó földrĹ‘l jött üzenettel jött. Majdnem egy hónapja már. Sajnálom. Nem tudom, hogy Caldwell ezredes és dr. Weir miért nem mondták el, de most már nekem kell megtennem. ElĹ‘léptettek tábornokká.
- Ennek rossz következményei lesznek. - felelte Rodney.
- Tudom McKay, de mi mást tehetnék? - tárta szét a kezeit tehetetlenül.
- Megvárod, amíg végeznek? - bólintott a fejével Radek ez elosztó felé.
- Nem, egyiküket sem érinti közvetlenül. Hiszen Carson anyja féléve hunyt el, egyikĹ‘jüknek sem volt a mészárláskor családja már a földön. - odafordult Chuckhoz. - Hangosítsd ki a rádiót, kérlek!
- Azonnal uram! - mondta majd bólintott, hogy kész.
- Egy kis figyelmet kérek, itt Evan Lorne tábornok beszél. - nehezen jöttek a szájára a szavak. - Van néhány bejelenteni valóm. Gondolom mindenki tudja már, hogy az Ohra elesett és a Daedalus, akárcsak az Odüsszeia elesett a harcban. Sok barátot és szövetségest vesztettünk a Szövetség támadása során. De a közelmúltban nem csak ezek a dolgok történtek. A többi esemény, amirĹ‘l szólok a Földön játszódott le. Az Ori teljes mértékben megtérítette az anyabolygónkat, pontosabban az USA elnökét, aki emiatt megszakította a kapcsolatot velünk és háborút üzent az alterranoknak.
Leigázta a föld országait, rájuk kényszeríttette az Ori vallását és megalapította a Földi Konföderációt. Mivel az Ohra és Atlantisz nem válaszolt a hadüzenetükre az elnök kiadta a parancsot az itteni személyzet családjainak kivégzésére.
Senkinek sem élte túl a családja. Fogadja mindenki az Ĺ‘szinte részvétemet. Ezek már lassan egy hónapja történtek, Elizabeth és Caldwell ezredes úgy vélte, hogy önök még nem készültek fel ennek a hírnek a fogadására, de szerintem tudniuk kellett.
De szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy ez a dolog meg lesz a Szövetségen bosszulva, egy ilyen tett nem maradhat megtorlatlanul. Kérek mindenkit, hogy tartsanak ki és folytassák a munkájukat, hogy megnyerhessük ezt a háborút.
Köszönöm a figyelmet! - bólintott Chucknak, hogy kapcsolja ki.
- Mégis hogyan képzelted Velesar, hogy nem nálam jelentkeztél elĹ‘ször?! - csattant fel mögötte Mortisse
- Úgy, hogy nekem nem te vagy az uralkodóm, hanem a fiad! És ebben a korban nem fogok fejet hajtani az akaratodnak. Ha megint meg akarsz öletni, próbáld meg, de most nem leszek a bábod, mint annak idején!
Rodney megremegett Lorne hangján, soha sem hitte volna, hogy szembe mer szállni a férfival, hiszen éreznie kellett annak a hatalmát. McKay még Gammelnél sem érzett ekkora erĹ‘t, és ezzel még Ĺ‘ sem mert packázni.
Látta, hogy Susan megremeg a bátyja mellett, ostobának tartotta Evant ezért a tettéért, hiszen Ĺ‘ is tudta, hogy kevés lesz ahhoz, hogy férjét megmenthesse az apja haragjától. Nagy valószínűséggel mindenki kevés lett volna.
A férfival szerencsére Ĺ‘ még nem beszélt, de az igen érdeklĹ‘dve figyelte Rodneyt. Neki úgy rémlett, hogy annak idején ismerte Ĺ‘t. Talán dolgozott is neki? Nem az uralkodó gyűlölte a melindoriakat.
Vagy az igaz, amit Carson mondott neki? Nem az nem lehet, mert amint idejött Cennen kirakta a városból Aldannar szűrét, és a nĹ‘ csak annak köszönhette, hogy maradhatott, hogy Susanék kiálltak érte.
EbbĹ‘l is indult ki ez a veszekedés, ami órákig tartott. Rodney tudta, hogy a testvérpár soha sem fog beleegyezni az apjuk uralmába. Annakidején bĹ‘ven elegendĹ‘ volt nekik. De miért csak most jött vissza?
Az utóbbi idĹ‘ben rájött, hogy tud olvasni mások gondolataiban megint, de Mortisse zárt könyv volt a számára. Lorne csalódott arckifejezésén látta, hogy Ĺ‘ sem érezte Orinak. Márpedig akkor bajban voltak.
Sokan nem akarták elismerni, hiszen az itt élĹ‘ Alterranok egy része elhagyta a várost addig, amíg újra nem Langsdom vagy Alaine ül majd a trónon. Voltak, akik szemtĹ‘l-szembe megmondták a férfinak, de voltak, akik csak elmentek.
Ez lett volna a terve, ha valóban Ori? Hogy idejön és akkor, utána még inkább legyengíti az Ĺ‘söket, hogy könnyebben eshessen el Atlantisz? Logikus terv volt, Ĺ‘ maga sem tudta volna jobban megoldani.
Igen ez lesz a megoldás, de kinek mondhatná el, hogy azt ne öljék meg? Carson szemmel láthatóan hitt a férfinak, de ezzel csak Ĺ‘ volt egyedül. Merlin, Arbejde, Tintagil és Arthur igaz fejet hajtottak, de csak félelembĹ‘l.
Vagy talán egy olyan terv része volt az egész, amit még Ĺ‘ nem látott át? Mortisse jelezte, hogy beszélni akar majd vele, de nem érette, hogy miért. Hacsak nem Amrath múltját akarja megtudni, hogy mit is dolgozott Gammelnek.
Milyen szép is lett volna, ha nem történt volna meg az egész dolog. De még volt valami, amirĹ‘l nem tudott és talán jobb is lett volna, ha nem tudja meg soha sem. Lorne miután befejezte a mondatát elfintorodott és elsietett az irányítóból.
Ĺ soha sem merte volna megtenni, most elĹ‘ször fordult elĹ‘, hogy felnézett a férfira, és ez igazán meglepte. Mortisse felé fordult és gúnyosan elmosolyodott.
- Téged milyen néven nevezzelek Zander Amrath vagy Sir Kay? - kérdezte vigyorogva.
Arthur jelent meg elĹ‘tte, és védekezĹ‘ állásba helyezkedett. Mindenki érdeklĹ‘dve és döbbenten fordult felé. Sir Kay? A név csupán hasonlított az övéhez, semmilyen köze nem lehetett ahhoz az alakhoz.
Ahogyan Arthur hátranézett rá egészen biztos volt, hogy mégis. Ki volt még annak idején? Mik fognak kiderülni, amik az életét veszélyeztetik majd?
- Halott ember vagyok! - mondta nyüszítve.
folyt köv.
Kritikát plz.
Az Ori csak izgatottan várt, hogy mi is lesz a dolgok folytatása. Végre nem maguknak kellett dönteniük, hiszen a vezetĹ‘jük teljes valójában újra itt volt közöttük. Olyan régen vágytak már erre.
És most ez az érzés, mindent megért a várakozás. FĹ‘leg, hogy az az idĹ‘, ami eddig telt el békés is volt, hiszen senki sem veszélyeztette létüket. De most nem lesz senki, aki ellenállhatna újult erejüknek.
Már tudomást szereztek a vezetĹ‘jük terveirĹ‘l. Nem sietették, hiszen csak Ĺ‘k húszan tudták róla az igazságot. Ami megvédheti Laegen Velesartól is. Mortisse két síkon létezett egyszerre, az alterranén és az orién.
Ha minden igaz a fĹ‘parancsnok soha sem fog rájönni, hogy ez az igazság. Csak ha késĹ‘ lesz, de akkorra már senkinek sem szólhat majd errĹ‘l. Ĺ lesz a rémuralom elsĹ‘ áldozata, akárcsak régen az egyik utolsó.
Bár nem nagyon értették, hogy miért is vette vissza az uralmat, hiszen, amit a fia tett bĹ‘ven elegendĹ‘ volt ahhoz, hogy az Alterranokat végleg kiirtsák, nem volt szükség további elĹ‘készítésre.
Már csak a parancsára vártak, hogy megindíthassák a támadást. És akkora nem marad majd semmi, ha azzal végeznek. Kicsit bánták, hogy Atlantisznak is vesznie kell, hiszen mégis a szülĹ‘ városuk volt.
Amit már nagyon-nagyon régen otthagyták. És tudták, hogy a város soha sem bírná ki az áldott és szent tüzüket, ami Ĺ‘ket élteti. Azt a tüzet, ami a purgatóriumban van, a tisztítótűz, ami megtisztítja a világegyetemet a szentségtelenektĹ‘l.
SĹ‘t külön jó hír volt, hogy az Orisi, pontosabb nevén Adria mostanra erĹ‘södött meg annyira a felemelkedés után, hogy megjelenhessen a Pegazus rendszerben. Majdnem félévet kellett erre várniuk.
Ĺ volt az elsĹ‘ abban a sorban, amit létrehozni készültek. De a következĹ‘kben talán nem lesz szükség emberi anyákra a gyermekek elérése érdekében. Hatalmas erĹ‘t fognak képviselni és ez a lány fogja Ĺ‘ket vezetni.
Olyan lények lesznek, mint az elĹ‘hírnökök, viszont a hatalmuk sokkal nagyobb lesz, hiszen Ĺ‘k maguk az istenektĹ‘l fognak származni és az ElsĹ‘ fogja Ĺ‘ket vezetni. Ĺk fogják felváltani Mortisse parancsára a Szent hadsereget.
SĹ‘t Cennen rajta keresztül fogja megszilárdítani a hatalmát. Jelen állás szerint egy Orit készült maga mellé venni az alterran trónon. Bár ha úgy vették eddig is egy fél Ori volt az, hiszen a genetika, az genetika volt.
Az Alterranok errĹ‘l nem akartak tudomást venni vagy elhitték az idĹ‘s uralkodó meséjét? Ennyire még Ĺ‘k sem lehettek ostobák. Egészen biztosak voltak benne, hogy készültek valamire. De ahhoz úgysem elegek, hogy megbuktassák a száműzötteket.
Tudták, hogy Adriát minél messzebb kell majd tartaniuk GammeltĹ‘l, hiszen eléggé ismerték a férfit ahhoz, hogy biztosak legyen abban, hogy egy ilyen helyzetet soha sem hagyna ki. Bár még mindig jól el volt az Anat klónokkal.
Sorba vették, hogy miként kéne kiirtani az Ĺsi szövetség öt faját. Ah, pontosabban már csak négyet, hiszen Alaine elintézte az utolsó furlinget. Milyen szomorú sorsa is lett a "hatalmasok" népének.
Asgard; egy egész galaxisuk van, még akkor is, ha az ismert lakottak közül az Ida volt a legkisebb. Itt csupán a fajt szándékoztak eltörölni, a lakható bolygóikra szükségük volt a terveik végrehajtásában.
Az alterranok után Ĺ‘k jelentették a legnagyobb fenyegetést, így Ĺ‘k kerültek a lista élére. A "degeneráltak", már régen nem kéne életben lenniük, de a nyomorultak még mindig ki tudtak valahogy tartani, de már nem sokáig.
Nox; az "Ĺ‘skövületek", akik soha sem segítettek sehol, mert féltek használni az erejüket. Még mindig a legjobb tudomásuk szerint a lantiszi példára épült városban laknak ugyanazon az isten háta mögötti bolygón, ahol annak idején rájuk akadtak.
Boldog a láthatatlanságukkal és azzal, hogy képesek visszaadni a halottak életét. Technológia nulla, vagy nagyon jól titkolták. Rájuk kellĹ‘en fel kellett készülniük, ha nem akartak meglepetést.
Melindor; az "idĹ‘tlenek" népe. Már régen kiirtották volna, ha Gammel rájött volna, hogy miként lehet kiszámolni a speciális pajzs alatt rejtĹ‘zĹ‘ város kilétét. Hiszen a címet csak Treavol és Laegen ismerte.
Talán Mortisse kiszedi a helyét az unokaöccsébĹ‘l, ha nem sikerül, akkor is ott van az a lehetĹ‘ség, hogy a galaxis összes óceánbolygóját felégetik. Lehetséges volt, hogy ez lesz a nyerĹ‘ módszer a számukra.
Alterran; a "felsĹ‘bbrendűek" az Ĺ‘si szövetség utolsó faja, az egyetlen nép, aminek néhány tagja a vesztüket okozhatja, ennek ellenére mégis Ĺ‘ket hagyta Cennen utoljára. Hogy egykori fajuk láthassa minden mostani és egykori szövetségesük bukását.
Addigra már mindannyiuknak megváltás lesz a végsĹ‘ halál, ahonnan újra halandóként fel sem emelkedhetnek újra. És akkor a teljes univerzum az Ori lábainál fog heverni, ahogy mindig is akarták.
Mortisse jelenet meg az Istenek városában, hogy üdvözölhesse az "újakat" és bemutathassa a másik háromnak a leendĹ‘ feleségét.
Gammel végre örült, hogy az egykori uralkodó végre megint itt van köztük. Bár régen érezte magát ennyire fiatalnak és gyengének, mint Mortisse mellett. Eddig abban a hitben élt, hogy Ĺ‘ a legerĹ‘sebb.
De ez megváltozott, soha sem érzett akkora erĹ‘t senkiben, mint most a férfiban. Ez megrémítette, de legalább meg tudott bizonyosodni afelĹ‘l, hogy Cennen sem képes Ĺ‘t elpusztítani. Ez nagyon megnyugtatta.
Viszont, amire képtelen volt rájönni, hogy Ĺ‘t ki tudja megölni. Eddig bárkivel találkozott, mindenkirĹ‘l meg tudta mondani, de ez a férfi tabu volt ebbĹ‘l a szempontból is. Olyan meglepĹ‘ volt, hogy Ĺ‘ volt az elsĹ‘.
Még mindig megütközött ezen, hogy úgy gondoljon az egykori uralkodóra, mint aki megteremtette az Orit. Egyszerűen a régi emlékek szerint olyan távol állt az egész tĹ‘le. De éppen ez volt a lényeg.
Hiszen a népének vezére minden gyanú felett állt. FĹ‘leg, hogy tízezer éve is már majdnem tízezer éves volt. Gammel napjainkba múlt csak tizenegyezer. Nagyon-nagyon fiatalnak és tapasztalatlannak érezte magát.
Pedig igen régóta nem volt már az. És akkor mit szólhat vajon Mordred? Ah igen az ifjú tehetség, Morgan LeFay fia. Percekig nevetett a nĹ‘ képébe, amikor az bemutatta az ifjút. Régen szórakozott ennyire jól.
Azt mindig is tudta, hogy a hölgyemény évezredekig gyászolta Laegen halálát, de azt nem hitte, hogy képes lesz teherbe esni. Hiszen ezt bármikor megakadályozhatta, és fĹ‘leg egy embertĹ‘l. A saját testvérétĹ‘l.
Az elmúlt órákban egy fiatal lányt látott a városban magányosan sétálni és az a tény igen meglepte, hogy Orinak érezte. Mikor emelte a húsz maguk közé Ĺ‘t és ki lehetett az? És miért nem érezte meg a dolgot?
Szobájában ücsörgött és a mostani dolgokon töprengett. Hisz oly sok dolog történt az elmúlt idĹ‘kben. Lépésekre kapta fel a fejét maga mögül, senkit sem érzett belépni ide és meg is hallotta volna, ha az történt volna.
És ha felemelkedett létforma bármelyik tagja is megjelent éreznie kellett volna. Hátrafordult és meglátta Mortissét, amint az ablakon kifele néz. Hogyan csinálta? Ezt a trükköt Ĺ‘ maga is megtanulta volna.
- Uram, megtisztelĹ‘ számomra, hogy újra láthatom. - mondta meghajolva és nem hazudott.
- Én is Gammel, én is. Remek munkát végeztél a régensséged alatt. Neked kellett volna a fiamnak lenned. Milyen sokra is vihettük volna. - felelte a férfi ábrándozva. - De ezért még tehetünk dolgokat.
- Én magam jelentkeznék az elpusztítására. - mosolyodott el.
- Tudtam, hogy rád számíthatok, és legalább annyira gyűlölöd, mint én magam. Utána a tied lesz a lányom keze és ezzel a dolog el is van intézve.
- Köszönöm uram, mindent meg fogok...
- Hagyd ezt abba, már nem vagy ostoba gyermek.
- Köszönöm úr...Mortisse. - elgondolkodott. - Szabad tudnom, hogy mik a további terveid?
- Uralkodni fogok, mint ahogy annak idején is szerettem volna. Valorvartok nélkül a leendĹ‘ feleségemmel az oldalamon. Igen az a lány az, akit láttál a városban. Adria a neve, félig Orinak született és nemrég emelkedett fel.
- A te... Langsdom és Alaine Ĺ‘k is félig Orik...
- Remek megállapítás. Így sikerült elérnem, hogy nem pusztíthatnak el, hiszen a saját véreim, de a tudósokat ez nem mentheti meg attól, ha szembetalálkoznak velük. És igen hallottam a dologról, téged sem tudnak megölni, hiszen rokonok vagytok.
Gammel egy pillanatra elsápadt, hogyan tudhatta Mortisse ezeket a dolgokat, hiszen soha sem mondta el a tudósoknak. Milyen erĹ‘k birtokosa lehet ez a férfi? De legalább megbízott benne és eszerint a fiának tekintette.
- Akkor gondolom arra is tudod a választ, hogy Laegen miért tudott megsebezni, hiszen Ĺ‘ az unokatestvérem.
- Azt hiszem Hoved ruházta fel valamikor a végpusztulásakor. De ebben az ügyben csak találgatni tudok. Nem akarom, hogy találkozz vele, hacsak nem muszáj. Nem szeretném a halálodat, ahhoz túlságosan is fontos vagy.
- Le fogsz bukni, nem mehetsz vissza Atlantiszra, megérzi, ha Ori van a közelben.
- Köszönöm, hogy ennyire óvni próbálsz engem, de nincs ok aggodalomra. Soha sem fog rájönni, hogy ki is vagyok.
- Ezt nem értem...
- Két létsíkon létezem egyszerre az alterranokéban és a száműzöttekében. Nincs az a felemelkedett lény, aki rájönne, mielĹ‘tt már késĹ‘ lenne.
- Ha jól tudom Emmenna, a húga és az öcséd rájött közvetlen azelĹ‘tt, hogy bebörtönöztek volna.
- Igaz, de nekik is majdnem tízezer év kellett ehhez. Az alterranoknak most messze nincs ennyi idejük hátra. Most megyek, meglátogatom drága Morgant és a mennyasszonyomat is. További szép napot fiam!
Ĺ úgy tervezte, hogy majd a wraith segítségével fog rendet tenni, hiszen Mortisse egészen bizonyosan nagy szerepet fog rá hagyni, hiszen ezt tette annak idején is, amikor még a régi idĹ‘ket élték.
De Ĺ‘ már elĹ‘rébb vitte a gondolatait, miközben ott áll a wraithek elĹ‘tt mondja a mondandóját;
"Bár tudom, hogy furcsa de nektek lesz jobb,
Ha majd végül enyém a trón!
Hisz a jog akkor tinektek áll!"
Mindent megkaphatnak majd, akkor, ha többé nem kételkednek abban, hogy kit is illett meg igazság szerint a trón. Mindenki szeretni fogja, mert egyben megmentĹ‘ is lesz az életlopóktól. Gondolatban folytatta a beszédét:
"A jövĹ‘tök reménnyel teljes,
Ha majd én leszek a vezér!
A lényeges nagy fĹ‘ szabály ez:
Nincs más "szimat", csak az enyém!
Ezután igazán csoda rend lesz.
Ezután jön a tervszerű lét.
A szigorú érvek, a jogosult érdek,
Az elnyomott évek mind elĹ‘rébb lépnek!
Így leszek majd remek, mert emel a tömeg,
SĹ‘t, méltán szeret a nép!"
EttĹ‘l igazán jó kedve lett és elhatározza, hogy nem hagyja, hogy Morgan elrontsa ezt.
Morgan a mai napig nem értette, hogy Mordred miként élhette túl ezerötszáz éve az apjával való csatát. És fĹ‘leg, hogy miért emelete maga közé az Ori. Gyűlölte a fiút és azt, hogy életet adott neki.
A mai napig nem értette, hogy mi ütött belé, amikor teherbe esett Arthurtól. Persze attól, hogy Laegent akarta megszerezni magának, nem mondott le a férfiakról. Egyáltalán nem, hiszen régen Mortisse szeretĹ‘je is volt.
Ezért terveiben szerepelt, amióta megtudta, hogy a férfi visszatér, hogy ismét elcsábítja, és mellette fogja letölteni az életét. De, amikor értesült arról, hogy egy születésétĹ‘l kezdve félori próbálja elvenni ezt tĹ‘le éktelen haragra gerjedt.
Cennen nem dobhatta Ĺ‘t ennyire félre, ezt nem fogja neki sohasem megbocsátani. Még senki sem tette vele ezt, hacsak Velesar nem, de Ĺ‘ nem minĹ‘sült ide. Mégis mit tudhat az a lány, hogy Ĺ‘t választotta?
Hiszen az még csak tisztavérű sem volt. Morgan felsóhajtott, hiszen Ĺ‘ is csupán félvér volt, az anyja volt ember. Az átkozott Igraine, hogy miért is jelent meg annak idején az apja életében.
Így neki semmi hatalma sem lehet soha, hiszen félig ember. Bár a Valorvartok is csak nyamvadt félvérek, de Ĺ‘ket legalább elismerték. Rá kell majd jönnie, hogy miként ölheti meg a saját fiát, nem akarta életben látni.
Talán ez egyszer Gammel segítene, bár amennyire ismerte a férfit, egészen biztos, hogy inkább törné a borsot az orra alá, mintsem segítene. Más Ori meg nem maradt. Kiadni a felemelkedetteknek?
Akkor feltehetĹ‘leg a tudósok végeznének vele, semmilyen koncepciót nem látott. Ezen kívül Mortisséval is beszélni akart. És fontosak voltak a Tejúti haditervek átbeszélése is. Meg a többi fajnak is vesznie kellett.
És Ĺ‘ is ott akart lenni, de leginkább a Föld bukásánál, hiszen mindig is utált ott élni. De valakinek el kellett ott hintenie, hogy Merlin is ott volt. Mivel szó sem volt arról, hogy Merlin segített volna felemelkedni Arthurnak.
Merlin soha sem járt a földön. Morgan abból építkezett, amit a férfi még Atlantiszon látott. És az öreg Velesar soha sem fogja megtudni, hogy nem élte meg, és csak a jövĹ‘t látta. Ĺ úgy tudja, hogy ott volt Angliában.
Bár ezen maga is elgondolkodott, hogy miért is segített felemelkedni Arthurnak és a lovagjainak. Egyet kivéve, mivel Ĺ‘t már akkor is felismerte. És most megint itt van Sir Kay. Annak idején Zander Amrath és ma pedig Rodney McKay.
Vele Mordred végzett, amikor szeretett tejtestvérét Arthurt védte, akkor még nem volt ennyire arrogáns. Pendragon miért nem mondta el neki, hogy ki is volt? Vagy Zandernek egy több millió éves élet is elegendĹ‘?
- Min töröd azt a szép kis fejedet? - szólalt meg egy hang mögötte.
Morgan megperdült, Mortisse állt mögötte mosolyogva.
- Uram! - meghajolt. - Lehetek valamiben a szolgálatodra?
- Örülök, hogy látlak igazán. A fiadban rengeteg lehetĹ‘ség van úgyis, hogy csupán negyed vérig Alterran. Hallottam, hogy milyen sok mindent vittetek véghez a Tanács nevében, Gammel uralkodása alatt.
- A furlingokat sikerült kiirtanunk, és meggyengíteni a szánalmas felemelkedetteket. De sajnos az útmutatásod nélkül nem voltunk elég hatékonyak uram.
- Én elégedett vagyok a munkátokkal. FĹ‘leg a tieddel, amit már Oriként tettél.
- Megtisztelsz.
- A Maevolish elpusztítása, a tejúti felemelkedettek kiirtása. Nagyon büszke vagyok rád. De most mennem kell, további szép napot kedvesem.
Awagon nem volt lenyűgözve ettĹ‘l a fordulattól, akkor, amikor értesült a hírekrĹ‘l. Ĺ titkon még mindig remélte, hogy az Ori pusztította el a hajójukat, nehogy szövetségre léphessenek az Alterranokkal.
Bár annak idején igen sokat köszönhetett Mortissénak, mára belátta, hogy hiba volt elfogadni a lánya kezét. Hatalmas bocsánatkéréssel tartozik Alaine felé, ha sikerül valamikor szemtĹ‘l szembe találkoznia vele.
FĹ‘leg Larion miatt is, akkor még örömmel pusztította el a kislányt, de ma nem tenné meg. Nem engedelmeskedik többé Cennennek. Arra várhat majd az egykori uralkodó. Neki kell majd elmennie Atlantiszra.
Lehet, hogy soha sem ér oda, mert vagy az Ori, vagy Mortisse az Ĺ‘si városban lesz, aki kiadja a parancsot a hajója elpusztítására, de nem maradt más választása. Ezt a wraith nemzet nem tűrhette tovább.
Bár az a kérdés is jó volt, hogy miként sikerülne, ugyanis az asuranok blokád alá vették a bolygójukat és Ba´al egyik kapuvírusának köszönhetĹ‘en csupán Új Celestes világát tudták tárcsázni.
Mi több még a kaptárhajókat, dárdákat, aratógépeket és a több hajójukat sem engedték be a szövetségi erĹ‘k még a naprendszerbe sem. Teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy már nem bíznak meg bennük.
Viszont azt nem értette, hogy akkor miért nem végeznek velük. Bár még mindig harcoltattak velük is, de már nem lehettek sehol túlzott többségben. Biztonsági eljárás címén. Elég erĹ‘s volt tudomása szerint az Ori, minek kellett nekik segítség?
Igaz számban kevesen voltak, de Gammel minden nála ismert Alterrannál erĹ‘sebb volt. Awagon szerint elegendĹ‘ lett volna Atlantisz közelébe menniük, hogy mindenkit megölhessenek, de nem értette, hogy miért nem teszik.
Tudta, hogy valamilyen képen rá kell jönnie, hogy miként lehet azt a huszonöt száműzöttet elpusztítani. Mert volt egy olyan rossz érzése, ha nem buknak el, annak a teljes világegyetem látná a kárát.
És nem olyan értelemben, hogy szinte mindenki kihalna, ennél sokkal rosszabb következhet be. A kaptárkirálynĹ‘k legnagyobb részétĹ‘l is elvágták, csak alig tudott néhánnyal kapcsolatba kerülni.
Napokba telt, mire azok össze tudták gyűjteni mindannyiuk véleményét, és azok megint egyetértettek Awagonnal. SĹ‘t titokban meg is egyeztek, hogy nyílt támadást indítanak a Szövetség ellen.
Azért tették mindezt a háta mögött, mert értesültek rajta, hogy az Orisi képes kiérezni az igazat a szavakból, és ha nekik meg kell halniuk, legalább Awagon és a többi wraith megmeneküljön a mészárlástól.
Bár Awagon errĹ‘l úgy vélekedett leginkább, hogy bĹ‘ven elég, ha Ĺ‘ maga hal meg a jó ügy érdekében, hiszen az Ĺ‘ hibája volt, hogy a fajuk idejutott. Ami persze nem volt igaz, hiszen Ĺ‘ nem tehetett semmit sem ez ellen.
Maximum egy esetben, ha Ĺ‘ maga is Orinak számítana, vagy felemelkedett lenne. Ezen elgondolkodott, hiszen soha sem töprengett azon, se Ĺ‘, senki más, hogy milyen lenne, ha wraithként felemelkednének.
Egyáltalán lehetséges lenne vagy a fiziológiájukat tekintve képtelenek lennének rá? De a replikátorok ezt akarták megtenni, de abban biztos volt, hogy a felemelkedettek nem engedték volna be Ĺ‘ket a síkjukra.
Valószínűleg ugyanez lenne a sorsuk nekik is, hiszen az Alterranok szemében megbocsáthatatlan bűnnek számított, az, amit tízezer évvel ezelĹ‘tt tettek velük és a Valorvartokkal.
Hmm, igen, ez lesz a létezésének késĹ‘bbi és egyetlen célja, hogy felemelkedhessen és az Alterranok oldalán küzdhessen és harcolhasson az átkozott szövetség ellen. Csak akkor nyerhetnek megnyugvást, ha elpusztítják a teremtĹ‘iket.
Még akkor is, ha ez az egész az összes wraith kihalásával is jár.
Mortisse végtelenül elégedett volt az Ori tetteivel és terveivel. Végre legalább voltak olyanok, akik képesek voltak a rendes munkára a távollétében. Valamiért mégiscsak érdemes volt visszatérni.
SĹ‘t olyan közel volt a régi szövetségesek veszte is, minden a legjobb ütemben és irányban haladt. Ráadásul Lorne sem fog rájönni erre a csalásra, hogy egyszerre van jelen mindkét síkban. És ez így is van jól.
Remélte, hogy lesz annyi ideje a terveinek végrehajtásában, mielĹ‘tt mindenki ellene fordul. Tudta, hogyha be is bizonyítja, hogy nem szolgálja az Orit, akkor sem fognak benne bízni Atlantiszon.
Mindez nem számított sokat, mert csak addig szándékozott ott lenni, amíg megöli Nienyart, Laegent, Merlint, Arbejdét, Tintagilt, Treavolt és a gyerekeit. Ha Ĺ‘k meghalnak minden védelmüknek vége.
Ah, bár kihagyott valakit a sorból. Bár annál az illetĹ‘nél még van reményt, hiszen annakidején is sikerült Gammelnek átállítania, és most is meg fogja adni magát az Ĺ‘ oldaluknak. Így volt elrendelve.
Bár, amit Morgan mondott, hogy legutóbb inkább meghalt, nem kecsegtetet túl sok mindennel. De elméletileg még nem emlékezett arra a korra, csak a melinodri létére és ezt ki kell majd használnia.
Pontosan tudta, hogy a férfi már annak idején is egymaga okosabb volt, mint a húsz tudós, akikbĹ‘l az Ori lett. És Gammel annak idején megölte, bár az egykori régens igen jól megindokolta és ezt nem is kérdĹ‘jelezte meg.
Egyetlen ember volt, akiben mindig is feltétlenül megbízott és az Gammel Velesar volt. Valóban úgy tekintett rá, mintha a fia lett volna és ezt annak idején tényleg ki is érdemelte. Neki kell majd örökölnie a trónt az esetleges elmúlása esetén.
Morgan szabadkezet kapott a tudósokkal együtt az Ida és a Tejút teljes meghódítására, valamint még a Nox kiirtására, Ĺ‘ nem akarta erre pazarolni az értékes idejét. Neki ennél jobb tervei voltak.
Ĺ elĹ‘ször az alterranokat intézni, miközben megpróbálja kideríteni, hogy merre is lakhatnak a melindoriak, mert még mindig képtelenek voltak megtalálni Ĺ‘ket. Húszezer év alatt semmi elĹ‘relépés.
Aztán az árulókkal kell majd foglalkoznia. Nem engedhette meg, hogy a wraith átálljon az Ĺ‘sök oldalára. Ĺk sem bízhatok meg, akárcsak a replikátorok, hiszen Ĺ‘ maga adta ki ellenük az elpusztítási parancsot.
Az ilyen pedig nem volt túlságosan jó életbiztosítás, fĹ‘leg, hogy a legtöbben akkoriban is éltek már. Megkapták azt a halhatatlanságot, ami a melindoriak sajátja volt. Túl jól sikerültek ezért kellett volna megsemmisíteni Ĺ‘ket.
Amúgy Ĺ‘ egyáltalán nem találta furcsának, hogy egyszerre tud két helyen lenni úgy, hogy mind a két síkban teljes valóságában ott is van. Mindenki más teljesen idegenkedett eme megoldástól.
Hiszen ez csak a legerĹ‘sebbek és leghatalmasabbak kiváltsága volt, és Ĺ‘ maga ezek közé tartozott. Senki más nem tette meg korábban, senki sem volt olyan mértékben gonosz, mint Ĺ‘. És nem is hitte, hogy más képes lenne rá.
SĹ‘t nagyon remélte, hogy az Orin kívül más nem is tud errĹ‘l a dologról, hacsak nem Tintagil és Merlin, Ĺ‘k voltak kellĹ‘en öregek az ilyen szintű tudáshoz. Ah, Atlantiszon akció készült.
Lorne visszatért a városból, remélte, hogy hosszabb ideig távol tudja tartani a Velesart, de úgy, hogy nem járt teljes sikerrel ez ügyben. Kicsit elkalandoztak a gondolatai, most minden idegszálával Atlantiszra kell összpontosítania.
Evan örült, hogy visszatérhetett a városba, bár az öröme nem tartott sokáig, mert az elsĹ‘, amivel fogadták, hogy Mortisse Cennen megboldogult felesége után visszavette a hatalmat az alterranok felett.
Már csak ez hiányzott, fáradtan sóhajtott fel és elindult az irányító felé. Kicsit tartott a találkozástól, hiszen egészen biztos volt benne, hogy a férfi adta ki a parancsot a megölésére és nem hitte, hogy most nem teszi meg.
Talán már itt helyben megteszi. Miért hódolt be neki mindenki? Nem értette, hangosan káromkodott, amikor nem érzett Ori jelenlétet a városban, pedig tudta, hogy a férfi itt van. Vagy nagyon jól titkolta mivoltát, vagy valóban semmi köze nem volt hozzájuk.
De Cameronék beszámolója, Ronon halála, az ottani elĹ‘hírnök. Minden egybevágott, hogy a száműzöttek közé tartozzon, mégsem érzett egyet sem városban. EttĹ‘l érzett csak kétségbeesést.
Odafelé tájékoztatták, hogy ki hajtott fejet Cennennek, és kezdte érezni egyre jobban minden lépésnél, hogy miért is. Soha sem érzett ekkora erĹ‘t, mint ami most átjárta Atlantiszt. És tudta, hogy kitĹ‘l jött.
Ĺ nem fogja megtenni, vagy mégis kénytelen lesz barátait elárulni és legnagyobb ellenségüknek fejet hajtani? Chuck jött rohanva felé és zihálva mondta, hogy Elizabeth beszélni akar vele.
Így az elosztó helyett odament. Csengetett, majd belépett a szobába. A lemenĹ‘ nap sugara narancsvörösen ragyogta be a szobát, Weir ott állt az erkélyen kint a szabad ég alatt. Evan gyorsan végignézett a szobán.
A Földi kultúra igen sok műtárgya ott volt a falakon, de Pegazusiak is voltak szépszámmal. Még a saját festményét is észrevette, ezen önkéntelenül is elmosolyodott. Nem hitte volna, hogy valaha valaki is kiteszi.
- Asszonyom, úgy hallottam, hogy beszélni akar velem. - mondta, miután megköszörülte a torkát.
- Igen Ĺ‘rnagy, ugye nem baj, ha Evannak hívom? - hangja remegett, de a dühtĹ‘l, mikor hátrafordult a szemein látszott, hogy ki sírta Ĺ‘ket.
- Persze.
- Akkor viszont kérlek hívj te is Elizabethnek. Amiért idehívtalak, Steven akarta megmondani, akkor amikor visszaértek a NaremrĹ‘l, de sajnos nem élte túl. Úgy vélte, hogy... - elakadt a hangja pár pillanatra - nem megfelelĹ‘ a rangod a katonai beosztásodhoz.
- Ezt nem értem. - mondta értetlenül Lorne.
- Ki akart nevezni téged tábornokká.
- Engem? - pislogott nagyokat, majdnem elnevette magát. Ez az egész igen váratlanul érte. - De én ezt nem érdemlem meg, inkább Shepnek kéne adni.
- Ĺ egyetértett velem, végül is annak kéne betölteni a földi katonai kontigens vezetĹ‘jének lennie, aki az alterranoké is. Mivel akkor mindenki neked engedelmeskedne.
- Ezzel a jelen helyzetben halálraítéltek. - mondta keserűen. - Mortisse annak idején is megöltetett, miatta nem kaptam meg akkor a fĹ‘parancsnoki címet. Most sem fog beleegyezni.
- Az Ĺ‘sök támogattak, és azt mondták, hogy csak látszólag fognak neki engedelmeskedni. Az Ĺ‘ uralkodójuk John.
- Köszönöm Elizabeth!
- Ne köszönje Lorne tábornok.
Hagyta, hogy a nĹ‘ kitűzze az egyenruhájára a kitüntetéseket. Ĺ soha sem vágyott erre a címre, az apja boldog lenne, hogy valaki a családban ilyen magasra jutott. Négy rangot lépett elĹ‘re egyszerre.
Nem hitte volna, hogy valaha ez lehetséges a normális idĹ‘kben. De a mostani idĹ‘szak igen messze esett a normális idĹ‘ktĹ‘l. Fogalma sem volt róla, hogy lesz-e még normális korszak-e a háború után.
Tudta, hogy a ranggal kötelezettségek is jártak és most már az Ĺ‘ kötelessége volt az is, hogy az embereket tájékoztassa a földi helyzetrĹ‘l. És eljött az idĹ‘, hogy szembenézzen ellenségével Mortissével.
Megpróbált magabiztosnak kinézni, így ment az elosztóba. Ott most a szokásos földi tudósok, Arbejde, Arthur és Tintagil volt. Lorne rájuk nézett és a férfiak szemében félelmet látott. Az elosztóból veszekedés hallatszott.
Susan, John és Carson hangját hallotta és egy harmadik férfiét, amitĹ‘l egy pillanatra földbegyökerezett a lába. Még emlékezett, amikor ez a parancsoló hang megmondta, hogy felbontották az eljegyzést.
Rodney Zelenkával csörtetve ért oda Evan mellé, idegesen pillantgatott a zárt elosztó felé, majd egy nagyot nyelt. Lorne odaadott egy papírt a tudósoknak, amitĹ‘l mind a ketten még inkább elsápadtak.
A kivégzési lista volt, amit az Ori nevében tettek meg az egykori USA elnök parancsára. Rodneynak "szerencsére" csak a nĹ‘vére és a családja volt rajta, míg Radeknek a felesége, nĹ‘vére és annak a családja és persze a szülei is.
- Mióta tudtok róla? - nézett fel Zelenka.
- Az utolsó földrĹ‘l jött üzenettel jött. Majdnem egy hónapja már. Sajnálom. Nem tudom, hogy Caldwell ezredes és dr. Weir miért nem mondták el, de most már nekem kell megtennem. ElĹ‘léptettek tábornokká.
- Ennek rossz következményei lesznek. - felelte Rodney.
- Tudom McKay, de mi mást tehetnék? - tárta szét a kezeit tehetetlenül.
- Megvárod, amíg végeznek? - bólintott a fejével Radek ez elosztó felé.
- Nem, egyiküket sem érinti közvetlenül. Hiszen Carson anyja féléve hunyt el, egyikĹ‘jüknek sem volt a mészárláskor családja már a földön. - odafordult Chuckhoz. - Hangosítsd ki a rádiót, kérlek!
- Azonnal uram! - mondta majd bólintott, hogy kész.
- Egy kis figyelmet kérek, itt Evan Lorne tábornok beszél. - nehezen jöttek a szájára a szavak. - Van néhány bejelenteni valóm. Gondolom mindenki tudja már, hogy az Ohra elesett és a Daedalus, akárcsak az Odüsszeia elesett a harcban. Sok barátot és szövetségest vesztettünk a Szövetség támadása során. De a közelmúltban nem csak ezek a dolgok történtek. A többi esemény, amirĹ‘l szólok a Földön játszódott le. Az Ori teljes mértékben megtérítette az anyabolygónkat, pontosabban az USA elnökét, aki emiatt megszakította a kapcsolatot velünk és háborút üzent az alterranoknak.
Leigázta a föld országait, rájuk kényszeríttette az Ori vallását és megalapította a Földi Konföderációt. Mivel az Ohra és Atlantisz nem válaszolt a hadüzenetükre az elnök kiadta a parancsot az itteni személyzet családjainak kivégzésére.
Senkinek sem élte túl a családja. Fogadja mindenki az Ĺ‘szinte részvétemet. Ezek már lassan egy hónapja történtek, Elizabeth és Caldwell ezredes úgy vélte, hogy önök még nem készültek fel ennek a hírnek a fogadására, de szerintem tudniuk kellett.
De szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy ez a dolog meg lesz a Szövetségen bosszulva, egy ilyen tett nem maradhat megtorlatlanul. Kérek mindenkit, hogy tartsanak ki és folytassák a munkájukat, hogy megnyerhessük ezt a háborút.
Köszönöm a figyelmet! - bólintott Chucknak, hogy kapcsolja ki.
- Mégis hogyan képzelted Velesar, hogy nem nálam jelentkeztél elĹ‘ször?! - csattant fel mögötte Mortisse
- Úgy, hogy nekem nem te vagy az uralkodóm, hanem a fiad! És ebben a korban nem fogok fejet hajtani az akaratodnak. Ha megint meg akarsz öletni, próbáld meg, de most nem leszek a bábod, mint annak idején!
Rodney megremegett Lorne hangján, soha sem hitte volna, hogy szembe mer szállni a férfival, hiszen éreznie kellett annak a hatalmát. McKay még Gammelnél sem érzett ekkora erĹ‘t, és ezzel még Ĺ‘ sem mert packázni.
Látta, hogy Susan megremeg a bátyja mellett, ostobának tartotta Evant ezért a tettéért, hiszen Ĺ‘ is tudta, hogy kevés lesz ahhoz, hogy férjét megmenthesse az apja haragjától. Nagy valószínűséggel mindenki kevés lett volna.
A férfival szerencsére Ĺ‘ még nem beszélt, de az igen érdeklĹ‘dve figyelte Rodneyt. Neki úgy rémlett, hogy annak idején ismerte Ĺ‘t. Talán dolgozott is neki? Nem az uralkodó gyűlölte a melindoriakat.
Vagy az igaz, amit Carson mondott neki? Nem az nem lehet, mert amint idejött Cennen kirakta a városból Aldannar szűrét, és a nĹ‘ csak annak köszönhette, hogy maradhatott, hogy Susanék kiálltak érte.
EbbĹ‘l is indult ki ez a veszekedés, ami órákig tartott. Rodney tudta, hogy a testvérpár soha sem fog beleegyezni az apjuk uralmába. Annakidején bĹ‘ven elegendĹ‘ volt nekik. De miért csak most jött vissza?
Az utóbbi idĹ‘ben rájött, hogy tud olvasni mások gondolataiban megint, de Mortisse zárt könyv volt a számára. Lorne csalódott arckifejezésén látta, hogy Ĺ‘ sem érezte Orinak. Márpedig akkor bajban voltak.
Sokan nem akarták elismerni, hiszen az itt élĹ‘ Alterranok egy része elhagyta a várost addig, amíg újra nem Langsdom vagy Alaine ül majd a trónon. Voltak, akik szemtĹ‘l-szembe megmondták a férfinak, de voltak, akik csak elmentek.
Ez lett volna a terve, ha valóban Ori? Hogy idejön és akkor, utána még inkább legyengíti az Ĺ‘söket, hogy könnyebben eshessen el Atlantisz? Logikus terv volt, Ĺ‘ maga sem tudta volna jobban megoldani.
Igen ez lesz a megoldás, de kinek mondhatná el, hogy azt ne öljék meg? Carson szemmel láthatóan hitt a férfinak, de ezzel csak Ĺ‘ volt egyedül. Merlin, Arbejde, Tintagil és Arthur igaz fejet hajtottak, de csak félelembĹ‘l.
Vagy talán egy olyan terv része volt az egész, amit még Ĺ‘ nem látott át? Mortisse jelezte, hogy beszélni akar majd vele, de nem érette, hogy miért. Hacsak nem Amrath múltját akarja megtudni, hogy mit is dolgozott Gammelnek.
Milyen szép is lett volna, ha nem történt volna meg az egész dolog. De még volt valami, amirĹ‘l nem tudott és talán jobb is lett volna, ha nem tudja meg soha sem. Lorne miután befejezte a mondatát elfintorodott és elsietett az irányítóból.
Ĺ soha sem merte volna megtenni, most elĹ‘ször fordult elĹ‘, hogy felnézett a férfira, és ez igazán meglepte. Mortisse felé fordult és gúnyosan elmosolyodott.
- Téged milyen néven nevezzelek Zander Amrath vagy Sir Kay? - kérdezte vigyorogva.
Arthur jelent meg elĹ‘tte, és védekezĹ‘ állásba helyezkedett. Mindenki érdeklĹ‘dve és döbbenten fordult felé. Sir Kay? A név csupán hasonlított az övéhez, semmilyen köze nem lehetett ahhoz az alakhoz.
Ahogyan Arthur hátranézett rá egészen biztos volt, hogy mégis. Ki volt még annak idején? Mik fognak kiderülni, amik az életét veszélyeztetik majd?
- Halott ember vagyok! - mondta nyüszítve.
folyt köv.
Kritikát plz.
